Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)
1981-10-10 / 240. szám, szombat
Összetett szavaink egy sajátos válfajáról Nyelvünkben a képzés után a szóalkotásnak leggyakoribb módja a szóösszetétel. Bármilyen szöveget olvassunk is, alig akad mondat, amelyben ne találnánk egy-két összetett szót. Például: „A gyermekintézmények hálózata az utóbbi időben ... sokat fejlődött“ — olvasom egy riportban. „Nem lehet azt állítani, hogy a gyermekintézmények építéséről teljesen megfeledkeztek volna. Jelenleg is több gyermeklétesítményen dolgoznak“ — folytatódik tovább. Gyermekintézmény', gyermeklétesítmény — két érdekes szó néhány sorban. Óhatatlanul is ide kívánkozik a pár évvel ezelőtt időszerű gyermekév is. Három azonos előtagú összetett szó, ékes bizonyítéka annak, hogy mennyire termékeny módja a szóalkotásnak nyelvünkben az összetétel. Közismert, hogy összetett szavaink zöme mellé- vagy alárendelő. Az említett szavak a népesebb alárendelők családjába tartoznak. E típus helyességének megítélésében a nyelvészek általában két szempontot vesznek alapul: hogy az elő- és utótag közt jól kielemezhető legyen a szintaktikai (alanyi, tárgyi, határozói, jelzői) viszony, s ami nem kevésbé fontos, hogy az új szó egyértelműen jelölje a fogalmat. Mindkét követelménynek maradéktalanul megfelel a gyermekév. Pontosan elemezhető a két tag viszonya: a gyermek éve vagy a gyermekek éve. A másik kettőről ez azonban már nem állítható ilyen egyértelműen, összekapcsolásukkal ugyanis jóval bonyolultabb jelentéstartalom keletkezett, mint ez utóbb említett esetében. Jelentésük: „gyermekek nevelésével, gondozásával foglalkozó (vagy arra szolgáló) intézmény, létesítmény“, vagy talán még ennél is több. A köztük levő viszony sajátos hármas: minőségjelzős, hatá- rozós és birtokos jelzős egyszerre. Legfőbb jellemzőjük és hasznuk az ilyeneknek a jelentéstömörítés. Olyan tartalmat sűrítenek magukba, amely egyébként csak több szó kap- csolatával fejezhető ki. Bár köztük több német mintára keletkezett, jelentéstömörítő tulajdonságuk egybeesik nyelvünk fejlődésének általános irányával. Jelentését tekintve a gyermekintézmény, gyermekléte sít ‘ meny összefoglaló megnevezése számos dolognak: iskolá nak, óvodának, bölcsődének stb. Ilyen jelentésben használata nem kifogásolható. Az említett írásban a riporter — s ez közéleti-publicisztikai nyelvhasználatunkban nem ritka jelenség — egyedi fogalom jelölésére, konkrét jelentésben is használja. Például ebben a mondatban: „A Daxner utcában Z-akcióban megkezdik egy 120 férőhelyes gyermekintézmény építését is ...“ Ebben a gyermekintézmény fontoskodó, bürokratikus, és pontatlanul tájékoztat; az olvasó nem tudhatja meg belőle, hogy bölcsődét vagy óvodát építenek-e az említett utcában. Ilyen esetben pontosabb és stílusosabb nevén nevezni az épülő egyedi létesítményt. MORVAY GÁBOR Nem ,,rendelkezhetünk" lépten-nyomon Az utóbbi években mind gyakrabban találkozunk cikkekben, írásokban, tudósításokban, beszámolókban olyan megállapításokkal, hogy ki mivel rendelkezik. Ez még nem volna baj, ha az illetők ezt az igénket megfontoltabban has?' nálnák. Ez a szó többféle jelentésben használatos. Jelentheti például azt, hogy valaki utasításokat, parancsokat ad. Tehál kifogástalan a használata a következő mondatban: Az idegen úgy rendelkezett, mintha az övé lett volna az egész vonat. Kifejezhetjük vele azt is, hogy valakinek jogában áll va- laminek a felhasználásáról dönteni: A diákok szabadon rendelkeznek zsebpénzükkel. Jelentheti azt is, hogy valaki vagy valamilyen intézmény megszabja valakinek a munkáját, valaminek a tevékenységét: A segédmunkásokkal a művezetők rendelkeznek; A?, iskolákkal az Oktatási Minisztérium rendelkezik. Az említett ige használata néha választékossá teheti stílusunkat: Minden exportvállalatnak nagy műveltséggel rendelkező szakemberekre van szüksége; Fontos, hogy a dolgozók olyan általános színvonallal rendelkezzenek, amely biztosítja a minőségi munkát; A fiatal szakmunkás még nem rendelkezik kellő tapasztalattal. Mivel a valaki rendelkezik valamivel szószerkezet csak azt jelzi, hogy valakinek valamije van, használata modorosság. Nem hivatkozhatnak választékosságra azok, akik a rendelkezik igét ilyen mondatokban szerepeltetik: Ha a szülő kevés ismerettel rendelkezik a nevelésről, gyermekeivel elég sok a probléma az iskolában; Egyes gyermekek viselkedési zavarokkal rendelkeznek; A tehetséges ifjú két diplomával is rendelkezett. Ezt a szerkesztésmódot így kerülhetjük el: Egyes gyermekeknek viselkedési zavaraik vannak; Ha a szülőnek kevés az ismerete (vagy keveset tud) a nevelésről, gyermekeivel elég sok a probléma az iskolában; A tehetséges ifjúnak két diplomája is volt, vagy ha valaki ezt túlságosan „színtelennek“ tartaná: A tehetséges ifjú két diplomát is szerzett. Helytelen ez a mondatszerkezet akkor, ha nem személy, hanem tárgy, tehát valami rendelkezik valamivel: Az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták három robbanófejjel rendelkeznek; Görögország nem rendelkezik kezességgel, hogy a támaszpontokon nem tárolnak nukleáris fegyvereket. Helyesen: Az új amerikai közepes hatótávolságú rakétákat három robbanófejjel látták el; Görögországnak nem nyújtanak kezességet, hogy a támaszpontokon nem tárolnak nuk leáris fegyvereket. Még furcsább, ha a rendelkezik igét olyankor használjuk, amikor valaminek a hiányáról van szó: Lengyelország évről évre nagyobb adóssággal rendelkezik; A hanyag tanuló hiá nyos tudással rendelkezik; A múlt századbeli színház nem rendelkezik szellőztetőberendezéssel. Helyesen: Lengyelországnak évről évre nagyobb az adóssága; A hanyag tanulónak hiányos a tudása; A múlt századbeli színháznak nincs szellőztetőberendezése. HASÄK VILMOS Vercenyképes termékekre von szükség Kereskedelmi vállalataink egyike a legkülönbözőbb tartós fogyasztási cikkeket exportáló és importáló Merkuria, alig 15 esztendeje működik. Ám ez az aránylag rövid idő is elégnek bizonyult számára ahhoz, hogy ma már hazánk mintegy 200 termelő vállalatának és szövetkezetének a képviseletében több mint 120 országgal építsen ki élénk kereskedelmi kapcsolatot. Főleg az utóbbi években elért figyelemre méltó eredményeiért a Szövetségi Külkereskedelmi Minisztérium és a Szakszervezetek Központi Tanácsa nem egyszer részesítette elismerésben. A szocialista országok közül a Merkuria legnagyobb megrendelői közé tartozik az NDK, a Szovjetunió, Magyarország és Lengyelország, a nem szocialista országok közül pedig elsősorban Hollandia, Olaszország, Belgium, Francia- ország, Nagy-Britannia, Dánia és néhány észak-európai állam mutat érdeklődést. — Devizabevételeink szempontjából különösen a nyugati országokkal lebonyolított áru- csereforgalmat, a velük való kereskedelmi kapcsolatok kiépítését kell nagyra értékelnünk. Ezekbe az államokba a 10 évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva mintegy 450 százalékkal több árut exportálunk — mondja Miroslav Srb gazdasági igazgatóhelyettes, majd a Merkúrjának az árubehozatallal kapcsolatos feladatairól beszél. — Kötelezettségeinket ezen a téren is tervszerűen teljesítjük, hogy a keresett cikkek iránti érdeklődés részbeni kielégítésével, illetve az áru- választék bővítésével és a belkereskedelem jobb ellátásával is hozzájáruljunk a fogyasztók elégedettségéhez. Minden évben teljesítik a tervet — Eredményeink is bizonyítják — folytatja az igazgatóhelyettes —, hogy a feladatokat — bár nehézségek is előfordulnak — minden évben pontosan teljesítsük, s hogy a 6. ötéves tervidőszakban sem maradtunk adósai az állami tervnek. A komplex intézkedések a mi tevékenységünkben is éreztetik kedvező hatásukat, ami elsősorban a munka jobb szervezésében és színvonalasabb irányításában nyilvánul meg. Nem kételkedem abban, hogy külföldi partnereink igényeit az idén és a jövőben is kielégítjük. Ilyen bizakodó az igazgató- helyettes hangvitele, bár nem titok, hogy a külkereskedelmi vonatkozásban hozzájuk tartozó termelési-gazdasági egységek, illetve vállalataik és üzemeik nem egyszer hadilábon állanak az exportfeladataik teljesítésével. Igaz ugyan, hogy néhány termelési-gazdasági egység, vállalat, üzem, mint pl. a brnói Általános Gépipari Művek fényképészeti, mozi- és optikai cikkeket, nagyítókat stb. gyártó vállalatai, vagy a Pragounion áramfogyasztókat, grillezőket, porszívókat, vasalókat és az evőeszközök különböző fajtáit termelő üzemek eredményei kielégítők. E vállalatok bekapcsolódtak a hatékony és minőségi termelés komplex tapasztalati módszerét alkalmazók sorába, így érthető, hogy tapasztalataiknak köszönhetően lényegesen kevesebb nehézséggel kell az idén megbirkózniuk, mint pl. a bratislavai Strojsmalthoz tartozó vállalatoknak, amelyek nem tartoznak a tapasztalati módszer alkalmazói közé. Valamennyi vállalattal és ipari szövetkezettel szorosan együttműködünk, megosztjuk velük külföldön szerzett tapasztalatainkat, dolgozóinknak a külföldi utakat is lehetővé tesz- szük, hogy a korszerű gépek műszaki színvonalát a helyszínen tanulmányozzák. Mégis elkerülhetetlenek a lépten-nyomon felmerülő nehézségek, amelyek közül a legérzékenyebben a szerződéses kapcsolatok fogyatékosságai érintenek — fűzi tovább a szót az igazgatóhelyettes. Együttműködés — bonyodalmakkal Tény, hogy ez az egész országban Damoklész kardjaként fölöttünk függő, a folyamatos termelést gátló akadály nem veszélyeztetné a tervfeladatok teljesítését, ha a termelővállalatok és az ipari szövetkezetek szerződéseik alapján idejében, elegendő jó minőségű anyagot, nyersanyagot és félkészárut kapnának, akkor terven felül még több korszerű, műszakilag színvonalas és tetszetősebb kivitelezésű árut szállíthatnánk a külföldi megrendelőknek. Es ez a cél. Valamennyiünk érdeke ugyanis, hogy megálljuk helyünket a világpiacon mutatkozó óriási konkurrenciában, s ezzel növeljük devizabevételeinket, amelyekért a népgazdaság számára nélkülözhetetlen nyersanyagokat és termékeket hozhatunk be. Köztudott ugyanis, hogy az áru minőségével, műszaki színvonalával és a megkésett szállításokkal nemcsak a hazai vásárlók elégedetlenek. Ezek a fogyatékosságok, csakúgy mint a termékek lassú ütemű innová- lása, az exportárak alakulására is kedvezőtlenül hatnak, és jó hírnevüknek is ártanak. Mindennek következményeként pedig nem egyszer a leghűségesebb vevőinket is elveszítjük. — Sajnálatos — vendéglátóm szavai szerint —, hogy a termelővállalatok és az ipari szövetkezetek egy részének mulasztásai miatt a Merkuria a nem szocialista országoknak az idén mintegy 60 millió devizakorona értékű áruval marad adósa. Ezt az óriási hiányt — tekintettel a nyugati országokban dúló inflációra — a tervet teljesítő vállalatok külföldön keresett termékei árának az emelésével igyekszik pótolni. Ám ez a megoldás nem éppen ideális. Mert igaz ugyan, hogy a Merkuria ily módon — a termelési-gazdasági egységek lemaradása ellenére is — teljesíti az állami tervben meghatározott feladatait, de ez csak részben jelent előnyt. Mert, ha mindegyik vállalat eleget tenne kötelezettségeinek, akkor magasabb áron még több terméket exportálhatnánk, s ez kétségtelenül többet hozna a konyhánkra. A terv — törvény A termelővállalatok egy részének lemaradását tehát nem nézhetjük tétlenül. Az állami tervfeladatok teljesítését törvény szabályozza, s ezért az összes vállalat részére kötelező. — Noha ezen a téren — a komplex intézkedéseknek köszönhetően — máris némi javulásnak lehetünk tanúi — véli az igazgatóhelyettes — kétségtelen, hogy bizonyos időre van szükség ahhoz, hogy az év eleje óta érvényes elvek beideg- ződjenek a dolgozókba, ahhoz, hogy megértsék: a tervmutatók nem teljesítése következtében fizetett kötbérek és pénzbírságok az egyes vállalati alapok dotálását ugyanúgy befolyásolják, mint a prémiumokat és egyéb jutalmakat. Az elmondottakból is kitűnik, hogy nem könnyű a mintegy 200 termelővállalattal együttműködő, az árucsereforgalom fokozására, elsősorban a kivitel növelésére törekvő külkereskedelmi vállalat helyzete. Noha igyekszik megteremteni a termelővállalatok jobb teljesítményeit biztosító feltételeket és az újfajta áruk gyártására irányuló érdeklődés felkeltésén is fáradozik, igyekezetét ma még teljes mértékben nem koronázza siker. Remélik azonban, hogy a komplex intézkedések következetes érvényesítésével ebben a vonatkozásban is hamarosan javulás áll be. KARDOS MÁRTA Nagy erő rejlik a kölcsönös megértésben Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy személyesen részt vehettem a XVI. párt- kongresszuson. így alkalmam volt arra, hogy a tanácskozáson elhangzottak alapján elgondolkodjam azon, milyen for j mában és módon járulhatok hozzá, mint a Kassai (Košice) Nehézgépipari Vállalat szerszámkészítő szakmunkása brigádom tagjaival együtt a célul tűzött feladatok sikeres megvalósításához. Ügy érzem, s ezt vallom, hogy mindenkinek elsősorban a saját munkahelyén, személyes feladatai minél sikeresebb teljesítésével, példát mutató kezdeményezéssel kell elősegítenie szűkebb kollektíváját, de az egész gyáregység termelési és gazdasági feladatainak eredményes teljesítését. Tehát kölcsönös megértésre, kollektív gondolkodásra és cselekvésre van szükség. _Ebben nagy erő rejlik. Olyan munkahelyen dolgozom, ahol szinte korparancsként jelentkező fémtakarékOiS-' ságra lehetőség is van. Köztudott, a takarékosságra irányuló „nyomás“ egyre erősebb. Konkrétan a mai gyárunkban a 7. ötéves tervidőszak alatt évente átlagosan legalább 4 százalék fémet kell megtakarítanunk, ami öt év alatt 19 685 tonna fém viszonylagos megtakarítását jelenti. Talán különösebben hangsúlyoznom sem kell, hogy az olyan jelentős mennyiség, amelynek megtakarításához nem elegendő néhány apróbb takarékossági intézkedés. Ennek a célnak eléréshez széles körű összefogásra, a fejlett műszaki gárda tudására és az élenjáró munkások gyakorlati tapasztalatainak mozgósítására van szükség. A gyárban szerzett több évtizedes tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy nálunk nem jelent szégyent, ha valaki —~ akárcsak jómagam — kisebb szerszámok készítése esetében először nem az anyagraktárba megy anyagért, hanem a hulladékgyűjtőhelyre, ahol gyakran találunk elegendő és megfelelő anyagdarabokat, lemezt és egyebet. Ugyanis a darabolórészlegen — a legnagyobb elővigyázatosság ellenére — keletkezik olyan hulladék is, arai még felhasználható. Őszintén örülök annak, hogy más műhelyekben, termelőrészlegekben hasonlóképpen gondolkodnak és tesznek munkatársaim. A felmaradt végeket, anyagdarabokat, amelyeket saját magunk nem tudunk hasznosítani — felkínálunk más munkahelyeknek. Ez nálunk kölcsönösen alkalmazott — s hozzáteszem —, nagyon hasznos gyakorlat. Igaz, találkozunk még pazarlással is. de nem restelljük figyelmeztetni azokat, akik így járnak el. A gyakorlati élet több évtizedes tapasztalata, munkánk iránti becsületünk sarkall bennünket arra, hogy — megszívlelvén pártunk figyelmeztető útmutatásait — hatékonyabbá, gazdaságosabbá tegyük termelésünket. Ennek érdekében nem mellőzhetjük a termelési folyamatok szükségszerű korszerűsítését sem. Természetesen mérlegelnünk kell, miből lesz a legnagyobb társadalmi, nép- gazdasági haszon. Erre irányul az újító- és minden olyan mozgalom is, amelytől előrehaladást várhatunk a CSKP XVI. kongresszusa által célul tűzött feladatok teljesítése terén. GABRIEL SALA, a Szociálisa Munka Hőse, a Kassai Nehézgépipari Válla- jUp lat szerszámkészítője 1981. X. 10.
