Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-03 / 234. szám, szombat

SOK A PROBLÉMA

Gyakorta előfordul, hogy egy-egy szó divatba jön, s akkor aztán úton-útfélen beleütközünk.

Ezek a dudvaként tenyésző szavak sok gondot okoznak a pedagógusnak Is, aki árnyaltabb kifejezésmódra szeretné serkenteni tanítványait. Sok gondot okoznak, mondtam. Mondhattam volna azt is, hogy sok velük a probléma, de hát ezúttal éppen azt szeretném felpanaszolni, hogy túl sokszor sérti a fülem a probléma szó.

Persze nem akkor, amikor például a pedagógiai szakirodalomban a tanulók problémamegoldó gondolkodásának fejlesztéséről olvasok. Itt a probléma szó pontosan a helyén van, és mással aligha lehetne helyettesíteni. Annál jobban bosszankodom azonban, amikor problémás gyerekről hallok, ez a problémás jelző ugyanis nagyon problémás, azaz kételyeket keltő. Mert mihelyt valaki a problémás gyerekről beszél, nyomban gyanút fogok, hogy nem akarja, nem tudja vagy nem meri kimondani az igazságot, és ezért tartja homályban, hogy értelmi fogyatékos tanulókról, hátrányos családi környezetben élő gyerekekről vagy esetleg csak figyelmetlen és fegyelmezetlen rosszcsontokról, gézengúzokról beszél-e.

Sajnos, tanítványaim is bosszantó gyakorisággal használják a probléma szót, öntudatlanul követve a divatot. Ezért aztán szerintük a költő akkor is problémákat lát, amikor magyarán szólva kételyekkel vívódik, a SZISZ-szervezetben pedig akkor is problémák vannak a szervezéssel, amikor valójában ügyetlen vagy éppen csapnivalóan rossz a szervezés.

Aki a probléma szónak unos-untalan használatát igyekszik elkerülni, az arra kényszeríti önmagát, hogy ha gondokról beszél, nevezze is őket a nevükön. És ez a törekvés nemcsak a nyelvérzéket fejleszti, hanem a jellemet is.

G. TÍMÁR GYÖRGY

Taposhatja-e valaki az élete derekát?

Két képes kifejezés „összeötvözéséből“ nem lesz egyéb, mint képzavar. Ezt bizonyítja az itt következő mondat is, melyre egy fordításban akadtam rá. így hangzik: A küszöbön megjelent egy élete derekát taposó asszony. Mondatunk megfogalmazója azt akarta szépen kifejezni, hogy a szóban forgó asszony amolyan középkorú, tehát élete derekán van, illetőleg talán a negyvenes éveit tapossa. Ebből a két kifejezésmódból keletkezett a nevetésre ingerlő harmadik: az élete derekát taposó. De most menjünk sorjában, nézzük meg először is, mikor használhatjuk ídőhatározó- ként a derék főnevet. Személyragos alakban, főként -n raggal a derék főnév valamely időbeli folyamatnak, időszaknak a közepét jelenti, mondhatjuk tehát, hogy nyár derekán, a húszas évek derekán s azt is, hogy élete derekán. Csakhogy ebből az időhatározóból — élete derekán — jelzőt alkotni meglehetősen nehéz, az efféle forma: élete derekán levő, élete derekán tartó vagy járó nem a legszerencsésebb. És különösen rosszul hangzik akkor, ha a mondatban egy valóságos helyhatározó is van, mint a mi esetünkben — a küszöbön. Ami a tapos igét illeti, használhatjuk az életkor meghatározásához, de csak akkor, ha pontosan vagy megközelítően meghatároztuk az évek számát. Például így: Az öreg már a hetvenediket tapossa. Az elnök az ötveneseket tapossa stb. Vagyis egy középkorú asszonyról lehetne azt mondani: a negyvenes éveit taposó asszony, nem akkor azonban, amikor egyúttal azt közöljük, hogy megjelent a küszöbön. Itt a valóságos állítás és a képes kifejezés nem fér össze. Ezt a mondatot helyesen csak így mondhatjuk: A küszöbön megjelent egy középkorú asszony.

MAYER JUDIT

Idegen hatás a tagadó szerkezetekben

Az erőteljes idegen hatás következtében főleg fordításokban, olykor azonban már eredeti írásokban is föl-fölbukkan- nak bizonyos torz tagadószós szerkezetek. Nyelvünkben a tagadásnak és a tiltásnak megvannak a kialakult szabályai, s alakultak állandósult tagadószós szerkezetek is. Újságjainkban azonban eléggé gyakori, hogy ezeket figyelmen kívül hagyják, és inkább szó szerint fordítják a szlovák vagy a cseh nyelvű tagadó szerkezeteit. A megértést ez annyiban zavarja, hogy az Ilyen szerkezeteket tartalmazó mondatok suta bicegésükkel fékezik a közlés gördülékeny- ségét.

Egy riportalany például nemrég így nyilatkozott napilapunk hasábjain: „A célok elérése is egészében a program szerint halad, habár egyes irányokban eltérések adódnak, amelyek felett nem tekinthetünk el.“

A mondatba — egyéb kifogásolnivaló mellett — a „ktoré nemôžeme prehliadnúť“ szlovák tagadószós szerkezet tükörmása került. A magyarban helyesebben: „nem tekinthetünk el valamitől“ vagy „nem hunyhatunk szemet valami fölött“. Talán e két rokon kapcsolat fs zavarta a fogalmazót. A mondatot akár az egyikkel, akár a másikkal helyesbíthetjük, természetesen egyebet is módosítva: „A célok elérése is egészében a program szerint halad, habár egyes Irányokban eltérések mutatkoznak, s ezek fölött nem hunyhatunk szemet." Természetesen más ló megoldás is elképzelhető, például: „...s ezeket nem hapi/hatiuk figi/elmen kívül", esetleg, ha az eltérések-en hibákat kell értenünk, akkor szigorúbban fogalmazhatunk: „ .. ezeket nem nézhetjük el.“

Idegen mintára gyakran alkalmazunk közvetett, úgynevezett tagadva állítást. Ebből ered a következő mondat bántó ide.gensége: „A tudományos-műszaki fejlődés kiaknázásáért már nem keveset tettünk" Szlovák eredetije, a ..nemálo sme urobili“ közismert. A magyaros közlésmódnak ilyen esetben a közvetlen állítás lobban megfelel: „A tudományos-műszaki fejlődés kiaknázásáért már nagyon sokat tettünk."

Az efféle tagadószós szerkezetek sok esetben nemcsak magyartalanok, hanem terjengősek, nehézkesek is. Például ebben a mondatban: ..Nemrég, jóllehet nem szívesen, kénytelenek voltunk néhány ún. nem népszerfí intézkedéshez is folyamodni.“

MORVAY GÄBOR

kukoricát — amelyet Francia-* országból importáltunk — 51)

hektáron termesztjük — világosít fel Packa mérnök. — Az egyedüli vállalat vagyunk, amely szaporítóanyagként termeszti ezt a kukoricafajtát. Kiváló termőtulajdonságai vannak, viszont nagyon igényes a termesztési eljárásokra és a betakarítási módszerekre. Ha viszont megfelelő hatékonyságot akarunk elérni, a francia partner által megszabott valamennyi játékszabályt meg kell tartanunk. Ez a kukorica vetőmag nem olcsó, de termesztése mindenképpen kifizetődő,

Ogy számítottuk, hogy minden hektárról 2 tonna tiszta vetőmagot nyerünk, a valóságban viszont 2,5 tonna is meglesz.

Ha a kukoricatermesztők e fajta termesztése során megtartják az összes előírást, megteremtik az összes szükséges feltételt a termesztéséhez, vagyis ha elegendő tápanyagot és nedvességet juttatnak a talajba, s nem lesz hiány napsütéses, meleg időjárásban sem, akkor ez a fajta hektáronként több mint 10 tonnát is adhat. ff Ebben az esetben pedig — úgy gondolom — a vetőmag ára már nem játszik döntő szere- pet.

Az Ü szőri (Kvetoslavov) Magtermesztő Állami Gazdaság dolgozói már számtalanszor bizonyították mesterségbeli tudásukat. Az idén például a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás keretében a mezőgazda- sági üzemek, vállalatok közül itt érték el a legnagyobb gabonahozamot. És ez bizony már jelentős eredmény. Anton Paj- tinka mérnök, a mezőgazdasági vállalat igazgatója erről a következőket mondotta:

lévő technikus. — A vetőmag a megfelelő mélységben, egyenletesen van elszórva. Kívánhatunk ennél többet?

Az ősz folyamán az itteni dolgozóknak 640 hektáron kell elvetniük az őszieket. Búzát 470 hektáron vetnek, ebből 420 hektárt tesz ki a szaporítóterület. A vetés előkészítésével már

nem kihasználni. Ez a növény az idén 100 hektáros területet foglalt el, ebből 20 hektárt tesz ki az ültetnivaló répa. Gál József tapasztalt traktoros kezdte meg a répa karéjozását, Pasz- torik Vendel trakloros pedig a levágott répafejet a silógödrökhöz szállította. A Dobrovic- ká cukorrépa-fajta a becslések

— Magtermesztő állami gazdaság vagyunk, s eredményeink értékelésekor elsősorban ezt a szempontot kell figyelembe venni. Végül is nem mindegy, hogy vetőmagot, vagy használati gabonát termeszt-e egy-egy gazdaság, hiszen a kettő között lényeges a különbség. Térjünk viszont a tárgyra. Az idén 650 hektárról takarítottunk be búzát és árpát, hektáronként átlagosan 6 tonnát. Ez, hogy úgy mondjam, növénytermesztőink felelősségteljesen végzett munkájának eredménye, bizonyítja a gépkezelők kiváló munkáját, s azt, hogy traktorosaink és agronó- musaink egyaránt szakértő dolgozók. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy nem a legjobb bonítású talajon gazdálkodunk.

A feladatok következetes teljesítéséről győződhet meg az Oszorra látogató az őszi munkák végzésében is. Azzal az itteni dolgozók is tisztában vannak, hogy ez az az időszak, amikor döntő módon befolyásolhatják a jövő évi termés alakulását, s egyúttal az őszi érésű termények betakarítását is el kell végezniük. Egyszerre, azonos időben több munkát kell elvégezni, s ennek összehangolása, oly módon, hogy mindent az agrotechnikai határidőben végezhessenek el, bizony sehol sem egyszerű feladat. A munkaszervezésről František Packa mérnököt, a vállalat főagronómusát kérdeztük:

— Az igazat megvallva a vállalatvezetőség, és főleg Bo- gyanský János főgépesítő és traktorosaink tapasztalata nélkül nehezen végezhetnénk idejében a betakarítással és az ősziek vetésével. Vegyük csak példaként a francia licenc alapján termesztett vetőmag kukorica betakarítását. Ehhez a munkához nagyon sok szállítóeszközre van szükségünk, mert a kukoricacsöveket 35 kilométeres távolságra hordjuk szárítani. Eközben, perszé, más termény, főleg a cukorrépa betakarítása is folyik, ami ugyancsak fuvarigényes.

E két fiatal vezető szakember kíséretében a helyszínen tekintettük meg egy-egy csoport munkáját. Az első megállónk Sárosfa (Blatná) határában volt, ahol az' itteni gazdasági részleg dolgozói 60 hektáros parcellán vetették az Istra búzafajtát. Ritkán látni Ilyen kiválóan előkészített magágyat.

S afölött sem csodálkozhattunk, hogy ilyen feltételek között Nagy József traktoros és két segítőtársa, Oravec József és Szomogy Árpád sžámára a vetés már nagyon könnyű volt. Ehhez az is hozzájárult, hogy a legkorszerűbb vetőgéppel dolgoztak, amely kiváló munkát nyújtott.

— Nézzék csak ezt a munkát — hívta fel figyelmünket Érsek András, az egyik jelenül GM4 típusú kombájn nagyon bevált a vetőmagkykorica betakarításában. Különösen akkor, ha olyan kombájnosok kezelik, mint amilyen Ján Závadskij is (A szerző felvételei)

Ez a kukoricafajta talán se- x 3 gít valóra váltani a mezőgazdasági dolgozók egyik álmát, és önellátókká válnak takar- mánygabonából? £|L

JOZEF SLUKA v

Az Oszori Mag- termesztő Állami Gazdaság határaiban a cukorrépa is kiváló termést adott. Gál József traktoros František Packa mérnökkel ellenőrzi, helyesen állították-e be a hatsoros fejezőgépet

szeptember 17-ére teljesen végeztek, s szeptember 23-án megkezdték a vetést azokon a parcellákon, amelyeket már legalább 14 napja előkészítettek a vetésre. A tárcsás vetőgép azóta szinte megállás nélkül dolgozik, kora reggeltől az esti órákig.

— A gabonaféléket a csírázóképesség alapján vetjük — magyarázza Packa mérnök, majd folytatja. — A Kosútká- ból például 210 kilogrammot vetünk hektáronként, ez a mennyiség körülbelül 5—5,5 millió csírázóképes szemet tartalmaz, míg az Istra búzafajtászerint 45 tonnát adott hektáronként, de a mellette lévő 15 hektáros parcellán az Ari- mona fajta ismét bizonyította előnyeit: hektáronként 90 000

egyed termett belőle, s az átlagos hektárhozama 55 tonnát is eléri.

Kíváncsian közeledtünk a közeli kukoricatáblához is, amelyen 3 francia gyártmányú kombájn törte a kukoricacsöveket. A kívülálló számára meglepőnek tűnhetett a kukorica termése, hiszen nálunk eddig nem termesztett fajtáról van szó.

— Az MTC fajta vetőmag

ból 260 kilogrammot kell hektáronként elvetni, hogy meglegyen a szükséges mennyiségű csírázóképes szem hektáronként.

Közben gépkocsinkkal a sá- moti gazdaságba értünk, ahol éppen akkor kezdték meg a cukorrépa betakarítását. Ezt valamivel korábban kezdték, mint a cukorgyárral való megegyezésük alapján kellett volna. Az, hogy mégis így döntöttek, az időjárásnak köszönhető, hiszen a kedvező napokat bűn lenne

A tárcsás vetőgép kiváló munkát végez, s ez a hektár hozamokban, is visszatükröződik

Vetönagtermesztás — korszerű ititoekkcl