Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)
1981-09-01 / 206. szám, kedd
’ VTIW—i r Nyelvtanulás - űszótanfolyammal Hasznos kezdeményezés született a Zselizi (Želiezovce) Magyar Tanítási Nyelvű. Gimnáziumban: az iskola vezetősége úgy határozott, hogy a nyári szünetben - úszótanfolyammal egybekötött szlovák nyelvi tábort szervez a leendő elsősök számára. Hogy hogyan fogadták ezt a szülők? A kezdeményezés megértésre talált, s lelkes visszhangot váltott ki. Erről tanúskodnak az iskola körlevelére érkezett válaszok is. íme néhány levélrészlet: -... leányom örömmel vesz részt a tervezett nyári tanfolyamon, megszervezését nagyon helyesnek találjuk ... örömmel jogadjuk a kezdeményezést, mely valóban gyermekeink hasznára válik .. hisszük, hogy a tanfolyam nemcsak szlovák nyelvi tudásuk bővítését, hanem aktív pihenésüket is szolgálja ... ezzel is biztosabban látjuk gyermekünk továbbtanulását ... — Most, a tanfolyam utolsó napján már bizonyárá tudják, elérte-e célját a rendezvény. Előbb azonban mégis arra vagyok kíváncsi, honnét az ötlet, s nehéz volt-e megvalósítása9 — teszem föl a kérdést Geró János igazgatónak. — Már januárban törtük a fejünket, hogyan lehetne fejleszteni tanulóink szlovák nyelvi beszédkészségét, jóllehet a szlovák nyelvoktatás színvonala iskolánkban évről évre emelkedik, s a diákok egyes tantárgyakból a szakterminológiát is elsajátítják, a beszédhasználatukon feltétlenül javítani kívántunk. Ötleteink ugyan voltak, némi töprengés után azonban rájöttünk, hogy nem mindegyik felel meg a célnak, vagy megvalósítása elháríthatatlan akadályokba ütközik. A lehetőségek közül ezek után csak kettő jöhetett számításba. Ha nyári munkával vagy üdüléssel kapcsoljuk össze a nyelvtanulást. Az építőtáborról azért kellett lemondanunk, mert a tanulók egy másik járásba kerülve e nyári munkák idején nem segíthetnék saját szövetkezetüket, arról nem is szólva, a napi 8 órai munka után nem várható el, hogy^szlovák nyelvi foglalkozásokon vegyenek részt. Maradt végül is az a megoldás, hogy a nyelvtanulást úszótanfolyammal kössük egybe. — és miért éppen úszótanfolyammal párosították a nyelvtanulást? — Nyár lévén az üdülést Is szem előtt tartottuk, hiszen a tanulók már -két hetet szövetkezetben, állami gazdaságban, építkezéseken vagy az oroszkai cukorgyárban töltöttek. Voltak olyanok Is, akik a zselizi alapiskola tornatermét és étkezdéjét építették -- társadalmi munkában, tehát teljesen ingyen. Tanulóink többsége nem tud úszni, ezért célszerűnek tartottuk, ha úszni is megtanulnak. — Nem mondta még, hogyan sikerült mindezt nyélbe ütni. 1 — Nem volt könnyű helyei találni. Eleve csak olyan város -jöhetett számításba, ahol megfelelő uszoda van. Akkor jött szóba Párkány, hiszen itt korszerű termálfürdő van, s az elszállásolás sem okoz gondot. Ragaszkodtunk ugyanis ahhoz, hogy a tanfolyam bentlakásos legyen. Ehhez a papírgyár szakmunkásképző iskolájának vezetősége nyújtott segítséget, ök azonnal megértették szándékunkat és támogatták kezdeményezésünket. Ondrej Mokoš igazgató és helyettese, Varik Ernő vendégszerető házigazdaként fogadott bennünket, s nemcsak a diákotthont és a tantermeket, hanem a tévészobát és a klub- helyiségeket is a rendelkezésünkre bocsátotta. Túlzás nélkül mondhatom, igazi otthonra találtunk náluk. A szíves vendéglátást a jövőben valamilyen formában viszonozni szeretnénk. — Említette, hogy a tanfolyamot leendő elsőseik számára szervezték. Miért éppen nekik? — Számos pedagógiai-pszichológiai szempontot figyelme véve döntöttünk úgy, hogy gimnáziumunk elsőseit részesítjük előnyben. Elsősorban azért, mert fiatalabb korban könnyebb a nyelvtanulás, könnyebben hajlíthatok a gyerekek, s mivel még nem ismerik egymást (tizennégy alapiskolából kerültek ki), talán nem feszélyezik magukat s feltételeztük, a fegyelmezésük is könnyebb iesz, mert pedagógusainkat nem ismerik meg. Hatvan elsősünk közül ötvenöt van jelen, öt pedagógus foglalkozik velük. Kurucz Katalin, Bíró Béláné és Menőik Viera a szlovák nyelvi foglalkozásokat vezeti, Princzkel József és Kertes Edit egyetemi hallgató pedig úszni tanítja őket. — A nyelvtanulás és az úszás mellett marad e szabad idejük a gyerekeknek? — A tanfolyam napirendje követte a pionírtáborok napirendjét. Négy csoportot alakítottunk ki; míg kettő délelőtt szlovák társalgáson vett részt, addig a másik kettő uszodában volt, délután pedig váltották egymást. így minden tanuló naponta négy órát tanteremben, négyet pedig a strandon töltött. Mondanom sem kell, hogy a foglalkozások mind fizikailag, mind szellemileg fárasztók voltak. — Ennek ellenére, gondolom, elégedettek az eredményekkel, hiszen a tanulóktól is csupa jót hallottam, ■— Igen, s b kezdeményezést folytatni kívánjuk, azért Is, mert hasznos és a szülőket sem terheli anyagilag, hiszen a részvételi díj tíz napra csupán 450 korona, ebből a szülők 150 koronát fizettek be, A többit a szülői munkaközösség és a szülők szakszervezete térítette meg. Jóllehet, észrevételeinket még nem összegeztük, annyit azonban máris elmondhatok, hogy a tanfolyamot a jövőben talán szlovák környezetben szervezzük meg és pedagóguskollégáim egyöntetű véleménye szerint csupán leendő elsősök számára. Bár elgondolkozunk azon is, milyen formában foglalkozhatnánk az idősebb tanulókkal is. A napirend kialakításakor legközelebb több időt kell fordítani a játékra, a sportra, nem szabad a gyermeknek minden percét megszervezni. Kevesellték a szabad időt, többet szerettek volna például focizni. A tábor legnagyobb pozitívuma, hogy a résztvevők bátrabbak lettek, ez azt jelenti, hogy leküzdötték gátlásaikat, s az életkoruknak megfelelő szinten szlovákul társalognak. Az aktív beszéd- használatnak pedig ez az alapja. — S miben látja a tanfolyam hasznút a szlovák nyelvtárnő? — kérdezem Kurucz Katalintól. — Elsősorban abban, hogy a tanulók sokkal szabadabban társalognak szlovák nyelven, š könyebb lesz a dolgom nekem is, hiszen tudom, hogy melyik diáktól mit várhatok. Véleményem szerint az alapiskolák az utóbbi években jobban felkészítik tanulóikat szlovák nyelvből is, hár még mindig vannak szín- vonalbeli eltérések. A tanfolyam ezért arra is jó volt, hogy a szintkülönbséget kiegyenlítse, így az új tanévet zökkenőmentesebben kezdhetjük. ■— Tulajdonképpen milyen formában foglalkoztak a tanulókkal? — A nyelvtanulás kizárólag bezsélgetés formájában nagyon változatosan zajlott. Például rövidfilmeket vetítettünk, közben gyakoroltuk az ismeretlen szavakat, majd a tanulók a látottakat reprodukálták, vagy rövid történeteket, párbeszédeket rögtönöztek. Naponta megbeszéltük az előző este látott szlovák tévéműsort, elmesélték a film tartalmát, szlovák újságokat olvastak és beszámoltak élményeikről. A témákat az életből, a napi használatból merítettük, például az iskola, a család, a falu, a város életéből, a munka, az öltözködés, a sport, a politikai, gazdasági és kulturális élet területéről. Princzkel József tornatanár az úszótanfoJyamot vezette. *— Érdekes megfigyelésekre adott alkalmat ez a tíz nap — mondja. — Itt is bebizonyosodott, hogy az úszástanulást a nehezebb stílussal kell kezdeni, a lányoknál tehát a gyorsúszással, mert a mellúszást ezután már gyorsan elsajátítják. Egyébként az eredményekkel elégedett vagyok. A tanulók közül csak néhány tudott valamelyest úszni, most pedig a leggyöngébbek is leküzdötték víziszonyukat, le mernek merülni a víz alá, s néhány métert segítség nélkül is megtesznek. A többség viszont húsz-harminc métert is úszik, de vannak ennél ügyesebbek is. Tíz nap a szünidőből, talán nem is olyan sok. Diáknak sem, pedagógusnak sem. Mert tíz nap alatt nem csak tanulni és üdülni lehet, hanem emberformáló közösséget is alakítani. TÖLGYESSY MARIA ■ H- UJ FILMEK lovasok az éjszakában (csehszlovák) A barrandovi és a kolibal stúdió közös vállalkozásában készült Signum laudis című film sikere (a mű az 1980. évi Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon a zsűri külön nagydíját nyerte el) Martin Hollý rendezőt arra serkentette, hogy következő alkotását ismét cseh filmesekkel közökeztet. Az őrmester és a lócsempész drámai összeütközése elkerülhetetlen, de a sors Iróniája, hogy a véres összecsapás akkor következik be, amikor a trianoni egyezmény értelmében határkiigazításra kerül sor, s a határmenti telepit léseket Lengyelországhoz csar tolják. Lovasok az éjszakában - Michal Dočolomanský a film egyik fő szereplője sen forgassa. Ennek a gyümölcsöző együttműködésnek az újabb eredménye a Lovasok az éjszakában. Míg a Signum laudis az első világháborúból meríti témáját, s az Osztrák Magyar Monarchia egyik alegységének fanatikusan harcoló, az értelmetlen küzdelmet vállaló cseh őrnagyát állítja cselekményének középpontjába, addig a Lovasok az éjszakában az első világháborút követő évek gazdasági és szociális viszonyait ábrázolja a szlovák—lengyel határ mentén élő nincstelenek és elszegényedett parasztság sorsán keresztül. (A film időrendi sorrendben tehát az előző műnek a folytatása.) A történet egy tátraalji település lakosságáról szól: a falu férfinépe a bizonytalan jövő elől Amerikába készül, abban a reményben, hogy az „ígéret földjén“ munkát és megélhetést talál. Lócsempészésre adják a fejüket, hogy így szerezzék meg az utazás költségéit, de szembekerülnek a törvénynyel . Az attraktív környezetben játszódó drámai történetnek két központi szereplője van: egy prágai őrmester, aki azzal a megbízatással érkezik a hegyvidéki faluba, hogy megbízható határőrséget alakítva elejét vegye a csempészésnek és rendet teremtsen; ellenlábasa egy fiatal gorál férfi, aki a maga módján szeretne segíteni nyomorgó falubelijein, ezért más lehetőség híján csempészéssel akarja összegyűjteni az amerikai út kiadásait. E két markáns egyéniség közötti bonyolult emberi kapcsolatok alakulása a klasszikus westernfilmek hőseire emléMM indegy, hogy az első tani- Ír A tási napon ragyog e a nap, vagy komor, borult az ég, verheti a zápor az ablakot, szeptember elsejének belső ragyogása van: mindenképpen ünnepnapnak számít. A szülők, nagyszülők régi évnyitókra emlékezve csak a derűt tudják felidézni, s a boldog várakozás izgalmát. Az óvodából épp kikerülő apróságok napok Óta rakosgatják kincseiket az új táskában, fátyolos, izgatott hangjukkal teli a ház, ha az iskoláról beszélnek. A kedves szavú nevetős csöppségekben ilyenkor vesszük először észre az önálló embert, akinek tervei, céljai, talán már titkai is vannak. Kelnek a nappal, boldog izgalommal öltöznek, búcsúinak a meghatott nagymamától, aki lám, megérte, hogy ez a kicsi unokája is megnőtt, iskolás lett. A szülök szabadnapot vesznek ki, vagy legalább pár órát, mert ott kell lenni, látni kell, amikor az Iskolaudvaron, netán a tornateremben párba sorolja az ö gyermeküket is a határozott szavú, mosolygó szemű tanító néni. Megfogják hát a puha kicsi gyermekkezet, hogy együtt tegyék meg az utat az élet kapuja, az iskola felé. Ok talán még boldogabbak, mint a gyermekek. Hány átvirrasztott éjszakán, rohanó, gondokkal teli munkanapon át jutottak el edszeretetéért, a gyermek a pedagógus szereteiéért küzd. Mert összetartó szeretet, közös célok nélkül nincs sikeres munka az osztály falai között, ezt tudni kell, és érezni. Ebből a küzdőtérből meghitt helyet, második otthont varázsolni — ez a pedagógusok igazi erőpróbája. Szeptemberi varázslat dig a pillanatig: a fiuk, a kislányuk évnyitójáig. Aggódnak is. Az óvodás gyermek még csupa ígéret. Bele álmodhatnak a jövőjébe minden szépet, minden jót, amit nekik nem adott meg az élet. De most új erőpróbák sora következik. Hogy áll majd helyt ez az izgö-mozgó, keservesen fegyelmezhető kis ember? Mert ha van kemény küzdőtér, akkor a zöldtáblás, halványsárga falú, zörgő padokkal és székekkel zsúfolt iskola — az. Küzdelem folyik a percekért, a generációk által felhalmozott tudás átadásáért és megszerzéséért. A pedagógus a gyermek Gyermek szemek: feketék és kékek, huncutok, komolyak és ártatlanok keresik a tanító tekintetét. Egyik sem a múltba néz, mind a jövőt kutatja, a pedagógus szándékait. Ö pedig teszi mindazt, amit századunk utolsó negyede parancsol. Mint ahogy mindig is az idők szellemének engedelmeskedtek az iskolamesterek. Csak manapság nem komor, díszesen faragott, méltóságteljes és tiszteletet parancsoló katedráról osztják szét tudásukat. A padsorok közt járva irányítják a halmazok elrendezését, igazgatják a tollat, ceruzát az izzadó ujjacskák között,. A nagydiákok is úgy érzik ezen a napon: szép, szép volt a vakáció, de azért jó, hogy mar vége van. Most már kötelességek lesznek, feladatok és számonkérések, de legalább meg lehet mutatni, mit tud, mennyit ér az ember. Míg kint zúgnak a fagyos szelek, az osztályban majd Petőfi és Puskin, Ady és Jeszenyin gondolatai szárnyán száguld a képzelet. Az új ismeretek megszerzése, nehéz képletek levezetése, a „rázós“ feladatok megoldása pedig olyan szellemi kielégülést jelent, amely semmivel sem mérhető. Aki sosem érezte, sosem tudja meg, mennyivel szegényebb. zeptemberi, semmivel sem hasonlítható varázslat. Ezen a napon úgy érzi minden kisgyermek és nagydiák, hogy az ő iskolája olyan szellemi műhely, amelynek segítő, lendítő, magasságba emelő, tisztán világító ereje van. A pedagógusközösségeken múlik, hogy ez az érzés egész életükben végigkísérje Őket. TŰRÖK ZSUZSANNA. Martin Hollý a lócsempé= szeknek és a törvény képvise? lőinek véres összetűzését izgalmasan, kellő feszültséget teremtve ábrázolja. E drámai történet bölcseleti magot is tartalmaz az egyénnek á he^ lyéről és szerepéről a történelemben, s azt is érzékelteti, hogy az antagonisztikus (ku békíthetetlenül ellentétes) társadalmi rend hogyan juttatja zsákutcába a legszegényebbe^ két, a legalacsonyabb szociális rétegeket. A rendező kit nik realista atmoszféra-teremtésével, élő dialógusaival és határozott állásfoglalásával, Filmje egészét tekintve nem marad el a Signum laudis mö* gött, és a két stúdió eredmé* nyes együttműködésének újabb példája. Külön értéke a film. nek Radoslav Brzobohaty csen (a prágai őrmester megformáló ja) és Michal Dočolomanský szlovák színész (a lócsempész alakítója) hiteles játéka. A többi szerepben Jozef Adamo- vičot, Soňa Valentovát és Leopold Haverit láthatjuk. —-ym — A szovjet film napja A múlt héten ünnepelték a szovjet film napját: Lenin hatvankét évvel ezelőtt, 1919. augusztus 27-én helyezte a filmgyártást az oktatási népbizottság hatáskörébe. Az elmúlt évtizedekben a szovjet filmművészet — mind a müvek számat, mind színvonalukat tekintve — hatalmas utat tett' meg. Olyan világhírű alkotókat mondhat magáénak, mint Eizenstein, Dov- zsenko, Kalatozov, Csuhraj, vagy a fiatalabb nemzedékből Tar- kovszkij, Milialkov-Koncsalövsz' kij, Mitta. A szovjet filmgyár- tás ma már nem azonosítható csupán a Moszfilm és a Len- film munkájával, hiszen a Szovjetunió valamennyi köztársaságának van saját filmstúdiója. A néhány évtizede létrejött köz- társasági'filmgyárak ma már méltó versenytársai a nagy központi stúdióknak, a kirgiz és grúz filmesek pedig magas művészi színvonalú alkotásaikkal már nagy nemzetközi tekintélyt vívtak ki. A Szovjetunióban — a világ sok más országától eltérően — ma is az egyik legnépszerűbb szórakozás a moziba járás. A filmszínházak látogatottsága a televízió konkurrenciája következtében sem csökken: az elmúlt öt évben például húszmilliárd mozijegyet váltottak. A szovjet emberek átlagosan évi |$|| 16 filmet néznek meg. Az or- ^ szágban 39 filmstúdió működik, s ezek az utóbbi öt évben 750 1981. játékfilmet, hétezernél több dokumentum-, tudományos, isme- jX j retterjesztő és oktatófilmet készítettek. A filmgyártásban dolgozók száma meghaladja a hé- romszázezret. 4# lm}, ^