Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-12 / 137. szám, péntek

A mezőgazdaság időszerű feladatairól irta: Milos Jakes, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSKP KB titkára Csehszlovákia Kommunista Pártjának kongresszusai pártunk hatvanéves története folyamán mindig fontos határkövet jelen­tettek a kommunisták munkájában, a háború utáni időszakban pedig az egész társadalom életében. Ez teljes mértékben érvé­nyes a CSKP közelmúltban megtartott XVI. kongresszusára is, amely a párt megalakulása 60. évfordulójának esztendejében ta­nácskozott. A legutóbbi 60 év eseményei kétségbevonhatatlanul bizonyítják, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának megala­kítása népünk életének legfontosabb határkövei közé tartozik. A CSKP vezetésével a munkásosztály és egész dolgozó népünk eljutott a szocializmushoz. Népünk életében — a tömegek szé­les körű támogatásának köszönhetően, és annak hatására, hogy a párt helyesen fejezte ki a dolgozók érdekeit, és mert saját viszonyainknak megfelelően mindig következetesen, alkotóan ér­vényesítette a marxizmus—leninizmus és a proletár internacio­nalizmus alapelveit, minden nehézség és a helyenként előfor­duló hibák ellenére is alapvető és lényeges változásokat hajtot­tunk végre. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ezen alapelvek érvényesülésének bárminemű gyengítése és figyelmen kívül ha­gyása mindig a hibák felhalmozódásához vezetett, és nehézsége­ket, válságokat idézett elő a társadalmi haladás útján. 1881. VI. 12. Csehszlovákia Kommunista Pártja munkájának és küzdel­mének folyamatában alakult kl és erősödött a munkásosztály és a földművesek szövetsége. E szövetség további szilárdu­lása és fejlődése összekapcso­lódik a dolgozó nép 1948-as februári győzőimével és a szo­cializmus építésének megkezdé­sével. E győzelem elválasztha­tatlan alkotóeleme, hogy Le­nin zseniális szövetkezeti ter­véből kiindulva hozzáfogtunk falvainkon is a szocializmus építéséhez. E feladatot sikere­sen teljesítettük, így megte­remtettük a szocialista nagy­üzemi mezőgazdasági termelés széles alapokon történő fej­lesztésének feltételeit. Az elmúlt évtizedben számos nehézség és akadály ellenére, «melyeik befolyásolták fejlődé­sünket, meggyőződtünk róla, hogy a fejlett szocialista tár­sadalom építésének a XIV. pártkongresszuson jóváhagyott, majd a CSKP XV. kongresszu­sán továbbfejlesztett irányvo­nala helyes és reális. Ez az irányvonal komplex távlati programot jelent az egész tár­sadalom politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlesz­tésében, államunk bel- ós kül­politikájában. A pórt XVI. kongresszusának határozatai logikus folytatását, továbbfej­lesztését és leiközelebbi évekre való konkretizálását jelentik ennek az irányvonalnak. A ko'mgresszus tanácskozásá­nak időszalkában lényegesen bo­nyolultabbak voltak a külső és belső gazdasági feltételek, mint a hetvenes években. Egyre ne­hezebbé válik a szükséges tü­zelőanyag és energia, a kő­olaj, a fémnek, az élelmiszer és a többi anyag és nyersanyag beszerzése, és növekednek a termékek minősége és műsza­ki színvonala iránti igények. Bonyolítja < a helyzetet, hogy a régebbinél sokkal nagyobb fe­lelősséggel és racionálisabban toell beruházni, mivel korláto­zott beruházási erőforrás és munkaerő áll rendelkezésünk­re. Pártunk politikájának leg­főbb társadalmi-gazdasági célja ilyen körülményeik között is az elért magas életszínvonal megtartása és tökéletesítése, a szociális biztonság szilárdítása. Nem véletlenül fordított a CSKP XVI. kongresszusa maxi­mális figyelmet a gazdasági kérdésekre. Hangsúlyozta, hogy a 7. ötéves gazdasági és szo­ciális terv szándékainak meg­valósítása érdekében az eddigi­nél sokkal következetesebben és megalkuvást nem ismerően kell érvényesítenünk a terme­lés hatékonyságára és az ösz­szes munka minőségének javí­tására irányuló törekvéseiket. Az élelmiszerellátás biztosítása — társadalmi feladat A CSKP XVI. kongresszusóin Hu sók elvtárs, a CSKP KB fő­titkára által előterjesztett be­számoló hangsúlyozza, hogy a párt minden törekvése az em­ber szükségleteinek kielégíté sére, a személyiség sokoldalú fejlesztésére összpontosul. Az életszínvonal további fejleszté­se és tökéletesítése azonban nem szubjektív óhaj, hanem az értékteremtés függvénye. A szocialista társadalom sem oszthat el többet, mint amit megtermel. E szempontot fi­gyelembe véve fogalmazzuk meg az elkövetkező Időszakra az életszínvonal-fejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseket. A XVI. kongresszus rendkí­vüli figyelmet fordított a me­zőgazdasági-élelmiszeripari komplexum fejlesztésére. Ez teljesen törvényszerű, hiszen ahhoz, hogy egyre színvonala­sabban elégítsük ki a nép szükségleteit, elsősorban az élelmezést kell magas színvo­nalon biztosítani, és itt nem­csak mennyiségi igényekről van szó, hanem minőségiekről is. A mezőgazdasági és élelmi­szeripari dolgozók erőfeszíté­sének köszönhetően lényegé ben az összes élelmezési cikk viszonylatában jó az ellátás. Mivel azonban korlátozott mennyiségű takarmánnyal ren­delkezünk, az elkövetkező idő­szakban o«m növelhető tovább a hústermelés. Az egy főre eső évenkénti húsfogyasztás vi­szonylag magas, 85 kilo­gramm. Az említett okból kü­lönösen a sertéshústermelés nem növekedhet tovább. A la­kosság lélekszámának növeke­dése miatti fogyasztásnövek­ményt a vágómarha-tenyésztés fokozásával elégítjük ki. A mezőgazdaság irányító szervei­nek és dolgozóinak arra kell törekedniük, hogy a rendelke­zésre álló takarmányból a le­hető legtöbb húst tudjuk elő­állítani, és hogy csökkentsük a fajlagos takarmányfogyasz­tást. A takarmányalap jobb ki­használása érdekében megfele­lő erőfeszítést kell kifejteni, hogy minden vágóállat-kategó­riában növekedjék a napi súly­gyarapodás. Jelenleg különö­sen fontos feladat a hízómar­ha vágósúlyának növelése. 1980-hoz képest az átlagos vá­gósúly 440 kilogrammra csök­kent, pedig számunkra az len­ne az előnyös, ha legalább 500 kilogramm lenne. Mivel a gaz­daságok nem állítanak be meg­felelő számú szarvasmarhát hizlalásra, a marhahús rész­aránya növelésének ez az egyetlen reális útja. A hústermeléssel kapcsolatos problémák megoldása érdeké ben javítani kell a mezőgazdá­sági vállalatok és a húsipar együttműködését. A termelés és a feldolgozás összehangolá­sa és a felesleges veszteségek kiküszöbölése rendkívül fontos feladat. A húsipar megfelelő ágazatai ezért fejtsenek ki fo­kozott erőfeszítést a feldolgo­zás mértékéneik és színvonalá­nak növelésére, emelésére, az összes nyersanyag hasznosítá­sára, a választék bővítésére és a minőség javítására. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy az élelmiszer és a mezőgazdasági nyersanyag stratégiai jellegű áru, és még hosszú időn ke­resztül az is marad. A világ­piaci beszerzést az imperialis­ta országok egyre gyakrabban politikai feltételeikhez kötik. A XVI. kongresszuson ezért hang­súlyoztuk oly erőteljesen, hogy az élelmiszer-szükségletet első­sorban saját termeléssel kell fedezni. Az idei tervbe konkré­ten kivetítve ez azt jelenti, hogy az utóbbi években elért átlagos évi 1,6 millió tonná­nyi gabonaimportot 350 ezer tonnára kell csökkenteni. A XVI. kongresszus is jóváhagyta a CSKP XV. kongresszusán el­fogadott és a CSKP KB 13. ülé­sén továbbfejlesztett irányel­vet, amelynek értelmében nö­velni kell az élelmiszerekből és a mezőgazdasági nyersanya­gokból való önellátás mérté­két. A páröcongresszus újból hangsúlyozta, hogy mivel a ha­zai körülményeik között nincs tehetőség a termőterület nö­velésére (sőt, az egy lakosra eső terület csökkenésével kell számolnunk), a mezőgazdasági termelés intenzívebbé tétele, a hatékonyság és a minőség javí­tása az egyetlen járható út. Ezt a termelés koncentrálásá­val, szakosításával, ipari jelle­gűvé tételével, a termelési bá­zis erősítésével és korszerűsí­tésével, a tudomáinyos-műszakl Ismeretek hatékonyabb érvé­nyesítésével, az Irányítás és szervezés tökéletesítésével és a tartalékok teljes aktivizálásá­val érhetjük el. A növénytermesztésé az elsőbbség Az önellátás kulcsa: a nö­vénytermesztés fejlesztése, anert ettől függ, hogy mennyi növényi, illetve állati eredetű élelmiszert tudunk előállítani. Az ügy érdekében, amellett hogy nagy súlyt helyezünk a gabonatermesztés intenzívebbé tételére, következetesen törő­dünk a jó minőségű töwiegta­karmány szántóföldön, illetve réten való termesztésével is. Ugyanakkor állandóan figyel­met érdemel a takarmány hasznosítása, a botaikarítási, tartósítási és raktározási vesz­teségek csökkentése is. To­vábbra is számolunk az állam­polgárok segítségével a nehe­zen hozzáférhető területeken termett széna betakarítása so­rán, mert ez minden évben je­lentősen hozzájárul a tömeg­takarmánymérleg javításához. A növénytermesztési feladatok végrehajtásának alapvető elő­feltétele a termőföldről, a föld termőbbé tételéről és hasznosí­tásáról történő gondoskodás. Nem térhetünk napirendre a termőföld lemorzsolódása fö­lött. Ez nemcsak a mezőgaz­dasági dolgozók számára fon­tos feladat, hanem a nemzeti bizottságok és az államigazga­tási szervek számára is. Kö­vetkezetesen végre kell hajtani a termőképesség növelésére irányuló intézkedéseket. Döntő feladat lesz megfelelő feltéte­leket teremteni a kevésbé ter­mékeny föld hatékonyabb és intenzívebb kihasználásához. A hazai földalap teljes 35 száza­léka ilyen terület. A talajjaví­tási intézkedések végrehajtá­sát, mivel ez társadalmi ér­dek, kiemelten támogatja az állam. Gazdaságosan használjuk ki az adottságokat A fő stratégiai célnak — az önellátás mértéke növelésének — rendeltük alá az állatte­nyésztés fejlesztésének irányait is. Noha ezen ágazat termelé­sének növekedési üteme ala­csonyabb lesz mint az előző ötéves tervidőszakokban, a végrehajtás, mivel elsősorban a hazánkban megtermelt ta­karmányra építünk, meglehe­tősen Igényes lesz. Ezekhez a törekvésekhez kell hozzáigazí­tani az állattenyésztési terme­lés szerkezetét. Alapvető fordu­latot kell elérnünk a szarvas­marha-tenyésztés kiemelt üte­mű fejlesztésében. A hústermelési terv végre­hajtása során továbbra ls szá­molunk a háztájilag gazdálko­dók és a kistermelők szerző­déses állattartásának bővítésé vei. E termelési mód teljes mértékben bevált, és nem kis mértékben hozzájárul a forga­lomba kerülő hús mennyiségé nek növeléséhez, elsősorbí pedig a választék bővítéséin« A kisállattenyésztők és ti Nemieti Front érdekvédelmi szervezeteibe tömörült kister­melők tevékenységét ezért to­vábbra ls támogatjuk. Az önellátásra való törekvés politikájának megvalósítása so­rán jelentős szerep hárul az élelmiszeriparra. A XVI. kong­resszus határozatai értelmében az ágazat fő feladatai a követ­kezők: hozzájárulni az élelmi­szerszükséglet kielégítéséhez és ennek érdekében optimálisan kihasználni a hazai termelés­ből és az importból származó összes mezőgazdasági nyers­anyagot, javítani a termékek minőségét, tartósságát és a fogyasztók igényeivel össz­hangban bővíteni a választé­kot. Céljaink elérése érdekében az élelmiszeripar tegye szoro­sabbá kapcsolatait a mezőgaz­dasági vállalatokkal, és bonta­koztassa ki a kölcsönös koo­perációs és integrációs kap­csolatokat. Ilyen bázison foko­zatosan térjen át a hosszú tá­vú nyersanyagszállítási egyez­ményeik rendszerére. A mezőgazdasági és élelmi­szeripari termelés biztosításá­hoz a biológiai és műszaki szolgáltatásokon kívül az ed­diginél sokkal hatékonyabban hozzá kell járulnia a tudomá­nyos-kutató bázisnak is. Elvár­juk, hogy az ágazati intézetek­kel együtt a legfontosabb ku­tatási feladatok megoldásához majd a főiskolák is hozzájá­rulnak, a Csehszlovák Tudo­mányos Akadémia kutatóinté­zetei is aktivizálódnak, és hogy elmélyül a szocialista or­szágok, különösein pedig a Szovjetunió tudományos intéz­ményeivel és kutatóintézetei­vel való együttműködés. A mezőgazdasági és élelmi­szeripari termelés fejlesztésé­hez, a feladatok végrehajtásá­hoz az anyagi-műszaki bázis gyarapításával kellő fellétele­ket teremtünk. A fejlesztés itt lényegében ugyanolyan ütemű lesz, mint a 6. ötéves tervidő­szakban. Azonban sóikkal na­gyobb felelősségtudattal kell végrehajtani az eszközök el­osztását és kihasználását. Tel­jes mértékben érvényesíteni kell e téren a központi bizott­ság 13. ülésén jóváhagyott programot. Nem véletlenül hangsúlyoz­ta a CSKP XVI. kongresszusa, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar számóra nagy je­lentősége van a2 ellátó ága­zatokkal való együttműködés­nek. Az élelmiszertermelés eredményei ma jelentős mér­tékben függenek az egyre szé­lesebbé és sokoldalúbbá váló ágazatközi kapcsolatoktól, kü­lönösen a gépiparral és vegy­iparral való együttműködéstől. A kongresszusi határozat ér­telmében a mezőgazdaságot el­látó ágazatok számóra a szállí­tások lebonyolítása, a pótalkat­részellátást is beleértve, első­rendű feladat. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is a szó legszorosabb értelmében tör­vényerejű követelmény a haté­konyság és a minőség javítása, a munkatermelékenység növe­lése, az önelszómolós követke­zetes érvényesítése. E célok elérése, a mezőgazdasági-élel­miszeripari komplexum felada­tainak teljesítése érdekében al­kalmazzuk e szjérában is a tervszerű népgazdaságirányítás rendszerének tökéletesítését célzó komplex Intézkedéseket. A komplex intézkedések beve­zetésének célja a vállalati kez­deményezés növelése, a terve­zés egyszerűbbé tétele, az irá­nyítás admlnisztratíva-igényé­nek csökkentése és a válla­lati rentabilitás kiegyenlítése, illetve a mezőgazdasági terme­lés egészében vett rentabilitá­sának növelése. Igényes feladotok előtt A CSKP XVI. kongresszusa határozatainak megvalósításá­ban fontos időszak már a 7. ötéves terv időszak első esz­tendeje is, amikor a növények fejlődésére nagy mértékben hat a Jelentős hőmérsékletin­gadozás, illetve a csapadék­hiány, így fokozott figyelmet kell fordítanunk a jó termés, biztosítására. Az aratás idősza­kában rendkívül fontos feladat lesz a veszteségeik lehető leg­nagyobb mértékű csökkentése. Ez nemcsak a gabonatstska­rításnál alapvető követelmény, hanem az összes többi termény betakarításában ís. Az állattenyésztési dolgozók is igényes feladatokat teljesí­tenek, és figyelmüket fokozot­tan a takarmányhasznosításra, különösen pedig a szemes ta­karmánnyal való színvonalas gazdálkodásra kell összponto­sítaniuk. Ojból ismételjük, a szarvasmarha-tenyésztés ki­emelt ütemű fejlesztésére tö­rekszünk, és ezt nemcsak a mezőgazdasági vállalatok dol­gozóinak, hanem az irányító szervek munkatársainak is tu datosítaniuk kell. Az április második felében bekövetkezett fagy kárt tett a korai és melegkedvelő zöldség­ben, gyümölcsben. Ez majd a termést is befolyásolja, így fo­kozott figyelmet kell fordítani mindenütt a betakarításra, az összes megtermett gyümölcs felvásárlására, piacra juttatá­sára és feldolgozására. A dolgozóik körében széles körű versenymozgalom bonta­kozott kl a XVI. kongresszu­son kijelölt igényes feladatok színvonalas végrehajtására. E lendületet továbbra is meg kell tartani és helyes irányban kell fokozni. E munka rendszeres és igényes politikai-szervező te­vékenységet igényel az irányí­tás minden szintjén. Erősítsük a párt vezető szerepét A mezőgazdaságban és élel­miszeriparban összesen 184 ezer kommunista dolgozik, ami az ágazat dolgozóinaik csak­nem 16 százalékát jelenti. Csak az efsz-tagok közül több mint 25 ezer tagjelöltet vettek fel a XV. és XVI. kongresszus között a párt soraiba. Ez is azt mutatja, hogy tovább kell tökéletesíteni a párttagságot, és — különösen a dönlő jelen­tőségű munkaszakaszokoa — erősíteni ikell a part hatását. Ez főleg az állattenyésztésben dolgozó fiatalok kiválasztására és párttaggá nevelésére vo­natkozik. A pártmunka haté­konyabbá tétele megköveteli a gazdasági vezetés ellenőrzésre jogának konkrétabb érvényesí­tését. Nem szabad napirendre térnünk a fogyatékosságok fö­lött, küzdeni kell az összes progresszív termelési módszer meghonosításáért, az új eljárá­sok, technológiák bevezetésé­ért és a legkorszerűbb tudo­mányos-műszaki ismeretek nyújtotta lehetőségek kiakná­zásáért. A pártszervezetek for­dítsanak nagy figyelmet a ká­dermunka színvonalának eme­lésére, mert az a párt politi­kája eredményes megvalósítá­sának fontos előfeltétele. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozó párt­szervezeteik szüntelenül mutas­sanak érdeklődést a tartalékok lehető leghatékonyabb kiakná­zása iránt. Különösen fontos követelmény, hogy ,sehol se pazarolják a takarmányt, az energiát, a tüzelőanyagot, az anyagot és a nyersanyagot. Mindenütt ügyeljenek a taka­rékosságra, küzdjenek a vesz­teségek ellen és a termelés­ben érvényesítsék a progresz­szív módszereket. Ügyeljenek arra, hogy a dolgozók minél nagyobb hányada kapcsolód­jon be a problémák megoldá­sába, hogy az efsz-ekben tel­jesen érvényesüljön a szövet­kezeti demokrácia, és ho$?y a vállalatokban növekedjék a termelési értekezletek haté­konysága. Ugyanakkor a párt­szervek és -szervezetek lürőd­jenek az Irányítás és munka­szervezés színvonalának emelé­sével, következetesen' ellenőriz­zék a feladatok és az intézke­dések végrehajtását, támogas­ság a tárgyilagos és építő szel­lemű bírálat kibontakozását és legyenek Igényesek a párthatá­rozatok teljesítésének megkö­vetelésében. A mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexum dolgozói a népképviseleti testületekbe va : ló választásokon is bebizonyí­tották; pozitívan viszonyulnak a CSKP XVI. kongresszusán kijelölt feladatokhoz, mert tu­datában vannak annak, hogy a program — a fejlett szocia­lista társadalom építése — összhangban van érdekeikkel, és megteremti a békés, bol­dog élet feltételeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom