Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1981-08-07 / 185. szám, péntek
Hézagok tömögetése Az ÜJ MINDENES GYÜJTEMÉNY-ről Recenzens legyen a talpán, aki ennek a minden tekintetben rendhagyó könyvnek a bírálatára vállalkozik. Ezért Is lenne üdvös, ha egy-egy szakterületen járatos szerző ts véleményt mondana a kötet egy- egy írásáról. Nem is vállal- kozhatom másra, mint a Za- labai Zsigmond összeállította, az egykor Komáromban megjelenő első magyar népszerű tudományos folyóirat örökségét vállaló kiadvány olvasása közben felmerülő gondolatok, reflexiók megfogalmazására. Az első. ami szembe ötlik, az a periodikaként indított könyv védőborítójának esztétikai hiányossága. A mindent közölni-akarás termi az ehhez hasonló, betűktől és grafikai formáktól tobzódó könyvborítókat. Lefejtve ezt, már tisztességesebb külsejű könyvet tartunk a kekünkben. Ám ekkor ér bennünket a legnagyobb meglepetés: a borítóval ellentétben, amelyen 1980-as datá- ís szerepel, a könyv gerincén 1979 díszeleg, ehhez csupán adalék, hogy 1981-ben jelent meg. Fellapozva a könyvet, leginkább a könyv méretéhez viszonyítva keskeny margó üti meg a szemet, néhol a hanyag kötés eredményeként nehezen olvashatóvá teszi a szöveget. Kellemesebb benyomások érik az olvasót a tartalomjegyzék átfutásakor. A nyolc írás közül három történelemtudományi, egy-egy gazdálkodástörténeti, művelődéstörténeti és demográfiai, kettő pedig néprajzi tematikájú. Püspöki Nagy Péter Quintus Atilius és családja sírfelirata Boldogján a 11. század közepéről című tanulmánya egy később megjelenő önálló kötet része. Szakértelem híján csak azt szögezhetem le, hogy izgalmas, a tudományos felfedezés örömét is felvillantó tanulmány, amely a történelemkutatás módszertanáról is képet ad. A tudósi szakértelem, ismeretbirtoklás nem arisztokratikus szemléletű, s olyan terminológiát Is felold, megmagyaráz, amely történészek számára mindennapos, kézenfekvő. A szövegben számokkal jelöli a képeket, de kár, hogy a számozás hiányzik a képek mellől. Blaskovics józsef Köprülüzá- de Ahmed pasa nagyvezír ke- gyes alapítványai az érsekúj- vári kerületben (1664—1685/ címmel írt eddig páratlan tanulmányt. Értékét elsősorban az a tény adja, hogy először sikerült elolvasnia és lefordítania az általa is bonyolultnak tartott török írásmóddal, a „szijákattal“ írt deferteket (összeírásokat). Vadkerty Katalin A műtrágyázás kezdete Szlovákia területén című tanulmányúban olyan gazdaságtörténeti tényekkel ismerteti meg olvasóját, amelyek Ismerete a mai mezőgazdasági szakembereknek, de a Dél-Szlováklát ismerni akaró olvasónak is fontosak lehetnek. A kötet szűkebb értelemben vett történelmi munkáinak egyike Mácza Mihályé, aki A politikai erőviszonyok alakulása egy dél-szlovákiai határvá- rosban az első Csehszlovák Köztársaság idején (Komárom 1919—1938) címmel írt tanulmányt. A város politikai pártjai fejlődésképének, az egymással vívott politikai harcoknak a történetét ismerheti meg az olvasó. Kár, hogy a helytörténeti adatok, tények mellett a szerző nem igyekezett meghatározni Komárom helyét a korabeli nemzetiségi viszonyok között, kitekintve a burzsoá köztársaságbeli Szlovákia politikai viszonyaira is. Bartók Béla hatása a két háború közötti kisebbségi kulturális életünkre címet adta tanulmányrészleteinek Popély Gyula. Nem tudom, kit hibáztassak, hogy a nemzetiségi tudományosság műhelymunkáiról is tudósítani hivatott kiadványban ebben az esetben is hiányzik az alcím, amely utalna arra, hogy a kutatott tárgykörben a bratislavai Bartók Béla Dalegyesülettel, és a neki talajt adó Toldy Körrel foglalkozik. Püspöki Nagy Péterrel ellentétben jegyzeteiben sem utal a készülő terjedelmesebb tudományos munka határaira. Fontos lenne ez, mivel az olvasónak úgy tűnhet fel, hogy a korabeli szlovákiai magyarság Bartók iránti egyetlen gesztusa az említett egyesületben nyilvánult meg. Pedig Pásztory Ditta rimaszombati (Rim. Sobota) és losonci (Lučenec) tevékenysége, 111. hangversenye, a losonci Serly- család Bartókhoz fűződő kapcsolatai, s a Bartók-művekről zenekritikát író Fried Jenő (a Kassai Munkás szerkesztője volt) is gyarapítja az általam teljességgel nem ismert sort. Az Üj Mindenes Gyűjtemény legproblematikusabb munkája Dodekné Chovan Ilona A ko- lőni lyukas hímzés című dolgozata. A negyven autentikus fényképet követő írás kételyeket ébreszt a szülőföldje néprajzával az általános műveltség igényszintjén foglalkozó olvasóban is. A hibákat oldalakon át sorolhatnám, ezért csupán hármat ragadok ki: 1. A pa- lócság néprajzi kategóriáját — szerzőnk állításával ellentétben — legteljesebben Manga János Palócföld című monográfiájában (1979-ben adták ki) határozta meg, s ez lényegesen különbözik a nyelvtudomány nyelvjárási jellegzetességek szerinti besorolásától. Vitathatatlan tehát, hogy egy néprajzi dolgozat, milyen szempontokat kövessen. 2. A szerző nem ad kitekintést a magyarok lakta más tájegységek díszítőművészetében is meglevő lyukas hímzésekről, ezért nem tudja meghatározni a kölcsönhatásokat sem. 3. Az előbbi kifogással függ össze, hogy a dolgozat nélkülöz mindenfajta jegyzetanyagot. Aligha válik a most nem részletezendő körülmények között fejlődő tudományosságunk hasznára, ha az irodalmunkban tapasztaltakhoz hasonlóan a téma iránt mutatott lelkesedés elegendő a megjelentetéshez. Fennáll a veszély, hogy tudományosságunkban is gyökeret ver a dilettantizmus, - amely nem azonos az amatőrök által tisztes tudással elvégzett kutatómunkával. Az előbbitől hozzáértésben, Igényességben lényegesen különbözik B. Kovács István Adalék a gömöri magyarság mesekincsének ismeretéhez című tanulmánya, amelyhez csatlakoztatva egy cigány mesemondó meséjét is közreadja. Néprajzi kutatásunk a szerző által jól ismert tárgyköre feltehetően az erről szóló önálló kötettel is gazdagszik majd az évek során. Már megszoktuk, hogy Mihály Géza közgazdász időről- időre fontos adatokat felvonultató népességkutató tanulmányokkal jelentkezik. Aligha lehet bármit is kiragadni A társadalmi átalakulás és a gazdasági fellendülés hatása a népesedési folyamatok alakulására Dél-Szlovákiában című munkájából. Kétségtelen azonban, hogy a magyar nemzetiségű családok demográfiai összehasonlító-adatai elgondolkodtató tényeket körvonalaznak. Régvárt kiadványa a Madách kiadónak az Üj Mindenes Gyűjtemény. Kár, hogy annyi érthetetlen, feltehetően szerkesztési következetlenségből eredő hiba tarkítja. A tömör fülszöveg ugyan tematikailag körvonalaz, de nem helyettesít egy tanulmányértékü elővagy utószót, amely elvi és gyakorlati állásfoglalást is tartalmazhatna, nem is szólva a művelődés- valamint tudománytörténeti előzményekről. Ezért is tűnik fel, hogy ezzel a kötettel korántsem tömhetjük be a nemzetiséggel foglalkozó tudományosságunk hézagait, esetleg tömögethetjük, feltéve, ha minden esztendőben megjelenik. (Madách) DUSZA ISTVÁN DÁVID TERÉZ HETVENÖT ÉVES Nehéz elhinni, hogy az érzés- és gondolatvilágában oly fiatal, műveiben humanista szellemű írótársunk hetvenöt esztendős lett. Életének olyan állomásához ért, amelyben munkájának áttekintése megkülönböztetett figyelmet parancsol. De nem esik nehezünkre ebben a jubileumi köszöntőben a megbecsülés és elismerés hangját megütni, mert ünnepeltünk mögött gazdag és értékes életmű áll. Itt elöljáróban megjegyezhetem, hogy írói pályája aránylag későn, az ötvenes évek végén indult. A Hviezdoslav Színház akkor mutatta be' Lidércfény című drámáját Martin Gregor szakavatott, kitűnő rendezésében. Közel negyvenszer játszották a darabot, ami akkoriban a legnagyobb siker jele volt. Ezt a bemutatót a Dódi komáromi előadása követte oly kirobbanó sikerrel, hogy a kritikusnak fel kell tennie a kérdést: miért hallgatott addig, akadtak a kísérletek, amelyek megelőzték a két bemutatót? Mint életének ismerője megírhatom, hogy a színpad világa már fiatal korában megigézte. drámaírással többször is próbálkozott, de első munkái az akkori mostoha, áldatlan viszonyok közt nem kaptak színpadot. A színházak vezetői az operettet részesítették előnyben, a direktorokat nem érdekelte egy drámaíró, aki nem volt valamely lapnak hangadó szerkesztője, akit újságok és újságírók nem pártoltak. Hozzá kell fűznöm, hogy ezekben az években egyetlen olyan darabról nem tudok itt megemlékezni, amelynek ma is hitele lenne, ma is színpadot érdemelne. Dávid Terézt alighanem a fasizmus térhódítása késztette hallgatásra, és sajnálatosan nem ő volt az egyedüli, aki akkoriban némaságra ítéltetett. Amikor drámái, a Dódi, A Vidor család, majd Az asszony és a hálál a komáromi MATÉSZ-ben bemutatásra kerültek, a kritikus megállapíthatta, hogy vérbeli drámaíró jelentkezett és bontakoztatta ki figyelmét érdemlő tudását. Első prózai kötete — Kísértetek múzeuma — 1964-ben jelent meg és már akkor láttuk, hogy mint elbeszélőnek is íróink élvonalában a helye. Szenvedélyesen kiáltó, intő és figyelmeztető ennek az antifasiszta kötetnek a hangja. Érdeme, hogy intelmeit a ma olvasója is értékelni tudja, mert hitellel ábrázolja a múltat, nem takargat és nem szépítget olyan eseményeNincsen siker szereplés nélkül Ugyancsak kockázatos dolog lenne arra vállalkozni, hogy egy tojást elszállítsunk valahová a világ túlsó részébe, ráadásul anélkül, hogy különleges csomagolással, vagy egyéb óvintézkedéssel védenénk az összetöréstől. Nos, valami hasonlóra vállalkozik az az énekes, aki pusztán a hangszálaiban bízva külföldi vendégszereplésre vagy énekversenyre indul. Elég egy kis klímaváltozás, megfázás, utazás okozta fáradság, esetleg egy apró, bosszantó incidens, és máris jelentkezik az indiszpo- náltság, a gikszer. Mégis a világjáró énekessztárok korát éljük, és egyre több országban rendeznek énekversenyeket. A tét ugyan nagy, de a csábító kilátások — a szakmabeliek elismerése, figyelme, a siker és a vele járó külföldi vendégszereplések lehetősége — legyőzik az aggályokat. Ida Kírilová, a Szlovák Nemzeti Színház harmincegy évi.„ mezzoszopránja Idén júniusban negyedik lett a Rio de fa- nerió-í nemzetközi énekversenyen. • Mi késztette arra, hogy részt vegyen a versenyen? — Rio de Janieró-ba Helena Oliveira-nak, a verseny fő szervezőjének meghívására mentem, aki tavaly a Vercelliben megrendezett nemzetközi énekversenyen figyelt fel rám. Hogy miért Indultam? Minden verseny konkrét célt ad. Tudom, miért dolgozom. Ezenkívül hasznos és tanulságos összehasonlítani tudásomat a hasanló korú és hangosztályú külföldi pályatársakéval. Persze, minden verseny bizonyos rizikóval jár. Most, Rióban például olyan teremben énekeltünk, ahol akusztikailag jobban érvényesültek a kisebb hangok, és a zsűri Is ezeket részesítette előnyben. Az egyik részvevő, több énekverseny győztese, a szovjet Szaduljajev például nem ért el helyezést, pedig rendkívüli gyönyörű basszushang birtokosa és sokan bíztak győzelmében. Néha bizony a zsűritagok jóindulatától, személyes szimpátiájától is sok függ. Nekem például Vercelliben utólag „megsúgták“, ha nem Iktatom a Kegyencnő nagyáriát a versenyszámaim közé, jobb helyezést kaptam volna. Az egyik tekintélyes zsűritag ugyanis, ugyancsak mezzo- énekesnő, a Kegyencnővel aratta legnagyobb sikereit, s úgy látszik, az én előadásom nem felelt meg a szerepéről alkotott elképzeléseinek. Ráadásul egy ilyen verseny nagy felelősséget ró a résztvevőkre, hisz mindenki a saját országát képviseli és ez fokozott felelősségtudatot ébreszt az emberben. De minden Izgalomért kárpótolt a gyönyörű város — Rio minden képzeletet felülmúl. O A hazai színpadon milyen szerepeket énekel? — Az Aida Amnerisét, a Figaro házassága Cherubinját, az Anyegin Olgáját és néhány kisebb szerepet. A jövő évadban Az ördög és Kata című Dvofák- opera női címszerepét és Verdi Don Carlosának Eboliját éneklem. @ Elég gyakran járok színházba, de még egyszer sem volt alkalmam Önt látni operaszínpadon. Hogy lehet ez? — Egy-egy szerep két-három, sőt, megesik, hogy négy szerep- osztásban van műsoron, így, sajnos, csak ritkán kerül rám sor. Ez elég hátrányos a szakmai fejlődésem szempontjából. Ahhoz, hogy egy előadóművész beérjen, gyakori szereplésre, nagy színpadi rutinra van szüksége. Készülök egy szerepre, kétszer-há- romszor elénekelem a színpadon, s amikor már úgy érzem, hogy elég jól belejöttem, fél évig nem kerül rám sor. Mire ismét elénekelhetem, kezdhetek mindent élőről. # A külföldi énekversenyeken elért sikerek sem hoztak pozitív változást? Nem kapott több szereplési lehetőséget? — Hát... Eddig nem nagyon. De reménykedem. Én is reménykedem. Ha operaszínpadon nem is, hangversenydobogón már volt alkalmam hallani Ida Kírilová hangját. Megérdemelte a Rio de Janieró-i és a vercelll-i sikert. No meg a toulouse-it, mert 1977-ben az ottani énekversenyen is kitűnően szerepelt, második helyezett lett. Reménykedem, de egyenlőre nem értem a dolgot. Van egy pompás hangú fiatal énekesnőnk, aki külföldön már bizonyított. Itthon alig ismerik a nevét. Pedig az emberi hang tünékeny matéria, az énekesek karrierje nem tart hosszú ideig. És mi élteti az előadóművészt, ha nem a siker? De lehetséges a siker szereplés nélkül? VOJTEK KATALIN két, amelyeket mint sorsüldö- zött szemtanú átélt, megszenvedett. Kötetének Kurt von Eiberln- gen című írását a felszabadulás után írott novellák legjobbjai közé sorolom. Főalakja, Hilde asszony elvándorol egy Duna menti községbe, ahol állítólag örök álmát alussza Kurt von Eiberingen, Hitler Adolf hűséges katonája, Hilde asszony elesett fia. Az albeszélés tizenkét oldalán Dávid Teréznek sikerült átfogó képet adnia a fasiz* musról, a nácik barbárságáról. Nem nagy történelmi tabló ez, csupán a háború után lejátszódó kisebb epizód, de sok minden van benne a fasizmus embertelenségéből, ami egy érző szívíí olvasót elborzaszt. .Száraz, csupán tényközlésre szorítkozó stílusa lebilincsel, mondandója felér egy hosszabb analitikus regény történetével. (Gyökeres György jelvételej Jómagam Dávid Terézt par excellence drámaírónak tartom, de hibát követnék el, ha ebben a köszöntőben nem szólnék behatóbban prózájáról. Az 1970- ben megjelent Ifjúságból elégtelen című regényében egy mai húszesztendős fiatal lány megírja eddigi kurta életének bonyolult és kusza viszontagságait. Elismerést érdemel, hogy Dá-* vid Teréz mennyire át tudja érezni fiatal hősnője bonyolult érzelmi életét és csapongó gondolatvilágát. A regény szabad szájú, önteltnek festett Boris nevű hősének életútja minden mozzanatában hitelesnek, igaznak tűnik. A művet Dávid Teréz színpadra is alkalmazta és komáromi nagy sikerű bemutatója után Nyitrán szlovákul és zenés vígjáték (musical) formájában a brnói Szatirikus Színházban is előadták, átütő sikerrel. Leleményes, ötletes és erede- ti hangú Kásahegy című regényében egy kitöltendő kérdőív ürügyén görbe tükröt tart elénk, kort, társadalmat, embereket ízes humorral jellemezve. Az életmű vázlatos ismertetése hiányos lenne, ha ebben a köszöntőben megfeledkeznék A feneketlen láda kincsei című kötetéről, amelyben mint meseszövő is jól vizsgázik. Értékét bizonyítja, hogy a Smena kiadásában szlovákul, a Mladá fronta kiadásában pedig csehül is megjelent. Dávid Teréz az utolsó esztendőkben keveset publikál. A Kásahegy című szatirikus regénye 1966-ban, az Időzített boldogság 1973-ban, a Látomások pedig egy esztendővel később, 1974-ben jelent meg. Azóta a termését betakarított alkotó csöndje veszi körül. Kívánatosnak tartanánk, ha ezt a hallgatást megtörné egy újabb kötet, amely bebizonyítaná, hogy későn kezdő és most jubiláló írónőnek van még számunkra értékes mondandója. Gunyoros, a fiataloknak címzett egyéni hangú, friss szatírái különleges helyet biztosítanak . .. neki irodalmi életünkben. És nem nélkülözhetjük sehol sem sebző, de mindenütt szívbéli és főleg emberi, tiszta és üdítő forrásízű humorát, ritka szatirikus ét hangját.- O EGRI VIKTOR ^ 0?
