Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-07 / 237. szám, szerda

Nagyító alatt a cipőipar III. — Ezek szerint rossz évet zártak? — kérdezem Vojtech Kyselicát. — Nem mondhatnám. Az em­lített összeget csupán néhány műhelynek kellett kifizetnie. Többségében jól dolgoznak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a több mint négymillió ko­rona, amit viszont mi kaptunk a termelési-gazdasági egység szintjén képzett jutalomalapból. Ezt a pénzt az utolsó koronáig az arra érdemesek közt osztot­tuk szét. — Milyen a minőség és a ha­tékonyság egymásra hatása önöknél? — Nem a fogyasztók súgták meg nekünk, mi magunk is tud­juk, hogy kifizetődőbb, ha di­vatos, keresett lábbeliket gyár­tunk. Azok a termékek tartoz­nak ebbe a csoportba, amelye­ket az Állami Minőségellenőrző Intézet az I. osztályú áruk, a divatos és luxusáruk kategóriá­ba sorol, valamint azok, ame­lyeket a kiváló termék jelzővel fémjelez. Ezekre a termékeink­re az előírásoknak megfelelően árkedvezményt is kapunk, amely szintén befolyásolja az üzemi és a személyi jutalomalap nö­vekedését. Növelhető a fejlesz­tési alap összege is, és minden­nek a fordítottja is érvényes. Ha például az Állami Minőség- ellenőrző Intézet valamely ter­mékünket a III. osztályba so­rolja, vagy a vizsgált terméket elavultnak minősíti, akkor a felsorolt összegekkel kevesebb jut üzemünknek. — Mindez, amit már eddig is elmondtunk, a komplex intéz­kedésekkel függ össze. Ez a do­kumentum viszont csak az idén lépett érvénybe. Hogyan lehet- séges, hogy önök már tavaly, sőt, tavalyelőtt is e szerint dol­goztak? — Vállalatunk is a hatékony és a minőségi termelés komp­lex tapasztalati módszere al­kalmazóinak sorába tartozott. Mondhatom, ez nagy hasznunk­ra vált. — Az, hogy a termék milyen módon érvényesül a hazai pia­con, még nem tükrözi eléggé pontosan az áru színvonalát. A külföldi megrendelő viszont nem bocsátja meg nekünk a legkisebb hibát sem. Hogyan fogadja az önök termékeit a világpiac? — Nem említettem még, hogy nyolcvan országba exportálunk. Ez ugyan nagyon magas szám, de nem mond sokat a minőség­ről, hiszen szállíthatunk — árakon. Ugyanez volt a helyzet a szocialista országokba irányí­tott kivitel esetében, amelyet 128 százalékra teljesítettünk. A kiviteli érdekeltségi alap muta­tóját az OGAKO termelési-gaz­dasági egység vezérigazgatósá­gán alapítottuk. Ebből — ahogy azt a komplex intézkedések. Nagy Lajos, a partizánskéi cipőgyár kivá­lóan dolgozó 1245-ös számú műhelyének ve­zetője valamint a szakszervezeti kol­lektív szerződés meghatározza —, az eredmények szerint ju­talmazzuk az üzemeket, és ér­demeik szerint a dolgozókat. A tavalyi eredmények szerint eb­be az alapba az idén a terve­zett évi fizetésalap 1 százalé­kának megfelelő összeget vár­juk. Konkrétan mintegy 5 mil­lió koronáról beszélhetünk. — Valóban szép eredmények. Ezen a téren, gondolom, az sem mindegy, milyen a kapcsolatuk a külföldi üzletféllel. Saját szakembereikkel, vagy közvetí­tők segítségével kötnek meg egy-egy üzletet? — A válaszom: is-is. Sokat segít nekünk a külföldi kapcso­latok kiépítésében az EXICO külkereskedelmi vállalat. Ahhoz viszont, hogy rugalmasan rea­gálhassunk a külföldi megren­delő követelményeire, fontos a személyes kapcsolat is. Ezért sok megrendelőnkkel mi is köz­vetlen kapcsolatban vagyunk. A módszer bevált. Csak így tudtunk tavaly a szocialista or­szágokba 3 millió korona, a nem szocialista országokba 5 millió korona értékű áruval .töb­bet szállítani a tervezettnél, ezek a mennyiségek nagykeres­Az eredmények megítélésében segítenek a műszaki normák (A szerző felvételei) ugye — olyan megrendelőnek is, amelynek a mennyiség a döntő és nem a minőség. De ha elmondom, hogy megrendelőink közt szerepel például Kanada vagy az Amerikai Egyesült Ál­lamok, akkor már a minőségről is többet mondtam. Az eladás tehát nem okoz gondot, annál inkább az, hogy milyen áron értékesítjük munkánk gyümöl­csét külföldön. A hatékonyságot e téren külön mutató alapján figyeljük, amelynek alakulása nagyon kedvező vállalatunkban. Példának álljon itt az elmúlt év, amikor a nem szocialista országokba irányított kivitelűn két 1B7 százalékra teljesítettük, számisrkra fölöttébb előnyös kedelmi árakban értendők. A tavalyi eredményekre építve az idén 15 százalékkal növeljük exportunkat a nem szocialista országokba. Ahhoz, hogy könnyebben megértsük a termelési-gazdasá­gi egység működését, azt kell tudni, hogy a Partizánskéban levő központ irányítása alá több üzem is tartozik. Ezek nemcsak itt helyben működnek, hanem megtalálhatók szerte Szlovákiában. Ennek a szét­szórtságnak egyszerű az oka: a munkaerő. Manapság a gyárnak kell megtalálnia a munkaerő még kimerítetlen forrását, s ott nyitni kapukat, ahol erre a leg­jobbak a feltételek. így települt cipőgyár Zlaté Moravcére és Komáromba (Komárno) is. Füg­getlenül a területi elhelyezke­déstől, a központ egyforma mér­cét használ mindahány esetben a teljesítmény felmérésekor. En­nek alakulásától függően jutalom­osztáskor, illetve a büntetések megsza­básakor már az eredményeket ve­szi alapul. — Ezek szerint két műhely, sőt két dolgozó közt is kü­lönbséget tudnak tenni? — kérdezem Vojtech Kyselicát. — A komplex in­tézkedések értel­mében a központ feladata — ha egy­forma mérce alkal­mazásával különb­séget akar tenni — az, hogy pontosan ismerje a helyzetet üzemi szinten is. Például itt van ez a pár cipő, amely­nek elkészítésére, beleszámítva a ha­szon tervezett ösz­szegét is, 107 koronát számo­lunk. Ugyanennyit számolunk, ha ezt a lábbelit Komáromban, Partizánskéban, vagy más üze­münkben készítik. Ez tehát az a bizonyos egységes mérce. Az egyes üzemek eredményeinek megítélésére rendelkezésünkre állnak még a gyártási művele­teket meghatározó teljesítmény­mérő műszaki normák, egyfor­mák a minőség iránti követel­ményeink is, és ugyanazok a normák határozzák meg a nyersanyag-felhasználást is. Tu­lajdonképpen ezek szolgálnak alapul az évi terv meghatározá­sához, s így lesz a terv megfe­lelő alap az üzemek érdemeinek megítéléséhez. — Lehetne itt egy névre szó­ló példát idézni? — Hogyne. Például a Zlaté Moravce-i üzemünk tavaly 8 versenyző üzemünk közül há­romszor lett a legjobb. A helye­zést a minőség terén elért ma­gas színvonal, a gazdasági ered­mények, valamint a reklamáció számának csökkenése alapján tudtuk ilyen egyértelműen meg­határozni. Ezzel szemben a ko­máromi üzemünk nem tudott ilyen jól megbirkózni a felada­tokkal. Nem teljesítette az I. osztályú áru gyártásának tervét, sok reklamáció érkezett termé­keire, s mindez kedvezőtlenül hatott a gazdasági eredmények­re is. Amikor év végén a gaz­dasági eredményeken való ré­szesedést, vagyis az ún. tizen­harmadik fizetést számítottuk ki, e két üzem esetében is szi­gorúan az általuk elért eredmé­nyek alapján döntöttünk. Tehát semmi egyenlősdi. Így történt, hogy a komáromi üzem 5 száza­lékkal alacsonyabb, a Zlaté Mo­ravce-i pedig 2 százalékkal ma­gasabb összeget kapott. Ugyan­ezen elvek szerint döntöttek az üzemek igazgatói — az üzemi bizottságokkal karöltve — az egyes műhelyek részesedésének meghatározásakor. így jártak el a műhelyvezetők is az egyéni jutalmak odaítélésekor. Az írás elején említettem, hogy egy kirakat előtt szerzett tapasztalat cipőgyártásügyben nem elég egy általános tanulság levonására sem. De most, ennyi új ismeret birtokosaként egy dologban, úgy érzem, eleget ta­pasztaltam, hogy saját véle­ményként kijelentsem: ott, ahol a komplex intézkedések értel­mében a becsületes és jó mun­ka nagyobb becsben áll a léha és hanyag munkával szemben, ott jó úton járnak a minőség fejlesztésében és az exportké­pesség javításában. S erre nem­csak a cipőiparban van szük­ség. KESZELI BÉLA Kommentáljuk j A TERMELŐI KEDV FOKOZÁSÁVAL Az élemiszeripari termelés fejlődésével, nehézségeivel egyre többen foglalkoznak a párt- és és gazdasági értekez­leteken: javaslatokat tesznek a nyersanyag jobb felhaszná­lására, a termékek minőségének javítására. Figyelembe véve a lakosság szükségleteit, hangoztatják, hogy lényege­sen növelni kell a félkész- és mélyhűtött készételek meny- nyiségét. Az igények, amint a CSKP XVI. kongresszusa is hangsúlyozta, jogosak. A 7. ötéves tervidőszakra szóló gaz­dasági és szociális fejlesztési fű irányelvek már számolnak az élelmiszeripari termelés évenkénti 2,1 százalékos növe­lésével. Ezen belül azonban az említett igények kielégítése érdekében és a lehetőségek számbavételével megfelelő ará­nyú termelésszerkezeti módosításokat hajtanak végre. A tejiparban például 1985-ig 20—22 százalékos, a Liko Terme­lési-Gazdasági Egységben 16—18 százalékos lesz a termelés növekedése, ezzel szemben a Cukor- és Édesipar, a Barom­fiipar, a Sör- és Malátagyárak Termelési-Gazdasági Egység vállalataiban csak mérsékelt növekedést tűztek ki célul. A szükséges termelésszerkezeti módosítások azonban csak akkor valósíthatók meg, ha a mezőgazdasági üzemek is ezek figyelembe vételével készítik el a termelési terve­ket, és szükséges mennyiségű nyersanyagot szállítanak a feldolgozó üzemeknek. Amint az év elejei és a félévi ered­mények bizonyítják, ezen a téren még sok a javítanivaló. A tejtermelés idényjellege miatt például néhány tejüzemnek nem szállítottak folyamatosan elegendő tejet feldolgozásra. Szinte minden járásban akadnak még olyan mezőgazdasági üzemek, amelyek alacsony zsírtartalmú és higiéniai szem­pontból is kifogásolható tejet adtak el. Ilyen nyersanyag­ból nehéz elegendő és jó minőségű tejterméket készíteni. A húsipari üzemek közül néhány kiemelt feldolgozórészleg feladatul kapta a téliszalámi és más hasonló termék elő­állítását. A 7. ötéves tervidőszakban nagyok a feladatok a zöldség- és gyümölcstermesztésben is. Az elmúlt évben az egy la­kosra jutó zöldségfogyasztás megközelítőleg 89 kilogramm volt, a gyümölcsfogyasztás pedig 50 kilogramm. Szakembe­rek véleménye szerint ez a mennyiség nagyon kevés, ezért máris intézkedések történtek új gyümölcsösök létesítésére és a zöldségkertészetek bővítésére. A tervek szerint foko­zatosan nagyobb támogatást kapnak a kertbarátok is. A kívánt nyersanyagot a mezőgazdaság előállítaná, azonban zavarokat okoz a rugalmatlan felvásárlás és a szükséglete­ket olykor figyelmen kívül hagyó tervezés. Ennek követ­keztében tavaly és az idén is száz meg száz tonna zöldség és gyümölcs ment tönkre. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban például az Agrofrigor raktáraiból a késő tavaszi időszakban hordták az almát vissza a mezőgazdasági üzemekbe, ahol a sertésekkel etették fel. A felmérések szerint a termelőüzemek egyre többet tesz­nek a termelés növeléséért, s lehetőségeikhez mérten a kertbarátok és a kisállattenyésztők is hozzá akarnak járul­ni a közellátási kérdések megoldásához. Remélhető, hogy a jövőben nagyobb mértékben karolják fel a termelők kezdeményezését, és kölcsönös együttműködés alapján meg­valósítják a kitűzött élelmiszeripari termelési szerkezeti változásokat. Ehhez azonban sokoldalúan fokozni kell a termelői kedvet. BALLA JÓZSEF Kapcsolatban a dolgozókkal És mennyi az átlagos kere-Zéshez, a munkafegyelem meg­set vállalatotoknál? Utazni is kell, vagy csak Bratislavában vannak építkezéseitek? Milye­nek az elszállásolási lehetősé­gek stb? Ilyen és hasonló kérdések­kel találkozik a munkaerő- toborzó, aki igyekszik való­sághű képet festeni a helyzet­ről. A kereseti lehetőségek iránt érdeklődőknek pedig nem egyszer így válaszolnak: olyan lesz a kereset, ahogyan dol­goztok. Arról, hogy számos vállalat különböző előnyöket nyújt dol­gozóinak, tanúskodik az a tény is, hogy nagyon sokan meghosszabbítják munkaviszo­nyukat, s huzamosabb ideig maradnak egy-egy vállalatnál. A munkaerő-stabilizálásban en­nek nagy a jelentősége, mert az ilyen dolgozókra mindig számíthat az üzem vagy a vál­lalat. Ilyen dolgozó Aladár Chrenka ís, aki a Bratislavai Magasépítő Vállalat 3-as szá­mú üzeme 6. gazdasági köz­pontjában dolgozik. Aladár Chrenka és az általa vezetett kollektíva egy évre vállalt munkát az üzemben, ahol na­gyon sokan csodálkoznak: mi­ből merítenek ezek az emberek ennyi erőt a példás munkavég­tartásához. Teljesítményeikkel túlszárnyalják fiatalabb mun­katársaik teljesítményeit. És elsősorban erről van szó. Nem elegendő ugyanis, ha az egyes vállalatok teljesítik a munkaerő-toborzási tervet, ha-: nem azt is meg kell vizsgálni, miként, s hogy olyan dolgozó­kat nyertek-e meg az üzem­nek, vállalatnak, akik esetében minden feltétel adott a becsü­letes munkavégzéshez. Persze, nem kevés az olyan dolgozók száma sem, akik visszaélnek a munkaerő-tobor­zással járó előnyökkel, s rövid idő után továbbálnak a válla­lattól. Ahhoz, hogy az ilyen esetek száma egyre kevesebb legyen, arra van szükség, hogy az illetékes dolgozók ál­landó kapcsolatban legyenek az emberekkel. Az élő és meg­győző szó erejét bizonyítja a Bratislavai Magasépítő Vállalat példája is. Az idén felmondást benyújtó dolgozók 75 százalé­ka visszavonta kérelmét, miután beszélgettek velük a munka- erő-stabilizáló bizottság tagjai. És ez olyan példa, amely fö­lött az építőiparban, csakúgy mint a többi ágazatban, érde­mes elgondolkodni. JOZEF ŠURAN A Buldovéi Efsz az idén 230 hek­táron termesz- tett burgonyát, amelynek beta- karításában ki­használják a diákok segítsé­gét is. Felvéte­lünkön a Desta emelőtargonca segítségével raktározzák el a burgonyát mm 1981. X. 7. (Felvétel: CTK — £1i VI. Galgonek) "

Next

/
Oldalképek
Tartalom