Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-26 / 149. szám, péntek

Hazánk egyik legkorsrerübb egészségügyi intézménye az olomouci Egyetemi Gyer­mekkórház. Rendelőintéze­teiben évente 40 ezer, fekvő részlegén 3,5 ezer gyermeket kezelnek. Felvételünkön az ápolónők a kis páciensekkel játszanak (V. Galgone-k — CTK felvétele) Képviseiífi ionok és ketiEisiégek A nemrég megtartott általános választások so­rán bizalmat előlegeztünk képviselőinknek. Ez­zel felhatalmaztuk őket arra, hogy választópolgá­raik s az egész nép képviseletében — összhang­ban társadalmunk vezető ereje, Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájával — közvetlenül részt vegyenek az államhatalmi szervek törvé­nyes jogköre gyakorlásában. Ez pedig nem je­lent mást, mint a képviselők és velük együtt a lakosság széles tömegei politikai és erkölcsi társ- felelősségét bizonyos területi egység, összessé­gében pedig az egész ország további gazdasági, szociális, kulturális, politikai és jogi fejlődésé­ért. A képviselőt a többi között erre kötelezi a képviseleti szerv alakuló ülésén letett esküje is, amelyben hűséget fogad nemcsak köztársasá­gunknak és a szocializmus ügyének, hanem egy­ben arra kötelezi magát, hogy tiszteletben tartja a nép akaratát és érdekeit s tevékenységével előmozdítja az alkotmány és a többi törvény megvalósulását. ÉRDEKEK EGYEZTETÉSE A képviselő tehát az összekö­tő szerepét tölti be a dolgozók, a lakosság széles tömegei és képviselő-testületek között. A társadalmi érdek elsődlegessé­ge tudatában, hozzáértően, jól tájékozódva, megfelelő helyzet­ismerettel, tárgyilagosan és ez­zel cseppet sem ellentmondó társadalmi elkötelezettséggel kell egyeztetnie a nemegyszer eltérő érdekeket, kiterjedt né­zetfelmérő, szervező, tudatfor­máló és ellenőrző munkásságot kell kifejtenie. Mindezt jogai és kötelességei tüzetes ismeretében. Ezeket a jogokat és kötelességeket az il­letékes törvényhozó testületek tanácskozási rendje, illetve a nemzeti bizottságokról szóló törvény szabja meg. Soroljuk fel közülük legalább a legfon­tosabbakat. Élre kívánkozik a képviselő joga és kötelessége nemcsak egyszerűen részt venni az adott testület, képviseleti szerv és egyes bizottságai plénumülése- in, hanem ezeken kellő aktivi­tást, cselekvőkészséget is tanú­sítani. Nyilvánvaló ugyanis, ha ezt nem teszi, akkor a napiren­den szereplő fontos állampoliti­kai kérdésekben személyesen semmiképp sem járul hozzá a helyzetelemzéshez, a tenniva­lók megítéléséhez, a döntésho­zatalhoz, illetve a feladatok tel­jesítésének ellenőrzéséhez. Más­részt passzivitásával „nem en­gedi“ szóhoz jutni azokat, akik megválasztották, nem fejtheti ki testülete előtt a dolgozók ja­vaslatait, nézeteit, észrevétele­it, jogos panaszait. Márpedig ez mindkét vonatkozásban ellent­mond pártunk és kormányza­tunk törekvésének, amelynek célja a szocialista demokrácia fejlesztése, mind szélesebb népi rétegek bevonása politikánk ki­munkálásába és megvalósításá­ba. . KETTŐS FELKÉSZÜLTSÉG Persze nem akármilyen akti­vitásról van szó. Célravezető csak akkor lehet, ha „hátorszá­ga“ a képviselő felkészültsége. Ebben a vonatkozásban kettős követelményről beszélhetünk. Az egyik, hogy a képviselő tisztá­ban legyen testülete alapvető feladataival, munkatervével, s így erről tájékoztathassa válasz­tóit és kikérhesse véleményüket. Az érem másik oldala, hogy igen szoros kapcsolatot kell fo­lyamatosan kiépítenie választói­val, hiszen ő maga s közvetíté­sével testülete töviről hegyire csak így ismerkedhet meg egy- egy kérdésben a kialakult hely­zettel, az emberek véleményé­vel, AZ AKTIVITÁS FORMAI A képviselői aktivitásnak per­sze számtalan a formája és ezek mindegyikére nem térhetünk ki. Említsünk meg azonban néhány olyat közülük, amelyet még tá­volról sem alkalmaznak eléggé sűrűn. Mert nemcsak plénum- ülési vitafelszólalásokról van szó. (Érthető módon e tekintet­ben sem törekszünk arra, hogy minden képviselő minden kér­déshez hozzászóljon.) Az eddi­ginél gyakrabban lehet és kell élni olyan formákkal, amilyen a kérdésfeltevés, az interpellá­ció, a magyarázatigénylés az il­letékes tisztségviselőktől, a gaz­dasági és más vezetőktől, vagy akár konkrét megoldások java­solása. A testületi berkeken kívül pe­dig tág tere van annak, hogy a képviselő választóinak megma­gyarázza fejlődésünknek, a szo­cialista társadalom irányításá­nak sarkalatos fontosságú kér­déseit. Nemkevésbé fontos meg­nyerni őket politikánk megva­lósításának , a szocialista tör­vényesség szilárdításának. S itt nem általános szólamokról van szó, hanem céljaink konkrét megközelítéséről az élet külön­böző területein. Ez manapság főleg, de nem kizárólag, azt je­lenti, hogy a képviselőnek vá­lasztóit meg kell győznie a rá­juk és az adott területre háruló gazdaságpolitikai feladatok tel­jesítésének fontosságáról. A SZÁMADÁS ELHANYAGOLHATATLAN A képviselőnek azzal is tisz­tában kell lennie, hogy nem­csak testületének tartozik fele­lősséggel, hanem a népnek, vá­lasztóinak is. A számadás köve­telménye különben viszonyaink között törvény rögzítette jogi intézmény. A rendszeres beszá­A választások előtt adták át Banská Bystri­ca egyik új la­kótelepén a 200 négyzetméter eladóterű, élel­miszerüzletet (P. Lenhart — ČSTK felvétele) molás kötelezettsege ezen túl­menően olyan lenini alapelv, amely büntetlenül nem hanya­golható el. Ez formájában alap­vetően eltér például a képvise­lői napoktól, a választókkal folytatott beszélgetésektől, a különféle tájékoztató gyűlések­től. A képviselő ugyanis kifejem zetten a saját munkájáról, illet­ve képviselő-testülete tevékeny­ségéről ad számot s ehhez ter­mészetesen a jelenlevők hozzá­szólnak. Ilyen találkozón rend­szerint egy-egy választókerület képviselői vesznek részt, a há­romezer lakoson aluli községek­ben pedig nyilvános gyűlésen a helyi nemzeti bizottság vala­mennyi képviselője. A legjobb megoldás, ha a törvényhozó tes­tületek, a felsőbb szintű nemzeti bizottságok képviselői esetében évente egyszer, a helyi és a vá­rosi nemzeti bizottságok képvi­selői esetében pedig évente két­szer kerül sor, beszámolásra. Az ilyen és az ehhez hasonló további képviselői jogok, illetve kötelességek gyakorlása — köz­tük az illetékes szervek figyel­mének felhívása bizonyos nyílt kérdésekre, hiányosságokra, visszás jelenségekre — nem cse­kély mértékben hozzájárul pár­tunk és kormányzatunk néppel való kölcsönös kapcsolata meg­szilárdításához és elmélyítésé­hez, (güly) Kommentáljuk Jubilál a polgárvédelem Harminc év leit el azóta, hogy a hidegháborús nyomás szükségessé tette hazánkban a polgárvédelmi rendszer ki­alakítását. A nemzeti felszabadításért folytatott harcban számos olyan tapasztalatra tettünk szert, amelyet a polgár- védelem kiépítésében felhasználhattunk, de a legnagyobb segítséget a világ első szocialista országától kaptuk. A szov­jet nép a Nagy Honvédő Háború éveiben megtanulta, hogy a megváltozott körülmények között hogyan lehet és kell újjászervezni a termelést, gondoskodni a fedél nélkül ma­radt emberekről, megszervezni a romeltakarítást, megfékez­ni a tüzet. Több mint harmincöt éve békében élünk. Hazánk fejlesz­tése, építése terén figyelemre méltó eredményeket értünk el. A háború veszélye azonban mindig fennáll. Éppen ezért hazánk honvédelmének fejlesztése, tömegbázisra való he lyezése országos, sőt internacionalista feladat. A polgári honvédelem — amely katonai és polgári részből tevődik össze — is ezt a célt szolgálja. Számos példát lehet arra felhozni, hogy a polgárvédelmi egységek, alakulatok a békés építőmunkában is hasznos munkát végeznek. A múlt év decemberében Léván az egyik lakótelepen robbanás következtében tönkrement a gázveze­ték és néhány lakás. A V. I. Lenin Gyapotfeldolgozó Művek polgárvédelmi egysége sietett a bajbajutottakon segíteni. Igyekezetüket siker koronázta, amelyet Stanislav Kašiar mérnök szavai szerint annak köszönhetnek, hogy az egy­ségben jó a szervezettség, szilárd a fegyelem. Minderre a rendszeres gyakorlatokon tettek szert. Pezinokban és Bra tislavában a polgárvédelmi egységek kivették részüket a régi városrész lebontásából, miközben gyakorolták a romok alól való mentést, a tűzoltást, a sebesültekről való gondos­kodást. A polgárvédelmi egységek a dunai árvíz alatt, a száj- és körömfájás járvány idején is bebizonyították, hogy önfeláldozásuk, szervezettségük magas fokon áll. Az elmúlt három évtized alatt sokan kaptak szakágazati és állami ki tüntetést. Az elért eredményekért dicséret illeti a járási törzskarokat, a nemzeti bizottságokat és a tömegszerveze­teket is. A jubileum alkalmából azonban nem lehet elhallgatni a fogyatékosságokat sem. Sajnos, nem mindenütt gondolkod­nak úgy a gazdasági vezetők, mint a lévai Gyapotfeldolgozó Művekben, a bratislavai Magasépítő Vállalatban. Szfiklátó- körőségre vall, hogy több helyen idegenkednek a polgárvé­delmi egységek gyakorlataitól, a legszívesebben megtilta­nák azzal az érvvel, hogy az egy-két óra termelési kiesés veszélyezteti a terv teljesítését. Az ilyen hozzáállás nemcsak hogy helytelen, hanem eleve kétségbe vonja a gyakorlatok fontosságát. Minden felelős gazdasági vezetőnek tudatosí­tania kell, hogy nemcsak a terv teljesítéséért, hanem a gond­jaira bízott javakért is felelős. Elemi csapás, baleset, tizem zavar bárhol és bármikor előfordulhat, noha mindnyájunk­nak érdeke, hogy azokat megelőzzük. S ebben is igen sokat tehetnek azok a dolgozók, akik a polgárvédelmi felkészítés terén gazdag ismeretekre tettek szert. Minden szándékunk és igyekezetünk arra összpontosul, hogy békében éljünk, neveljük fel gyermekeinket. A békét azonban nem lehet csak akarni, a békéért harcolni kell A jelen időben a munka frontján, de fel kell készülnünk arra, hogy a létrehozott javakat minden körülmények kö­zött megvédjük. Ezt segíti elő a jubiláló polgárvédelem Is. Most, amikor országszerte arra törekszünk, hogy megvaló­sítsuk a CSKP XVI. kongresszusának határozatait, szem előtt kell tartani Gustáv Husák elvtárs előadói beszédét, amely­ben leszögezte: „A legfontosabb feladatok közé tartozik hazánk védelmi képességének szilárdítása és növelése1'. Ez zel a tudattal lépünk polgárvédelmi rendszerünk következő évtizedébe. NÉMETH JÁNOS ORVOSi TANÁCSADÓ A HÖRGHURUTRÓL A hörghurut (bronchitis) a hörgők nyálkahártyájának gyul­ladása. Heveny és idült hörghu­rutot különböztetünk meg. A heveny hörghurut rendszerint jól meghatározható okra vezet­hető vissza, jól is gyógyítható. Az idült hörghurut okát ponto­san nehéz vagy nem is lehet megállapítani — nehezen gyó­gyítható, maradandó szervkáro­sodással jár (hörgtágulat, tüdő- gyulladás). Heveny hörghurut (bronchi­tis acuta) a hörgőnyálkahártya heveny gyulladása. A hörghurut a felső légutak gyulladását kö­veti vagy azzal egyidőben ala­kul ki. Éppen olyan gyakori mindennapos betegség, mint a felső légutak gyulladása, külö­nösen ősztől tavaszig. Minden életkorban gyakori. Míg fiatal­os felnőttkorban ártalmatlan betegség, csecsemő- és idős kor­ban, idült légzőszervi vagy szív- betegségben szenvedőknél sú­lyos lehet, légzési elégtelensé­get okozhat. Minden korcso­portban igen súlyos betegség a legkisebb hörgők, a bronchio- lusok gyulladása, mert heveny l'égzési elégtelenséget okoz. A betegség kezdetét jelző bor­zongás után hőemelkedés vagy lázas állapot alakul ki. Az erős, kínzó köhögés a betegség ele­jén száraz, később a gyulladás jellege szerint nyálkossá vagy gennyessé válik a köpet. Elő­fordul, hogy a beteg köpetében vércsíkokat lát és emiatt aggo­dalmaskodik. A vér a gyulladá­sos nyálkahártya kis sérülései* bői származik és ártalmatlan­nak tekinthető. A gyakori köhö­gés a beteget kifárasztja és & légzőizomzatban, hasizmokban izomfájdalmat okoz. A lázas ál-> lapot néhány napig tart. A kö­högés a köpet szaporodásával — vagy ahogy a betegek mond­ják, a köpet felszakadásával —< csökken és kevéssé fájdalmas, majd egy-két hét alatt teljesen megszűnik. A kezelés a bronchitis súlyos­ságához igazodik. A lázas be­teg általában ágynyugalomra szorul. Lázcsillapítón kívül az orvos köptetöt, illetve köhögés­csillapítót rendel. A heveny hörghurut egyes eseteiben (idős kor, egyébként is veszé­lyeztetett állapot, pl. idült szív vagy tüdőbetegség, legyengült állapot, csökkent ellenállóké­pesség) antibiotikumot vagy ke­moterápiás szert is alkalma­zunk. Az idült hörghurut (bronchi­tis chronica) is a nyálkahártya gyulladásával kezdődik, hosz- szabb idő után a gyulladás át­terjed a hörgőfalra és a hörgőt körülvevő szövetekre is. A gyul­ladt, duzzadt nyálkahártya és a hörgők váladéka szűkítik a bronchus keresztmetszetét és ezzel akadályozzák a levegő áramlását. Később a nyálkahár­tya sorvad, a hörgőfalban és környezetében a hegesedés és a kötőszövetfelszaporedás a hör­gőt és a tüdőszövetet is mere­víti. Mindezek következtében idült légzési elégtelenség fejlő­dik ki. Az idült bronchitis a 40. év feletti férfiak között gyako-! ri. Az idült bronchitis körfolya­matának megindításában minda­zok a kórok szerepelnek, ame­lyek heveny hörghurutot okoz­nak. Kérdéses, hogy az ezen kó­rok hatására jelentkező heveny hörghurut egyeseknél miért nem gyógyul meg, miért alakul ki — természetesen számos he^ vény hörghurut után — az idült hörghurut. A heveny hörghuru­tok elégtelen kezelésén kívül ezt talán hajlamosító tényezők­kel magyarázhatjuk. A külső ártalmak közül a legjelentősebb a dohányzás, a por belélegzé­se, az iszákosság. Az idült bron- chitises beteg életében jó é$ rossz időszakok váltják egy­mást. A rossz időszakot hőemel­kedés, lázas állapot, a köhögés erősödése, a köpetmennyiség megszaporodása, az általános állapot romlása jelzi. Egy-egy időszak hetekig, hónapokig tart­hat. Jó és rossz időszakban egy­aránt fő panasz a köhögés. Kü­lönösen erős a dohányosok bronchitisére jellemző hajnali, reggeli kínzó köhögés. A köhö­gésrohamok hányingerrel, há­nyással járhatnak. A betegség előrehaladtával az eleinte csak a köhögésrohamok után jelentke­ző fulladás, légszomj állandósul, jelezve az idült légzési elégte­lenséget. Ha az idült bronchitis! vala­milyen más betegség tartja fenő (pl. orrmelléküregek idült gyul­ladása, tüdőaszma, tuberkuló­zis, első feladat az alapbetegség kezelése, gyógyítása. A gyógyí­tás szerves része a dohányzás eltiltása. Ha a beteg (aki a be­tegség jó szakaszában munka­képes) poros-füstös munkahe­lyen dolgozik, üzemi orvosa ja­vasolhatja az üzem vezetőségé­nek, hogy a beteget az üzem más munkahelyén foglalkoztas­sák. Az idült bronchitis eseté­ben mindig jó hatású — de a lázzal, bő és gennyes köpetürí- téssel járó rossz periódusban kötelező — az antibiotikus ke­zelés. Ez mindig csak az orvos rendelése szerint történjék! Or. UNDESSER LÄSZLÔ ÚJ SZÓ 1981. VI 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom