Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)
1981-09-14 / 217. szám, hétfő
Az iskolai testnevelés és sport a fejlődés útján Milyen lesz tíz hónap múlva a mérleg? Alig két hete ismét megnyíltak az iskolák kapui, a diákok elfoglalták a helyüket és megkezdődött az ú] tanév, új feladatokkal, új tervekkel. Ezek között fontos szerepet tölt be az általános iskolai testnevelés és sport. Ma a fiatalokra olyan feladatok várnak, amelyeket csak szellemileg és testileg megfelelően fejlett tanulók képesek megoldani. Ezért a magas szintű szellemi nevelésen kívül hasonlóan igényes testi nevelésben is kellene részesülniük. Vajon megteremtették-e mindenütt a fiatalok testkultúrájának alapjait, van-e mindenütt képesített testnevelő, mit tesznek a diákok rendszeres sporttevékenységének érdekében? — ezekre a kérdésekre igyekszünk írásunkban választ adni. Utunk első állomása, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság volt, ahol KMEŤ JO- ZEF kerületi testnevelési tan- felügyelővel beszélgettünk e fontos problémáról. Mert a fiatalok testnevelése komoly feladat ma is és marad a jövőben is. Vajon milyen módszereket alkalmaznak a cél elérése érdekében? adottságot fedezünk fel a kosárlabda, kézilabda, atlétika iránt is szép számmal indulnak a jelvényszerző versenyben is. Aki ügyes, van benne kitartás és felkészülését lelkiismeretesen elvégzi, eljuthat egészen az országos döntőkig. Még egy kiváló szakemberrel PRINCZKEL JÓZSEFFEL a zselizi (Želiezovce) magyar tanítáVidéken az iskolák növendékei gyakran képviselik a helyi egyesület színeit különböző sportrendezvényeken. Felvételünkön a zselizi gimnázium diáklányai Princzkelné—Töth Éva gyakorlat- s/.erző vezetésével szereztek sok örömet a testnevelés híveinek. A felvétel néhány évvel ezelőtt készült, s a lányok többsége azóta főiskolán, egyetemen igyekszik magasabb képesítést szerezni 1981. IX. 14. — A központi határozatokat alapul véve a testnevelési- és az ifjúsági szövetségekkel együttműködve végezzük munkánkat. Kötelességünk biztosítani a kötelező testnevelést, valamint közös erővel támogatni a testnevelési érdekköröket. Az elsőnél a fiatalok egészségének megszilárdítása, a mozgáskészség, a gyorsaság, a kitartás fejlesztése, a szabadidő megfelelő kihasználása a fő cél. Hetente két testnevelési óra kötelező, csak 12 gimnáziumban — ott ahol megteremtették a feltételeket — tudtuk három órára szaporítani. — Az érdekkörökben a minél szélesebb alapokra helyezett sporttevékenységre törekszünk, valamint arra, hogy a fiatalok minél nagyobb tömegét vonjuk be a BPPÓV jelvényszerző versenybe, valamint az Ifjúsági Sportjátékokba. Az ifjúsági testnevelés színvonala fokozatosan emelkedik, ami annak tulajdonítható, hogy évről évre magasabb a fiatalokkal foglalkozó tanítók és tanárok képesítése. Ennek ellenére nem vagyunk maradéktalanul elégedettek. A meglevő tartalékok kiaknázával további fejlődést kell elérnünk, mégpedig olyan mértékben, hogy az visszatükröződjék az ifjúság fizikai képzettségén. Miként váltják a fenti elképzeléseket valóra, arra a legilletékesebbektől kaptunk kielégítő választ. JUDITA HRUŠOVSKÁ a somorjai (Šamorín) szlovák tanítási nyelvű alapiskola testnevelője így nyilatkozott: — Az iskola növendékei szemmel láthatóan örülnek annak, hogy ismét rendszeres sporttevékenységben lehet részük. A fiúk mozgásán látszik, hogy a szünidőben is sokat mozogtak és valószínűleg nagy futbaílcsa- tákat vívtak. Ä lányok merevebbek, bizonyára tétlenül töltötték a nyári hónapokat. Gondoskodunk arról, hogy ők is mielőbb belelendüljenek. — Már meg is kezdődött az Ifjúsági Sportjátékok esemény- sorozata. Most az elején minden épkézláb diák bekapcsolódik az előkészületekbe és mi idővel kiválasztjuk azokat, akiknél si nyelvű gimnázium testnevelőjével folytattunk eszmecserét a fenti kérdéssel kapcsolatban. Mint ismeretes, ő nemcsak tanár, hanem edző is, és a tömegtestnevelési kerületi bizottság alelnöke, tehát rangos tisztség- viselő. A testnevelés és sport rendkívül lelkes híve és támogatója. Vajon miként tenné lehetővé, hogy a fiatalság zöme rendszeres testedzéshez jusson? — Mi évek óta arra törekszünk, hogy a fiataloknak rendszeres foglalkozást biztosítsunk. Persze több pedagógusra, szakoktatóra lenne szükségünk — bármilyen sportágról legyen szó — ha nagy tömegeket akarunk megmozgatni. A testnevelőket ezirányú igyekezetükben mesz- szemenően támogatni kellene. Nem szabadna egyéb elfoglaltsággal terhelni őket, — beleértve az edzői tisztségeket is — hogy minden idejüket a fiatalok testnevelésének szentelhessék. — Ez persze az érem egyik oldala. A másik: a testnevelő egymaga nem oldhatja meg a tömeges testnevelés problémáit, hanem mint megfelelő szintű szakember hozzáértéssel irányíthatja — szervezési és módszertani szempontból a tömegtestnevelés nemes ügyét. Éppen ezért elérkezett az ideje, hogy megértsük: az üzemek és vnb- ék mellett működő testnevelési és ifjúsági bizottságoknak — az aktívan tevékenykedő testnevelő szakembereken kívül ill. azok segítségére — minél több fiatal oktató jelöltet kell beszervezni, a dolgozók minden rétegéből.- Még egy sokoldalúan képzett testnevelő sem csinálhat mindent. Tartalék azért van bőven, hiszen szolgálhatnék olyan példákkal, amelyek arról tanúskodnának, hogy még mindig nem használják ki a létesítményeket kellőképpen. Másrészt, mit sem ér a jószándék, ha nincsenek biztosítva az anyagi feltételek. Az utóbbi időben a dél- szlovákiai járásokban is komolyan foglalkoznak az úszásoktatással. Sajnos még mindig nincs elég uszoda, s bár számuk kétségtelenül szaporodik, nem tudják az igényeket kielégíteni. — A mi iskolánk megpróbált ezen segíteni. Gerő János igazgató kezdeményezésével és szervezésével Párkányban a szünidőben 10 napos szlovák nyelvtanfolyamot bonyolítottunk le, úszásoktatással egybekötve. Az akciót én vezettem 3—3 oktató segítségével, s ezen 60 diák vett részt. Délelőtt és délután 30—30 diák felváltva részesült elméleti, illetve úszásoktatásban. Amikor megérkeztünk, akkor csak négyen tudtak úszni, a tanfolyam végeztével ezt mindnyájan elmondhatták magukról. Sikeres kezdeményezés volt. — Mi lesz azokkal, akik nem rendelkeznek kellő tehetséggel és nem kerülnek be egyetlen csapatba se, így elesnek a rendszeres sportolás lehetőségétől? Hiba lenne, ha leplezni akarnánk a negatív jelenséget, de sajnos még mindig nincsenek olyan feltételek, hogy mindenkivel tudjunk foglalkozni. Nem mondok semmi újat amikor tornaterem, Uszoda hiányára hivatkozom. Ezen kívül számtalan növendéknek — s nemcsak nálunk — a közlekedéssel vannak gondjai, mert a környékről járnak az iskolába. Főleg a téli idényben szaporodnak meg gondjaink és akkor valóban csak azokkal járhatunk a tornaterembe, akik valamilyen sportágban versenyeken, tornákon indulnak. Az elmondottakból kitűnik: sokat kell még tenni ahhoz, hogy az ifjúság téstnevelése magasabb szintre kerüljön. Az iskolákban a kötelező testnevelésen kívül a tömegsportórákon különböző érdekkörök fejtenek ki dicséretre méltó tevékenységet. Azonban mindenütt csupán a megfelelő adottságokkal rendelkezők jutnak szóhoz, csak számukra biztosítanak rendszeres foglalkozást. A többiekkel, a gyengébb testi felépítésűekkel, a kevésbé ügyesekkel, a kényelmesekkel nem nagyon törődnek. Pedig éppen velük kellene körültekintőbben foglalkozni. Mert ha fiatalon nem szoktatják őket testedzéshez, nem kedveltetnek meg velük valamilyen sportot, akkor később nem valószínű, hogy erre sor kerülhet. Ott ahol célszerűen egybehangolják a kötelező iskolai testnevelést a diákok sport- tevékenységével, csak ott lehet a fiatalok nevelése megfelelő. Most az iskolaév kezdetén erre is gondoljanak, és nem csak a testnevelők. Akkor pedig az év végi mérlegkészítésnél nem lesz szükség magyarázkodásra. kollár József Honvédelmi sportverseny A Bratislava-vidéki járási ifjúsági szervezet a közelmúltban sportversenyt rendezett a fővárosi TF uszodájában és sporttelepén. Ezen több gimnázium és szakközépiskola tanulói vettek részt. A versenyen mintegy 80 diák állt rajthoz. Három számban folyt a vetélkedés: úszás, futás, lövészet. A versenyzőket három kategóriába sorolták: 17—18, 18—20 és 20 éven felüliek. A Szenei Magyar Tanításnyelvű Gimnáziumot 12 diák képviselte, kilenc fiúval és három lánnyal. A fiúknál Schavel Péter első helyezést ért el. Csapatban a Schavel, Pomichal, Nagy I. összetételű együttes harmadik lett. Ez a 17—18 év-esek csoportjában történt. A 18—20 éveseknél a szenei Gyurcsi Róbert, meg a Gyurcsi, Sipeki, Jankó összetételű csapat végzett az első helyen. A lányok 18—20 éves csoportjában az első három hely Horváth J., Szabó B. és Ron- csek M. nevéhez fűződik, ők hárman nyerték a csapatversenyt is. A sikeres együttest, s az őt remekül felkészítő Szabó László tornatanárral nsytitt dicséreti illeti. NAGY ISTVÁN AZ 5. OLDAL VENDÉGE Aki Garternak is megmondta... Eric Helden, a fenomenális gyorskorcsolyázó, a Lake Placld-1 téli olimpia ötszörös bajnoka a brnói világbajnokságra — profi kerékpárosként érkezett. Vidám, jókedvű, életerős fiatalember, akitől, ha megkérdik, kivel szeret a legszívesebben társalogni, mosolyogva rávágja: „A lányokkal!“ Hát szó, ami szó, vonzó típus a gyengébb nem számára . . . A 23 éves Ericet azonban úgy Is Ismerjük, mint az amerikai sportolók szószólóját, aki határozottan tiltakozott a moszkvai olimpiai ■ játékok bojkottja el- len és ezt elmondta a Fehér Házban Is, pedig a fogadás előtt Carter elnök személyesen ment ki elő a washingtoni repülőtérre. 0 Eric, emlékszik-e még a Fehér Házban lezajlott fogadásra? — Igen. Együtt örültünk a téli olimpián elért sikereknek, Carter elnök pedig arról kezdett beszélni, hogy nem lenne jó Moszkvába menni. Az elnök nem értett meg bennünket, ml pedig rajta csodálkoztunk. £ Ön tiltakozó petíciót nyújtott át Carternak. Nem félt a következményektől? — Miért féltem volna? Az amerikai sportolók óriási többségének a véleményét tolmácsoltam. Megmondtam az elnöknek: a bojkott nem tesz jót az olimpiai mozgalomnak. Csak egyes vezetők „játszottak bujócskát“, de ők nem edzettek négy évig, nem érthettek meg bennünket. — Maradjunk még az olimpiai gondolatnál. Nurmi, a finnek legendás hírfi futója valamikor azt nyilatkozta: az olimpia, a sport nem éli túl a huszonegyedik századot. Mi erről a véleménye? — Szerintem az olimpia — a sok gátló körülmény ellenére is — lépést fog tartani a modern kor fejlődésével. Az emberiségnek szüksége van erre a nagy színjátékra. Csak meg kell tisztítani a rárakódó szennyeződésektől. Én bízom az újkori olimpia jövőjében. £ Egy kicsit konkrétabban: mire alapozza optimizmusát? — Elsősorban arra, hogy a zavaró körülményeket (a politikai beavatkozások, faji kérdések) végleg sikerül kitörölni az olimpia szótárából, s ekkor csak a sportversenyek határozzák majd meg az olimpiai mozgalom fejlődését. A Gondolja, hogy ez könnyen fog menni? — Nem, egyáltalán nem gondolom. Nagy harc várható már a Baden Baden-1 olimpiai kongresszuson. Az ésszerűségnek azonban győzedelmeskednie kell. Q Már jó ideje beszélgetünk az olimpiáról, pedig ün profi. Miért hagyta ott az amatőrök táborát és pártolt át a hivatásos kerékpárosokhoz? — Olyan jellegű sérülésem volt, hogy nem folytathattam a gyorskorcsolyázást, így kiegészítő sportomat, a kerékpárt választottam, mert egyszerűen nem tudom abbahagyni a sportolást. Ott akartam lenni Moszkvában, de nem lett belőle semmi. Hogy profi lettem? Az olimpia után néhányszor a tévében reklám- szerepet vállaltam... © Annak idején a New York Times azt irta, hogy az olimpia után ,,mázsaszámra" kapta az ajánlatokat, amelyek eredményeképpen többszörös milliomos lehetne . . . — Tény, hogy „üldöztek“ az üzletemberek, de hogy mennyi ajánlatot kaptam, azt csak orvos apám jogásza tudná megmondani. Hívtak például híres kaszinókba műsorvezetőnek, dalokat írtak számomra, pedig abszolút botfülű vagyok ... Én csak mosolyogtam, apám viszont dühöngött. Nem fogadtam el az ajánlatokat, nekem nem annyira fontos a pénz, nem akartam ezáltal megbolygatni megszokott életmódomat. ^ @ Ön tehát más utat választott, mint a hétszeres olimpiai ászóbajnok, Mark Spitz, a „reklámkirály“, az üzletember, a kereskedő . .. — Mark csak a sportnak élt és amikor befejezte pályafutását, természetesen profitálni akart dicsőségéből. Nekem ez nem Imponál, az élet értelmét sosem a sportban láttam. Apám nyomdokain akarok haladni, orvos szeretnék lenni. . A Gazdag ember? — Amerikai viszonylatban nem. De elégedett vagyok. Ennyi pénzem sosem volt, akadtak időszakuk, amikor egyik napról a másikra éltem. Most szüléimét igyekszem segíteni, hiszen korábban egy európai táborozásom hétezer dollárjukba került. A Bizonyára reklámot csinál valamilyen cégnek. De nem a Sžro cigarettát vagy a likőrt reklámozza? — Oh, dehogy, élelmiszereket és versenykerékpárokat reklámozok. A Ön korábban gyorskorcso- lyázott, most kerékpározik. Egyik sport sem izgalmas és örömtel- jes, de sok gürcölést kiván. Miért ezeket választotta? — Szeretem megméretni magamat; mire vagyok képes, menynyit bírok ki. Ebben is örömöt lelhet az ember. £ Ha összeliasonlttaná a gyors- korcsolyázást a kerékpározással, milyen konklúzióra jutna? — Kerékpározni sokkal nehezebb. A gyorskorcsolyázúsban egyenletes a ritmus, Jobban beosztható az erő. A kerékpár az más: robbantás, lassítás, taktika ... Nem akarom lebecsülni a gyorskorcsolyát és túlbecsülni a kerékpárt, de az öt aranyérmem körülbelül annyit ér, mint az országúti kerékpárban egy világ- bajnoki vagy olimpiai győzelem, esetleg egy elsőség a Tour de France-on. £ Az élsportolók miiyen tulajdonságait becsüli a legtöbbre? — Elsősorban: a nagy sportolónak mndlg szerlózusnak, becsületesnek kellene lennie... Q Ön mögött nagy sportsikerek állnak, megismerte a világot, elégedett ember. Sok gondfa valószínűleg nincs, hacsak a nőkkel nem ... — A nőkkel? Csak eggyell Elárulhatná a nevét? — A húgom. Kemény fejű, akaratos lány. (Beth Helden a tavalyi téli olimpián bronzérmet, a kerékpáros világbajnokságon aranyérmet nyert — a szerk. megj.) Most mit csinál 21 éves húga? — Valahol a hegyekben sízik, az alpesi számokban akar versenyezni. Nem tudom, komolyan gondolja-e, mert egy nő a végtelenségig Kiszámíthatatlan. (f$ Lassan már befejezzük a beszélgetést. Nem untatják az újságírók? — Mit tagadjam, néha unalmasak, de már megszoktam. Elismerem azonban, hogy az olvasónak adni kell valamit. Talán sokszorosítani kellene a leggyakoribb kérdéseket és válaszokat, s azokat szétosztani a tollforga- tók között. Akkor már csak egy kérdés. talán nem lesz sematikus. Ennek a világbajnokságnak a jelszava: „A sport közelebb hozza egymáshoz a nemzeteket“. Önnek is ez a véleménye? — Semmi mást nem gondolhatok. Versenyzem, s mellettem olasz, angol, holland, orosz sportoló igyekszik győzelemre törni, de ezért megmaradunk barátoknak. A sportnak nagy összetartó ereje van bonyolult világunkban és csakugyan mindnyájunkat közelebb hoz egymáshoz. TOMI VINCE !swi*amuw.:: .
