Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-27 / 254. szám, kedd

* Tervrajzokban rejlő elképzeléséit 25 éves az URBION Megközelítési> Várostervezők közé visz az utam. Azok közé, akik a használhatósági és egy­ben az esztétikai követelmé­nyeknek megfelelően olyan térbeli rendszereket terveznek, melyek a meglevő és az új települések felhasználása, ki­alakítása és létesítményeik el­helyezése végett készülnek. En­nek megvalósítását pedig irá­nyítják és biztosítják. Alighogy körvonalazom magamban a fentieket,- már a bratislavai öreg híd tőszomszédságában vagyok, s a Gonda utca 2 szám alatti bejáraton indulok be­felé. A harmadik emeleten hosszabb lélegzetű felirat: Ál­lami Városrendezési és Terület- fejlesztési Intézet (közismer- lebb nevén: URBION). Az inté­zetben Pavol Zibrín igazgató­val és munkatársaival a 25 éves múltról és a jelenről be­szélgetünk. Majdnem négyszá­zan dolgoznak itt, s tévednék, ha azt hinném, hogy csak mű­építészek vagy várostervezők vannak köztük. Olyannyira kü­lönböző szaktudást követel meg e tevékenység, hogy mun­kájuk elképzelhetetlen lenne energetikusok, vízgazdászok, geológusok és más szakembe­rek nélkül. Egyébként a bra­tislavai székhelyű intézetnek Banská Bystricán kirendeltsége, Kassán (Košice) és Žilinán pe­dig kihelyezett tervezőirodái vannak. A múlt. Az intézet mostani nevét 1973-tól viseli, de külön­böző névváltoztatások és szer­vezési módosítások révén már 1956-tól létezik. Szlovákia ipa­rosítása során mindinkább — főleg az ötvenes években — előtérbe került a városok és Iparközpontok ésszerű területi elrendezésének kérdése. Az eb­ből eredő feladatok megoldása céljából létesítették 25 évvel ezelőtt a mostani URBION elődjét, mint különálló terve­zőintézetet. Az eltelt két és fél évtized alatt kifejtett tevé­kenysége Szlovákia városren­dezésének irányításában mutat­kozott meg. Az innét kikerülő munkák fontos társadalmi cé­lok elérését, tették lehetővé; mégpedig a munkaerő, a ter­melési kapacitások és a komp­lex lakóterületek arányos és céltudatos elrendezését. Néhány jelentősebb állomás az intézet múltjából: 1969 — tevékenysé­ge tárgykörének megváltozása után fejlesztési és tervező in­tézmény lett; 1979 — az Urba­nizmus és területfejlesztés te­rén hazánk egyedüli kutatási­fejlesztési és tervező intézeté­vé lépett elő; 1981 — A Szlo­vák Tudományos Akadémia El­nöksége az urbanizmus szak­embereinek továbbképző mun­kahelyévé nevezte ki. Konkrétumok. Nem árt, ha a sok, egykoron tervrajzokban rejlő elképzelés közül megemlí­tünk néhányat. Mindegyik alap­ján napjainkban már létező város vagy a ma emberének szolgáló létesítmény épült. Gondoljunk csak nagy beruhá­zásaink közül a Kelet-szlová­kiai Vasmű csatornahálózatára, vagy Vranov, Michalovce és Humenné városfejlesztési ter­vére, esetleg a Domaša Víz­mű területrendezési koncepció­jára. Kidolgozott tanulmányaik alapján ' mentik át a jövőbe Kremnica, Levoča, Bardejov vagy Banská Štiavnica törté­nelmi magvát. A turizmus sem kerülte el figyelmüket, hiszen a Magas és Alacsony Tátra, valamint a Szlovák Paradicsom területrendezéséből szintén részt vállaltak. A tervrajzok, tanulmányok vagy területren­dezési tervek százait dolgozták ki. Legutóbb például az atom­erőművek területének kijelölé­séről szóló munkájukat végez­ték el, rengeteg szakember bevonásával. Feladatkör. Az intézet jelle­géből adódóan tevékenysége két területre irányul: a kutatásra és a tervezésre. Az előbbi ke­retében az urbanizációs folya­mat fejlődése törvényszerűsé­geinek és tényezőinek kutatá­sát végzik azzal a céllal, hogy a szocialista társadalom igé­nyeinek megfelelően tudják irá­nyítani a városrendszerek át- és kialakítását. Továbbá kutat­ják és alkalmazzák még a te­rületfejlesztési munka ésszerű­sítésének haladó módszereit is. Az URBION tevékenységének másik jelentős területén min­den szintű városrendezési ter­vek (általános városrendezési, részletes rendezési és beépítési terv) kidolgozásával foglalko­zik. Mégpedig úgy, hogy mind­ezt távlati és rövid távú terv és tervrajz formájában készítik el. Néhány sajátos feladatuk is van e téren. Ilyen a területfej­lesztési koncepciók kidolgozása, a módszertani, továbbképzési és tájékoztató tevékenység. Az in­tézet hatásköre várostervezés­ben ugyan az egész ország te­rületére kiterjed, de előnyben Szlovákia város- és település- rendezési feladatait részesítik. Együttműködés: Az URBION ma olyan feladatokat old meg, melyekben benne van a más in­tézményekkel folytatott együtt­működés eredménye is. Állandó kapcsolatot tartanak fenn a Szlovák Tudományos Akadémiá­val és a különböző munkaterü­leteken közelálló tevékenységet kifejtő intézetekkel. Együttmű­ködési körük túllépi határainkat is. Magyarországgal a Gabčíko­vo—Nagymarosi Vízlépcsőrend­szer előkészítő szakaszában, a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal pedig a KGST különböző szakbizottságaiban fejtenek ki közös munkát. A fejlődő országok közül Kongó­nak és Algériának • nyújtanak segítséget, s újabban Tuniszban és Kuvvaitban érdeklődnek egy szabadalmuk iránt. Utószó. Egy szakembertől hal­lottam, hogy az URBION dolgo­zóinak 25 év alatt kifejtett mun­kájáért magas társadalmi elis-. mérés járna. Csakhogy, s itt már a lényegre tapintunk, e so­kat ígérő munka eredményei a gyakorlat és a megvalósítás út­vesztőiben néha annyi módosí­táson mennek keresztül, hogy végül már talán az eredeti szer­ző sem nagyon ismer az elké­szült létesítményre. Ezért is oly távoliak a városrendező hétköz­napjai az átlagember, de főleg mindazok számára, akik beton­rengetegben élnek és ízléstelen, „kőtereken“ járkálnak. I. mészáros karoly A gazdasági eredmények és a bérek UJ SZÓ 1981 X. 27. A munkabéreknek szorosan kľfi’U függeniük a munkaered- ményektől — mondja az elmé­let, s az erre vonatkozó elő- írásotk. A munka eredményé­nek, a jó, Illetve a rossz minő­ségnek egyaránt le kellene minden esetben csapódnia a munkabérben, vagyis a fizetési boríték vastagságában. Persze, ahhoz, hogy ez megvalósulhas­son, olyan kritériumok kidol­gozására van szükség, amelyeik révén a lehető legpontosabban meghatározható az egyén, il­letve egy-egy munkacsoport hozzájárulása bizonyos értékek m egt er em t és éh ez. A CSSZSZK 1981—1985-ös évekre szóló gazdasági és szo­ciális fejlesztésének fő irány­vonala körvonalazza a jutal­mazási rendszer legfontosabb alapelveit is. Hangsúlyozza, hogy a gazdasági eredmények alakulásával összhangban kell meghatározni a bérek növeke­dését is, miközben következe­tesebben élünk az egyéni anyagi érdekeltség alapeívei- nek érvényesítésével. A mun­káért való jutalmazásban teljés mértékben érvényesíteni kell a „mindenkinek érdemei sze­rint“ alapelvet. A vállalatok bérlistái — ami. a kifizetett összegeket illeti — nem tükrözik eléggé, hogy me­lyik dolgozó végzett kiváló, át­lagos vagy éppen átlagon aluli munkát. Ez a munkások és a m űszak i -gazd a sá g i dolgozók, illetve az alkotó műszakiak teljesítményére egyaránt vo­natkozik. Számos kiemelt vál­lalatban végeztek elemzéseket ezzel kapcsolatban, és a fel­mér ők arra a köveit kéz tel és re jutottak, hogy a bérezésben nem elég ösztönző az alkotó műszakiak és a többi műszaki­gazdasági dolgozó differenciá­lása. A felmérések során a bértarifa-osztályok alsó és fel- ■ső határa közötti különbsége­ket 1s figyelembe vették, és itt is azit vizsgálták, hogy az alkotókész dolgozók anyagi ju­talmazással történő kiemelésé­re van-e lehetőség. Ezek a vizsgálatok is azt mutatják, hogy az átlagos műszaki-gaz­dasági dolgozók és az alkotó műszaki értelmiségiek átlagjö­vedelme úgyszólván azonos. E megállapítás teljes mértékben érvényes a premizálásra is. Az elméleti szakemberek még nem alakították ki az egységes álláspontot a bér- és fiz«etés-differenciálással kap­csolatban. Fontos kérdés pél­dául, vajon a munka eredmé­nye szerinti bérdifferenciálás kiterjedjen-e az alapfizetésekre (bérekre) is, vagy pedig te­kintsük az alapfizetést érint­hetetlennek. Kétségtelen, hogy az utóbbi lehetőség azoknak kedvez, akik munkahelyükön átlagon aluli teljesítményt nyújtanak. A helyszíni vizsgálatok ered­ményei azt mutatják, a jövő­ben rendszeresebben és alapo­sabban kell tanulmányozni, hogy a jutalmazási rendszer miként befolyásolja egy-egy konkrét munkahelyen is a tel­jesítményt. Erre az alapvető módosítások közötti időszakok­ban is nagy figyelmet kell for­dítani. A Szovjetunióban is ja­vasolják a szakemberek, hogy a vállalatokban és ágazatok­ban folyamatosan végezzenek szociológiai felméréseket, és vizsgálják, mennyire hatéko­nyan ösztönöz az éppen érvé­nyes bérezési (fizetési) rend­szer nagyobb teljesítményekre. A csehszlovák gépiparban, illetve iparban végzett felmé­rések során a vállalati ve­zetők többsége 1979-ben úgy vélekedett, hogy az átlagbérek növekedése és a munka term e- léketnység alakulása között nem volt összefüggés. Vagyis: a nagyobb munkateljesítmé­nyek nem kiemelt módon tör­ténő bérezése nem tükröződött a vállalatok munkatermelé­kenységének átlagos növekedési ütemében. A népgazdasági tervek értel­mében a jövőben lassítjuk a nominálbérek növekedési üte­mét. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között is megkü­lönböztetett figyelmet kell for­dítani a szocialista bérezési el­vek érvényesítésére, a nagyobb teljesítmények bérezéssel való pozitív megkülönböztetésére. A differenciálásnak kell tehát a kiindulópontot jelenítenie. Olyan vállalaton belül bérfej­lesztés-irányításra van szükség, amely megfelelő teret biztosít a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatására. 'Az ilyen törekvéseket a központi bér­fejlesztés-irányításnak is meg­felelő mutatókkal kell r gatnia. A komplex intézkedések és a 7. öléves tervidőszakra szóló gazdaságfejlesztési irányelvek olyan feltételeket teremtenek, amelyek között a társadalom szempontjából •* ésszerűen ala­kul a bérezésre felhasználható eszközök mennyiségének és a teljesítményeknek az aránya. A bérellenőrzés során az ille­tékes szervek azt tapasztalják, hogy számos termelő és nem termelő szervezetben szigorí­tani kell a bérezésre felhasz­nálható összegek folyósításá­nak feltételeit. Más szóval: szi­gorúbban kell elbírálni az olyan mutatókat (amelyek a bérfejlesztésre felhasználható összegre is hatással vannak), mint a termékek műszaki szín­vonala, a divatos és luxuster­mékek összes termékhez viszo­nyított aránya stb. A 7. ötéves tervidőszakban a bérfejlesztés irányításában is rendkívül nagy körültekintés­sel kell eljárni. A jövőben sok­kal szorosabb összefüggést kell teremteni az eredmények és a felhasználható bér között. En­nek az alapelvnek az érvénye­sítése mind az egyéni bérek­re, mind pedig a munkahelyi kollektívák jövedelmére hatás­sal lesz. KÔVÄ.RY IVAN A Tőketerebesi (Trebišov) Cukorgyár az idei kampány kezdete óta eltelt két hétben 38 000 tonna cukorrépát vásároli fel. E mennyi­ség több mint kétharmadát már feldolgozták és 8000 tonna cukrot gyártottak belőle f Stefan Puškáš felvétele — ČSTK) HATÁRJÁRÁS kőiben A napfényben fürdő határ­ban minden percet kihasznál­va dolgoznak, faroslav Cibík mérnök, a keszegfalvi (Kame- ničná) Steiner Gábor Efsz fő- gépesítője a Gödrös-parcellán szervezi az öt kombájn mun­káját. Vajkai Géza, Zobor Ti­bor, Spányik Imre, Andrej Za- horan és Balogh Géza ponto­san irányítja a gépeket, hogy a lehető legjobb munkát vé­gezhessék. Both Ambrus E 512- es kombájnjával a parcella szé­lére ér, és egy jármű rakteré- be öonleszti a kukoricaszeme­ket. Átnézi a gépet, majd egy percnyi idő alatt elmondja, mi­lyen a teljesítménye: — Naponta hat-hét hektár kukoricát takarítok be. jól be­váltak az FKA—421 M típusú adapterek. Alig marad a föl­dön a kombájnok után kukori­cacső. Panaszkodnak a böngé­szőik, lassan telik a zsákjuk. Németh István elindul a jár­művel, a kombájn is ráfordul a kukoricasorokra, mi pedig tovább folytatjuk határszemlén két. Közben a gépesítő dicséri a bábolnai IKR termelési rend­szert. Vetőmagot, gépeket, szaktanácsokat és más segítsé­get kaptak a vállalattól. A Cyclo vetőgéppel olyan jő mi­nőségű munkát végeztek, hogy hektáronként 75 000—78 000 a tőszám. A Pionier és az Anjou kukoricafajta még a határ fö­lött , átvonuló nagy viharok után sem dőlt meg, a gépek ezért is jól dolgozhatnak a kukoricatáblákon. Elárulja azt is, hogy évekkel ezelőtt még alacsony volt a kukorica hek­tárhozama szövetkezetükben. Az új termelési rendszer beve­zetése nagyon sokat segített, és az idén már jó közepes termésre számítanak. Szépen megművelt táblák mellett haladunk el. A gépe­sítőtői megtudom, hogy már a hagyma és a cukorrépa helyé­re is elvetették az őszi búzát. Október 21-én teljesítették a búza vetésének tervét. Említi, hogy a cukorrépa hozama na­gyobb is lehetett volna, azon­ban tavasszal rossz vetőmagot kaptak. A bevetett terület egy részét újra kellett szántani és még egyszer bevetni. A jó nö­vényápolás eredményeként re­méli, hogy így is elérik a 40 tonnás hektárhozamot. Balra zsenge silókukoricát látunk. Aratás után vetették a felszán­tott bűzatarlóba, és nagyon jól fizetett. Legalább 40 tonna lesz a hektárhozama zöldanyagban számítva. A szárítóüzem udvarán nagy most a forgalom. Kovács Béla áll meg teherautójával a mér­legen. Közben elmondja, hogy amikor jól szervezik a munkát, 12-szer is fordul. Az a legfon­tosabb, hogy a szárítóüzem fo­lyamatosan dolgozzon. A kom.- bájnok a határban nagy telje­sítményt nyújtanak, onnan hordhatják a kukoricát, de oly­kor a rakomány átadása sok időveszteséggel jár. A nemes- ócsai (Zemianska Olča) átve- vöközpontban hat teherautójuk legalább két óra hosszat állt, amíg átvették a kukoricát. He­tente egy napon oda is szál­lítják a kukoricát, amíg a szá» rítóüzemet rendbe teszik. faroslav Michalik műszakve. zető kalauzol a szárítóüzem­ben. Elmondja, hogy a kukori­ca nedvességtartalmát az MGF szárítóval 33 százalékról 12,5 százalékra csökkentik, hogy a lehető leghosszabb ideig tárol­hassák. A napi teljesítmény 70 tonna. A tágas udvaron magas hal­mokban zsákokba rakva vár osztályozásra és tisztításra a hagyna. Bent, a szárító nagy tárolójában a Variman 100—H típusú tisztító és osztályozó most nem üzemel. A dolgozók panaszkodnak, hogy nem hord­ják nekik folyamatosan a zsá­kokat. Közben beszélnek a gép­ről, előnyeiről, hátrányairól, öt minőségi osztályba lehet vá­logatni vele a hagymát. A tisz títást kézzel végzik, hogy na­gyobb legyen a teljesítmény. Átmenetileg csak osztályozásra használják a gépet. A gépesítő még megjegyzi, hogy a szövetkezetben 80 hek­táron termesztenek hagymát. Más évekhez hasonlóan most is bő termést takarítanak be. A minőségben sincs hiba, Olyan szövetkezeti tagok fog­lalkoznak termesztésével, akik évek óta a hagymaparcellákon dolgoznak. Valóságos szakem­ber mindahány. Kihalt most az irodaépület. Újságolják, hogy az adminiszt­ratív dolgozók is segítenek a betakarításban. Vállalásuk ér­telmében az almáskertbe men­tek. Hozzá akarnak járulni, hogy a termést november ele* jéig mind betakaríthassák. Koltai Győző kertészmérnök irányítja a vágparti dűlőben a munkát. Nincs sok ideje a be­szélgetésre, mert az egyik helyre ládákat kérnek, a trak­torosok meg azt kérdezik, ho­vá vigyék a konténereket. Min­denki a lehető legnagyobb tel­jesítményt akarja nyújtani, mert aszerint fizetnek, hogy mennyi almát szednek le. Az irányító dicséri az idénymun­kásokat. Eddig a legjobb mi­nőségű munkát a Nyitrai (Nit­ra) Mezőgazdasági Főiskola Zootechnikai Tanszékének 18 hallgatója végezte, s lényege* sen hozzájárultak a munka meggyorsításához a komáromi (Komárno) Európa-szálló és a Prior áruház alkalmazottai is, A keszegfalvi, a megyeresi (Calovec), és gútal (Kolárovo) nyugdíjasok is szívesen jöttek, amikor hívták őket. Vajkat Ilona vezetésével az állandó munkacsoport nyújtja a legna­gyobb teljesítményt. Minden módon arra törekednek, hogy az alma a kertből minél ha« marabb a tárolóhelyekre, vagy a felvásárló központokba ke­rüljön. Kladnóról és Kutná Ho- ráról Is járnak ide teherautók, és azonnal viszik a friss almát az ottani üzletekbe. Lassan estbe hajlik az idő. A dolgozók kerékpárokon igye­keznek hazafelé. Csak a kom­bájnok búgása hallatszik még a kukoricatáblákról. BALLA JÖZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom