Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)
1981-09-28 / 229. szám, hétfő
Már példakép! de még övé a jövő! A közelgő világbajnokság első számú esélyese az összetett versenyben, valamint több szeren és a csapatversenyek során a szovjet válogatott erőssége lesz. Vetélytársai — már jó ideje — tisztelettel és egyúttal csodálattal tekintenek jel a moszkvai olimpia tornaversenyeinek hősére. Valamennyi szeren a döntőbe került — csapatban, egyéni összetettben és gyűrűn aranyérmet nyert, lólengésben, lúugrásban, nyújtón és korláton a második, talajon a harmadik he- lyen végzett. Alekszandr Gityatyin már a világ legjobb tornászainak is példaképül szolgál, ő maga azonban még fejlődni akar, újat szándékozik adni sportjának. Szasa nemcsak kivételes képességű, a versenyeken remekül összpontosító tornász, hanem rendkívül szerény sportember is. Nem szereti a túl komplikált elemeket, de gyakorlatait nagy adag virtuozitással, tökéletes kivitelezésben adja elő. A szakemberek véleménye szerint valamennyi szer specialistája és a gyűrűn egyszerűen veretlen. Ami a legérdekesebb, edzője Anatolij Jarmovszki — Alekszandr Gyityatyin a lovon a hatvanas évek kitűnő tornásza — nem siettette fejlődését. Így tartott egy pár évig, amíg Gyityatyin érett versenyzővé fejlődött és a világ legjobbjai közé került. Gerában az 1973-ban megrendezett tornász IBV-én a szovjet válogatottban egy 15 esztendős fiatal, addig Ismeretlen versenyző szerepelt és azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy meglepően igényes gyakorlatait nagy elegenciával adta elő. A jelenlévők érezték: rendkívüli tehetség szárnybontásának lehettek szemtanúi. Nem tévedtek! Alekszandr Gyityatyin 1975- ben az Európa-bajnokságon már érmes helyezéseket ért el és egy esztendővel később átesett az olimpiai -versenyek tűzke- resztségén-csapatban és gyűrűn második lett. Két évvel Montreal után a strassbourgi világbajnokságon a szovjet válogatott tagjaként ezüstérmet nyert, az egyéni összetettben a harmadik helyen végzett és négy szeren került a döntőbe. Fejlődése töretlen volt és az 1979-es EB után — két aranyat nyert a Fort Worth-i világbajnokságon négyszer állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára: csapatban, egyéni összetettben, gyűrűn és lóugrásban. Gyityatyin továbbra is szerény, példamu- tató sportember maradt, a dicsőség nem szállt a fejébe, s mivel szorgalmából sem vesztett, Moszkvában az olimpián az első számú esélyesek közé sorolták. Nem okozott csalódást és ő lett a játékok legsikeresebb tornásza. Lépésről, lépésre egyenletesen haladt a fejlődés útján, zökkenőmentesen került a junior korosztályból a felnőttek csoportjába, s ott rövidesen a legjobbak méltó ellenfele lett. Szasa hamarosan befejezi a leningradi TF-en tanulmányait, amelyeknek jelenleg is sok figyelmet szentel, de egyúttal nagy körültekintéssel készül a Moszkvában megrendezésre kerülő világbajnokságra, ahol szeretné olimpiai sikereit megismételni. Példaképe Mihail Voronyin volt, de a torna művészetét Nyikolaj Andrianovtól tanulta. Az utóbbi két tornász kiválóság Borisz Sahlint tartotta szemefényének, ő viszont Viktor Csukarintól tanult sokat. Hát igen a szovjet tornasportnak nemcsak gazdag hagyományai vannak, hanem jelenleg is olyan élversenyzőkkel rendelkeznek, akik elődeik nyomdokaiban járva, az idei világbajnokságon ismét sikert sikerre halmozva szerezhetnek dicsőséget a Szovjetunió színeinek. Alekszandr Gyityatyin augusztusban töltötte be 24. életévét, tehát sportágában még fiatalnak számít. Az elmúlt években — EB-n, VB-n, olimpián — egymást követték a győzelmek s talán éppen ezért kissé túlzottnak tűnik az a megállapítása, hogy még sokat akar fejlődni. Persze az is lehetséges, hogy olyan kivételes egyéniség, aki bár feljutott már a csúcsra, még mindig képes előbbre lépni. Rövidesen erre is választ kaphatunk. (kollár) A kassai (Košice) Békemaraton (Robert Berenhaut felvétele) Ötvenévesen, de fiatalos lendülettel Október első vasárnapján várható ismét nagy küzdelem, szép, érdekes verseny, igazi sportcsemege lesz a 42.195 méter hosz- szú Kassa—Szina—Kassa (Košice—Seňa) útvonalon. Ha az Európa- sőt világszerte is eléggé ismert, eléggé neves futóverseny utóbbi évfolyamai közül valamelyik is csupán kevésbé lett volna — a versenyzők, vagy a nézők szempontjából — sikeres, akkor ma talán lenne némi ok ítz aggodalomra. Mivel azonban a Nemzetközi Békemaraton nevet joggal és méltóan viselő sport- rendezvény színvonala töretlenül ívelő, az idei is minden bizonnyal maradandó élményt, szép emléket jelent majd mindenkinek, aki a futók népes mezőnyében fog birkózni a hosszú távval és az idővel, vagy aki az utat szegélyező hatalmas néptömegben állja végig a vasárnap délutánt. Az igazi maratoni láz ezúttal nemcsak a hét végén, a külföldi versenyzők érkezésével kezdi „hatalmába keríteni“ a Hernárd* parti várost. Abból az évek során kialakult sajátos hangulatból amilyennel hazánkban nagyon kevés, vagy talán egyetlen sportrendezvény sem dicsekedhet — már most is nagy adag van jelen a belváros, óváA csapat helyt akar állni Segítség az NŐK-bél Günther Heinze, az NDK Torna- és Sportszövetségének helyettes elnöke, valamint Nasszír Ahmed, az Afgán Olimpiai Bizottság elnöke Berlinben jegyzőkönyvet írt alá a két ország közötti testnevelési és sportkapcsolatok elmélyítéséről. A jegyzőkönyv értelmében az NDK minden lehető támogatást megad az afgán sportnak a szakemberek kiképzése és továbbképzése terén. Ezenkívül az NDK segíti az afgán sportolók felkészítését az Ázsiai Játékokra és más fontos nemzetközi sporteseményre. A segítség magában foglalja a sportolók felszerelését, valamint a szükséges sporteszközök rendelkezésre bocsátását is. A tárgyaló felek kicserélték véleményüket a fontosabb sportpolitikai témákban, és részletesen foglalkoztak a nemzeti sportélet, valamint az olimpiai mozgalom legfontosabb kérdéseivel. Az afgán vendégek Neu- brandenburgban behatóan tanulmányozták az NDK tömegsportjának szervezeti kérdéseit. Nasszír Ahmed, az Afgán Olimpiai Bizottság elnöke a megbeszélések után tartott sajtóértekezleten kijelentette, hogy az NDK által biztosított segítség nagymértékben hozzájárul majd az afgán sport színvonalának emeléséhez. A Ba- dan-Baden-i olimpiai kongresz- IX. 28. szussal kapcsolatban az afgán sportvezető kijelentette, hogy Afganisztán síkra száll az amatőr státusz fenntartása mellett. (N) 1981 Á királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) labdarúgók valahogy az utóbbi években nem kényeztetik el a helyi futballrajongókat. Kétségtelen, hogy a Csonkavár alatt voltak „termékenyebb“ időszakai ennek a sportnak mint manapság. Tavaly, ugyan, amikor a város válogatottja a kerületi bajnokság újonca volt, a bodrogköziekben felcsillant a remény, de az később, a fordulók szaporodásával, sajnos, egyre jobban szertefoszlott mindenkiben. A bennmaradás nem sikerült, s egyúttal az is kiderült, hogy a hullámvölgy tovább tart. Ha a helyi labdarúgók sikertelenségének okait feszegetnénk, mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, szép szerivel akadna nyoomósabbnál nyomó- sabb érv, azaz az edző.,., a szakosztály munkája ..., az anyagi kérdések ..., a játékvezetők. az ellenfelek ilyen és olyan „húzásai“ ..., a közönség közönbössége ... Ám, mint ahogy a válságos helyzetbe került volt nagy csapatok sem élnek meg egykori dicsőségükből, ügy a királyhelmeci labdarúgók is ma hiába reménykednének abban, hiába „építenének“ arra, hogy az eredménytelenség okai után való állandó kutatással többet érnek el, mint a pályán történő céltudatos. kemény munkával. A város vezetői, sportszakemberei és a játékosok e nyáron az utóbbi mellett szavaztak, vagyis a gyepen szeretnének bizonyítani. A mostani évadot új edzővel kezdte a csapat. Az, hogy „új“, Bosznay Lajos esetében persze csak relatív jelentésű, hiszen az 59 éves sportember a múltban — legtöbbször akkor, amikor „bajok“ voltak a királyhelmeci labdarúgás körül — már ült néhányszor a kispadon. Otthon ez a negyedik újrakezdése. — Szívesen jöttem ismét segíteni — vallott a minap a sportvilágban már annyi mindent megélt és tapasztalt szakember. — Nem a „kereseti lehetőség“, nem a dicsvágy hozott. illetve húzott vissza e csapathoz, hanem a sport, maga a labdarúgás szeretete. Hogy milyen tervekkel jöttem? Ügy érzem, a helyi lehetőségekhez mérten valóssal. Nem csodacsapatot akarok formálni, csak olyat, amelyik városunkat méltón képviselné ebben a sportágban. Azt szeretném, hogy a most épülő csapat sportszerűen játssza e szép játékot, tudjon — persze csak a megengedett keretek között — küzdeni, s veszíteni is, ha az ellenfél jobb. Egészséges légkört, jó csapat- szellemet akarok, illetve akarunk, s akkor az eredményesség sem marad el. — Az elmúlt évfolyamban Királyhelmec búcsút mondott a kerületi bajnokságnak. Most egy osztállyal lejjebb, milyen célért küzdenek? — Egyelőre hem a feljebb- jutás a legnagyobb „gondunk“, a legFontosabb dolgunk, hanem az, hogy megalapozzuk a jövő játékerő csapatát, azaz a csapatépítésre irányul most a legtöbb figyelem. Ami a helyezésünket illeti — az első hat között akarunk végezni. — Miből áll a csapatépítés? — Elsősorban a szervezési kérdések tisztázásából, s nemcsak a sportegyesületben, hanem városi méretben. Azt hiszem, hogy ezen a téren is megindult egy egészséges folyamat. A közelmúltban a városi pártbizottság és a városi nemzeti bizottság is foglalkozott a város sportéletével. Ezt követően a helyi üzemek védnökséget vállaltak az egyes sportágak fölött. A sakkért például a kórház a felelős, az atlétikáért a bútorgyár, mi, labdarúgók a Kablo nemzeti vállalat helyi üzeméhez tartozunk. A legfrissebb tapasztalatok alapján nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy nemcsak papíron. Szedlák János igazgató a gyakorlatban is állja a szavát. >— Az igazi csapatépítés is elindult mégpedig a következő kerettel: Máté, Benőcs — kapusok; Berta 1., Geri, Fetyko, Gyurkovits, Korfant, Jassa — hátvédek; Varga, Bosznay, Csomós, Balogh, Géczi — középpályások; Berta II.. Lefkovics, Szabó, Nagy, Szűrös, Szalma, Kállai — csatárok. Lényegében a kerületi bajnokságból kiesett gárda ez, csupán Varga az új, visszajött Nagymohályból. Az edzéseken rendszerint 14—15 játékos van jelen, s ez az elmúlt idény végéhez képest már magába véve is sikernek számít. Sikernek, hiszen ha valakinek nem megy a játék, van mihez nyúlni, van tartalék. Ügy érzem, ezzel a játékosállománnyal, lehet mit kezdeni. S nemcsak a labdakezelés, az erőnlét, játékkedv és játék-érzés terén hanem erkölcsi szin ten is, elvégre ahhoz, hogy a labdarúgás valóban sport legyen, a játékosnak s a nézőnek öröme legyen belőle, nemcsak az eredmény, nemcsak a pontok szükségesek — ahhoz nevelés is kell. Pontosabban: egy csapat értékét az összbenyomás — beleértve a játékosok tudását és viselkedését is — tükrözze. Ha az edzőnek ezt a munkáját is értékelnék, akkor minden bizonnyal szebb mérkőzések, igazi sportvetélkedők zajlanának a gyepen. S a labdarúgásban csak a gyepen!- Mi a most folyó idény elején ezt az utat választottuk és nincs szándékunkban letérni róla. Az új labdarúgó-idény őszi évadjának hatodik fordulója után úgy tűnik, a királyhelme- ciek terve eléggé reális, illetve a terv teljesítését a csapat komolyan veszi. Ezt igazolja a nyolc pont, a 12:6-os gólarány s a jelenlegi negyedik hely' a zempléni vihorláti csoportban. Hogy milyen lesz a folytatás, az csakis a csapaton múlik. Azon a csapaton, amelynek rendszeres munkával van ereje jó útra terelni a hullámvölgyben tengődő királyhelmeci labdarúgást. (G. J.) ros hömpölygő utcáin, hátmég mennyi lesz belőle a hét derekán, amikor a szocialista államok, valamint Dánia,. Nagy- Britannia, Franciaország, az NSZK, Svájc, Ausztria, Belgium, Olaszország, Finnország, Svédország és Norvégia békeerőinek képviselői — alighanem Romes Csandrával, a Béke Világtanácsának elnökével az élen — a a Slovan szállóban megkezdik azt a többnapos tanácskozásukat, melynek központi témája a béke és annak kérdései; és milyen lesz a hangulat szombaton, amikor többezer fiatal, SZISZ-tag gyalog vág neki az útnak, amelyben egy nappal később a béke hírnökei futnak majd a cél felé. Hogy az utóbbiak mennyien lesznek? Sokan, hiszen a jelentkezések alapján várható, hogy rajthoz állnak Anglia, Dánia, Etiópia, Hollandia, Japán, a Koreai NDK, Lengyelország, Magyarország, az NDK, az NSZK, Svédország, a Szovjetunió és hazánk legjobbjai. Ugyanakkor a hazai hosszútávfutók előtt ismét nyitottak a Csermely-völgyi stadion kapui, így várható, hogy ezúttal is jóval ezren felüli lesz az indulók száma. Érdekességnek számít majd az is, hogy a bátor és jó állóképességű futók között többtucat nő is lesz, mivel a gyengébb nem képviselőinek is ez a verseny jelenti az országos bajnokságot. A kassai maratoni futóverseny —mely azon kívül, hogy a békét hirdeti, már rengeteg helyi és környékbeli embert ösztönzött az egészségvédő kocogásra, futásra — mindig bővelkedett érdekességekben, izgalmakban. Hogy milyen lesz az ötvenegye- dik, hogy Király, Galambos, Za- bala, Popov, Kantorek, Bikila, Edelen, Ljagusev és a többi győztes neve mellé kié kerül friss betűkkel a verseny emlékkönyvébe és a helyi maratoni szobor talapzatának márvány- táblájára, hogy megdől-e Go- Csun-Szen 2:13; 34,4 órás pályacsúcsa, hogy a szinaiak ismét a tőlük megszokott hangulatos cigányzenével és vendégszerető házigazda kedvességgével fogadják, illetve köszöntik-e a táv feléhez érő versenyzőket, mindez néhány nap múlva, azaz vasárnap délután kiderül. GAZDAG JÓZSEF Olimpiai bajnokok nyilatkozata Világhírű szovjet sportolók, olimpiai és világbajnokok — többek között Ponoinarjova, Csukarin, Bolotnyikov, Prozu- mescsikova, Szanyejev, Med- vegy, Bjelov, Tediasvili, Krovo- puszkov, Kazankina, Parfeno- vics, Davidova — nyilatkoztak, s elítélték a neutronbomba gyártását. A nyilatkozat többek között így hangzik: „Mi, olimpiai bajnokok kötelességünknek tartjuk felhívni Reagan elnök úr figyelmét arra. hogy az olimpiai eszme, a népek közötti béke és barátság összeegyeztethetetlen olyan fogalmakkal, mint a háború, a fegyverkezési hajsza, a neutronbomba. Meggyőződésünk, hogy egyetért velünk földkerekségünk minden olimpikonja, így az USA- ban is, s reméljük, mindent megtesznek annak érdekében, hogy az országukban megrendezésre kerülő olimpia a sport, a béke és az emberiség haladásának nagyszabású ünnepe le*1 gyen.“ >?4ianaH9*KT.'t
