Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-19 / 247. szám, hétfő

NAPIRENDEN AZ ISKOLAI TESTNEVELÉS Például Galántán... KI ERI IÍT01ALEKSZEJEVIT? Tavasszal kaptuk az örvendetes hírt, hogy ismét szapo­rodott a dél-szlovákiai fedett uszodák száma. A galántai gimnázium diákjai birtokukba vehették a 25 méteres meden­cét, ahol azóta rendszeres úszóoktatás folyik. Zelinka Ist­ván, a magyar tannyelvű gimnázium igazgatója elmondotta, hogy mivel megvannak a lehetőségek tavaly óta hetente három órát szentelnek a kötelező testnevelésnek, ebből egyet az úszásoktatásnak. — Korszerű, midnen tekin- totben kitűnően felszerelt is­kolánkban 381 magyar és 250 szlovák anyanyelvű diák végzi középiskolai tanulmányait. Az uszodán kívül két tornaterem áll a tanulók rendelkezésére. Hétfőn, szerdán és pénteken a miénk, kedden és csütörtökön a szlovák diákoké. A feltéte­lek kitűnőek és a testnevelők is élnek a lehetőségekkel. Is­kolánkban három sportág — az atlétika, a kosárlabda és a röplabda dominál. Az úszás­nak még nincsenek hagyomá­nyai, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy változ­zék a helyzet. Ám hadd nyi­latkozzanak a szakemberek. A gimnázium melletti sport­pályán a lányok egy csoport­jával foglalkozik Czigler Sán­dor testnevelő. Gyógylabdával erőnléti gyakorlatokat végez­nek, távolugrást gyakorolnak, majd levezetésként egy kört futnak. A lányokon látszik, hogy a napsütéses kellemes időben boldogan hódolnak a mozgás örömeinek. — Amíg lehet — fordul hoz­zánk Czigler Sándor, aki 1959 óta a galántai magyar gimná­zium testnevelője — a szabad­ban tartjuk meg óráinkat, s csak a rossz idő beálltával vo­nulunk a tornaterembe. Az új iskolában remek feltételeink vannak, nem úgy mint amikor a kastélyban — s a közeli, immár düledező épületre mu­tat — kellett óráinkat megtar­tani. Október elejéig négy test­nevelő foglalkozott a növendé­kekkel: Schenk Sándor — Ko­máromból jött hozzánk — Árendás Anna és Takács György, akik a mi iskolánk­ban érettségiztek és tanárként jöttek vissza hozzánk. Takács kollégáról, sajnos, egy időre le kell mondanunk, mert tény­leges katonai szolgálatát telje­síti október eleje’óta. Volt nö­vendékeinkkel kitűnően együtt­működünk, ők már diákkoruk­ban jó sportolók voltak, hoz­záállásuk tehát minden tekin­tetben megfelelő. Nem csoda, hogy a galántai magyar tannyelvű gimnázium növendékei sikeresen szerepel­nek nemcsak a járási, hanem a kerületi versenyeken is, ami­ről a folyosók falát díszítő ok­levelek, valamint a vitrinben elhelyezett szebbnél szebb ser­legek tanúskodnak a legszem- léltetőbben. Titkot tehát hiába keresnénk, minden a becsüle­tes munkának köszönhető! — Igyekszünk kihasználni az ideális feltételeket. A má­sodfokú iskolákban a szakosí­tás megengedett, és mi élünk is a lehetőséggel. A fiúknál és a lányoknál egyaránt az első számú sportág az atlétika. Ki­egészítő sportként — ez amo­lyan mellékspecializáció — a fiúk kosárlabdáznak, a lányok röplabdáznak. Az utóbbit azért választottam, mivel már a múltban is különösebb nehéz­ségek nélkül hódolhattunk a röplabdának, de főleg azért, mert a lányok tanulmányaik végeztével is hűek maradhat­nak kedvenc sportjukhoz. — Ilyenkor az iskolai év elején meglátszik a diákok erőnlétén az elmúlt hónapok tétlensége. A szünidőben rend­szeres testedzésről szó sem le­hetett. Atlétáinknak kidolgoz­tuk az edzéstervét, hogy ne le­gyen nagy a visszaesés. He­tente kétszer-háromszor kellett volna gyakorolniuk — főleg a futáson volt a hangsúly —, de ne hiszem, hogy ezt pontosan betartották. így eltart egy ide­ig, amíg ismét visszanyerik ré­gi formájukat. Sajnos, az utób­bi években az emkerekre szin­te ráragad a kényelem, meg­szokják otthon ezt a gyerekek is. Bármennyire szeretik is a fiatalok — nagy általánosság­ban — a mozgást, bizony néha nógatni kell őket. A sok jó eredményből szem­léltetésként cak annyit, hogy a gimnázium növendékei a gimnáziumok járási bajnoksá­gán mindkét korosztályban — a fiúk és a lányok egyaránt — az első helyen végeztek, és a kerületi versenyen az ötödik helyet szerezték meg. A járási atlétikai olimpián 14 rany-, 7 ezüst- és 11 bronzérmet nyer­tek. Benkovics Katalin egyma­ga három érmet nyert, de Mi­hály Edit, Dudás Éva, Ambrus Olga, Szolga Katalin, Nedoma Alena, Bosák Gabriella, Bácsai Ilona, Szőcs Zsuzsa, Mészáros Lajos, Néma László és Pallya Gábor is kitett magáért. A lab­dajátékokban is előkelő helye­zéseket értek el. Lehet, hogy egy-két év múlva úszóik is hallatnak majd magukról? — Lehet, de annak ellenére, hogy április 15-én birtokunkba vettük a 25 méteres fedett uszodát, úszóversenyzők neve­léséhez nincsenek meg a felté­telek. Hosszadalmas lenne tag­lalni a problémákat, melyek közül a legkomolyabb és leg­égetőbb a szűrő- és víztisztító berendezés komplettizálása. Amíg ez nem oldódik meg, ad­dig csupán arra törekedhetünk, hogy csökkentsük az úszni nem tudók számát. Ugyanis új növendékeink fele nem tud úszni, a többiek stílusa — ha egyáltalán stílusról beszélni le­het — pedig alapos csiszolásra szorul. Mi az, ami munkájukat se­gítené és ezzel hozzájárulna az iskolai testnevelés színvo­nalának emeléséhez? — Mi, testnevelők gyakran beszélünk arrókhogyan tovább? Itt Galántán megvannak a fel­tételek, és szerencsére az utób­bi időben másutt is javultak a körülmények. Dél-Szlovákia já­rásaiban több iskola épült, kor­szerű létesítményekkel. A test­nevelők jobban foglalkozhat­nának a fiatalsággal, de saj­nos egyéb elfoglaltság miatt erről csak ritkán lehet szó. Az lenne az ideális, ha a testne­velők több időt szentelhetné­nek a sportnak, a testnevelés­nek. KOLLÁR JÓZSEF A járási bajnokságot nyert galántai magyar tannyelvű gimnázium leánycsapata Ki volt a verseny hőse? 1981. X. 19. A Nemzetközi Békemaraton városában, Kassán (Košice) már alábbhagyott a „maratoni láz“, a vendég futók hazamen­tek, az úttest aszfaltjáról fo­kozatosan kopnak a „miér — mír — béke — paix — pokój — peace — fred — rauha — frieden — eiréne — paz“ sza­vak fehér betűi a Csermely­völgyben és a Hernád partján megkezdték a jövő évi ver­senyre való felkészülésüket — futják edzési „adagjaikat“ a helyi hosszútávfutók ..., azaz az 51. Nemzetközi Békemara­ton már a múlté. A múlté, de azért még nem tett mindenki pontot utána. A versenyzők körében most folyik csak iga­zán, már nyugodt légkörben a nagy és szép küzdelem elem­zése, értékelése, a közel ezer induló családtagjai és ismerő­sei — Aštól Nagykaposig (Veiké Kapušany) — még egy­két kérdés, egy-két megjegy­zés erejéig visszatérnek a fu­tóversenyhez. Tegnap például az egyik villamosban fül- és szemtanú­ja voltam egy ilyen „értékelő“ párbeszédnek. Az egyik csak a dobogósokat és azok „szom­szédságában“ végzett sportoló­kat tartotta a verseny hősei­nek, a másik viszont ugyanak­kor kiállt a „névtelen“ hősök mellett is. Valóban, ki volt a Békemp- raton idei évfolyamának hőse? Csak Truppéi, Madár, Vahlen-1 sieck és Urbanová, valamint a körülöttük végzett — a sajtó­ban már közölt — „elsők“? Talán helytelen ez az osztá­lyozás. Helytelen, mert egy olyan „seregben“, egy olyan „csatában“, mint amilyennek a Nemzetközi Békemaraton számít, sok függ a „névtelen sorkatonáktól“ is. Azoktól, akiknek ugyan nincs sok esé­lyük a dobogós helyezésre, de mégis elindulnak, hogy a ve­zetőket követő mezőnyben — a „hátországban“ — küzdve te­gyék szebbé, értékesebbé a rendezvényt, s általa a moz­galmat. Ezért tartom hősnek mindazokat, akik az első Trup­péi és az utolsó, azaz a 809.- nek befutó Buhla Pál (3:59:55) között értek célba. Köztük az 57. Dušan Sulaj (2:37:42) losonci (Lučenec) versenyzőt; a 2:41:27 órás idő­vel 72.-nek beérkezett szinei Ficere Bertalant, aki ezzel a teljesítményével az idei orszá­gos bajnokság 41. helyét sze­rezte meg; a 435. helyen be­futó szepsi (Moldava nad Bod- vou) Nagy Imrét, a Csehszlo­vák Rádió magyar nyelvű adá­sának kelet-szlovákiai riporte­rét; a 614. helyen végzett szen­ei Kovács Pétert (3:33:01); a maratoni távot 3:37:56 óra alatt futó Alžbeta Bernáthovát, a VSŽ Košice versenyzőjét; to­vábbá a rimaszombati (Rimavs­ká- Sobota) Rábely Attilát (738. hely — 3:48:02) és a 800. Pálszegi Gyulát (3:58:38); a nagykaposi Kopasz Árpádot (785. — 3:57:04), a komáromi (Komárno) Ján Tuškát (388. —,,3:14:06); a betléri (Betliar) Ján Kölesért (327. — 3:09:49), s nem utolsósorban a 697. he­lyen befutó 72 éves iglói (Spišská Nová Ves) Jozef Ceslát. Teljesítményük valóban fi­gyelemreméltó, hiszen ők idő­ben megbirkóztak a 42 kilomé­teres távval, holott olyanok, mint például a maratoni futás­ban jónak számító Fancsali András és még néhány továb­bi neves külföldi, valamint ha­zai sportoló feladták a ver­senyt. Ogy érzem, jogosan ne­vezhetjük az előbb említett „közkatonákat“ és „névtelen“ társaikat is a Nemzetközi Bé­kemaraton 51. évfolyama hő­seinek. GAZDAG Gyakran adódnak furcsa vé­letlenek a sport világában. Nemrég, nem sokkal az idei Lille-i súlyemelő világ- és Eu­rópa-bajnokság előtt a nem­zetközi szaksajtóban napvilá­got látott miden idők legjobb súlyemelőinek világcsúcslistája, s abban nagy fölénnyel az im­már legendás Alekszejev áll az élen. Ebben nincs semmi rendkívüli, azonban szinte ez­zel egyidőben röppent világgá a hír, hogy Anatolij Piszaren- ko túlszárnyalta Alekszejev utolsó érvényben levő világ­csúcsát is. Azaz, Alekszejev akkor került hivatalosan is a világcsúcslista élére, amikor éppen „kisemmizték“ ... Ennek ellenére Alekszejev olyan pályafutást mondhat ma­gáénak, amilyet az erős embe­rek között ez idáig még sen­ki, s amelynek során 79 világ­csúcsot állított fel. Igaz ő még abban az időben kezdett ver­senyezni, és szerezte első győ­zelmeit, amikor a súlyemelő­versenyek még három fogás­nemből álltak. A müncheni olimpia után eltörölt nyomás­ban 17-szer állított fel új vi­lágrekordot, és eggyel több vi­lágcsúcsainak száma a három „fogásos“ összetettben. Némi­leg meglepetés, hogy a szakí­tásban midössze négyszer volt eredménye űj világcsúcs, iga­zi specialistája azonban a lö­késnek volt: 79 világrekordjá­ból 32 éppen az utóbbi fogás­nemben született. A mögötte álló David Rig- gert hosszú pályafutása során három súlycsoportban is verse­nyezve 60 világrekordot állított fel. Eredménye azért is meg­hökkentő, mivel a nyomásban mindössze egyszer ért el olyan eredményt, amely a világ leg­jobbja volt. Nincs a világon még egy olyan súlyemelő, aki hússzor javított volna világre­kordot szakításban! Legfejlebb a japán Mijake és a szovjet Vorobjev eredménye mérhető hozzá, ők egyaránt 13—13 íz­ben szakítottak súlycsoportjuk­ban világrekordot jelentő ered­ményt. Mijake súlyemelő-pálya­futása azért is érdekes, mivel nagyon előkelő heJypj? szere­pel a szóban forgó listán, nyo­másban azonban sohasem volt világcsúcstartó (!), akárcsak a lengyel Baszanovsfci, aki kilen­cedik. Az egykor közép- és félne­hézsúlyban versenyző szovjet Novak pályafutása a súlyeme­lősport egyik érdekes fejezete. Ö akkor versenyzett, amikor a szovjet súlyemelősport kilépeti a nemzetközi küzdőtérre. Egyetlen EB-n és egyetlen VB- n szerepelt mindössze, persze mindkettőt megnyerte, huszon­négy világrekordjából 18-at (!) nyomásban ért el, lökésben pedig egyet sem! Ennek a fo­gásnemnek Novak mellett a másik nagy „szakértője“ a magyar Földi Imre volt: 14 nyomásvilágcsúcsa mellett hat­szor az összetettben javított a világrekordon, szakításban és lökésben soha nem sikerült a világ legjobb eredményét elér­nie. Igaz, legnagyobb riválisa Mijake a szakításnak, az iráni Nassiri pedig a lökésnek volt a specialistája Csehszlovák versenyző egy sem szerepel az örökranglistán, míg Veres Győző révén még egy magyar versenyző található a legjobb 22 között. Jelenleg két olyan súlyemelő van a csúcslistán, akik a jö­vőben még jócskán előrébb ke­rülhetnek. A bolgár Janko Ru- szev éppen Lille-ben előzte meg Zsabotyinszkijt, Jurik Var­danyan pedig francia földön érte utol a római olimpia ne­hézsúlyú bajnokát, Jurij Vla- szovot. Ruszev jelenleg a tizen­ötödik, de jócskán előrébb ke­rülhet, hiszen a 4. helyen álló Vlaszov 31 világcsúcsot ért el, akárcsak Vardanyan, aki azon­ban szinte biztosra vehető, hogy megelőzi fan Taltszot, akitől 10 világrekordnyi kü­lönbség választja el. Ruszev és Vardanyan zsenia­litását elsősorban az dicséri, hogy rajtuk kívül nincs az említett listán olyan, akinek pályafutása a „kétfogásos“ időszakra esne. Mindkettőjüké bravúros teljesítmény, s tekint­ve, hogy pályájuk csúcsára még nem érkeztek el, egyszer még nagy versenyben lehetnek akár a minden idők legna­gyobb súlyemelője címért is, amelynek csak egyik összete­vője az elért világrekordok száma. MÉSZÁROS JÁNOS Összetett Név + súlycsoport 1. Alekszejev (szov.) + 10Ü 2. Rigert (stov.) 82,5; 90; 100 3. Taltsz (szov). 90; 110 4. Vardanyan (szov.) 82,5; 90 5. Vlaszov (szov.) + 90 6. Mijake (jap.) 56, 60 7. Novak (szov). 82,5; 90 8. Kono (USA) 67,5; 75; 82,5; 90 9. Baszanowski (lengy.) 67,5 10. Davis (USA) 82,5; +82,5 11. Kurencov (szov.) 75 12. Manger (ném.)* 82,5 13. Vorobjev (szov.) 82,5; 90 14. Földi (magy.) 56; 60 15. Ruszev (hol.) 60; 67,5; 75 16. Zsabotyinszkij (szov.) + 90; +110 17. El Touni (egyipt.) 75; 82,5 18. Schemansky (USA) 90; +90 19. Kriscsisin (szov.) 52 20. Kangasniemi (finn) 90 21. Veres (magy.) 75; 82,5 22. Nassiri (iráni) 52; 56 • A második világháború Ä tfl 89 ä O O '3C aj m «3 0» 0) NJH '* *8 \ffl B. 9 a CS us eo oc M) oj a \q) o o 'MN O m M *■* ~ £ ►« SS > Ž t/j tJ n cm 79 17 4 32 18 8 60 1 20 21 5 13 41 11 4 14 12 — 31 — 7 14 — 10 31 7 7 9 8 — 26 — 13 2 11 — 24 18 5 — 1 — 24 12 2 4 6 — 24 — 8 7 9 — 22 3 8 5 6 — 22 6 7 — 9 — 21 11 1 — 9 — 21 2 13 1 5 — 20 14 — — 6 — 20 — 5 8 — 7 19 1 10 6 2 — 18 11 3 2 2 — 17 1 6 7 3 —, 17 7 — 4 6 — 15 4 6 — 5 — 15 7 — 5 3 — 15 3 — 10 — 2 előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom