Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-25 / 227. szám, péntek

• *: wmmmmm A halhatatlan szimfónia

Dmitrij Sosztakovics életművéről

A XX. század nem kedvez a

, többtételes szimfónia műfajának. Hogy mennyire nem népszerű napjainkban ez a fajta zenedarab, igazolja egyebek közt az is, hogy a századunkban született szimfóniáknak nincs általánosan elfogadott karakterjelzö melléknevük, mint például Beethoven Sors-, Haydn Miracle-, Schubert Befejezetlen- vagy Csajkovszkij Patetikus-szimfóniájának. Ezeket a neveket — akárcsak számos más szimfónia elnevezését — a zenekedvelő közönség adományozta, illesztette a műhöz, s mindegyikükhöz egész történet fűződik. Haydn Miracle (Csoda)-szimfóniája például arról kapta nevét, hogy 1792-es londoni előadása után leszakadt a hangversenyterem hatalmas csillára. Mivel azonban a földszinti közönség előrenyomult, hogy közelről láthassa, ünnepelhesse a megjelent zeneszerzőt, a csillár senkit sem ütött agyon. Miracle! Csoda! — sóhajtottak fel első ijedtségükből felocsúdva a londoniak, s ez lett a szimfónia ragadványneve is.

Korunkban megcsappant a közönség névadományozó kedve, a korlárs zeneszerzők művei r "llett nem szerepelnek karakterjelző elnevezések. Épp ezért nem tekinthető véletlennek, hogy az a zenemű, amely keletkezésének drámai körülményeit tekintve egyedülálló az egész egyetemes zenetörténetben, közönség adományozta névvel van ellátva. Dmitrij Sosztakovics Leningrádi szimfóniája ez a kivételes kompozíció.

Sjsztakovicsof, akinek tizen* kilenc éves korában írt I.

szimfóniáját kora legnevesebb karmesterei (köztük Bruno Walter, Klemperer és Toscanini) tűzték műsorukra, a német támadás híre szülővárosában, Leningrádban érte. Az akkor harmincöt éves zeneszerző azonnal jelentkezett a frontra, de kérelmét elutasították. Az evakuálási parancs ellenére a városban maradt, részt akart venni Leningrad védelmében.

Közvetlenül a háború kitörése előtt új mű komponálására készült, Majakovszkij Vlagyimir

Iljics Lenin című poémáját

akarta megzenésíteni. Minden tervét félretéve azonban egy

szimfónia kidolgozásába fo- gott, amelyben a szovjet nép hősi küzdelmének akart emléket állítani. Repülőtámadások és ágyúdörgések kaotikus hangzavarában komponált, napról napra nehezebb körülmények között. Végül mégis engedelmeskednie kellett az evakuálási parancsnak, családjával és a Hetedik szimfónia partitúrájával Kujbisevbe utazott, ott került sor az elkészült mű első előadására is 1942. március 5-én. A szimfóniához írt előszavában így vallott a szerző: „Még soha nem dolgoztam akkora lelkesedéssel, mint most. A szólásmondás szerint a fegyverek zajában hallgatnak a múzsák. Valóban így van, ha a fegyverek az emberek életére, boldogságára és a kultúrára törnek. Akkor a sötétség, az erőszak és a gonoszság fegyverei szólnak. ... mi az igazságért harcolunk a barbárság ellen ... Íróink, festőink, zenészeink sokat dolgoznak a Nagy Honvédő Háború alatt. S ha megszólalnak a fegyverek, múzsáink is erőteljesen hallatták hangjukat. Soha senki sem ütheti ki a tollat kezünkből.*

1942. március 29-én Moszkvában csendült fel Sosztakovics zenéje. A hangverseny alatt légitámadás érte a várost, de a zenekar végigjátszotta a szimfóniát. Négy hónappal később Arturo Toscanini vezényletével szólalt meg New Yorkban. A hangversenyt az Egyesült Államok valameny- nyi rádióállomása közvetítette. Sosztakovics zenéje megrázó erővel hatott az amerikai hallgatók millióira. Ott, Amerikában kapta a „leningrádi“ nevet.

Legmegrendítőbb előadására 1942. augusztus 9-én került sor a fasiszta hadaktól körülzárt Leningrádban. A kottákat külön repülőgép szállította a városba. a zenekar tagjai között ne megy katona akadt. A hangversenyt itt is közvetítette a rádió, s míg szólt a zene, Leningrad népe megszakítás nélkül folytatta gigászi küzdelmét.

Kevés korunkbeli zeneszerző részesült annyi ünneplésben és kitüntetésben, mint Sosztakovics, aki e napokban lenne 75 éves. Lenin-dijat kapott, a francia Becsület Rend lovagja, az Oxfordi Egyetem díszdoktora. a római Santa Cecília Akadémia tiszteletbeli tagja lett. Tizenegy szimfóniát, két operát, számos verseny- és kamarazeneművet, film- és színpadi kísérőzenét írt. Legnépszerűbb ós legismertebb műve mégis a Leningrádi szimfónia maradt, a háborús megpróbáltatások és a hősies helytállás szuggesztív, elementáris hatású zenei megfogalmazása.

VOJTEK KATALIN

Gyermekeink

Az erkölcsi kérdések ma már nemcsak a felnőtt olvasókat foglalkoztatják, hanem a gyermekeket is, akik napjainkban olyan gyorsan komolyodnak meg.

Szeretnék felolvasni önöknek' néhány részletet azokból a levelekből, amelyeket a gyermekek küldtek íróiknak a moszkvai központi gyermekkönyvtárba. Ha a helyesírással olykor hadilábon állnak is, az érzelmekkel itt minden rendben van.

Ilyen levelekre gondolok:

„Un a barátnőimnek csak a matematika-dolgozatok előtt kellek, aztán meg nem. Vajon igazságos ez így?“

„Valahol azt olvastam, hogy égy ember nem volt hajlandó köszönni annak, aki tisztesség' telen volt. Erre én sem köszön.' tem a fizikatanárnőmnek. Tő' lem azonban azt követelték, hogy kérjek bocsánatot. Hát tisztességes eljárás ez, hiszen ö nem tudja a tantárgyát. Mégj is azt mondják, hogy kérj bo* csánatot. Mit tegyek? Táviratozzanak!"

Egy fiatal nyelvészkedő ezzel fordult az egyik íróhoz: „Ön azt írta egy emberről, hogy embertelen. Szerintem ez a szó helytelen. Ha ő embertelen, az azt jelenti, hogy egyáltalán nem ember."

„Miért mondják anyámról, hogy egyedülálló anya? Hiszen van neki fia. Én — Szerjózsa. írják meg, hogy mindenki tud'

íme a gyermeki tudat számára egy tűzveszélyes kérdés: „Azok, akik kitalálják a rettenetes bombákat, magukra dobják, ne másokra.*

Egy tárgyilagos kérdés: „Egy 5 méter 27 centis, 29 kilós fiú vihet-e véghez hőstettet?“

„Kedves írók, önök okosak, írjanak hát több okos könyvet, kívánok önöknek mindent, ami kommunista.°

„Amikor én most már nemsokára űrhajós leszek, a kozmoszba valószínűleg nem két ember fog repülni, hanem tíz- tizenöt. Sőt az ts lehet, hogy minden köztársaságból egy-egy. Nagyszerű lesz/*

Á versekről:

„Azért szeretem a verseket, mert azokat olvasva önkéntelenül is kacagok.*

i Szeretem a vidám és a szomorú verseket (a „szomorú“ — kihúzva, fölé írva „félig szomorú“

„A jól megírt versek maguktól is a fejembe mennek és megmaradnak bene.“

„Szeretem a hatásos verseketMilyen jót fogalmazott — a hatásosakat! A mi nagyszerű s

oknemzetiségű és eredendően humanista gyermekirodalmunk arra törekszik, hogy a gyermekek kérdéseire válaszolva mélyebben behatoljon lelkivilágukba. A kicsinyekhez elsőként a költészet jut el. Egy indiai gyermekköltő — Dzsaj Prakas Bliarti — azt kérdezte tőlem, hogy miért a gyermekeknek írok. Elmeséltem neki, hogy miért döntöttem így végérvényesen. Amikor Németországban Hitler uralomra jutott, máglyákon égették el a marxizmus legnagyobb alkotásait, a haladó írók műveit. Itt hamvadt el az én kis vékonyka gyermekvers- kötetem is, a Testvérkék.

Amikor megtudtam, hogy az én Tesvérkék című könyvem veszélyes a fasizmus számára, megértettem, hogy a gyermek- költészeteknek is megadatott, hogy bemutassa a kor alapvető

eszmei-erkölcsi problémáit. Ennek a poézisnek nemcsak mainak kell lennie, hanem holnapba tekintőnek is, hiszen nem kis mértékben tőle is függ, milyenné válnak a mai gyermekek ebben a holnapban. A gyer- mekköltészet sajátos művészi eszközeivel érzelmi alapot teremt a gyermeklélek mélyén. Nekem úgy tűnik, nincs ennél fontosabb egy költő számára.

Egy külföldi barátom mondta: Önöknél a gyermekek úgy tudják a verseket, mint a parancsolatot. És ez így is van. De ez nagy felelősség is minden költőnek, aki a gyerekeknek ír.

És most nem tehetem, hogy ne mondjam el, milyen gyönyörűek nálunk a gyerekek! Értelmesek, lelkesek, jók és gyön- gédek. S milyen megértéssel olvassák a verseket! A gyermek — sajátos barométer. Róluk bármely országban meg lehet állapítani, hogyan él az egész ország. Tegnap, egy találkozón megkérdeztem a gyerekeket: „Szerintetek ki a legvidámabb ember a földön?" A teremben mind a nyolcszáz gyerek felemelte a kezét és azt kiáltotta: „Én.“

Legyen mindig ilyen valamennyi gyermekünk!

AGNYIJA BARTO

Egészséges közszelfem

Egy bodrogközi alapiskola az új tanévben

Konözsi István felvétele

Gépkocsink átsuhan a zavaros vizű Bodrog hídján. Szőlő- táblák borította dombok tövében haladunk. Lassan. Nézelődöm. Elragadó a táj. A lankákat, domboldalakat szőlőtáblák borítják, melyek között — többnyire frissen vakolt — családi házak, villák sorakoznak, az udvarokban személyautók, a kertekben gazdag termést ígérő ágyások, gyümölcsfák, kordonművelésű szőlősorok. Az első benyomások azt sugallják: jó módú faluba érkeztem. Neve Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom). Éppen érik a szőlő, a gyümölcsök e koronázatlan királynője. A szüret ís megkezdődött már. Kollégáimmal egymásra nézünk, örömmel vennénk részt egy jó szüreten. Orrunkban a must csábító illata, nyelvünk he- . gyén az új bor csípős íze .. ^ Én az iskola előtt kiszállok, ők tovább hajtanak a Tisza felé. Ki ki megy a dolga után.

A mintegy kétezres falu lakosságából az idei népszámláláskor 51,5 százalék vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Az iskolaépület bal szárnyában a szlovák, a jobb szárnyában a magyar tanítási nyelvű alapiskola működik. Az előbbi csaknem 350, az utóbbi 255 tanulóval.

A magyar tanítási nyelvű általános iskolában Vanczák István igazgató és Nagy József helyettes igazgató fogad. Velük, majd a tantestület más tagjaival beszélgetünk az új tanévről, az iskola életéről, helyzetéről.

A Bodrogszerdahely i Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola integrált tanintézmény. A körzetesítés következtében a helybelieken kívül jelenleg ide járnak a zempléni (Zemplín), ladmóci (Ladmovce), szőlőskei (Viničky) és a kiskövesdi (Malý Kamenec) 1—9. osztályos tanulók. Az integrálás tehát megtörtént. Nagyobb körültekintéssel még jobban is meg lehetett volna oldani a körzetesítést, s akkor két község ' Bárit (Bara) ós Csarnavó (Üar- nochov) — magyar nemzetiségű gyermekeinek is lehetőségük lenne arra, hogy anyanyelvükön tanulhassanak. Ugyanis a két falut nem Bodrogszerda- helyhez, hanem Cékéhez (Cej- kov) kapcsolták. Emellett a zempléni és a szőlőskei szlovák alapiskola alacsony létszámú alsó tagozatának körzetesítése is megoldásra vár. Tekintettel ezekre a járási szervek még módosíthatnák körzetesí- tési intézkedéseiket.

A 12 osztályos iskola mind a tizenkilenc pedagógusa rendelkezik a kellő szakképesítéssel, jó a pedagógusok munkahelyi közérzete, a tantestületben megértő, kollegiális szellem uralkodik, a tankönyvek (a 6-os geometriát kivéve) idejében megérkeztek, s a tanszerrel és az oktatási segédesz- közökkel való ellátás is csaknem kielégítő. Ez utóbbiak esetében persze még lenne javítani való. Mert például van ugyan rádiójuk, televíziójuk, magnójuk, diavetítőjük, csak nincs belőlük elegendő: azonfelül előfordul, hogy akadozik a javításuk, s minthogy eléggé rövid életűek, a pótlásuk is gondot okoz. Nemegyszer anyagi gondot is, mert az utánren- deléseket a meglehetősen szoros évi iskolai költségvetés terhére kell beszerezni.

Az igazi problémát — mondja Vanczák igazgató — nem is annyira a technikai fölszereltségünk jelenti, hanem az, hogy nincsenek megfelelő szaktan- termeink és szertáraink, ami jócskán akadályozza a szak- tantárgyak, például a matematika, fizika, biológia, földrajz korszerű és hatékony oktatá- sát. Mindez abból adódik, hogy az iskolaépületet — noha nem régi — nem építették eléggé átgondoltan, a modern oktatási elveknek megfelelően. A szertáraknak a tanterem mellett volna a helyük, és több kellene belőlük, mert csak úgy lehetne kiküszöbölni a zsúfoltságot és rendetlenséget. Tudatában vagyunk hogy a laboratóriumoknak és a szertáraknak áttekinthetőeknek kell lenniük...

— És átépítésre, hozzáépítés-* re nem gondoltak még?

— De igen. Csakhogy azt az Iskola vezetősége önerejéből nem képes megoldani.

A helyszínen meggyőződtem az említett probléma reálissá- gát'ól. A hnb és a Tőketerebesi (Trebišov) Járási Nemzeti Bizottság illetékesei e téren nyújthatnának az iskolának a legliathatósabb segítséget; Megérné. Kétségtelen, hogy a prob* léma felszámolása a tanulmányi eredményekre is pozitív hatással lenne. Persze azok most sem rosszak. Amint arról Nagy józsef igazgatóhelyettes tájékoztatott, tavaly a 260 tanulóból csaknem 50 volt a kitüntetett, s csupán négyen nem feleltek meg. A múlt tanévben 63 végzett 8—9. osztályos (14—15 éves) tanulóból 23-at felvettek a különböző közép* iskolába.

— Milyen középiskolákban tanulnak tovább végzett növendékeik?

— Főként ipari szakközépiskolában. gimnáziumban, és mezőgazdasági szakközépiskolában. Általában a műszaki pályák iránt érdeklődnek leginkább tanulóink. Számos volt növendékünk végzett műszaki főiskolát.

Az iskola — példásan művelt — tankertészettel is rendelkezik (amit a helyi állami gazdaságtól kapott). De nagy erőfeszítéssel létrehozott tanműhelye is van. Mindkettő fontos szerepet játszik abban, hogy jó színvonalon folyik a munkára való nevelés.

Közismert tény, hogy ame* lyik iskolában jól működnek a szakkörök (mert kellő érdeklő- déssel és odafigyeléssel vezetik őket), ott jobb a tanulók kollektív szelleme, magaviseleté, szélesebb a látókörük, jobbak a tanulmányi eredményeik, fejlettebb az egészséges becsvágyuk. A bodrogszerdahe- lyl alapiskolának több sikeresen működő szakköre van, amit természetesnek vélnek* Legeredményesebben a sportkörük működik, melyet Van- czák igazgató és Kovács Mag* dolna vezet. Asztalitenisz csapatuk kerületi bajnokságot nyert. De a Droták Pálné vezette színjátszókor is és a Gál IJezsöné által irányított éneklőcsoport is eredményesen tevékenykedik. Ez utóbbi tavaly szép sikerrel szerepelt a járási versenyen.

Az iskola alsó tagozatán sikerrel bevezették a korszerűsített oktatási-nevelési rendszerű Jelenleg az ötödik és a hatodik osztályban térnek át až új koncepcióra.

— Milyen tapasztalatokról számolhat be a korszerűsített rendszerrel kapcsolatban? —- kérdezem Tóth Sándorné biológia szakos tanítónőtől.

— Ami a biológiaoktatást illeti, de a többi kollégák megjegyzései alapján más tantárgyakra is vonatkoztatható, nem egyértelműen jók a tapasztalataim. Az a véleményem, hogy a korszerűsített rendszernek mindenekelőtt ki kellett volna küszöbölnie a tanulók túlterhelését. Tanítók, tanulók egyaránt küszködnek a zsúfoltsággal. Nagy hiba például, hogy a tanterv végképp nem írja elő az ismétlőórákat.

— Az új koncepció szerint •— vélekedik Vanczák igazgató —- nehezen lesz megvalósítható az életre nevelés. Valahogy nem sikerült kellően szelektálni, jobban kiemelni az anyaghalmazból a lényegese^ a szükségeset.

E megjegyzéseket több iskolában is hallottuk már. Nem kéne figyelmen kívül hagyni őket.

A Bodrogszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola a szlovák nyelv eredményesebb tanítása céljából szoros barátságot tart fenn a terebesi Gorkij utcai szlovák alapiskolával.

Baráti kapcsolatuk a magyar- országi Sátoraljaújhelyi Szlovák Nemzetiségi Iskolával Is van a szerdahelyieknek. A két iskola tanulóival és pedagógusaival rendszeresen találkoz- 1981. nak. Közös vetélkedőket és eszmecseréket tartanak. Igen hasznosak azok a tapasztalatok, amelyeket módszertani téren nyújtanak egymásnak.

KÖVESDI JÁNOS

IX. 25.