Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-02 / 154. szám, csütörtök

A CSSZSZK kormányának programnyilatkozata (Folytatás a 4. oldalról) nép kulturális, politikai szín­vonalának komplex és szünte­len növekedését, a társadalom kulturáltságának növekedését. Nyilvánvaló, hogy ez megköve­teli az összes állami és társa­dalmi szervezet egybehangolt tevékenységét, nevelő munká­juk minőségének és hatékony­ságának javítását, beleértve azt is, hogy a kulturális értékek terjesztése terén igényesebb kri- térimokat kell teljesíteni. 1981. VII. 2. A BÉKÉRE, EGYÜTTMŰKÖDÉSRE TÖREKSZÜNK Engedjék meg, hogy ismertes­sem a szövetségi kormány cél­kitűzéseit a külpolitikai tevé­kenységben. Ezek, amint a CSKP XVI. kongresszusán meg­állapítottuk, elválaszthatatlanul összekapcsolódnak belpoliti­kánk feladataival, a szocialista közösség egysége megszilárdí­tásának céljával. Bonyolult nem­zetközi helyzetben tanácsko­zunk, amikor megromlott a po­litikai légkör, növekedett a fe­szültség és a háborús gócpontok száma, befagyasztottak több le­szerelési tárgyalást, és megkez­dődött a fegyverkezés új fordu­lója. A hetvenes évek a törté­nelemben a szocialista közös­ség országai eredményes béke­kezdeményezéseinek időszaka­ként szerepelnek. Csehszlovákia is ehhez a közösséghez tartozik és a kezdeményezésekhez min­den erejéből hozzájárul. Ez az évtized a Szovjetunió békepoli­tikája győzelmének évtizede volt. Ma azonban szomorú tény, hogy a kapitalizmus ismét há­borús őrületet szít, a lázas fegy­verkezés és a háborúk segítsé­gével próbálja megvalósítani céljait. Ezek az új jelenségek mélyen érintenek bennünket és egyide­jűleg hatnak a jelen és a jövő döntéseire. A világ komoly váh tozásainak, s annak tudatá­ban, hogy további nyugodt fej­lődésünk feltétlenül megkívánja a békét, egyértelműen párto­lunk minden, az SZKP XXVI, kongresszusa emelvényéről el­hangzott javaslatot. Örömmel fogadtuk a Szovjetunió Legfel* sőbb Tanácsának a világ parla­mentjeihez és népeihez intézett felhívását is. Üdvözöljük azt, hogy Moszkvában, a szocializ­mus nagy metropolisában, ismét sürgetően elhangzott: „Mindent meg kell tenni, hogy biztosított legyen az emberek élethez való joga“. Éppen ezért, e jelentős kezdeményezések képezik az egyetlen lehetséges alternatívát a lázas fegyverkezés irányzatá­val, a feszültség és a konfron­táció stratégiájával szemben, amelyet az Egyesült Államok és további imperialista országok egyes körei juttatnak érvényre. Közben a mi szemünkben is döntő fontosságú az, amit nem­rég Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke mon­dott: „A nemzetközi helyzet le­het rosszabb vagy jobb, de igen fontos le nem térni a helyes út­ról! Kitartóan azon fogunk munkálkodni, hogy csökkenjen a feszültség, megőrizzük az eny­hülést és biztosítsuk további tér­hódítását. Ez kulcskérdés“. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság mély meggyőződé­se, hogy létfontosságú a külön­böző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élé­se, hasznos az enyhülési politi­ka elsősorban katonai területre történő kiterjesztésének szándé­ka, szükséges Európában a kö­zepes hatótávolságú rakéták száma korlátozásáról és csök­kentéséről szóló szovjet—ame­rikai tanácskozások felújítása, szükséges az előrelépés a kato­nai enyhüléssel és a leszerelés­sel foglalkozó európai konferen­cia előkészítésében. Ennek szel­lemében fejti ki ma is és a jö­vőben is tevékenységét diplomá­ciánk, a külkereskedelem, a kul­turális kapcsolatok dolgozói, s általában mindazok, akiknek szerepük van a külpolitika szín­terén. SZILÁRD SZÖVETSÉGBEN A SZOVJETUNIÓVAL A csehszlovák külpolitika alapelve a múltban, a mában és a jövőben is az internacionalista testvéri szövetség, elvtársi együttműködés és a Szovjeunió- val való legszorosabb szövetségi együttműködés lesz. Gustáv Hu­sák elvtárs a CSKP XVI. kong­resszusán kijelentette, hogy ép­pen „a Szovjetunióval való szö­vetség fejezi ki népünk, a cseh­szlovák kommunisták, nemze­teink létfontosságú érdekeit és vágyait. Nagyrabecsülik a Szov­jetuniónak, mint a szocializmus, s minden forradalmi, haladó erő szilárd támaszának, a békés fejlődés szavatolójának szere­pét. Ezen az erőn megtörnek az imperialista és a militarista kö­rök azon szándékai, hogy aka­ratukat más népekre ráerősza­kolják.” Természetesen szándékunk megfelelőképpen gazdagítani a szocialista internacionalizmus gyakorlatát Európa minden test­véri országa, a Bolgár Népköz- társaság, a Magyar Népköztár­saság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Román Szocialista Köztársaság viszonylatában. Hi­szen a szocialista világközösség ereje és egysége nemzeti önál­lóságunk megbízható védőpaj­zsa, a jelen és a jövő biztonság- érzetének egyik forrása, a vi­lág jobb jövőjének előfelté­tele. Folytatjuk a kölcsönösen elő­nyös együttműködést a Jugosz­láv Szocialista Szövetségi Köz­társasággal. Szándékunkban áll ezzel a baráti országgal bővíteni immár hagyományos kapcsola­tainkat. A Lengyel Népköztársaságot illetően a kormány kifejezi nyugtalanságát a testvéri or­szágban bekövetkezett fejlemé­nyek miatt, s hogy még nem si­került meggátolni a válság tér­hódítását. Az SZKP Központi Bizottságának a LEMP Központi Bizottságához intézett elvtársi levele, amellyel teljes mérték­ben azonosulunk, feltárta a népi Lengyelországot fenyegető ve­szély mélységét. Továbbra is re­méljük, hogy északi szomszé­dunk szocialista és hazafias erői uralni fogják az aggasztó hely­zetet, keresztülhúzzák az ellen- forradami erők számításait, meggátolják a Nyugat beavat­kozását belügyeikbe. Egyidejű­leg ismételten biztosítjuk a len­gyel elvtársakat sokoldalú szo­lidaritásunkról, felkészültsé­günkről minden vonatkozásban fejleszteni és bővíteni együtt­működésünket. A legszorosabb testvéri kap­csolatokat kívánjuk fenntartani a szocialista Kubával is, amely a szocializmust sikeresen építő el­ső latin-amerikai ország, s amely derekasan állja az új földrészen az amerikai imperia­lizmus nyomását. Ehhez hasonlóan szorosan kí­vánunk együttműködni a Mon­gol Népköztársasággal, amely megvalósítja a szocialista épí­tés programját, továbbá Viet­nam, Laosz és Kambodzsa né­peivel, amelyek mélyreható szo­cialista átalakulást valósítanak meg, s egyidejűleg sikeresen szembeszegülnek az imperialista agresszióval, valamint a pekingi hegemonizmus cselszövéseivel. Továbbra is együttműködünk a Koreai Népi Demokratikus Köz­társasággal. Meg kell még mon­danunk, semmi sem gátolja — legalább is a mi részünkről — a csehszlovák—kínai kapcsola­tok javulását, persze külpoliti­kánk alapelveinek megőrzése mellett. Hangsúlyozzuk, hogy *, Cseh­szlovákia a Varsói Szerződés szervezetének szilárd láncsze­me. Ez a szervezet kizárólag vé­delmi célokat követ az azonos és egyenlő biztonság feltételei között. Amennyiben azonban egyes NATO-államok fokozzák az erőviszonyok megváltoztatá­sát célzó irányzatukat — külö­nösképpen veszélyesnek tekint­jük szándékukat öt nyugati or­szág területére telepíteni 572 új közepes hatótávolságú rakétát — akkor Csehszlovákia és szö­vetségesei is megteszik az elke­rülhetetlen intézkedéseket. Vé­gül is a csehszlovák néphadse­reg és fegyveres erőink mindig eleget tettek kötelességeiknek a szocialista világ nyugati mezs­gyéjének védelmében, és ez így lesz a jövőben is. Jelenleg, amikor Európa és a világ a fejlődés göröngyös út­jára került, amikor mély fele­lőséget érzünk minden politikai döntésért és gondosan mérle­geljük következő lépéseinket, biztonságérzettel tölt el bennün­ket, hogy a szocialista közös­séghez tartozunk. Hiszen Euró­pa békés fejlődése e közösség léte, egysége, összehangolt eljá­rása, önzetlen együttműködése, valamint gazdasági és katonai ereje híján elképzelhetetlen. TÁMOGATJUK A MOZGALMAKAT Elvtársak, az elmúlt években az érdek­lődés homlokterébe került Afri­ka fejlődése. Éppen ezen a föld­részen tetőzött a hetvenes évek­ben a nemzeti felszabadító harc, a messzemenő társadalmi válto­zások nyomán számos forradal­mi demokratikus rendszer jött létre. Néhány közülük a fejlő­dés szocialista útja mellett dön­tött. Ez az új jelenség a cseh­szlovák külpolitikától megkí­vánja, elsősorban az Angolai Népi Köztársaság, a szocialista Etiópia, a Mozambiki Népi Köz­társaság, valamint a földrész to­vábbi antiimperialista orientá­ciójú államai iránti nemzetközi szolidaritás és hatásos együtt­működés megfelelő gyakorlatát. Támogatjuk az Afrikai Egy­ségszervezet törekvéseit is, fő­leg azon lépéseit, amelyeknek célja a felszabadult országok teljes függetlenségének kivívá­sa, s amelyek az „oszd még és uralkodj“, nem újsütetű doktrí­nája, az imperializmus és a rasszista Dél-afrikai Köztársa­ság erőinek szövetkezése ellen irányulnak. Egyidejűleg határo­zottan elítéljük Namíbia meg­szállását, amelynek felszabadító harcát a SWAPO szervezet ve­zeti. Afrikához hasonlóan széles körű együttműködésre törek­szünk Ázsiában a fejlődés szo­cialista útját járó államokkal is, az Afganisztáni Demokratikus Köztársasággal és a Jemeni Né­pi Demokratikus Köztársaság­gal. A forradalmi folyamat és a béke általános érdekei megkí­vánják, hogy rendezzék az Af­ganisztán körül kialakult hely­zetet. Ez az ország az imperia­lista államok által támogatott egyes szomszédai által hadüze­net nélkül kirobbantott háborús helyzetben éli napjait. Ezért üd­vözöljük az afgán kormány va­lamennyi javaslatát, melynek célja ebben az övezetben kidol­gozni a biztonság nemzetközi szavatolásának rendszerét. Szo­lidaritásunkat az afgán forrada­lommal és annak támogatását egyértelműen kifejeztük az ál­lamaink között legfelsőbb szin­ten megtartott tanácskozások, valamint a barátsági és együtt­működési szerződés aláírása al­kalmából. Ugyanakkor pártoljuk az olyan tanácskozást, amely a Perzsa-öbölben és az Indiai-óce­án térségében gátat emelne az amerikai katonai terjeszkedés elé. Természetesen egyek va­gyunk azokkal az erőkkel, ame­lyek szorgalmazzák az Irak és Irán közti háborús konfliktus befejezését és a köztük levő vi­tás kérdések politikai rende­zését. Nagyon nyugtalanít bennün­ket a közel-keleti robbanékony helyzet, ahol Izrael agresszív akciói gátolják az arab palesz­tin nép nemzeti sorsának igaz­ságos megoldását. A nemzetközi jog példátlan megsértésének, további agresszív lépésnek te­kintjük az izraeli légierők Liba­non, valamint az iraki nukleá­ris berendezések — mellesleg, ezek a berendezések tartósan nemzetközi ellenőrzés alatt áll­tak —■ ellen a közelmúltban el­követett támadásokat. Tisztában vagyunk ezeknek a kísérletek­nek a céljaival. A Camp David-i egyezmények csődjét szeretnék helyettesíteni az olyan katonai provokációk új irányvételével, amelyeknek hátterében az Egyesült Államok katonai jelen­léte törvényesítésének törekvé­se húzódik meg. A veszélyes helyzet egyetlen kiútjának az olyan nemzetközi konferencia összehívásának javaslatát te­kintjük, amelyen foglalkozná­nak a közel-keleti feszültség okaival, a palesztinaiak nemze­ti és állami jogainak megújítá­sával, az Izrael által megszállt területeken, Tel Aviv agresszivi­tásának megfékezésével, s végül ebben az övezetben minden ál­lam biztonságának szavatolá­sával. Tudatában vagyunk a világ fejleményeire mind erőteljeseb­ben ható, antiimperialista orien­tációjú arab országokkal való sokoldalú együttműködés fon­tosságának. Haladó harcukat mindig a szükséges segítségben részesítjük. Elsősorban a Szíriai Arab Köztársaságra, az afrikai földrészen pedig a Líbiai Arab Szocialista Népi Államra (Dzsa- maharija) és az Algériai De­mokratikus és Népi Köztársa­ságra gondolok. Végül hangsú­lyozzuk, hogy kiemelt jelentő­sége van kapcsolatainknak az Indiai Köztársasággal E kap­csolatok hagyományai és szín­vonala előfeltételét képezi a gazdasági együttműködés új formáinak is. Továbbra is pozitív a viszo­nyunk az el nem kötelezettek mozgalmához. Különösképpen közelállnak hozzánk azok az or­szágok, amelyek meg nem alku- vóan lépnek fel az imperializ­mussal, a neokolonializmussal, a rasszizmussal szemben, s egy­idejűleg megvalósítják a gazda­sági és társadalmi átalakulás programjait. Mély meggyőződé­sünk, hogy a felszabaduló fia­tal nemzeteknek nemcsak a po­litikai önállóságra van joguk, hanem az érvényre jutó demok­ratikus nemzetközi viszonyok keretében a gazdasági függet­lenségre is. Ezért határozottan elítéljük az Egyesült Államok kormányzata egyes képviselői­nek azon kísérleteit, hogy a nemzeti felszabadító harcot a nemzetközi terrorizmussal azo­nosítják s ezzel mentegetik az ellenforradalom exportját, ami a konfrontációra és az erővel va­ló zsarolásra irányuló politiká­juk része. SZÜKSÉG VAN A PÁRBESZÉDRE Tisztelt elvtársak! Hazánk a szocialista és a tő­kés világ határán él. Mindig megyőződéses hívei voltunk az elmúlt évtizedben Európában megvalósult békés egymás mel­lett élés politikájának. Ezt az alapelvet a jövőre is kötelező­nek tekintjük. Határozottan pár­toljuk a helsinki Záróokmányt és annak következetes megva­lósítását. Ezzel szemben eluta­sítjuk az észak-atlanti tömbnek a katonai fölény kivívására irá­nyuló minden kísérletét. Nem vonz bennünket a megfélemlí­tésre épülő béke, és nem ver­sengünk senkivel sem abban, hogy a fegyverzetben és a had­sereg létszámában fölényt vív­junk ki. Ezért kívánunk párbe­szédet minden nyílt kérdésről, az enyhülés katonai területre történő kiterjesztéséről. A mad­ridi értekezleten ezért támogat­tuk a katonai enyhülésről és leszerelésről szóló európai kon­ferencia összehívására irányuló igyekezetet. Ilyen egyszerűek és emberiek politikánk elvei a szomszédos országokkal és Nyugat-Európa távolabb fekvő országaival kap­csolatban. Az elmúlt években jószándékunkat tettekre tudtuk váltani. Valóban szomszédi kap­csolatban állunk Ausztriával, amelynek az enyhülés kérdései­vel kapcsolatos pozitív állásfog­lalása jelzi, hogy együttműkö­désünk még elmélyíthető. Előrelépést tapasztaltunk a Német Szövetségi Köztársaság iránti kapcsolatokban is, főleg azt követően, hogy Gustáv Hu­sák elvtárs, a CSKP KB főtitká­ra, a CSSZSZK elnöke tárgyalt az NSZK vezetőivel. Nyilván itt is fejlődésre kerül sor, ameny- nyiben nyugati szomszédunk folytatja a nyugatnémet keleti politika alapelveiben megteste­sült minden pozitívum megvaló­sítását. Határozottan elutasít- juk azonban a revansizmus megnyilvánulásait, a győztes Hitler-ellenes koalíció egyezmé­nyeinek kétségbevonását, s az idei szudétanémet találkozókon történelmünkből levont elfogad­hatatlan kioktatásokat. Hagyományosan fejlesztjük baráti kapcsolatainkat Finnor­szággal. Nézetünk szerint ezek Európa többi északi országával fenntartott kapcsolataink példá­jaként szolgálhatnak. Jó ered­ményeket értünk el Görögor­szággal, ugyanazt a célt követ­jük a Benelux államok, Svájc, Spanyolország és Törökország viszonylatában. Igyekszünk javítani és elmé­lyíteni kapcsolatainkat Francia- országgal. Ezek egyelőre nem felelnek meg sem a hagyomá­nyoknak, sem a szükségletek­nek. Ugyanakkor becsüljük Franciaország hozzájárulását az enyhülés politikájához, valamint a Kelet és a Nyugat közti együttműködés ügyéhez is. Ré­szünkről semmi sem gátolja, hogy együttműködésünket a kornak megfelelő szintre emel­jük. Feltételezzük, hogy ehhez hasonló célt tűz ki maga elé a Francia Köztársaság jelenlegi kormánya is. Sajnos, ismételten ki kell je­lentenünk, hogy nem a mi hi­bánkból nincsenek jó kapcsola­taink az Amerikai Egyesült Ál­lamokkal. Ez az egyetlen olyan nyugati ország, amellyel mind­máig nem rendeztük teljes mér­tékben a kapcsolatokat. Önök előtt ismeretes, hogy továbbra is a hitleristák által tőlünk elra­bolt, s az Egyesült Államok kor* mánya által még mindig jogta­lanul visszatartott aranykészlet visszaszolgáltatásáról van szó. Joggal felháborítottak bennün­ket a közelmúlt hírei egyes amerikai körök szándékáról, hogy ezt a csehszlovák népva- gyont elkobozzák és kiárusít* sák. Hiszen egy ilyen, a nemzet­közi joggal ellenkező lépés csak kárára lenne kapcsolata­inknak. Természetesen az ilyen megoldást határozottan elutasít­juk. A csehszlovák kormány nem egyszer mutatott hajlandó­ságot a vagyonjogi elrendezés­re. Ma is ez a szándéka. Végül ismét hangsúlyozni sze-. retném, hogy a csehszlovák 1.31- politika tartósan törekedni fog az enyhülésre, a megértésre ár­az együttműködésre, a lázas fegyverkezési verseny megszün­tetésére és a háborús fenyege? lés elhárítására. Célunk a béka és ismét a béke. Abból a mély meggyőződésből indultunk ki, hogy ezért a célért, vagyis a bé­kés jövőért síkraszállnak min-, den földrész népei. A XVI. KONGRESSZUS HATÁROZATAINAK MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya önök elé terjeszti a következő időszak­ban kifejtendő tevékenysége programjának javaslatát. Fő célja megvalósítani a CSKP XVI. kongresszusának határozatait szocialista társadalmunk továb­bi fejlődése, népünk békés éle­tének biztosítása érdekében. E célok sikeres elérése nyilj ván egyet jelent majd azzal, hogy hazánk nem csekély mér? tékben hozzájárul a szocialista közösség fejlődéséhez, egységé­nek, súlyának és tekintélyének megszilárdításához világviszony? latban is. Népünk ezzel járul hozzá a békéért folyó harchoz, a különböző társadalmi rendsze­rű államok együttműködéséhez. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának meg? győződése, hogy tevékenységé? nek programja és az abból kö­vetkező feladatok megfelelnek az ország és népe szükségletei? nek és lehetőségeinek. Teljesí? tése további fejlődést idéz elő a társadalmi élet minden terüle? tén. Engedjék meg, tisztelt képvü selő elvtársak, hogy a szövetsé? gi kormány nevében őszinte kö­szönetét mondjak önöknek a tá­mogatásért, amely az elmúlt időszakban hatásosan segítette munkánkat. A kormány, tevékenységének programját előterjesztve, ismét kéri bizalmukat és segítségüket a CSKP XVI. kongresszusa irányvonalának teljesítéséhez hazánkban, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságban a to­vábbi sokoldalú fejlődés elő­mozdításának igyekezetéhez. (Alcímek: Of SzA) '

Next

/
Oldalképek
Tartalom