Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-20 / 169. szám, hétfő
Hová tűnt PARAGI? Az atlétika rajongói közül sokan teszik jel ezt a kérdést, mert ugye a nagy magyar gerelyhajító tavalyi, — honfitársa, Németh Miklós világcsúcsát túlszárnyaló — 96,72-es dobása óta nem túlságosan sokat hallat magáról. Itt-ott jeltűnik egy-egy versenyen, de tudását nem nagyon csillogtatja. A sorozatos balszerencsék után szakberkekben olyan hír terjedt el Paragi Ferencről, hogy igazi nagy versenyen egyszerűen nem tud dobni. S mi volt ennek a hírnek az alapja? Mert ugye, valaminek csak lennie kellett. Lássuk hát: 1975- ben 89,92-jével a világranglista előkelő harmadik helyét foglalta el, így egy évvel később, a montreali olimpián mindenki érmet várt tőle. A dobogóról ezúttal lecsúszott, sőt, 77,48 méteres dobása még a döntőbe jutásra sem volt elég. S akkor jöttek a gunyoros hangok: „Miért nem maradt otthon, mit keresett az olimpián?" — Hát igen, mit is kerestem? — kérdezi maró fájdalommal a hangjában a prágai International Szálló halijában fogyasztott cola mellett, röviddel azután, hogy megérkezett a Csehszlovákia—Magyarország atlétikai viadalra. — Versenyezni akartam, csakhogy már otthon megfájdult a derekam, vírusos gyulladást kaptam, s a szakvezetők azt ígérték, hogy Montreálban Csépe doktor rendbe hoz, kapok majd egy injékciókúrát, és kész ... A kúra elmaradt, s jött » a leégés, majd a kritika. Ami, hála Németh Miklós olimpiai bajnokságának, kicsit enyhébb lett. Az olimpia j után decemberben megütötték a már régen recsegő-ropogó sgap könyökét, s ezután kezdődött * 28 éves csepeli atléta pályafutásának legsikeresebb szakasza. A rákövetkező esztendőben 91,92- re röpítette a gerelyt. — Kaptam is a fejemre, csak úgy áradtak a szövegek: „No, te aztán igazán jól tudsz formát időzíteni, Feri" De hát WfáMS&MmúM nem magyarázkodhattam kü- Wn-külön min- úenkinek, hogy már rendbe jöt- tem, s hogy a versenyző is csak ember, neki is lehet jó és rossz napja. Vagy erre nincs joga? Sokak szerint nincs. Nem akarom védeni a versenyzőket, s arra biztatni őket, mindegy, hogy állnak ki, milyen eredményt érnek el. De mindig szu- perteljesítményt várni tőlük, az enyhe túlzás, ahhoz gépembe- leknek kellene lenniük. Márpedig Paragi Feri soha nem tartozott az ilyen típusok közé. Azt vallja, hogy ha valakiben van tehetség, komoly munkát végez, s egészségileg is rendben van, akkor nem lehet probléma. Sajnos, nála ez utóbbival elég sok volt. Az 1978-as prágai Európa-baj- nokságon ismét nem jött ki a lépés, ugyanúgy mint a rákövetkező kontinens-bajnokságon. Az ok: edzőjével, Tamás Lászlóval technikát változtattak, s Sokan várják li dobást... azt a megjósolt 100 méteren felü- (ČSTK-felv.) ennek nagy zűrzavar lett az eredménye. Kellett ez? S éppen akkor? Érre egyértelmű válasz az 1980-ban Tatan elért 96,72, amellyel túlszárnyalta Németh világcsúcsát. S miért volt szükség változtatni a bevált taktikán? Mert Paragi mozgásában elég sok volt a hibás elem, a rossz beidegződés. De a legkeserűbb kudarc csak ezután következett: a moszkvai olimpián. A világrekorder nem került be a döntőbe, ráadásul Németh Miklós is kiesett. Igazi leégés — mindenki csak erről beszélt. Paragi nem szívesen emlékszik vissza erre a szereplésére, morcosán, de azért nagy önfegyelemmel számol be róla: — Egyszerűen minden rossz volt, a rohamom, a technikám, s én magam is. Már az első dobás után éreztem valamit, s amikor aztán a másodikat sem sikerült elkapnom, tudtam bajok vannak. Ezt a kudarcot a mai napig nagyon fájlalja, pedig még semmi sincs veszve. 28 éves, ez egy dobó számára azt jelenti, előtte a világ. No persze, ha nem szólnak közbe ismét sérülések, mint az Idén. Következményük egy térdműtét — s az orvosok ezután egy hosszabb pihenőt ajánlottak. Lehetőleg kímélje a lábát, s Paragi ezt igyekszik betartani. Márpedig helyből lehetetlen nagyot dobni. Ezt ő is tudja. Viszont sokan kételkednek — magyarázkodást, alibiz- must, kibúvót látnak benne. Inkább a fölösleges kilóknak tudják be a világcsöcstartó gyenge szereplését. Paragi Ferenc komolyan állítja, hogy ha a térde nem akadályozná, 90 méter körül dobna ma Is. De szeretné, ha minél előbb teljesen rendbe jönne, inkább rászánja az idei évet, elviseli a körülötte keringő szóbeszédet. Kinek van igaza? Ennek eldöntésére maga a világcsúcstartó a leghivatottabb, az az atléta, akiről a szakemberek azt rebesgették: elsőként dobja túl a gerelyt a 100 méteren. URBAN KLÄRA A NEMZETKÖZI SPORTSZÖVETSÉGEK 1981. VII. 20. ATLÉTIKA: International Amateur Athletic Federation (1AAF), alapítva: 1912, taglétszám: 170, elnöke: Adrian Pau- lien (holland}, főtitkár: John B. Holt (angol). BIRKŰZAS: Federation Internationale de Lutte Amateurs (FILA), alapítva: 1912, ti: 90, eln: Milan Ercegan (jugoszláv). CSELGÁNCS: Federation Internationale de Judo (IJF), al: 1951, ti: 104, eln: Sigejosi Mar- suanae (japán), főtitíc: Heinz Kempa (NDK-beli). EVEZÉS: Federation Internationale des Societés d’Aviron (FISA), al: 1892, ti: 53, eln: Thomas Keller (svájci), főtitk: Denis Oswald (svájci). GYEPLABDA: Federation Internationale de Hockey (FIH), al: 1924, ti: 85, eln: René G. Frank (belga), főtitk: Etienne Glichitch (belga). ÍJÁSZAT: Federation Internationale de Tir a l’Arc (FITA), al: 1931, ti: 60, eln: Francesco Gnecchi-Ruscone (olasz), főtitk: Nino Oddo (olasz). KAJAK-KENU: Federation Internationale de Canoe (FIC), al: 1924, tagi: 39, ellj: Charles Caquereaumont (francia), fő- tilk: Sergio Orsi (olasz). KERÉKPÁR: Federation Internationale Amateur de Cyclistne (FIAC), al: 1900, ti: 129, eln, Adriano Rodoni (olasz), főtitk: Giuliano Pacciarelli (olasz). KÉZILABDA: Federation Internationale de Handball (IHF), al: 1946, ti: 80, eln: Paul Hög- herg (svéd), főtitk: Max Rinken- burger (NSZK-beli). KOSÁRLABDA: Association Internationale de Basketball Amateur (FIBA), al: 1932, ti: 152, eln.' Gonzales Puyot (fülöp- szigetelki), főtitk: Boriszlav Sztankovics (jugoszláv). LABDARÚGÁS: Federation Internationale de Football Association (FIFA), al: 1904, ti: 150, eln: Joao Havelange. Helmut Káser főtitkár nemrég lemondott. LOVAGLÁS: Federation Equ- estre Internationale (FEI), al: 1921, ti: 69, eln: Fülöp herceg (angol), főtitk: Fritz Widmer (svájci). ÖKÖLVÍVÁS: Association Internationale de Boxe Amateur (AIBA), al: 1946, ti: 125, eln: Don Hull (amerikai), főtitk: Anwar Chowdhry (pakisztáni). ÖTTUSA: Union Internationale de Pentathlon Moderne et Biathlon (UIPMB), al: 1948, ti: 54, eln: Sven Thofelt (svéd), főtitk: Wille Grut (svéd). RÖPLABDA: Federation Internationale de Volleyball (FIVB), ’ al: 1947, ti: 135, eln: Paul Li- baud (francia),' főtitk: Angel Barzacski (bolgár). SPORTLÖVÉSZET: Union Internationale de Tir (UIT), al: 1921, ti: 98, eln: Alegorio Vazquez Rana (mexikói), főtitk: Horst Schreiber (NSZK-beli). SÚLYEMELÉS: Federation Halteröphile Internationale (FHI), al: 1920, ti: 112, eln: Gottfried Schödl (osztrák), fő- tittk: A ján Tamás (magyar). TORNA: Federation Internationale de Gymnatique (FIG), al: 1881, ti: 78, eln: Jurij Tyitov (szovjet), főtitk: Max Banger- ter (svájci). OSZAS: Federation Internationale de Natation Amateur (FINA), al: 1908, ti: 97, eln: Ante Lambasa (jugoszláv), főtitk: Robert F. Helmick (amerikai). VITORLÁZÁS: International Yacht Racing Union (IYRU), al: 1907, ti: 74, eln: Beppe Croce: (olasz), főtitk: Nigel Hacking (angol). VIVAS: Federation Internationale d’Escrime (FIE), al: 1913, ti: 63, eln: Giancarlo Bru- sati (olasz), főtitk: Eduardo Mangiarotti (olasz). BOB: Federation Internationale de Bobsleigh et de Tobo- ganning (FIBT), al: 1924, ti: 23, eln: Klaus Kotter (NSZK-beli), főtitk: Ermano Gardella (olasz). JÉGKORONG: International Ice Hockey Federation (IIHF), al: 1908, ti: 31, Günther Sabetz- iki (NSZK-beli), főtitik: Walter Wasservogel (osztrák). KORCSOLYA: International Skating Union (ISU), al: 1892, ti: 32, eln: Olaf Poulseri (norvég), főtitk: Beat Häsler (svájci)., SI: Federation Internationale de Ski (FIS), al: 1924, ti: 51, eln: Marc Hodler (svájci), főtitk: Gian Franco Kasper (syáj- ci). SZÁNKÓ: Federation Internationale de Luge de Course (FIL, al: 1957, ti: 26, eln: Bert Isa- tisch (osztrák), főtitk: Jan Ste- ler (francia). A felsorolásban csak a nyári, illetve a téli olimpia műsorán szereplő sportágak szövetségeit tüntettük fel. ÍV. D.) Tisztes helytállást remélnek A legtöbb élvonalbeli labdarúgócsapat játékosai a nyár örömeit élvezték még, amikor az újonnan szervezett II. Szlovák Nemzeti Liga keleti csoportjának egyik résztvevője a Baník Velký Krtíš együttese már az alapozó edzések kellős közepén tartott. A frisseség okát a testnevelési szövetség járási bizottságának módszertani előadója, a szakosztály nemrég kinevezett titkára, Boros Dušan azzal magyarázta, hogy a divízió küzdelmei már jóval korábban befejeződtek, s a játékosoknak méltán kijáró szabadság után vétek lett volna elpazarolni a júliusi hónapot. — Egy ilyen kiscsapatnak, mint a miénk, minden percet ki kell használni ahhoz, hogy ősszel méltó ellenfelei lehessünk a mezőny tagjainak — mondotta. A testnevelési hivatal beszélgetésünket hallgató dolgozóinak helyeslő bólogatásaiból arra következtetünk, hogy a titkár kijelentése mögött nem valamiféle álszerénység húzódik meg. A bányászcsapat lehetőségei a játékosvásárlás terén ugyanis erősen behatároltak, jórészt saját nevelőmunkájukkal kell tehát megoldani az egyre nehezebbnek látszó feladatokat. A helyzet ismeretében nagy bravúrnak számított az elmúlt esztendőben a kerületi bajnokság megnyerése, s még nagyobb fegyvertény, hogy most a kétcsoportos második nemzeti liga résztvevői között szerepelnek. Abban szinte valamennyi sportbarát véleménye megegyezik a városban, hogy Stefan Dohnálek edzőnek döntő érdemei voltak a várakozáson felüli szereplésben. Nyilvánvaló tehát a döntés: a szakosztály vezetősége újabb időszakra is bizalmat szavazott a fiatal szakembernek. — Adott tehát a kérdés, hogy az elmúlt évi nagy siker, a kerületi bajnokság megnyerése után vajon milyen célt tűzött az edző és a csapat elé a szakvezetés? — Minimálisát, ami a mi esetünkben maximális volt, hiszen a középmezőnyben kellett végeznünk ahhoz, hogy jövőre a kétcsoportos nemzeti ligában szerepelhessünk ... A bennmaradás tehát a feljutással egyenlő! A legborzasztóbb az volt, hogy a tizenkét csapatos mezőnyben egyetlen hazai kisiklást sem engedhettünk meg magunknak, hiszen annak végzetes következményei lehettek volna. A csapat erejét, tartását bizonyítja az a tény, hogy a Prievidzán elszenvedett súlyos, 7:0-ás vereség után is talpra tudtunk állni, s lényegében minden mérkőzésen „hózni“ tudtuk magunkat. — így utólag miben látja a sikerek titkát? — Azt hiszem titokról nem lehet beszélni, hiszen mi a becsületes felkészülésre és semmi másra nem alapoztunk. Minden esetre ehhez jó szellemű közösségre volt szükség, s a városvezetésnek arra á nagyarányú anyagi és erkölcsi támogatására, amelynek különböző megnyilvánulási formáival lépten-nyomon találkoztunk. Ami egyes csapatrészeink teljesítményét illeti, első számú kapusunk Mihál, mindvégig egyenletes, jó teljesítményt nyújtott. Hátvédnégyesünk vezéralakja Seruľa volt, míg középpályás játékunknak Drozd volt a meghatározója. Mellette több labdarúgó is kicserélődött igazi és végleges megoldást azonban a mai napig nem találtunk a csapatrész összetételére. Ami a csatársort illeti kissé elmaradt teljesítménye a várttól. A kerületi bajnokság gólkirályára, Kuzma Zoltánra rendkívül nehéz feladat hárult, s a nagyon szoros emberfogásban bizony elmaradt teljesítménye a tavalyitól. Őszintén be kell vallanunk, hogy a rendkívül tehetséges fiatal csatár tehet erről a legkevésbé, hiszen életvitelében, magatartásában, nem történt kedvezőtlen változás. Sajnos, kissé megzavarta a fiút, hogy idény közben jő néhčny élvonalbeli együttes kereste fel ajánlataival, most a szezon végén pedig szinte egymásnak adták a kilincset az első és második ligás egyesületek képviselői. Mi hosszasan elbeszélgettünk vele, s reméljük legalább egy esztendőt nálunk marad még, hiszen most égető szükségünk lesz gólerejére, játékára. — Az Őszi idény megkezdéséig milyen lesz további programjuk, vannak-e új nevek játékoskeretükben? — Terveink szerint az elkövetkező időszakban 14—15 mérkőzést játszunk, emellett hetente négy edzés szerepel programunkon. Hazai környezetben fogadjuk többek között az elsőligás Prešov és Petržalka csapatát, valamint július 28-án a Békéscsaba együttesét. Ezen kívül játszunk Martin, Losonc, Nové Zámky, Štúrovo és néhány környékbeli I. A és második osztályban szereplő csapattal is. Játékoskeretünkben lényeges változás nem történt. Két tehetséges fiatal, Cin- cura és Križányi tagja lett keretünknek, hiszen az új versenykiírás értelmében legalább egy utánpótláskorú játékost pályára kell küldenünk minden mérkőzésen. Átigazolási terveink sajnos nem váltak valóra. Két élvonalbeli játékos neve forgott szóban, a végén azonban elálltak szándékuktól. Vidékről meg nagyon nehéz valakit átigazolni, hiszen minden kis csapat görcsösen ragaszkodik legjobbjaihoz, s még a semmit sem bizonyított gyerekekért is teljesíthetetlen anyagi követeléseik vannak. Pedig szükségünk lenne tehetségekre, hiszen B csapatunk is az ősztől I. A- osztályos lesz. Velük egyébként továbbra is Rias kolléga foglalkozik, akire a sportbarátok bizonyára emlékeznek még a Prešov és a CH Bratislava együtteséből. — Végül; milyen célkitűzések kel várják az idénynyitót? — Természetesen a bentma- radást tűztük ki célul, ami nagyon nehéz leóz, hiszen csoportbeli ellenfeleink többségét csak hírből ismerjük. Sorsolásunk viszonylag kedvező, itthon kezdünk, s ha a második fordulóban helytál: lünk Bardejovban, ez a továbbiakban nagy lelki pluszt jelenthet számunkra. Mindenesetre itt már nincs könnyű ellenfél, s még hazai környezetben is körömszakadtáig harcolnunk kell pontokért, játékosaim nevében én is ezt a harcos hozzáállást ígérhetem egyre bővülő szurkolótáborunknak. HACSI ATTILA Népszerűség. Kratochvílovát autogrammért ostromolják (Pospíšil-felv.)
