Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-17 / 167. szám, péntek

lisJtii -••‘Vi'tTOWBBSí*Igényes feíaclatok az új megbízatási időszakban

Eredményességünk feliétele lakosság és a képviselőit lé kapcsolata

jún Brondoš, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság újonnan megválasztott elnöke, többek között arról is közismert, hogy nem híve a túlzott adminisztrációnak, bürokratikus hivatalnokoskodás- nak, szereti a következetes, rugalmas ügyintézést. Nincs meghatározott fogadónapja, bármelyik napon keresik, készségesen elbeszélget az ügyfelekkel és adott szavát igyekszik megtartani. Olyan tisztségviselő Brondoš elvtárs, akinek a dolgozószobáján az ajtó csak akkor van zárva, ha házonkíviil tartózkodik.

Bennünket is nyitott ajtó és a barátságosan mosolygó elnök fogadott. Találkozásunk célja mi is lehetne más: elbeszélgetni a választás utáni feladatokról.

— Lezártunk ugyan egy választási időszakot és újat kezdtünk, de mi tulajdonképpen ott folytatjuk a munkát, ahol abbahagytuk — jegyezte meg Brondoš elvtárs. — Csupán a feladatok újak, a korábbiaknál igényesebbek. Az eddiginél még tökéletesebben, céltudatosabban, jobb eredmények eléréséhez vezető módszerek alkalmazásával kell dolgoznunk, a CSKP XVI. kongresszusa dokumentumainak szellemében. Teljes felelősséget érzünk kerületünk komplex fejlesztéséért úgy, ahogy erre Gustav Husák elvtárs a pártkongresszuson figyelmeztetett: „ ... a gazdasági és társadalmi fejlődés feladatai megkövetelik, hogy lényegesen fokozódjon a nemzeti bizottságok tevékenységének hatékonysága a hatáskörükbe tartozó kerület komplex gazdasági és szociális fejlesztésében.“

— Milyen konkrét feladatokat tűztek célul a kerület gazdaságának fejlesztésében a 7. ötéves tervidőszak éveiben?

— Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy a kerületünk gazdaságfejlesztésére irányuló tevékenységünkben az adott munkaerő- és nyersanyagforrások következetesebb kihasználására törekszünk. Az NF választási programjában is szerepel az egyik alapfontosságú feladat, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel minél több, konkrét hasznot hozó értéket állítsunk elő. Megköveteljük önmagunktól és másoktól is a szavak és a cselekvés összhangját. Nem hagyjuk figyelmen kívül a célul tűzött feladatok iránti formális magatartást, valamint azt sem, ha a felmerült problémákról csak szónokolnak s rendezésükért vajmi keveset tesznek az illetékesek. Ennek jegyében láttunk munkához az alakuló ülés után. A konkrét fejlesztési feladatok közül megemlíteném,

hogy ipari termelésünk átlagosan 20—21 százalékkal növekszik až új tervidőszakban. A legnagyobb arányú, csaknem 50 százalékos fejlődést a gépiparunk éri el. Átlagon felüli, közel 25 százalékos növekedéssel számolunk a közszükségleti

iparban. Még magasabb, 36

százalékos termelésnövekedést várunk a vegyiparban, a facellulóz- és papíriparban 34 százalékos növekedéssel számolunk.

_ — Fontos szerep hárul országszerte a mezőgazdaságra és élelmiszeriparra. Hogy alakul a helyzet ezen a téren Kelet- szlovákiában?

— Köztudott dolog, hogy elegendő, megfelelő összetételű és minőségű élelmiszer előállítása a feltétele a lakosság szükségletei kielégítésének. A

7. ötéves tervidőszak feladatai mezőgazdaságunktól is igényes munkát követelnek. A korábbi tervidőszakhoz viszonyítva a mezőgazdasági bruttótermelés 28, ebből a növénytermesztés 31 százalékkal növekszik. Alap vető feladat ezen a szakaszon az önellátás elérése a gabonafélék termesztésében, valamint az élelmiszergyártás általános fokozása. A nemzeti bizottságokra fontos feladat hárul a mezőgazdasági földterület védelmében, termőképessége további fokozásában. Kelet-Szlo- vákiában csupán az utóbbi öt év alatt közel 31,4 ezer hektár*

ral csökkent a szántóföld területe. Ez nagyon komoly figyelmeztetés mindannyiunk számára. A nemzeti bizottságoknak, minden szinten, az eddiginél sokkal körültekintőbben, felelősségteljesebben kell eljárniuk a földgazdálkodás kérdéseiben.

— Véleménye szerint lépést tart a jeldolgozó ipar a mező- gazdasági termeléssel?

— Sajnos, azt kell -válaszolnom, hogy nem. Éppen ezen a területen van sok tennivalónk. Élelmiszeriparunk legfontosabb feladatai közé tartozik a mezőgazdasági nyersanyagok gazdaságos feldolgozása és jó minőségű termékek formájában történő értékesítése. Ezen a téren sok mulasztást kell pótolnunk. Egyébként 1985-ig 18,5 százalékkal növekszik kerületünkben az élelmiszeripari termelés. Szeretnénk elérni, hogy olyan választékú és minőségű élelmiszeripari termékeket

IJ. Onofrej felvételeJ

gyártsanak üzemeink, amelyek megfelelnek a piaci igényeknek és az ésszerű táplálkozás követelményeinek. A nemzeti bizottságoknak arra kell törekedniük, hogy ennek eléréséhez megfelelő anyagi-műszaki bázist építsenek ki. Ezért sürgetjük például a kassai (Košice) tejüzem, az új malom, a tőketerebesi (Trebišov) élesztőgyár, húsüzem, a michulov- cei baromfifeldolgozó üzem építésének befejezését, néhány konzervüzem korszerűsítését.

— Elnök elvtárs, a legújabb intézkedések értelmében, milyen fontos szakaszokra irányítják a rendelkezésre álló beruházási eszközöket?

— Talán szükségtelen is hangsúlyoznom, milyen jelentős fejlődésen ment át Kelet- Szlovákia az utóbbi évtizedek alatt. Csupán az utóbbi öt év folyamán több mint 56 milliárd koronát fordítottunk beruházásokra, felépítettünk közel hatvanezer lakást, 33 új ipari üzemet, több iskolát, művelődési házat, kórházat, szolgáltató létesítményt és egyebet. Az elkövetkezendő években jobban kell gazdálkodnunk a beruházásokkal. Gyorsítanunk kell az építkezések befejezésének ütemét, csökkenteni a befejezetlen építkezések arányát — amelyek értéke jelenleg meghaladja a 21,5 milliárd koronát. Az ipari beruházsi eszközöket elsősorban a kohászat, gépipar, vegyipar és közszükségleti ipar, a mezőgazdaságban a kelet-szlovákiai síkság rendezésére, az állattenyésztés és élelmiszeripar fejlesztésére fordítjuk. A komplex lakásépítkezés keretében közel hatvanezer lakás felépítésével számolunk.

— Mit terveznek felépíteni önsegélyes módon a Z-akcióban?

— Számolunk az NF szervezeteinek és a lakosság széles rétegeinek segítségével. Terveink szerint 130 óvoda, 40 bölcsőde, 80 üzlet, 45 étterem, 75 vízvezetékliálózat, 59 csatornahálózat épül és 20 alapiskolát felújítunk. Az alacsonyabb szintű nemzeti bizottságok vezetőitől, dolgozóitól elvárjuk, hogy rendet teremtsenek ezen a szakaszon.

ján Brondoš a továbbiakban elmondta, hogy a nemzeti bizottságok a jövőben megkülönböztetett figyelmet fordítanak a szolgáltatások színvonalára és minőségére. Kijelentette, hogy a fejlődés ellenére nem elégedettek a szolgáltató üzemek munkájával, ezzel kapcsolatban a választási gyűléseken nagyon sok jogos panasz hangzott el. Ezen a helyzeten feltétlenül változtatni fognak.

— A nemzeti bizottságok munkája további javításának legfontosabb előfeltétele az, hogy a kerület dolgozóinak minél szélesebb körét bekapcsoljuk közös ügyeink rendezésébe, a nemzeti bizottságok tevékenységébe — hangsúlyozta Brondoš elvtárs. — A képviselők és a lakosság állandó, élő kapcsolata nemcsak a képviselői tisztség jó ellátásának feltétele, hanem az egész nemzeti bizottság tevékenységének szilárd alapja. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánunk dolgozni s remélem, közös munkánkat siker koronázza.

KULIK GELLÉRT

Kommentáljuk

KÖZRENDVÉDELMI TENNIVALÓK

Közrendünk hatásos védelme a lakossági biztonságérzetet szilárdító, a viszonylag zavartalan életkörülményeinket szavatoló tényezők egyike. Ez nemcsak a rendőri és igazságszolgáltatási szervek feladata. A bűncselekmények és a vétségek mellett ugyanis vannak olyan társadalmilag kevésbé veszélyesnek minősülő apró-cseprő szabálysértések, hatósági nyelven kihágások, amelyek a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartoznak. Nevezetesen közrendvédelmi bizottságaik törvényes kötelessége megelőzni, felderíteni és büntetni is ezeket a nemkívánatos jelenségeket.

Tavaly a Szlovák Szocialista Köztársaságban a nemzeti bizottságok elé összesen 38 152 kihágás került. Ez az előző évi szintnél másfél, a négy évvel korábbinál pedig teljes hatezerrel volt kevesebb. Ez a csökkenés nyilván egyrészt a nemzeti bizottságok jobb megelőző tevékenységének, más részt pedig a szigorúbb bírságolásnak is köszönhető. Viszont helytelen lenne ügy vélekedni, hogy a megtárgyalásra kerülő kihágások számának apadása egyértelműen és kizárólag kedvező jelenség. Hiszen ez a szám fUggvénye annak is, hogy a közrendvédelmi bizottságokhoz a lakosoktól hány bejelentés érkezik, illetve maguk a nemzeti bizottsági szervek hány szabálysértésre — például engedély nélküli építkezésre, az alkoholizmus elleni harcról szóló törvény megszegésére stb. — képesek fényt deríteni.

Nem vitás, hogy mindkét vonatkozásban vannak még hiányosságok. Még sokan vannak, akik hosszas kézlegyintéssel intézik el a szocialista együttélés írott és íratlan szabályaiba ütköző magatartást, amelyet tulajdonképpen kötelesek lennének — gyakran a nagyobb baj megelőzésére — a köz- rendvédelmi bizottság tudomására hozni. A másik oldalon az sem titok, hogy ezek a bizottságok helyenként eléggé formálisan fogják fel szerepüket s alig-alig tesznek valamit annak érdekében, hogy maguk is rátapintsanak a fájó pontra.

S ha már a fájó pontoknál tartunk, tavaly a kihágásoknak több mint a fele éppen a szocialista együttélés szabályaiba ütközött. Önmagában ez is tanúsítja, hogy társadalmunkban még sokat kell tennünk az emberközi kapcsolatok javítása, humanizálása érdekében. A nemzeti bizottságok elé kerülő ügyek egy tizedét tették ki a mértéktelen szeszfogyasztás és a következményei ellen hozott rendelkezések megszegésének esetei. Ennek magyarázata, hogy a lakossági és egyéb bejelentések éle elsősorban azok ellen fordult, akik italosan közmegbotránkoztatást keltettek, hiszen hathetedes hányadban ők „húzták a rövidebbet“. Ezzel szemben csak egyhetednyi, számszerűen 808 esetben vonták felelősségre azokat, akik az italkiméréssel lehetővé tették a botránykeltést, vagy fiatalkorúakat szolgáltak ki szeszes itallal. Ez a semmiképpen sem elfogadható arány utal az illetékes ellenőrző szervek fogyatékosságaira is.

A közrendvédelmi bizottságok időszerű tennivalói tehát úgy fogalmazhatók meg, ahogy azt az SZSZK Belügyminisztériuma tette. Nevezetesen hatékonyabbá és egyeztetettebbé kell tenni a megelőzést, el kell mélyíteni a bizottságok tagjainak felkészítését és nemkülönben a jogi propagandát és céltudatosabban kell feltárni, következetes politikai, szervezési, jogi és adminisztratív intézkedésekkel kell sújtani a társadalmunkban visszatetszést kiváltó kihágásokat.

GÄI.Y IVAN

ORVOSI TANÁCSADÓ

A NYARALÁS MŰVÉSZETE

A nyár közeledtével a civilizációtól fáradt ember boldog várakozással fordul a nyár örömei felé. Ezen idő alatt nemcsak pihenni akar, hanem erőt kíván gyűjteni az elkövetkező esztendőre.

Nos, a jó nyaralásra éppúgy, mint az utazásra készülni kell. A pihenni térő ember ne hagyjon maga mögött elintézetlen dolgot, mert az erre való gondolat legszebb perceit is megrontja. Ne cipeljünk magunkkal sok holmit, bár a ma emberének egyre több és több olyan tárgyra van szüksége, ami nélkül jóformán élni sem tud. Ha

A gimnáziumi oktatás átszervezése keretében előtérbe kerültek a politechnikai és a természettudományi tantárgyak. A gimnáziumokba új választható tantárgyakat vezetnek be. Nové Mesto nad Váhomban például a mezőgazdasági termelés alapjaival ismerkedhetnek meg. A képen: Anna Kisová és Marian l/rabéi, a Nové Mesto nad Váhom-i gimnázium diákjai a vegyészeti laboratóriumban

(Štefan Puškás felvétele —- CSTK)

azonban arra gondolunk, hogy a nyaralás idején tulajdonképpen az unalomra kell berendezkednünk, akkor a tárgyak kiválasztása máris könnyebben megtörténik.

Nem mindegy azonban, hogy hová megyünk nyaralni. Vannak esetek, amikor ajánlatos orvosunk tanácsát kikérni. A Balaton például nem való mindenkinek. Van akinek egészségét jobban szolgálja az, ha magaslati üdülőhelyet választ magának.

A nyárnak két nagy örömforrása: a nap és a víz. Mindkettőnek megvan a veszedelme is, amit el kell és el lehet kerülni. Elterjedt az a tévhit, hogy minél barnább az ember, annál egészségesebb. A nyaralók nagy része türelmetlenül és gyorsan akar lebarnulni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy bőrünket fokozatosan szoktassuk a napsugárhoz. Az erre szánt időt 10—15 perccel kezdjük és mindennap 5 perccel hosszabbíthatjuk a napozást. A nagy adag napsugár gyulladásba hozhatja a bőrünket, azonkívül napszúrást is okozhat. Napozás közben többször változtassuk testhelyzetünket. Tele gyomorral pedig ne napozzunk. Mozgás közben nem olyan veszélyes a napozás, mint fekvő helyzetben. Árnyékban pedig éppenúgy le lehet sülni, mint a napon.

A másik örömforrás a víz. Ha a régi rómaiak valakiről lesújtó véleményt akartak mondani, így szóltak; ez az ember sem olvasni sem úszni nem tud. Persze, ha valaki úszni tud, az még nem jelenti, hogy nem leselkedik rá is veszedelem.

Sajnos, a meggondolatlanságnak, a virtuskodásnak minden nyáron sok halálos áldozata van. Ezért fürödni csak a kijelöli; helyeken szabad. Átforrósodott testtel ne ugorjunk a vízbe. És lehetőleg ne füröd-’

jünk egyedül, ha bajba kerülünk, legyen, aki segít rajiunk.

Divatba jött és közkedveltségnek örvend a gumimatrac, amely minden évben megköveteli a maga halálos áldozatait. A gumimatracon elalvó napozót a mélyvíz felé sodorhatja a víz áramlása, és egy ótvatlan pillanatban már benne is van a vízben. Ha úszni tud, megmenekül, ha nem, a vízbe fúl.

A napi sétát a reggeli és a koraesti órákban végezzük, amikor még nincs nagyon meleg. Az, aki pszichés megterheléssel járó foglalkozást űz, keresse a mozgást, a kisebb kirándulást, ússzon, labdázzon, pingpongozzon. Ezzel szemben a fizikai munkát végző dolgozó elégedjen meg kevesebb mozgással, olvasson és aludjon a szabad levegőn, mert a nyaralás csak így válik hasznára.

És még valami. Elégedetlenségünket, türelmetlenségünket, felfokozott igényességünket, sőt nagy várakozásunkat is odahaza hagyhatjuk. Ha nagy reménykedéssel indulunk a nyaralásra, könnyen csalódhatunk. Ellenben ha szerény igényekkel indulunk útnak, biztosan több olyan élményben lesz részünk, amikre a visszaemlékezés kellemes lesz.

A postát lehetőleg ne irányítsuk magunk után. A kellemetlen híreket ráérünk megtudni odahaza. Gondoljunk arra, hogy egy ismeretlen szigetre kerültünk, amelynek partjait havonta csak egyszer érinti a postahajó. Nagy baj esetén ugyanis megtalálnak az otthoniak bennünket.

Végezetül, ne csodálkozzunk azon, hogy közérzetünk nem változik meg már a nyaralás első napján egycsapásra. Legkevesebb 2—3 nap kell ahhoz, hogy aklimatizálódjunk, bár egyes szerzők szerint egy egész hetet kell számításba venni. A nyaralás alatt életritmusunk is megváltozik, más időben és másképpen étkezünk mint odahaza, nem az általunk megszokott időben fekszünk le. Napi programunk is egészen más, mint amikor dolgozunk. Ehhez az átálláshoz pedig idő kell.

Qr. MARÉK ANTAL

1981. VII. 17.

4