Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-12 / 241. szám, hétfő

Eredményekben gazdag idényt zártak

Kontinensünkön az atlétikai főidény szeptemberben véget ért, s bár sor kerül még néhány versenyre, és megkezdődik a fedettpályás idény, az elmúlt időszak eredményeit összegezve ki lehet értékelni a legjobbak teljesítményét és el lehet készíteni a mérleget. Az idén nem kellett a legjobbaknak olimpiára, Európa-bajnokságra készülniük, a legnagyobb eseményt az Európa Kupa és a Világ Kupa összecsapásai jelentették.

E két jelentős kupaverseny mindig nagy érdek Wdést vált ki az atlétika szerelmeseinek körében, annak ellenére, hogy a részt vevő országokat csak egy-egy versenyző képviselheti számonként, így az összetett versenyben elért helyezés nem tükrözi híven az erőviszonyokat. A szeptember végi világranglistákat az előző évi rangsorral összehasonlítva így is érdekes képet kapunk.

A férfiaknál a vágtaszámokon kívül az öreg kontinens versenyzői jelentős szerepet játszottak. öt számban javítottak világrekordot: 800 méteren és egy mérföldön Coe [1:41,72, ill. 3:47,83], 5000 méteren Rono

(13:06,20) 110 m gáton Nehe- miah (12,93), a rúdugrásban pedig többször is. A ranglistát a szovjet Volkov vezeti. Bár Coe ős Ovett nem találkozott egymással, mégis kettőjük ragyogó teljesítménye jobbnál jobb időket eredményezett.

Az idény legnagyobb meglepetését Rono 13:06,20 perces világcsúcsa jelentette 5000 méteren. A kenyai futó tavasszal még nem hallatott magáról, de alig két hónap alatt kitűnő formába lendült, amiről rekordja is tanúskodik. Akik tavaly kissé elhamarkodva „leírták“ most kénytelenek változtatni véleményükön. Rono valamennyi világrekordját megjavíthatja — ez csupán tőle függ. Színvonalas eredményeket hozott a szovjet és a francia rúdugrók vetélkedése, amelybe az olimpiai bajnok lengyel Kozakiewicz nem tudott beleszólni. A szovjet Volkov, a tavalyi világranglista hetedik helyezettje (569 cm-rel), nagyot javult és 584 cm-rel vezeti a ranglistát. Hasonlóan értékes az amerikai Lewis 862 cm-es teljesítménye a távolugrásban, hiszen 28 cm-re megközelítette Beamon 890 cm-es rekordját. A 4X100 méteres váltóban Lengyelország (38,66), a 4X400 méteres váltóban pedig az Egyesült Álalmok (2:59,12) került az

élre. A tavalyi listavezető Szovjetunió mindkét számban a harmadik legjobb időt érte el. Ge* relyhajításban Paragi tavalyi 96,72 méteres csúcsa ezidén is állta a rohamokat, viszont a csúcstartó nevét hiába keresnénk a legjobb tíz között.

A csehszlovák atléták közül Pribilenec a 20 kilométeres gyaloglásban előkelő második az NDK-beli Kowalsky mögött. A 110 méteres gátfutásban Ivan, 3000 méteren Pesáőek egyaránt kilencedik, Bugár a diszkoszvemmm

m*wjsr

'vi/Jt-ySfr'y 's''?

Eredményekben, sikerekben gazdag év áll Bugár Imre, a legjobb csehszlovák diszkoszvető mögött (Mészáros fölv.]

tésben hatodik, a 4X100 méteres váltóban Csehszlovákia tizedik. A magyarok közül Szalma a távolugrásban hetedik, Bakosi a hármasugrásban nyolcadik és a 4X100 méteres váltó is nyolcadik.

A női - számokban a szovjet és az NDK-beli versenyzők küzdöttek a legtöbb eséllyel a vezető pozíciókért. Kivéve a vágtaszámokat, mivel 100 és 200 méteren az amerikai Ashford vezet, s a legjobb európai nem más mint Kratochvilová. A 400

méteres távon pedig a Világ Kupában nyújtott felejthetetlen teljesítményével — egy századmásodpercre megközelítve Koch világrekordját — az élre került. Az idény csupán egyetlen világcsúcsot eredményezett, mégpedig a gerelyhajításban a bolgár Todorova 71,08 méteres teljesítményével.

A szovjet Veszelkova 800 méteren, Dvirna pedig 1500 méteren vezeti a ranglistát, 3000 méteren a román Puica két szovjet versenyző előtt került az élre. Meglepetésre a magasugrásban az amerikai Spencer 197 cm-rel, távolugrásban pedig honfitársa, Anderson 696 cm-rel listavezető. Súlylökésben továbbra is Slupianek az egyeduralkodó, viszont Fibingerová második helyét sem tudták veszélyeztetni. Az ötpróba helyett az idén került a nemzetközi műsorba a hétpróba. Tavaly a szovjet Gór- dijenko 6144 ponttal a legjobb volt, az idén már hivatalos világcsúcsot is hitelesítettek, mégpedig az NDK-beli Neübert (6716 pont) jóvoltából.

A csehszlovák atlétanők hírnevét Kratochvilová védte meg. Ritka jó sorozatot ért el, az egész idényben csúcsformában szerepelt, hol az egyik, hol a másik távon. Koch legyőzése egyedülálló teljesítménynek számít. Kívüle egyénileg csak Fibingerová emelkedett ki, viszont mindkét csehszlovák váltó figyelemre méltó teljesítményt nyújtott. A 4X100 méteres váltó a hetedik, a 4X400 méteres váltó az előkelő harmadik helyet szerezte meg a világ- ranglistán. Magyar atlétanő egyetlen számban sem került a legjobb tíz közé.

Az olimpia utáni esztendő eredményei rendkívül figyelemre méltóak voltak. Ezúttal is több helycserére került sor. Jövőre a ranglisták ismét változhatnak, aszerint, hogy milyen nagyszabású eseményre készülnek a világ legjobbjai. Addig a listákon szereplő atléták közül számosán bizonyíthatnak majd a fedettpályás versenyeken.

(kollár)

Húsz év alatt 19 bajnokság!

Október első vasárnapján véget ért a vízilabda liga idei kiírása. Ami a végeredményt illeti, az első négy helyen a csapatok ugyanabban a sorrendben végeztek, mint tavaly, csak éppen a pontkülönbség nőtt meg közöttük.

Egyedülálló sorozatot mondhat magáének a CH Košice csapata, amelyik az idei évben töltötte az első ligában 20. idényét és ez alatt az idő alatt 19 (1) bajnoiki címet szerzett. A kassaiak helyzetét az első osztályban még inkább aláhúzza az a tény, hogy az idei bajnokságot 18 pontos előnnyel szerezték meg a Slávia Bratislava előtt, s ráadásul vereség nélkül, mindösz- sze két pont veszteséggel. A kél döntetlent a második helyen végzett főiskolások csapata érte el a bajnokkal szemben. Az 1. liga többi együttese még csuk megszorítani sem tudta Bottlik edző csapatát, amelynek játékosanyaga messze a legjobb a ligában. A kassaiak legfőbb érdeme, hogy a ligában eltöltött két évtized során mindig zökkenőmentesen sikerült beépíteniük a csapatba az új embereket.

Az idei év egyúttal az új szabályok jegyében telt, s elsősorban a ČH volt az a csapat, amelynek nem okozott különösebb problémát az átállás a hosszabb játékidőre. A mérkőzésidő 4X7 percre történt felemelése a többi együttesnél Jelentős erőnléti fogyatékosságokban jelentkezett, így aztán a bajnok elleni összecsapások során mindez markánsan megmutatko- 'zott. A bajnokcsapat játékosait dicsért, hogy a kiemelkedő bajnoki szereplés mellett a válogatottban is helytálltak és a szyliti Európa-bajnokság során a csehszlovák csapat elsősorban az ő játékukkal tudta kiharcolni a győzelmet a B csoportban.

A 19. bajnoki címet a következő játékoskeret harcolta ki: Kula, Toma, Bohát, Dabrovsky, Jaška, Ciliak, Bačík, Szalonna, Vídumanský, Potpinka, Chvátal, Rudačko ős Lukaöoviö. A csapat vezéregyéniségei Kula, Dabrov- ský, Buhát, Jaška, Bačík és Ciliak voltak, de az elmúlt idényben Szalonna, Vidumanský és Rudačko is felnőttek az íméntiek- hez. i

Az ezüst és bronzérmet a Slávia UK és a CHZWP Nováky csak az utolsóelőtti fordulóban döntötte el egymás közt. A főiskolások ennek ellenére megérdemelten jutottak a dobogó második fokára a már korábban említett bajnok elleni két döntetlen miatt is. Ennek ellenére eléggé rapszodikus teljesítményt nyújtottak és ez elsősorban annak „köszönhető“, hogy játékosai eléggé fegyelmezetlenek, harcosságban nem mindig jeleskedtek és taktikai érzékük még nem az igazi. Biztosabban juthattak volna a második helyhez, hogyha a kapu előtt határozot- tabbnak bizonyultak volna.

Bronzérmes lett a fiatal no- váky csapat, bár sokáig a második helyre is esélyes volt. A fiatal csapat formaingadozásai azonban olyan váratlan pontveszteséget okoztak, hogy a rutinosabb főiskolás csapat nem szalasztotta el a kínálkozó lehetőséget. A 4. helyen végzett TS Topoľčany jelenleg többre nem képes.

A meghosszabított játékidő legszembetűnőbb eredménye, hogy az élen végzett négyes és a mezőny második fele között

a korábbinál nagyobb különbség alakult ki. Izgalmas volt a kiesés elleni harc és csak ííz utolsó pillanatban dőlt el, hogy

1. ligától az idei újonc Dukla Plzeň búcsúzik. Jelentős pozitívumként könyvelhető el az a tény, hogy nagyon sok fiatal játékos ígéretesen fejlődött, új tehetségek is felbukkantak és minden bizonnyal majd a sportág javát szolgálja, hogy a korábbinál sokkal jobban vezették a mérkőzéseket a bírók. Ha következtetni lehet az idei bajnokságból a jövő évre, akkor majdhogy biztosra vehető, hogy az 1. ligában 21 idényét töltő kassai csapat megszerzi 20. bajnoki címét.

—ni éj—

Női maratonfutók között

Nem is olyan régen a mara- tonok rendezői még hallani sem akartak a nők indulásáról. Pedig felkészültsége alapján nem egy ott lehetett volna a mezőnyben. Csakhogy a nagyobbrészt férfiakból álló rendezőgárdákat nehéz volt meggyőzni, egyáltalán elérni azt, hogy rajtszámot kapjanak tőlük. A legjobb női hosszútávfutók határtalan versenyzési kedve végülis győzelemmel |árt. Nem emlékszem már arra, hogy ki volt az első nő, aki végigfutotta a maratoni tővot, de tudom, hogy a kassai Békemaratonon először tavaly indulhattak a gyengébb nem képviselői. Az idén ismét nemzetközi mezőny jött össze, s a versenyben Csehszlovákia első női bajnoksága volt e távon. Huszonnégyen álltak rajthoz a ki- lencszáznál is nagyobb mezőnyben, s kevés kivétellel mind célba értek. A legjobbak közül hárommal az eredményhirdetés utáni pillanatokban beszélgettem.

1.

CHRISTE VAHLENSIECK

(NSZ) fölényesen lett első. (Háromszor találkoztunk a Csermely-völgyi stadionban, ö volt az, aki az ünnepélyes megnyitóra későn érkezett, a bejárattól társaságunkban nézte végig az eseményeket. Az alacsony, melegítőbe öltözött sportoló látszólag nyugodtan várakozott, még a közeledő verseny előtti izgalom is elkerülte. Ki tudja, mi járhatott a fejében; máig sajnálom, hogy elszalasztottam szóra bírni. Valójában azonban nem is sejtettem, hogy a leendő győztes van köztünk. Tapsvihar kísérte az utolsó métereken a célba, ahol másodszor találkozott tekintetünk. S míg előttem lejátszódott az iménti epizód képzeletbeli képsora, Christe már a fotósok gyűrűjéből küldte világgá mindazt, amit arca e pillanatokban elárult. Nagyon fáradtnak látszott, s ezért további zaklatását nem tartottam tapintatosnak. Bíztam egy további alkalomban, mondjuk az eredmény- hirdetés után):

— Düsseldorfban születtem, 1944 májusában, könyvelőnő vagyok. Tudom, már tavaly is vártak, de augusztusban megsérültem, edzéseket hagytam ki, s emiatt nem mertem vállalni a versenyt. Számomra nehéz volt a pálya. Furcsán hangzik, de a nézőket csodáltam leginkább. Együtt éreztek velünk, tapsoltak, buzdítottak; egyszóval: sokat segítettek. Mennyit edzek? Semmivel sem kevesebbet, mint a férfiak, mert valójában együtt készülünk; kevés a női maraton- futó, s így mi alkalmazkodunk hozzájuk. Edzésidőben és -adagokban egyaránt. Naponta átlagban 20 kilométert futunk le. Hogyan fogadnak a férfiak versenyzés közben? Bíztatnak, vagy együtt futnak velem. így volt ez most is. A fordulóig többnyire bíztattak, aztán segítettek, majd amikor nem bírták már, magam kezdtem el nagyobb iramot diktálni. Legjobb időm eddig 2:57,47 volt, ezt megjavítottam. Mióta futok maratoni?

Amióta csak indulhat nő e távon, tehát 1973 óta. Azelőtt csupán 1500 és 800 méteren versenyeztem. Meglepő számomra is a maratonfutás ilyen gyors fejlődése, de jónak tartom. Milyen idővel lehet majd kétezerben nyerni? Nem tudom, talán 2:20

elég lesz a győzelemhez, de ezt úgy vegye; én futó vagyok, nem eredmény jós. Grete Waitziól

kérdez? Csak azt mondhatom, kivételes csillag az atlétika egén. Mást nem csinál csak mindig szalad. Mit várok a jövő évi EB első női maratonfutó számától? Köztudott, hogy külön mezőnyben indulunk. Nincsenek jó tapasztalataim az ilyen versenyekről; nehezebb lefutni ezeket, mert széthúzódik a mezőny, sokan magukra maradnak. A férfiakkal jobb versenyezni. Ha mást nem legalább „húzzák“ az embert.

2.

JARMILA URBANOVÁ, hazánk első női martonfutó bajnoka (A csinos prágai sportoló eléggé ismert hosszútávfutóink kö- zül. Kérdéseim elhangzása után gondolkodásba merült, majd kisvártatva így válaszolt):

— Ma külön versenyt vívtam a dán kislánnyal. Szináig felváltva haladtunk, de ott elhúzott tőlem, mert eléggé elidőztem az egyik frissítőállomásnál. Valahol a harmincadik kilométer közelében értem utol, köny- nyen megelőztem, láthatólag nem bírt újítani. Idővel aztán engem is mintha a fáradság kezdett volna kínozni, jól kiengedtem, lassan futottam le az utolsó kilométereket. Milyen érzés korszakalkotó bajnoknak lenni ebben a számban? Ha azt mondom jó, nagyon egyszerűen hangzik. De most annyira hatalmába kerített a fáradtság, hogy egy ideig biztosan eltart, míg igazán felfogom, mi is történik velem, mit ér számomra az országos bajnoki cím. Igaz, más számokban már voltam a dobogó legmagasabb fokán, dehát a harmadik maratoni versenyem sikerével ez nem nagyon hasonlítható össze.

3.

MÁRIA NAGYOVÁ, ezüstérmet szerzett 3. maratoni verse- nyén (A bratislavai doktornőt már korábban megismerte a ha■. v- 't

A CH Košice egyik legjobbja, Dabrovsky kapura ejt a Nováky elleni ligamérközésen (Foto: berenhaut)

Mária Nagyová: „Van keresnivalóm a fiatalok között...“

(Balajti Árpád felvétele)

zai sportközvélemény. Férjével vágott neki a távnak, s jóval előtte ért célba. Szinte áradnak belőle a szavak):

— Ebben a pillanatban annak örülök a legjobban, hogy egyáltalán befutottam a célba. Ugyanis múlt héten elindultam a tájékozódási futók szlovákiai bajnokságán. Megnyertem ugyan a versenyt, bizonyítva ezr'.el, hogy van keresnivalóm a fiatalok közötti Nagyová 43 éves — a szerző megj.), de a süppedő nehéz terep annyira megviselte lábamat, hogy ingyulladást kaptam. A hosszú versenyt mégis vállaltam. Az idén nem ment úgy, mint tavaly, s ebben a rosszabb feltételek is közre játszottak. Eleinte a fullaszió meleg nem kedvezett, mert Inkább az esős, nedves időben szeretek futni. A forduló után visszaestem, lábam is nagyon fájt, ezért örülök igazán célbaérkezésem- nek. Mikor megláttam az időt, meglepődtem, hisz majdnem sikerült 3 órán belül befutnom. ,

J. MÉSZÁROS KÁROLY