Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-28 / 176. szám, kedd
fcwew?Kr.i Megérteni az embert Beszélgetés a hetvenéves Ján Cikkerrel Egy este — nem is olyan régen — egy számomra ismeretlen opera közvetítése közben kapcsoltam be a tv-készüléket. A zene kissé ismerősnek tűnt, egy ideig töprengtem is, ki írhatta, de aztán annyira magával ragadott, hogy a szerzőjéről meg is feledkeztem. Különösen a zárókép tetszett, a haldokló hősnő búcsúja és a katartikus zene. Csak az opera befejezése után tudtam meg, hogy Cikker Feltámadását láttam. Nem tudtam szabadulni az élménytől és még aznap belekezdtem az opera cselekményének alapjául szolgáló Tolsztoj-regény olvasásába. Legnagyobb meglepetésemre Tolsztoj könyvében nem szerepelt az a jelenet, amely a Cikker-operában olyan megrázó erővel hatott rám. A regénybeli Katyusa Maszlova nem hal meg, hanem a száműzetésben új életet kezd. Amikor számon kérem a zeneszerzőn Maszlova halálát, Ján Cikker hamiskásan mosolyog. — Pedig Katyusa meghalt. • De Tolsztoj regényében ... — A valóságban Katyusa meghalt a börtönben. De közvetlenül a halála előtt, ott, a börtönben még megtarthatta esküvőjét egykori csábítójával. meg nem hal. Az operai Scrooge reálisabb: halála előtt rádöbben — karácsony van, ugyanolyan illatokkal és boldog zsivajjal teli karácsony, mint valaha, gyermekkorában. Akkor még könnyű szívvel várta az ünnepet, de most, felnőttként, hogy annyi bűn nyomja lelkét, a karácsony sem hoz örömet. Gyorsan jóvá akarja tenni minden gonoszságát. Amikor ez sikerül, önmagával és a világgal megbékélve, boldogan hal meg. Nézze, hetvenéves vagyok, sok mindent megértem és megtanultam, hogy nem lehet köny- nyen pálcát törni mások felett. Mindig igyekeztem megérteni az embereket. A német kritikusok a Coriolanus-operám mami- heimi ősbemutatója kapcsán a főhős alakjának újszerű felfogását, megfogalmazását tartották figyelemreméltónak. íme, mondták, egy szerző, aki Shakespeare-rel és Brechttel ellentétben nem a hazaárulót, a zsarnoki, dölyfös patríciust látja és láttatja Coriolanusban. Pedig csak igyekeztem megérteni őzt a különös jellemet. Coriola- nus nem volt eleve rossz ember. Hogy dölyfös volt és szembekerült a plebejusokkal? Ez is érthető, ha figyelembe vesszük az akkori viszonyokat és az ő A megtörtént esetet egy bírósági alkalmazott beszélte el Tolsztojnak. Tolsztoj a regényben nyitva hagyta Katyusa sorsát. Az én operámban Katyusa a valóságnak megfelelően meghal. És meggyőződésem, hogy boldogan halt meg. Abban a korban nem kis dolognak számított, hogy egy előkelő, kitűnő társadalmi pozíciójú férfi feleségül vegyen egy börtönbüntetését töltő, züllött nőt, még ha az a nő az ő hibájából züllött is el. Nyehljudov gesztusa Katyerina számára óriási elégtétel volt. A mindent jóvátenni akarás és a tökéletes megbocsátás csodálatos története ez. De halálba küldtem Mister Scrooge-t, Dickens Karácsonyi énekének öreg zsugoriját is. Dickens hőse egy álomszerű látomás hatására egy csapásra megjavul és boldogan él, míg (CSTK-jelvétel) társadalmi helyzetét. De nem volt áruló! A sértett büszkeség vitte őt a volszkok. táborába, nem anyagi előny, vagy egy áhított hatalmi pozíció elnyerésének lehetősége. Végül mégis engedett anyja könyörgésének, visszavonta hadalt Róma falai alól, pedig jól tudta, hogy ezért, halál vár rá a volszkok táborában. Hát mondja, áruló volt? Az élet annyi tragédiát hordoz, az emberek gyakran akaratuk ellenére kerülnek drámai helyzetekbe ... A legnehezebb dolog — lemondani saját nagyságunk, fontosságunk tudatáról. Coriolanus képes volt erre. Volt benne emberi méltóság és ez a méltóság csaknem mindenkiben fellelhető, még az olyan esendő teremtésekben is, mint Katyusa Maszlova, vagy Scrooge. Naponta terrorista akciókról, brutalitásról, gyilkosságokról Avar kori temelő ásatása Már harmadik éve tart Komáromban (Komárno) az úgynevezett hajógyári késő avar kori temető leletmentő ásatása. Amint arról az előző években is bsszámoltunk, az első leletek 1979-ben kerültek elő a hajógyár diákotthonának közműve- sítési munkálatai során. 1979- ben 18, 1980-ban további 42 sírt mentettünk meg, illetve tártunk fel. Az idén a leletanyagban rendkívül gazdag temető további 20 sírja került felszínre. A temetőben nagyon sok a lovassír. A lándzsával, szablyával állig felfegyverzett előkelő harcosakat felszerszámozott lovaikkal együtt temették el. Eddig ezek a sírok tartalmazzák a legszebb leletanyagot. A temető aranyozott bronz öv- és lószerszáin- veretei az avarkori bronzöntés és ötvösművészet legszebb tárgyi emlékei közé tartoznak. A pazar díszítésű, poncolt hátterű (növény-és állatmintás) nagy és kis szíjvégek, valamint a többi lelet és a sírmegfigyelések remélhetőleg hozzásegíte nek majd az avar kori régészet eddig még kevésbé tisztázott fejezeteinek — többek között az időrend pontosításának — a megvilágításához. A sírok tájolása északnyugatdélkeleti irányú, fejjel északnyugatnak. A temetőben a lovas sírokon kívül sok gyermeksírt találunk (abban az időben nagy volt a gyermekhalandóság), s természetesen a nők sírjai sem hiányoznak. Ezek leggyakoribb tartozékai a különböző fülbevalók, tűtartók, agyagedények stb. Gyakoriak a sírokban az eredetileg túlvilági eledelnek odatett állatok csontmaradványaí. El kell még mondanunk, hogy a temető sírjainak nagy részében egykori rablások nyomai figyelhetők meg. Tudjuk, hogy Komárom városa rendkívül gazdag avar kori temetőkben. A „hajógyári temető“ már a nyolcadik a város területén. Ez is jelzi e terület rendkívüli jelentőségét — gazdasági, katonai-stratégiai szempontból a 8—9. században. Az eddig feltárt 80 sír leletanyaga a Dunamenti Múzeum régészeti gyűjteményét gyarapítja. TRUGLY SÁNDOR tudósít a sajtó, a tévé és a rádió. Az emberiség ahelyett, hogy megoldani igyekezne a problémákat, a végén mindig az öldökléshez folyamodik. Hát mutassuk meg azt, ami az emberben valóban szép, tiszta és nemes. €> Mint modern szerző, azt hiszem, elsősorban a fiataloknál talál meghallgatásra. Gyakran tapasztaltam ugyanis, hogy az idősebb nemzedék tagjai elmenekülnek a hangversenyteremből, amikor kortárs zeneszerzők művei szerepelnek a műsoron. — Igen, van ez így. Erről eszembe jutott az a kis epizód, amelyet a mannheimi színház intendánsa beszélt el nekem. A Coriolanust hirdető falragaszt három idős hölgy nézegette. „Ősbemutató a szerző jelenlétével“ — silabizálja az egyik. „Ó, hát még él a szerző? Akkor ez nem lesz jó, erre nem megyünk.“ Ami a fiatalokat illeti — mint zeneszerzőnek, vannak csodálatos emlékeim. Felejthetetlen számomra például a Játék a halálról és a szerelemről müncheni és berni bemutatója, ahol a fiatalok hangos ovációval és ütemes lábdobogással juttatták kifejezésre tetszésüket. Itthon is sokszor tapasztaltam érdeklődésüket, ragaszkodásukat. Több mint negyvenéves pedagógiai munkásságom során is rengeteg kiváló tehetséges fiatallal találkoztam. Akadt azért néhány kevésbé pozitív benyomásom is. Egy fiatalokkal folytatott beszélgetés alkalmával megkérdezték tőlem, mi a véleményem a modern zenéről. Én Sztravinszkijról, Schönbergről kezdtem beszélni, mire félbeszakítottak, mondván, nem erre a zenére gondoltak, hanem a beat-muzsikára. Nem vagyok a beat ellensége, megértem a fiataloknak ezt az igényét, de gyakran úgy érzem, talán nem egészen helyes, hogy a zene elvesztette ünnepélyes, alkalmi jellegét. Valaha a zene- hallgatás kivételes ünnepnek számított, ritka élvezetnek, élménynek. Ma lépten-nyomon zenét hall az ember, sajnos, nem is mindig a legjobbat. Ráadásul a durva hangerő lehetetlenné teszi a normális társalgást a nyilvános szórakozóhelyeken. % A zeneszerző mikor hallgat zenét? — Néha jólesik a zenehallgatás, pihenésképpen, de amikor komponálok, megerőltetést jelent számomra. Igyekszem minden nap dolgozni, rossz a lelkiismeretem, ha egy napot kihagyok. Évtizedek óta reggel dolgozom, amikor még kevés a zaj és friss, kipihent az ember. Most fejezem be nyolcadik operám hangszerelését. Két szlovák, két angol, egy orosz, egy francia és egy német szövegkönyv után most egy magyar következik: Mikszáth Beszterce ostroma című regényét zenésí- tettem meg. A befejezés ezúttal is eltér az eredetitől — Pong- rácz gróf nem hal meg, és nyitott kérdés marad, vajon őrült volt-e avagy mindvégig csak komédiázott. Mert gyakran bolondnak tartunk olyan embereket, akik csak túl érzékenyek és túl becsületesek. A darab tele van komikusnál komikusabb jellemekkel és helyzetekkel. Jómagam is sokat nevettem komponálás közben. ® Önt hallgatva, elfog az átlagember irigysége az alkotó művész iránt, aki fáradtságot, kort nem ismerve töretlen erővel képes dolgozni. Mi ennek a titka? — Azért van-e erőm, mert még tudok alkotni, vagy azért alkotok-e, mert még van erőm? Magam sem tudom ... VOJTEK KATALIN K8J.TURÄUS HÍEK © Törzs nélküli nomád címmel memoárt írt a francia színész és. színházi rendező: Robert Hossein. A kötet a párizsi Fayard kiadó gondozásában jelent meg. • Peter Brook az őszre bemutatót tervez a párizsi Theatre de Bouffes-du-Nordban. A Carmen új színpadi változatát készíti..- ÚJ FILMEK FÁBIÁN BÁLINT TALÁLKOZÁSA ISTENNEL (magyar) Fábri Zoltán legújabb filmje tulajdoképpen korábbi alkotásának, a Magyaroknak az előzménye; cselekménye a proletárdiktatúra napjaiban s az azt követő véres megtorlás idején játszódik. Hőse, Fábián Bálint az olasz front szörnyű élményei után, a csömörig megutált első világháborúból tér haza otthonába, egy Kraszna-parti kis faluba, azzal a megölt olasz katona emléke még otthon is kísérti. A háború irtózata mélyen beleivódott a tuda’/íba. Ezért is tartja magát távol mindentől a forradalmi napokban; a báró parádés kocsisaként a falu vörös napjaiban is visszahúzódik mindentől. Egyszerűen nem érti a megbolydult világot. A tudata mélyén élő rémület, hogy az urak erőA magyar film egyik drámai jelenete a reménnyel, hogy régi, csendes életét folytatja kint a mezőn, juhai mellett. De ez a régi élet kétségbeejtően megváltozott s egyre kiismerhetetlenebb. Forradalmak, ellenforradalmak zúgnak át a feje fölött. Fábián Bálint tétován tapogatózik, nem igazodik el a forradalmi időkben. .. Közben egyéni sorsa is ogyre kuszább. Mire hazaér a frontról csak egy megzavarodott, szófián asszonyt talál szép felesége helyett... (Fábián Bálint sohasem tudja meg az igazságot. Legfeljebb csak sejti, hogy míg a fronton járt, feleségét elszerette a helybeli pap. Azt viszont nem is sejtheti, hogy fiai a folyóba fullasztották a papot, s az idősebb fia ölte meg a falu kocsmárosát is, mert eljárt a szája az anya titkos szerelméről.) Ez a keménykötésű, jóvágású parasztember mindent megpróbál, hogy tisztességes emberként önmaga maradhasson; megpróbálja túlélni a veszedelmeket. A fronton is csak akkor ölt, ha végképp elkerülhetetlen volt, s PIEDONE AFRIKÁBAN sebbek és szörnyű elégtételt vesznek majd minden sérelmÜT kért, meggátoija abban, hogy a forradalmárok közé álljon. Ami* kor a földesúr a kocsihoz kötözted a falu kommunistáit, neki kell hajtania a kocsit... így kell ráébrednie, hogy nem le? hét „kívül állni“, hogy vagy ül* dözöttnek vagy "üldözőnek kell lennie. Szűkszavúan, balladisztikus egyszerűséggel szerkesztett a iBalázs József regényéből készült — film. Fábri Zoltán szigorú, következetes rendező. A nagy erejű, nagy műgonddal meg* komponált képsorok lassan höm^ pölyögtetik a cselekményt, melyből furcsa, rejtett szomo* rúsággal bomlik ki Fábián Bá* lint életútja. Fábri rendezői igényessége a színészi alakítá. sokon is tükröződik; (Koncz Gábor (Fábián Bálint szerepében) nagyszerűen, hitelesen alakítja az összefüggéseket nem értő s ebbe belezavarodó parasztembert; reménytelen áldozattá vá* lása tökéletesen motivált és meggyőző. Felesége szerepében Venczel Vera szótlanul is tökéletes, teljes drámát éreztet. (olasz) Steno, a rutinos rendező és szórakoztatóiparos Búd Spencer- rel, a vízilabdázóból lett színészszel társulva készítette e (ki tudja hányadik?) kalandfilmjét. A népszerű komikus Rizzo felügyelőt alias Piedonét alakítja. A nápolyi kikötőben honos rendőrtiszt némi információra tesz szert; először nem tulajdonít neki jelentőséget, aztán a csempészett gyémánt körül nemzetközi bűnszövetkezet körvonalai kezdenek kibontakozni. Piedone, a tagbaszakadt rendőr akcióba lép, csatlakozik hozzá az ütő- dött Caputo őrmester, s Dél-Af- rikában kötnek ki. Itt verődik hozzájuk Bodo, a zulu kisfiú. A történet folytatása voltaképpen kiszámítható: pofonok záporoznak, a mázsás felügyelő igazságot oszt, míg sorra kidőlnek az ellenfelek, s a társaság a nemzetközi gengszterbandát felgöngyölítve, dolgavégezlével, elégedetten tér vissza megszokott nápolyi környezetébe. Gördülékeny a cselekmény, kellemesen szórakoztat. Egyszóval: a film nézhető, elsősorban Búd Speacer jóvoltából, aki elhiteti a nézővel, hogy a puszta ököl az élethalál-harcban többet érhet bármiféle modern fegyvernél. Biztonságot sugárzó termetét, hihetetlen nyugalmát látva hajlandók vagyunk hinni az emberi erő fölényében. A történetet azonban — akár csak a hozzá hasonló egy kaptafára készülő meséket — nem kell túl komolyan venni. —vm— 1981. VII. 28. A nagy bunyó: középen Bud Spencer
