Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-13 / 242. szám, kedd

Hangtemezgyártósonk fellegvárában a 1981. X. 13. 5 Korunk embere — a kulturá­lis élethez még kevésbé kapcso­lódó is — minden bizonnyal ne­hezen tudná elképzelni minden­napjait, a pihenés, a szórakozás és művelődés óráit a csillogó, fekete, rovátkás hanglemezek nélkül. Az első pillantásra sze­rény kulturális „segédeszköz­ről“ van szó, de nélkülük..! nélkülük minden bizonnyal nem tartanánk kulturális életünkben ott, ahol jelenleg vagyunk. Egy­szóval a hanglemez hozzánk nőtt, megszoktuk, megszerettük, igényeljük és megbecsüljük. De ki gondol arra, hogy hol ké­szülnek — és főleg hogyan — ezek a műszaki csodák, amelyek felveszik, megőrzik és bármikor visszaadják mindazt a szépet, értéket és szellemi kincset, amit korunk embere önmaga és mások gyönyörűségére produ­kál? Bevallom, jómagam sem gondoltam erre soha, bármikor vettem kézbe egy-egy féltve őrzött, mikrobarázdás kincse­megmaradt a hanglemezgyártás, s ebben a tekintetben a lode­nice! hanglemezgyár országos viszonylatban is privilégiumot élvezett. Régi propagációs anyagokat, termelési kimutatásokat és gra­fikonokat rak maga elé az igaz­gató. Ezekből kitűnik, hogy a gyár termelési görbéje az el­múlt — gyakorlatilag három év­tized alatt —• hatalmas mérték­ben emelkedett. így például 1955-ben 61,8 millió perc idő­tartamú hanglemezt gyártottak, ez a szám tíz év alatt a másfél- szeresére növekedett, jelenleg pedig az akkori sokszorosa. — Vállalatunknál a felszaba­dulást követő időszakban négy rendkívüli jelentőségű dátumot tartunk számon — mondja Őík igazgató. — Az első 1351, ami­kor az új üzemből kikerültek az első, ljiváló minőségű és az egész kulturális világban elis­mert és keresett Supraphon márkájú hanglemezek. Két je­Kapi nyolc órán át muzsika munkája met, hogy a lemezjátszóra téve segítségével felépítsem magam­ban és magam körül egy-egy zenei alkotás csodálatos világát. Nem gondoltam a lemezgyártás­ra egészen addig, ameddig Mi­roslav šík mérnök, a Lodénicei Hanglemezgyár igazgatója meg nem hívott egy üzemi látoga­tásra. Lodénice egy már nem falu, de még nem egészen várostele­pülés a Prágától délre fekvő herouni járásban, s nevétől el­térően (Lodénice — hajógyár) nem hajókat gyártanak itt, ha­nem hanglemezeket. Immár több mint három évtizede szociális ta termelési viszonyok között. — Gyárunk ennél a három év­tizednél régebbi múltra tekint­het vissza, lényegében az első Csehszlovák Köztársaság idejé­re datálódik az alapok leraká­sa — tájékoztatott Šík mérnök. — Természetes, hogy az akkori gyártás magán viselte a tőkés termelési forma minden nega­tívumát. Nem volt termelési koncepció, a gyártási progra­mok irányát a tőkés piac igé­nyei szabták meg. így például hanglemezeken kívül egy Idő­ben lemezjátszókat, sőt, zene­szekrényeket is termelt a gyár. A gyár életében a döntő for^ dulat a munkásosztály 1948-as Februári Győzelme után követ­kezett be, s a hanglemezgyár szorosan beépült a formálódó szocialista iparba. A legelső felismerések közé tartozott, hogy az elavult termelési csar­nokok, a korszerűtlen gépek és esetenként a dolgozók nem ki­elégítő szakmai felkészültsége nem biztosítja azoknak az igé­nyeknek a kielégítését, amelye­ket egy korszerű elvek szerint dolgozó ipari létesítménytől mind a termelők, mind pedig a fogyasztók elvárnak. — A Februári Győzelem után hamarosan lerakták az új beru­házások alapjait — emlékezik vissza az igazgató. — A mun­kák gyakorlatilag három év alatt befejeződtek és megtör­ténhettek a konkrét intézkedé­sek egy szilárd, meghatározott termelési program kitűzéséhez, amelynek Igazodnia kellett az új igényekhez minden vonatko­zásban. A gyár szempontjából előny­telen termelési ágazatokat fo­kozatosan visszafejlesztették. Egyedüli termelési programként Ez a minőségellenőrző részleg (A szerző felvétel©) lentős eseményt hozott üzemünk életében 1953, éspedig azért, mert ebben az évben jelent meg üzemünkben az első csehszlovák nagylemez, s ugyanebben az év­ben adtuk piacra az első hazai magnetofonkazettát. 1961 a sztereőlemek megjelenésének éve üzemünk termelési prog­ramjában, s ezzel felzárkóztunk a hanglemezgyártás akkori színvonalához. A mostani időszak nagy „slá­gerét“, a kvadrólemez gyártá­sát 1976-ban kezdték meg a lo­dénicei vállalatnál. Az igazgató egy gondosan hangszigetelt szo­bába kalauzolt, amelyben min­denféle titokzatos műszerek csillogtak egy asztalon. A he­lyiség közepén kényelmes ka­rosszék, a sarkokban falig érő hangfalak — mind a négy sa­rokban egy-egy. S a hallgató­nak nem kell tennie mást, csak kényelembe helyezkedni, s ab­ban a pillanatban a legtökélete­sebb akusztikájú hangverseny­teremben érzi magát. Az egyik sarokból csodálatos hegedűszó­ló száll feléje, a háta mögöt­ti sarokban a kísérőhangszerek zubognak-csobognak, akár a partot csapkodó víz, balról kris­tálytiszta szoprán, jobbról a nagybőgők, üstdobok brommogá- sa, dübörgése rezeg dobhártyá­ján. S mindez csodálatos egy­ségben, harmóniában, mérnöki pontossággal adagolt hangerő­vel, műszaki tökéllyel. Nehe­zen hiszi el az ember, hogy nem hangversenyteremben van, s hogy ez a nagyszerű muzsika egy feketén csillogó hanglemez barázdáiról száll feléje, s hogy tulajdonképpen a magas szintű technika, a mérnöki tökély „ál­dozata“ lett. A lodénicei hang­lemezgyárt bejárva az ember szinte maga előtt látja, hogyan lesz a Novákyi Wilhelm Pieck Vegyi Művekben gyártott alap­anyagból — amely bár fekete színű, csak éppen hanglemezre nem emlékeztet — nagybecsű hanglemez. Az egész gyártási folyamat színvonalas műszaki berendezéssel, kiválóan képzett munkásgárdával és a szakmát a rajongásig szerető vezetők irányításával valósul meg. — Ezek nélkül elképzelhetet­len lenne annak a magas mű­szaki igénynek a megtartása, amely napjainkban is jellemzi termékeinket — mondja az igazgató. — A hanglemezgyár­tásban elfoglalt helyünk nem­zetközi viszonylatban is igen jelentős, a Supraphon hangle­mezek nemcsak a KGST-tagor- szágokban, hanem a világ min­den táján nagyon keresettek. Különösen szoros az együttmű­ködésünk az NDK hanglemez­gyártásával. Az üzemben a minőség kér­dése — létkérdés. A műszaki­lag hibás, akusztikai szempont­ból nem kielégítő hanglemez vagy magnetofonszalag — rossz reklám. Éppen ezért a minőség ellenőrzése az egyik legalapve­tőbb fontosságú kérdés. A már legyártott hanglemezekből, mag­netofon-kazettákból időről-idő­re — megszabott sorozatok után — szúrópróbát vesznek, a kivá­lasztott darabokat gondosan le­hallgatják, ellenőrzik, és hiba észlelése esetén azonnal leáll­nak a termeléssel. — Hibás termék nem hagy­hatja el a vállalatot — jelenti ki határozottan az igazgató —, ezzel tartozunk a Supraphon hanglemezeket kedvelők és vá­sárlók sok milliós táborának idehaza és határainkon túl, és tartozunk ezzel önmagunknak, munkásainknak, műszaki sze­mélyzetünknek, az egész válla­latnak. Hosszú és főleg bonyolult, munkaigényes az az út, amely a Novákyban gyártott hangle­mez-alapanyagtól a Lodénicei Hanglemezgyárban préselt hang­lemezekig vezet. Sok munka, mérnöki rátermettség, szakmai precizitás, ellenőrzés és újabb ellenőrzés biztosítja a Supra­phon hanglemezek rangját, s ez a három évtizedes eredményes munkát felmutató gyártókollek­tíva legnagyobb büszkesége. ! AGOCS VILMOS Árufölösleg vagy nagyobb választék? Talán az áruellátás minőségi­leg új szakaszának előjelére vall az a megállapítás, mely a minap az SZSZK Iparügyi Mi­nisztériumában hangzott el, s miszerint az ipariak termék- ajánlatain már nem kell min­dent elfogadnia a kereskede­lemnek; válogathat, s a piac­kutatás során szerzett adatok ismeretében dönthet arról: mi­ből mit és mennyit rendeljen? E téren követendő példaként hozták fel az OGAKO termelési­gazdasági egység kereskedelem­mel folytatott együttműködését, melynek rugalmassága mini­mumra csökkenti az értékesíté­si problémákat. Fennáll tehát a válogatás le­hetősége: kereskedelem és vá­sárló előtt egyaránt. De vajon miből válogathatunk? Mennyi a divat új hullámait követő, a vá­sárló által keresett jó minőségű áru? Mennyiben tudja az ipar követni az állandóan változó igényeket? Egyes közszükség­leti cikkek (kötöttáru, felső ru­hanemű, bútor) értékesítésének gondjai árufölöslegről valla- nak-e, vagy pedig a nagyobb választék elérésére való törek­vés következményei? Ilyen, s hasonló kérdések sorakoznak az emberekben. Válaszra várva, az összefüggések megmagyará­zásával. Bármelyik kérdés nyo­mában indulunk el, népgazdasá­gunk mai helyzetét kell mind­egyiknél alapul vennünk. Álta­lában ismerjük gazdasági prob­lémáink forrásait, külgazdasági nehézségeink hátterét. Mégis időközönként szükséges, hogy egy reszort körülményeire le­bontva kapjunk legalább rész­beni választ a felvetett kérdé­sekre. Vegyük például Szlovákia ve­gyi-, fafeldolgozó és könnyűipa­rát. A minisztérium irányításá­val 1978-tól fokozatosan érvé­nyesítik a komplex minőségsza­bályozás elveit, melynek nyil­vánvaló célja a minőség javítá­sa, a selejt gyártásának kikü­szöbölése. Három év mérlege azt mutatja, hogy ott, ahol ko­molyan foglalkoztak e kérdé­sekkel, most kedvező eredmé­nyekről adhatnak számot. Csök­kent a selejt száma, javult a minőség. A reszort első félévi tervfel­adatait globálisan teljesítette ugyan, de a piaci alapokba nagykereskedelmi árakban szá­mítva 3,1 ponttal, a nem szo­cialista országokba irányuló ex­port terén pedig frankó árak­ban 5,9 ponttal maradt el az előirányzott feladatok teljesíté­sétől. Ilyen tekintetben csupán a Szlovák Poligráfia termelési­gazdasági egység kivétel. E le­maradások okai pedig már is­mertek: nyers- és alapanyag­problémák, munkaerővándorlás és üzemzavar okozta termelési kiesések. A legnagyobb problé­mát (ami az értékesítésben is közrejátszik) mégis csupán a minőség, a termékfelújítás és a külső formatervezés okoz. Még annak ellenére is, hogy a GYÁRTMÁNYFEJLESZTÉS A CSOMAGOLÓVÁUALATNÁL A Prágai Csumagolóvállalat ke­reskedelmi és termelőüzeme kör­nyékén mindig orrcsiklandozó Illatok terjengenek a levegőben. A kávé, a tea, a mazsola és a külföldről behozott, feldolgozás­ra szánt különböző fűszerek jel­legzetes illata csalhatatlanul el­árulja, hogy mivel foglalkoznak itt a dolgozók. — Mint mindenütt, mi is a hatékonyság növelésére, a mi­nőség javítására törekszünk munkánkban — mondja Rudolf Stehlík igazgató. — És mert a régi, elavult szabványok nem feleltek meg a komplex intézke­dések követelményeinek, újakat vezettünk be, amelyek szá­munkra 1981. január elseje óta irányadók. Noha a dolgozók kezdetben bizalmatlanul fogadták az új intézkedéseket, az eredmé­nyek láttán ma már tisztában vannak azzal, hogy az elvek megvalósítása nemcsak az üzem, hanem valamennyiük ér­deke. Igyekezetüket tükrözi például az év eleje óta kimuta* tsott 0,25 százalékos anyagmeg­takarítás is, ami a gyakorlat­ban 3,5 millió koronát jelent. A komplex intézkedések azon­ban más problémák megoldásá­ra is kötelezik a vállalatot. Ezeknek egyike a gyártmány- fejlesztés, aminek köszönhetően még az idén megjelenik a piacon a hazánkban nehezen várt instant café, vagyis az oldható kávé. A koffeinmentes kávéval már­is kedvezőek a fogyasztók ta­pasztalatai. jó szolgálatot tesz azoknak, akik egészségi állapo­tuk miatt sokáig kénytelenek voltak lemondani erről a ná­lunk nagyon is keresett, nép­szerű italról, amelyből azonban elenyésző a kínálat. A dolgo­zók szerint ez a hiány csakúgy, mint az üzem folyamatban le­vő újjáépítésére visszavezethető átmeneti állapot már nem tart sokáig. A jövő évtől kezdve 100 százalékkal több koffeinmentes kávé termelését irányozták elő, tehát olyan mennyiséget, amely minden bizonnyal kielégíti majd az igényeket. Nagy megkönnyebbülést jelen­tenek a vállalat számára, hogy további gépek vásárlására 'kap­tak devizaeszközöket, s így a gyakran hiánycikknek tekintett adagolt teából 55 százalékkal, többet szállíthatnak. Az üzem büszkesége — a percenként 150 adagot csomagoló IMA C— 21 típusú gépsor, csakúgy, mint a kávét 100 és 300 grammon­ként, vákuumtechnikával cso­magoló, nagy teljesítményű Hesser-triangel gépsor — pedig nagyon sokat jelent a vállalat­nak. A további újdonságok között a citrom- és narancsízzel ízesí­tett tea szerepel, amelynek elő­állítására, valamint az adagolt, de nem előre főzött rizsre már nem sokáig kell várnunk. Ez utóbbiból 125 grammos zacskók­ban évente mintegy 5 ezer ton­na hagyja majd el az üzemet. Csupán ízelítőt adtunk a cso­magolóvállalat eredményeiről és a kilátásba helyezett kecseg­tető újdonságairól. Érthető, hogy a vállalat eredményei nem­csak a dolgozók munkakedvét, hanem a fogyasztóknak a ter­melésbe és a kereskedelembe vetett bizalmát is kedvezően befolyásolják. KARDOS MARTA gyártók kezében vannak infor­mációk e három termelési kor­követelmény világszintü fejlő­désének irányzatairól. Kiragad­va a sok közül megemlíthetjük, hogy a magasabb osztályú inno- vált termékek aránya a múlt évivel azonos, holott állandó növekedése lenne szükséges. Vagy pillantsunk az egyes mi­nőségi osztályokba sorolt ter­mékek számának alakulására az elmúlt ötéves tervidőszak­ban. A minősített termékek nö­vekedése jónak mondható, azon­ban kevésbé kedvező jelenség, hogy 1978-tól arányeltolódás észlelhető a II. osztályba sorol­tak javára. Ez a középszerűség egyik megnyilvánulása; ellene harcolni kell, s olyan feltétele­ket kialakítani a vállalatoknál, melyek a legjobb minőségi osz­tályú termékek előállítására ösztönöznek. A minisztérium e cél eléréséért még tavaly meg­kezdte első lépéseit. Létreho­zott három ágazati minőségel­lenőrző Intézetet, melyek érté­kelése, . s végső döntése olyan érvényű, mint az Állami Minő­ségellenőrző Intézeté. A termé­kek színvonalának elbírálása így szigorúbb, és elősegíti a termelők érdekeltté tételét a minőség javításában. A reszortban manapság ko­moly problémát jelent a kötött­áru, felső ruhanemű és bútor értékesítése, ami a kereslet ala­pos visszaesésének következmé­nye. Több összetevője van e problémakörnek, s néhányra nem árt rávilágítani. Induljunk ki abból, hogy az utóbbi időben az emberek inkább a természe­tes fonalakból készült ruhane- műeket kedvelik, kevésbé tarta­nak igényt a műszálból készül­tekre. Szlovákia konfekcióipara azonban a vegyi üzemekben elő­állított műszálakra és a Szov­jetunióból importált gyapotra épül. Mivel a behozatali szállít­mányok aránya a jövőben sem lesz nagyobb, marad továbbra Is legfontosabb alapanyagnak a műszál. Minőségén azonban nem ártana javítani, még akkor sem, ha tudjuk: a konfekcióipar természetes alapanyagokra való átállása nélkül nehezen várha­tó jelentős javulás az értékesí­tés terén. Beszédtéma egy ideje a bútor­ipar. Értékesítési gondjai — satisztikailag kimutatható — részben összefüggenek a tavaly és az idén át nem adott laká­sokkal. Valójában azonban az iparágnak is megvannak a maga sajátos problémái, tény, hogy a termékszerkezet mihamarabbi felújítása nélkül nem lábalhat­nak ki a mai helyzetből. Hogy van érdeklődés mostanában is a bútorok iránt, azt bizonyítja a nemrég Bratislavában meg­rendezett kiállítás sikere. Mindnyájunk óhaja, hogy üz­leteinkben nagy választékban jó minőségű és divatos árut kap:unk, nélkülözve az árufö- lősleg minden megnyilvánulását. J. MÉSZÁROS KÁROLY A Plzeűi Skoda Művekben a 7. öléves tervidőszakban m kuta­tók a VVER 1000 típusú reaktor lineáris hajtómotorjának kifej• lesztésére összpontosítják igye­kezetüket. A képen: Ivan Kup- ka mérnök mintát készít elő a 600 fokon végzendő szakításl próbára (Felvétel: ČTK — jirí Vlach) Y'ir\

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom