Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-17 / 167. szám, péntek

WűJMPbVfiKKír, A jó irodalomnak is kell cégér Egy könyvesbolt jó eredményeinek titka A nyugat-szlovákiai kerület 93 könyvesboltja közül kettő működik Dél-Szlovákia egyik legjelentősebb ipari, mezőgaz­dasági és kulturális központjá­ban, a gazdag történelmi múltú Komáromban (Komárno). Ma arra gondolunk, hogy az inten­zíven fejlődő város népessége már meghaladja a százezret, mindenképpen szüksége van a két könyvesboltra, hiszen az emberek könyvigénye egyre nő. Azonfelül a két boltnak nem­csak a város hanem az egész járás szellemi szükségleteit ki kell elégítenie. A kettő közül most a Steiner Gábor utca 37. szám alattiba látogatunk el, mely egyike a kerület legna­gyobb forgalmú könyvesboltjai­nak. Sipicky András üzletvezető 33 éve dolgozik a könyvesbolt­ban, melynek vezetésével 1956- ban bízták meg. Mindent tud a boltról és a sikeres könyvel- adás titkairól. — 1948-ban kerültem Ide mint kitanult könyvkereskedő. A mai bolt helyén a felszaba­dulás előtt nyomda, könyvkö­tőműhely és könyvkereskedés működött. A szakmát magam is itt sajátítottam el. Persze ké­sőbb a kereskedelmi középisko­lát és a boltvezetői tanfolyamot is elvégeztem. Sipicky András vérbeli könyvkereskedő. Ismeri a szak­ma minden fortélyát. — ön szerint milyen a jó eladó? — A jó eladó mindent meg­tesz azért, hogy teljesítse a vevő kívánságát. Készséges, elő­zékeny, kedves, alig ismeri azt a szót, hogy — nincs. Ha szükséges, akár más könyves* boltból is megszerzi, amit a vevő keres, hogy az elégedett legyen, és bízzon az eladóban. A jó eladó — de ez a vezető­re is áll — pszichológus és pedagógus is egyben. És hosz- szabb ideig egy munkahelyen marad, hogy ismerje a vevőket s a körülményeket. Sipicky Andrást sokéves fi­gyelemre méltó könyvterjesztői és bolté vezetői eredményeiért két ízben kitüntette a Sloven­ská kniha főigazgatósága, két ízben a Szlovák Kiadói Fő- Igazgatóság és 1976-ban az SZSZK Kulturális Minisztériu­mától is megkapta A kultúra példás dolgozója címet „a szov­jet irodalom terjesztése terén kifejtett sikeres és áldozatos munkájukért.“ Itt azt is el kell mondanunk, hogy a könyves­bolt eladói gárdája 1974 óta szocialista munkabrigádba szer­veződve dolgozik. (A kollektí­va tagjai Sipicky Andráson kí­vül Zsilák Erzsébet és fíeládi Ilona helyettesek, Hernyó Valé­ria, Uolečko Katalin és Seme- nei Erzsébet.! Azóta a brigád minden második évben elnyer­te a bronz, illetve ezüst foko­zatot, az idén a Nyugat-szlová­kiai Kerületi Szakszervezeti Ta­nács három arany, egy ezüst és két bronzjelvénnyel tüntet­te ki a szocialista munkabrigád tagjait. Ez év áprilisában a kollektíva megkapta „A hato­dik ötéves terv feladatainak ki­váló teljesítéséért“ járó kor­mánykitüntetési is, melyet Ľu­bomír Štrougal miniszterelnök látott el kézjegyével. A példa san vezetett Krónika plaszti­kus képet ad a brigád életéről és versenyeredményeiről. Természetesen az elismerést a könyvkereskedelemben sent osztogatják ingyen. Az eltelt 25 év alatt, amióta Sipicky András vezeti a boltot, a kol­lektíva a tizennégyszeresére növelte a forgalmat. Míg 1956- ban csupán 400 ezer korona volt az évi bevétel, addig 1981- ben 5,5 millió a könyvesbolt évi forgalmi terve, melynek az első félévre eső részét sikere­sen teljesítették. (Csupán vi­szonyítás kedvéért említjük, hogy 1974-beu 3 millió 250 ezer, 1975-ben 3 millió 30U ezer volt az évi forgalom.) — Milyen eladási munkafor­mákat alkalmaz könyvesbolt­juk? — fordulok Zsilák Er­zsébet és Beládi Ilona helyet- tesvezetőkhöz. — Mindenekelőtt azt emlí­teni meg — válaszolja Zsilák Erzsébet —, hogy munkánkat 29 állandó könyvterjesztő se­gíti, akik évenként külön külön 50 ezer korona értékű könyvet adnak el. Valamennyien dicsé­retesen dolgoznak, megérdem lik űz elismerést. Azonkívül a bolt még 1960 táján kiépítette ún. könyvsarok-liálózatát. Hu­szonöt ilyen „könyvsarkunk“ van élelmiszerboltokban, ve- gyeskereskedésekben, papírüz­letekben és másutt. Ez az el­adási forma minden évben kö­rülbelül 300 ezer koronával gyarapítja forgalmunkat. Eze­ket az eladóhelyeket éppúgy, mint könyvterjesztőink készle­tét rendszeresen feltöltjük könyvújdonságokkal. — tís hogyan jutalmazzák őket? — A „könyvsarkak“ ellátói a forgalom tíz százalékát, míg a terjesztők annak 5—10 száza­lékát kapják. Ezt egyébként a Slovenská kniha külön utasí­tásban szabályozza. További jó eladási formák a könyvklállí- tások, melyekből évenként megközelítőleg 130-at is lebo­nyolít a könyvesbolt különböző alkalmakkor és helyeken, pél­dául iskolákban, üzemekben stb. De a bolt a terjesztés olyan A matematika történetéről Különösen a matematikusok számára érdekes kiadvány lá­tott napvilágot Magyarorszá­gon, Nagy pillanatok a mate­matika történetében címmel. E válogatás — amely a József Attila Szabadegyetem előadás- sorozata alapján készült — a matematika történetének né­hány jelentős állomásával, egy- egy matematikai probléma olykor évszázadokra nyúló ki­bontakozásával ismertet meg. A fejezeteket, amelyekből néhány egy-egy témakör szüle­tésének, fejlődéseinek évtize­deit olykor évszázadait ábrá­zolja, mind más matematikus írta. S urány i János nemcsak a görögök matematikájáról ír, de megismertet egy problémával is, amelynek az ihletői is az ókori görögök voltak. Freud Róbert a matematika egyik — hosszú ideig — központi prob­lémájáról az egyenletek meg­oldhatóságáról, Császár Ákos a matematikai analízis születé­sének csaknem kétezer éves folyamatáról, a lángészről — Bolyai Jánosról — aki saját szavai szerint „semmiből egy új, más világot“ szeretett vol­na teremteni, de szembetalálta magát előítéletek seregével, az akkori Magyarország elmara­dottságával, az egész szűk lá­tókörű kicsinyes eszmevilág­gal, akinek tanítása ma már az egész világon alapvetőnek szá­mít, Bizám György írt. Ügy tárgyalja Rolyai János világra­szóló felfedezését, hogy a ma­tematikában járatlan olvasó is megértse. A számelmélet régi híres megoldatlan problémájáról a Fermat-sejtekről és alkotójá­nak kiemelkedő számelméleti eredményeiről Gyarmati Edit ír; a XX. század matematikai kutatási programja megfogal­mazóját David Hilbertet Csá­szár Ákos mutatja be. Egy olyan emberről, aki középis­koláit sem tudta elvégezni, Srinivisa Ramanujan indiai ma­tematikusról és romantikus életútjáról a közelmúltban el­hunyt Túrán Pál ír. Vincze István pedig a valószínűség- számítás kialakulásáról, a vé­letlen tudományáról, annak al­kalmazásáról a biológiai tudo­mányok és a gazdasági élet egyéb területén. A budapesti Gondolat Kiadó célja e könyv megjelenésével nem egy matematikatörténeti mű létrehozása volt; a szerzők a nevezetesen megoldott prob­lémák biztonságból épülő, a megoldatlan kérdések serkentő feszültségében élő matematikai gondolkodás dinamizmusát igyekeztek néhány színes pilla­natképben bemutatni. A kiad­vány minden bizonnyal a cseh­szlovákiai olvasók érdeklődését is felkelti. OLÁH GYÖRGY lehetőségeivel is él, mini pél­dául a politikai, a mezőgaz­dasági vagy a szlovák eredeti szépirodalpm hete és így to­vább. — Igen jók a tapasztalataink az ajánlójegyzékekkel, — mondja a közben visszatért boltvezető —, melyeket válla­latoknak. intézményeknek és egyéneknek egyaránt el szok­tunk küldeni. Évenként nyolc — tíz megjelenő könyvről készí­tünk kimerítő ismertetést, me­lyek alapján ügyfeleink a ren­delésüket beküldik hozzánk. Ezt a formát sikerrel alkal­mazzuk az „Első osztályosok olvasókönyve“ és a csehszlová­kiai magyar irodalom egy-egy új alkotásának propagálásában. Esetenként négy-ötezer előfize­tőt is sikerül ily módon sze­reznünk. Megemlítem még. hogy 1980-ban munkabrigádunk tervemelési felajánlással for­dult a többi kollektívákhoz. Mi magunk 250 ezer koronával emeltük évi tervünket. A fel­hívásunkhoz csatlakozott tizen­hét eladói kollektíva verseny­akciója 3 millió 300 ezer koro­na pluszbevételt hozott. Amint a könyvesbolt dolgo­zói elmondották, az olvasók leginkább az ifjúsági és a szépirodalmat vásárolják, vi­szont a kiadóktól és a behoza­tali keretből kevés gyermek és ifjúsági könyvet kapnak. Hiá nyoznak a könyvesboltból a Marxista—leninista Esti Egye­tem tankönyvei éppúgy, mint az iskolásoknak feltétlenül szükséges ajánlott irodalom. Azonfelül a kiskertészek igé­nyeit sem tudják kielégíteni magyar nyelvű kiadványokkal. Ami az eladói utánpótlást il­leti a könyvesbolt erre is gon­dolt. Az eltelt tizenöt év alatt 16—17 fiatal került Komárom­ból a bratislavai Könyvtárosi Szakközépiskolába. Pákozdy Yvette személyében az idén is kapott a bolt egy friss munka­erőt. KÖVESD! JANÓK Egy épület ügyében Ipolyság (Šahy) a legré­gibb szlovákiai városok egyi­ke. A hajdani megyeszék­helyt az elmúlt évszázadok során olyan neves személyi­ségek is felkeresték, mint Kutuzov, Jókai Mór, Jankó Krát, Móricz Zsigmond, Bar­tók Béla és mások. Jelentős középületek, építészeti érté­kek is tanúskodnak a város kulturális életéről. A város napjainkban jelen­tős átalakuláson megy ke­resztül. Üj lakótelepek, üze­mek és egyéb létesítmények is jelzik a nagyarányú váltó zásokat. Évente turisták száz­ezrei fordulnak itt meg e for­galmas határátkelőhelyen. So­kan megállnak, szeretnének megtudni valamit e patinás kisváros múltjáról és jelené­ről. Sajnos, alig-alig tudunk /valamit megmutatni az ér­deklődőknek, pedig lenne mit! Középületeinken sajnos csak két emléktábla talál­ható, útikalauzt, prospektust még nem adtak ki. Műemlékeink közül a XIX. században épült, a látogatók által viszonylag ismert vár- megyeháznál építészeti szem­pontból sokkal értékesebb az egykori kolostor romjaiból emelt, ma is meglevő épület. Ebben az épületben a XV1Í. század óta számos neves sze­mélyiség fordult meg, tehát úgy vélem, építészeti és tör ténelmi jelentőségét nem kell külön hangsúlyoznom. Ezt és más itteni értékes épületet bizony alaposan ki­kezdte az idő, mert restaurá­lásukra nem került sor. Az írásomban említett kőrámás ablakú, boltíves, falépcsős épületet évtizedek óla raktár­nak használja a helyi állami gazdaság. Hosszú ideig kü­lönböző munkagépek zakato­lása, rázkódása veszélyeztette a műemlék épségét. Az elmúlt hónapokban a Lévai (Levice) járási Nemzett Bizottság illetékes munkatár­sának tájékoztatása szerint olyan terv merült fel, misze­rint ez a középkori épület nagyon rossz állapotba ke­rült, felújítása jelentős ösz- szogbe kerülne, ezért a le­bontást javasolják. Szinte e hírrel egy időben, örömmel és őszinte egyetér­téssel olvastuk Jozef Lenárt elvtársnak, az SZLKP kong­resszusán elhangzott előadói beszédét, amelyben hangsú­lyozta, hogy főleg a helyi és a járási szerveknek többet kell tenniük a múlt értékei­nek, haladó hagyományainak megóvása érdekében. Ezek az értékek ugyanis fontos szere­pet játszanak többek között az elkövetkező nemzedékek tudatformálásában, hiszen ők úgy értékelhetik szocialista jelenünket, ha ismerik a múl­tút, megismerkednek a letűnt századok tárgyi emlékeivel is. Tudom, hogy pártunk és kormányunk milliárdokat ál­doz a műemlékvédelemre, s különösen az utóbbi években e téren számos figyelemre méltó eredményt mondhatunk magunkénak. Éppen ezért úgy vélem, hogy Ipolyságon is mélyebbre kellene látnunk, szét kellene választani az ér­tékeset az értéktelentől, s olyan megoldást kellene ta­lálni, amelynek eredménye­képpen megőrizhetjük a je­lentős műemlékeket e kisvá­rosban is. Ogy vélem, az il­letékes helyi és járási szer­vek feladata a felmérés és a cselekvés — pártunk politi­kájának szellemével össz­hangban. CSAKY karoly Mozgósító erővel A némafilm korszakának szovjet filmplakátjai A *»■■■> ■>' »»K*ÍWV>. í'S Szovjetunió és a Cseh, illetve Szlovák Szocialis­ta Köztársaság Kulturális Minisz­tériumainak ren­dezésében július 9-én nyitották meg azt a kiállítást, amelyen két héten keresztül láthatják az érdeklődők a szovjet némafilm, — a művészeti ág történelmi jelentő­ségű korszakának — plakátjait. Ezt az időszakot a szovjet filmmű­vészet történeté­ben a témák kivá­lasztása és a fil­mes megfogalma­zás formai törek­vései alapján a némafilm avant­garde korszaká­nak is nevezik. A legnagyobb film­rendezők akkor ál­lítják művészetü­ket a forradalom, az új szovjet tár­sadalom építésé­nek szolgálatába. Szergej Einzenstein kin páncélos és Október című filmjei, Vszevolod Pudovkin nagy hatású Anyája, Alek­szandr f)ovszenko Földje sajá­tosan elkötelezett szerzői ál­láspontokat érvényesítettek a filmes ábrázolásban. Hozzájuk társultak Dziga Vertov műfajt teremtő dokumentumíilmjei is. Ezek az alkotók a valóságáb* rázolásban eljutottak a proble­matika és az életanyag egysé­gesítéséig, s a forradalmat mint tömegmozgást jelenítették meg. Hatásuk a tömegekre szinte ielmérhetetlen volt. A szovjet némafilmet eljuttatták odáig, hogy a valóság konfliktusait már esztétikummá emelte. Óha­tatlanul felmerül a kérdés, mit adhatnak vissza ezekből a fil­mekből a korabeli plakátok? Először is a filmplakát sajá* •< A i» •'•Vitt, Az EMBER A FELVEVÖGÉPPEL című szovjet film jrendezte Dziga Vertov 1929-ben) pla­kátját Vlagyimir és Georgij Stenberq készí­tette Patyom­tos képzőművészeti műfajáról kell néhány gondolatot elmon­dani. A filmplakát is, mint a műfajában minden, az ulca em­berének készül: felfigyeltet, tá­jékoztat, s nem kevésbé eszté­tikai élményt is nyújt. Nos, ezek a filmplakátok, amelyeket a bratislavai Művészetek Házá­ban láthat a nagyközönség, nemcsak ezeket a jellegzetes­ségeket hordozzák. Születésük idején a szovjet társadalom változásai adták mindehhez az agitatív, a mozgósító erőt. A kiállított 128 plakát egy része ilyen jellegű. Természetesen a képzőművészet tömörítő jelzés- rendszerében szólnak a filmek mondanivalójának lényegéről is. A plakátok alkotói között találjuk Vlagyimir és Georgij Stenberget, Jakov Ruklevszkijt, Alekszandr Neumovot, Nyiko­laj Pruszakovot, Anatolij Belst* kift, Anion Lavinszkijt, Atek- szandr Rodcsenkót. A kiállítás érdekes összefüggésekre is felhívja a figyelmet, hiszen a szovjet némafilm legnagyobbjai, Eizenstein, Dovzsenko a grafi­kában illetve a festészetben is jártasak voltak. A Patyomkin páncélos ihlette egyik plakátot például Rodcsenko tervezte, de láthatunk itt plakátot Alek­szandr Dovzsenko képzőművé­szeti alkotásai közül is. Kétségtelen, hogy a kiállítás nagy érdeklődésre tarthat szá­mot. Anyagában a hazai film­es képzőművészetkedvelő kö­zönség előtt ismeretlen alko­tásokat vonultat fel. Nemcsak a filmek lényegéről, hanem a szovjet társadalom és művészet egy nagyon fontos és izgalmas korszakáról is vall. Nyina Baburina, a Moszkvai Lenin Könyvtár plakátgyűjte­mények dolgozója válogatta a kiállított anyagot. Ennek az in­tézménynek a tulajdonában több mint 317 ezer különféle plakát van. Rajtuk kívül a filmplakátok gyűjtésével a Moszfilm és‘ a Szovjet Filmtu­dományi Intézet archívuma is foglalkozik. A hozzánk elkerült válogatást a közelmúltban Prá­gában is bemutatták. Az alko­tások olyan értéket képvisel­nek, amellyel tervezőik — a húszas évek művészeti avant­garde mozgalmaihoz tartozó művészek — a forradalmi és társadalmi változások keltette pátoszt, a kor adekvát módon való kifejezését őrizték meg. Magától értetődő volt, hogy a filmplakát abban az időben a filmművészet fontos együttha­tójaként is szerepelt. Alkotóik a legszélesebb tömeghez for­dultak, hozzájuk szóltak azzal a művészi erővel, amellyel a témául választott némafilmek is hatottak. így nem véletlen, hogy ezek a plakátok ötvözve hordozzák magukban a kora­beli szovjet művészet eredmé­nyeit. OÜSZA ISTVÁN 1981. VII. 17, 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom