Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-26 / 253. szám, hétfő

1981. X. 28. 5 Ismeretlenségbói a népszerűségbe Tevékenységüket szélesebb alapokra helyezték A Družstevník Váhovce (Vága) labdarúgó együttesét az utóbbi hetekben a „döntetlenek“ csapataként emlegetik. S nem ok nélkül, hiszen sorozatban érte el a döntetlen ered- ményeket, nemegyszer mindannyiuk bosszúságára, mivel a győzelem inkább megjelelt volna a játék képének. De lesz ez még jobb is — mondja mély meggyőződéssel Forró Fe­renc, az egyesület fiatal elnöke. Kijelentésében nincs okunk kételkedni, különösen ha figyelembe vesszük, milyen felté­telekkel rendelkeznek a mintegy 2400 lakost számláló köz­ség labdarúgói. A szőke fejű, vékony arcú, szikár testalkatú fiatalembert nemrégiben még kevesen is­merték. Az utóbbi időben azon­ban egyre többet hallat magás ról. Az idei bratislavai tenisz- bajnokságon a szakemberek, a sporttársak, a szurkolók köré­ben mérkőzésről mérkőzésre egyre nagyobb érdeklődést vál­tott ki játéka. Pólyák Ferenc mind nagyobb hévvel, de min­dig a maga megszokott sze­rény módján bizonyított. Az első fordulóban játszott mérkőzésén' csak páran lézeng­tek a teniszpálya körül, ahol Pólyák és ellenfele csatázott egymással. Aztán kétvállra fek­tette a tehetségnek elismert Jankovskýt, s egycsapásra egész tömeg állta körül. Hiá­ba, a sportban is, mint minde­nütt máshoz, cseppenként kell kiharcolni az elismerést, a népszerűséget. Ki is hát Pó­lyák Ferenc? — 1956-ban születtem — Kassán — mutatja be magát a kávéházban fogyasztott üdítő­ital mellett. — Itt végeztem a kohászati szakközépiskolát, nős vagyok, s rettenetesen izgulok, mert a feleségem épp most várja első gyerekünket. (Az­óta a kisbaba már világra jött.) & Mikor vette először kezé­be a teniszütőt? — Hétéves koromban, a bá­tyám vitt ki a pályára. Aztán úgy a kezemhez „ragadt“, hogy meg se tudok válni tőle. Na­ponta négy öt órát töltök ed­zéssel. Pólyák Ferenc a VSŽ Košice színeiben versenyez. A csapat Tudom, egy sporteseményről, egy olyan „olimpiáról“, ahol olimpiai lángot is gyújtanak, ahol van zászlófelvonás, ünne­pélyes eredményhirdetés, díj­kiosztás és persze mindemel­lett szép, izgalmas verseny is, azonnal, vagy legalábbis más­nap kell tájékoztatni az olva­sókat. Ez a tudósítás több na­pút késik, mégis biztos vagyok benne, hogy nem vesztette idő­szerűségét. Azért nem, mert a nemzeti bizottságok kelet-szlo­vákiai dolgozóinak háromnapos honvédelmi -és sportversenyén nem a szédületes atlétikai eredmények, nem a világcsú­csok, sem az országos rekor­dok, mégcsak nem is kerületi színtű sporteredmények meg­döntése, elérése volt a ver­senyzők célja, hanem maga a mozgás, az irodai környezet­hez, benti levegőhöz szokott (vagy inkább kényszerített) tü­dő felfrissítése, az emberi szer­vezet edzése, erősítése. Az említett állami szerv kas­sai (Košice) képviselőinek jó­voltából 1977-ben került sor a nemzeti bizottságok helyi dol­gozóinak sportnapjára. Rudolf Schuster, a városi nemzeti bi­zottság alelnöke, továbbá Ele­mír Huszthy, Pándy László, Ján Tirdil és a vnb még né­hány sportszerető alkalmazott­ja azóta évente megszervezi e rendkívül érdekes rendezvényt. A kassaiak hagyományos „olimpiája“ később az egész kerületben tetszést aratott, így tavaly már kerületi sportvetél­kedővé fejlődött. 1973-ban küzdötte fel magát az L ligába, amiben nagy az ér­demük az ott játszó vendégjá tékosoknak, valamint a hazai Kaščáknak. A 25 éves Pólyák három éve játszik az I. osz­tályban. A klub vezetősége, élén Milan Kňazovický doktor­ral, igyekszik jobb körülmé­nyeket teremleni a teniszliga egyetlen szlovákiai csapatának. Egy kérdést viszont évek óta nem tudnak megoldani — az edzőét. így van hát, hogy Pó­lyák is gyerekkora óta edző felügyelete nélkül dolgozik. Irányító ugyan mindig akad, néha több is, mint kellene, ami viszont nem túl szerencsés, mert egyik ezt mondja, a má­sik meg lehet, hogy épp az el­lenkezőjét ... A két játékos, Pólyák és Kaščák így egymás tanácsaira van utalva. — Minden alkalmat megra­gadok, hogy dolgozhassak — magyarázza —, mivel télen egy fedett csarnokban edzünk és ott csak hat óra áll hetente rendelkezésünkre. Ez bizony kevés. Ezért vállaltam el a ZŤS-ben öt gyerek edzését. Na­gyon tehetséges fiatalok, öröm számomra a velük töltött napi másfél óra. Ez az érem egyik oldala — az edzés, a gyakorlás. Viszont egy versenyzőnek szakmai ta­nácsokra is szüksége van, ar­ra, hogy valaki rámutasson a hibákra, vázolja a járható utat... — Sajnos, Ilyen megbeszé­lésre csak a játékostársakkal van lehetőségem, versenyek után. Az I. osztályban való szereplés Ilyen szempontból na­Ez év szeptemberében ismét a Hernád parti városban ta­lálkoztak Kelet-Szlovákia já­rási nemzeti bizottságainak, va­lamint a kerületi nemzeti bi­zottságnak a labdarúgástól, röplabdázástól, asztalitenisze­zéstől, lábteniszezéstől, atleti- zálástól és a honvédelmi ver­senytől nem „félő“ dolgozói — összesen közel hatszázan. Az egyes stadionok, sport­pályák lelátói ugyan nem tel­tek meg nézőkkel, ám a gye­pen, a futópályán, a salakon, a tornateremben és a zöld pingpongasztaloknál ennek el­lenére igazi olimpiai hangulat, jó sportlégkör uralkodott. Ki­magasló teljesítmények sem születtek, viszont a maga mód­ján minden versenyszám élve­zetes volt. Ilyen volt például a 45 évnél idősebb férfiak vág­taszáma, ahol rajthoz állt és jól bírta szusszal az iramot az erősen őszülő tőketerebesi (Trebišov) Lénárt doktor, s a Kassa-vidéki járást képviselő — szintén a hatvanadik élet­évéhez közeledő — Ballók Géza is fürgén vágtatott a cél felé. Voltak olyanok is a né- pos mezőnyben, akik több ver- senyszámban indultak, így pél­dául a kassai Rudolf Schuster, aki azon kívül, hogy az aszta liteniszezésben a győzelmi do­bogó legmagasabb fokára küz­dötte magát, atletizált és a röplabdapályán is csapata erős­sége volt, pedig már ő is túl­jutott az ötvenen. A jól sikerült sportrendez vény hivatalos krónikájában gyón sok tapasztalatot Jelen­tett számomra. Kukkantsunk be mi is a ku­lisszák mögé, az edző vélemé­nyét nélkülözvén, lássuk, mit mondanak szakberkekben a kassai teniszezőről: 1. számú vélemény: Az egyik leggyorsabb játékos, sok pon tót szerez azzal, hogy befutja a labdákat. 2. számú vélemény: Az üté­seknél a fonák az erőssége. 3. számú vélemény: Olyan ellenfél „ül“ neki, aki táma­dójátékos. 4. számú vélemény: Adoga­tásai gyengébbek — ez alkatá­ból adódik. Egyébként rendkí­vüli küzdőképességű, szívós já­tékos. Teniszezőktől meg szokták kérdezni, milyen ütővel ját­szik. — Sokfélét kipróbáltam. Leg­jobban a belga Donnay grafit­ütők „ülnek“ nekem, úgy ér­zem ennek is része van abban, hogy előbbre kerültem. Az idén a magyar nemzeti bajnokságon döntős volt, ugyan­így a lengyelen is. Utóbbin Maríkot és Nowicktt is kiverte. A hazai ranglistán a 38. he­lyen állt — a teniszbajnokság után mintegy tizenöt helyet ugrott előre. Egyetlen szlová­kiai versenyző volt, aki be­került a legjobb tizenhat közé. Egyszeriben népszerű lett. Re­méljük, népszerűsége egyre nő, s a szimpatikus és tehetséges kassai Pólyák Ferenc nevét az egész teniszvilág megismeri még. URBÄN KLÁRA többek között az áll, hogy a kerületi nemzeti bizottság el­nökének vándorserlegét a kas­sai csapat szerezte meg, meg­előzve a tőketerebesi, a poprá­di és a többi tíz járási nem­zeti bizottság csapatát, s ott szerepel az egyes versenyszá­mok győzteseinek névsora, s talán még a helyezetteké is, de mindez csak másodjelentőségű tényállás. Az igaz értéket, az igazi sikert kétség kívül az jelenti, hogy a hivatalnokok népes seregének újabb cso­portja választotta egészségvédő szernek, szervezetét felfrissítő orvosságnak a legártalmatla­nabb, de ugyanakkor a legna-- gyobb csodára képes „ajzó­szert“ — a sportolást. (gazdag) Októberi vasárnap délelőtt volt; a Csermely völgyének le­velét hullató ezerszínű tarka fái alatt több tucatnyi ember — köztük óvodások, iskolások, tizen-, huszonévesek, nyugdíja­sok, nők, férfiak és egész csa ládok — rótták futva az 1750 méteres köröket a sok helyen már őszi avarral takart erdei ösvényen. A legapróbbaknak persze rö- videbb, csupán egy jó kőhají- tásnyi hosszúságú volt a táv, s azt kivétel nélkül mindenki örömmel botladozta végig. Hogy közben senkit sem kellett nó­gatni, vagy könyörögve kérni a futásra, abban részben a cél­ban kapott nyalókacukornak, no meg az ízletes teának is ér­demei voltak. Azon kívül pedig ugyan melyik csöppség ne lett volna büszke arra, hogy neki valódi rajtszám —“ ugyan­olyan, mint a múltkor a ma- ratonos bácsiknak, meg nénik­nek“ — lógott a nyakában, il­letve a hátán. S amíg a legkisebbek a „verseny“ után hintázgatás és falovon való nyargalás közben a megérdemelt jutalmukat maj­szolták, addig idősebb testvé­reik, illetve a szüleik és nagy- szüleik versenyt futottak a csörgedező patak vizével. A több mint ötszáz induló koco­gó között volt, aki csak egy körre vállalkozott, volt, aki a harmadik után állt meg, s több mint százan a 10 650 mé­terrel is sikerrel megbirkóz­tak. A Békemaratonon már többször szerepelt hetvenéves Majoros Lajos bácsi például a hosszabb távon a kevesebb kört járjuk a vágai sportlétesít­ményt, és nem győzünk cso­dálkozni A pályát pompás gyepszőnyeg takarja, a 800 fé­rőhelyes fedett lelátó alatt öl tözők, klubhelyiségek és a korszerű edzések végzéséhez szükséges egyéb létesítmény áll a játékosok rendelkezésére. Forró Ferenc nem dicsekszik, ellenkezőleg, józanul és elis­meréssel nyilatkozik az elődök tevékenységéről: — Egy esztendeje vettem át a váltóbotot Kozmér Győzőtől, aki nyolc éven állt az egye­sületi vezetőség élén, s az ő érdeme, hogy a Z-akció kere­tében nyélbe ütötte a sportte­lep építését. Kőműves létére nagy hozzáértéssel irányította a munkát. A legtöbb segítséget Forró Ernő, Kamenár György, Sandula György, Hulák Jenő nyújtotta. Sokat tett a vágási sport érdekében Hulák Ferenc, aki fiatalon elhunyt, de emlé­két őrizzük, mégpedig labdarú­gótorna megrendezésével. — Az új vezetőségben szapo­rodott a fiatalok száma, nyol­cán harminc év körüliek s az idősebb gárdával kitünően együttműködve igyekszünk a je­lenlegi szinten folytatni. A község lakossága figyelemmel követi labdarúgóink teljesítmé­nyét, az átlagos nézőszám 300-nál több. Ami az anyagia­kat illeti: nem állunk rosszul, a szövetkezet és a hnb is tá­mogat bennünket, mégis meg­gondoltan kell gazdálkodnunk, hiszen a kerületi bajnokság ilyen kis falu csapatának na­gyon magas szint. A vágai sportegyesület 1935- ben alakult és 1980 ig kizáró­lag a labdarúgás jelentette a tevékenységet. Az együttes 1960-ban került a járási II. osztályba, és tíz esztendőn át általában a 2—3. helyen szere­pelt. Az i re a pontot 1970-ben tette fel, a kerületi I/B-osztály- ba jutással. Az első idényben még kiesési problémákkal küz­dött, nehezen tudott megka­paszkodni. 1976-ban bajnoksá­got nyert, ami az I/A-csoportba jutást jelentette. Itt már kitű­nően szerepelt, kétszer a má­futó fiatalokat is nemegyszer faképnél hagyta. Böszörményi László — aki csakúgy, mint az ott összesereglett alkalmi fu­tók többsége nem aktív spor­toló, csupán esténként, szabad idejében kocog néhány kilomé­tert a Hernád folyó csendes partján, vagy a lakótelep kö­zelében levő tó körül — szin­tén a „hatköröst“ választotta. Tavaly ugyanitt és ugyanezt a távot közel 10 perccel gyen­gébb ,idő alatt futotta. Első gra- tulánsai a buzdítás alatt nyaló­kájukat félig elkoptató fiai, La­cika és Gáborka voltak. Akadtak olyanok Is a népes mezőnyben, akik két héttel ko sodik helyen végzett, majd a harmadik idényben sikerült ki­harcolnia a kerületi bajnok­ságba jutást. A fiatalokkal immár hat esz­tendeje Kiácz Róbert foglalko­zik. — A jelenlegi ifjúsági együt­tes tagjaival az iskolai testneve­lés keretében 7—8 éves koruk­ban kezdtem a rendszeres mun­kát. Öröm őket irányítani. A 16 éves korosztályúak kerületi baj­nokságában az 5. helyen vé­geztek, azonban mint ifjúsá­giak ismét a járási mezőny résztvevői. Bízunk benne, hogy pbben a korcsoportban is a ke­rületi szinten folytatják majd. A felnőtt csapatná), a jelen­legi edző, Czigier Sándor jú­liusban lépett az előbb sike- rés Cafík István örökébe. Elj ismeréssel nyilatkozik első ta­pasztalatairól: Meglepeti a vágaiak hozzá­állása, az a lelkeedés, amely- lyel munkájukat végzik. Ko­molyan veszik az edzéseket éa a mérkőzéseket, de vannak még fogyatékosságok, akad javítani való. Az edzésadagokat növel* nem kelleti, mert erőnléti jo-> gyatékosságok is jelentkeztek. A védelem teljesítménye javult, de a támadójáték még mindig nem kielégítő. — Néhányon tényleges kato­nai szolgálatuk teljesítése után ismét a csapat rendelkezésére állnak, őket külön jel kell ké­szíteni, mert hosszabb időt ki­hagytak, remélem, sikerül rö­videsen behozniuk a lemara­dást. Még átütőbbé kell tenni a csapatjátékot, ha biztosítani akarjuk helyünket a jó színvo­nalú osztály középmezőnyében, amire az együttest képesnek tartom. A vágai egyesület taglétszá­ma 238, de a vezetőség ezt nö­velni akarja. Ennek érdekében két- szakosztály, az asztalite­nisz és az alapozó testnevelés kezdte el az idén működését. Az egyesület tevékenységét te­hát szélesebb alapokra helyez­ték és remélik, hogy a jövőben nemcsak a *- labdarúgás iránt nyilvánul majd meg érdeklő­dés. KOLLÁR JOZSFF rabban a maratoni távot is'si­keresen teljesítették. Ök is — hasonlóan, mint a többi induló és befutó — a rendezőktől egy szép oklevelet kaptak, melyen a nevük mellett ott szerepelt a szabadidősport egészségügyi fu­tóversenyén elért időeredmé­nyük, s nekik is jutott a fi­nom teából. Nehéz ugyan összehasonlíta­ni a Hernád parti város nagy futóversenyét, a Nemzetközi Békemaratont ezzel a sport- rendezvénnyel, ám a két „fu­tóverseny-testvér“ közül a ki­sebbnek számító is egyre nép­szerűbb Kassán (Košice). lg- /•/ A honvédelmi verseny is izgalmas küzdelmet hozott (Grendel Árpád felv.) Hivatalnokok a sportpályán JÓT KOCOGTUNK... Amíg apu jut, én lovagolok. Elvégre ez is sport! (Gazdag józsef felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom