Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-06 / 236. szám, kedd

Az élet szeretefe LADISLAV PEŠEK HETVENÖT ÉVES Ladislav Pešek nemzeti mű­vész, a cseh színművészet ki­váló személyisége hetvenöt éves. Egyénisége végtelen em­beri jóságot, bölcsességet su­gárzik. Az általa alakított sze­reppel való külső és belső azo­nosulás bravúros mestere. „Ha érdekes szerepet kapok, akár a fél világot is képes lennék át­tanulmányozni, hogy megis­merjem a figura társadalmi és történelmi hátterét“ — írja egyik visszaemlékezésében. A színházi légkört már zsen­ge gyermekkorában magába szívhatta: Szülei — Éva Pecho- vá érdemes művész és Ladislav Pech — a brnói színház tagjai voltak. Húszéves, amikor elvég­zi a konzervatóriumot, s néhány év múlva már a brnói Nemzeti Színházban játszik. 1929-től napjainkig a prágai Nemzeti Színház tagja. Vidám és szomo­rú szerepekben ismerheti a legszélesebb nyilvánosság. Sze­mélye elválaszthatatlan a cseh filmművészet legsikeresebb al­kotásaitól. A kamerák elé is ugyanolyan felelősségtudattal áll, mintha színházban játsza­na. „Számomra sokat jelent a film. Főként munkám ellenőr­zését teszi lehetővé, még na­gyobb fegyelemre ösztönöz, mert a filmszalag pontatlan­ságaimat is megörökíti“ — mondta egyik nyilatkozatában. Ladislav Pešek számára a szí­nészi hivatásban az a legszebb: „lehetővé teszi a színésznek, hogy tükre legyen a kornak és a kor emberének. Nagy boldog­ság a színész számára, hogy átélheti a szereplők életét, örömét, bánatát — s ezzel éle­te gazdagabbá, tartalmasabbá válik." Mint a prágai konzervatórium pedagógusa, éveken át a fiatal színészek százait nevelte. Tudá­sa és tapasztalatai átadásával a művészi pálya buktatóira is felhívta tanítványai figyelmét; vallja, a színészi hivatás nem­csak fárasztó, hanem veszé­lyes pálya is. Veszélyes külső csillogása, a könnyen szerzett népszerűség miatt, s ha a kez­dő színész ennek nincs tudatá­ban, mellékvágányra futhat. „Ilyenkor mindig számba vet­tem lehetőségeimet, s ezt ta­nácsolom a fiatal színészeknek is. Mert a film, a televízió, a siker manapság is könnyen el­szédítheti az embert... A di­csőség, a pénz és a népszerű­ség, mennyire mulandól S mily üresség lehet azokban, akik ezekre építik életüketŕ — ol­vassuk az Arc álarc nélkül {Tvár bez masky) című könyvében. Egyszer megkérdezték Ladis­lav Pešeket: Mi az, amit a leg­jobban becsül az emberben, s mit a legkevésbé? így vála­szolt: „A televízióban láttam a mi­nap Az úszó jégtáblák című magyar filmet. A mű megdöb­bentő őszinteséggel, meggyőző erővel vallott az emberek kö­zött, sajnos, annyira gyakran tapasztalható kíméletlenségről, önzésről, karrierizmusról, dur­vaságról. A film hatására ismét tudatosítottam: mennyire érté­kes tulajdonság a mások sor­sa iránti őszinte megértés, az emberi érzelem, a tolerancia, a szeretet. Nagyon becsülöm, sőt, tudatosan keresem e tulaj­donságokkal megáldott embere­ket ... Az ellenkező tulajdon- ságúaktól szinte irtózom.“ Ladislav Pešek nemzeti mű­vész a hivatásáért élő, fárad­hatatlan színművész példaképe. Művészi munkáját odaadással, örömmel végzi, mert számára ez nem teher, hanem az élet­nek igazi értelmet adó alkotó tevékenység. SOMOGYI MÄTYÄS Mértéktartó örömmel Oj művelődési ház Somorjárt Erre a napra több mint két évtizede várnak Somorján (Sa­morín). Az, aki nem ismeri a helyi körülményeket, el sem hi­szi, hogy ebben a patinás csal­lóközi kisvárosban az ötvenes évék végétől nincs megfelelő művelődési ház. Nem hinné, mert a CSEMADOK helyi szerve­zetének Híd vegyeskara az él­vonalbeli szlovákiai magyar kó­rusok közé tartozik, a Csalló népművészeti együttes már Svidníken és külföldön is nagy sikert aratott. A helyi magyar tanítási nyelvű iskola gyermek­kara. a Kicsinyek Kórusa arany­sávos csoport. A városban jóne­vű zeneiskola működik. Mi ta­gadás, nem a legjobb körülmé­nyek között. Az énekkar az ódon iskolá­ban próbál, a táncosok a pará­nyi tornateremben. A kulturá­lis rendezvényekre rendszerint a helyi moziban került sor, né­ha úgy, hogy a szereplők a buszban vagy a közeli szolgál­tató házban öltöztek át. A lel­kesedés, a jó szervezés sokszor csodával határos dolgokat mű­velt: Somorján a mostoha kö­rülmények ellenére mozgalmas volt a kulturális élet is. Sokan bíztak abban, hogy a sokéves óhajból, tervekből egyszer még­is valóság lesz, és felépül az új művelődési otthon. — Városunk az utóbbi évek­ben jelentős átalakuláson megy át — mondja Szamos László, a városi nemzeti bizottság elnö­ke. Oj lakótelepek, óvodák, böl­csődék jelzik a korszerűsödést. A Gabčikovo-Nagymaros vízlép­csőrendszer dolgozóinak mun­kásszállásokat építünk. Meg­kezdtük a gázművesítést. Az épülő új iskola valamelyest enyhít majd a jelenlegi tante­remhiányon. Aránylag nagy mértékben növekszik a város, s ez az átalakulás nagyon sok gonddal, átmeneti nehézséggel jár. Örülünk annak, hogy a problémák mellett figyelemre méltó eredményekről is beszél­hetünk. Városunkban jelenleg annyi a bölcsőde és az óvoda, hogy minden jogos igényt ki tudunk elégíteni. Az új lakóte­lep átadásával tovább sokasod­nak az igények, de a bölcsődé­ben és az óvodában elhelyezett gyermekek aránya még így is meghaladja majd az országos átlagot. Egyéb feladatok mel­lett kellő figyelmet szentelünk annak Is, hogy lakosságunknak legyen lehetősége a művelődés­re és a szórakozásra, a szabad idő értelmes eltöltésére. Higgye el, nagyon örülünk, hogy any- nyi erőfeszítés után, a járási párt- és állami szervek és má­sok hathatós segítsége révén végre elkészül az új művelődé­si otthon. Füssy Tiborral, a holnap át­adásra kerülő létesítmény igaz­gatójával járjuk a termeket. A nagyteremben a reflektorokat állítják be, a bábteremben asz- szonyok takarítanak. Sok még a tennivaló, de a megnyitásra minden helyiség ragyogni fog. — A művelődési otthon a mai és a holnapi igények figye­lembe vételével készült. Több helyiségünk a kisebb létszámú szakköröknek nyújt lehetőséget a rendszeres munkára. A tük­rökkel is ellátott tágas próba­termet bizony számos hivatásos színház is elfogadná magáé­nak. Nézelődés közben a tervekről is szót ejtünk. — Szeretnénk rendszeresen vendégül látni a Magyar Te­rületi Színházat, a bratislavai társulatokat és a trnavai Ifjú­sági Színházat is. Ugyanakkor azt is szeretnénk, ha a helyi amatőr csoportok és más kör­nyékbeli együttesek is szerepel­nének nálunk, méghozzá rend­szeresen. Olyan műsort kívá­nunk összeállítani, amely sok­féle igénynek és ízlésnek fe­lel meg, s ugyanakkor mind­egyik hozzájárul a tudatformá­láshoz, az eszményeinknek megfelelő művelődéshez és szórakozáshoz. Csicsay Mária, a művelődési otthon újdonsült munkatársa sok szép tervet melenget. — Jó lenne, ha főleg a fia­lok otthonra lelnének ebben a szép épületben. Igyekszünk sokrétű foglalkozási lehetősé­gekkel idecsalogatni és itt tar­tani őket. Minden bizonnyal még több gyermek jelentkezik majd a bábcsoportokba, a tánc- együttesbe. Szeretnénk rendsze­ressé tenni a fotószakkör mun­káját. Lehetőség lesz a diszkó­zásra és más klubfoglalkozásra is. Jóleső érzés itt járni, szép tervekről hallani, lelkes embe­rek véleményét hallgatni. Még­is leginkább az maradt meg bennem, amit Szamos László mondott: — Nem volt könnyű, amit eddig tettünk, de a neheze csak most következik. Sokat és egyv re többet kell dolgoznunk azért, hogy ez a szép létesít­mény minél több embert ser­kentsen aktív munkára. Hogy ez az épület valóban a szocia­lista művelődés háza legyen. SZILVÄSSY JÓZSEF PLÁCIDO DOMINGO LEMEZE Az idén 40 esztendős a világ­hírű spanyol tenorista, Plácido Domingo ma kétségtelenül a világ operacsillagainak egyike, akit a világ operaházai és hanglemezgyártó vállalatai szin­te kézről-kézre adnak. Domin­go muzsikuscsaládból szárma­zik és ez döntő módon meg­határozta élete és pályafutása alakulását. Nyolcéves volt, ami­kor a Domingo-család Spanyol- országból Mexikóba költözött. Plácido Domingo Mexico City­ben lett az ottani konzervató­rium hallgatója. Énekesi pá­lyafutása tizenhat éves korában kezdődött. Ekkor nem csupán operákban, hanem musicalek­ben és operettekben is fellé­pett és sikert sikerre halmo­zott. Első igazi nagy sikere a My Fair Lady című musical-ben nyújtott teljesítményéhez fűző- d :t. Operaénekesi pályafutását 20 évvel ezelőtt, 1961-ben kezd­te Dallasban. Később a New York-i Metropolitan Opera kö­vetkezett. A Metropolitanban Corelli szerepeit vette át és operaénekesi karrierja egyre feljebb ívelt. Párizs, Milánó, Hamburg és a világ számos más operaszínpadának közönsége ünnepelte az új csillagot. An­nak illusztrálására, hogy a hanglemezgyártó vállalatok is gyakran és szívesen foglalkoz­tatják, csupán egyetlen adat: 1976—77-ben tizennyolc teljes operafelvétel készült Plácido Domingo főszereplésével. A ki­váló tenorista egyre bővíti ál­landó repertoárját, s újabban nemcsak a számára legkedve­sebb olasz operákban, hanem Wagner-operákban is vállal sze­repeket. Az olasz RCA hanglemez- gyártó vállalattal közös kiadás­ban megjelent OPUS-lemez íze­lítőt nyújt a világhírű tenorista sokszínű művészetéből. Hang­technikája, előadói stílusa, egyedülállóan szép hangorgá­numának bravúros érvényesíté­se, a szerepekkel való teljes azonosulás magas fokú muzika­litás és szakmai tudás — ez jel­lemzi Domingót, az operaéne­kest, aki egyébként sokoldalú zeneművész is, hiszen konzerva- tóriumi tanulmányai óta kitű­nően zongorázik is, az utóbbi években pedig mint karmester is nagy sikerrel mutatkozott be és hét olasz operát vezényelt nagy hozzáértéssel. Az új OPUS-lemez jól érzé­kelteti a tehetséges spanyol tenorista összes kiváló művé­szi kvalitásait. A profillemez részleteket tartalmaz Leonca­vallo, Donizetti, Massenet, Ci- lea, Flotow, Puccini, Verdi és Meyerbeer operáiból Domingo kitűnő interpretálásában. Köz­reműködik a Londoni Szimfoni­kus Zenekar, Nello Santi ve­zényletével. SÁGI TÓTH TIBOR- UJ FILMEK­PILLANATOK (cseh) Érdekes témát választott Jirí Sequens, e cseh film rendező­je: alkotásában azt kutatja, hogy a náci megszállás alatt is becsületesen dolgozó, a poli­tikától önmagát távol tartó se­bészorvos hogyan, milyen kö­rülmények között válik a par­tizánok segítőjévé, majd éppen emiatt a németek áldozatává. A Pillanatok hőse egy kisvá­rosi kórház főorvosa, akit a há­borús viszonyok komoly embe­Í.V# det doktor némi habozás után arra az erkölcsi alapigazságra eszmél rá: ha valaki jó és igaz­ságos akar lenni, nem nézheti tétlenül a gazságot, a gonosz­ságot még akkor sem, ha az közvetlenül őt nem veszélyez­teti. Látszólag egyszerű, szinte közhelyszerű felismerés ez, s hogy eszerint élni, ehhez iga­zodni mégsem oly könnyű, az kiderül, ha ezt nz elvet kíván­juk követni. ■I Jelenet a Pillanatok című cseh filmből, melyet az idei moszkvai nemzetközi filmfesztiválon különdíjjal tüntettek ki. A képen: Franti'sek Némec és Libuše Geprtová ri-erkölcsi dilemma elé állíta­nak: döntenie kell, hogy lelki­ismeretét elaltatva fejet hajt-e a Birodalom helyi tisztségvise­lői előtt, avagy a semlegesnek maradni s valahogy megúszni (illuzórikus) felfogást levetve szembeszegül velük s ellenük fordul. Bár a történet 1944 moz­galmas napjaiban játszódik, a filmben nem az autentikus ese­mények kapnak hangsúlyt, mert az alkotók érdeklődésé­nek középpontjában a sebész­orvos magatartásának vizsgála­ta, annak a folyamatnak az áb­rázolása áll, hogy a politiká­val látszólag nem törődő, de egyébként tisztességes és ne­mes lelkű embert az események miként kényszerítik döntésre, hogyan sodorják olyan hely­zetbe, amikor nyíltan színt kell vallania, s tovább már nem maradhat „kívül álló“. A főorvos lélekrajza nem egysíkú, egyéniségét az alko­tók n maga összetettségében, ellentmondásosságában láttat­ják, érzékeltetve lelki vívódá­sát, határozatlanságát, kezdeti gyávaságát és félelmét is. Ko­EGY PISZTOLY ELTŰNIK E lélektani dráma legnagyobb pozitívuma a főhős elmélyült jellemábrázolása. A figura hi­teleségéhez nagymértékben hoz­zájárul František Némec is, aki mértéktartóan, visszafogottan formálja meg a sebészorvost. Meggyőző alakítást nyújt Ludek Munzar a náci tiszt szerepében és Ladislav Frej, a főorvos egy­kori osztálytársát játszva. A kamara hangvételt a rendező egy-egy pergő ritmusú jelenet­tel oldja (például a sebesülttel való menekülés, feszült pilla­natok a műtőben, házkutatás a sebész villájában). A jó szán­dékú alkotás hibája viszont, hogy a hasonló témájú filmek jól ismert elemeiből építkezik, így kevés benne az eredetiség. Mivel a fasiszta megszállás éveiről s az emberi helytállás­ról az elmúlt években már szá­mos kiváló (köztük hazai gyárt­mányú) filmet is láthattunk, Jirí Sequens munkájából hiá­nyoljuk az egyéni látásmódot és hangvételt. Műve így bár szép, emberi, mégsem minősít­hető igazán jelentős alkotás­nak. (szovjet) Jelentéktelen bűncselekmény történik Moszkvában, egy isko­lás gyerek követi el. Látszólag semmiség. De ... Petrovka 38: a moszkvai rend­őrség bűnügyi nyomozó cso­portjának székhelye. Már ez is jelzi, hogy szakmailag részle­tező. a nyomozás munkáját s a nyomozókat közelről figyelő filmről van szó. Nem csoda hát, ha á jelentéktelen bűneset mö­gött a tapasztalt nyomozók megsejtik a hátteret is: új ban­da bukkant föl. S valóban: rendőrgyilkossággal, fegyveres rablással kötődik össze a jelen­téktelennek tetsző szálacska. Borisz Grigorjev neve bizo­nyára nem sokat mond a né­zőknek, annál többet a forgató­könyvíró. Julian Szemjonové. Ő írta A tavasz tizenhét pilla­natát, Stirlitz híres történetét, amelyet milliók láttak a tele­vízióban Európa-szerte. Szem- jonov neve garancia rá, hogy a film több egy szimpla detek- tívhistóriánál. A szovjet fővá­ros köznapi életének valós mozzanatai teszik hitelessé a bűnüldöző szervek munkáját bemutató alkotást. —ym— Új SZÓ 1981. X. 8. A szovjet film egyik kockája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom