Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-22 / 224. szám, kedd

í *ľU 1981. IX. 22. 5 Elégedettek az idei burgonyaterméssel Zökkenőiekéi ísduttak NÉGY SZOVJET GYÁRTMÁNYÚ GÉPPEL TISZTÍTJÁK A vtrK frRRÉPÁT Mýtna község határának bur- gonyaíöldjén élénk volt az élet. Fiatal lányok vidám csapata szedte a földből kiforgatott bur­gonyát. — Nem is tudom, mit kezde­nénk a losonci pedagógiai szak- középiskola tanulóinak segítsé­ge nélkül — mondja Milan Ca­ban mérnök, a losonci (Luče­nec) járás Mýtna községében gazdálkodó Oj Élet Efsz alelnö­ke és egyben termelésirányító­ja. — A növénytermesztési sza­kosítás keretében a gabona és a tömegtakarmányok termesz­tésén kívül a burgonyatermesz­tés is fő feladataink egyike. Úgynevezett burgonyatermeszté­si övezetben gazdálkodunk, de azt is hozzá kell tennem, hogy, hegyvidéken, tehát nem a-leg­könnyebb körülmények között. Parcelláink 260—840 méteres tengerszint feletti magasságban találhatók, tehát a nagy telje­sítményű mezőgazdasági gépek-* kel az ilyen területen nehezen boldogulunk. Ezért kényszerü­lünk arra, hogy a korszerű bur­gonyabetakarító gépsor helyett a kézi munkaerőt használjuk ki. így a szó szoros értelmében rá vagyunk utalva a tanulóifjú­ság, a társadalmi szervezetek, a nyugdíjasok segítségére. E beszélgetést követő napon Milan Caban mérnök kíséreté­ben a földművesszövetkezet Dobroč községben levő határá* ba látogattam, hogy megismer­kedjem a burgonyabetakarítás szervezésével, s azzal, miként tudnak eleget tenni a többi őszi mezőgazdasági feladatnak is. Az öt hektáros dűlőben több mint 200 diáklány — valameny- nyi az említett iskola tanulója — már kora reggel óta szedte a Sosna fajta burgonyát. Az egy- és kétsoros burgonyaki-* szántó-gépek négy kezelője, Ja­roslav Pecha, Mikulás Krekáíí, Ján Spodniak és Michal De- manko traktoros alig győzte a kiszántást, a lányok mindunta­lan a nyomukba értek. — A lányok ide- és hazaszál­lításáról a szövetkezet gondos­kodik. Saját autóbuszunkkal, il­letve a Csehszlovák Autóközle­kedési Vállalat autóbuszával szállítjuk őket a diákotthonból a földekre, illetve vissza — mondja Caban mérnök. — Tíz­órait kapnak, s kint a mezőn kapják meg az ebédet is. A burgonyatábla melletti dű­lőn két traktoros szórta a mű­trágyát és további kettő a ve­tésre készítette elő a talajt. — Ebbe a részbe őszi árpa kerül Jolana Mišíková csoportvezető (második balról) gyakran segít a diákoknak — magyarázza kísérőm. — Bi­zony nem könnyű úgy megszer­vezni a munkát, hogy a burgo­nyabetakarításon kívül a többi őszi teendővel is idejében vé­gezzünk. Főleg azért nem, mert a munkák összetorlódásakor néha bizony kevésnek bizonyul a traktorosok száma. Hiszen a burgonyát be kell száü&ani a központokba, a központokból osztályozás után el kell szállíta­ni a felvásárló szervek raktárai­ba, esetenként pedig a kiske* reskedelmi hálózatba. Most fo­lyik a szilázs készítése is. Oj technológiát alkalmazunk ezen a területen. A silókukoricát a további tárolásra, fogyasztásra alkalmatlannak minősített bur­gonyával keverjük össze, ami Már a korábbi esztendőkben sem csupán az aratás időtarta­mára korlátozódott a nagybalo- gi (Veľký Blh) Efsz és a ma­gyarországi poroszlói mező- gazdasági termelőszövetkezet együttműködése. A Balog-parti földművesszövetkezetben már a harmadik éve a magyarországi testvérüzem segítségével végzik a cukorrépa vetését, a viszont- segítségre pedig kora ősszel ke­rül sor, amikor betakarítógé­pekkel, gépjárművekkel vesznek részt a hevesi kukoricatörés­ben. A gömöri nagyüzem dolgo­zói emellett jó kapcsolatokat tartanak fenn a bečváryiakkal, a kolíni járás egyik legkiválóbb földművesszövetkezetével. A kettős együttműködés adta az ötletet az érintett gazdaságok vezetőinek egy háromszög ki­alakítására. Az első lépések már megtörténtek; nagybalogi közreműködéssel kölcsönös lá­togatásokra került sor a cseh­országi, illetve magyarországi vezetők között, s a találkozók alkalmával bizonyos megállapo­dások is születtek. Pósa Lászlótól, a nagybalogi Efsz agronómusától afelől ér­deklődtünk, hogy a baráti szá­lak erősítésén túl milyen gya­korlati haszna i van az eddigi együttműködésnek. — Azzal kezdeném, ami köz­tudott, hogy például az aratás idején hozzávetőleg kéthetes el­tolódás van gazdaságainkban, ami annyit jelent, hogy gé­peinkkel mi mindhárom ország­rész gabonabetakarításából részt vállalhatunk, s hasonlóan adot­tak az együttműködési lehető­nagyon bevált módszernek bizo­nyult. Az ilyen szilázs készíté­sének technológiája nagyon egy^nté^ú. A silógödörbe egy ré- kukorica, egy réteg szalma és erre egy réteg burgonya ke­rül, persze, felaprítva, majd ezt a rétegezést megismételjük, *ng a gödör meg nem telin. Közben figyeljük a burgonya­szedők munkáját, s szemügyre vesszük a kiszántott burgonyát is, amelyet Jolana Mišíková csoportvezető elégedetten dicsér. — Jó az idei termés, ilyenre talán nem is tudok visszaemlé­kezni. Ez a parcella, amelyen éppen most vagyunk, hektáron­ként több mint 15 tonna burgo­nyát adott. Az itteni feltételek­hez viszonyítva a többi tábla is jól fizetett. A lányoknak a szö­vetkezeti tagok is segítenek a burgonya osztályozásában. Any- nyi termett, hogy még a nyug­díjasoknak is jut itt munka bő­ven. Az itteni földművesek már a földművesszövetkezet létrejötté­nek kezdetétől foglalkoznak burgonyatermesztéssel. Általá­ban 20—30 hektáron termesz­tették egészen a múlt évig, de a szakosodás keretében már két éve nagyobb területet — 90 hektárt — szentelnek a burgo­nya termesztésének. Terveik szerint ekkora területet szán­nak a burgonyának a 7. ötéves tervidőszak további éveiben is. Van mire alapozniuk, hiszen az évek során sok jó tapasztalatot szereztek e téren, s tudják, hogy az agrotechnikai határ­idők megtartása a burgonya termesztésében is elengedhetet­len követelmény. ségek egyéb növényfajták veté­se és betakarítása terén is. Igaz ugyan, hogy termelési szer­kezetünk mindkét partnergaz­daságétól sokban különbözik, de azért nagyon sok a közös vonás is, s ezeken belül tág te­re van az együttműködésnek. Hogy csak a cukorrépa termesz­tését említsem; Poroszlón már hagyományosan szemenként ve­tik a cukorrépát, s eredményeik sokkal jobbak a miénknél. Há­rom évvel ezelőtt mi is megpró­bálkoztunk ezzel a módszerrel, s termésátlagaink csaknem 10 tonnával haladták meg hektá­ronként az előző esztendők ho­zamait. Az idén, sajnos, nem túlságo­san biztatóak terméskilátásaink, mert a tavaszi szárazság miatt csak a harmadik kísérletre kelt ki a répa, s a későbbiek folya­mán gondot okozott a növény­védőszerek hiánya is. Az első kapálástól, a répa egyelésétől mindenesetre megkíméltük tag­jainkat, ami azért is fontos, mert ebben az időszakban na­gyon sok a teendő, s kevés a munkaerő. Csehországi testvérüzemünk­ben az állattartás eredményeire, módszereire figyeltünk fel első­sorban. A bečváryiak ketreces borjúneveldéje olyan gazdasá­gos állattartási forma, melyet hamarosan nemcsak mi honosí­tunk meg, hanem rajtunk ke­resztül a rimaszombati járás számos más gazdasága is. — Az idei terméskilátásokkal kapcsolatban említést tett a ta­vaszi szárazságról, illetve an­nak kedvezőtlen hatásáról. Az Füstölög a diószegi (Siác)iio- vičovo) cukorgyár jceménye, épületei fpiei* !eicsapódó gőz gomc.'yo^. Teljes az üzemelés. Hájek János, a répafelvásSrló részleg vezetője intézkedik, el­lenőrzi a munkafolyamatokat. Közben elmondja, nem könnyű együttműködni a termelőkkel. Három répapiramisra mutatva jegyzi meg. — Ezt a gyomos répát szállí­tották be a Diószegi Magter­mesztő Állami Gazdaságból. Nem tudunk vele mit kezdeni. Legjobb lesz, ha a gazdaság dolgozói tisztítják meg. Elmondja, hogy még a kam­pány megkezdése előtt értekez­leteket hívtak össze, és meg­látogatták a mezőgazdasági üzemeket. Minden alkalomnaal felhívták a vezetők figyelmét, hogy irtsák a gyomot a cukor­répa közül. A mezőgazdasági üzemek többségében eleget tet­tek kívánságuknak. A Hidas­kürti (Mostová), a Deák! (Dia- kovce) Efszlben, a Slovenské Pole-i Állami Gazdaságban és még néhány mezőgazdasági üzemben eddig diákok is se­gítettek a gyomirtásban. Még ma sincs későn, ahol túl nagy a gyom, ki kell irtani, mert fé­kezi a betakarítás ütemét, és — mivel a gépek nem dolgoz­hatnak jó körülmények kö­zött — növekedik a veszteség. A szovjet gyártmányú Komp* lex M-2-es típusú gépsor mel-* lett Stafan Mikuš szidja né­hány mezőgazdasági üzem eu*> korrépatermesztőit: — Füvet szállítanak ezek, nem répát. Igazán jobban dol­gozhatnának. — Nincs más megoldás — mondja a felvásárlóosztály ve* zetője — az ilyen szállítmá­nyokat az udvaron kiöntjük és a termelőüzemek dolgozói tisz­títják meg. Legalább később ügyelnek arra, hogy az átve­vőhelyekre kifogástalan minő­ségben szállítsák a répát. Somogyi Vilmos, a gépsor ke­zelője rövid javítás után bein-* dítja a gépsort. Jól leválasztja a gyökerekről a földet, ami a csatorna mellé hull. Előaye még, hogy szabályozható szál­lítószalagjával nyolc méter ma­gas prizmákba is lehet rakni a répát. Az osztályvezető a gép munkájához fűzi: —• Elősegíti a cukorgyár teljesítményének növelését, előjelekből ítélve jövőre nem lesznek hasonló gondjaik, mert a meleghegyi (Teplý Vrch) víz­tároló már az idén megtelik víz­zel, s jövőre áttérhetnek az ön­tözéses gazdálkodásra. Felké­szültek-e a kínálkozó lehetőség­re? — Érthetően, már nagyon várjuk a vezetékrendszer üzem­behelyezését. Tavasztól előrelát­hatólag mintegy 200 hektárnyi földterület válik öntözhetővé, s ez éppen legjobban termő szán­tóföldjeinket érinti. A későb­biek során lépcsőzetesen tovább bővül majd a vezetékrendszer, tehát az évtized végén már kö­zel 2000 hektáron lehet majd öntözéses gazdálkodást folytat­ni. Persze, a hálózat bővítése már a Bátkai Állami Gazdasá­got és a rimaszécsi (Rima\ská Seč) földművesszövetkezetet is érinti. Mi egyelőre egy öt fős szakcsoport létrehozását ter­vezzük, melynek vezetője víz­ügyi szakember lesz. Tavasztól már ötözni szeretnénk a cukor­répát, dohányt, kukoricát, vala­mint a lóhere és a lucerna egy részét is. Különösen a takar­mánynövények öntözésétől vá­runk sokat, hiszen felépült gaz­daságunkban egy takarmány- szárító üzem, melynek kapaci­tását jól ki kell használnunk ahhoz, hogy az állattenyésztés­ben is kedvező fordulatot ér­jünk el. A rendszeres Sntözés bevezetésétől mintegy 40—50 százalékos termelésnövekedést várunk, s 20—25 százaiékor ön­költség-csökkenéssel sz^olunk. mert kevesebb föld és más ne’-'i kívánatos anyag kerül a mosf'ba. A prizmában is to­vább eláll a répa, ha tiszta, nincs közte sár. EVájoágolja, hogy a cukor­gyáron kívül még három ilyen gépsor dolgozik. Ily módon is igyekeznek megakadályozni, hogy termőföldet szállítsa­nak cukorrépa helyett. A múlt évben például 1200 tonna föld­del kellett visszaszállítaniuk. Egye? »nezőgazdasági üzemek szálitTjjiányának 30 százaléka föld, vagy más szennyező anyag volt. Az idén is előfor­dultak már hasonló esetek. A szovjet gyártmányú gépsorok a korszerűsített, kibetonozott át­vevőhelyeken dolgoznak. Töb­bek között Hidaskürtön, Pere­den (Tešedíkovo). Arról is beszélt, hogy ked­vezőek a feltételek a cukorré­pa betakarítás utáni gondozá­sára. A prizmákba ventilláto­rokkal fújtatnak levegőt a be­fülledés ollen. Más módszerek­kel is igyekeznek elejét venni a tárolással járó veszteségek­nek. Nézegeti az egyes szállítmá­nyokat, méregeti a gyökereket, kissé elégedetlen: — Bővebb termést vártunk. Az eddig beszállított cukorré­pa mé& biológiailag nem volt teljesen érett, és még növeke­dett V 3’«3. Ezért még nem be­csülhetjük fel a hektárhozamo­kat. Előzetes becslések szerint a hektáronkénti átlag 28—36 tonna között mozog. Nagy kárt tettek az egerek is. Sajnos, a jelenlegi időszakban már nem tudtunk ellenük védekezni. A terméshozamokkal kapcso­latban jó példákat is említ. Ahol szakszerűen termesztették a cukorrépát, ott bő a hozam. A zsigárdi (Žiharec) Efsz-ben például 4B, a deákiban 43 ton­na körül alakul a hektárho­zam. A Slovenské Pole-i Álla­mi Gazdaságban 46 tonnás át­laghozamra számítanak. Több mezőgazdasági üzemet említ, amelyben csúcshozamokat ér­nek el. A mázsaház elé elég ritkán érkeznek a járművek Szakács Szilveszter átvevő elégedetlen­kedik: — Gyorsabban is szánthat­nák a répát, mert ha elfogy a tartalékunk, akkor leáll a cu­korgyár, mint pár évvel ez­előtt. — Zökkenőkkel indultunk — mondja az osztályvezető is. — A Sládečkovcei, a mojmírovcei, a čabaji, a farkasdi, a deáki földművesszövetkezet, vala­mint a Diószegi Magtermelő Állami Gazdaság szállította el­sőnek a cukorrépát. A felvá­sárlást már szeptember 8-án megkezdtük. Eleinte elég gyors volt a szállítás üteme, de mi­vel néhány mezőgazdasági üzemben a munkaszüneti napo­kon nem dolgoztak, lelassult. Pedig akik előbb kezdtek, jól jártak. Azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek szeptember 15-ig szállították a cukorrépát, tonnánként 45 koronát, ame­lyek 20-ig, azok pedig ton­nánként 34 korona felárat kaptak. Szó esik a cukortartalom szerinti felvásárlásról is. He­lyesnek tartja ezt a kezdemé­nyezést, de csak akkor, ha a termelőit részére kedvezőek a feltételek. Ha olyan cukorré­pát termesztenek, amelynek rö- videbb a vegetációs ideje és nagyobb a cukortartalma. Mint­egy 30 százalékban már ilyen fajtákat termesztenek. Betaka­rításuk is könnyebb, kevesebb a veszteség, mert a gyökerek egyenletesen fejlődtek és a gé­pek jól felszedhetik. Eddig a Svíádečkcrwcei Efsz szállította be a legmagasabb cukortartal­mú répit. A kimutatások sze­rint 16,1 százalékra emelkedett cukorrépájukban a cukortarta­lom. Más mezőgazdasági tize-* mek egyes parcelláiról is ha-* sonló cukMtartalmú répát hoz­tak. Véleménye szerint azok a íiezőgazdasági üzemek járnak Jól, amelyekben megteremtet­ték a répa gyors fejlődésének feltételeit. BALLA JÓZSEF Milan Caban mérnök (balról) utasításokat ad JOZEF SLUKA rA lányoknak van mit szedniük (A szerző felvételei) lllllllllillilllillllilllilllllllilllllllllllllil! Együttműködési háromszög

Next

/
Oldalképek
Tartalom