Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-03 / 208. szám, csütörtök

Koni hodzsatoliszlóm az új iráni kormányfő (CSTK) — Az iránt parla­ment tegnap jóváhagyta Mo­hammed Reza Mahdavi Kani eddigi belügyminiszter kor­mányfőt kinevezését. Erre ked­den tett javaslatot az elnöki tanács. Kant a merénylet ál­dozatául esett Bahonar helyé­be lép. A parlamentben a 196 jelenlevő képviselő közül 178-an szavaztak a volt bel­ügyminiszterre. • • • Kani 1931-ben született egy Teherántól északra fekvő köz­ségben. A fővárosban teológiát tanult, majd tanulmányait a síiták szent városában, Qum- ban folytatta, többek között Khomeini ajatollah vezetése alatt. Tizennyolc éves korában ak­tív tagja lett az iszlám moz­galomnak. A sah rendszere ide­jén többször börtönbe vetették, legutóbb 1975-ben, amikor négyévi szabadságvesztésre ítélték. Börtönbüntetését együtt töltötte Teleghani ajatolláhhal és Rafszandzsani ajatollahhal, a parlament elnökével. A sah bukását követően az iszlám forradalmi bizottságok tevékenységét irányította. Ügy­szintén tagja volt az iszlám forradalmi tanácsnak, amely 1980 júliusában szűnt meg. 1980 februárjától volt belügy­miniszter és a Legfelsőbb Al- kotmányozó Tanács tagja. Kani a legutolsó monarchis­ta kormány bukása óta már a negyedik miniszterelnök Irán­ban. BONN PARLAMENTI VITA A KÖLTSÉGVETÉSRŐL (ČSTK) — A nyugatnémet kormánykoalíció pártjai — az SPD és a FDP — Bonnban teg­napra virradó éjszaka komp­romisszum megkötésével és a legégetőbb gazdasági és szo­ciális problémák megoldásának Fischer — Melmierca találkozó (ČSTK) — Oskar Fischer, az NDK és Isidoro Malmierca, Kuba külügyminisztere Berlin­ben kedden tárgyalásokat foly­tatott a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről, valamint időszerű nemzetközi kérdésekről. Többek között ha­tározottan elítélték a dél-afri­kai fajüldöző rendszer agresz- szióját az Angolai Népi Köz­társaság ellen. Tömegtüntetés Windhoekban (ČSTK) — Windhoekban, a dél-afrikai csapatok által meg­szállt Namíbia fővárosában tö­megtüntetésre került sor, mely­nek résztvevői élesen elítélték az Angola elleni pretoriai ak­ciókat. A tüntetők a SWAPO-t a namíbiai nép egyetlen tör­vényes képviselőjét éltető fel­iratokat vittek. Amint az UPI hírügynökség jelentette, a dél­afrikai fajüldözők azzal felel­tek a tüntetésre, hogy a SWAPO öt vezetőjét letartóz­tatták. újabb elhalasztásával fejezték be a jövő évi költségvetésről és a tervezett takarékossági intézkedésekről folytatott tár­gyalásaikat. A Szociáldemokrata Párt több órás huzavona után elej­tette azt a programjavaslatát, amely egybek között mintegy 1,5 milliárd dollárt szánt vol­na az új munkaalkalmak fi­nanszírozására. A szabad de­mokraták viszont korlátozták a munkanélküli segélyek csök­kentésére és a betegbiztosítás lefaragására irányuló követelé­seiket. A több napos tárgyalásokat és a koalíciós pártokon belüli vitákat a bonni kormány eset­leges széthullására irányuló spekulációk kísérték. A bonni parlamentben tegnap kezdték meg a vitát a jövő évi költ-* ségvetésl javaslatról és az új takarékossági intézkedésekről. MOSZKVA Megnyílt a 3. nemzetközi könyvvásár (ČSTK) — Moszkvában teg­nap ünnepélyesen megnyitot­ták a 3. nemzetközi könyvvá­sárt, amelyen több mint nyolc­van ország 2300 kiadóvállala­ta vesz részt. A csehszlovák könyvkultúrát a vásáron 33 cseh és szlovák kiadóvállalat képviseli. Az ünnepi megnyitó részt­vevőihez Leonyid Brezsnyev üzenetet intézett, amelyben hangsúlyozta, hogy a könyvek hozzájárulhatnak a társadalmi haladáshoz, a nemzetek közöt­ti jobb megértéshez és a vl- lágbéke megszilárdításához. Brezsnyev nagyra értékelte a kiadóvállalatok tevékenységét, amelyek a jelenlegi bonyolult nemzetközi feltételek közepet­te hozzájárulnak a békés együttműködés fejlesztéséhez. Katonai vezetés Banguiban (ČSTK) — A keddi állam* csínyt követően a Közép-afri­kai Köztársaságban az ún. nem­zeti megújhodás katonai bi­zottsága vette át a hatalmat. 23 tagja van és élén André Kolingba tábornok, az ország fegyveres erőinek főparancs­noka áll, aki egyben az állam­fő, a miniszterelnök és a had­ügyminiszter. Az AFP jelentése szerint Ko­lingba tábornok közölte: a ka­tonai bizottság néhány héten belül általános választásokat tart. Portillo parlamenti beszéde VESZÉLYBEN AZ ENYHÜLÉSI FOLYAMAT (ČSTK) — Jósé Lopez Por­tillo mexikói államfő a par­lamentben kedden évzáró be­szédet tartott a kormány tevé­kenységéről. Egyebek között megállapította, hogy a Jelenle­gi nemzetközi helyzetre az öt­venes évek „hidegháborús“ po­litikájának a visszatérése jel­lemző. Megállapította, hogy az enyhülési folyamat veszélyben van. Az egész világ sokat várt a SALT—II. szerződés aláírásá­tól, azonban ratifikálása he­lyett az emberiség történelmé­nek legundorítóbb fegyvere — a neutronbomba gyártását és felhalmozását figyelhetjük meg — mondotta Portillo. Országa Kubához és Nicara­guához fűződő kapcsolatairól szólva az államfő kijelentette, hogy kormánya a jövőben meg kívánja szilárdítani az együtt­működést és a kölcsönös ba­rátságot ezekkel az országok­kal. 1981. IX. 3. Az SZKP XXVI. kongresszu­sának a katonai enyhülésre vo­natkozó javaslatai különösen fontosak az európai biztonság megszilárdítása szempontjából, amely ma a NATO militarista köreinek hibájából veszélyezte­tett helyzetben van. Ma már nem sokan vonják kétségbe, hogy a politikai eny­hülés sikeres fejlesztésének feltétele annak katonai enyhü­léssel való kiegészítése. Ezért a nyolcvanas évekre vonatkozó békeprogramba fog­lalt kezdeményező javaslatok a NATO-körök obstrukciói elle­nére a nemzetközi életben mind gyakrabban szerepelnek létfon­tosságú és sürgető kérdések­ként. Ilyen például a bizalom- erősítő intézkedések kibővítésé­re irányuló szovjet javaslat. A Szovjetuniónak az a javas­lata, hogy rendeljenek el mo­ratóriumot a NATO-országok és a Szovjetunió új nukleáris kö­zepes hatótávolságú rakétáinak Európa területén történő elhe­lyezésére, lefékezhetné a lázas fegyverkezést. A Szovjetunió hajlandó ab­bahagyni közepes hatótávolsá­gú rakétáinak elhelyezését eu­rópai területen azon a napon, amikor megkezdődnek a tár­gyalások az ügy lényegéről, s ha az Egyesült Államok kije­lenti, hogy a tárgyalások ideje alatt úgyszintén nem helyez el további közepes hatótávolságú nukleáris eszközöket Európá­ban. Készek vagyunk akár hol­nap a tárgyalóasztalhoz ülni, és megállapodni e fegyverfajták korlátozásában és jelentős csök­kentésében. A krími megbeszélések részt­vevőinek meggyőződésük, hogy a feszültség enyhüléséhez hoz­zájárulnak az atommentes öve­zetek létrehozása Európa bizo­nyos térségeiben, beleértve a Balkánt és a kontinens északi részét. A földközi-tengeri or­szágok nagy érdeklődéssel fo­gadták az e fontos térség biz­tonságának megszilárdítására Irányuló szovjet javaslatot. A militarista törekvésekkel csak egyetlen ésszerű módon lehet szembeszállni, ez pedig a kölcsönösen elfogadható meg­állapodás az erőegyensúly elért színvonalának megőrzéséről és csökkentéséről, ahogy azt a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország javasolja. A józan ész hangja, amely a Krímből szállt magasra és amely nyo­matékosan szólít fel a tárgysze­rű és komoly tárgyalásokra a nukleáris és hagyományos fegy­verek korlátozásáról, világszer­te nagy visszhangra talált. Az izraeli agresszorok gátlás­talan terrorja, az amerikai im­perializmus csendőri akciói, amelyek Damoklész kardjaként függnek a fiatal, független ál­lamok fölött, továbbá Washing­ton és Peking ázsiai provoká­ciói gyors iramban élezik a nemzetközi feszültséget. Az átfogó és igazságos közel- keleti rendezésről szóló nem­zetközi konferencia összehívá­sára az SZKP XXVI. kongresz- szusán tett javaslat mind ha­laszthatatlanabb jelleget ölt. A testvérországokat aggaszt­ja az ázsiai helyzet, ahol Wa­shington jelentős mértékben aktivizálta agresszív politiká­ját, ahol Japánt újrafelfegyver- zésre ösztönzi és ahol az USA és Kína Igyekszik kiterjeszteni katonai-politikai együttműködé­sét. A Szovjetunió egyetért azzal a mongol javaslattal, hogy az ázsiai és csendes-óceáni álla­mok kössenek megállapodást arról, hogy kölcsönösen nem támadják meg egymást és le­mondanak az erőszak alkalma­zásáról. A szocialista országok szilárdah támogatják Vietna­mot, Laoszt és Kambodzsát, amelyeknek szembe kell száll­niuk Washington és Peking durva nyomásával. A krími ta­lálkozókon megerősítették a szocialista országoknak azt a készségét, hogy hajlandók pár­beszédet folytatni az együttmű­ködésről minden olyan erővel, amelyet aggaszt a jelenlegi nemzetközi helyzet és amely az általános biztonság megszilárdí­tására törekszik. A különböző társadalmi rendszerű országok vezetői közötti aktív politikai kapcsolatok a mai helyzetben különösen értékesek és szüksé­gesek. A krími találkozókon a résztvevők azt a reményüket fejezték ki, hogy az Egyesült államok vezetői végre tudato­sítják a komoly és tárgyszerű, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvein alapuló tár­gyalások megkezdésének szük­ségességét. A Szovjetunió az Egyesült Államoknak konstruk­tív tárgyalásokat Javasol és azt indítványozza, hogy közösen ke­ressék a kölcsönösen elfogad­ható megoldást gyakorlatilag valamennyi fontos kérdésben. A szocialista országoknak megvan minden eszközük ah­hoz, hogy szükség esetén meg­védjék létérdekeiket, s minden­ki számára világosnak kell len­nie, hogy ez irányban megte­szik a szükséges intézkedése­ket. Ugyanakkor úgy vélik, hogy a békére ma egyenlő mér­tékben van szüksége valameny- nyi országnak és népnek. A bé­ke az emberiség közös kincse és létének alapvető feltétele. A béke védelme és megszilárdítá­sa ezért valamennyi állam kö­zös ügye kell hogy legyen — írja befejezésül a Pravda. Késleltetett menetrend A rendkívüli Namíbia-értekezlet margójára Ma ismét Namíbiáról — s ki tudná pontosan számon tartani, hogy immár hányadszor az ENSZ-ben. Afrika utolsó gyar­matának, a dél-afrikai fajüldö­zök saját prédájának tekintett területnek a függetlensége már számos nemzetiközi fórum napi­rendjén szerepelt. A kérdés megoldásában azonban évek óta nem történt előrehaladás, s mind ez ideig csupán papíron rögzített szöveg a Namíbia füg­getlenségét sürgető ENSZ-hatá- rozat. Persze, nem a világszer­vezeten, s főként nem Namíbián múlik a kérdés lezárása, hanem a megszálló fajüldözők tudato­san halogatják saját uralmuk tartósítása érdekében. Mialatt a múlt héten folytak a rendkívüli ENSZ-értekezlet utolsó előkészületei, a dél-afri­kai fajüldözők Ismét a fegyve­rekhez nyúltak: nagyszabású agressziót hajtottak végre Ango­la ellen, jelezve, hogy módsze­rük változatlan; az erőszakra, fegyverekre, az önkényre ala­pozzák elnyomó politikájúikat. Az erőfitogtatás célja nyilvánva­ló volt: „ráijeszteni“ a New Yorkba készülő namíbiai felsza­badítási mozgalom vezetőjére, hogy a dél-afrikai rezsim nem tör ellentmondást. Kétségtele­nül durva agresszióról volt szó, világszerte, még Bonnban, sőt Londonban Is így vélekedtek a fajüldözők akciójáról és a tá­madó dél-afrikaiak visszavoná­sát sürgették, csak Washington burkolózott hallgatásba. Ám Pretoriában másként ma­gyarázták bizonyítványukat, hangoztatván, hogy ezúttal nem nagyszabású, hanem térben és időben korlátozott hadművelet­ről van szó. Elsősorban csupán „szokásos megtorlás“ a na­míbiai területen menekülttábo­rokban élő namíbiai „terroris­ták“ ellen, s csak másodsorban a namíbiai szabadságharcosok­nak menedéket adó Angola megleckéztetésének szánták. Ter­roristákról beszélnek — értik alattuk a Namíbia függetlensé­géért küzdő gerillákat — mi­közben jómaguk az állampoliti­ka rangjára emelt terrorista módszerekkel szuverén államo­kat rendreutasítgatnak, meglec- ikéztetgetnek. Mindezt az Egyesült Államok hallgatólagos beleegyezésével teszik, s csakis így tehetik, hi­szen az USA-n kívül alig akad ország, amely a szalonképtelen pretoriai rezsimmel (kapcsolato­kat ápolna, megkockáztatva, hogy lejáratja magát a világ előtt. Az Egyesült Államok mé­gis vállalja ezt a kockázatot, de ennek nyomós oka van. Namí­bia, habár gyéren lakott ország, ám rendkívül gazdag stratégiai­lag fontos nyersanyagokban. A mai nyersanvagínséges időkben a Fehér Házban százszor meg­gondolják, hogy kiengedjék-e csúszni kar­maik közül ezt az „arany­bányát“. Minek­után a dél-afrl- kal rezsim gaz­dasági „hátud­vara“ szintén angolai kérésre összehívott BT- ülésen is beigazolódott. A hét­fő estt vitazáró szavazáson a tanács 13 tagja megbélyegezte a fajüldözők agresszióját, a brit delegátus tartózkodott és Immár hagyományosan az ame­rikai küldött vétót emelt. Dean Fischer rendkívül kényes hely­zetbe került, hiszen vétójával magára maradt, de mégis meg­próbálta a lehetetlent, védelmé­be vette a dél-afrikaiak akció­ját. Úgy okoskodott, hogy az „eseményt szélesebb összefüg­géseiben kell látni“, s szinte .ugyanazokkal a kifejezésekkel, mint a dél-afrikai delegátus a namíbiai „terroristákat“ támo­gató Angolára hárította a fele­lőséget. A meglehetősen kínos közjáték után a szovjet delegá­tus tolmácsolta a BT-vita többi résztvevőjének egyhangú véle­ményét: Dél-Afrika egyedül nem vállalkozna ilyen kockázatos ka­landra, ha nem lenne biztos ab­ban, hogy támogatást kap az imperialista és reakciós nyuga­ti köröktől. A Biztonsági Tanács ülése a vétő miatt egyhangú határozat elfogadásával ért véget. Az agresszor büntetlenül folytathat­ja hadműveleteit és Namíbia függetlensége még bizonytala­nabb, mint korábban bármikor. Az ENSZ ugyan már tavaly ki­dolgozta a függetlenség pontos menetrendjét. Sorrendben elő­ször tűzszünetet kötne a két szemben álló fél, majd ENSZ felügyelettel választásokat tar­tanának, végül az új alkotmány kidolgozása után sor kerülne a függetlenség kikiáltására. A vi­lágszervezet 435-ös erre vonat­kozó javaslatát azonban a re­zsim elutasítja, mert úgymond részrehajló a SWAPO irányában. A jelek szerint a fajüldözők önszántukból nem hajlandók kivonulni, ezért szankciókkal kell őket távozásra kényszeríte­ni. Pretoria túlzott önbizalom­mal lépten-nyomon hangoztatja, nem fél a büntető Intézkedések­től, hiszen szövetségese úgyis segít a bajban. Ezért hatásta­lan az ENSZ által régebben el­rendelt fegyverembargó, mert az USA nyíltan vagy kerülő úton fegyverekkel látja el a faj­üldözőket. A fegyveres harc Namíbia függetlenségéért tehát folytató­dik, habár a hazafiak rákénysze­rültek erre, mivel a fajüldözők már számtalanszor bebizonyítot­ták, hogy meghiúsítanak min­den tárgyalásos rendezési kísér­letet. Egyedül saját érdekeiket szem előtt tartó „belső rende­zésre“ hajlandók, melyből vi­szont ki akarják zárni a haza­fiak harcát Irányító és szervező SWAPO-t. A mozgalom két évti­zedes létezése alatt olyan poli­tikai erővé izmosodott, mellyel Namíbia, telje­sen világos a pretórlai és a washingtoni ér­dekek egybee­sése. Dél-Afri­ka fenn akarja tartani uralmát Namíbiában, az Imperialisták támogatják ezt i törekvésüket, mert így látják biztosítottnak hozzájutásu­kat a nyersa­nyagokhoz. Mi­vel mind Washingtonnak, mind Pretoriának jól jön az időhúzás, érthető, hogy Reagan elnök miért jelenthette ki aggodalmak nélkül új Afrikai-politikájának beharangozásakor: nem kíván a dolgokba beleszólni, a meg­oldást inkább a dél-afrikai ve­zetőkre bízza. Biztos volt ugyan­is abban, hogy mint korábban, most is a fajüldözők Washing­tonnak tetsző megoldás mellett döntenek. Botha a namíbiai „terroristák“ felé szórt szitkok­nál aligha mondhatott volna szebb bókokat az amerikai el­nöknek. Hogy mennyire szolga­ian megegyezik a washingtoni és a dél-afrikai álláspont, az ez Térképünk a dél-afrikai támadás irányát mu­tatja. Angola Huila tartományában több, mint 300 kilométert nyomultak előre az intervenciós csapatok. feltétlenül számolni kell. Vilá­gos célt követ: nem látszatfüg­getlenséget, ahogy vezetője Sam Nujorna mondotta; nem pusztán himnuszt, zászlót, hanem a for­maságokon túl valódi független­séget. A fajüldözők viszont azon mesterkednek, ha már minden­képpen távozniuk kell, legalább politikai érdekeiket kiszolgáló bábkormányt ültessenek a na­míbiai nép nyakába. A fokozott agresszivitás két­ségtelenül a fajüldözők tehetet­lenségének a jele: egyre inkább érzik, hogy időzavarba kerül­nek, s mindenáron politikai túlélésüket akarják biztosítani. P. VONYIK ERZSÉBET

Next

/
Oldalképek
Tartalom