Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-06 / 157. szám, hétfő

1111 1981. VIL fi. 5 Áz erőboksz vége ?! Az ökölvívást a legférfiasabb sportnak tartják s nálunk rangját azzal is emelték az illetéke sek, hogy a honvédelmi sportok közé sorolták. Énnek ellenére az ökölvívás színvonala az utób­bi években idehaza nem fejlődött a kívánt mér­tékben. A világ ökölvívósportjában pedig már jónéhány évvel ezelőtt a dinamitöklű öklözök korszaka kezdődött el, akik ha szorítóba léptek vajmi kevés esélyt adtak az igazán vívó tech­nikás ökölvívónak. Ez a tény alapjaiban változ­tatta meg a sportágat, a technikai képzés hát térbe szorult, $ a korábbinál jóval nagyobb teret kapott az erő. Mindez még a kisebbik baj lett volna, csakhogy a szorító- ban olyanok is megjelentek, akik kifejezetten csak az erőre építettek, és gyakran ellenfe­leik testi épségét fenyegették. Ez különösen a nagy versenyek első fordulóban jelentkezett, hiszen akkor még gyengébb képzettségű ökölvívók is talál­koznak. Az is igaz viszont, hogy a végső győzelemre álta­lában a csak erőre építő öklö- zőknek nem sok reményük maradt. Az eddigiek alátámasz­tására íme néhány statisztikai adat: az 1968-as mexikói olim­piának ökölvívómérkőzései so­rán mindössze nyolc mérkőzés végződött K. O.-val, 1976-ban Montreálban már 13, a tavalyi moszkvai olimpián pedig 35!! A moszkvai statisztika is bi­zonyítja, hogy az erőboksz ön­magában nem vezethet siker­re, és ezért akár adminisztra­tív, sőt műszaki eszközökkel is útját kell állni! Például Moszk­vában az ugandai ökölvívók mérkőzéseik 50 százalékát ki­ütéssel nyerték, a döntőbe azonban csak egy versenyzőjük jutott, s az is alulmaradt el­lenfelével szemben. Hasonló ta­pasztalatok szűrhetők le az an­gol és a jugoszláv ökölvívók moszkvai szereplésének elem­zéséből is. A brit és a jugo­szláv versenyzők mérkőzései­nek egyharmadában padlóra küldték ellenfeleiket, és így győztek K. O.-val vagy erőfö­lénnyel, de a végelszámolásnál az angolok mindössze egy bronzot tudtuk begyűjteni. A jugoszláv ökölvívók, akik az előcsatározások során győztes mérkőzéseiken nem bokszoltak kilenc percig, éremközeibe sem jutottak. Aranyérmüket áz a Kacsar szerezte, aki technikai­lag kiválóan képzett öklöző, fizikailag is erős, mérkőzéseit azonban „csak“ pontozással nyerte. Nemcsak a nagy ütésekre épülő ökölvívás elterjedése a veszélyes, de az is elgondol­koztató, hogy egyes szakembe­rek szerint nagyon sok olyan mérkőzés is előfordul manap­ság, amelyen tizszer-hűszszor (I) több ülés is esik a kilenc perc folyamán, mint húsz év­vel ezelőtt! Az erőboksz legnagyobb el­lenzői közé tartoznak a szov- 'jet szakemberek, akik pedig nem panaszkodhatnak, hogy a szovjet ökölvívás kevés sikert ért volna el az utóbbi időben. Olyan kesztyűkkel kísérletez­tek, amelyek lehetetlenné te­szik a kéz ökölbezárását. Ez nagy mértékben csökkenti az ütések erejét. Az elvégzett kí­sérletek során 150 többnyire 9—17 éves fiatal ökiözot fi­gyeltek hosszabb ideig. Nem fordult elő egyetlen sérülés sem, a fiúk sukkal felszabadul­tabban öklöztek, mozgásuk nem lett görcsös, sukkal válto­zatosabb mérkőzéseket vívtak mint korábban, amikor még az indokolt óvatosságra is foko­zottabb figyelmet kellett fordí­taniuk. A kísérleteket figyelő szakemberek elragadtatással nyilatkoztak az űj kesztyűről, amely talán azt eredményez­hetné, hogy sokkal több fiatal kapna kedvet az ökölvíváshoz s egyúttal véget vethetne az erőboksz másfél két évtizedes „uralkodás" kedvezőtlen vele­járóinak. Vajon így lesz e?l Kivan osiala várjuk... Mé| A középtávfutás egyik nagy egyenisege az angol Steve Owett, a moszkvai olimpia nyolcszázas győztese Még nem tudni, bogy a 800 vagy az 1500 méteren indul-e Budapesten, de rajtjának mindenesetre örülnek az atlétika rajongói (A ČSTK felvétel©) Coe, Owett, Lewis... Jilliu* 29-én (szerdán) kerül sor a Népstadionban ». Bn= dapest Nagydíj hagyományos nemzetközi versenyre, A jje"ek szerint * a Magyar Atlétikai Szövetség vezetői tájékoztatása szerint az tdei találkozó nem akármilyen küzdelmet iigér. Er­ről tanúskodnak a szervező bizottság meghívását elfogadó visszaigazolások, olyan rangos atlétáktól, mint az angol Se­bastian Coe, Steve Owett, az egyesült államokbeli Edwin Moses vagy Carl Lewis. Most jött ki a lépés... Tavaly csak hajszálon múlott. Akkor mindössze két szá­zaddal maradt el Lubos Nádeni&ek 13,78-os országos csúcsá­tól, ami bizony már jó öreg volt, meg az 1972-e* montreali olimpián születeti. Hiába próbálkoztak közben mások is, min­denkinek beletörött a foga. S ahogy teltek az évek. atlétikai berkekben egyre világosabbá vált, bogy a rekordjavifásnát az első számú esélyesként Ivan Gyula, az ASVŠ Duklu Banská Bystrica atlétája jöhet szóba. A jóslat az idén beigazol ód ott. Egy nem éppen a legsze­rencsésebben kezdődött év után. Még alig töltött három na­pot a Csorbá tól edzőtáborozáson, amikor január 7-én kezét törte. Az orvosok nem túl sok jót ígértek, egy időre le kellett állnia az edzésekkel — a ez lélektanilag sem volt ép­ben a legkedvezőbb hatással gátiutonkra. Hiszen mindez már a felkészülési időszakra esett... Azt mondják, erős akarattal, határozottsaggal, az ügy iránti odaadással, szeretettel, a le­küzdhetetlen is leküzdhető. így történt ez a 27 éves Surányi (Šurany) születésű atléta ese­tében is. Június 13-án, az atlé­tikai liga második, Prágában lebonyolított fordulóján nem kevesebbel, mint 18 századdal futott jobbat a 110 m-es gát­futásban, mint Nádenicek ki­lenc évvel ezelőtt. Jván a 110 méteres gátfutásban tavaly mindössze 2 századdal maradt el Nádenícek rekordjá­tól. Az idén viszont csaknem két tizeddel megjavította a régi országos csúcsot (A ČSTK felvétele) A csúcsjavítás és a Roőicky- emlékverseriy után sikerült né­hány percre szóra bírnom új­donsült csúcstartónkat. Druk­koltam is, hogy minél később jöjjön be a megadott érsekúj­vári (Nové Zámky) hívás, —• legalább több időnk marad a beszélgetésre. * — Évről-évre javult a for­mám — mondja kitűnő ma­gyarsággal —, de csak tavaly .sikerült először 14 mp alá ke­rülnöm. Csupán az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy az 1979 es idényben 14.04-et, 1980- ban 13,78-at értem el — a kü­lönbség 18 század. Az idén pe­dig, azon az emlékezetes napon 13,58-at, — tehát két tízed ja­vulás. Laikusnak ez úgy tűnik, hogy az utóbbi években na­gyon egyenletesen fejlődtem. Viszont a szakemberek tudják, hogy ez az utóbbi két tized mennyivel nehezebb. Persze, a futás közben meg­fordult a fejében, hogy nyilván nagyszerű ideje lesz, talán csehszlovák csúcs is, de hogy a* idei európai ranglista leg­jobbja, arról nem is álmodott Akik látták a futást, azok ti­tokban reményekdtek... Az első pillanattól kezdve az utol­sóig nagyszerűen ment minden — a rajt, a gátvétel, — s már a negyedik gát után mintegy négy méterrel vezetett a töb­biek előtt —, kitűnő volt a hajrája. S még az időjárás is a kezére Játszott. Nagyon kellett ez a biztatás ennek a szimpatikus atlétának. Számos kudarc után — ame­lyek közül a legkeserűbb volt a moszkvai olimpia előfutama. Ha az utolsó gáton nem bukik — középdöntős lett volna! Ha erre terelődik a szó, szomorú­an lesüti szemét. Soha nem tudja elfelejteni, elvégre olim­pia csak négyévenként van a világon, s ki tudja, 1984-ben lesz e még lehetősége Los An­gelesben a bizonyításra. De térjünk vissza az emle­getett szombuti teljesítmény­hez. Miben látja ő maga, hogy egyszeriben nemzetközi szintre tudott kerülni? — Ez elsősorban a verseny­szám jellegéből adódik — foly­tatjuk a társalgást, a szüleivel folytatott telefonbeszélgetés után —, a vágtával és a tech­nikával szemben is nagy kö­vetelményeket támaszt. (Rob­ban ékonyság, elrugaszkodás, gátvétel.) Ahhoz, hogy egy versenyző klasszis szinten tud­jon megbirkózni ezekkpl az elemekkel, 7—9 év munkája szükséges. Nem nehéz utána számlálni: 1974 óta (ekkor került Ivan az élsport-központba) épp hét év telt el. 1968-ban fedezte fel őt Érsekűjvárott jó barátja és hosszú évekig edzője, Kamp- miller Tamás, akivel hosszú évekig együtt dolgozott, s ná­la kapta azt az alapot, amely­re a továbbiakban építhetett é* épített is. — A siker másik titka a ke­mény, alapos felkészülés és edzésmunka, ami a néhanyhe- tes kihagyás miatt még inten­zivebb lett. Edzőm, Ivan Čier­ny kitűnő szakember, s való­ban mindent megtesz, hogy a lehető legkedvezőbb légkört teremtse meg a számomra. Országos csúcstartó, Európa Idei rangelsője. S mindehhez csupán negyven lépés volt szükséges a rajttól a célig. Negyven lépes — s előtte megszámlálhatatlan kilométer —■, amelynek ritmusa most nagyszerűen kijött. URBAN KLARA Coe nemrégiben Firenzében 800 m en fantasztikus új világ­csúcsot futott, s akkor azt nyi­latkozta, hogy hamarosan 1:40- en belül szeretné futni'a távot. Összecsapása a kitűnő formá­ban levő magyar középtávfutó- val, Paróczai Andrással, érde­kes lehet, főként jó időt hoz­hat, ha ugyan az első hely sorsához és Coe győzelméhez nem sok kétség férhet Az is igaz, hogy Paróczai június 27- én Oslóban l:45,91-es úi ma­gyar csúcsot futott. Steve Owett, aki a moszkvai olim­pián aratott 800-as bravúros győzelme után 1500 m-en meg­lepetésre vereséget szenvedett honfitársától, Osiöban (a már említett versenyen) kikapott az amerikai Tóm Beyertől. Még nem végleges, hogy melyik számban indul, de minden bi­zonnyal a hosszabb távon. A viadal nagy egyénisége lesz a 400 gát világcsúcstaľ- toja, Edwin Moses és a távoi- ugró-vágtázó specialista Carl Lewis. Ez a 20 éves fekete bőrű fiatalember a világon elsőként közelítette meg Beá­mon eddig utolérhetetlennek tűnő 890 cm es ugrását. Ezen­kívül az a hír járja (s nem ok nélkül), hogy Jesse Owens után ft az az ugró, aki 100 in­én is a világ leggyorsabb em­berei közé tartozik. A Budapest Nagydíj négy leghíresebb atlétájának Vissza­igazolása már megérkezett. De rajtuk kívül óriási mezőny jö­het össze a vágtaszámokban, ahol az angol olimpiai bajnok Wells, valamint a jamaicai Quarrie, a lengyel Woronin és számos más amerikai kiválóság rajtja várható. EzerAívül a szo­cialista országok számos világ­csúcstartója és olimpiai bajno­ka is ott lesz a Népstadion pá­lyáján. Végleges nevezésük még nem ismeretes, de egy már most biztos, hogy a szur­kolók Budapesten világszínvo­nalú versenyt láthatnak majd, (U. K.) Ismét világcsúcsot akar javítani Kontinensünk legjobb úszói nagy csendben és még nagyobb forgalommal készülnek a szeptember 5—12-ke között Split- ben megrendezésre keriilő Európa bajnokságra. Ennek tulaj doríithaió, hogy az elmúlt hetekben jelentősebb nemzetközi összecsapásokra nem került sor, mert az időpont nem felelne meg a formájukat későbbi terminusra időzítő versenyzőknek. Tavaly az olimpia késztette asportolókat a minél nagyobb szorgalomra, erőbedobásra, az idén ilyen nagy jelentőségű ese meny nem teszi próbára tudásukat, felkészültségüket, számta­lan sportágban azonban EB és VB vár a legjobbukra. Nincs tehát megállás, nem volt hosszabblélegzetü pihenés, meri akad olyan rendezvény, amelyen érdemes és kell is bizonyt tani. Európa legnagyobb tavaszi úszóesemenye a már evek bla rendszeresen áprilisban lebo­nyolításra kerülő Szovjetunió— NDK úszótalálkozó. A rendkí­vüli színvonalú összecsapáson minden egyes alkalommal szü­letik néhány kiváló eredmény, világ- és Európa-csúcs. Az idei jubileumi — huszadik — talál­kozót nem kevesebb mint tizen­egy olimpiai győztes rajtja fém­jelezte. A legnagyobb meglepe­tésnek az számított, hogy mind az öt váltószámban az NDK úszói bizonyultak a legjobbak nak. Bár a Sportecho egyik szá­mában őszintén bevallották, hogy a 4X200 méteres váltót szerencsével nyerték. Az első rajt nem sikerült, a megismé­telt rajt után Bludau hatalmas iramban vágott a távnak, Kopl- jakov azonban lefékezett, előre hátra tekintett, s csak ami­kor észrevette, hogy tévedett, úszott tovább. A verseny után azzal indokolta megtorpaná­sát, hogy füttyszót hallott és ezért állt le. Mindez értékes másodperceket jelentett és en­nek tulajdonítható az NDK vál­tó biztos győzelme. A szovjet úszókiválóságot csak nehezen lehetett megvigasztalni. Szergej Kopljakov azok közé a szovjet úszók közé tartozik, akitől még sokat várnak. Az idén január 21-én töltötte be 22 életévét, tehát még fejlődőké­pes. A 190 cm magas es 82 ki­logramm súlyú versenyző a le- ningrádi TF hallgatója. Minszk- ben 1907 ben kezdett úszni és 1975-ben, amikor a 200 méteres gyorsúszásban 1:55,74 perces kitűnő idővel bizonyította be, hogy érdemes vele foglalkozni, költözött át Leningrádba. To vábbra is egyenletesen fejlődőit és 1979. április 7-én az NDK elleni viadalon a 4X200 méte­res váltó első embereként 1:49,83 perces világcsúcsot úszott. Edzője farotzki az elismerés hangján nyilatkozik védencéről. Nem titkolja, hogy ilyen jó ta­nítványa még nem volt. Kitű nőén összehangolja az edzé seit, a tanulással és szabadide­jével, s ez is jócskán hozzájá­rul eredményeihez. Szergej a montreali olimpián az ezüstér­met nyert 4X200 méteres szov­jet váltó tagja volt és azt nem kell különösképpen hangsúlyoz­ni, hogy Moszkvában is hozzá járult a váltó első helyéhez, sőt a 200 méteres gyorsúszás ban is aranyérmet nyert. Jelenleg 1:49,81 perccel fari­ja az Európa-csúcsot. Örömmel dolgozik edzőjével, akinek uta­sításait maradéktalanul teljesí­ti, és kijelentette, ha visszavo­nul ő is olyan edző akar lenni mint Jarotzki. Egyelőre azon­ban versenyző­ként szándéko­zik rendkívüli eredményeket elérni. Nem tit­kolja, vissza akarja szerezni a 200 méteres távon a világel­sőséget: mégpe­dig 1:49 jjerc alatti idővel, mi­vel erre is ké­pesnek tartja magát. A nagy cél erdekeben hajlandó az ed­diginél — ha le­het — még igé­nyesebb munkát végezni, s így szinte biztosra vehetjük* iiogy tervét előbb utóbb va !ór;i váltja. (kollár)

Next

/
Oldalképek
Tartalom