Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1981-08-29 / 204. szám, szombat

H arminchét évvel ezelőtt is forró nyár volt. Reánk nehezedett a háború nyo­mora, a német fasiszta csapa tok dúlták az országot, s pusz­tították a falvak, városok véd­telen lakosságát. A történelmi dátumok az évek múlásával ál­talában veszítenek fényükből. Ez a dátum azonban évről év­re ragyogóbb lesz, mert az idő múlásával tanuljuk meg és tud­juk értékelni igazán: mit ho­zott nekünk, mihez nyitott ka­put 1944. augusztus 29-e. Sza­bad hazában szabad emberek lettünk. A szabadság a vörös csillagos katonák, a szovjet és a szlovák partizánok, az ellen­állási mozgalomhoz kapcsoló­dó leigázott nemzetek fiai ön­feláldozó harca nyomán Jött el hozzánk. Azok hozták, akik számára a szocialista haza sze- retete és a proletár internacio­nalizmus egyet jelentett. A kortanú hitelességével er­ről gyakran beszél Cyril Kuch- ta, a szlovákiai partizánmozga­lom törzskarának egykori tag­ja, a Banská Bystrica-i SZNF múzeum igazgatója, aki annak idején a martini helyőrség tisztjeként teljesített katonai szolgálatot. Elmondja, hogy a felkelés kirobbanása előtt mér jelentős partizánakciók folytak Szlová­kiában, Augusztus közepén — miután kapcsolatot teremtettek # helyi kommunista csoportok­kal — a partizánok már egész járásokat ellenőriztek, felvilá­gosító munkát végeztek a la­A FELKELÉS KATONÁJA kosság és főként a katonák kö­rében, számtalan diverziós mű­veletet hajtottak végre, jelen­tős veszteségeket okoztak a hitlerista csapatoknak. — Szlovákiában — emléke­zett — ekkor már 42 partizán­egység harcolt, létszámuk túl­haladta a 10 000 főt. A Jáno- šík-dandár ellenőrzése alatt tar­totta Brezno és Dobšina vidé­két. A Jegorov parancsnoksága alatt álló dandár Banská Byst­rica térségében működött. Ve- licsko csapatai viszont Žilina, Martin és Ružomberok vidékét ellenőrizték. A ugusztus 25-én a partizá­nok egy csoportja Vrút- kyban megsemmisítette a Gestapo helyőrségét, Breznón a munkások beszüntették a munkát, s a'helyi laktanyákba mentek fegyverért. Ružombe- rokban a partizánok a kato­nákkal vállvetve szálltak szem­be a hitlerista betolakodókkal. Közép-Szlovákia sok más váro­sában és községében ugyanak­kor elmozdították a fasiszta közigazgatás embereit, a hatal­mat a nemzeti bizottságok vet­ték kezükbe. — Különösen nagy segítsé­get jelentett számunkra — folytatta —, hogy abban az idő­ben sok szovjet partizán érke­zett Szlovákiába. Sokszor kel­p» • ■ . jo bbén a faházikóban tevékenykedett Aszmolov ezredes, a törzskar parancsnoka. [A szerző felvételei) lett érvelnünk: nem azért jöt­tek, hogy ránk kényszerítsék akaratukat, beavatkozzanak ügyeinkbe, hanem azért, hogy támogassák a szlovák nép igaz­ságos felszabadító harcát. A lakosság jelentős többsége en­nek hatására anyagilag és er­kölcsileg pótolhatatlan segít­séget nyújtott a partizánoknak. Cyril Kuchta a felkelésben elvhü kommunistához méltón teljesítette kötelességét és meg­bízatásait. Az élő krónikás pontosságával ecsetelte első nagyobb akciójának eseményeit. — Jól emlékszem, augusztus 20-án a szovjet csapatok az iasi-kisínyoví hadművelet so­rán megsemmisítő csapást mér­tek a hitleristákra. Néhány napra rá Románia kilépett a háborúból, s az ország népe fegyvert fogott a német hor­dák ellen. Kétségbeesetten me­nekült a sok náci szakértő, ka­tonai tanácsadó. Az egyik 30 tagú misszió — Ottó tábornok vezetésével — Szlovákián ke­resztül tért haza Németország­ba. így adódott, hogy az au­gusztus 28-ra virradó éjszakát Martinban kellett tölteniük, mivel a partizánosztagok a vas­úti pályát megrongálták. Mo­torkerékpárra ültem, és az esetről jelentést tettem a Skla- biňán állomásozó partizán­törzs parancsnokságának. Uta­sítást kaptam: ejtsük foglyul a missziót, ha pedig ellenállná­nak, semmitől se riadjunk vissza. Hogyan hajtottuk végre a parancsot? Személyesen fel­kerestem Ottó tábornokot. Azt javasoltam neki: nem illik, hogy az éjszakát vasúti kocsik­ban töltik, nyugovóra hívtam őket a városi katonai lakta­nyába. Az ajánlatomat elfogad­ták, puha ágyon pihenhették ki az utazás fáradalmait. Éjsza­ka egy harminctagú géppiszto- lyos csoportot szerveztünk a feladat végrehajtására. Megle­petésemre a német tisztek visz- szautasították a reggelit, arra kértek, kísérjem ki őket a vas­útállomásra. Az udvaron látták a fegyveres csoportot, szigo­rúan kérdőre vontak: — Mit jelent ez? — Semmit — válaszoltam —, csak a kiképzést folytatják. A náci tisztek sejthették sorsu­1981 III. 29. lyekben a nemzeti és a szociá­lis szabadságért folytatott harc­ban teljes mértékben érvénye­sült a dolgozók nemzetközi szo­lidaritása. Méreteit, a harc in­tenzitását és formáit tekintve is rangos helyet foglalt el az európai antifasiszta ellenállási mozgalomban. Ezt bizonyítja in­ternacionalista jellege. A felke­lésnek erről a jellegéről tanús­kodik, hogy Cseh- és Morvaor­szágból több ezer hazafi jött el Szlovákia területére s fegyve­resen harcba szállt a fasiszta gyilkosokkal szemben. A több­szörös túlerővel szemben vívott közös harcban szilárdult nem­zeteink testvéri viszonya. A szlováikai hegyekben, a felkelés harcterein vállvetve küzdöttek 27 nemzet fiai és lányai. A par­tizánok és a katonák ezrei a ná­ci hátország érzékeny pontján az egyik legnagyobb csapást mérték az imperializmus erőire. A Szovjetunió felbecsülhetet­len értékű, sokoldalú anyagi és emberi segítséget nyújtott a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. A felkelés harcosai és egész né­pünk emlékezetében, szívében őrzi a hősi szovjet nép fiainak és lányainak, a kimagasló par­tizánparancsnokoknak, a parti­zánmozgalom szervezőinek, a szabadságunkért áldozatot hozó egyszerű harcosok ezreinek em­lékét. A felkelési harcosoknak azon­ban a legnagyobb katonai és er­kölcsi segítséget nyújtották a Nagy Honvédő Háború frontjain kivívott győzelmek. A szovjet parancsnokság a Szlovák Nem-1 zeti Felkelés megsegítésére rö­vid idő leforgása alatt megszer­vezte és megvalósította a má­sodik világháború egyik legne- •’ hezebb hegyvidéki hadművele­tét — a kárpáti-duklai hadmű­veletet. A Dukla-hágőért folyó ádáz harcban a szovjet csapatok oldalán ott voltak az I. cseh­szlovák hadtest tagiai is. Ez a hadtest a Szovjetunió területén iött létre és itt készítették fel a ^•ircra. A fe’keté-l t^nV^'vp el­juttatták a II. ejtőernyős dan­dárt is, amelyet ugyancsak a Szovjetunióban képeztek ki. A Duklánál, a felkelés had­színterein, a szlovákiai hegyek­ben és völgyekben a vállvetve vívott könyörtelen harcban ér­lelődött, s a közösen kiontott vérrel megpecsételődött a cseh­szlovák kommunisták vezére, Klement Gottwald által megfo­galmazott jelszó: „Örök időkre a Szovjetunióval és soha más­képp!“ Ez a legtalálóbban feje­zi ki népünk történelmi tapasz­talatait, tartós, megbonthatatlan barátságunkat, szövetségünket, és bajtársiasságunkat. A felszabadulást követő évek­ben a szocialista építés útján ís éreztük és érezzük, hogy tár­sadalmi életünk minden terüle­tén milyen gyümölcsöző volt .a Szovjetunióval és hősi népével való barátságunk és szövetsé­günk. A Szovjetunió mindig hűen az oldalunkon állt s így bennünket nemzeteink sorsdön­tő pillanataiban és segítségünk­re volt a szocialista rendszert fenyegető legsúlyosabb helyze­tekben. Legszilárdabb záloga szuverenitásunknak, biztonsá­gunknak és a fejlett szocialista társadalom építésének. A Szov­jetunió napjainkban is, amikor az imperialista-militarista erők mindenképpen a nemzetközi kapcsolatok kiélezésére töre­kednek, újra az emberiség fő támasza és reménye a világ tartós békéjéért és haladásáért vívott, küzdelemben. Büszkék vagyunk barátságá­ra, szövetségünkre és testvéri együttműködésünkre, amely­nek szilárdságát megbonthatat- lanságát óvni, fejleszteni és erő­síteni fogjuk, hogy ezzel meg­valósítsuk a Szlovák Nemzeti Felkelés hallhatatlan harcosai­nak hagyatékát. A múló fdő lehetővé teszi mind jobban felmérni, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés mi­lyen történelmi fordulatnak, forradalmi átalakulásnak fek­tette le az alojait. Elsősorban vi alapokon rendeződtek test- vérnem7°iemk kapcsolatai. Trig tere nyílott Szlovákia szuverén fejlődésének az egységes, erős közös államban. Betetőztük azt az igyekezetei, amelynek célja nemzeteink kapcsolatainak le­nini alapelveken nyugvó rende­zése volt a föderatív államjogi formában, összhangban a Szlo­vák Nemzeti Felkelés hagyaté­kával. A gyakorlatban megvaló­sultak Klement Gottwald szavai, amelyeket a Szlovák Nemzeti Felkelés 5. évfordulója alkal­mából mondott: „A Szlovák Nemzeti Felkelés legnagyobb vívmányának tekintem azt a tényt, hogy létezik az egyenjo­gú csehek és szlovákok új álla­ma, a dolgozó nép állama, a köztársaság, amelyben az or­szág ura a dolgozó nép, s ame­lyet megbonthatatlan szövetsé­gi kötelékek fűznek a hatalmas Szovjetunióhoz.“ Büszkeséggel töltenek el ben­nünket a szocialista építés eredményei. Szlovákia a szo­cialista Csehszlovákiában fejlett ipari-mezőgazdasági ország lett, amely ma a haladás fő útvona­lán halad. Kultúránk, tudomá­nyunk, iskolaügyünk magas szintet ért el. Alkotó munkával a Szlovák Nemzeti Felkelés ha­gyatékát olyan anyagi és szel­lemi értékké változtattuk, hogy korunk világának legsikeresebb országai közé tartozunk. Külö­nösképpen jelentős eredménye­ket értünk el áztóta, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik szervezőjével és vezetőjével, Gustáv Husákkal az élén új ve­zetés került pártunk és álla­munk élére. Tudjuk, hogy az elmúlt évek­ben hazánk példátlan gazdasá­gi és társadalmi fellendülése Csehszlovákia Kommunista Pártja reális politikájának volt köszönhető. Annak, hogy hű a marxizmus—leninizmus, a pro­letár és a szocialista interna­cionalizmushoz, s azt alkotó módon alkalmazza Csehszlová­kia feltételeire. Politikája min­dig a népet szolgálta, amely azonosul kommunista program­jával, azt a sajátjának tekinti, mert megalapozza szilárd író­kat, mert hirtelen a kapuhoz futottak, s az egyik tiszt kirán­totta pisztolyát, lelőtte a fegy­veres őrt. Erre én Is tüzet ve­zényeltem, s a német tisztek holtan terültek el az udvaron. Az esemény híre szárnyakon terjedt a környéken, a lakos­ságot lelkesítette a partizánok bátor tette, ezért követelte a felkelés megindítását. Másnap, augusztus 29-én a nemzeti el­lenállás hivatalosan is megkez­dődött. A szemben álló felek erőinek összegezése a felkelők határozott számbeli fölényét mutatta, ám nem tükrözte a reális erőviszonyokat, minthogy a felkelő hadseregnek mind­össze az egyharmada harcolt. A többi része a kiképző és se­gédcsapatoknál szolgált. — De a katonai vezetés — mutatott a hadsereg hibáira Kuchta elvtárs — nem norma- lizálta kapcsolatait a partizá­nokkal, arra törekedett, hogy beolvassza őket a szlovák had­seregbe. A hadsereg politikai ellenőrzése és a partizánokkal történő jobb együttmunkálko- dás céljából az SZNT szeptem­ber 12-én megalapította a ka­tonai tanácsot. Nem sokkal később Karol Smidke vezeté­sével létrejött a partizánmoz­galom törzskara is, amely­nek politikai komiszára voltam. Sajnos, a törzskarnak sem si­került teljesen összehangolnia a partizándandárok és egysé­gek akcióit, mivel többnyire szervezeti és anyagi kérdések­kel foglalkozott. Persze, a ka­tonai tanács sem teljesítette szerepét, keveset tett annak ér­dekében, hogy szilárdítsa a katonák harci készségét, A reakciós tisztek egyenesen til­takoztak a hadseregben végzett politikai munka ellen. A felke­lők legharcképesebb fegyveres erői továbbra is a partizánok voltak, mégsem bírtak ellenáll­ni az ellenséges nyomásnak. Kétheti kemény küzdelem után kénytelenek voltunk visszavo­nulni. — Az indítékokat a történe­lem lapjai pontosan rögzítik. Ám a szovjet hadvezetés, a CSKP moszkvai vezetőségének és személyesen Klement Gott- waldnak a kérésére, tapasztalt partizánvezetőket küldött Ban­Cyril Kucnia ská Bystrica térségébe, akik­nek az volt a feladatuk, hogy változtassanak a kialakult hely­zeten. Az SZNT Aszmolov ez­redest a partizánmozgalom törzskarának parancsnokává nevezte ki, sokat tett azért, hogy előmozdítsa a partizánok és a felkelő hadseregek jobb együttműködését, élénkítse az ellenség mögöttes területén fo­lyó partizánharcot. Az ellenállás bátor katonája az Alacsony-Tátra hegyvonulat chabeneci csúcsának déli olda­lán nyílt terepen is megmutat­ta azokat a helyeket, ahol a partizánok erőt gyűjtöttek, buz­dítást kaptak a nácik ellen folytatott harcokhoz. V ele együtt megtekintettük a törzskar irányító köz­pontját, ahonnan a le­gendás hírű Aszmolov ezredes osztotta a parancsokat, nem utolsósorban azokat a fageren­dákból készült fedezékeket, amelyek némi védelmet nyúj­tottak a felkelőknek a szeszé­lyes időjárás és a hitleristák támadásaival szemben. Hosszú utat kellett megtel­nünk, míg az állandó emelke­dőn a chabeneci hegycsúcs dáli oldalát megközelítettük, ahol 1944. november 10-én a dermesztő hideg kioltotta Ján Sverma harcos forradalmár éle­tét. — De rajta kívül — mutatott a völgyet záró hegycsúcs olda- Iára — számtalan ismert és névtelen, köztük sok szovjet partizán halt meg hősök mód- jára a felkelés eszméjéért. SZOMBATH AMBRUS ciális biztonságérzetét és életé­nek kilátásait. A szabadság, az emberi jogok, a demokrácia és a szociális igazságosság fogalmának csak a reális szocializmus ad tényle­ges és teljes tartalmat. Csak az lehet demokratikus, ami az em­bereket szolgálja, ami lehetővé teszi az ember sokoldalú fejlő­dését, ami megteremti emberhez méltó, megelégedett életének feltételeit. Demokratikus csak az lehet, ami a szocializmust szolgálja. Erre épül pártunk, szocialista államunk, egész Nemzeti Frontunk. Ennek a de­mokráciának legszembetűnőbb megnyilvánulása a dolgozók legszélesebb rétegeinek részvé­tele a társadalom igazgatásá­ban és irányításában. Dolgozó­ink a közelmúltban megtartott általános választásokban ki­mondottan manifesztációs jel­leggel adták szavazatukat a szocializmus és a béke ügyére. Fenntartás nélkül támogatják a gazdasági és a társadalmi fej­lődés programját, amelyet Cseh­szlovákia Kommunista Pártjá­nak XVI. kongresszusa fogadott el. Joggal tekintünk derűlátással a közel- és a távolabbi jövőbe, noha tudjuk, hogy maradéktala­nul még nem használjuk ki le­hetőségeinket és nem élünk fel­tételeinkkel. Gazdaságunkban adósak vagyunk az intenzív fejlesztés tényezőinek követke­zetes érvényesítésével. Arra tö­rekszünk, hogy megváltoztas­suk gondolkodásmódunkat, amely e tekintetben sok vonat--! kozásban még a külterjes fej­lesztés keretei között mozog. Nem kétséges, hogy a CSKP XVI. kongresszusa, társadalmi életünk minden területének továbbfejlesztése érdekében, igényes és bonyolult feladato­kat tűzött elénk. Viszont tud­juk, hogy ezek reális és meg­valósítható feladatok, ha min­den dolgozó teljes mértékben kibontakoztatja képességeit és hasznosítja tudását. L. I. Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára. a CSKP XVI. kongresszusán mondott beszédében arra ösz­tönzött bennünket, hogy gaz­daságunk, kultúránk és a szo­cialista demokrácia fejlesztésé­ben mind jobban, hatékonyab­ban és szervezettebben dolgoz­zunk. Tudjuk, hogy éppen ez az út vezet a további sikerek­hez. Ez egyben hozzájárulásunk a testvérországok egységének megszilárdításához, sokoldalú és minden területen elmélyülő együttműködésünkhöz. Az imperialisták, élükön az amerikai imperialistákkal, ismét tudtára adták a világnak, hogy semmibe veszik a népek élni* vágyását. Eszetlen és bCnös döntést hoztak a neutronfegy­ver gyártásáról. Határozottan elutasítjuk és elítéljük ezt a hazárd játékot az emberek mil­lióinak életével, földünkön a civilizáció létével és jövőjével. Ezzel egyidejűleg mindannyi­unk szemében mind nyilvánva­lóbb, hogy erre a legjobb válasz soraink összeforrottságának fokozása, s gazdaságunk szilár­dítása a jobb. hatékonyabb mun­kával. Korunk világában éies harc­ban állnak az imperializmus és a szocializmus erői. Részesei vagyunk ennek a küzdelemnek s eredményéért mindannyian történelmi felelő, séggel tarto­zunk. Csak Lenin hagyatéka szellemében, vagyis magas fokú munkatermelékenységgel, kivá­ló minőséggel, a szocialista tár­sadalom előnyeinek és tényle­ges humanizmusának kidombo­rításával győzhetünk a régi vi­szonyok fölött, csak így véd- hetjük meg magunkat a világ­reakció fenyegetéseivel szem­ben, csak így győzhetünk. Kiterebélyesedett, hatalmas lett az a mű, amelynek alapjait a felkelési harcosok fektették le. Ragyogó példájuk arra köte­lez bennünket, hogy harcunkat folytassuk korunk bonyolultabb feltételei között, s a Szlovák Nemzeti Felkelés örököseihez méltó módon bersWettel megfe­leljünk korunk igényeinek. <nutnrHBZk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom