Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-29 / 256. szám, csütörtök

A CSKP KB Elnökségének beszámolója a mezőgazdaság és az élelmezésügy időszerű feladatairól u 1981. X. 29. s kialakult helyzet, amikor 173 ezer hektárral csökkent a mezőgazdasági földterület. Noha ebben az időszakban rendet teremtettünk a földalap nyil­vántartásában, az ilyen nagyarányú földalapcsökkentés — amely megköze­lítőleg két járás területének felel meg — megengedhetetlen. Egy lakosra 44 ár jut. Azon a területen tehát, amivel a földalap csökkent, a mi feltételeink között 400 ezer lakos élelmezését lehet biztosítani. A CSKP Központi Bizottsága a nem­zeti bizottságokban, az állami és gaz­dasági szervezetekben dolgozó kommu­nistákat teszi felelőssé azért, hogy ne engedjék meg a további földalap­csökkentést, s hogy szigorúan megtart­ják — az ellene vétőkre vonatkozó va­lamennyi következmény érvényesítésé­vel — a mezőgazdasági földalap vé­delméről szóló törvényt. Erre irányul­nak a CSSZSZK Népi Ellenőrző Bi­zottságának a szövetségi kormánnyal megvalósított ellenőrzése alapján fo­ganatosított szigorító intézkedések a termőföldgazdálkodás terén. Építkezési beruházásokra például a jövőben csak azzal a feltétellel sza­badítanak fel földterületet, ha a be­ruházó saját költségein tesz termővé eddig mezőgazdasági célokra kihasz­nálatlan földterületet — ugyanakkora nagyságban. Növelik a földalap fel- használásáért az átutalásokat, átér­tékelik a terület- és településfejlesz­tési terveket. A szigorú termőföld-gaz­dálkodás érdekében szükség lesz a megfelelő szabvány átértékelésére és tökéletesítésére, valamint az építkezé­sek műszaki-gazdasági mutatóinak tö­kéletesítésére. Szigorú rend vonatko­zik a mezőgazdasági vállalatok veze­tőire Is. Nekik elsősorban arról kell gondoskodniuk, hogy a lehető legin­tenzívebben kihasználják a rendelke­zésükre álló földterületet, s törődniük kell e földterület termőképességének rendszeres növeléséről. A mezőgazdasági termelés gyorsabb ütemű intenzívebbé tételéhez, a befek­tetett eszközök jobb kihasználása és a nagyobb hatékonyság elérése végett szükséges, hogy a mezőgazdaság na­gyobb mennyiségben és gyorsabban kap­ja meg a szükséges és jó minőségű bio­lógiai anyagot, nagy termőképességü fajtákat bocsássanak az ágazat számá­ra, használják fel a törzstenyésztés eredményeit s azokat a javaslatokat, amelyeket a nagy termelési egységek­ben a termelés tökéletesítésére tettek. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogv megengedhessük magunknak a termő­földdel való pazarlást csak azért, hogy sok esetben kisebb hozamú vetőmagot és ültetőanyagot alkalmaznak. Éppen ezért sürgető a tudományos kutató- és fejlesztési intézetek és a biológiai szol­gáltatásokat nyújtó vállalatok munká­ja színvonalának lényeges emelése. A gabonatermesztésben, az olajnövények termesztésében, az állatorvosi gyógy- szerészetben, a genetikában, a törzs­tenyésztésben, az irányítási rendszer tökéletesítésére irányuló kutatásban a pozitív eredmények ellenére az eddigi hatékonyság nem felel meg a szük­ségleteknek. Ugyanakkor korántsem csupán a módszertani javaslatok ki­dolgozásáról van szó, hanem elsősor­ban ezek közvetlen gyakorlati segít­ségnyújtásáról a tudományos-műszaki ismeretek érvényesítésében. Lényegesen javítani kell a tudomá­nyos-műszaki bázis irányítását. A me­zőgazdasági és élelmezésügyi minisz­tériumoknak fokozniuk kell a kutató jnunkahelyek tevékenységével kapcso­latos igényeket, nagyobb figyelmet kell szentelniük káderellátásuk javításának. A tudományos-műszaki bázisnak az ed­digieknél sokkal jobban kell összpon­tosítania erejét és eszközeit azokra a területekre, amelyek döntő fontossá­gúak a jelenlegi és a következő fel­adatok megoldásához. Fokozatosan ja­vítani kell a kutatás anyagi-műszaki ellátását, és el kell mélyíteni a Szö­vetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium koordináló tevékenysé­gét. Az élelmezés kulcskérdéseinek megoldásához az ágazat tudományos- műszaki bázisán kívül teljes erővel be kell kapcsolódnia a Csehszlovák Tu­dományos Akadémiának, a Szlovák Tu­dományos Akadémiának, a főiskolai kutatási bázisnak és az élelmezéssel kapcsolatos valamennyi ágazatnak. Az eddiginél sokkal hatékonyabban ki kell használni a munkamegosztást a KGST keretében. Arra van szükség, hogy az eddiginél sokkal nagyobb fi­gyelmet szenteljünk az olyan tudo­mányos ágazatok, mint például a kor­szerű biotechnológia fejlesztésének; ezek révén megvalósíthatók a mező- gazdaságban az alapvető szerkezeti vál tozások, s új lehetőségek nyílnak az élelmiszeripar fejlesztésére. A nép élelmezésére irányuló igényes feladatok sikeres teljesítése végett a népgazdaságban tapasztalható bonyo­lultságok ellenére gondoskodni kell a mezőgazdaság fejlesztésének anyagi-mű­szaki feltételeiről. A Központi Bizott­ság Elnöksége és a szövetségi kormány néhány koncepciós jellegű intézkedést fogadott el legutóbbi ezen a területen. Főleg az állattenyésztés biokemizálási és kemizálási programjáról van szó. amely ennek a sürgős követelménynek tesz eleget, hogy ne csak fehérjekompo­nenseket állítsunk elő hazai termelés­ből, hanem különböző gyógytápszere- ket is a takarmányozás hatékonyságá­nak fokozására. Az erre irányuló intéz­kedések következetes megvalósítása ki­fejező mértékben fog hatni a takarmá­nyok hasznosítására és a behozataluk­tól való függőség csökkentésére. Alap­jában véve hasonló célt követ az elfo­gadott fehérjeprogram is, amely konk­rét feladatokat tartalmaz mind a szál­lító ágazatok, mind pedig a mezőgaz­dasági termelők számára. Nem kevésbé fontosak azok az intéz­kedések, amelyeket a 7. ötéves tervidő­szakra vonatkozóan a növények táp­anyagellátása és védelme szakaszán tettünk. Ezek nemcsak az ipari trá­gyák, növényvédelmi eszközök és növe­kedésszabályozó szerek szállítási fel­adataira vonatkoznak, hanem azok jobb kihasználására, a mezőgazdaság saját tartalékainak mozgósítására is serkentenek. Figyelembe véve a trágyák jelenlegi felhasználását, további lehető­ségeket kell keresni a mésztartalmú anyagok biztosítására, beleértve a helyi források kihasználását. Nagyobb gon­dot kell fordítani a szerves trágyázás­ra, az istállótrágya termelésére és ki­használására. Ezt a szempontot figye­lembe kell venni a szarvasmarha almo- zás nélküli tartásának elbírálásakor. A szerves trágyákról való gondoskodás kérdéseinek nagyobb figyelmet kell szentelni mind a mezőgazdasági üze­mek, mind az agrokémiai vállalatok ré­széről. A jó minőségű biológiai anyagok ha­tékony kihasználásában, valamint az állandóan aránytalanul nagy vesztesé­gek korlátozásában nagy jelentősége van a mezőgazdasági gépekkel és be­rendezésekkel való ellátásának. Ismé­telten hangsúlyozni akarjuk a gépipar közös felelősségét a CSKP XVI. kong­resszusán elfogadott irányvonal megva­lósításában, amely a mezőgazdaság el­látására is vonatkozik. Megállapíthat­juk, hogy az utóbbi időszakban egyes gépipari vállalatok konkrét intézkedé­seket fogadtak el a mezőgazdaság szük­ségleteinek jobb kielégítésére, s rész­ben már sor került ezek megvalósítá­sára. A CSKP XVI. kongresszusán elfoga­dott határozatokkal összhangban 1Í182. január 1-i hatállyal sor kerül a mező- gazdasági gépgyártás termelési-műszaki alapjának megerősítésére és ebben a szakágazatban egy új termelési-gazda­sági egység létesítésére. Arra számí­tunk, hogy ez a termelési-gazdasági egység fokozatosan ki fogja szélesíteni a termelési alapját, s a mezőgazdasági vállalatokkal, a gép- és traktorállomá­sokkal, valamint a gépipar más válla­lataival együttműködve elősegíti a rég­óta tartó problémák megoldását, bele­értve a pótalkatrészekkel való ellátást, amire a mezőgazdasági dolgozók jogo­san panaszkodnak. Határozatot hoztunk abban az irányban is, hogy a jövő év­ben sor kerüljön az élelmiszeripari gé­peket és berendezéseket gyártó terme­lési-műszaki alap kiszélesítésére és át­szervezésére' Mindebből világosan kitű­nik, hogy a Központi Bizottság Elnök­sége és a kormány intézkedéseket fo­ganatosít a mezőgazdaság anyagi-mű­szaki ellátásának biztosítására. Nem kevésbé fontos feladat a mező­gazdasági termelés és az élelmiszer- ipar közötti egytitműködés elmélyítése a mezőgazdasági-élelmiszeripari komp­lexumon belül, aminek arra kell irá­nyulnia, hogy ne csak a termények be­takarítása történjen minimális veszte­séggel, hanem azok raktározása és fel­dolgozása is magas színvonalú legyen. Az összes termék gazdaságos feldolgo­zásának és kihasználásának követelmé­nyéből kiindulva a 7. ötéves tervidő­szak kiemelt feladata a szükséges rak­tározási és feldolgozási kapacitások biztosítása. Amit azonban elsősorban el kell ér­nünk, tisztelt elvtársak, az az, hogy a mezőgazdasági vállalatok — saját termelési feltételeikkel, valamint a legújabb agronómiai és zootechnikai is­meretekkel összhangban — a lehető legnagyobb hatékonysággal használják ki a vásárolt eszközöket és az összes lehetőségeiket. Arra van szükség, hogy teljes mértékben mozgósítsák a mező- gazdaság belső tartalékait, amelyek el­sősorban az összes szinten végzett irá­nyító- és szervező munka hatékonysá­gában vannak. Az irányítás egész tengelyében na­gyon lassan és kevés eredménnyel ér­vényesül a hatékonyság és a minőség javításának az irányzata. A mezőgazda- sági vállalatok egész sorában nem elég hatékony a munkadíjazás rendsze­re, alacsony színvonalú a technológiai fegyelem, nem elégséges az ellenőrzés rendszere, amelyben nagyon sok a kö­vetkezetlenség. A mi mezőgazdaságunk számára is érvényesek Brezsnyev elv­társnak az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott szavai, idézem: „A gazdaság­politika tengelyébe azonban olyan fel­adat kerül, amely látszólag egyszerű és igen hétköznapi — az, hogy jó gaz­da módjára bánjunk a társadalmi va­gyonnal, s tudjuk teljes mértékben, célszerűen felhasználni mindazt, ami­vel rendelkezünk. Erre kell irányítani a dolgozó kollektívák kezdeményező­készségét, a párt tömegmunkáját Ezért a CSKP KB mai 4. ülésének határozatait úgy kell majd megvalósí­tani, hogy mindenhol következetesen elemezzék a szubjektív fogyatékosságo­kat, azok okait, s főleg azok gyors és energikus felszámolására törekedjenek. Javaslat a mezőgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítésére Livtársakl A mezőgazdaság fejlődési dinamiká­jának szükségszerű meggyorsítása, va­lamint a növénytermesztés és a szarvas­marha-tenyésztés kiemelt fejlesztésének a biztosítása alapvető lépéseket köve­tel meg a tervszerű irányítási rendszer területén is. A jelenlegi rendszer, amely alapjában véve 1967 óta van érvényben, jelentős mértékben elősegítette a mező- gazdaság fejlődését. Az évek folyamán számos módosításra került sor haté­konyságának növeléséhez. A pártszer­vek állandóan figyelemmel kísérték e rendszer működését és az általa kifej­tett hatást. Ezt a párt központi bizott­ságának tárgyalásai is bizonyítják, fő­leg a KB 1975-ös októberi, valamint 1979-es márciusi ülése." Ezt bizonyítja a gazdasági szabályozók rendezése is, amire a 7. ötéves tervidőszak folyamán, valamint a 7. ötéves tervidőszak kez­detén került sor. A nyolcvanas évek küszöbén előttünk álló igényes feltéte­lek azonban megkövetelik, hogy újabb alapvetőbb jellegű intézkedéseket te­gyünk ezen a szakaszon. Az eddigi fejlődés, főleg a 6. ötéves tervidőszak elemzéséből azt a követ­keztetést vontuk le, hogy a mezőgazda­ságban a többi ágazathoz hasonlóan még mindig nagy mértékben érvénye­sülnek az extenzív irányzatok. Gyakran aránytalanul nagy igényeket támaszta­nak a termelés anyagi feltételeinek biztosításával szemben. A másik olda­lon viszont jelentős tartalékok marad­nak ezek célszerű és hatékony kihasz­nálásában. Az eddig érvényesített ár- szabályozások sem hozták meg a szük­séges eredményeket, amelyek a terme­lés szerkezeti változásainak megvalósí­tására, s a szarvasmarha-tenyésztés in­tenzitásának fokozására irányították a vállalatokat. A 6. ötéves tervidőszakban továbbra is folytatódott a sertés- és a baromfihús-termelés gyorsabb ütemű növekedésének az irányzata. A rétek és a legelők, valamint a szántóföldön ter­mesztett takarmánynövények kihaszná­lása továbbra is alacsony szinten ma­radt. , A gazdaság reális szükségletei és le­hetőségei a világpiacon kialakult hely­zettel együtt szigorú követelményt tá­masztanak elénk: a mezőgazdasági ter­melés további növelésének biztosítását, csökkenő mértékű takarmánybehozatal mellett, s az állattenyésztés olyan szerkezetben történő fejlesztését, amely­hez a növénytermesztés teljesítményé­nek növelésével megfelelő takarmány­alapot biztosítunk. Tehát arról van szó, hogy a XVI. kongresszus határozataival összhangban, a gabonatermesztés in­tenzitásának növelésével együtt, lénye­gesen nagyobb súlyt helyezzünk lehető­ségeink teljesebb kihasználására- a tö­megtakarmányok termelésében és a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében. Mezőgazdaságunknak itt vannak a leg­nagyobb tartalékai, melyek egyrészt a termőtalaj jobb kihasználásában, más­részt az állatok termelő képességében rejlenek. Eközben tudatában vagyunk annak, hogy ez az irányzat nagyobb igényeket támaszt mind az irányító és szervező munkával, mind pedig a terme­lés munkaerő-ellátásával és anyagi rá­fordításaival szemben. Ráadásul olyan ágazatokról van szó, amelyeknél a tu­dományos-műszaki haladás színvonala és az anyagi-műszaki alap építése még nem érte el a nagyüzemi termelés szük­ségletei szempontjából megkívánt szín­vonalat. Ez az út azonban a mi felté­teleinkből következik. Habár tudjuk, hogy megvalósításához időre és nem kevés igyekezetre van szükség, a szük­séges lépéseket ebben az irányban nem lehet halogatni. Elvtársak! A XVI. kongresszus határozataival összhangban ma előterjesztjük a mező­gazdaság tervszerű irányítási rendsze­rének tökéletesítésére vonatkozó javas­latot. Ennek kidolgozásakor nemcsak saját tapasztalatainkból Indultunk ki, hanem más testvéri szocialista orszá­gok, főleg a Szovjetunió tapasztalatai­ból is. A javaslat alapjában véve ugyan­azokból -a politikai-eszmei és népgaz­dasági következtetésekből indul ki, mint a népgazdaság tervszerű irányí­tási rendszerére vonatkozó komplex in­tézkedések. Ezeket a mezőgazdaságra vonatkoztatja figyelembe véve annak műszaki-biológiai és szociális-gazdasági sajátosságait. Az intézkedésekkel mit akarunk el­sősorban elérni? Elsősorban a mezőgazdaság állami irányításőt akarjuk javítani a tervezés, a gazdasági szabályozók, az anyagi ér­dekeltség egész rendszrének tökélete­sítése útján; s elsősorban konkrét irá­nyító és politikai-szervező tevékenység­gel, hogy biztosítani tudjuk a mezőgaz­daság stabil, felfelé ívelő fejlődését. Egyúttal arról is szó van, hogy ehhez megteremtsük a szükséges anyagi fel­tételeket. Másodszor azt kell elérni, hogy a terv szerepének erősítése folyamán na­gyobb teret kapjon a mezőgazdasági vállalatok és dolgozóik aktivitása és kezdeményezése, abból a célból, hogy hatékonyabban kihasználjanak minden termelési tényezőt és tartalékot a ter­melés intenzitásának további hatékony növeléséhez. Lényegében tehát a de­mokratikus centralizmus lenini alapel­veinek aktív érvényesítéséről van szó. Harmadszor hatékonyabb összhangot kell teremteni a lakosság élelmezésé­ben együttműködő ágazatok érdekei és felelőssége között. Arról van szó, hogy elmélyüljön a mezőgazdasági vállalatok és a feldolgozó ipar érdekközössége és közös felelőssége a szükséges mennyi­ségű és jó minőségű nyersanyag elő­állításában, s annak minél hatékonyabb hasznosításában. Negyedszer feltételeket kell teremte­ni a tudományos-műszaki haladás rend­szeresebb, gyorsabb és átfogóbb érvé­nyesítéséhez. Ehhez meg kell javítani a tudományos-műszaki ismeretek gya­korlatban való elterjesztésének egész rendszerét, hogy ezek a szolgáltató, a szállító és a felvásárló szervezetek köz­vetítésével gyorsabban érvényesüljenek. Ötödször azt kell elérni, hogy az irányítási rendszer nagyobb mértékben ösztönözze a növénytermesztés és a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését, a mezőgazdasági termelés helyes területi elosztását, koncentrálását és szakosítá­sát, s egyúttal korlátozza a különbözeti földjáradék hatásait. A rendszer, vala­mint a konkrét irányító tevékenység ál­tal is az eddiginél jobban elő kell se­gíteni az egyes vállalatok gazdálkodá­sában tapasztalható indokolatlan kü­lönbségek megszüntetését, továbbá a vállalati kollektívák felelősségének lé­nyeges növelését a bővített újraterme­léshez szükséges saját források képzé­sében. Hatodszor arról van szó, hogy a munka díjazősában, s a dolgozó kol­lektívák és egyének szükségleteinek kielégítésében egyre jobban érvényesül­jenek a minőségi szempontok, a végső eredmények, továbbá a tartalékok ke­resésében és kihasználásában megnyil­vánuló elkötelezettség. El kell érni, hogy az anyagi érdekeltség egész rend­szerében növekvő mértékben érvénye­süljenek a munka díjazásának szocia­lista alapelvei, éspedig a munka meny- nyisége és minősége, valamint az elért eredmények szerint. Röviden arról van szó, hogy minden* ár földterületen, minden állatból, min­den beruházásra, bérre fordított koro­nából, a felhasznált trágya és takar­mány minden kilogrammjából és a fel­használt energia minden egységéből, vagyis minimális költségekkel a lehető legtöbb jó minőségű terméket állítsuk elő. , lFolytatás a 6. oldalonj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom