Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1981-08-24 / 199. szám, hétfő

A futballvilág és mi... A csehszlovák labdarúgás és sportdiplomácia nagy érdemei­re való tekintettel az UEFA beleegyzését adta, hogy Euró- pa-válogatottja Prágába láto­gasson és megmérkőzzön ha­zánk együttesével abból az al­kalomból, hogy nálunk a szer­vezett labdarúgás 80. évfordu­lóját ünnepeljük. A futball ná­lunk is a legnépszerűbb sport, s a szurkolók egy emberként azt kivánják, az az elvárás, hogy együttesünk mindig a leg­jobbak között lehessen Euró­pában csakúgy, mint világszer­te. Labdarúgásunk jóhírét nem­csak maguk a játékosok, ha­nem játékvezetőink, továbbá külföldön is nagyon elismert edzőink öregbítették és teszik ezt mindmáig. A kedden este a strahovi stadionban sorra ke­rült Csehszlovákia—Európa mérkőzés előtti órák a labda­rúgás világszintű együttműkö­désének jegyében zajlottak, hi­szen szakvezetőinknek, ed­zőinknek, szakújságíróinknak alkalmuk volt találkozni a FIFA elnökével, Havelange-val, az UEFA elnökével, Franchíval, továbbá olyan edzőegyénisé­gekkel, mint amilyen minden kétséget kizáróan Derwall, a nyugatnémet válogatott, Milja- nics, a jugoszláv, Beszkov, a szovjet együttes felelős irányí­tója. Tömének, a Csehszlovák Labdarúgó Szövetség elnöke, Dr. Vengloš főedző, Havránek társedző, Navara, a módszer­tani bizottság elnöke a futball terén a nemzetközi fenntartás nélküli együttműködés gyakor­lati példájával Igazolta, meny­nyire fontos a közös nyelv megtalálása, az együttműködés, mert azt akarjuk, hogy a. fut­ball, amely milliók Szórakozá­sa a fiatalság erőpróbáinak to­vábbra Is békés, látványos és gyönyörködtető színhelye le­gyen. Az alábbiakban megpróbál­juk legalább a leglényegesebb megállapításokat közre adni, amelyek a Carolínumban, a cseh kultúra ősrégi és világ­szerte Ismert színhelyén hang­zottak él. « » I Havelange: „Többször Jártam Csehszlovákiában, aho­vá mindig szívesen jövök. Az önök labdarúgása a lehető leg­jobb hatást tette rám Olaszor­szágban, az 1980-as EB során, s azután az olimpiai tornán, amelynek győztese lett. Ami a Csehszlovákia—Európa mérkő­zést illeti, kétségtelen, hogy a kontinens csapatában sok a nagy egyéniség, ám a hazai együttes nagy előnye az ösz- szeszokottság. Ami az általános futball jövőjét illeti, szeret­nénk elérni, hogy rendszere­sen sorra kerüljön a 14—16 éves fiúk, de a 17—18 éves fiatalok világbajnoksága is, hasonló sorozat kívánatos a női és a fedettpályás futball­ban is. Az olimpiai labdarúgó­tornán, szerintem azon a 23 évnél nem idősebb labdarúgók­nak kell szerepelniük. Erről érdemben Zürichben szeptem­ber 17—18-án tárgyalunk. A jö­vő évi labdarúgó VB-ről az a nézetem, hogy a 24 tagú me­zőnyben 8 egészen kiváló együttes lesz. Föltétlenül kö­zéjük tartozik az NSZK, Olasz­ország, Anglia, Skócia, annak, a selejtezőcsoportnak a győz­tese, amelyben Franciaország, Hollandia és Belgium szerepel, Dél-Amerikából Argentína, Bra­zília és Uruguay. Az érmes he­lyekért szerintem versenyben lesz Csehszlovákia együttese is, amennyiben azt tudja nyúj­tani, mint a két legutóbbi Eu- rópa-bajnokságon.“ # # * Derwaílt arra kérte Na­vara docens, hogy a dél-ameri­kai és az európai labdarúgás összefüggéseit ismertesse. íme a summázás: „A két kontinens labdarúgásának szembesítésé­nél figyelemmel kell lennünk arra, milyen kiválóan alkal­mazzák mozgás, futás közben a magasszmtű technikát a dél- amerikai futballisták, mennyire kiszámíthatatlanok a cseleik és pontosak még a leghosszabb távolságra Is átadásaik. Nagy szerepet játszik a dél- amerikai vérmérséklet, a játé­kosság, szinte érzik a labdát. Európában egyre kevesebbet törődnek a technikával és az edzők elsősorban az erőnlétet kívánják fokozni. A dél-ameri­kai labdarúgás inkább támadó jellegű. A négy hátvéd szinte egyetlen vonalban helyezkedik el és a sepregető az összekötő kapocs a védelem és a közép­pályás sor között. Ma Brazília éppolyan kiváló együttessel Nehoda (jobbról) igazolta, hogy a helyzetek kihasználásában égé- szén kiváló. A csapatkapitány ilyen képességeire nagy szükség lesz az ősz folyamán is. A VB részvétel biztosítása a tét. rendelkezik, mint például 1958' ban, vagy 1980-ban, amikor el­érte teljesítménye csúcspont­ját.“ • # • M í 1 j a n i c s : „Annak elle­nére, hogy a labdarúgásnak hatalmas a múltja, nem tudott kialakítani specifikumot, egy­séges módszertant. Sokat és sokáig emlegettek, igyekeztek követni egy-egy úgynevezett futball-iskolát. Európában el­sősorban a csehszlovák labda­rúgás vett át sokat az angol­szász futballból és ő volt az, aki a jugoszláv futball bölcső­jénél- bábáskodott. Mi már ré­gen megtanultuk, hogy vajmi keveset jelentenek a gyakorlat­ban az olyan edzők, akik csak elméleti és módszertani szak­emberek, mert a világ jelenle­gi élvonalbeli labdarúgására a kiegyenlítödöttség jellemző. Ezt a legékesebben az 1978-as világbajnoksággal igazolhatom. Argentína ugyan aranyérmes lett, de csak egyetlen mérkő­zésen igazolta, hogy sokkal jobb ellenfelénél, s az a Peru elleni találkozó volt. A magyar csapat azért nem győzött el­lene, mert Nyilasi és Törőcsik és társai mintha azt mondták volna, „köszönjük“, ez az együttes szinte nem bízott ab­ban ,bogy legyőzheti a házi­gazdát. Á franciák jobbak vol­tak, szerencsétlen ll-essel vesztettek az argentinok ellen. Olaszország gátlás nélkül játsz­va legyőzte Menotti legénysé­gét. Brazíliának az argentinok elleni gólnélküli mérkőzésen öt hatalmas gólhelyzete volt. Jlyen volt hát az argentin szu­verenitás. Nincs univerzális futball, nem akad olyan csa­pat, amely az egymást váltó világ- és Európa bajnokságok során egyenletesen tudna sze­repelni. Nincsenek kimondott esélyesek, de ugyanilyen esély­telenek sem. A futballiskolák kora (angol, magyar, osztrák, latin, csehszlovák] lejárt, a nagy kluboké) Arsénal, Újpest, Real Madrid, Benfica, Inter Milano, Ajax, Amszterdam, Liverpool, Bayern München) szintén. Ezt mondhatom el a nagy játéko­sokéról is, mint Puskás, Di Stefano, Cruyff, Beckenbauer, Netzer. A mai élvonalbeli ed­zők rendelkezésére korántsem állnak olyan egyéniségek, mint évtizedekkel ezelőtt. A maxi­mális vetélkedés korában szin­te egyformán meghatározó sze­rep jut a labdarúgó fantáziá­nak. rögtönzőkészségnek, az irányított, s amellett fegyelme­zett edzéseknek, s nem utolsó­sorban a taktikának. Az az együttes számíthat jelentősebb sikerre, amely az angol fegyel­met és keménységet, a nyugat­német futáskészséget és szívós­ságot, a latin leleményességet s a még ezen felüli rögtön­zést, az annyira emlegetett meglepő elemet hozni tudja.“ * * # Beszkov: „Saját tapaszta­lataimból indulok ki. Húsz éven át aktív labdarúgó vol­tam, 14 évig a Dinamó Moszk­vában szerepeltem. Három év híján fél évszázadot töltöt­tem labdarúgással. Edzőként 1954. óta működök. Szerintem nagy a válogatás fontossága, a válogatott számára megtalálni azokat a játékosokat, akik tu­dásuk teljét kellő időben BarmoS (sölét mezben) igyekszik jeltartóztatni a kitörni készülő Kaltzot. (CSTK fölv.) nyújtják. Nem tévesztem szem elől a technikát, az erőnlétet és a taktikát sem, s ezek össz­hangja hozza a teljesítményt. Az edzőnek 4—5 hónapon be­lül meg kell tudnia állapítani, mi az igazi minőség. A mai Szpartak Moszkva együttesét nem féltünk harmadik osztály­ból való játékosokkal kiegészí­teni, s a nagy lehetőséggel él­ve olyan egyéniségeket kap­tunk, mint Doszajev, Savlo, Higyijatulin. Igazi képességű válogatott felállításának meg­találásához nem kellenek évek. Magam 1955-ben vettem át az olimpiára készülő szovjet ti­zenegy felkészülésének irányí­tását és a következő évben miénk 'lett az olimpiai arany­érem. A csehszlovák labdarú­gásnak nagy el ismerője v«- gyok. Ürültem, hogy ilyen i gyelmezett, jó küzdőszellemű, technikailag képzett együttes szerezte meg a mezőny leg­jobbjaként az olimpiai labda­rúgó-torna első helyét. Most a sors, vagy még inkább a sor­solás közös VB selejtezőcso­portba utalt bennünket és azt kívánom, hogy mind a cseh­szlovák, mind a szovjet válo­gatott az 1982. évi világbajnok­ság részvevője legyen, vívja ki a szereplés jogát és ott iga­zolja képességeit.“ » t t G e r ő , az UEFA végrehajtó bizottságának tagja néhány fél­re nem érthető mondattal mu­tatott rá égető problémákra: „Nyugtalanítanak bennünket olyan jelenségek, mint az eu­rópai labdarúgó események lá­togatottságának csökkenése, s az eseményeken a bőrükbe fér­ni nem akaró egyes nézők van­dalizmusa. A labdarúgást a né­zők szórakoztatására, kedvte­lésére játsszák, s magának a futballnak kell megtalálnia a nézők magáról megfeledkezé- sének ellenszerét. # * * Navara docens mintegy összegezésként köszönetét mon­dott az elhangzott előadáso­kért, amelyek mindegyiké őszinte, segítő szándékú volt. Felszólalását a következőkép­pen fejezte be: „Sajnos mind­eddig nem sikerült a játék di­namizmusának fejlődését ma­gunkévá tennünk. A játék so­rán nagy hiányosság a szé­lek, az oldalak váltogatása, nem érzik a játékosok, mikor­ra kell a megüresedett térbe felfutniuk, ahová a labdát kap­hatnák, hiányzik a periférikus látás, a fejelésben elmaradunk a kívánt szinttől, csakúgy a kí­nálkozó helyzetek kihasználá­sában is. Már az ifjúsági csa­patok Is elsősorban védelmü­ket erősítik meg, hogy gólt ne kapjanak, hiányzik a vállalko­zásra való hajlandóság, ami a támadójáték elengedhetetlen föltétele. Példa elég akad. Elég nyitott szemmel figyel­nünk azt a bajnoki küzdelem­sorozatot, amely a Bundesligá- ban, a szovjet bajnokságban és az angol bajnokságban folyik. Az igazi pontküzdelmek érdeklik a közönséget és jö alappal szolgálnak a váloga­tottsághoz. Az ifikre visszatér­ve sajnálatosan kell megállapí­tanom, hogy nem a helyes pél­dát követik. Elszomorító volt, ahogy a Barátság-tornán elha­rapódzott a góliszony. A talál­kozók zöme 0:0-val végződött, s azután a 11-esek következ­tek, Nemcsak a védelmek, de a középpályás sorok, sőt job­bára a csatárok is romboltak, az építő jellegű labdarúgással vajmi keveset törődtek. A jelen lévő legjobb hazai edzőknek csak annyit szeretnék s lel­kűkre kötni, hogy tanítsák meg védenceiket a támadójá­tékra, arra, hogy ismételten tudjanak jól teljesítményt nyújtani. Olyan fejelő-, rúgó- techníkával vérteződjenék, hogy a felnőttek csapatában már csak taktikai és természe­tesen további erőnléti, plusz munkát kelljen velük végezni. A labdarúgás lényegét már zsenge korban kell elsajátítani, s ebben segítséget az ifjúság­nak az idősebb szakemberektől kell megkapnia.“ • » « Meggyőződésünk szerint e felsorolt szakemberek megálla­pításaiban sok a mi labdarúgá­sunkra is vonatkozó és meg­szívlelendő, útmutató jellegű, kö­vetendő. Fogadjuk el az őszin­te jó tanácsokat, mert egy ré­gi állítás szerint aki nem fo­gadja el a jó tanácsot, ezon nem lehet segíteni. A mi lab­darúgásunknak is lépést kell tartania nemcsak Európa, ha­nem a világ futballjával is, s ezért jött kapóra ez a találko­zás is, amely ünnepélyességén kívül rendkívüli hasznos és időszerű volt. Amit jól csinálunk, azt még jobban is csinálhatjuk és a nálunk tapasztaltabbaktól ta­nulni, példájukat követni kí­vánatosabb, mint valaha. ZALA JÓZSEF 1981. VIII. 24. A Bratislava Nagydíjáért megrendezett díjugrató­verseny a felejthetetlen él­ményt jelentett. Meglepően so­kan látogattak el a Slávia SVŠT zabosi pályájára. Csu­pán egyet hiányolhattak: a gyér hazai sikert. Egyedül Pe- cháCek szereplésével voltak a szakemberek, valamint a kö­zönség elégedett. Amor nevű lova nyergében végig kiegyen­súlyozott teljesítményt nyújtott és a nagydíjon szerzett máso­dik helye — az olimpiai baj­nok Kowalczyk mögött — fel­tétlenül elismerésre méltó fegyvertény. A többiek Glatz, Dr. Hanulay, Necelá, Kuželka, Boor jelenleg nem rendelkeznek olyan ké­pességű paripákkal, hogy rend­kívüli eredményeket várhat­nánk tőlük. A legsikeresebben a legyelek és a nyugatnéme­tek szerepeltek, de bizonyítot­tak az NDK-beliek is, elsősor­ban Günter Till. A magyarok Megállítani a visszafej!o d é s f ... sem szereztek sok babért, pe­dig Balogi és Varró az olim­pián negyedik helyen végzett. Beszélgettünk lovasszakem­berekkel, akiktől érdekes ada­tokat szereztünk, amelyek rá­világítanak a lósport jelenlegi helyzetére — nemcsak a díj­ugratásra, hanem ügető és aka­dályversenyekre is — s arra, mit kell az illetékeseknek ten­niük, ha meg akarják állítani a visszaesést. A lótenyésztés az utóbbi években ismét fellen­dült, de ennek hatását csak később érezheti a sportág. A helyzet — tavalyi felmérések szerint — nem a legrózsásabb. Csupán egyetlen példával szol­gálunk: Szlovákiában a lóállo­mány 1948-ban 250 000-re volt tehető, sőt még az ötödik öt­éves tervben is 35 000-nél több paripát tartottak nyílván, míg tavaly már csak 21 963-at. A mezőgazdaság fejlődésével, a mechanizáció térhódításával a lótenyésztés erősen visszaesett. Az egykor oly értékes, nélkü­lözhetetlen négylábúakat az évek múltával csupán kiegészí­tő munkákra használtak — úgy is mondhatnánk: segéd­munkássokká váltak — s a ló- tenyésztés iránt nem nyilvánult meg kellő érdeklődés. A mezőgazdasági üzemeknek nem volt szükségük a lovakra, nagyrészük magánkézben volt s nem versenyzésre tenyésztet­ték, hanem Olaszországba, az NSZK-ba exportálták húsnak. Az illetékesek látták: tenni kell valamit amíg nem késő. Az 1990-ig kidolgozott távlati ter­vek elsősorban azt tűzték ki célul, hogy megkadályozzák az állomány további csökkenését. Mint külföldön bebizonyoso­dott a lósport iránt fokozato­san megnövekedett oz érdek­lődés, és sokan nem verseny­szerűen, hanem pusztán szóra­kozásból hódolnak a lovaglás­nak. A nemzetközi összecsapá­sokon — sima, galopp, ügető és díjugrató versenyeken — az NDK, Lengyelország, a Szovjet­unió és Magyarország lovasai a csehszlovákoknál jobban sze­repeltek. Sokan keresik a sikertelensé­gek okát. Tény, hogy nálunk a sportegyesületekben és a ver­senyistállókban 1100 lovat tar­tanak nyilván. Hiányzik a köz­ponti irányítás az edzők. Ver­senyzőket csupán a vágsellyei lovasiskoiában nevelnek. Ha­sonló volt a helyzet az NDK- ban is, de ők következetesen széles alapokra helyezték a versenylovak és sportlovak te­nyésztését, sőt náluk ezen fe­lül a négylábúikat gyógycélok* ra Is használjak. A tartáshibá* ban szenvedő gyermekek pél* dául orvosi felügyelet meüí járnak lovagolni. A lóverse­nyek iránt rendkívül megnöve­kedett az érdeklődés. E zt nálunk is tapasztal­hatjuk. 1975-ben meg­alakult az állami versenyiroda, s tevékenysége fokozatosan megkétszereződött. A ligetfalu­si lóversenypályán például 1979-ben a rendezvényeknek annyi nézője volt, mint az elő­ző három évben összesen, kién volt olyan nap is, amikor csak­nem 7000-en tekintették meg az eseményt. A lovaglás iránt tehát mind többen nyilváníta­nak fokozott figyelmet és a fiatalok körében is egyre nép­szerűbbé válik. Remélhetjük te­hát. hogy központi irányítással a lótenyésztés színvonalát nö­velve a versenyzők is jóképes- ségű lovakhoz jutnak és a pusztán szórakozásból lovag­lásnak hódolók is megtalálják számításukat. (kollár)

Next

/
Oldalképek
Tartalom