Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-18 / 168. szám, szombat
IBM! 1981. VII. 18. 5 ÉRTHETŐEN ÉS ÉRDEKESEN A BEROUNI JÁRÁS IDEOLÓGIAI AKTÍVÁJÁNAK TAPASZTALATAI A spanyol barikádokon EMLÉKEZÉS A SPANYOLORSZÁGI POLGÄRHÄBOR0 KITÖRÉSÉNEK 45. ÉVFORDULÓJÁN ay 1931-ben tartott választá- Í\L sokon a nép akaratából létrejött Spanyol Köztársaság heroikus és legyözetésében is dicsőséges forradalmi harcára, a kommunisták vezette munkásosztály nemzetközi szolidaritásának ragyogó példájára, a haladó, demokratikus erők elszánt fasisztaellenes küzdelmére emlékezünk a mai napon. A két évig és nyolc hónapig ví- vott polgárháborúban a nemzetközi méretűvé növekedett antifasiszta harcban nem ke-< vesebbről volt szó, mint a Spanyol Köztársaság néphatalmi rendszerének létéről, s nemcsak a spanyol, hanem az európai demokratikus vívmányok megvédéséről a fasizmus előretörésével, agresszív fegyveres hódító törekvéseivel szemben. Negyvenöt évvel ezelőtt az egész haladó emberi-: ség érdeklődéssel és együttérzéssel kísérte a spanyol nép hősi harcát, s nemzetre, nemzetiségre való tekintet nélkül a dolgozó nép legjobb fiai sokezres tömegekben siettek segítségükre, a Francoék, a fal- langista ellenforradalmárok által elszabadított pokol tüzének elfojtására — a Spanyol- ország-szerte kialakult frontvonalakra, tulajdonképp Európa s a haladó világ létérdekeit védelmező antifasiszta szabadságharcosok barikádjaira. Spanyolország az európai földrész gazdaságilag elmaradottabb vidékei közé tartozott. Jellegzetesen félfeudális, iparilag meglehetősen visszamaradott ország volt, államformáját tekintve 1931-ig ki-: rályság. A monarchia főképp a finánctökével szorosan szövetkezett nagybirtokos osztályra és az egyházra támaszkodott. Az 1931-es demokratikus forradalom előtt a megművelt földterület nagyobbik részét fog-* lalták el a száz hektárnál nagyobb földbirtokok. A legnagyobb földbirtokos s egyben a legnagyobb tőkés a katolikus egyház volt. Érthető tehát, ha a tőkés fejlődés spanyol földön később indult, mint a többi nyugat-európai országban, azonkívül a mezőgazdaság viszonylagos túlnépesedése hozta létre a munkanélküliek nagy tartalékhadseregét, amely lenyomta az ipari munkásság bérét. A húszas évek elején tovább’ fokozódtak ezek az ellentmondások és társadalmi ellentétek. Főleg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására a helyzet megérett a forradalomra, amely azonban a nagy vi« lággazdasági . válság hatására ellentmondásos formákban ment végbe. A monarchista uralkodó körök, hogy elejét vegyék a forradalmi folyamatoknak, az 1923-as államcsíny után a politikai hatalmat a Primo de Rivera reakciós tábornok vezette katonai direktórium kezébe adta, amelynek az volt a feladata, hogy a szélsőséges jobboldali erőkre támaszkodva Spanyolországot olasz minta szerint korporatív, rendi állammá, ill. fasiszta diktatúrává alakítsa át. A katonai diktatúra azonban nem tudta megszilárdítani a monarchiát. A nagy gazdasági válság tömeges for- radálmi megmozdulásokat váltott ki, s a néptömegek megdöntötték a királyságot, majd 1931-ben megteremtették a köztársaságot. A köztársasági kormány több demokratikus reformot hajtott végre, de nem oldott miig olyan égető kérdéseket, mint a földreform és a nemzetiségi kérdés, s nem számolta fel az ellenforradalmi erőket, amelyek az egyház támogatásával kiterjedt szervezkedésbe kezdtek. Létrehozták a fasiszta Falange szervezetet és a jobboldali pártok egységfrontját fCÉDAJ, amely az 1933-as választásokon többséget szerzett. A klerikáris és konzervatív Lerroux y Garcia- kormány a köztársaság demokratikus vívmányait jórészt felszámolta, s kíméletlenül üldözte a haladó elemeket. A reakció tombolásának két éve alatt, 1934—35-ben azonban hatalmas tömegmegmozdulásokra került sor (1934-ben a félmilliós földművessztrájk, az asztú- riai és a madridi munkásfelkelés, 1934 októberében Katalónia függetlenségének kikiáltása), majd az 1936 januárjában a kommunista, a szociális- ta és a köztársasági pártok, valamint a szakszervezetek ösz- szefogásából létrejött az antifasiszta népfront megalakítása, amelynek kormánya folytatta a demokratikus köztrásasági politikát, s elsöprő győzelmet aratott az 1936. február 16-i választásokon. Ez volt az ellenforradalmi lázadás megszervezésének tulajdonképpeni kiváltó oka, melynek kezdetét augusztus elejére tervezték Sanjurjo tábornok vezetésével, de repülőszerencsétlenség miatt bekövetkezett váratlan halála után megváltozott a terv: a lázadás időpontját előbbre helyezték, immár Francót bízva meg a katonai vezetéssel. 1936. július 18-án a ceutai rádió leadta a felkelés megkezdésére megadott jelszót: „Spanyolország fölött felhőtlen az égbolt“. Július 17— 18-án Spanyol Marokkóban, a Kanári-szigeteken és a Baleáro- kon állomásozó csapatok köré-! ben kitört a lázadás. Ugyanakkor a Falange és a CÉDA által irányított fasiszták megmozdultak Spanyolországban is, megszállták a középületeket, a stratégiailag fontos helyeket és legyilkolták a köztársasághoz hű parancsnokokat. Az ellen- forradalmi lázadókhoz Marokkóban átállt csapatok partra szálltak Dél-Spanyolországban — zömükben idegenlégiós egy-* ségek —, és július 19-én elfoglalták Sevillát. Egyidejűleg megkezdődött a falangisták Hitlerékkel és Mussoliniékkal korábban folytatott tárgyalásai alapján a német—olasz intervenció. Július végén már özön* lőtt az olasz és német katonaság, valamint hadianyag. Meg* indult a Condor Légió is, egy különleges, nagy katonai alakulat, amelyhez vadász-, bombázó, felderítő, és tengeri repülőgépek, nehéz- és könnyű légelhárító ütegek, páncélos egységek, páncéltörő tüzérség s egyéb modern felszerelésű fegyvernemek tartoztak. Az olasz kormány augusztusban külön bizottságot létesített a spanyolországi katonai beavatkozás irányítására. Mallorcán, a spanyol Baleárok egyik szigetén légi- és tengeri támaszpontokat létesített, onnan intézte kalóztámadásait a Spanyol Köztársaság ellen s szállította folyamatosan a katonai egységeket meg a hadianyagokat. Persze csatlakozott hozzájuk a Salazar diktátor vezette Portugália is. Az intervenció mértéke folyamatosan nőtt, az ember- és hadianyagot, hadfelszerelést, fegyvereket tekintve egyaránt. A német és az olasz fasiszták a 11. világháború „főpróbájának“ tekintették a spanyolországi intervenciójukat. Az ily módon cinkos szövetségre lépett francóista, hitle- rista és olasz fasiszta csapatok fokozatosan birtokukba vették a ország nyugati részét, csupán Bilbao és Ovideo körzete maradt a köztársaságiak kezén. A júliusban alakult tétovázó Giral-kormány megbukott, s szeptemberben széles népfrontra támaszkodó új kormány alakult, Largo Caballero, majd. Juan Negrin vezetésével, amelynek kommunista tagjai is voltak, s amely sürgősen megkezdte a lázadás leverésének szervezését. A flotta és a légierő hű maradt a köztársasághoz, s a munkásság soraiból megkezdték a köztársasághű milíciák szervezését. A kommunista párt Jósé Diaz és Dolores Ibárruri vezetésével döntő szerepet kapott nemcsak a politikai életben, hanem a hadműveletek irányításában is. Az új kormány leverte a felkelő csapatokat Madridban és BarcelÓ- nában. 1936—1937-ben nagyjából kiegyenlítődöttek az erőviszonyok — a madridi és a guadalajarai csatában majd a Teruelért vívott harcokban a köztársasági csapatok fényes győzelmeket arattak, mert közben a haladó emberiség legjobbjait, a nemzetközi brigádokba tömörült külföldi kommunistákat, szocialistákat s más baloldali önkénteseket, az ún. interbrigadistákat is az oldalukon tudhatták. Diadalmas hadműveleteik sorozatában 1938-ban és 1939 elején állt be a fordulat — alulmaradtak az ellenség túlerejével szemben. 1938 áprilisában az ellenforradalmi erők összpontosított támadásukkal kijutottak a Földközi-tengerhez, s így kettészakították a köz- társasági Spanyolország területét, ugyanakkor Madridban ún. honvédő junta alakult, amely megnyitotta a frontot a fasiszták előtt. így 1938. február 28-án a köztársasági hadsereg és a szociáldemokraták árulása folytán a fasiszta csapatok bevonultak Madridba. Ezzel létrejött Franco fasiszta diktatúrája, s megkezdődött kommunisták, demokraták s más becsületes hazafiak tömeges kivégzése és bebörtönzése. A Spanyol Köztársaság bukását elsősorban a nemzetközi reakció, az angol, amerikai német, francia finánctőke támogatása, a német—olasz fasiszta intervenció, valamint a belső reakció által kialakított ún. ötödik hadoszlop aknamunkája okozta — nem utolsósorban pedig a munkásosztály megosztottsága is. E vereségben külön szerepet játszott a nyugati hatalmak ún. benemavatkozási politikája, amelyet a Népszövetség Benemavatko- zási Bizottsága képviselt, s amely nem csupán meghátrálást jelentett a fasiszta támadók elől, hanem egyenesen a velük való együttműködést. Olyan politika volt ez, amelyet a monpol- és finánctőke érdekei diktáltak. Egyedül a Kommunista Internacionálé, a Szovjetunió kormánya s a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselte az igazi segítségnyújtást elsősorban a Népszövetségben és minden lehetséges nemzeti fórumon kifejezett tiltakozásukkal a tőkés hatalmak ármánykodásai, politikai, diplomáciai cselszövései ellen. Amellett hadfelszereléssel, interbrigadista önkéntesek toborzásával s spanyol földre küldésével. N em lehet említés nélkül hagyni azt az internacionalista példamutatást sem, amelyet akkor pártunk tanúsított a spanyol nép szabadság- harca iránti szolidaritásban. Hazánkból, több mint háromezer önkéntes interbrigadista jelentkezett s vett részt a spanyol nép forradalmi harcában — köztük mintegy kétezer szlovákiai magyar nemzetiségű állampolgár is. Beírták nevüket az európai történelem legszebb lapjaira, ki hősi harcával, frontszenvedéseivel, majd a Spanyol Köztársaság bukása után lefegyverezve a Gurs Ag- de-i és St. Cyprien-i internáló táborokban elviselt sanyarú sorsukkal — sokan pedig vérükkel s hősi halálukkal is. MIKUS SÁNDOR Gyakorlat bizonyítja, hogy ott, ahol a pártelőadó, illetve a propagandista képes a hallgatókat vitára ösztönözni, szavainak hatása lényegesen nagyobb, mint ott, ahol az anyagot csak előadják, s nem kötik össze az adott hely problémáival. Más szóval az ideológiai munkát hatékonyan irányítani mindenekelőtt azt jelenti, hogy tartalmát olyan emberek adják elő, akik elméletileg és gyakorlatilag jól felkészültek, szüntelenül kiegészítik politikai ismereteiket és gazdag élettapasztalatokkal rendelkeznek. Jó tapasztalatokat szereztek ezen a téren a berouni járási pártbizottságon. Olga Kozelko- vá, a járási pártbizottság titkára ezzel kapcsolatban megje^ gyezte: — A párt ereje mindig is a néppel való szoros kapcsolatában rejlett. A jövőben sem pótolhatja semmi a pártelőadó, a propagandista, az agitátor élő szavát, akinek érthetően és érdekesen kell beszélnie. Éppen ezért a marxizmus—leninizmus esti egyetemének mindhárom évfolyamában figyelemmel kísérjük a hallgatókat és közülük a legjobbakat értékeljük. Az is- fcola elvégzése után a hallgatók alapszervezeteivel tárgyalunk azok besorolásáról a járási párt- bizottság politikai nevelési házának előadócsoportjába. Ezzel előadóink és propagandistáink testületének száma állandóan növekszik. Jelenleg mintegy 1400 tagja van. Megköveteljük, hogy a politikai nevelés házának minden előadója elvégezze az esti egyetemet. Ilyen szempontból a legfelkészültebb a marxista—leninista filozófia, a tudományos kommunizmus és a politikai gazdaságtan előadócsoportja. — Politikai nevelési házunkban 12 előadócsoport tevékenykedik, összesen 250 előadóval — kapcsolódik be beszélgetésünkbe a politikai nevelési ház igazgatója, Vlastimil Kokeš. — Politikai felkészítésüket úgy szervezzük meg, hogy az esti egyetem elvégzése után külön tanulmányi tervet állítunk ösz- sze számukra. Utána szemináriumokba, illetve rövid ideig tartó bentlakásos tanfolyamokba osztjuk be őket a kerületi politikai iskola keretében. Hasonlóan történik az üzemi pártbizottságok előadóinak politikai nevelése. A járás ideológiai munkájának szervezése és tervezése során figyelmet szentelünk annak, hogy a pártelőadók felkészítése sohasem érhet véget egy-egy tanfolyam elvégzésével. Állandó és egyre igényesebb folyamatról van szó, amely a lehetőségek újabb formáinak keresését teszik szükségessé, hogy még színvonalasabb legyen az ideológiai aktíva felkészítése. — Ha egy előadó, vagy propagandista valamilyen gondolattal lép az emberek elé, mindenképpen többet kell tudnia, mint amennyit éppen közölni akar, számítania kell a hallgatók esetleges kérdéseire is. Minden megingása, előadásának ígéretesen (kezdték a hetedik ötéves terv első esztendejét a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás ipari és mezőgazdasági üzemei. Az első félévre előirányzott feladatokat valamennyi gazdasági egység teljesítette, s járási viszonylatban 1,2 százalékos többlettermelésről beszélhetünk. Különösen dinamikus fejlődés tapasztalható az ipolynyéki (Vinica) Bučina üzemegységében, ahol az év első hat hónapján 108,5 százalékra teljesítették az előirányzottakat. Az elmúlt esztendő hasonló időszakához viszonyítva átlagosan 3,5 százalékkal fokozódott a termelés járási viszonylatban. Kevésbé biztató képet mutat a nemrég elkészült statisztikai gyorsjelentés az úgynevezett módosított saját teljesítmények mutatója, ahol az ütemtervtől éppúgy elmarad a UAZ nagykürtösi üzeme, mint a már említett ipolynyéki Bučina. Kisebb visszaesésről beszélhetünk az építőiparban a korábbi esztendőkhöz viszonyítva, ami a bárminemű bizonytalansága, vagy ha csupán felolvassa az anyagot, (sajnos még ez is előfordult), a hallgatók figyelmének csökkenéséhez vezet, s természetesen a vitakedv csökkenésével is jár. Vagyis az ilyen előadás nem teljesíti feladatát, lényegében fölösleges, hiszen nem járul hozzá a hallgatók politikai tudásának gyarapításához. Éppen ezért nagy gondot fordítunk a járási szemináriumok szervezésére, melyek keretében az előadók és a propagandisták minden témát átvesznek, melyet a pártoktatás során előadnak. Részt vesznek a szemináriumokon a polgári nevelést tanító pedagógusok, valamint a történelem, a földrajz tanítói és a szocialista akadémia járási bizottságának előadói, továbbá a járási szakszervezeti tanács, az ifjúsági szervezet, a nemzeti bizottságok tisztség- viselői. Ez megteremti számunkra az egységes fellépéshez szükséges feltételeket a járás valamennyi ideológiai dolgozója és nevelési intézménye számára. A járás tisztségviselői, előadói és propagandistái részére a berouni járási pártbizottság politikai nevelési háza konzultációs központot hozott létre, melynek célja a komplex intézkedések érvényesítése terén szerzett tapasztalatok hasznosítása. A központban egy tantermet szemléltető táblázatokkal rendeztek be. Továbbá különféle grafikonokkal, faliújságokkal. Ezek a komplex intézkedések lényegét magyarázzák. A konzultációs központot főleg gazdasági dolgozók látogatják, akiknek munkabeosztása szorosan összefügg a tárgyalt kérdésekkel és akik a pártoktatás különböző fokozatain maguk is előadnak a komplex intézkedésekről. Rendszeresen járnak a propagációs központba például az Álba, a hofevicei Harmonika, a Pűmstav vállalatoktól. Kozelková elvtársnő megemlítette, hogy az ideológiai aktíva felkészítésére kifejtett erőfeszítéseik eredményesnek iszonyúinak. Gyarapodott azoknak a pártszervezeteknek a száma melyekben éppen a pártelőadók alapos felkészítésének köszönhető, hogy az elmélet szorosan összeköti a gazdasági feladatokkal, vállalati szinten csakúgy, mint az egyes munkaterületeken. Az eredmények a dolgozók munkakezdeményezésének fokozódásában is megmutatkoznak. A berouni járásban tehát a pártelőadók és a propagandisták felkészítése terén valóban jelentős munkát fejtenek ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy eredményeikkel teljes mértékben elégedettek. A XVI. párt- kongresszus által kitűzött feladatok igen igényesek, de teljesíthetőek. Megvalósításukhoz mindenkinek hozzá kell járulnia, így a pártelőadóknak is. Éppen ezért a járási pártbizottság már most gondol az elkövetkező pártoktatási évre, s megteszi a lépéseket az ideológiai aktíva felkészítésére. VÄCLAV PERGEL beruházások mérséklésére vezethető vissza. Az állati eredetű mezőgazda- sági termékek felvásárlása terén a vágómarha eladását 107,7 százalékra teljesítették a járás nagyüzemei, baromfihúsból pedig 4,5 százalékkal adtak el többet a tervezettnél, örvendetes a tejtermelés fejlődése is, melynek eladási tervét 103,9 százalékra teljesítették a szövetkezetek és állami gazdaságok. Valamivel 'kedvezőtlenebb a heiy- zet a tojás és a sertéshúseladás terén, ahol az esztendő második felében kell kiegyenlíteni «iz időszaki lemaradást. Egyértelmű fejlődés tapasztalható a szállítások, a kereskedelem és a vendéglátás terén. Az állami 102,7, a szövetkezeti kereskedelem és vendéglátóipar 105,1 százalékra teljesítette féléves tervét. Az utóbbi adatok egyúttal a lakosság bevételeinek és vásárlóerejének növekedésére is utaInak. , —h. a— ' Kari Liebkneclit csehszlovák tüzérségi üteg Utrillas mellett 1938 februárjában (Archív-felvétel) Biztató kezdet
