Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)
1981-09-19 / 222. szám, szombat
LENGYELORSZÁG HATÁROZOTTAN SZEMBE KELL SZÁLLNI AZ ELLENFORRADALMI ERŐKKEL A kormány elemezte az ország helyzetét Reagan megbeszélései Trudeau-val és Portilióval (ČSTK) — A Lengyel Nép- köztársaság Minisztertanácsa szeptember 14 és 17-e között Varsóban az ország jelenlegi politikai-társadalmi és gazdasági helyzetével foglalkozott. A kormány megállapította, hogy Lengyelországban a rendkívül bonyolult, veszélyes helyzet tovább éleződött a „Szolidaritás“ országos kongresszusának első szakasza és határozatai következtében. Ezek a határozatok gyakorlatilag elutasítják a konstruktív együttműködésre tett javaslatokat, és a veszélyes konfrontáció pro- vokálását jelentik. A „Szolidaritás“ kongresszusának első része a fizetett apparátus képviselőinek befolyása alá került, s ezt már tízezrek alkotják. Többségük túlzott politikai ambíciókkal rendelkezik. Az apparátusnak ezt a részét nem érdekli a valódi szakszervezeti munka, mivel legfőbb törekvése a hatalom átvétele. A kongresszus a szövetség azon vezetői csoportjának befolyása alatt tanácskozott, akik gyakorlatilag megakadályozzák a kormány céltudatos erőfeszítéseit, hogy kivezesse az országot a válságból és bevezesse a szükséges reformokat. Fennkölt jelszavakat hirdetnek, miközben átgondoltan és tudatosan szítják a társadalmi és a gazdasági élet anarchiáját. Abból a feltételezésből indulnak ki, hogy minél súlyosabb a helyzet, a társadalmi elégedetlenséget annál könnyebben használhatják fel a kormány, az állami és a gazdasági szervek elleni harcra. A minisztertanács megállapította, hogy az ország gazdasági helyzete és a társadalom életfeltételei javításának kulcsa a szénkitermelés növelése. A „Szolidaritás“ szervezetei azonban bojkottálják a kormánynak a széntermelés növelését célzó valamennyi intézkedését. A „Szolidaritás“ destruktív tetteinek jellemző példája, hogy jogtalanul akadályozza egyes áruk exportját. A gazdasági reform bevezetését is akadályozza többek között az, hogy az önkormányzat kérdését a politikai harc eszközként kezeli. A minisztertanács megállapította továbbá, hogy a „Szolidaritás“ aktivistái nyomást gyakorolnak a vezető káderekre és a műszaki felügyeletre, s ezáltal akadályozzák a gazdasági egységek tevékenységét. Sztrájkokkal és tiltakozó akciókkal, a feszültség szításával és a fegyelem gyengítésével aláássák az állami szerveknek a társadalom élet- feltételei javítását célzó intézkedései hatékonyságát. 1981. IX. 19. GEORGES SEGUY, a francia Általános Munkásszövetség főtitkára, aki küldöttség élén hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban, tegnap elutazott Moszkvából. USZTYINOV MARSALL, szovjet honvédelmi miniszter Moszkvában fogadta Musztafa Tiassz hadseregtábornokot, Szíria nemzetvédelmi miniszterét. A baráti légkörben lezajlott találkozón a két felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről volt szó. NYIKOLAJ TYIHONOV szovjet miniszterelnök a Kremlben fogadta Didier Ratsirakát, a Madagaszkárt Demokratikus Köztársaság államfőjét, a Mal- gas Forradalom Élcsapat Párt főtitkárát, aki a Szovjetunióban tölti szabadságát. PERINGBEN tegnap aláírták a jövő évro szóló csehszlovák—kínai tudományos-műszaki együttműködés jegyzőkönyvét. A WASHINGTONI KÜLÜGYMINISZTÉRIUM betiltotta a kubai sajtótermékek behozatalát. A polgári jogok védelmére alakult amerikai szövetség határozottan tiltakozott a sajtó- szabadság megsértése ellen. Az ország belső destabilizá- sát a lengyel szövetségi kapcsolatok aláásása kíséri. Az ún. felhívás Kelet-Európa népeihez felelőtlen beavatkozás más szocialista országok bel- ügyeibe, sérti a lengyel külpolitika alapelveit, és veszélyezteti a lengyel államérdekeket. Veszélyezteti a gazdasági politikát is, melynek célja a társadalom életének javítása. Ezen a téren ugyanis kulcsfontosságú az a segítség, melyet a szocialista országok s mindenekelőtt a Szovjetunió nyújt Lengyelországnak. A' „Szolidaritás“ kongresszu*. sának első szakasza megerősítette azokat a kétségeket, melyeket az állami szervek, figyelemmel kísérve a „Szolidaritás“ vezetőinek a konfrontációra irányuló egyes tetteit, nemegyszer hangoztattak. A társadalmat figyelmeztették arra, hogy a szövetség központi vezetősége és a területi vezetőségek egy része a hatalomért harcol Lengyelországban, nem tartja tiszteletben a „Szolidaritás“ alapszabályzatát és a szocializmus ellen Irányuló politikai tevékenységbe kezdett. A szövetség hivatalos képviselői tiltakoztak tevékenységük ilyen értékelése ellen. A kongresszus gdanski határozatai megerősítették a kormány értékelésének helyességét, a „Szolidaritás“ szélsőséges erői konfrontációs és szo- cialistaellenes irányvonalát. Ma már nyilvánvaló a „Szolidaritás“ vezetőségének az a szándéka, hogy fokozatosan átvegye a hatalmat. Legfőbb ideje, hogy a „Szolidaritás“ tagságának széles tömegei elszakadjanak ettől az Irányvonaltól. A néphatalom elleni állandó akciókat, amelyek gyakorta törvénybe ütközőek, az uszítást a szocialista rendszer ellen, a szovjet- és államellenes tevékenységet szórványos túlkapásoknak minősítették. De már ma látható, hogy a szövetség szervezeteire rákény- szerítették ezt a politikai irányvonalat. Ebbe az irányba próbálják befolyásolni az ifjúságot, kihasználva tapasztalatlanságát, hiszékenységét és érzékenységét. Rendkívüli felháborodást vált ki az a szovjetellenes kampány, melynek légköre a Lengyelország felszabadításáért elesett szovjet katonák sírjai megbecstelenítésére ösztönöz egyes fiatalokat. Nagy felelősség terheli azokat, akik a szovjetellenes hisztériát szítják és vak gyűlölettel deformálják a társadalom tudatát. A kormánynak és a néphatalom valamennyi szervének kötelessége a szocialista állam, az ország és a nép alapvető érdekeinek határozott védelme azzal a veszéllyel szemben, amelyet az ellenforradalmi erők teremtenek. A miniszter- tanács ezzel egyidőben elismeri, hogy a „Szolidaritás“ szélsőségesei elleni harc jelenleg a szocialista megújhodás irányvonala megőrzéséért folytatott harc, s ezzel együtt a gazdasági reform védelme, az ön- kormányzat demokráciájának megszilárdítása és fejlesztése javára kifejtett tevékenység. Ennek az irányvonalnak nincs alternatívája. A kormány őszinte érdeke a társadalommal, a dolgozókkal, valamennyi reálisan gondolkozó hazafival — a „Szolidaritás“ tagjait is beleértve — való bizalom és megértés kiépítése. Ennek a politikának ezzel egyidőben akadályt kellene gördítenie az ellenforradalmi veszély útjába. Kizárt azonban bármilyen megállapodás azokkal az erőkkel, amelyek a konfrontációra és a rendszer szocialista elveinek aláásására törekednek. Ezeknek az erőknek szembe kell találniuk magukat és szembe is találják magukat a néphatalom és a társadalom határozott ellenállásával. A kormány magáénak vallja a LEMP KB Politikai Bizottsága nyilatkozatába foglalt értékelést és közli, hogy szükség esetén az állam kizárólagos jogaival összhangban semmilyen eszköz felhasználásától sem riad vissza. A kormány megfelelő feladatokkal látta el alárendelt szerveit, melyek szükségességét az ország helyzete értékeléséből kiindulva határozza meg. A kormány megvitatta azokat a konkrét lépéseket, melyek érvényesítése esetleg szükségszerűvé válhat a szocializmus, az állam és a lengyel nép alapvető érdekei védelmére, hangsúlyozza a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa üléséről kiadott zárónyilatkozat. (ČSTK) — Ronald Reagan amerikai elnök csütörtök este Grand Rapids városban [Michigan állam) találkozott Jósé Lopez Portillo mexikói elnökkel és Pierre Trudeau kanadai kormányfővel. A tárgyalásokról részleteket nem közöltek. Az amerikai elnök a kanadai miniszterelnökkel feltehetően a két ország közti ellentétekről tárgyalt, amelyek annyira kiéleződtek, hogy a U. S. News and World Report című amerikai hetilap „hadüzenet nélküli háborúként“ jellemezte azokat. Az amerikai fél északi szomszédjára akarja erőszakolni akaratát, hogy az jelentős mértékben növelje katonai költségvetését. Az USA-nak az sem tetszik, hogy Kanada igyekszik ellenőrzése alá vonni az országban a nemzetközi monopóliumok tőkebefektetéseit. A Reagan—Portillo tárgyalásokról megfigyelők azt tartják, hogy az energetikai kérdésekben fennálló nézeteltérések mellett mindenekelőtt a két országnak a közép-amerikai, főleg a salvadori helyzettel kapcsolatos különböző álláspontját érintették. A SZOVJET KORMÁNY TILTAKOZÁSA EGYIPTOM BARÁTSÁGTALAN LÉPÉSE ELLEN Csütörtökön a szovjet külügyminisztériumban nyilatkozatot tettek Egyiptom ideiglenes moszkvai ügyvivője előtt. Ebben rámutattak, hogy az utóbbi években az egyiptomi kormány mindinkább szolidáris olyan imperialista és cionista körökkel, amelyek fokozzák a feszültséget a Közel-Keleten, az egyetemes béke és biztonság megingatására törekszenek. • Az egyiptomi ikormány e politikai irányvonalának Immár szerves része, hogy rendszeresen tesz olyan lépéseket, amelyek ártanak a szovjet—egyiptomi kapcsolatoknak. Ilyen lépés volt e téren az egyiptomi hatóságok által kiagyalt képtelen állítás, hogy a kairói szovjet nagykövetség és más szovjet intézmények néhány munkatársának része volna az ország belpolitikai helyzetében tapasztalható romlásSchmidt kancellár parlamenti beszéde (ČSTK) — Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár a bonni parlament költségvetési vitájában a kelet-nyugati párbeszéd valamennyi lehetőségének a kihasználása mellett foglalt állást. A kancellár — szokásához híven — védelmezte a NATO 1979 decemberi döntését a másik oldalon azonban konstruktív politikai párbeszédet szorgalmazott. Az ellenzék csütörtöki vádjaira („az NSZK-ban terjed az Amerika-ellenség“, „a nyugatnémet külpolitika elveszíti arculatát“) azt felelte, hogy az NSZK és az USA barátsága a jövőben „ is szilárd lesz. ban. Ez nyilvánvaló hazugság. Egyiptomban minden szovjet ember azért tevékenykedik, hogy fejlődjék az együttműködés és a kölcsönös megértés a Szovjetunió és Egyiptom népei között. Ezt valójában jól tudja Egyiptom népe és kormánya is. E szovjetellenes akcióra az egyiptomi vezetésnek nyilván azért volt szüksége, hogy leplezze: bel- és külpolitikája magában Egyiptomban is nyílt elégedetlenséget és széles körű tiltakozást kelt. jellemző, hogy ezzel a Szovjetunióval szemben ellenséges lépéssel egyidejűleg aktivizálódtak az arabellenes Camp David-i alku részvevői, liogy erősítsék az amerikai katonai jelenlétet a Közel-Keleten, és Washington égisze alatt agresszív katonai tömböt tákoljanak össze a térségben. A szovjet kormány erélyesen tiltakozott az egyiptomi vezetés lépése ellen, amely lehetetlenné tette a szovjet nagykövet és egyes szovjet intézmények munkatársai további egyiptomi tar* tózkodását. A következményekért természetesen csakis az egyiptomi kormányt terheli a felelősség. A kapcsolatok Ilyetén alakulásánál fogva — amiért az egyiptomi kormányzat a hibás — szük9égtelenijé válik az egyiptomi katonai attasé és munkatársai további moszkvai tartózkodása. Az egyiptomi katonai attasét és munkatársait felkérték, hogy hét napon belül hagyják el Moszkvát. A szovjet fél továbbá fenntartja magának a jogot, hogy — érdekelnek védelmére — más szükséges Intézkedéseket is megtegyen. (TASZSZ) A Nílus partján megindított politikai hajtóvadászatot kísérő nemzetközi felháborodás meglepő vonása, hogy a Nyugat is csatlakozott hozzá néhány erélyes hanggal. Az ABC amerikai tévétársaság műsora egyértelműen diktatórikus vonásokat vélt felfedezni ebben a lépésben, Mitterrand francia elnök pártja közleményben fejezte ki nemtetszését. Ez csak két példa a legelmarasztalóbb ítéletek közül, de gyakorlatilag az egész nyugati tömegtájékoztatás — helyenként óvatosan — tartózkodott a dicsérettől. Szadat 10 éves elnökösködé- se óta nem először rendel el ilyen nagyméretű letartóztatásokat, melyek célja, hogy a számára veszélyes pillanatban lesöpörjék az ellenzéket az egyiptomi politikai palettáról. A legutóbbi hajszának — melynek során több mint másfél ezer ember került a rács mögé — újszerűsége, hogy a szada- tizmus ellenfeleinek egész skáláját érintette. A kopt keresztény egyházat, a „muzulmán testvériséget“, az iszlám diákcsoportokat, a vafdistákat és nasszeristákat s a radikális baloldalt is. Szadat múltbeli hasonló lépéseit elemezve megfigyelhetjük. hogy a politikai boszorkányüldözést mindig valamilyen jelentős bel-, de mégln- kább külpolitikai lépések követték. Mit akar elérni Szadat ezúttal? A letartóztatásokat követően — szinte már hagyományosan — népszavazáson jóváhagyott belpolitikai intézkedések nem bírnak akkora Jelentőséggel, hogy szükség lett volna az ellenzékkel szemben Ily nagyméretű leszámolásra. Az okok tehát nyilván külpolitikai jellegűek. A Camp David-i megállapodások kudarca, a térség államai és a legérdekelteb- bek — a palesztinok — által határozottan elítélt, eredménytelenül s hosszadalmasan folyó ún. autonómia-tárgyalások, a Sínai-félsziget jövője körüli kétségek, s egyáltalán az egész amerikai—izraeli—egyiptomi zékl lapok szerkesztőségeit és gyakorlatilag megakadályozta a külföldi tudósítókat munkájukban. így csak a térség sajtójában szórványosan megjelent tudósításokra támaszkodhatunk. Ezek szerint a múlt héten pénteken, amikor közzétették az előző napi népszavazás eredményeit — melyek szerint gyakorlatilag száz százalékra jóváhagyták a szadatl InForradalom Szadat módra hármasszövetség következtében Szadat nagyon sok ellenséget szerzett magának otthon s külföldön egyaránt. Ehhez járul még az ország katasztrofális gazdasági helyzete és a „nyitott ajtók“ politikájához fűzött remények szertefoszlása. Az egyiptomi elnök számára a nyugati tőke beáramlása biztosítására az egyetlen mód, hogy bizonyítja: ura a helyzetnek, rezsimje stabil, nem kell tartania a bukástól. Szadat annak is tudatában van, hogy Menahem Begin izraeli kormányfővel folytatott tárgyalásain csak úgy érhet el sikert, ha az erő pozíciójából lép fel. Csakhogy nyugati szövetségesei és Izrael — a térségben megmaradt egyetlen szövetségese — felteszi a kérdést: a letartóztatás! hullám Szadat erejének vagy épp ellenkezőleg, gyengeségének a jele? Szadat annyira erősnek érzi magát, hogy úgy véli, képes teljes mértékben felszámolni ellenzékét, vagy pedig annyira gyenge, hogy tartania kell politikai ellenfeleitől? Kairó sorra bezárta az ellentézkedéseket — a kairól mecsetekből tüntetők tömegei vonultak ki az utcákra, mintegy bizonyítva, a népszavazás eredménye semmit sem lelent. Annál Is Inkább, mivel a Szadat által az utóbbi 5 évben megrendezett öt népszavazást sosem jellemezte a tömeges részvétel, a legutóbbi pedig minden távolmaradási rekordot megdöntött. Olyan jelentések is napvilágot láttak, hogy a letartóztatások során 50 katonatisztet is őrizetbe vettek, s az a vád ellenük, hogy a különböző ellenzéki csoportokkal együtt összeesküvést szőttek a Szadat-rezsim megdöntése céljából. Mint az államfő bejelentette, valamennyi letartóztatottat bíróság elé állítják. Nem kétséges, hogy a pereket jól megszervezik, mégis fennáll a veszélye annak, hogv Szadat esetleg valóságos népi felkeléssel találja magát szemben épp a perek miatt. A hivatalos egyiptomi sajtó máris ..szeptember 5-1 forradalomnak“ keresztelte el az ellenzéket érintő Intézkedéseket, mintha teljes mértékben bizonyos lenne abban, hogy ellent forradalomra nem kerülhet sor* Csakhogy a túlzásba vitt ön-< bizalom nagyon veszélyes. Sza- datnak előbb vagy utóbb meg kell fizetnie az Izraellel kötött különbéke, a nemzetközi elszi« getelődés, a tömeges nyomor, a diktatórikus belpolitika árát. Az ellenzékkel szembeni hajtóvadászat megmutatta a nép-* nek, merre Is tart Szadat. A tervezett politikai perek szín* játéka pedig még inkább fokozhatja a szadatizmus elítélő-* sét az országban. GÖRFÖL ZSUZSA A „forradalmár" Szadat (A Népszabadság karikatúrája)
