Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1981-08-19 / 195. szám, szerda
AZ ELŰNVOK nagyobbak, mint a kockázat BESZÉLGETÉS A KEZDEMÉNYEZŐ TERVEZÉS SZABÁLYAIRÓL Dolgozóink az utóbbi időben fokozott figyelmet szentelnek a kezdeményező tervezésnek. Ez érthető is, hiszen az elmúlt évekhez viszonyítva megváltoztak egyes „játékszabályok", ezért a megismerésükre és megértésükre feltett kérdések egészen tőrvényszerűek. Gyakori kérdés az is, hogy mit nyújt a kezdeményező tervezés a vállalatoknak és az egyéneknek, s hogy a vállalt kockázat arányban van-e az anyagi ösztönzésre felhasználható eszközük növekedésével. Ezért néhány kérdést tettünk fel Éva Kozelková mérnök- nek, az Állami Tervbizottság munkatársának. • Mindeddig a nagyobb tervfeladatok vállalása nem volt eléggé kifejező mértékben méltányolva. Azok a vállalatok, amelyek „nem tették bonyolultabbá az életüket“, vagyis nem törekedtek jobb eredmények elérésére, csaknem ugyanolyan ösztönzésben részesültek, mint azok, amelyek már a tervkidolgozás időszakában a lehető legtöbb tartalék feltárását tűzték célul. Hogyan érvényesül ebből a szempontból az anyagi ösztönzés a kezdeményező tervezés feltételei között? A kezdeményező tervezési anyagi ösztönzésének az kepezi az alapját, hogy azok a vállalatok, amelyek az ötéves terv feladataihoz, illetve az évi terv irányelveihez viszonyítva progresszívabb feladatokat tűznek maguk elé, különböző előnyökben részesülnek. Emellett ezek az előnyök nagyobbak, mint az olyan vállalatoknál, amelyek a végrehajtás folyamatában teljesítik túl az előirányzott tervfeladatokat. Ám az is természetes, hogy a feladatok hiányos teljesítéséért az önálló elszámolási rendszer alapelveivel összhangban bírságolás jár. Itt fel kell hívni a figyelmet egy nagyon fontos, és az eddigi gyakorlat szempontjából igen jelentős változásra. Korábban a vállalatok a saját kezdeményezésük alapján tervezett, progresszívabb feladatok hiányos teljesítéséért ís igen érezhető szankciókban részesültek. Az új intézkedések azonban; amelyek már az 1982-es évi terv előkészítésére is érvényesek, feleslegessé teszik azt az aggodalmat, hogy a nagyobb feladatok vállalása esetleg nagyobb kockázatot is jelenthet a vállalatnak. Ezért hangsúlyozni kell, hogy azok a vállalatok, amelyek az ötéves terv feladataihoz, illetve az éves terv irányelveihez viszonyítva progresszívabb feladatokat tűztek célul, ezek hiányos teljesítése esetében is nagyobb jutalmazási alappal fognak rendelkezni, mint azok a vállalatok, amelyek ezt nem tették, a tervfeladatokat viszont túlteljesítették. Természetesen ez az alapelv csak addig érvényes, amíg a minőségi mutatók teljesítése nem csökken az ötéves terv, vagy az éves terv irányelvének színvonala alá. • Említhetnénk valamilyen szemléltető példát a szabályok gyakorlati érvényesítésére? Az említett alapelv gyakorlati alkalmazásának egyik szemléltető példája lehet a termelési alapok jövedelmezőségének a fokozása. Ehhez a mutatóhoz kapcsolódik ugyanis az ösztönzési béralap terjedelme. Képzeljünk el egy vállalatot, ahol az irányelvek a termelési alapok jövedelmezőségi mutatóját 8 százalékban állapították meg, s ennek 10 millió korona értékű ösztönzési béralap felel meg. A vállalat vezetősége mérlegre teszi, hogy milyen formában és milyen haszonnal lehetne ezt a feladatot a lehető legjobban teljesíteni. Eközben három alternatívát mérlegel. Az első szerint tíz százalékkal növeli az irányelv mutatóját, vagyis a termelési alapok jövedelmezőségi arányát 8,8 százalékban fogadja el, ami azt jelenti, hogy e feladat teljesítése esetében az ösztönzési béralap is 11 millió koronára növekszik. A második eset az, amikor a vállalat úgyszintén 10 százalékkal emeli az említett mutatót, de csak részben teljesíti az így vállalt feladatot, vagyis 8,4 százalékra. Ez a feladat 95,45 százalékos teljesítésének felel meg, melynél az ösztönzési béralap összege 10,5 millió korona. Harmadik alternatíva az lehetne hogy a vállalat az irányelv szintjén hagyja az említett mutatót, de azt a végrehajtás során 10 százalékkal túlteljesíti. Ebben az esetben azonban csak 10,4 millió korona kerül az ösztönzési béralapba, mert a számítások folyamán különböző hátrányosító együtthatók érvényesülnek. Az adott esetben abból indultunk ki, hogy a vállalat az iparügyi minisztériumhoz tartozik, ahol 0.4-es együtthatót használnak. Az említett példa azt bizo nyitja, hogy a vállalat akkor jut a legnagyobb anyagi ösztönzési alaphoz, ha növeli a terv progresszivitását, s a vállalt feladatot hiánytalanul teljesíti. Ugyanakkor a példa arra is rávilágított, hogy a vállalat számára előnyösebb a nagyobb feladatok tervbe foglalása, mint a terv későbbi túlteljesítése, még akkor is, ha a vállalást csak hiányosan sikerül teljesíteni. A kezdeményező tervezésnek tehát igen jelentős oldala az, hogy az elfogadott progresszív terv hiányos teljesítése esetében {amennyiben ez nem megy az ötéves tervben, illetve az éves terv irányelvében meghatározott feladatok szintje alá) a vállalatot nem.sújtják gazdasági szankciókkal, mint általában, a tervteljesítés elmaradásával kapcsolatban. Helytelen is lenne elmarasztalni azokat a vállalatokat, kollektívákat és személyeket, akik megértették a társadalom szükségleteit, de hasznos törekvésüket, bátor vállalásukat nem sikerült száz százalékosan teljesíteni. • Abból, amit itt elmondott, világosan kitűnik, hogy a kezdeményező tervezéssel összefüggésben fölöslegesek a kockázatvállalásra vonatkozó aggodalmak. A vállalat tehát egyértelműen jól jár, ha az irányelvekhez viszonyítva progresszívabb feladatokat vállal, még akkor is, ha ezek teljesítése nem sikerül a feltételezett mértékben. De hogyan vonatkozik ez a kollektívákra és az egyes személyekre? Éppen ebben rejlik a kezdeményező tervezés egyik legfontosabb alapelve: a feladatokat es az ösztönzési feltételeket le kell bontani egészen az egyes vállalatokon belüli munkahe lyekre, s olyan mutatókká kell azokat átformálni, amelyek mindenki számára érthetők, s konkrétan kifejezik a kollektívák és a személyek feladatait, s érdekeltségük feltételeit is e feladatok teljesítésében. A dolgozóknak például tudniuk kell, hogy a munkabérükben miként nyilvánul meg a nagyobb feladatok vállalása, az alacsonyabb anyagfogyasztási normák érvényesítése stb. Csak az így elfogadott és konkrétan lebontott szabályok biztosíthatják, hogy a kezdeményező tervezés az évi terv kidolgozásának hatékony módszerévé váljon, amely a létező tartalékok feltárására és tervszerű kihasználására irányul. Ezért nagyon sok függ attól, hogy a gazdasági vezetés a szakszervezeti szervekkel együttműködve hogyan ismerteti meg a dolgozókat az előirányzott feladatokkal, az anyagi érdekeltség szabályaival és mutatóival, s hogy miként kapcsolja be őket az évi terv előkészítésébe. Ezzel összefüggésben újból hangsúlyozni kell, hogy a kezdeményező tervezés a dolgozók irányításban való részvételének konkrét formója, amely alapjában véve a források jobb kihasználására, a termelési folyamatok hatékonyságának és minőségének javítására irányul, s így közvetve vagy közvetlenül a társadalom szükségleteinek jobb és teljesebb kielégítésére szolgál. Tulajdonképpen egy átfogó, széles körű ésszerűsítő tevékenységről van szó a vállalati tervjavaslatok előkészítési szakaszában, melynek eredményét egy olyan tervjavaslat képezi, amely a termelési-gazdasági egység minden szitnjén konkrétan alá van támasztva irányítási és szervezési intézkedésekkel. A dolgozók ésszerűsítő tevékenységének eredményességét természetesen «. döntési folyamatok tökéletesítésével is alá kell támasztani, éspedig az irányítás minden magasabb szintjén. MICHAL AČ Kommentáljuk A nyári munkák tapasztalatai Már csak néhány ezer hektár gabona vár a kombájnokra Szlovákia északi körzeteiben. Lassan ezeken a vidékeken Is niegfonják már az aratókoszorúkat. Jogosan mondhatjuk tehát, hogy a kenyér- és a takarmánygabona a raktárakba került. A felvásárlók és mezőgazdasági üzemek dolgozói minden lehetőséget felhasználva gondozzák, hogy minél kevesebb legyen a tárolással járó veszteség, ne vesszen kárba, ami megtermett. A jelenlegi időszak lélegzetvételnyi szünetében nem árt visszatekinteni, milyen volt az aratás, s a svrvezűk és irányítók milyen tanulságokat vonhatnak le az őszi betakarítási munkák végzéséhez. Az aratás megkezdése előtt és sajnos később is alkatrészhiány miatt a gépeket a szakemberek csak késve javíthatták meg. A gabona a kánikulában gyorsan beérett, ezért meg kellett gyorsítani a munkák menetét. Igen ám, de hogyan? A párt- és gazdasági szervek a helyzetet elemezve intéz kedéseket tettek a kombájnok ezreinek és a betakarító csoportok százainak Szlovákia északi részeiből és a cseh országrészekből Dél-Szlovákiába való átcsoportosítására. A testvéri összefogás eredményeként a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a komáromi (Koinárno), a galántai (Galanta) járás földművesei elsőnek jelentették be az aratás befe jezését. A testvéri segítség viszonzásául kezelő személyzettel ellátott gépeket küldtek Eszak-Szlovákiába és a cseh országrészekbe. Számos betakarító csoport még most is a távoli mezőgazdasági üzemekben dolgozik a kooperációs szerződések értelmében. Az alkatrész- és géphiány okozta nehézségeket gazdasági irányító szerveink átcsoportosítással oldották meg. Ilyen jellegű rugalmas tevékenységre van szükség az őszi munkák előkészítésének időszakában is. A helyzet ugyanis most sem jobb, mint aratás idején. Kevés a gép és a műhelyekben a meglevőket hosszadalmasan javítják. A megrendeléseket a gépipar nem teljesíti. A nyugat-szlovákiai kerületben a mezőgazdasági üzemek háromszáznegyvenhárom vetőgépet igényeltek, de csak százharmincat vásárolhattak. A vállalatok négyszázhúsz trágyaszóró helyett csak hatvan darabot szállítottak le nekik. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növénytermesztési osztályának értékelése szerint lucernamagból jó termésre van kilátás. Azonban a gépesítő osztály dolgozói nemrég arról tájékoztatták az újságírókat, hogy a betakarításhoz szükséges száz darab szitát nem tudják felszerelni az £ 512 es kombájnokra, mert az igényt szintén nem elégítették ki a gépipari vállalatok. Kevés a silókukorica betakarításához szükséges járvaszecskáző is. Pedig Szlovákiában megközelítőleg százharmincezer hektár silókukoricát kell gyors ütemben betakarítani. Ügyszintén több jármű kellene a cukorrépa és más termények szállítására. Földműveseink tehát sok gond és nehézség közepette készülnek a nagy erőkifejtést igénylő őszi munkákra. A nyári munkák tapasztalatait felhasználva tökéletesítik az irányító és a szervező munkát. Kiegészítik a korábbi kooperációs szerződéseket a kölcsönös testvéri kisegítésre. Egyre jobban érvényesül az a helyes elképzelés, hogy a betakarító csoportok ott dolgozzanak, ahol lehet. A patronáló üzemek pedig akkor nyújtják a legértékesebb segítséget, ha szakembereket, alkatrészeket és különböző gépi felszerelést bo- csájtanak a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére. Ez a széles körű összefogás egyre nagyobb méreteket ölt, és lehetővé teszi, hogy nehezebb körülmények között is minden mezőgazdasági üzemben idejében és jó minőségben végezzék el az Őszi munkákat. BALLA JÓZSEF Csoko-csoko-csokoládé LÁTOGATÓBAN A BRATISLAVA! FIGARÓBAN Fehér köpenyt és sapkát nyomnak a kezembe, mert a bratislavai Figaro vállalatban, amelyet a köznyelv röviden csokoládégyárnak nevez, mindenki ebben jár. Látom a tekinteteken, ki mire tippel személyemben. Vannak, akik az ellenőrt keresik bennem, mert lép- ten-nyomon kóstolgatok, mások betanításra váró segédmunkásnak hisznek, mivel Peter Sko- vajsa, a vállalat egyik legjobb mestere szüntelenül magyaráz, a gyártási technológia legapróbb részleteit is aprólékosan mondja el. Harminc éve dolgozik a Figaróban, a csaknem százesztendős épület legeldugodtabb sarkában is otthon érzi magát, engem mégis azzal lep meg, hogy még mindig szereti a csokoládét. Azt mondja, nem tudna ráunni soha, sőt, ha egyszer háziversenyt rendeznének, hogy ki tudna a legtöbbet elfogyasztani, biztosra veszi, Ijpgy első lenne. Pedig most, amikor mindössze pár lépés választja el a nyugdíjhatártól, már nem is annyira édesszájú, mint korábban. Közben egy kisebb helyiségbe érünk, ahol automatizált gépsorok adagolják az alapanyagot: a kakaóport, a porcukrot és a vajat. — Ezekben a csészeformájú edényekben huszonnégy órán át keverjük a csokoládémasszát — mondja. — Ezt a folyamatot érlelésnek nevezi » szakíród a - lom. Egyébként a kakaóbabot a Koospol külkereskedelmi vállalat szerzi be Ceylonból, Afrikából és Dél-Amerikából. A kész masszát azután formákba öntjük, majd tejjel, karamellel, mogyoróval és kókusszal ízesítjük. Csigalépcsőn megyünk az alagsorba, ahol harminc-harmincöt fokos meleg lehet, de a látvány mindenért kárpótol. A fölöttünk levő helyiségből aláfolyó csokoládé szemnek-száj- nak ingere. Gelnicky Mária három éve dolgozik a gyárban. Ennyi idő alatt, gondolom, a kép is megszokottá válhat. —- Nekem is furcsa volt eny- nyi csokoládét látni, hiszen más világban nőttem fel — mondja. — Hidaskürti vagyok, tizenhárom éves koromtól kétkezi munkát végzek. A mi szüléink ugyanis akkor voltak igazán büszkék, ha a gyerekük az aratók közé állt marokszedőnek. Később szövetkezeti tag lettem, de továbbra is a szabad ég alatt dolgoztam. Aztán pár esztendővel ezelőtt annyi keserűség, bánat ért, hogy úgy döntöttem, változtatni fogok az életemen. Ennyi éves fejjel, látja munkahelyet cseréltem. Az első napokban annyit sírtam, mint egy gyerek. Azt hittem, sosem szokom meg az új környezetet. És az is zavart, hogy kiszakadtam a falumból. Szerencsére olyan munkatársakkal hozott össze a sors, hogy azt mondtam, maradok. S hozzá még a kérésem is figyelembe vették: olyan helyen dolgozhatok, aho! senki sem zavar és csak a munkámnak élhetek. A mestereim meg olyan jó emberek, hogy párjukat ritkítják. És annak is örülök, hogy a gyárnak saját autóbusza van, s jóformán kaputól kapuig szállítanak bennünket. Kerek arcán bőven fut hely a mosolynak, de a gépről így sem feledkezik meg. Amint megte- lik masszával a láda, már viszi is odébb a szomszédos helyiségbe, ahol tíz fokot sem mutat a hőmérő. — Ez itt a hűtő — mutat körbe. — Megtörtént már, hogy tömve volt csokoládéval, főleg ünnepek táján, de ilyenkor, hét közben nem sok marad itt belőle, mert még frissiben elszállítjuk. Már fönn járunk a csokoládéformáknál, de a szálfatermetű mester még mindig Gelnicky Máriáról beszél. Azt mondja, aligha talál még egy embert a gyárban, aki ennyire rajong a munkájáért és ilyen szorgos kezű. Fiatalok idősebbek egyaránt kedvelik őt, s bár nem hangsúlyozzák, mindannyian élenjáró- nak tartják. Vörös Juditnak sem áll meg a keze, amikor szóba elegyedünk. Tejcsokit csomagol, s ha a szemembe néz is, úgy dolgozik, mintha ott sem lennék. — Miért csodálkozik ezen? — kérdezi nevetve. — Nyolcadik évemet töltöm a gyárban, ismerem a gépet; tudom, mikor hova kell nyúlni. Egy műszak alatt kétezerkétszáz kilót ís becsomagolunk, mert jól megy ez nekünk, elhiheti. Úgy összeszoktunk már, mintha rokonok lennénk. Igaz, munka után is együtt vagyunk. Munkásszállóban lakunk, nyolcán egy szobában. Ha valamelyikünk bal lábbal kel fel, heten billentjük helyre a kedvét. >— A családja hol él? — Vezekényben. Igen, én is járhatnék a gyári busszal, de gép mellett dolgozóm, tehát korábban kell bejönnöm. És mert hajadon vagyok, inkább a munkásszállót választottam. Polák Anna néni Vörös Judit szülőfalujából jár be dolgozni. Amikor azt kérdezem tőle, milyen csokoládét csomagol, azt mondja, Izabellát. Az ízére gondolok, kérdezem vissza, erre azt feleli, nem kóstolta. És nem is kivánja, pedig alig egy éve dolgozik a Figaróban. — Az élelmiszeriparról sokan azt hiszik, ott könnyű a munka — veszi át a szót Peter Sko- vajsa. — Amikor én kezdtem a gyárban, mindent kézzel végeztünk, most ehhez képest aranyélete van itt mundenkinek. De a csómagolóban ma is van mi-t emelgetni. És láthatja nők dolgoznak itt is. — Nők, akiknek többsége nagymama — szól közbe Mária Zrostová, a részleg vezetője. — Ennek ellenére egyetlen egyet som tudnék megnevezni, aki ne érezné szívügyének a tennivalóját. S hozzá tizenketten naponta utazgatnak. Desszerttel teli ládák mellett alacsony termetű, jókedvű asz- szony; nem kell a tenyerébe nézni, arcán is nyomot hagytak az évek. — Tudja, mi otthon sem voltunk cukorbabák — mondja Tóth Teri néni. — Nem húzódoztunk, ha dolgozni kellett. És akiben egy csöpp akarat van, itt sem szakad meg a munkától. Nézem a köpenyt, hány folt került rá. Fehér maradt. Csak az ujjaim ragadnak egy kicsit... SZABÓ G. LÁSZLÓ 1981. VIII. 19.
