Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-16 / 166. szám, csütörtök

1981 VII. 18. (ČSTKI — Varsóban a Len­gyel Egyesült Munkáspárt IX., rendkívüli kongresszusának el sti napján emelkedett szólásra a szovjet pártkiildöttság vezető­je. Viktor Grisin, az SZKP KB tagja, az SZKP Moszkvai Városi Bizottságának vezető titkára. Viktor Grisin, a LEMP IX., rendkívüli kongresszusán részt vevő szovjet küldöttség veze­tője, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, az SZKP Moszkvai Városi Bizottságának első titkára bevezetőben sok sikert kívánt a kongresszus­nak, és tolmácsolta az SZKP Központi Bizottságának, a Köz­ponti Bizottság Politikai Bi­zottságának és személy szerint Leonyid Brezsnyevnek az üd­vözletét. A kongresszusnak minden szovjet kommunista és dolgozó nevében sikeres ta­nácskozást kívánt. Az önök kongresszusa a szo­cialista Lengyelország számára nehéz időben ült össze. Sta- nistaw Kania beszámolója és a küldöttek felszólalásai vázol­ták azt a súlyos helyzetet, amelybe országuk a hosszan tartó és mély válság következ­tében került. Elhangzott, hogy a lengyel munkásosztály forra­dalmi vívmányait halálos ve­szély fenyegeti, elhangzottak itt felhívások olyan határozott akciókra, amelyek a szocializ­mus megszilárdítását segítenék elő. Őszintén reméljük, elvtár­sak. hogy a lengyel kommunis­ták rendkívüli fóruma teljesíti történelmi küldetését, és olyan határozatokat fogad el, ame­lyek hozzájárulnak az ország­ban a helyzet normalizálásá­hoz. Ez nemcsak Lengyelor­szág millióinak érdekeit fejezi ki, hanem megelégedéssel fo­gadják a Szovjetunió nemzetei, h szocialista közösség országai és a haladó erők is. Pártunknak a lengyelországi helyzettel kapcsolatos állás­pontját tömören az SZKP leve­lében fogalmazta meg, amelyet ez év június 5-én küldött a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának. Önök valamennyien ismerik ezt a do­kumentumot, amelyben az SZKP Központi Bizottsága elv­társiastul kifejezte aggodalmát « lengyelországi események alakulása miatt. Ezzel kapcso­latiján teljesen egyértelműen szeretnénk hangsúlyozni: úgy véltük és ma is az a vélemé­nyünk, hogy az ország kiveze­tése a válságból a lengyel kom­munisták, a népi Lengyelor­szág dolgozóinak ügye. Más­részt viszont pártunk és a szovjet emberek nem lehetnek közömbösek, ha egy testvéri szocialista országban a szo­cializmus sorsáról van szó. A Szovjetuniónak nem szokása, tiogy a bajban elhagyja bará­tait és szövetségeseit. Ezt mondta Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán. Az ilyen internacionalista ál­láspont jelentősége annál is nagyobb, mert Lengyelország az imperialzimus és ügynökei részéről megmutatkozó fokozó­dó politikai és ideológiai nyo­más célpontja lett. Lengyelor­szágban a szocializmus ellensé­gei és azok. akik külföldről irá­nyítják őket, a néphatalom megdöntése érdekében a leg­nagyobb csapást a LEMP-re összpontosítják. Befeketítik te­vékenységét és arra töreksze­nek, hogy a múlt vezetőségé­nek hibái beárnyékolják az emberek tudatában a szocialis­ta Lengyelország sikereit. Mit adott a szocializmus Len­gyelországnak? Valamennyiünk előtt világos, hogy elsősorban a lengyel állam függetlenségé­nek és szuverenitásának bizto­sítékát és a területi kérdés végérvényes rendezését. A len­gyel nép előtt első ízben nyílt lehetőség arra, hogy szabadon éljen, hogy hazájának eredeti területén fejlődjön, olyan hatá­rok között, amelyeket megbíz­hatóan véd a Varsói Szerződés tagállamainak egeysített ereje. A szocializmus másik jelentős sikere Lengyelország forradal­mi átalakulása. A néphatalom egyszer s mindenkorra felszá­molta az osztályelnyomást, a termelőeszközöket társadalmi tulajdonba vette, Lengyelorszá­got a világ első tíz ipari ha­talma közé emelte, a fővárost és más lengyel városokat újjá­Viktor Grisin beszéde a LEMP kongresszusán építette, biztosította a nemzeti kultúra felvirágzását és a dol­gozók életszínvonalának emelé­sét. A 35 év alatt annyi min­den történt, ami más társadal­mi körülmények között több évszázad alatt sem sikerülne. A szocialista fejlődés újabb látványos eredménye az, hogy Lengyelország, amely a múlt­ban az imperialista nagyhatal­mak játszmájában bábuként szerepelt, a nemzetközi közös­ség tekintélyes, elismert tag­ja lett. Mint a szocialista álla­muk közösségének tagja becsü­lettel hozzájárult Európa jelen­legi arculatának kialakításá­hoz. Teljes joggal elmondhat­juk, hogy a szocializmus Len­gyelországnak azt biztosította, amit közösségünk többi orszá­gának: a legnagyobb értéket — a tartós békét. Mindezt Lengyelországnak és a lengyeleknek nem a burzsoá­zia adta, sem a földbirtokosok. Sem a nacionalista és más pártok, amelyek a háború előtt a hatalomért harcoltak, és vé­gül az országot a nemzeti ka­A kommunista mozgalom ta­pasztalatai azt mutatták, hogy a párt csak akkor képes sike­resen betölteni a tömegek szer­vezőjének és vezetőjének sze­repét, ha a párton belüli de­mokrácia tudatos fegyelemmel párosul, ha a szavak és a tet­tek összhangja törvény a párt számára. A lengyel válság drámai ta­nulságai azt erősítik meg, hogy ott, ahol eltérnek a marxizmus —leninizmus általános törvény- szerűségeitől, az ellenséges erők azonnal megragadják az alkalmat a visszavágásra, és igyekeznek a régi társadalmi rendet visszaállítani. Az ellen- forradalom különféle hazug, demagóg jelszavakkal leplezi akcióit, hogy félrevezesse a munkásosztályt, s arra kény­szerítse, hogy tálcán nyújtsa át a politikai hatalmat ősz tályellenségének. A néphatalom ellenségei lep lezik igazi szándékaikat, és mindenütt azt hangoztatják, hogy a szocializmus „megjaví­tásán“ fáradoznak. Az ilyen tasztrófa szélére sodorták. Mindezt a munkásosztály és annak élcsapata, a kommunis­ta párt adta hazájának a test­véri szocialista országok segít­ségével. Ezt csakis az elvakul­tak vagy az antikoimnunisták nem veszik észre. A szocializmus sikereinek el­ismerése természetesen nem igazolja az elkövetett hibákat. Az utóbbi hónapokban a kom­munisták a LEMP KB üléseinek határozataiban, a kongresszus előtti vitában és most itt is a kongresszuson vitáznak ezek­ről a hibákról, keresik azok gyökereit és igyekez­nek megtalálni az utat legha­tékonyabb és leggyorsabb fel­számolásukhoz. Amint azt ma már sokan tudatosítják, a hiá­nyosságok nagy része abból származott, hogy a korábbi ve­zetőség eltért a párt tevékeny­ségének lenini elveitől, hogy hiányosságok merültek fel a párt szervezeti és eszmei-poli­tikai munkájában, hogy nem volt eléggé következetes az osztályszempont érvényesítésé­ben, a gazdasági és politikai döntésekben. Ennek eredmé­nyeként megtörtént a legveszé­lyesebb, ami egy kommunista pártot fenyegetheti: a párt el­szakadt a tömegektől. Legyenek ezek a hibák bár­milyen súlyosak is, a lengyel kommunisták képesek helyre­állítani a társadalomban a párt tekintélyét és a népnek a párt­ba vetett bizalmát. Az önök pártjának dicső hagyományai vannak, amelyeket a munkás- osztály és a lengyel nép érde­keiért vívott küzdelemben szer­zett. Ez a párt győzelemre vit­te a szocialista forradalmat, s vezetésével Lengyelország nagy sikereket ért- el a szocializmus építésében. Hisszük, hogy a LEMP képes leküzdeni a jelen­legi súlyos válságot, képes visszaverni a támadó ellenfor­radalmat, s képes tovább ve-, zotni az országot a szocializ­mus, a sokoldalú fejlődés, a népi szocialista Lengyelország felvirágoztatásának útján. Az említettek feltétele az, hogy teljes mértékben megúj- hodjon a LEMP harci képes­sége, hogy megszilárduljon ösz- szeforrottsága elvi, marxista— leninista alapon. „megjavítás“ híveinek nyilvá­nítják magukat napjaink reak­ciósai, elsősorban az amerikai imperializmus képviselői és a nyugatnémet revansisták. Nem világos talán, hogy mit remél­nek ettől a jelszótól? Semmi másról nincs szó, mint a LEMP társadalomban betöltött vezető szerepének aláásásáról, később felszámolásáról, a néphatalom megsemmisítéséről, a magántu­lajdon és a kapitalista rend­szer felújításáról. Ilyen „szo- cializmusra “ tőrekszenek. Ezért tartjuk rendkívül fon­tosnak lengyel elvLársaink tö­rekvését. hogy pontosan meg­határozzák a válságból kiveze­tő programot, amely a szocia­lista rendszer megerősödéséhez és továbbfejlődéséhez vezetne. A marxista—leninista elmélet alkotó fejlesztése és alkalma­zása figyelembe véve a nem­zeti sajátosságokat, széles kö­rű lehetőségeket biztosít a tervszerű szocialista gazdaság hatékonyabbá tételéhez, ahhoz, hogy a dolgozókat bevonják az állam irányításába, a szak- szervezetek és az ifjúsági szer­vezetek kezdeményező tevé­kenységéhez, a parasztok mun­kájának hatékonyabbá tételé­hez és a tömegek politikai ak­tivitásának újabb formáihoz. Valóban javulást, a szocializ­mus tökéletesítését csak akkor lehet elérni, ha megőrizzük és megszilárdítjuk megmásíthatat­lan alapját: a társadalmi tu­lajdont, a munkásosztály hatal­mát ós a kommunista párt ve­zető szerepét. Egy-egy testvérpárt minden kongresszusa nemcsak az adott ország életének alapvető prob­lémáival foglalkozik, hanem le­hetővé teszi, hogy elemezzék a szocialista országok kapcsola­tainak további fejlődését is. Az önök kongresszusának rendkí­vüli volta ezen semmit sem változtat. Ellenkezőleg, hiszen a szocializmus védelme Len­gyelországban elválaszthatatlan a szocialista országok kollek­tív szervezeteiben való tagsá­gától és szövetségi kapcsola­taitól. Amikor az SZKP és a LEMP a második világháború után hozzáláttak a népeink közötti új kapcsolatok megteremtésé­hez, a történelem nem könnyű örökséget hagyott rájuk. Ezért még inkább értékelni kell az alkotó munka azóta elért ered­ményeit. A szovjet—lengyel testvérbarátság és a fasizmus elleni harcban létrejött fegy­verbarátság az új élet építése során nyújtott internacionalis­ta kölcsönös segítséggel egé­szült ki. A Szovjetuniót és Len­gyelországot most a társadal­mi tevékenység minden terüle­tén szoros egyenjogú kapcsola­tok kötik össze: a gazdaság ban, a politikában, a kultúrá­ban. Ez az együttműködés már sokat adott a két ország né­pének, s a barátság és a ro~ konszenv anyagi alapjává vált. A szocializmus ellenségei most a kommunisták e nemes munkájának eredményeit akar­ják megsemmisíteni, de nem­csak a kommunistákét, hiszen a szovjet—lengyel barátság megszilárdításához az Egyesí­tett Néppárt, a Demokratikus Párt, a Szocialista Ifjúsági Sző vétség, a Szovjet—Lengyel Ba­ráti Társaság és más társadal­mi szervezet is hozzájárult. A jelenlegi válság nagy pró bának veti alá a szovjet—len­gyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben rögzített elveket. Bizonyára önök is tudják, hogy a Szovjetunióból Lengyelország­ba állandóan érkezik a kőolaj, a földgáz, a vasérc, a gyapot, a fa és más olyan létfontosságú szállítmány, amelyet a Szovjet­unió a világpiaci árakhoz viszo­nyítva alacsonyabb áron ad el Lengyelországnak. Népgazdasá­gunknak nincs fölöslege ezek­ből a nyersanyagokból és áruk­ból, így hál mindez a szovjet népnek a szocialista Lengyel- országhoz fűződő valóban test­véri kapcsolatát bizonyítja. A szovjet népgazdaság szá­mára viszont nagy jelentősé­gűek a lengyel ipari termékek. Hasznosnak tartjuk, hogy to­vábbra is fejlesszük a két fél javára a gazdasági együttműkö­dést. Ez megköveteli, hogy pon­tosan teljesítsük a vállalt kö­telezettségeket és megköveteli, hogy megértsük: a kooperációs kapcsolatok megzavarása érez­hető károkat okoz a testvéri országok népgazdaságának. Engedjék meg. hogy kifejez­zem meggyőződésemet: a szov­jet—lengyel barátság szilárd és megbonthatatlan marad az el­lenséges támadások ellenére, s hogy Moszkva és Varsó a ko­rábbiakhoz hasonlóan vállvetve fog harcolni a békéért és a szocializmusért. A nyolcvanas évek elejére az Imperializmus, de elsősorban az amerikai imperializmus agresz- szivitásának megerősödése volt a jellemző. A washingtoni kor­mány terrorizmusnak nevezte a nemzeti és szociális felszabadu­lásért vívott harc minden meg­nyilvánulását, s egyre jobban és nyíltabban folyamodik erő­szakhoz a forradalmi mozgal­mak elleni harcban. Különösen veszélyes Washingtonnak az a törekvése, hogy a szocialista közösséggel szemben katonai fölényre tegyen szert, valamint a Nyugat által ösztönzött lázas atomfegyverkezés újabb fordu­lója. Az Egyesült Államok globális stratégiájában megvan a szere­pe a lengyel válság kihaszná­lásának is. A világreakció nem titkolja szándékát, hogy meg akarja gyengíteni Lengyelorszá­got mint a szocialista közösség láncszemét és ezzel akarja alá­ásni a közösség egyesített ere­jét. Mindenki előtt világos, mi­lyen veszélyt jelentene Európa és a világbéke számára a Je­lenlegi erőegyensúly fölbomlá­sa földrészünkön é^ a világon. A szocialista országok tuda­tosítják az imperializmusnak és szekérlolólnak szándékait és természetesen semmiképpen sem engedik meg, hogy e ter­veket végrehajtsák. Népeink túl drágán fizettek a békés élethez való jogért ahhoz, hogy megen­gedjék a második világháború eredményeinek megsemmisíté­sét, hogy megbontsák a szocia­lista országok testvéri szövet­ségét, amely a béke és a népek biztonságának megbízható zálo­ga­A kiéleződött nemzetközi helyzetben a szocialista orszá­gok népei fokozzák a harcot a béke megőrzéséért és az atom­háború veszélye ellen. Elvtár­sak, önök tudják, hogy az SZKP XXVI. kongresszusán számos kezdeményező javaslatot ter­jesztettek elő, amelyek a szov­jet béke programhoz kapcsolód­nak. A Szovjetunió Legfelsőbb l’anácsa a közelmúltban felszó­lított minden parlamentet és népet, hogy törekedjen a vitás nemzetközi kérdések tárgyalá­sokkal való megoldására. Állam­hatalmi szervünk felhívásának az az értelme, hogy megfékez­zük az alomőrületet. Megelége­déssel állapítjuk meg, hogy Eu­rópa és a világ közvéleménye pozitívan fogadja ezt a felhí­vást. Viktor Grisin felszólalásának végén meggyőződését fejezte ki, hogy a LEMP IX., rendkívüli kongresszusa harci programot ad a politikai és gazdasági vál­ság leküzdéséhez, s a szocia­lizmus pozícióinak megszilárdí­tásáért vívott harc jelentős sza-> kaszává válik. GENF Szovjet felszólalás a leszerelési bizottságban (ČSTK) — A genfi leszerelési bizottság ülésén felszólalt Vik­tor iszraeljan, a Szovjetunió képviselője. Beszédében ikijelen tette, hogy a radiológiai fegyve­rek betiltásáról szóló megálla­podás kidolgozásának mielőbbi befejezése ugyan kicsi, de en­nek ellenére nagyon jelentős hozzájárulás lenne a fegyverke zés korlátozásához. A mind bo nyolultabb nemzetközi légkör­ijén ez a kis lépés is jobb, mint a stagnálás. Viktor Iszraeljan felszólítotla a leszerelési bizottság tagjait, legyenek meg mindent annak érdekében, hogy a radiológiai fegyverek betiltásáról szóló megállapodás tervezetét még a jelenlegi ülésszakon jóváhagy­ják, és az ENSZ rendkívüli le­szerelési ülésszaka elé terjeszt­hessék mint a bizottság munká­jának konkrét eredményét. Re­ményét fejezte ki, hogy n hó­nap végén megvalósulhat a bi­zottság és 'kiemelkedő szakem­berek közös tanácskozása. Az ülésen az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia visszau­tasította azt a javaslatot, hogy munkacsoportokat hozzanak létre, amelyek a nukleáris fegy­verek általános és teljes betil­tásával, valamint a nukleáris le­szereléssel foglalkoznának. Az amerikai és a brit képviselő ki­jelentette, hogy még nem jött el az idő az ilyen viták számá­ra. Az amerikai 'kormány állí­tólag majd csak most értékeli át politikáját a nukleáris fegy­vereket illetően. A két ország tízzel az álláspontjával szembe kerül a 40 tagú leszerelési bi­zottság többségével. Üjabb IRA-fogoly éhségsztrájkja (ČSTK) — Az északír Long Kesh internáló táborban egy újabb önkéntes kezdett éhség- sztrájkot azért, hogy politikai fogolyként kezeljék. A harmincegy éves Natt Dnv- lin tegnap utasította vissza el­ső ízben az élelmet. Ekkor te­mették ugyanis a hatodik éh- ségsztrájkolót. Martin Hursont, aki hétfőn halt meg. Viktor Grisin beszédet mond a LUMP IX., rendkívüli korigresz- szusán (ČSTK-felvétel) Kétes biztosíték (ČSTK) — Allan Romberg, az amerikai külügyminisztérium képviselője biztosította Indiát, hogy „nem ikell félnie“ azoktól a (katonai szállítmányoktól, amelyeket Washington a közel­múltban ígért a szomszédos Pa- ikisztánnak. Ezek a fegyverek állítólag csak „a szovjet katonai veszély elleni védelemre szol­gálnak.“ Az indiai kormány a közel­múltban aggodalmát fejezte (ki amiatt, hogy a Pakisztánba irányuló amerikai fegyverszál­lítmányok kedvezőtlenül hatnak a dél ázsiai helyzetre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom