Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)
1981-09-03 / 208. szám, csütörtök
Koni hodzsatoliszlóm az új iráni kormányfő (CSTK) — Az iránt parlament tegnap jóváhagyta Mohammed Reza Mahdavi Kani eddigi belügyminiszter kormányfőt kinevezését. Erre kedden tett javaslatot az elnöki tanács. Kant a merénylet áldozatául esett Bahonar helyébe lép. A parlamentben a 196 jelenlevő képviselő közül 178-an szavaztak a volt belügyminiszterre. • • • Kani 1931-ben született egy Teherántól északra fekvő községben. A fővárosban teológiát tanult, majd tanulmányait a síiták szent városában, Qum- ban folytatta, többek között Khomeini ajatollah vezetése alatt. Tizennyolc éves korában aktív tagja lett az iszlám mozgalomnak. A sah rendszere idején többször börtönbe vetették, legutóbb 1975-ben, amikor négyévi szabadságvesztésre ítélték. Börtönbüntetését együtt töltötte Teleghani ajatolláhhal és Rafszandzsani ajatollahhal, a parlament elnökével. A sah bukását követően az iszlám forradalmi bizottságok tevékenységét irányította. Ügyszintén tagja volt az iszlám forradalmi tanácsnak, amely 1980 júliusában szűnt meg. 1980 februárjától volt belügyminiszter és a Legfelsőbb Al- kotmányozó Tanács tagja. Kani a legutolsó monarchista kormány bukása óta már a negyedik miniszterelnök Iránban. BONN PARLAMENTI VITA A KÖLTSÉGVETÉSRŐL (ČSTK) — A nyugatnémet kormánykoalíció pártjai — az SPD és a FDP — Bonnban tegnapra virradó éjszaka kompromisszum megkötésével és a legégetőbb gazdasági és szociális problémák megoldásának Fischer — Melmierca találkozó (ČSTK) — Oskar Fischer, az NDK és Isidoro Malmierca, Kuba külügyminisztere Berlinben kedden tárgyalásokat folytatott a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről, valamint időszerű nemzetközi kérdésekről. Többek között határozottan elítélték a dél-afrikai fajüldöző rendszer agresz- szióját az Angolai Népi Köztársaság ellen. Tömegtüntetés Windhoekban (ČSTK) — Windhoekban, a dél-afrikai csapatok által megszállt Namíbia fővárosában tömegtüntetésre került sor, melynek résztvevői élesen elítélték az Angola elleni pretoriai akciókat. A tüntetők a SWAPO-t a namíbiai nép egyetlen törvényes képviselőjét éltető feliratokat vittek. Amint az UPI hírügynökség jelentette, a délafrikai fajüldözők azzal feleltek a tüntetésre, hogy a SWAPO öt vezetőjét letartóztatták. újabb elhalasztásával fejezték be a jövő évi költségvetésről és a tervezett takarékossági intézkedésekről folytatott tárgyalásaikat. A Szociáldemokrata Párt több órás huzavona után elejtette azt a programjavaslatát, amely egybek között mintegy 1,5 milliárd dollárt szánt volna az új munkaalkalmak finanszírozására. A szabad demokraták viszont korlátozták a munkanélküli segélyek csökkentésére és a betegbiztosítás lefaragására irányuló követeléseiket. A több napos tárgyalásokat és a koalíciós pártokon belüli vitákat a bonni kormány esetleges széthullására irányuló spekulációk kísérték. A bonni parlamentben tegnap kezdték meg a vitát a jövő évi költ-* ségvetésl javaslatról és az új takarékossági intézkedésekről. MOSZKVA Megnyílt a 3. nemzetközi könyvvásár (ČSTK) — Moszkvában tegnap ünnepélyesen megnyitották a 3. nemzetközi könyvvásárt, amelyen több mint nyolcvan ország 2300 kiadóvállalata vesz részt. A csehszlovák könyvkultúrát a vásáron 33 cseh és szlovák kiadóvállalat képviseli. Az ünnepi megnyitó résztvevőihez Leonyid Brezsnyev üzenetet intézett, amelyben hangsúlyozta, hogy a könyvek hozzájárulhatnak a társadalmi haladáshoz, a nemzetek közötti jobb megértéshez és a vl- lágbéke megszilárdításához. Brezsnyev nagyra értékelte a kiadóvállalatok tevékenységét, amelyek a jelenlegi bonyolult nemzetközi feltételek közepette hozzájárulnak a békés együttműködés fejlesztéséhez. Katonai vezetés Banguiban (ČSTK) — A keddi állam* csínyt követően a Közép-afrikai Köztársaságban az ún. nemzeti megújhodás katonai bizottsága vette át a hatalmat. 23 tagja van és élén André Kolingba tábornok, az ország fegyveres erőinek főparancsnoka áll, aki egyben az államfő, a miniszterelnök és a hadügyminiszter. Az AFP jelentése szerint Kolingba tábornok közölte: a katonai bizottság néhány héten belül általános választásokat tart. Portillo parlamenti beszéde VESZÉLYBEN AZ ENYHÜLÉSI FOLYAMAT (ČSTK) — Jósé Lopez Portillo mexikói államfő a parlamentben kedden évzáró beszédet tartott a kormány tevékenységéről. Egyebek között megállapította, hogy a Jelenlegi nemzetközi helyzetre az ötvenes évek „hidegháborús“ politikájának a visszatérése jellemző. Megállapította, hogy az enyhülési folyamat veszélyben van. Az egész világ sokat várt a SALT—II. szerződés aláírásától, azonban ratifikálása helyett az emberiség történelmének legundorítóbb fegyvere — a neutronbomba gyártását és felhalmozását figyelhetjük meg — mondotta Portillo. Országa Kubához és Nicaraguához fűződő kapcsolatairól szólva az államfő kijelentette, hogy kormánya a jövőben meg kívánja szilárdítani az együttműködést és a kölcsönös barátságot ezekkel az országokkal. 1981. IX. 3. Az SZKP XXVI. kongresszusának a katonai enyhülésre vonatkozó javaslatai különösen fontosak az európai biztonság megszilárdítása szempontjából, amely ma a NATO militarista köreinek hibájából veszélyeztetett helyzetben van. Ma már nem sokan vonják kétségbe, hogy a politikai enyhülés sikeres fejlesztésének feltétele annak katonai enyhüléssel való kiegészítése. Ezért a nyolcvanas évekre vonatkozó békeprogramba foglalt kezdeményező javaslatok a NATO-körök obstrukciói ellenére a nemzetközi életben mind gyakrabban szerepelnek létfontosságú és sürgető kérdésekként. Ilyen például a bizalom- erősítő intézkedések kibővítésére irányuló szovjet javaslat. A Szovjetuniónak az a javaslata, hogy rendeljenek el moratóriumot a NATO-országok és a Szovjetunió új nukleáris közepes hatótávolságú rakétáinak Európa területén történő elhelyezésére, lefékezhetné a lázas fegyverkezést. A Szovjetunió hajlandó abbahagyni közepes hatótávolságú rakétáinak elhelyezését európai területen azon a napon, amikor megkezdődnek a tárgyalások az ügy lényegéről, s ha az Egyesült Államok kijelenti, hogy a tárgyalások ideje alatt úgyszintén nem helyez el további közepes hatótávolságú nukleáris eszközöket Európában. Készek vagyunk akár holnap a tárgyalóasztalhoz ülni, és megállapodni e fegyverfajták korlátozásában és jelentős csökkentésében. A krími megbeszélések résztvevőinek meggyőződésük, hogy a feszültség enyhüléséhez hozzájárulnak az atommentes övezetek létrehozása Európa bizonyos térségeiben, beleértve a Balkánt és a kontinens északi részét. A földközi-tengeri országok nagy érdeklődéssel fogadták az e fontos térség biztonságának megszilárdítására Irányuló szovjet javaslatot. A militarista törekvésekkel csak egyetlen ésszerű módon lehet szembeszállni, ez pedig a kölcsönösen elfogadható megállapodás az erőegyensúly elért színvonalának megőrzéséről és csökkentéséről, ahogy azt a Szovjetunió és a többi szocialista ország javasolja. A józan ész hangja, amely a Krímből szállt magasra és amely nyomatékosan szólít fel a tárgyszerű és komoly tárgyalásokra a nukleáris és hagyományos fegyverek korlátozásáról, világszerte nagy visszhangra talált. Az izraeli agresszorok gátlástalan terrorja, az amerikai imperializmus csendőri akciói, amelyek Damoklész kardjaként függnek a fiatal, független államok fölött, továbbá Washington és Peking ázsiai provokációi gyors iramban élezik a nemzetközi feszültséget. Az átfogó és igazságos közel- keleti rendezésről szóló nemzetközi konferencia összehívására az SZKP XXVI. kongresz- szusán tett javaslat mind halaszthatatlanabb jelleget ölt. A testvérországokat aggasztja az ázsiai helyzet, ahol Washington jelentős mértékben aktivizálta agresszív politikáját, ahol Japánt újrafelfegyver- zésre ösztönzi és ahol az USA és Kína Igyekszik kiterjeszteni katonai-politikai együttműködését. A Szovjetunió egyetért azzal a mongol javaslattal, hogy az ázsiai és csendes-óceáni államok kössenek megállapodást arról, hogy kölcsönösen nem támadják meg egymást és lemondanak az erőszak alkalmazásáról. A szocialista országok szilárdah támogatják Vietnamot, Laoszt és Kambodzsát, amelyeknek szembe kell szállniuk Washington és Peking durva nyomásával. A krími találkozókon megerősítették a szocialista országoknak azt a készségét, hogy hajlandók párbeszédet folytatni az együttműködésről minden olyan erővel, amelyet aggaszt a jelenlegi nemzetközi helyzet és amely az általános biztonság megszilárdítására törekszik. A különböző társadalmi rendszerű országok vezetői közötti aktív politikai kapcsolatok a mai helyzetben különösen értékesek és szükségesek. A krími találkozókon a résztvevők azt a reményüket fejezték ki, hogy az Egyesült államok vezetői végre tudatosítják a komoly és tárgyszerű, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvein alapuló tárgyalások megkezdésének szükségességét. A Szovjetunió az Egyesült Államoknak konstruktív tárgyalásokat Javasol és azt indítványozza, hogy közösen keressék a kölcsönösen elfogadható megoldást gyakorlatilag valamennyi fontos kérdésben. A szocialista országoknak megvan minden eszközük ahhoz, hogy szükség esetén megvédjék létérdekeiket, s mindenki számára világosnak kell lennie, hogy ez irányban megteszik a szükséges intézkedéseket. Ugyanakkor úgy vélik, hogy a békére ma egyenlő mértékben van szüksége valameny- nyi országnak és népnek. A béke az emberiség közös kincse és létének alapvető feltétele. A béke védelme és megszilárdítása ezért valamennyi állam közös ügye kell hogy legyen — írja befejezésül a Pravda. Késleltetett menetrend A rendkívüli Namíbia-értekezlet margójára Ma ismét Namíbiáról — s ki tudná pontosan számon tartani, hogy immár hányadszor az ENSZ-ben. Afrika utolsó gyarmatának, a dél-afrikai fajüldözök saját prédájának tekintett területnek a függetlensége már számos nemzetiközi fórum napirendjén szerepelt. A kérdés megoldásában azonban évek óta nem történt előrehaladás, s mind ez ideig csupán papíron rögzített szöveg a Namíbia függetlenségét sürgető ENSZ-hatá- rozat. Persze, nem a világszervezeten, s főként nem Namíbián múlik a kérdés lezárása, hanem a megszálló fajüldözők tudatosan halogatják saját uralmuk tartósítása érdekében. Mialatt a múlt héten folytak a rendkívüli ENSZ-értekezlet utolsó előkészületei, a dél-afrikai fajüldözők Ismét a fegyverekhez nyúltak: nagyszabású agressziót hajtottak végre Angola ellen, jelezve, hogy módszerük változatlan; az erőszakra, fegyverekre, az önkényre alapozzák elnyomó politikájúikat. Az erőfitogtatás célja nyilvánvaló volt: „ráijeszteni“ a New Yorkba készülő namíbiai felszabadítási mozgalom vezetőjére, hogy a dél-afrikai rezsim nem tör ellentmondást. Kétségtelenül durva agresszióról volt szó, világszerte, még Bonnban, sőt Londonban Is így vélekedtek a fajüldözők akciójáról és a támadó dél-afrikaiak visszavonását sürgették, csak Washington burkolózott hallgatásba. Ám Pretoriában másként magyarázták bizonyítványukat, hangoztatván, hogy ezúttal nem nagyszabású, hanem térben és időben korlátozott hadműveletről van szó. Elsősorban csupán „szokásos megtorlás“ a namíbiai területen menekülttáborokban élő namíbiai „terroristák“ ellen, s csak másodsorban a namíbiai szabadságharcosoknak menedéket adó Angola megleckéztetésének szánták. Terroristákról beszélnek — értik alattuk a Namíbia függetlenségéért küzdő gerillákat — miközben jómaguk az állampolitika rangjára emelt terrorista módszerekkel szuverén államokat rendreutasítgatnak, meglec- ikéztetgetnek. Mindezt az Egyesült Államok hallgatólagos beleegyezésével teszik, s csakis így tehetik, hiszen az USA-n kívül alig akad ország, amely a szalonképtelen pretoriai rezsimmel (kapcsolatokat ápolna, megkockáztatva, hogy lejáratja magát a világ előtt. Az Egyesült Államok mégis vállalja ezt a kockázatot, de ennek nyomós oka van. Namíbia, habár gyéren lakott ország, ám rendkívül gazdag stratégiailag fontos nyersanyagokban. A mai nyersanvagínséges időkben a Fehér Házban százszor meggondolják, hogy kiengedjék-e csúszni karmaik közül ezt az „aranybányát“. Minekután a dél-afrl- kal rezsim gazdasági „hátudvara“ szintén angolai kérésre összehívott BT- ülésen is beigazolódott. A hétfő estt vitazáró szavazáson a tanács 13 tagja megbélyegezte a fajüldözők agresszióját, a brit delegátus tartózkodott és Immár hagyományosan az amerikai küldött vétót emelt. Dean Fischer rendkívül kényes helyzetbe került, hiszen vétójával magára maradt, de mégis megpróbálta a lehetetlent, védelmébe vette a dél-afrikaiak akcióját. Úgy okoskodott, hogy az „eseményt szélesebb összefüggéseiben kell látni“, s szinte .ugyanazokkal a kifejezésekkel, mint a dél-afrikai delegátus a namíbiai „terroristákat“ támogató Angolára hárította a felelőséget. A meglehetősen kínos közjáték után a szovjet delegátus tolmácsolta a BT-vita többi résztvevőjének egyhangú véleményét: Dél-Afrika egyedül nem vállalkozna ilyen kockázatos kalandra, ha nem lenne biztos abban, hogy támogatást kap az imperialista és reakciós nyugati köröktől. A Biztonsági Tanács ülése a vétő miatt egyhangú határozat elfogadásával ért véget. Az agresszor büntetlenül folytathatja hadműveleteit és Namíbia függetlensége még bizonytalanabb, mint korábban bármikor. Az ENSZ ugyan már tavaly kidolgozta a függetlenség pontos menetrendjét. Sorrendben először tűzszünetet kötne a két szemben álló fél, majd ENSZ felügyelettel választásokat tartanának, végül az új alkotmány kidolgozása után sor kerülne a függetlenség kikiáltására. A világszervezet 435-ös erre vonatkozó javaslatát azonban a rezsim elutasítja, mert úgymond részrehajló a SWAPO irányában. A jelek szerint a fajüldözők önszántukból nem hajlandók kivonulni, ezért szankciókkal kell őket távozásra kényszeríteni. Pretoria túlzott önbizalommal lépten-nyomon hangoztatja, nem fél a büntető Intézkedésektől, hiszen szövetségese úgyis segít a bajban. Ezért hatástalan az ENSZ által régebben elrendelt fegyverembargó, mert az USA nyíltan vagy kerülő úton fegyverekkel látja el a fajüldözőket. A fegyveres harc Namíbia függetlenségéért tehát folytatódik, habár a hazafiak rákényszerültek erre, mivel a fajüldözők már számtalanszor bebizonyították, hogy meghiúsítanak minden tárgyalásos rendezési kísérletet. Egyedül saját érdekeiket szem előtt tartó „belső rendezésre“ hajlandók, melyből viszont ki akarják zárni a hazafiak harcát Irányító és szervező SWAPO-t. A mozgalom két évtizedes létezése alatt olyan politikai erővé izmosodott, mellyel Namíbia, teljesen világos a pretórlai és a washingtoni érdekek egybeesése. Dél-Afrika fenn akarja tartani uralmát Namíbiában, az Imperialisták támogatják ezt i törekvésüket, mert így látják biztosítottnak hozzájutásukat a nyersanyagokhoz. Mivel mind Washingtonnak, mind Pretoriának jól jön az időhúzás, érthető, hogy Reagan elnök miért jelenthette ki aggodalmak nélkül új Afrikai-politikájának beharangozásakor: nem kíván a dolgokba beleszólni, a megoldást inkább a dél-afrikai vezetőkre bízza. Biztos volt ugyanis abban, hogy mint korábban, most is a fajüldözők Washingtonnak tetsző megoldás mellett döntenek. Botha a namíbiai „terroristák“ felé szórt szitkoknál aligha mondhatott volna szebb bókokat az amerikai elnöknek. Hogy mennyire szolgaian megegyezik a washingtoni és a dél-afrikai álláspont, az ez Térképünk a dél-afrikai támadás irányát mutatja. Angola Huila tartományában több, mint 300 kilométert nyomultak előre az intervenciós csapatok. feltétlenül számolni kell. Világos célt követ: nem látszatfüggetlenséget, ahogy vezetője Sam Nujorna mondotta; nem pusztán himnuszt, zászlót, hanem a formaságokon túl valódi függetlenséget. A fajüldözők viszont azon mesterkednek, ha már mindenképpen távozniuk kell, legalább politikai érdekeiket kiszolgáló bábkormányt ültessenek a namíbiai nép nyakába. A fokozott agresszivitás kétségtelenül a fajüldözők tehetetlenségének a jele: egyre inkább érzik, hogy időzavarba kerülnek, s mindenáron politikai túlélésüket akarják biztosítani. P. VONYIK ERZSÉBET
