Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)
1981-10-29 / 256. szám, csütörtök
A CSKP KB Elnökségének beszámolója a mezőgazdaság és az élelmezésügy időszerű feladatairól A terv irányító szerepének elmélyítése és megszilárdítása Elvtársak! Döntőnek tekintjük a terv irányító szerepének további elmélyítését és megszilárdítását. Elegendő tapasztalatunk és Ismeretünk van arról, hogy ezt a szerepet csakis olyan terv töltheti be, amely mozgósít, ugyanakkor kiegyensúlyozott, progresszív normákra támaszkodik, amely a feladatok meghatározásakor figyelembe veszi a mező- gazdasági termelés függőségét az időjárási viszonyoktól. Az ilyen terv eredményesen mozgósítja az embereket a belső tartalékok felhasználására, a hatékonyság és az intenzitás növelésére. A mezőgazdaságra is vonatkozik a XVI. kongresszus követelménye — időszerűvé kell tenni és objektivizálni kell minden normát, elsősorban az anyag-, energia- és tüzelőanyag-felhasználás normáit és a teljesítménynormákat. Az objektíven meghatározott normák és az ezek kötelező teljesítésére gyakorolt következetes nyomás jelentős eszköze a terv minősége javításának, reális voltának, valamint a belső tartalékok kihasználásának. A normaképzés szüntelen tökéletesítése — a mai tudományos-műszaki ismeretekből és a mezőgazdasági gyakorlatban való érvényesítésükből kiindulva — jelenti a színvonalas, tervszerű irányítás egyik legfontosabb feltételét. Az anyagi érdekeltség rendszerét egyúttal össze kell kapcsolni azzal a törekvéssel, hogy fokozatosan, céltudatosan érvényesítsük a normarendszert, beleértve az egyes növények termesztésének és az állattenyésztésnek te'chnológlai normált Is. Jelentős változásokat eszközlünk a mezőgazdasági termékek termelésének és felvásárlásának tervezésében. A mai helyzethez viszonyítva lényegesen korlátozzuk az állami terv mutatóinak számát. A kezdeményzésnek nagyobb teret biztosítva növelni kell a mezőgazdasági vállalatok és a mezőgazdasági irányító szervek felelősségét a társadalmi szükségletek tervszerű kielégítéséért. Szövetkezeteink és állami gazdaságaink együttesen ma erős, stabil szocialista vállalatok. Dolgozóikat szoros szálak fűzik a szocialista termelési módhoz. A munkakollektívák többségét szakmailag és politikailag fejlett irányító dolgozók vezetik, akik képesek arra, hogy felelősséget vállaljanak a társadalommal szemben a mezőgazda- sági termelés fejlesztéséért és a nép- élelmezés biztosításáért. Ezért meggyőződésünk, hogy a szükséges változások eredményeként keresni fogják a mezőgazdasági termelés gyorsabb s mindenekelőtt hatékonyabb fejlesztéséhez vezető optimális utakat. Ezzel kapcsolatban is érvényesek a XVI. kongresszus beszámolójának megállapításai arról, hogy a terv nem jelentheti a feladatok egyszerű lebontását fölülről lefelé, a terv a párt programja a szociális-gazdasági területen, a terv törvény, s egyúttal a dolgozók mozgósításának jelentős eszköze is. A dolgozók kollektíváinak saját ügyüknek kell tekinteniük a terv teljesítését. A tervezés új módja sokkal nagyobb igényeket támaszt az állami és gazdasági irányítás vállalatok fölötti szerveivel szemben, amelyek koncepciós tevékenységükkel, azzal, hogy a gazdasági eszközök és az anyagi érdekeltség rendszere által megteremtik a tárgyi feltételeket, valamint közvetlen irányító- és szervező munkájukkal arra irányítják a vállalatok tevékenységét, hogy kielégítsék a társadalmi szükségleteket. A mezőgazdasági irányító szerveknek a mezőgazdasági vállalatok termelési- pénzügyi terveinek értékelésekor és jóváhagyásakor is a társadalmi érdekekből keli kindulniuk. Különösen az 1982. évi tervekkel kapcsolatban, amikor a mezőgazdaság sok szempontból nagyon Igényes feltételek között fejlődik majd. Ezért számolni kell a minisztériumok és a mezőgazdasági igazgatóságok közvetlen lrányítómunkája szerepének fokozásával. Az Irányítási rendszer a szükségnek megfelelően nyomást gyakorol majd a megrendelő szervezetekre is. Ezeknek a mezőgazdasági vállalatokkal való szerződéses viszony alapján, a gazdasági ösztönzők és szabályok hatékonyabb kihasználásával a terveik teljesítéséhez okvetlenül szükséges nyersanyagokat és termékeket kell elsősorban biztosítaniuk. Ehhez fokozatosan megszabják a szükséges Jogkört és megkapják a kellő eszközöket. A feldolgozó vállalatoknak valóban kooperációs és integrációs kapcsolatokat kell kialakítaniuk a mezőgazdasági termelővállalatokkal. A terv folyamatosságának és reális voltának követelménye szorosan összefügg annak szükségszerűségével, hogy a népélelmezésben résztvevő ágazatok keretében tökéletesítsük az ágazatok közti kapcsolatokat. Ez annak a következménye, hogy a mezőgazdaság nagymértékben bekapcsolódott a társadalmi munkamegosztásba. Mint ismeretes, már ma a mezőgazdasági-élelmiszeripari termelés értékének 14,5 százalékát a vegyipar, 9,2 százalékát a gépipar, 5,2 százalékát a tüzelőanyag- és energiaipar állítja elő. Ezeket az összefüggéseket azokkal a tapasztalatokkal kapcsolatban emeljük ki, amelyeket a 6. ötéves terv feladatainak kidolgozásakor szereztünk. Többek között kedvezőtlenül nyilvánult meg, hogy a mezőgazdasági termelés terve és az anyagi-műszaki megalapozás nem volt kielégítően összekapcsolva. Az új Igényes feltételek a tervezésben is új hozzáállást követelnek meg. Ezért az alapelvek kiemelik a célprogramok elvének érvényesítését, valamint a szállítói ágazatok és a mezőgazdasági termelés közti kapcsolatok komplex tervezését. Ezáltal törvényszerűen nő a központi tervezőszervek és a minisztériumok irányító funkciója. A mai bonyolult gazdasági helyzetben, figyelembe véve a 7. ötéves tervet meghatározó tényezőket is, nem lesz könnyű már a terv kidolgozásakor megoldani az ősz- szes problémát a mezőgazdasági termelés anyagi-műszaki ellátásában. Azzal számolunk, hogy a legfontosabb problémákat fokozatosan az ötéves terv egyes éveiben oldjuk majd meg. Az ágazatok közötti kapcsolatok tervezésének tökéletesítését mélyebben kell elemezni, úgy, hogy ezek a kapcsolatok már komplexen érvényesüljenek a távlati terv, majd a következő közép távú terv kidolgozásakor. A bíráló észrevételekkel, valamint a gyakorlati szükségletekkel összhangban az alapelvek többek között célul tűzik ki, hogy megszüntessük a szállítói-megrendelői kapcsolatok eddigi szétforgácsol tságát és leegyszerűsítsük a mezőgazdasági technika szállítási terveinek rendszerét. Az állóalapok újratermelésének területén Is leegyszerűsítjük a tervezést, s növeljük a vállalatok önállóságát és felelősségét. Ezen a téren jelentős Intézkedés lesz a beruházási akciók új kategóriáinak bevezetése, amelyek révén a vállalatoknak nagyobb lehetőségük nyílik olyan programok megvalósítására, amelyekkel csökkenthetik a veszteségeket az előállított termék mennyisége és minősége szempontjából, korszerűsíthetik és újjáépíthetik a már létező objektumokat, ki- bővíthetik a farmokat és további intézkedéseket is hozhatnak a termelés racionalizálására. A központi bizottság megköveteli a mezőgazdaságot irányító szervektől és a mezőgazdasági vállalatoktól, hogy a lehető leghatékonyabban használják fel forrásaikat és beruházásaikat. Fontos feladat lesz a különleges mezőgazdasági beruházások rendszerének bevezetése is. Ez a rendszer arra ösztönzi a vállalatokat, hogy jobban használják ki saját pénzügyi és anyagi forrásaikat, valamint építőipari kapacitásaikat a célszerű intenzlfikáci- ós akciókra, amelyeket a legtöbb esetben saját munkaerőikkel és eszközeikkel is megvalósíthatnak. Az anyagi érdekeltség növelése Elvtársakl A mezőgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedések elválaszthatatlan része a gazdasági eszközökben végrehajtott változások. Ezek célja a mezőgazdasági vállalatok anyagi érdekeltségének növelése a társadalmilag igényelt struktúrájú termelés növelésében és gazdasági önállóságuk fo-* kozása. Támogatják a mezőgazdasági termékek minőségének javítására vonatkozó Irányvonalat Is. Az irányítási rendszer figyelembe veszi, hogy a 0. ötéves tervidőszak éveiben objektív, de szubjektív okok miatt is lelassult a termelés növekedésének dinamikája, és eztel kapcsolatban aránytalanul megnövekedtek a költségek. Emiatt csökkent a hatékonyság, ami tükröződik a vállalatok jövedelmében Is. A 6. ötéves tervidőszakban a költségek rentabilitása nem egész 7 százalékra csökkent. Az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva ez hozzávetőlegesen a fele. Ezzel gyengült az árak szerepe az egyes termékek termelési költségeinek fedezésében. Ezáltal csökkent a mezőgazdasági vállalatok érdekeltsége főleg az olyan termékek termelésében, amelyek számukra veszteségesek, vagy amelyeknél csak minimális rentabilitást érnek el. Elsősorban azokról a termékekről van szó. amelyeknek előállítása rendkívüli társadalmi érdek — ilyen a marhahús és a tef termelése. A többi. Intenzív mezőgazdasáegal rendelkező országhoz hasonlóan nálunk is emelkednek a termelés növelésének költségei. Ez az irányzat azzal párosul, hogy a mezőgazdasági terület csökkenését intenzifikációs beruházásokkal pótoljuk, miközben ezek hatékonysága csökken. Ebben szerepet játszik az is, hogy megváltozott az élelmiszergyártás struktúrája a nagyobb költségeket igénylő állattenyésztési termékek javára. Hiba lenne azonban, ha az említett gazdasági jelenségek és következményeik okát csak az objektív tényezőkben látnánk. Az igazság az, és ezt erősítik meg az élenjáró vállalatok tapasztalatai, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok jelentős része nem tud megbirkózni a termelés Intenzív növelésének egyre igényesebb feladataival. Elsősorban nem érvényesítik következetesen azoknak az intézkedéseknek és anyagi ösztönzőknek a hatékony rendszerét, amelyek a munka és a növekvő költségek gazdaságos és haté- kony felhasználására vonatkoznak. A termelés anyag- és munkaigényessége további növekedését, a költségek aránytalan növekedését elsősorban úgy akadályozhatjuk meg, ha fokozott figyelmet szentelünk a termelés minőségi oldalának. A nagy jövedelmezőségért folytatott harccal párhuzamosan erőnket arra kell koncentrálni, hogy elérjük a termelés hatékonyságát, egyes terményekből a nagy hektárhozamokat, az állattenyésztésben a nagy jövedelmezőséget és minimálisra csökkentsük a veszteségeket. A lehetőségek mérlegelése után olyan megoldást választottunk, amely megerősíti az árak szerepét a mezőgazdasági termékek társadalmilag szükséges termelési költségeinek fedezésében. A fel- vásárlási árak növelése nagymértékben fedezi a mezőgazdaságban az üzemanyagok, a fűtő- és motorolajok, egyes energetikai szempontból igényesebb anyagok magasabb ára, valamint a takarmánykeverékek magasabb ára miatti többletköltségeket. Ez összevéve csaknem 7 milliárd koronát jelent. Ezenkívül a központi bizottság elnöksége és a szövetségi kormány úgy döntött, hogy csaknem 3 milliárd koronával növeli évente azt az összeget, amelyet a mezőgazdasági üzemek a társadalmi forrásokból kapnak termékeikért. Ezt az összeget a mezőgazdasági üzemek pénzügyi és gazdasági helyzetének megszilárdítására, valamint az eddig kevésbé hatékony és ezért mellőzött termelés bővítésére szánjuk. Semmiképpen sem pótolhatók azonban ezzel a termelés alacsony színvonalának következményei, amelyeket az Irányítás fogyatékosságai, felelőtlenség, a rossz munkaerkölcs okoz, s ami egyes mező- gazdasági üzemekben még mindig előfordul. Ezért nem engedhetjük meg, hogy a költségek úgy alakuljanak, mint az előző években, s ez eredménytelenné tegye a jóváhagyott Intézkedéseket. Az intézkedésknek meg kell nyilvánulniuk a termelés növekedésében és nagyobb hatékonyságában. Gazdaságunk mai helyzetében, amikor jó gazdákként minden koronával számolnunk kell, ez az intézkedés azt tükrözi, hogy kommunista pártunk nagy gondot fordít a mezőgazdaság fejlesztésére és a dolgozók élelmezésére. Meggyőződésünk, hogy az összes dolgozó, elsősorban pedig a mezőgazdasági dolgozók így értelmezik majd az intézkedéseket és az eddiginél még nagyobb erőfeszítéseket tesznek arra, hogy jobb eredményeket érjenek el a termelésben és a gazdálkodásban is. A végrehajtott módosítások egyik fő célja, hogy csökkentse az Indokolatlan különbségeket az egyes termékek termelésének jövedelmezőségében, s ártámogatásban részesítse azokat az ágazatokat, amelyek kiemelt fejlesztése társadalmi érdekű. Elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése részesül gazdasági támogatásban. Ebben az ágazatban éppen az eddigi alacsony jövedelmezőség s egyúttal a nagy anyagi-műszaki és munka igényesség Is szerepet játszott abban, hogy a XV. kongresszuson előirányzott fejlesztési célokat nem sikerült elérni. Ezért több mint 5 milliárd koronával növeljük a hús és a tej felvásárlási árait. Ez a megnövekedett költségek leszámítása után 3,2 milliárd koronával javítja a jövedelmezőség mérlegét. Ezzel azt akarjuk elérni hogy a vágómarha fokozottabb mértékű termelése egyre nagyobb arányt képviseljen a vágóállatok termelésének növekedésében s hogy a tejtermelés Is tovább növekedjen. E kulcsfontosságú ágazat .fejlesztésének gazdasági feltétel^jjj úgv kell javítani, hogy az együtt tjtjon a tárgyi problémák intenzivebb megoldásával —, beleértve a takarmányalapot —, valamint a termelőképességben rejlő belső tartalékok következetes mozgósításával. Azzal számolunk, hogy a szarvasmarha-tenyésztés ártámogatása a mezőgazdasági vállalatokat egyúttal a rétek és a legelők maximális kihasználására Is ösztönözni fogja. Ami a növénytermesztést Illeti, növekedni fognak egyes anyag* és munkaigényes termények felvásárlási árai is, például a cukorrépa, a burgonya stb. esetében. A felvásárlási árpolitikában előtérbe kerül a termékek minőség szerinti megkülönböztetése Is, mind a belkereskedelem, mind a kivitel számára. A mezőgazdasági árutermelés ösztönzésére szolgáló új szabályozóként bevezetik a bevételi növekmény prémiumát. Ezt a jövö évtől kezdődően minden mezőgazdasági vállalat megkapja a mezőgazdasági termékek értékesítéséből származó bevételeknek a megelőző három év átlagához viszonyított növekedése alapján. E szabályozó hatékonysága azzal is fokozódik, hogy az így nyert eszközök egy részét a dolgozók személyi érdekeltségének növelésére használják fel. Arra számítunk, hogy ezek a prémiumok jelentős ösztönző erőként hatnak majd minden mezőgazdasági vállalatnál, elsősorban az alacsonyabb termelési színvonalú szövetkezetekben és állami gazdaságokban, ahol a legnagyobb potenciális tartalékok vannak a termelés és az állami alapokba Irányuló áruszállítás növelése terén. A gazdasági szabályozók területéra vonatkozó intézkedések terjedelme igen jelentős. Nagymértékben hatnak minden mezőgazdasági vállalat gazdálkodására. Abból Indulnak ki, hogy társadalmi érdek fűződik a mezőgazdaság, e jelentős ágazat megfelelő gazdasági feltételeinek kialakításához. Tapasztalatból tudjuk, hogy gazdasá- sági és politikai szempontból, a munkás-paraszt szövetség szilárdítása szempontjából mennyire fontos olyan feltételek biztosítása a mezőgazdaság számára, amelyek között a termeié* intenzitásának megfelelő szintjén forrásokhoz juthat a bővített újratermelés biztosításához. Ez a közélelmezés folyamatos biztosításának egyik alapvető feltétele. Elvtársakl Az intenzitás növelésére, a hatékonyság, a gazdaságosság és a minőség javítására irányuló követelmények fokozódása a mezőgazadságban is szükségessé teszi az anyagi érdekeltség elmélyítését, az érdem szerinti jutalmazás elvének következetes érvényesítését. Az utóbbi években egységessé váltak az alapelvek a mezőgazdaság és a népgazdaság többi ágazatának munkadíjazási rendszerében. Ezzel kialakultak a munka összehasonlítható társadalmi értékelésének feltételei. A keresetek alapjában véve a munkatermelékenység fejlődésével összhangban nőttek. A szövetkezeti szektorban a munkadíjazás színvonala kiegyenlítődött a népgazdaságban elért átlagbérek színvonalával. E pozitív eredmények ellenére a munkadíjazás eddigi gyakorlata nem ösztönzi eléggé a mezőgazdasági vállalatokat és azok dolgozóit a mező- gazdasági termelés továbbfejlesztésére. A szövetkezetek többségében gyengültek a kollektívák és az egyének munkadíjazásában alkalmazott bevált hagyományok,, amelyek a gazdálkodás egész évi eredményei alapján nyilvánultak meg a szövetkezeti tagok teljes jövedelmében, jelenleg a gazdasági eredmények alapján kifizetett részesedési osztalék a minimálisra csökkent. Ezzel lényeges mértékben csökkent a munkadíjazásnak az az ösztönző szerepe, amely a dolgozókat nemcsak a mindennapi feladatok teljesítésében teszi érdekeltté, hanem a szövetkezeti vállalatok általános gazdasági színvonalának rendszeres emelésében is. Mindeddig nem minden Irányítási dolgozó értette meg, hogy nem lehet eltűrni az egyenlősdiséghez vezető irányzatokat, s nem lehet növelni a munkadíjakat a vállalati források képzésétől függetlenül. A munkadíjazáshoz szükséges forrásokat minden vállalatnak saját tevékenységével kell létrehoznia. A munkadíjazás arányos növekedését Is csak az elért eredményektől függően lehet biztosítani. Ha, jogosan, abból Indulunk ki. hogy a termelés hatékonyságának növelése elsősorban az emberektől, munkájuk minőségétől függ. úgy minden sza- ia81 kaszon érvényesíteni kell u érdemek szerinti munkadíjazás szocialista alap- elvót Az előirányzott intézkedések az anyagi érdekeltség rendszerében ezt az alapvető célt követtk. (Folytatás a 7. oldalonJ ij szó X. 29.
