Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1981-08-15 / 192. szám, szombat
KIS „ _ NY ELVŐR HOGY IS MONDJUK MAGYARUL? Elsősorban ősszel és télen, de a melegebb évszakokban is gyakran láthatunk merev tartású, óvatosan lépkedő embert, aki különösen arra ügyel nagyon, hogy a dereka ne mozogjon, fölöslegesen, mert minden óvatlan mozdulatért kegyetlen fájdalommal fizet. „Fáj a dereka“ — mondják népiesen, akik látják. A tájékozottabbak pontosabban is igyekeznek meghatározni a bajt — általában szlovákul, mert így ismerik a nevét. Eképpen közük a diagnózist: „Elcsúszott a platničkája“; vagy csak egyszerűen így: „Platničkája van.“ Ezért a platnička szlovák szó széltében- hosszában ismertté vált a csehszlovákiai magyarok között úgy is, mint a csigolya közti porcnak a neve, s úgy is, mint betegségnév. De ha megkérdeznénk egymást, mi is ennek a magyar megfelelője, nagyon kevesen tudnák megmondani még a betegek közül is. Hiába vesszük kezünkbe azt a kiadványt is, amelyet az Egészségnevelési Intézet 1973-ban jelentetett meg az Egészségügyi Időszerűségek sorozat 81. füzeteként magyar nyelven. A szlovák nyelvű eredeti művecske bizonyára jó szolgálatot tesz a szlovák olvasónak, páciensnek, így szerzői: Dr. Helena Tauclimannová és Dr. Miroslav Tauchmann nem végeztek hiábavaló munkát. Sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt a magyar fordításról. Már a cím is arról árulkodik („Beteg és egészséges hátgerinc edzése tornágyakor- latokkal“), hogy az olvasó vagy a tanácsra szoruló beteg nem hibátlan, sőt még csak nem is tűrhető magyar fordításban kapja majd a kiadványból mindazt, amit a szerzők neki szántak. Nemcsak olyan szótévesztésekkel találkozhatunk benne, amilyenekhez már a szó szerinti fordítások hozzászoktattak bennünket, hanem bizony sokkal súlyosabbakkal is! Egyiken-másikon talán még a fájdalomtól szenvedő beteg is elmosolyodik, de bizony akad köztük sok bosszantó hiba is. Ezekből idézünk néhányat, de előbb lássuk, hogyan is nevezi meg a füzet azt a két dolgot, amelyet nálunk a platnička jelent. A csigolyák közti porcot csak így: „csigolyaközti porc“. Érthető ez így is, csak nem ez a pontos neve. Egészségügyi kiadványtól már több szakszerűséget várhat el joggal az olvasó. Nem lett volna hiba, ha a csigolya közti porc kifejezést is használja, hogy az egyszerűbb olvasók is megértsék a nálunk csak szükebb körben ismert nevet, de magának a névnek a megismertetése, elterjesztése is feladata lett volna a kiadványnak. Csakhogy ezt a nevet a fordító sem ismerte, hiszen elő sem fordul a füzetben. Porckorong — ez a platnička szakszerű magyar megfelelője. S hogyan nevezzük meg magát a betegséget, amelyet a „platničkája van“ közlésben szintén a platnička szóval jelölnek egyesek? Vagyis a porckorong elcsúszását? A fordító ezt így nevezi: „Csigolyaközti porc előesése“. A pontos magyar neve: porckorongsérv. Ezen a porckorong kocsonyás magjának kóros kitüremkedését és a gerinccsatornába való behatolását értjük. Ha már azoknak az alapfogalmaknak a nevét sem ismeri pontosan a fordító, amelyekről a brosúrában valójában szó van, nem csoda, ha másfajta hibák is előfordulnak benne. A vánkos vagy párna magyar szavak helyett a vánkus alakkal találkozunk. A testi munka kifejezést a lelki munkával állítja szembe, nem a szellemi munká-val. Azon is elgondolkodhat az olvasó, mit értsen a „komplikáltan idomított csontok“ az „illetékes izomzat“, a „felszabadító gyakorlat" és a „láb előrevetés“ kifejezéseken. A „komplikáltan idomított csontok“ valószínűleg a bonyolult képződésii csontok. Az illetékes izomzat a megjelelő izomzat. A felszabadító gyakorlat a lazító gyakorlat. A „láb előrevetés“ pedig a láb előre lendítése. Természetesen hasznosabb lett volna, ha mindezeket nem évekkel a kiadvány megjelenése után mondtuk volna el, hanem még a kiadvány megjelenése előtt tette volna szóvá valaki, aki a fordítást elbírálta volna. Erről azonban a kiadónak kellett volna — s a jövőben ajánlatos is lesz — gondoskodnia. JAKAB ISTVÁN HOL VAGY MIBEN VAN SZEREPE A HALÁSZATNAK? Egy hazai magyar kiadványban ezt olvastam egy tenger mellett fekvő országról: A lakosság élelmezésében fontos szerepe van a halászatnak a szomszédos tengerekben. Szlovákul ez a mondat így hangzik: V zásobovaní obyvateľstva má dôležitú úlohu rybolov v priľahlých moriach. A szlovák mondat helyes, mint ahogy más indogermán nyelvekben is helyes a hasonló mondatszerkezet. A mi magyar mondatunkkal azonban baj van, mert a végére tett jelzős helyhatározó — a szomszédos tengerekben —• valahogy nem illeszkedik bele logikusan a mondatba. Ez a határozó látszólag a szerepe van szerkezetnek a bővítménye, pedig valójában — a logika szerint és az eredeti szöveg szerint — a halászat jelzője kellene, hogy legyen. Bizony, mert nem arról van itt szó, hogy a halászatnak ilyen vagy olyan szerepe van a tengerekben, hanem arról, hogy mi- lyen halászatnak van szerepe a lakosság élelmezésében. Annak a halászatnak, melyet a tengerekben űznek, folytatnak, vagyis röviden: a tengeri halászatnak. Helyesebb is lett volna a mondatot így fordítani: A lakosság élelmezésében fontos szerepe van a tengeri halászatnak. Igaz, hogy így nincs meghatározva közelebbről a tenger, ahol a halászat folyik, de nemigen kétséges, hogy a szóban forgó ország halászai a maguk tengerében vagy tengereiben halásznak, amelyekről már előzőleg úgyis volt szó. A priľahlé more vagy priľahlé moria jelzős szerkezet a szlovákban helyes, de ezt a priľahlé melléknevet magyarra szomszédosnak fordítani, amikor tengerről van szó, nem helyes. A priľahlý melléknév jelenthet szomszédos t, de jelent valamihez tartozó-t, valamivel határos t, valaminek a közelében levő-1 is. Ha egy országnak tengere van, azt nem szoktuk vele szomszédos tenger-nek nevezni. Ha meg ráadásul többes számban mondjuk így: szomszédos tengerek — akkor ez inkább arra utal, hogy ezek a tengerek egymással szomszédosak, nem pedig a szárazfölddel. Ha tehát egészen pontosan ragaszkodni akarunk a szlovák szöveghez, akkor így kellene fogalmaznunk a magyar mondatot: A lakosság élelmezésében fontos szerepe van az ország tengereiben űzött halászatnak. Illetőleg úgy is megoldhatjuk a dolgot, hogy megnevezzük a tengereket, ahol ez a halászat folyik. MAYER JUDIT Mesterek a hústermelésben KIVÁLÓ EREDMÉNYEK, HAGYOMÁNYOS FELTÉTELEK MELLETT A prievidzai Szlovák Nemzeti Felkelés Efsz már évek óta az élen járó mezőgazdasági vállalataink közé tartozik, ami elsősorban a jó munkaszervezés és a szakmai hozzáértés eredménye. Mindez természetesen az eredményekben is visszatükröződik. A szövetkezet új történetét 1972-ben kezdték írni, amikor elhatározták, hogy közösen fognak gazdálkodni a szomszédos Chronoveci Efsz-el, valamint a Malá Čausa-i Efsz-el. Ebből az alkalomból vették fel a Szlovák Nemzeti Felkelés Egységes Földművesszövetkezete nevet is, azzal a szilárd elhatározással, hogy a feladatok becsületes teljesítésével méltók lesznek azoknak a hősöknek az emlékéhez, akik 1944-ben fegyvert fogtak a hitleri fasiszta hadsereg ellen. Jelenleg a szövetkezet 2482 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik, ebből 1282 hektár a szántó. Tehát területüknek csaknem a fele rét és legelő, ami alapjában véve a termelés szakosítását is meghatározza. Ez azt jelenti, hogy főleg tejet és húst termelnek. Ám nemcsak marhahúst, hanem sertéshúst is, amiről a későbbiekben még szó lesz. A gabonatermesztésben a járás legjobbjai közé tartoznak. A tömegtakarmányok termesztésében pedig példamutatók, amint azt Josef Tižiíovský mérnöktől, a járási mezőgazdasági igazgatóság termelési-műszaki igazgató- helyettesétől már korábban megtudtuk. Július végéig a tömegtakar- mány-szükség- letet több mint 50 százalékra biztosították, miközben a terv minden számosállatra 3 tonnát irányzott elő. Ezért azon sem csodálkozhatunk, hogy a tejtermelésben is kiválóak az eredményeik. Jelenleg naponta 12,17 liter tejet adnak el tehenenként. A szövetkezet emellett már évek óta az étkezési burgonya egyik sikeres és a mennyiség szemponjtából termelője. Már utaltunk rá, hogy az ál- - lattenyésztés szakaszán ez a szövetkezet kimagaslóan jó eredményeket ér el. Tejtermelésben a járási „ranglétra“ negyedik helyén állnak. Összesen 200- szarvasmarhát tartanak, ebből 900 a tehén. Az idén 2 millió 810 ezer liter tej szállítását vállalták a közellátásnak. A szövetkezet eddigi fennállása alatt ez a legnagyobb mennyiség, ennek ellenére szeretnék túlteljesíteni ezt a feladatot. Hasonlóan jól teljesítik a hús felvásárlási tervét. Az első félévben például az évi feladatnak 56,8 százalékát teljesítették. Az idei tervek összesen 240 tonna marha- és 500 tonna sertéshús szállítását irányozza elő. Ez valóban tetemes mennyiség. Ettől függetlenül a szövetkezeti tagok a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójának tiszteletére kötelezettséget vállaltak 20 tonna sertéshús szállítására terven felül. Ez a vállalás hívta fel a figyelmünket arra, hogy egy kissé részletesebben is megismerkedjünk az itteni álatte- nyésztők, főleg a sertéstenyésztők munkájával. — A sertéstenyésztésnek nálunk nagy hagyománya van — magyarázta Ján Krpala mérnök, a szövetkezet fő zootechnikusa. — Jelenleg 4800 sertést tartunk, ebből 340 anyasertést. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az egész sertéshústermelés sikerét a malacnevelés és az elválasztás jó eredményei alapozzák meg. Az anyasertések saját nevelé- sűek. Természetesen csak a legkiválóbb egyedek kerülnek a törzsállományba. Átlagosan 20 malacot választanak el évente egy anyától, ami azt jelenti, hogy a 25 malac sem megy ritkaságszámba a legjobb kocáknál. Az elválasztási tervben is 20 malac szerepel. Vajon az idén is elérik ezt a szintet? — Bizonyára, — válaszolja a kérdésemre a főzootechnikus, — hiszen ez első félévben átlagosan 10,9 malacot választottunk el egy anyától. A legjobb eredményeket a Malá Čausa-i farm dolgozói érik el, akik tavaly anyasertésként 22 malacot neveltek fel. Az elért eredmények tehát az emberek jó munkáját tükrözik. Munkaszeretetüket, felelősségérzetüket, ami egyaránt megnyilvánul az anyasertések és a malacok jó takarmányozásában, valamint a törzsállomány minőségi színvonalában. A sertéseket zárt állományforgóban tenyésztik. A hústípusú szlovák fehér fajtát Landrace és Durok eredetű hibridkanokkal keresztezik. A kiváló tenyészanyag az első félévben 0,61 kg-os átlagos napi súlygyarapodást tett lehetővé a hízóknál. Ezek többnyire komplett takarmánykeveréket kapnak, de konyhai hulladékot is etetnek iskolai és vendéglátó- ipari étkezdékből. Az utóbbit etetés előtt speciálisan előkészítik. A sertéshizlalásban egyelőre hagyományos technológiával dolgoznak. Egyelőre. Ugyanis még az idén befejezik és üzembe helyezik az új 1020 férőhelyes nagyhizlaldát, s belátható — Eredetileg hízósertéseket is tartottunk, — mondja, — most már a szakosítás következtében csak anyasertésekkel foglalkozunk. Segítőtársammal, Ľudovít Ľudovít Smelcer (balrólj Anton Cičmanec zoo- technikussal a tervteljesítés harmonogramját ellenőrzik igen jelentős időn belül egy másikat is építenek. Az anyasertéseket hét különböző helyen tartják, s itt is a hagyományos technológia az uralkodó. Az egyiket, a Malá Čausa-i farmot meg is látogattuk. Amint azt Anton Čičmanec- tól, az itteni farm zootechniku- sától megtudtuk, az idei terv 1250 malac felnevelését irányozza elő 65 anyától. Itt egyébként fiatal süldőket is nevelnek a törzsállomány felújításához. Az első félévben az itt dolgozó két tenyésztő átlagosan 12,025 malacot nevelt fel egy- egy kocától. Ez olyan jó eredmény, amely arra késztetett, hogy elérőikkel személyesen is elbeszélgessünk. Katarína Mateášová éppen a ketreceket tisztította. Már tizenkét éve dolgozik itt. Magyarországról származik, ide jött férjhez. Katarína Mateášová Smelcerrel összesen 80 anyasertésről gondoskodunk, a süldőket is beleértve. A munkához nincsenek éppen ideális feltételeink. A sertésólak elavultak és nagyon hidegek. Télen a malacokat pokrócokba kell csomagolnunk, nehogy megfázzanak és elhulljanak. Kár lenne minden egyes állatért. — Hogyan szervezik az etetést és az elválasztást? — Az anyasertéseket általában már a harmadik ellés után kiselejtezzük, csak a legjobb tejtermelőket tenyésztjük tovább. A malacok hat hétig maradnak a koca mellett. Az elválasztás utáni első tíz nap sok gondot okoz, mert ha túletetnénk őket, emésztési zavarok következnének be, ami elhullást is okozhat. A mi keresetünk pedig nem az anyától elválasztott malacok számától, hanem az elválasztás után tovább élő malacok számától függ. Megfelelő gondozás mellett az elválasztott malacok 21 nap alatt elérik a 20 kilogrammot, s mehetnek az előhízlaldába. Az anyasertéseket két istállóban tartjuk. Az egyikben az üres kocák vannak, ezeket a következő elletésre készítjük fel, ugyanitt vannak a süldők is. A másik épület a tulajdonképpeni ellető istálló, ahová körülbelül 10 nappal az ellés előtt helyezzük el az állatokat, hogy jól előkészíthessük őket. A kocák itt a speciális takarmánykeverék mellett sok lucernát is kapnak, leginkább egészen fiatal növényzetet. A kocák nyáron ellés után is kapnak lucernát, télen pedig takarmányrépát. Úgy tűnik tehát, hogy mindebben nincs semmi rendkívüli. Mintha az is egészen természetes lenne, hogy az állatokért felelős dolgozó naponta reggel négykQr kel, megeteti, megtisztítja a kocákat, majd pedig a választott malacoknál is elvégzi ugyanezt a munkát. Reggel 8-ig mindezzel el kell készülnie. Ezután másfél órás szünet következik, amit a reggeli háztartási munkákra kell fordítani, mert a gondozónak fél tízkor már újból az istállóban kell lennie. Az anyasertéseknél ugyanis 13.00 óráig tart a szolgálata. Ekkor kerül sor a ketrecek tisztítására. Délután négytől mindez újból élőiről kezdődik, ráadásul a takarmányt is elő kell készíteni a következő napra. Nem számít, hogy milyen nap van, csütörtök-e, vagy vasárnap. És ebben ne lenne semmi rendkívüli? JOZEF SLUKA A Ponfkyi Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz egyik jövedelmező termelési ágazata a juhtenyésztés. Évente mintegy ötezer hizúbárányt szállítanak a hazai és a külföldi piacra. Két állatgondozó körülbelül 1200 hizóbá- rányt lát el, amelyek három hónap alatt elérik a 30—40 kg-os vágúsúlyt. A (elvételen Zuzana Kapustová a szépen gyarapodó bárányokat eteti a korszerű akolban (A CSTK felvétele] 1981. VIII.
