Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-30 / 178. szám, csütörtök
öt földrész — ötszáz film A XII. moszkvai nemzetközi filmfesztiválról ©« Öl földrész, száz ország. Háromezer vendég. Ölszáz .film. Verseny három kategóriában. Vetítések reggeltől késő éjszakái gf Lenyűgöző számok, adatok, amelyek a múlt héten véget ért XII. moszkvai nemzetközi filmfesztivált jellemzik. Az adatok önmagukban azonban nem sokat mondanak. S ha elkápráztatnak is, nem fejezik ki — legfeljebb csak jelzik — a moszkvai fesztivál lényegét, azt, hogy e seregszemle a nemzetközi filmversenyek között elsősorban páratlan demokratizmusa miatt oly népszerű. Hiszen a moszkvai fesztiválon egyenlő eséllyel indulnak mind a nagy filmművészeti hagyományokkal rendelkező országok, mind azok, amelyekben még csak most van születőben a mű veszetnek ez az ága. A fesztivál azoknak a filmeseknek a találkozója, akik hiszik: a művészet hozzájárulhat a békés és boldog életért folyó harchoz. Ez a gondolat jut kifejezésre a seregszemle jelszavában is: A humanista filmművészetért, a békéért és a népek barátságáért. S ezt tartalmazza Leonyid Iljics Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának a filmfesztiválhoz intézett üzenete is, mely többek között hangsúlyozza: „Napjainkban különösen fontos a nemzetek közötti megértés szellemének fejlesztése, közeledésüknek az elősegítése. A haladó filmművészet ezeket a célokat szolgálja." Milyen is volt ezek után az Idei moszkvai nemzetközi filin- fesztivál? A hazai és a magyar- országi napilapokban tallózva a tudósítók véleménye alapján elmondhatjuk: Moszkvában olyan filmeket mutattak be, amelyek a maguk műfajában a haladást, hz emberiség javát szolgálják; az alkotások a fesztivál jelszavának szellemében komoly történelmi, társadalmi kérdéseket boncoltak. A filmesek egy része a mai ember gondjairól (a kiüresedés veszélyéről, a magányról, a közéleti konfliktusokról) szólt, ilyen-olyan megközelítési formában (az NDK-beli A mi rövid életünk, a lengyel Az éjszakai pillangó, a spanyol Gary Cooper, ki vagy a mennyekben, a portugál Hajnali pálya, a bolgár Jo-ho-ho, a francia Díva, a kanadai Viszontlátásra holnap, az algériai AU a csodák országában). E mezőnyből — a kritikusok egybehangzó véleménye szerint — egyetlen film sem emelkedik ki. A szándékok ugyan tisztességesek, de a legtöbb film közhelyekből, klisékből építkezik. Talán csak a bolgárok tettek kísérletet arra, hogy némi újszerűséggel próbálkozzanak, alkotásuk ffo-ho- ho) azonban erőtlenre sikeredett. Izgalmasabbak és művészi szempontból érettebbek, kidolgozottabbak voltak azok a Hímek, amelyek a félmúltból, a második világháború időszakából merítették témájukat. E vonulatba tartozik az arany díjjal kitüntetett szovjet versenyfilm, Teheran—43. Az alkotás a második világháború egyik nevezetes epizódját, a három szövet séges antifasiszta nagyhatalom vezetőinek 1943-as leheráni találkozóját s azt a merényletkí- sérletet idézi fel, amelyet a náci titkosszolgálat szőtt Sztálin, Roosevelt és Churchill ellen. Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov munkája két szálon játszódik: egyszerre idézi fel az 1943-as leheráni eseményeket, s azt a gyilkosságsorozatot, amely 1980-ban történt Párizs ban. A nagyszabású mű u poli tikai krimik közönségvonzó esz közeit alkalmazza, de az önmagukban is izgalmas eseményeket egy szerelmi történettel is összeszövi, így meglehetősen bonyolult lett az egyébként szép kivitelezésű alkotás. A szovjet—francia—svájci közös vállalkozásban készült film nemzetközi szereplőgárdájából kiemelkedik Natal ja Bjelohvosz- tyikona és Alain tielon játéka. Említést érdemel a fesztivál ezüst díjával kitüntetett magyar film, az Ideiglenes para dicsőm is. Kovács András egy, a második világháború alatt Magyarországra menekült francia katona és egy magyar asz- szony tragédiába torkolló szerelmét meséli el. A zsúfolt né zötér előtt kiemelkedő sikerrel vetített film főszerepeit Frujt ' Edit és André Dussolier alakítja. Szólnunk kell a különdíjas csehszlovák filmről, fin Seguens Az a perc, az a pillanat című munkájáról. A rendező érdekes témát választott: azt ku tatja filmjében, hogy a náci megszállás alatt is becsületesen dolgozó, a politikától önmagát távol tartó sebészorvos hogyan, milyen körülmények között válik a partizánok segítőjévé, majd éppen emiatt a németek áldozatává. A jó szándékú alkotás azonban a hasonló témájú filmek jól ismert elemeiből építkezik, kevés benne az eredetiség. Háborús témát dolgo zott fel a másik szovjet film a Dzsamál fája is. A film hangulatát a türkmén népmesék egyszerűsége és líraisága hatja ál. Kár,,hogy a film helyenként didaktikus, s konfliktusai túlságosan konstruáltak, így nem nyújtott emlékezetes élményt. (Főszereplője Majagiizel Ajme- dóm osztatlan tetszést aratott, s elnyerte a legjobb női alakítás díját.) Érdekes színfoltot jelentett az osztrákok filmje, a Bockerer. Története a második világháború előtt és alatt játszódik. Hőse egy bécsi mészáros. aki a legnagyobb erőszak között is megőrzi emberségét, bölcsességét. (A film címszerepét Kari Merkatz alakítja nagy sikerrel; ő kapta a legjobb férfi alakítás diját.) A japán film legjobb hagyományait követi az ezüst díjas Zavaros folyó, mely két kisfiú barátságát ábrázolva a mai japán életforma kialakulásának, a múltba húzó tradíciók megtörésének nehézségeiről szól. Meggyőzően mutatja, mennyire összezavarta a háború a japán családok életét, mennyire eldurvította az emberi kapcsolatokat. ötletes filmmel vettek részt a fesztiválon a kubai alkotók. A határőrök című film érdekes epizódokban idézi fel az J964-es év eseményeit, amikor az ellenforradalmárok kalóztámadásai nyomán önkéntes fiatalokból megszervezték a kubai határőrséget. Nagy várakozás előzte meg a Menekülés a győzelembe című amerikai filmet. A nagy csinnadrattával beharangozott mű azonban csalódást okozott — írják a kritikusok. John Huston, a biztos kezű rendező ugyanis fél szemmel az üzleti érdekekre figyelve, jellegzetes amerikai kommersz filmet csinált. Ráadásul ötlete — egy franciaországi táborba zárt hadifoglyok és náci őreik futballmérkőzése — sem eredeti. A nagy sztárparádé — Sylvester Stallone, Michael Cain, Max von Sydow és Pelé — sem tehette jóvá a rendezői engedményeket. Rár a film profi munka, minden jelenetében pontosan kidolgozol!, de végeredményben súlytalan. A fejlődő országok filmjei lényegében két fő témakörbe csoportosíthatók. Történelmi tablót készítenek népük múltjáról, felszabadító harcairól vagy társadalmunk mai problémáiról szólnak; osztályok szembenállásáról, nemzedéki ellentétekről, az életkörülményekről. Ez utóbbi csoportba tartozik az egyik legérdekesebb film, a külön díjjal jutalmazott Ali a csodák országában című algériai alkotás. Milyen megállapításra jutottak az idei moszkvai fesztivál vendégei? A versenyprogram tovább erősítette a nemzetközi filmes közvéleménynek azt a meggyőződését, hogy a nyolcvanas évek elején hiányoznak a világ filmművészetéből a kiemelkedő alkotások, az új, izgalmas változást ígérő tendenciák. A filmes hagyományokkal rendelkező országok kipróbált módszereket, bevált megoldásokat alkalmaznak, nem térnek le a kitaposott útról. A Moszkvában bemutatott filmek jelenleg a világ haladó filmművészetének élvonalába tartoznak, az emberiség haladásának, a népek közötti jobb megértésnek és közeledésnek az ügyét kívánják szolgálni. T. M. A Literárni mésicnik 6. szama A hetvenedik születésnapját ünneplő Jirí Taufer nemzeti művész, költő, műfordító, kritikus és teoretikus — a cseh irodalmi és kulturális élet egyik kiemelkedő személyisége — egyike azoknak, akik művészi munkásságukkal kimagasló módon járulnak hozzá a szocialista ember formálásához, a ma embere előtt álló problémák és feladatok megoldásához. A lap bý terjedelmet szentel a jubiláló Taufer munkássága ismertetésének és méltatásának. Az írások közül külön is kiemelném a Szergej Nyikolszkijét, Éva Fojtíkováét és Dušan Žvá- cekét, melyekben Taufernek a szovjet irodalommal való kapcsolatait elemzik és értékelik, továbbá Jaromír Dvoŕák tanulmányát, mely a költőnek a szocialista írók blokkjának megalakításában betöltött szerepét elemzi. A cseh irodalom kedvelői közül már bizonyára többen is találkoznak a Madách és az Európa közös kiadásában a közelmúltban magyarul ismét megjelent kis kötettel, Vladislav Van- čura, a pék című regényével. Vancura — ha élne — most lenne kilencvenéves. Ebből az alkalomból közöl a lap egy hosszabb tanulmányt jirí Holý tollából. A szerző Vančura munkásságának első időszakát elemzi, kitérve az imént említett könyvére. Nincs szándékomban minden jubilánst felsorolni, akikről a lap 6. száma megemlékezik, azonban a 80. születésnapját ünneplő Marie Podesvovánál még szeretnék megállni egy pillanatra. Kicsit különös alakja a cseh irodalomnak a prágai születésű, majd Brnóban élő Podešvová, akinek első kötete ötvennyolcéves korában jelent meg. 1938-ban költözött férjével — František Podešva festőművésszel a Beskydekbe. Ezután vált műveivel a vidék szomorú sorsú szegényeinek krónikásává. Az írónő Aranykapu című elbeszélése szerepel a lapban, s az olvasó ebben az írónő gyermekkorának egyes állomásait és élményeit kísérheti végig. Ismét figyelemreméltó írást olvashatunk a lapban Vladimír Brett tollából, aki az 1980-as francia irodalmi ősz eseményeiről tájékoztat. írásának első részében az Apollinaire születésének 100. évfordulójával kapcsolatos eseményekkel foglalkozik, majd az írás második részében az 1980-as francia irodalmi díjak kiosztásáról tájékozódhatunk, kicsit (a szerzővel együtt) meghökkenve azon, hogy a két legjelentősebb díjat' (Goncourt és Prix Femina) Yves Navarre, illetve Jocelyn Francois kapták kissé szélsőséges témájú — homoszexuális „szerelmi kapcsolatokról“ szóló — regényeikért. Az említett írásokon kívül még több érdekes és színvonalas alkotással is találkozhat az olvasó a lapban, többek között, Jirí Krenek, Jan Dvorák és Véra Adlová egy-egy novellájával, Ji- fí Taufer, Václav Hons, Eva Bernardinovú, Jana Moravcová és mások verseivel, valamint Michal Černík irodalmi riportjával is. A Műhely rovatban az új szerzők között Ivanka Nagyová nevével találkozhatunk, aki Hírek című versével mutatkozik be a rovatban. A Műhely rovat eddigi eredményeit Karéi Bou- šek értékeli rövid írásban. NÉMETH GYULA EGYÜTT A GYERMEKKEL CÍMSZAVAKBAN AZ ÜDÜLÉSRŐL A nyár a vakáció, az üdülés ideje, sok öröm, s a szülök számára egyúttal sok gond forrása is. Közismert, milyen nagy mértékben növekedett a családos üdültetések iránti igény, s mennyien szeretnék szabadságukat kedvezményesen, valamelyik szakszervezeti üdülőben e! tölteni. Különösen a kisebb jövedelmű családok számára előnyös ez, hiszen két-három gyerekkel szállodában lakni szinte elképzelhetetlen. Nem mehet mindenki üdülőbe. Sokan szállnak meg ismerősöknél, rokonoknál, vagy kempingezői indulnak. Sokan töltik külföldön szabadságukat és a gyerekeket oda is viszik. Ahány megoldás, annyiféle variáció. A programok, az utazási célok és az üdülési formák megválasztásakor ne feledkezzünk meg egy percre sem arról, hogy a szülőknek nem annyira saját elképzeléseikhez, hanem gyermekük életkorához kell elsősorban alkalmazkodniuk. A következőkben néhány lényegesnek vélt gondolatra hívjuk fel a szülők figyelmét, s ki-ki saját üdülési formájának megfelelően vegye fontolóra, mit érdemes elfogadni belőle. AZ ELŐKÉSZÜLETEK. A nyaralás, az utazás tervezése ősz szébb hozza a családot. A hová és a hogyan megmozgatja a fantáziát. Ilyenkor a gyerek is többet foglalkozik a családi költségvetéssel, tanulgatja, hogyan lehet legalábbis megközelítően egyensúlyt teremteni a bevétel és u kiadás mérlegén. A szülők is jobban odafigyelnek a gyermek holmijának összevá- logatására, a játékállomány kiegészítésére. vagy éppen a sporteszközök, felszerelésének felújítására. Ha már biztos az úticél, jó, ha előkerül a térkép és az útikalauz. Együtt lehel tanulmányozni a pihenésre kiszemelt terület történetét, nevezetességeit és a környékbeli kirándulás lehetőségeit. ESŐS IDŐ. Ez az, amit a nyaralás előkészítésekor nem tervezünk be ... A nyaralást esőben tölteni határozottan nem a legörvendetesebb dolog. A szobát szűknek, kényelmetlennek érezzük, idegesít a gyerek, veszekszünk a házastársunkkal, a társaság unalmas. Nem okvetlenül szükséges azonban engedni a szokásoknak, hogy esőben szinte illik idegesnek lenni. Aki nem fogadja el a sztereotip bosszankodást, borongást, szinte ugyanolyan jól érezheti magát, mintha végig napfényes lenne az idő. A múzeumig, a moziig esernyő alatt is elsétálhatunk, s lehet beszélgetni egymással, a gyerekkel, új ismeretséget kötni, idegenekkel barátkozni, eszmét cserélni, játszani. Várnak hű barátaink, a könyvek is. Az esős idő csupán találékonyságunkat és rugalmasságunkat teszi próbára. KEMPINGEZŐNK. A sátor szabadságot jelent, változást és kalandot ígér. Sátorral útrakelni azt jelenti, hogy kíváncsiak vagyunk a világra, az emberekre, a tájakra, nem ijedünk meg a váratlan helyzetektől, legyen az hirtelen támadt vihar, sziklás talaj vagy hangyaboly, szúnyograj. Ennek ellenére a leg- vállalkozóbb szelleinűeknek sem ajánlatos csecsemőt keinpingez- tetni, három-négyéves gyermekkel sem a legjobb ezerkilométeres autóul akra indulni. A gond ilyen esetben sokkal nagyobb, hiszen többnyire magunknak kell főzni, élelmiszert vásárolni. Több lesz a hideg élelem, pontosan kell összeválogatni a konzerveket, ne feledkezzünk meg az autoszifonról. Az út előkészítése, a ruhatár összeállítása épp úgy kollektív munka, mint a bevásárlás, főzés, a sátor rendbentartása, a mosogatás stb. HEGYEK KÖZÖTT. Hazánkban erre kínálkozik a legtöbb természetadta lehetőség, ezért utazik ide annyi külföldi turista. Hegyre mászni jó, mert mozgunk, mert friss levegőn vagyunk, próbára tesszük erőnket. kitartásunkat, csodálatos tájakban gyönyörködhetünk. A hegy lentről nézve lenyűgözően óriási, a csúcsról letekintve viszont a világ tűnik egyszerre parányinak, s oly könnyen, gyorsan érünk le újból a völgybe, hogy az egész vállalkozás egyszerre játékosnak tűnik. Nemcsak izmaink. akaratunk is edződik, mert lám, nem fordultunk visz- sza a félúton, pedig olyan jóleseit volna hanyattfeküdni a patak mellett a füvön és tétlenül várni, míg a többiek visszatérnek. Egyesek szerint, aki sokat és szívesen hegyitúrázik, lehetetlen, hogy ne legyen jó viszonya a munkához. Az biztos, ogy a jó hegyitúra során szin- i te újraéljük sikereinket és kudarcainkat, felismerhetjük a folyamatos változás törvényeit. PIHENÉS. A nyár vitathatatlanul a lazítás ideje is, ám soha nem a céltalan unatkozásé, az ide-oda sodródásé, mert ettől csak ingerült lesz kicsi és nagy egyaránt. Legyünk engedékenyebbek, de ne könnyelműek a tevékenységek megszervezésében, váltakoztatásában. Sok munkában elfáradt ember csak jóízű, igazi nagy alvásokat* vár a szabadságtól; a gyermekeknek persze rendszerint nem ebéd után támad erre kedvük, hanem reggel, akkor pótolnák az esti lazítást — „ráérünk még ágyba menni, hiszen vakáció van, a tévé sem fejezte be még az utolsó adást“ — s kész a konfliktus. A kisebb gyermekek különösen hátrányban vannak a nagyobbakkal szemben, mert az ő alvásigényük nagyobb, viszont a lefekvésben rendszerint nem igyekeznek megelőzni a nagyobbakat. Aludjanak eleget, aludják ki magukat, ha jó napi program ígérkezik, biztos, hogy korán is szívesen felkelnek, ÜDÜLŐBEN. A családok túlnyomó többségében azonos a tapasztalat, hogy váltott műszak, a szolgálati utak, valamelyik szülő társadalmi elfoglaltsága és egyéb okok miatt évközben nehéz közös programot szervezni. Kevés idő marad egymás apróbb örömeinek, gondjainak alaposabb megismerésére, a mindenkit érdeklő dolgok megvitatására, mit is gondol a gyermek az előtte mind jobban kitárulkozó világról. Az üdülés két hete alatt bajosan pótolhatjuk mindezt, a pihenésre, szórakozásra szánt napok nem „fejtágító“ továbbképző tanfolyamok; tanítsuk, okítsuk a gyerekeket, persze érdekesen és kényszermentesen. Az üdülés java részét együtt kell tölteni-, a közös séták, fürdések, kirándulások, az esti beszélgetések sok lehetőséget nyújtanak a gyermek nézeteinek formálására. Az új kapcsolatok építése, egy-egy jó kártyaparti a szomszéd beutaltakkal, esetleg a gyerek nélkül megtett kirándulás a szomszédos szőlőhegyre ugyancsak természetes, egyben változatosságot is jelent, de ne ez legyen az elsődleges, csak a kiegészítő! VÍZPARTON. Sok ember szerint az igazi nyaralás elképzelhetetlen víz nélkül. A vízparton a gyermekek gyűjthetnek kavicsot, kagylót, gázolhatnak kedvükre a sárban, s micsoda gyönyörűség csónakkal siklani a nyugalmas vízfelületen, lubickolni, labdázni, úszni a hűsítő hullámok között! A hűvösebb időben, a halászáskor a csend élvezését megtaníthatjuk a gyermekkel. A víz mellett nemcsak pihenünk, önmagunk megismerésében is előre léphetünk. Találjunk időt az elmélyedésre, hiszen az év nagy részében alig van alkalmunk erre, s tanítsuk meg a gyermeket is arra, hogy tudjon egyedül is maradni, magát elfoglalni akár egy jó könyvvel, akár a természet megfigyelésével, vallatásával. Egyedül lenni is lehet jó, sőt pompás mulatság, de ezt persze nem a mély víz partján, fürdésre csábító időben kezdjük gyakoroltatni. SZEBERÉNYINÉ Z. JUDIT 1981. VII. 30.
