Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-30 / 152. szám, kedd

Csúcsforgalom küszöbén

Ellenőrző körúton a terményfelvásárló központokban

Délutánra jár az idő, az alis- táli (Hroboiiovo) terményfelvá- sárló központ a szokásos napi életét éli. Teherautók érkeznek és indulnak megrakottan a mezőgazdasági üzemekbe, az előírt ütemben készül a takarmánykeverék. Tóth Imre, a gabonasiló mestere a rakodást irányítja, de félszemmel állandóan a bejárati kaput figyeli.

— Már itt kellene lenniük — mondja az órájára pillantva, miközben a gabonasilő felé tartunk. — Minden előírt munkát elvégeztünk, felőlünk akár már holnap is kezdődhet az aratás. A silóhoz tartozó szárítót még át is festettük, hogy külsőre is jobban mutasson.

Rövid számvetést végez, naponta hány vagon gabonát tudnak megszárítani, mennyit bírnak huszonnégy órás műszak alatt a felvonók, mi mindent tesznek majd annak érdekében, hogy a gabonát szállítók ne várakozzanak sokat, amíg kiönthetik rokományukat. Megmutatja, hogy hol készülnek felszerelni azt a pótfelvonót, amelynek tervrajzát és működési elvét a központban dolgozó újítók csoportja készítette el.

— Ez a felvonó nyolc kamra megtöltésére lenne alkalmas és lényegesen meggyorsítaná az átvételt — magyarázza, de be is fejezi, mert időközben a központ udvarán leparkolt egy autóbusz, a várt vendégekkel.

Vagy húszán szállnak ki belő- ľe, jegyzetfüzettel, ceruzával, tollal a kezükben, s indulnak el azonnyomban a szélrózsa minden irányába. A legnépesebb csoport a gabonasilót veszi célba. Ezek nyomába szegődünk, s bár mindössze alig percnyi késéssel érkezünk, a gabonasiló előcsarnokában már senkit sem találunk. Kísérőm tovább részletezi újítási javaslatuk lényegét, előnyeit, s nem kis büszkeséggel hívja fel figyelmemet a frissen meszelt fehér falakra, a tisztaságra és a rendre.

— Árgus szemekkel vizsgálnak ma itt mindent, a legkisebb apróság sem kerüli el figyelmüket, ami a gabona átvételét nehezítené és lassítaná. Nagyon igyekeztünk, hogy az előkészületek során mindent elvégezzünk a mai ellenőrző napig, s remélem, hogy nem lesz komolyabb kifogás — mondja talán önmaga megnyugtatására is, miközben már vagy félórája várakozunk, hogy előbukkanjon valaki.

— Itt mindenkinek meghatározott feladata van. Egyesek a siló padlásterét, mások a berendezés műszaki állapotát, az átvételi, szárítási ütemterveket, a dolgozók beosztását, vagy éppen a tisztaságot ellenőrzik a raktárakban és a központ egész területén. Az én terepem például a gabonasiló földszinti és alagsori része, ahonnan éppen jövök — mondja Tóth József, a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzemének igazgatója a kölcsönös üdvözlést követően.

— És az eredmény? Jó, rossz?

— Azt majd nagyon éles hangon megmondjuk egymásnak a körutat záró értékelésen. Egyébként reggel héttől vagyunk úton, sorra vesszük az összes átvevő helyünket. Itt. vannak a vállalat nyugat-szlovákiai igazgatóságának képviselői, részt vesz az ellenőrzésben az üzem teljes vezetősége, akárcsak az egyes körzetek vezetői és minden átvevő központ felelős irányítója.

Elmondja, hogy a nagy munkák előtt mindig végigjárják az egyes központokat, hogy a felfedezett kisebb-nagyobb hiányosságokat még idejében korrigálni lehessen. A felvásárlási ütemterv elkészült, tavalyhoz viszonyítva eggyel több, tehát járásszerte már tizenegy a tér* ményt átvevő helyek száma. Nagyon jó, hogy az idei aratásban már a dunaszerdahelyi új gabonasiló is rendelkezésre áll. Az állami alapokba felvásárolt minden gabonát és a takarmányalapok 80 százalékát már saját raktáraikban tudják tárolni.

Befejezzük, mert időközben már az autóbusz körül gyülekezik a csoport, s rövid pihenő után indulunk is tovább, a nagy- megyeri (Čalovo) átvevőhelyre.

Bakács Károly, az üzem gazdasági igazgatóhelyettese az autóbuszban részletezi tapasztalatait.

Esőben, napfényben

Új szó

1981.

VI. 30.

A somorjai (Samorín) Datex Ipari szövetkezet termékei esőben, napfényben egyaránt használatosak. Az itt készülő ernyők a lehető legtöbb változatban és színösszeállításban kerülnek a boltokba, hogy a mindennapi életben, akár szakadó esőben, akár tűző napfényben praktikusságukról tegyenek bizonyságot. Összesen hetvenheten dolgoznak a szövetkezetben, s a termékekből nemcsak a hazai boltokba, hanem a külföldi piacokra is kerül.

Az ernyőgyártásnak Somor- ján több mint tíz éves története van. A város tehát nemcsak méntelepéről híres, hanem mutatós ernyőiről is. Ami már az első percben a szemébe tűnik a látogatónak: az idősebb, tapasztaltabb dolgozók és az egészen fiatal ernyőkészítők közötti összhang. Mintha valamennyien ugyanazt a célt tartaná szem előtt: megőrizni

a maradandó értékeket, népszerűsíteni, továbbadni a hasznos gyakorlati tapasztalatokat. A minőség szintje ugyanis napról napra emelkedik. Ami tegnap még kitűnőnek bizonyult, holnapután már nem biztos, hogy megfelel a vásárlók igényeinek.

Ahogy belépünk az épületbe, máris meggyőződhetünk róla, hogy szorgalmas, önfeláldozó emberek ülnek a gépek mellett. Erről tanúskodik a faliújság is, ahol a szövetkezet legjobb dolgozóinak fényképei sorakoznak, s erről győznek meg a szorgos női kezek is, amelyek ördöngős ügyességgel dolgoznak az alapanyaggal. Néhány . méterrel odébb már varrógépek mellett ülő nőket látunk, akik az ernyő felső részét készítik. A varrás

után az anyag az ernyő vázára kerül, aztán már csak a csomagolás van hátra.

A másik műhelyben húsz tagú szocialista munkabrigád dolgozik, amelynek vezetője Anna TÍcáőiková, a műszakmester pedig Gottlieber János. Munkájuk értékét mindenekelőtt az ezüstjelvény jelzi, amelyet a közelmúltban szereztek meg.

Természetesen a textilrészleg is büszke lehet az eddig elért eredményekre. A múlt évben Libay Ilona a legjobb dolgozó címet nyerte el, de elismeréssel szólhatunk Hervay Rozáliáról, Kovács Erzsébetről, Boldis Máriáról és Seregi Éváról is. Amint látjuk, van mire büszkélkednie a somorjai ipari szövetkezetnek.

—jšn—

— A gabona minőség szerinti átvételének biztosítottságát figyelem elsősorban. Nagyon vigyázunk majd ugyanis, hogy a kenyérgabona és a sörárpa ne keveredjen a takarmányalapokra felvásárolt gabonával. Ami minőségével megfelel a kiemelt osztálynak, azt mind úgy vesz- szük át. Ez a mi kötelességünk és a mezőgazdasági üzemek érdeke.

Ahhoz persze, hogy úgy legyen, lehessen, kellően fel kellett készíteni a laboratóriumokat. Mindenre kiterjedt-e a figyelem, nem kell-e még valamit gyorsan pótolni? — ezt Simon- né Somorjai Mária mérnök, az üzem főlaboránsa figyelte. így törvényszerűen Nagymegyeren is első útja a központ laboratóriumába vezetett, hogy Stevlíková Földes Erzsébet laboránsnővel megbeszélje a szükséges teendőket. Utolsó előtti állomás lévén e hely, szavai már lényegében az általános képet tükrözik.

— A nedvesség mérésére valamennyi központunkban korszerű felszerelés áll rendelkezésre. A búza és az árpa minőségi jegyeinek vizsgálatát hagyományos módon végezzük. Az egyes parcellákon még az aratást megelőzően informatív jellegű ellenőrzést végzünk, így már előre ismerjük az onnan behozott szem minőségét. Ettől függetlenül a rakományokból mintát veszünk, és minden tíz vagonos tétel után elvégezzük az ellenőrző minősítést. Komoly és nagyon felelősségteljes munka ez, azért kellően felkészültünk. Laboránsaink tanfolyamon vettek részt. Kijavítottuk, hitelesítettük a műszereket, egyszóval valóban mindenre gondoltunk.

Még egy megálló, még egy szemle, ezúttal az ugyancsak alistáli körzethez tartozó ekecsi (Okoč) központon, és ezzel vége a körútnak. Vágó Ferenc mérnök, a vállalat nyugat-szlovákiai igazgatója kezét nyújtja Otil Jánosnak, az alistáli körzet vezetőjének, hogy elismerését fejezze ki.

— Gratulálok, ezen az utolsó három helyen is mindent a legnagyobb rendben találtunk. A maguk részéről járásszerte akár már holnap is teljes erővel megkezdődhetne a gabona átvétele.

— Tehát elégedett a látottakkal — használom ki az értékelést megelőző rövid szünetet.

— A látottak alapján azért lesz egy-két észrevétel, hiszen az volt a célunk és erre összpontosítottunk teljes erővel, hogy a legkisebb hiányosságokat is észrevegyük. Az üzemben nagyon jól felkészültek az aratásra. Kifogástalan a berendezések műszaki állapota, a raktárak tiszták, kimeszelve, fertőtlenítve várják az első gabonarakományt. Adottak a feltételek a búza és az árpa minőség szerinti átvételére és a látottak alapján a terményfelvásárlásban az aratás alatt nem szabadna fennakadásnak, problémának előfordulnia. De ugyanilyen értelemben nyilatkozhatok az egész kerületet illetően. Nagyon gondosan készültünk, hogy bírjuk a ránk nehezedő nagy feladatokat, mert az aratás számunkra is komoly próbatétel.

EGRI FERENC

SZOCIOLÓGIAI FELMÉRÉSEK TÜKRÉBEN

A falu űj értékrendszere

Az 1949 utáni időszakban soha régebben nem tapasztalt ütem-, ben és mértékben megváltozott falvainkon az életmód és az érték- orientáció. Ez elsősorban az iparosítás és a kollektivizálás következménye. Mezőgazdaságunk az utóbbi 33 esztendőben olyan fejlődésen ment keresztül, amelyhez hasonlóra úgyszólván egyetlen más országban sem került sor. A hagyományos életmódra az elmaradottság volt jellemző, ami a kisüzemi termelés korlátaival függött össze. A korszerű nagyüzemi mezőgazdasági termelés bevezetése felszámolta a gazdasági korlátokat, és ezzel fokozatosan leomlottak a gondolkodásbeli korlátok is. Az új típusú mezőgazda- sági dolgozó (szövetkezeti földműves, állami gazdasági alkamal- zott) új módon viszonyul a termelőeszközökhöz, szocialista tulajdonossá vált, és ezzel egyidőben megváltozott a földművesek képzettségi struktúrája, életfelfogása, értékrendszere, emberi-kapcsolat rendszere és a munkához fűződő viszonya is.

A hagyományos paraszti életmód fő jellemzői az egyéni kistermelésből eredő létbizonytalanság függvényei voltak. Ez maximális takarékosságra, a fogyasztás minimálisra történő redukálására ösztönzött. Az utóbbi három évtized alatt gyökeresen megváltozott e téren is a helyzet. Végleg tovatűnt már az az időszak, amikor a család pénzeszközeinek 80—90 százalékát termelési-beruházási célokra fordították, és csak a fennmaradó 10—20 százaléknyi bevételt használták fel a család szükségleteinek kielégítésére. Napjainkban — ez derült ki a szociológiai felmérésekből — a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság 60 százaléka a háztartás maximális felszereltségének biztosítására orientálódik, és a lakosság csaknem 30 százaléka az attraktív életstílus kialakítását tekinti fontosnak.

A felszabadulás előtt a földműves fő célja a földtulajdon volt. Ennek rendelt alá mindent, és ennek megfelelően formálta az életmódját és a fogyasztást, valamint a világnézetét is. A faluban annak volt nagyobb tekintélye, aki több földet mondhatott magáénak.

A kollektivizálás és az iparosítás gyökeresen megváltoztatta ezt a helyzetet. Persze, a gondolkodásmód megváltozása nem egyik napról a másikra következett be. A földművesnek előbb meg kellett győződnie a kollektív gazdálkodás szociális és gazdasági előnyeiről. Fontos szerepet játszott itt a szociális biztonság megerősítése, a társadalombiztosítás bevezetése, a rendszeres jövedelem szavatolása. A földművelés számára régebben mindez teljesen elképzelhetetlen volt.

E folyamat sem időben, sem térben nem volt egyenletes. A hegyvidéki és hegyaljai körzetekben pl. hosszú ideig tartotta magát a hagyományos érték- rendszer. Ez azzal is nagy mértékben összefüggött, hogy az ipari munkát a falusiak is inkább csak kiegészítő pénzforrásnak és nem fő jövedelemforrásnak tekintették. Ez azzal is bizonyítható, hogy nem egyszer előfordult: az iparból származó jövedelmet a földművelés fellendítésére — műtrágya, traktor stb. vásárlására — fordították. Ilyen szemlélet uralkodott pl. Žiar nad Hronom környékén és a Hont-Hrušov térségben. Azokban a körzetekben viszont, amelyekben jól gazdálkodtak az efsz-ek és az állami gazdaságok, a föld elveszítette régi varázsát, és már nem a földtulajdont tekintik legfőbb célnak.

] A szociológiai felmérések azt í mutatják, hogy Szlovákiában a szövetkezeti földművesek érték! rendszerében az építőparcella került az első helyre, illetve —

A nyug at-szlovákiai kerületben a végéhez közelednek az aratási előkészületek, de ezzel párhuzamosan végzik a takarmány betakarítását is. Jól haladnak a takarmánybetakarítási teendőkkel a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda)' járásban is, ahol csaknem 9500 hektáron termesztenek évelő takarmányt. A felvétel a Várkonyi (Vrakúň) Efsz- ben készült, ahol naponta 35—40 tonna takarmányt takarítanak be.

(Blažej Palkovič felvétele — ČSTK)

ezzel szorosan összefügg — családiház építése (M. Katria docens felmérései Devicany községben).

Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a falusi ember az új értékrendszerben nem tekinti rendkívül fontosnak az efsz-ben végzett munkát. Jól bizonyította ezt az is, hogy a válságos időszakban nem fordult elő olyan eset, hogy bárki is ki akart volna lépni a közösből, és vissza akart volna térni a régi paraszti életformához. A szövetkezeti földművesek ezzel azt is kifejezésre juttatták, hogy felismerték: a kollektív munka gazdaságosabb, termelékenyebb az egyéni gazdálkodásnál.

Szlovákiában a társadalom támogatja a családiház-építést, így a társadalmi célok e szempontból is összhangban vannak az egyéni célokkal. Ennek köszönhető, hogy úgyszólván teljesen felújult a falusi lal: sállo- mány. Ezzel egyidőben emelkedett a lakáskultúra színvonala is. A régi alapterület-elrendezést a korszerűbb (négyzetes) alapterülettel váltották fel, miközben a lakások felszereltsége is színvonalasabbá vált (villany, gáz, csatornázás stb.).

A falusi dolgozók vágyai azonban nemcsak a családiházszer- zéssel függenek össze. Napjainkban már falusi üzemek is adhatnak lakást dolgozóiknak, illetve a lakosság szövetkezeti lakásépítéssel is teremthet magának otthont. Nyilvánvaló tehát, hogy az értékrendszerben már értékek is előtérbe kerülnek. Ilyen érték pl. a személy- gépkocsi, vagy a magasabb műveltség.

Vajon mi ösztönzi az embere két képzettségük, ismeretei!; gyarapítására?

A felmérések azt mutatják, hogy szerepet játszik itt — ez természetes — az anyagi szempont is, de ezen kívül a társadalmi presztízs is fontos ösztönző tényező, és a kultúráltság fejlesztése is egyre inkább tömegigénnyé válik. Manapság gyakran tapasztaljuk a mező- gazdasági településeken, hogy (egy családon belül) a legidősebb nemzedék tagjai még éppen csak írni-olvasni tudnak, de a középnemzedék már teljes középiskolai végzettséggel rendelkezik, a legfiatalabbak — az unokák — pedig már szakközépiskolába, illetve főiskolám járnak.

Három évtized — történelmi távlatból nézve — nem hosszú idő. Ez alatt alapvetően megváltoztak falvainkon is a társadalmi viszonyok. És megváltozott az értékorientáció, amely évszázadokon át változatlan volt. Régebben az előző nemzedékek értékrendszere rányomta bélyegét a következő generációra is. A mai viszonyok között ezt nem mondhatjuk el, hiszen rendkívül rohamossá vált az életfeltételek és -körülmények változása.

Fejlődésének egyes szakaszaiban minden társadalom kialakítja saját értékrendszerét. Kulturális értéke csak annak az emberi tevékenységnek van, amely lehetővé teszi a társadalmi haladást, a személyiség és az egész társadalom kibontakozását. A szocialista ember fokozatosan feladja a régi értékeket, az általánosan elfogadott régi normákat, és ezek helyett újakat teremt, amelyek a kor igényeit tükrözik. Olyan értékek kerülnek be az új értékrend- szerbe, amelyek gazdagítják az életet, hozzájárulnak az egyén és a társadalom igényeinek kielégítéséhez, és teljesen összhangban vannak a szocialista ember érdekeivel.

NORA WEBEROVA