Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-04 / 130. szám, csütörtök

Kimagasló teljesítmény né Ikiil SZÍNJÁTSZÓINK A XVIII. JÓKAI NAPOKON Ä néző figyelmeztető jelen­ségeiket állapíthatott meg az Idei Jókai-napokon résztvevő színjátszó csoportokat látva. A legszembetűnőbb a dramatur­giai munka hiámyossága, en­nek egyoldalú értelmezése és a rendezések meghatározatlan­sága. A zsűri által megállapí­tott sorrend ezért nem is a minőséget, hanem a hibák szá­mát, a rendezői melléfogások mértékét tükrözi. Aligha lehet panaszra oka egyetlen együt­tesnek is, különösen akkor nem, ha visszagondolnak a ta­valyi dilemmára, amikor két együttes azonos eséllyel pá­lyázott az első díjra. így utó­lag kissé hipotetikusnak tűn­het, talán a „lázálmos“ jelzőt is megszolgálja a gondolat: követendő példának az idén is elkelt volna legalább az egyik Gabriela Zapolska Dulszka asszony erkölcse című tragi­komédiáját mutatták be Roma- novics Lívia rendezésében. Az együttes mellett a tavalyinál tudatosabb drámái urgiai és rendezői munka szólt. Ha te­kintetbe vesszük, hogy tavaly a darabválasztás, a silány alapanyag igénytelen színpad- ráállítása miatt érte a csopor­tot bírálat, akkor az idei be­mutatkozást sikernek könyvel­hetjük el. Olyan élegyíittesek színvonalára emelkedett, mint amilyen a több éves múltra visszatekintő királyhelmeci (Krát. Chlmecf Városi Műve- lőclési Ház színjátszó csoport­ja, akik a megosztott harma­dik helyet szerezték meg. ők az idén Kassai Béla ren­dezésében Gyárfás Miklós Kis­asszonyok u magasban című A pozsonyeperjesi színjátszók előadásának egyik jelenete f Szűcs Jenő felvételi;) dunaszerdahelyi együttes. Hi­szen tuda tosságban — akár Lorca A csodálatos vargánéjá- nak, akár Örkény Kulcsikere- sőjének színpadraállítási mód­ját vesszük alapul — hosszú ideig meghatározónak kellene lenniük amatőr színjátszó mozgalmunkban, főleg a Jókai- napok első helyére pályázó együttesek esetében. Ezért is fogadható el a zsűri döntése, amely szerint az idén nem ad­ta ki az első díjat. A lehető­ségeket figyelembe vevő, okos érvelés az, amely szerint nem talált a mozgalom egésze szá­mára követendő példaképül szolgáló együttest. Ezzel szemben talált — folytatható így is a gondolat — három olyan színjátszó csoportot az ötből, hogy kö­zülük bármelyük megszerezhet­te volna a pozsonyeperjesiek- nek (Jahodná) odaítélt máso­dik helyet. Tehát a tisztes kö­zépszer uralkodott. Talán ez­ért voitak halványabbak —• sem az értelmet, sem az ér­zelmeket nem fodrozók — az értékelések, a szabadfórum vi­tái. Többé-kevésbé mindenki ugyanazt a hibát, ugyanazt a tévedést, értelmezésbeli mellé­fogást boncolgatta. Sajnos, ez meghatározóan hatott 6 fesz­tivál egészére is, amiről ezút­tal csupán helyszűke miatt nem szólok. A második díjat végül is a pozsonyeperjesiek kaptáik, akik vígjátékát mutatták be. A szándékot, amellyel a húgait zsarnoki módon, a családi kö­telék béklyóiba kényszerítő Zsófia tragédiájaként értelmez­te a darabot, a rendezőnek nimi sikerült megvalósítania. Pedig a gondolat eredetisége izgalmas végkövetkeztetéseket sejtetett. Nem véletlenül ke­rült a produkció középpontjá­ba Zsófia, akit Popóly Katalin formált meg, ezzel érdemelve ki a legjobb női alakítás díját. Móricz Zsigmond Kismadár- jának ősbemutatója idején a darab legnagyobb értéke a ko­rabeli falu tűrhetetlen gazda­sági viszonyainak, a szegény- paraszti nyomor és a szegény lány nagygazdával kötött csa­ládot mentő házassága embe­ri indítékainak bemutatása volt. Mindez mára történelmi jelleggé vált. Ezért kellett vol­na a Kismadár korabeli társa­dalmi viszonyokat hangsúlyo­zó értelmezése helyett a má­hoz, a mai faluban élő ember­hez szóló tálalást választani. Az összehasonlíthatatlanul megváltozott társadalmi körül­mények, a szövetkezetesítés ugyan megszüntette a falu alá- és fölérendeltségi viszo­nyait, anyagi jólétet teremtett, ám ezzel egyidőben még nem következeit be a paraszti gon­dolkodásmód ilyen mértékű megváltozása. Ha kevesen is, de akadnak még családok, akik ilyen-olyan vagyoni elő­nyökért „összel>oronálják“ a fiatalokat, ahol a szerzés ma is sorsokat, emberi kapcsola­tokat határoz meg. A nagyme- gyeri fCalovof színjátszó cso­port harmadik helyezése mel­lé, a darab rendezője Varga Tibor, aki a Gazda szerepét is játszotta, megkapta a leg­jobb férfi alakítás díját. Fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepli a CSE- MADOK liget falui (Bratislam- Petržalka l helyi szervezetének Déryné Színköre. Többéves ki­hagyás után Lőrinczné Hozóik Valéria és Lőrincz fános ve­zetésével fiatalokból alakult újjá. Hans Pfeiffer Utmpion- ünnepének bemutatása jó erő­ossz pontosításnak bizonyult, A tekintélyes múltú együttes helyzetéből adódó (egyetlen működő, magyarul játszó cso­port. Bratislavában) hátrányok­kal küzdve is etismerésre mél­tó munkát végzett. Csak bízni tudunk abban, hogy a követ­kező esztendőben az idén elő­ször színpadon állt fiatal ta­gok mellé, a főváros egyete­mein tanuló, kisszínpadokon már bizonyos színészi rutinra is szert tett fiatalokkal sike­rül kibővíteni ezt az igényes munkára törekvő együttest. Elgondolkodtató, hogy a ver­senyben ötödikként bemutat­kozott füleki (Fiľakovoj szín­játszó csoport szereplését Mó­ricz Zsigmond Ludas Matyijá- nak átdolgozott változatával, kudarcnak kell-e tekinteni. Emberileg most érlelődő és a jövőjét alapozó, többségében, húszon aluli fiatalokból álló együttes szempontjából aligha, viszont színházművészeti leg minden esetre. A zsűri legin­kább a nem végiggondolt dra­maturgiát, a meghatározatlan rendezői szándékot, a stílusok ösztönös keveréséi kifogásolta. Teljes mértékben igaza volt, de a tálalás módszere, az aho­gyan életük legérzékenyebb időszakát élő fiatalokról be­szóltok, pedagógiailag minden­képpen megalapozatlanul ha­tott. Egyet remélhetünk, hogy a füleki fiatalok rendezőjük, Mázik István vezetésével ta­nulnak a zsűri véleményéből, tévedéseiket korrigálják. A zsűritől pedig azt várjuk, hogy a jövőben okos, igaz vélemé­nyét is konstruktívan, a gya­rapítás szándékával mondja el, az érzelmi felindultság kinyil­vánítása nélkül. Erre annál is inkább szük­ség lesz, mivel van mit tanul­ni az amatőr színjátszók ren­dezőinek. Sokszor az volt az ember érzése, hogy a drama­turgiai munkát csupán a „húz­ni nem húzni‘r dilemmára ala­pozzák. Hol marad a darabok organizmusának, szerkezeté­nek a vizsgálata, az értelme­zés alternatíváinak felvázolá­sa, az írolt anyag reproduká­lásának helyébe lépő tudatos rendezői megközelítés, a mon­danivaló, az emberábrázolás, a társadalomrajz, a cselekmény, a gondolati töltés egységes egészbe foglalása? Ezt az al­kotó folyamatot az amatőr együttesek sem nélkülözhetik. Ezért kell szorgalmas önműve­léssel és a segítőkész hivatá­sos szakemberektől tanulni. DUSZA ISTVÁN Grigorij Csuhraj Mnaftres Ha csaknem három évtizedet felölelő alkotói munkássága so­rán csupán egyetlen filmet for­gatott volna, a lexikonok akkor is jegyeznék a nevét. A Ballada a katonáról ugyanis felfedező értékű alkotás, s a szovjet film­művészeinek ahhoz a vonulatá­hoz tartozik, melynek darabjai a honvédő háború súlyos meg­próbáltatásait idézik, s szakítva a korábbi filmek patetikus hős- kultuszával, az embert állítják érdeklődésük fókuszába; azzal a kérdéssel foglalkoznak, mi­képpen hatott az emberre e roppant fizikai és lelki próba­tétel, s hogyan születtek a tö­meges hőstettek. A Nagy Honvédő Háború meg­határozó élmény Grigorij Csuh­raj életében; nem csupán terve­zett rendezői tanulmányainak meghiúsulását jelentette, de alapvető fontosságú volt emberi érlelődése szempontjából is. Kortársaihoz hasonlóan ő is harcol a fronton és többször is megsebesül, de gazdag tapasz­talatokat is szerez, olyan él­ményanyagot, mely alkotói pá­lyáját végigkíséri. Eddig készült hat filmje közül ötöt — közvet­ve vagy közvetlenül — a hábo­rús élmények ihlették. A fron­tok világát és hőseit nem csu­pán mindmáig legrangosabb al­kotásában, a Balladában, ábrá­zolta, hanem már első önálló művében, A negyvenegyedikben is, bár ennek cselekménye a polgárháború időszakában ját­szódik. A film alaphelyzete sza­bálytalan: egy bolsevik lány és egy fehérgárdista liszt szerel­me. A kettőjük közt feszülő el­lentét tragédiájukat okozza, mert a lány nem tehet mást, minthogy megölje szerelmét. A film 1956-os bemutatója idején kissé merésznek tűnt, a rende­ző azonban nevet vívott ki ma­gának (a film a cannes-i feszti­vál nagydíját kapta). Alkotásá­nak jelentősége abban van, hogy szakít bizonyos beidegződések­kel, az emberi viszonyokat a maguk bonyolultságában ábrá­zolja, s a szerelmet és a kort szoros szálakkal kapcsolja ösz- sze. Következő munkája a Lenin- díjjčtl jutalmazott Ballada a ka­tonáról. A film nyitó képsorá­ban egy feketébe öltözött asz- szonyt látunk, akinek fia, Aljo- sa, nem tért vissza a háborúból. Ritmusváltás következik; a ké­pen náci tank tűnik fel, amint üldözi a védtelen szovjet har­cost; a tragédia elkerülhetetlen­nek látszik. Aljosa farkasszemet néz a tankkal, aztán futni kezd, elesik, a félelemtől sírva fakad, végül eszét vesztve vaktában lő­ni kezd. A tank megáll... Ami­kor felteszik neki a kérdést, hogy hőstettéért mit szeretne, kitüntetést-e vagy jutalomsza­badságot, az utóbbit választja, hogy hazautazhasson édesany­jához. Ezzel az apróságnak tet­sző mozzanattal is a film élet- szerűségét teremti meg Csuhraj. Aljosa személyében nem a Ber­lin eleste vagy a Sztálingrádi csata-féle filmek rettenthetetlen hősét, hanem a tétovázó-botla­dozó hős figuráját állítja elénk. Esendősége, gyarlósága ellené­re is Aljosa Szkvorcov eszmény­kép marad, s ezzel Csuhraj megalkotja az újfajta hős figu­ráját, a hús-vér embert, aki fél, szeret, ragaszkodik, felháboro­dik. Grigorij Csuhraj a filmben az eltiport fiatal életet siratja. Tar­talmas emberi érték ment ve­szendőbe, hiszen — mint a be­fejező képek mondják — Aljo­sa jó apa és becsületes állampol­gár lehetett volna: munkás, mérnök vagy tudós. De csak ar­ra volt ideje, hogy katona le- hesen. A film klasszikusan tö­mör szerkesztésével, árnyalt jellemeivel, lélektani kidolgo­zottságával, s főleg eszmeiségé­vel méltán keltett világszerte elismerést. A Tiszta égbolt szerkezetileg egyenetlenebb, jelképeiben, cse­lekményvezetésében konvencio­nálisabb, mint a Ballada, bár így is kiváló alkotás (a moszk­vai filmfesztivál nagydíjával tüntették ki). Története na­gyobb időszakot ölel fel, s meg­idézi a háború rettenetét Is, de mint a szimbolikus cím is sejte­ti, eszmei hangsúlya a személyi kultusz utáni időszak ábrázolá­sára esik. Asztahov alakjában a rendező olyan hőst ábrázol, aki az igazságtalanság ellenére is kommunista marad, nem veszti el hitét és kiharcolja igazát. Következő két filmje, a Volt egyszer egy öregember és az Emlékezés csalódást okozott mind a közönségnek, mind a szakmának. A világhírű rendező ezután válságba került. Két év­vel ezelőtt készült (nálunk még nem játszott) filmje, az Ingo- vány azonban a holtpontról va­ló elmozdulásról tanúskodik. (A téma ismét a második világ­háború, a konfliktus: egy anya elrejti a padláson katonafiát, hogy így megmentse életét.) A szovjet sajtó véleménye szerint: fájdalom és bűn, fennkölt liaza- fiság és igazi humanizmus hatja át az alkotást, s a mű reménye­ket kellhet bennünk, hogy to­vábbi megújulást várhatunk a szovjet rendezőtől. TÖLGYESSY MÁRIA A XII. moszkvai filmfesztivál előkészületei A moszkvai XII. nemzetközi filmfesztivált július 7. és 21, között rendezik meg a szov­jet fővárosban. Mint Filipp Jermas, a szervező bizottság elnöke, a Szovjetunió Állami Filmbizottságának elnöke el­mondta, száznál több ország jelentkezését várják, amelyek közül eddig már 84 küldte el ajánlatát. A játékfilm-kategó­rián kívül az idén is hirdet­nek versenyt a rövidfilmek és a gyermekfjlmek kategóriájá­ban is. Nagy érdeklődésre tar­tanak számot a versenyen kí­Nemcsak a koncertpódiumok csillagai vesznek részt a Prágai Tavaszon, hiszen a fesztivál fel­adata az is, hogy új tehetsége­ket keressen a fiatal nemzedék soraiban. A fesztivál egyik nagy élménye volt a 25 éves lengyel zongorista, Krystian Zimerman előadóestje, mely Chopin zongo­rára írt első balladáját és híres gyászindulós szonátáját játszot­ta, mélységesen átélve a mű gon­dolati gazdagságát. Zimerman ragyogó technikával játszotta Brahms f-moll szonátáját is. A fesztivál egyik nagy meglepeté­se Anne-Sophie Mutter NSZK- beli hegedűművésznő fellépése volt. A ma 18 éves előadómű­vész különösen tehetségét né­hány évvel ezelőtt Karajan fe­dezte fel. A legnehezebb, legi- génysebb művek egyikével, Mo­zart A-dúr ’hegedűkoncertjével remekelt Prágában. Hegedűjé­nek erőteljes, gyönyörű hangja precízen adta vissza Mozart ze­néjének áttetsző tisztaságát, A Smetana terem közönsége Kiváló előadóművészek a Prágai Tavaszon mellett a tévé- és rádióhallga­tók tetszését is megnyerte a Cseh Filmharmónia koncertje, melyen Aldo Ceccato, olasz kar­mester és honfitársa, Michel Campanella zongoraművész ven­dégszerepeit. A karmester Berli­oz Bevenuto Cellini című operá­jának híres nyitányával reme­kelt; majd Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művét ad­ták elő, megemlékezve a zene­szerző halálának 100. évfordu­lójáról. Az est legértékesebb műsorszáma Ravel G-dúr zongo­rakoncertje volt a 34 éves Cam­panella virtuóz előadásában és a Cseh Filmharmónia kitűnő együttműködésében. Ferencsik fános a prágai Szimfonikus Zenekar vendégkar­mestereként, Perényi Miklós pe­dig gordonkaművészként lépett fel. A 33 éves Perényi Miklós Haydn C-dúr koncertjében egyedülálló teljesítményt nyúj­tott. Az emlékezetből játszó mű­vész légiesen könnyed, precíz játékát a fesztivál felejthetet­len élményei között tartjuk szá­mon. A Prágai Tavasz néhány hang­versenyét hagyományosan a Szent Vítus székesegyházban rendezik meg. Az idén Händel- nek szólóénekre, kórusra és ze­nekarra írt oratóriuma, a Messi­ás hangzott fel falai között. Az alkotás a Brnói Állami Filmhar- mónikusok kórusa és külföldi szólóénekesek adták elő, Edgar Seipenbusch osztrák karmester vezényletével. A Prágai Tavasz műsorszámai­nak szerves részét alkotják a Smetana Színház és a mozarti hagyományokat őrző Tyl Szín­ház előadásai. Nagynevű éneke­sek, szólisták érkeznek Prágá­ba, hogy a Nemzeti Színház ope­ratársulatának előadásaiban vendégszerepeljenek. A Don Gio­vanni címszerepében Sherill Milnes, Donna Anna szerepében a japán Hayashi lépett fel. Mil­nes a salzburgi játékokon is nagy sikerrel alakította ezt a szerepet. A japán szopránéne­kesnő könnyed eleganciával éne­kelte az igényes szerepet. A prágai operatársulatból Karéi Berman, a Mozart-művek elis­mert előadóművésze Leporelló szerepében remekelt. A Nemzeti Színház operatár­sulata minden évben új bemu­tatóval lép fel a fesztivál közön­sége elé. Az idén a 90 évvel eze­lőtt született Szergej Prokofjev Tüzes angyal című ötfelvoná- sos operáját mutatta be, a Le­nin díjjal kitüntetett Borisz Alekszandrovics Pokrovszkijnak, a Szovjetunió nemzeti művészé­nek rendezésében. MOLNÁR ANGÉLA vül’i filmbemutatók; ez utóbbi ak sorában más fesztiválokon díjat nyert értékes filmalikolá* sokat mutatnak be. Minden ország egy olyan já­tékfilmmel vehet részt a fesz­tiválon, amely 1979. július el­seje után készült. A szervező bizottság a válogatást most kezdi meg. A nemzetközi zsűri a játékfilm-kategóriában há­rom arany és három ezüst dí­jat adhat ki; külön két-két dí­jat ajánlottak fel a legjobb női és férfiszereplőknek. A fesztivál idején — ez is hagyomány már a moszkvai találkozóra — ismét megrende­zik a filmbörzét, ahol a for­galmazók válogathatnak a vi­lág legjobb filmterméséből. (n) KULTURÁLIS HÍREK # A Prágai Tavaszon ven­dégszerepelt Magyar Állami Operaház társulata június 12- én Olaszországba indul, ahol a világhírű milánói Scala szín­padán mutatja be Bartók há­rom művét, A kékszakállú her­ceg várát, A fából faragott ki­rályfit és A csodálatos man­darint. Békés megye szlovák, ro­mán, német és szerb klubjai másodszor vettek részt Eleken nemzetiségi találkozón. A va­sárnap megrendezett egész na­pos műsorban szakmai tanács­kozást, bemutatót, kiállítást, népművészeti fölvonulást tar­tottak. 1981. VI. 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom