Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-22 / 145. szám, hétfő

-:'V 1 ■ te; 1; ; * A SZLOVÁK IA KOM MU NI STA PÁ RT J A K Ö 2 PONTI; BJZ ÖTTS Á G ÁNAK NAPILAPJA 1981. június 22. HÉTFŐ BRATISLAVA • XXXIV. ÉVFOLYAM * 145. szám Ára 50 fillér INTELEM A MÁNAK Míly«n is világunk, hova jutott az immár négy évtizede tartó békeidőben? A hitleristák Szovjetunió elleni támadásának mai, 4(1. évfordulója szinte önként veti fel a kérdést, milyen utat jártunk is be azóta, hol tartunk a kísértő „háborút, vagy bé­két“ dilemma megoldásában. ' Világunk bonyolultabb, minden korábbinál ellentmon­dásosabb lett, de vajon biztonságosabb-e? A megválaszolás céljából vissza kell kanyarodni a múlthoz, mart nem mindé* nőtt magyarázzák a cáfolhatatlan történelmi tényeknek meg­felelően az eseményeket, hanem a nyugati propagandagépezet szája íze szerint, alaposan elferdítve. Azt szeretnék elhitetni, hogy Hitlernek egyszerűen nem volt más választása, minthogy a „szovjet fenyegetést“ megelőzve támadjon. Holott nyilván­való, hogy a Szovjetuniónak sohasem voltak agresszív szán­dékai, sőt épp a hitleri seregek kezdeti gyors előrenyomulása bizonyította, hogy nem készült háborúra. Mégis, most másod virágzásukat élik ezek a leporolt náci elméletek, nyilván azért, mert egyeseknek ma is szükségük van a „szovjet fenyegetés“ mítoszára. A mai évforduló mintegy kötelez bennünket arra, hogy rámutassunk e propangadahúzások álszent, őnző jelle­gére. Elvétve még reális nyugati szerzők is elismerik, hogy a Szovjetuniónak köszönhető a világuralomra törő náci had legyőzése. Szép számmal akadnak viszont olyanok, akik szeret­nének megfeledkezni bizonyos tényekről, arról, hogy mintegy 20 millió szovjet állampolgár az életével fizetett a kivívott békéért. A Szovjetunió, mint a náci hordák barbár akciójának legfőbb kárvallottja, nem csoda, hogy azóta is a béke íegren- díthetetlenebb szószólója. A háború befejezését követően reális lehetőség nyílt egy feszültségmentes világ megteremtésére. Az 50 es évek hideg- háborús hisztériájának elütésével elvétve akadtak olyan nyu­gati politikustik is, akik az általuk korábban leeresztett „vas­függönyt“ félrehúzva óvatosan Moszkva felé fordultak. A szov­jet vezetés hitt Párizs és Bonn szándékainak őszinteségében. Üjabban viszont egyre világosabb, hogy Bonn ezt mintha a kül­világ áltatására tette volna, ugyanakkor a hajdani katonai erő felújítására törekedett. A jelek arra vallanak, hogy ismét hallat magáról a német militarizmus, amiit az NSZK-ban eddig békeszerető kijelentésekkel palástoltak. Az aktivizálódó újfa­siszták és a revansra törő erők készséges segítőtársakra leltek az új washingtoni vezetésben. Reagan elnök mintegy ezt alá­támasztva a napokban döbbenetes, szinte náci tónusú kijelen­tést tett: „A kommunizmus már nem lesz hosszú életű“. Leo-^ nyid Brezsnyev találóan jelentette ki a Palme-bizottság ülésén, hogy egyes nyugati államférfiak sem szégyellnek rágalmakat útjukra bocsátani azért, hogy befeketítsék a Szovjetunió poli­tikáját és igazolják saját őrült militarista terveiket.“ Ma különösein fel kell figyelni arra, hogy a militarista kö­rök fegyverkezési programjaikat ugyanúgy indokolják, mint a legutóbbi háború kirobbantói — a koholt szovjet fenyege­téssel. A NATO erre hivatkozva döntött úgy, hogy a tömb hat nyugat-európai országába közepes hatótávolságú amerikai ra­kétákat telepit. Ez a döntés, valamint a SALT—II. szerződés washingtoni ratifikációs vitájának az elhalasztása lefékezte a Helsinkivel fémjelzett, ígéretesen induló eoiyhülési folyamat kibontakozását. A két nagyhatalom között gyakorlatilag azóta is szünetelnek a leszerelési tárgyalások. Sajátos „munkameg- osztás“ alakult ki a nemzetközi politikai életben: a Szovjetunió és a szocialista közösség szüntelenül új javaslatokat tesz a tár­gyalások előmozdítása érdekében, míg a nyugat szinte tudo­mást sem véve ezekről, soha nem tapasztalt ütemű fegyver­kezésbe kezdett. Vajon hol fog Amerika megállni? Ezt a kérdést teszi fel minden józanul gondolkodó, a békés jövőt féltő ember. Ha az amerikaiak önmagukra nézve nem fogadnak el korlátokat, ugyanezt akarják talán tőlünk is? — teszi fel a kérdést a nyugatnémet Spiegel. Nem puszta véletlen az a tömegmé­retű kampány, amely az érintett nyugat-európai országokban a rakéták elhelyezése ellen kibontakozik. „Nem akarunk Euro- simát!“ — hirdetik transzparenseik Hirosimát idézve elrettentő példaként. S valóban, jogos az aggodalom a Rajna partjára telepítendő 108 Pershing rakéta miatt, mert az NSZK közvé­leménye sem ad hitelt az úgynevezett korlátozott nukleáris háború lehetősége amerikai verziójának. Tisztában vannak a rakétatelepítés kettős céljával. Az USA egyrészt európai te­rületre szeretné átvinni az esetleges atomháború hadszínterét, másrészt az NSZK-ból elérhető a Szovjetunió nyugati része. A Szovjetunió nem rejtette véka alá a rakétatelepítés elleni tiltakozását, sőt kezdettől fogva tárgyalásokat javasolt a kér­désről. A Nyugat azonban fontolóra sem vette a rakétamora­tóriumra vonatkozó kezdeményezést. A Szovjetunió ezekután nem húnyhat szemet a tények fölött, s a szükségszerű követ­keztetések levonására, illetve megfelelő intézkedésekre kény­szerül. „Kötelességünk, hogy saját biztonságunk és szövetsé' geseink biztonsága, valamint a világban kialakult katonai­stratégiai egyensúly fenntartása végett így tegyünk“ — mon­dotta Andrej Gromiko. S ezek után vajon mi jelenti a kiutat? Leonyid Brezsnyevnek *2, 3ZKP XXVI. kongresszusán elhangzott javaslataiban megvan a párbeszéd folytatásának a lehetősége. Sajnos, Washingtonban egyelőre nem így látják és náluk a rakétaprogram előnyt élvez a tárgyalásokkal szemben, pedig bonyolult, fegyverekkel túlzsúfolt világunkban rakétákra nem építhető tartós béke. Ha a szovjet emberek „Mindent a frontért!“ „Mindent a győ­zelemért!“ jelszóval indultak a nácik elleni harcba, akkor most a mi mottónknak így kell hangzania: „Mindent a békéért!“ P. VONYIK ERZSÉBET A KGST XXXV. ülése Szófiában iMČSTKS — Szófiában július 2-án kezdődik meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XXXV. ülésszaka. A korábbi meg­állapodás értelmében a KGST jubileumi ülésszakán a tagál­lamok miniszterelnökei vesznek részt. Felvételünk az Incheba ünnepélyes megnyitásán készült íFoto: Vlastomil Andor, ČSTK) KAPUNYITÁS AZ INCHEBÁN Ünnepi beszédet Rudolf Rohlíček, íi kormányküSdiötíség vezetője mondott I Tudósítónktól) — Szomba­ton délelőtt a bratislavai Mű­velődési és Pihenőpankban ün­nepélyesen megnyitották az In­due ba ’öl nemzetközi vegyipa­ri kiállítást, melyen részt vet­tek a CSKP KB Elnökségének tagjai: Miloš Jakéi, a CSKP KB titkára, jozef Lenért, az SZLKP KB első titkára, Peter Colotka, az SZSZK kormányának elnö­ke, Miloslav Hruškovič, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az, SZLKP KB titkára. A kormány­küldöttséget Rudolf Rohlíček szövetségi miniszterelnök--he­lyettes vezette. Tagjai voltak: Bohumil Urban, külkereskedel­mi miniszter, Pavol Bahyl, ál­talános gépipari miniszter, Mi­roslav Kapmin cseh és Alojz Kusalík szlovák iparügyi mi­niszter, Emil Matejíéek, szlo­vák egészségügyi miniszter. Megjelentek az SZLKP KB Elnökségének tagjai: Viliam SalgoviC, az SZNT elnöke, Ľu­dovít Pezlár, az SZLKP KB tit­kára, Gejza Slapka, a bratis­lavai városi pártbizottság ve­zető titkára, Elena Litvajová, a Szlovákiai Nőszövetség KB el­nöke, továbbá Miroslav Roďa. az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának el­nöke, Daniel Futej és Rudolf Netík, az SZLKP KB osztály­vezetői, Ján Gregor, az SZSZK kormányának alelnöke, a szö­vetségi kormány miniszterhe­lyettesei, a nemzeti kormányok miniszterei, az SZSZK NF KB. Jelen voltak a prágai diplomá­ciai, valamint a bratislavai konzuláris testületek képvise­lői és a kiállítás más hivata­los vendégei. Az ünnepélyes megnyitó resztvevőit Ladislav Martinak, Bratislava főpolgármestere kö­szöntötte. Utána Rudolf Roh- líöek, a kormányküldöttség ve­zetője mondott beszédet. Hang­súlyozta, hogy a nemzetközi vegyipari kiállítás méltó bizo­nyítéka annak, hogy népgazda ságunk egyik rohamosan fejlő­dő iparágában, a vegyiparban mily nagy mértékben sikerült elmélyíteni a nemzetközi eg y ü t tm ük ödé s t. Hozzá t e t te: ma már ez iparágnak olyan ter­melési alapja van nálunk, amely a jövőre nézve jó kiin­dulópont lehet a vegyipari ter­mékek széles körű nemzetközi kereskedelmében. A következő öt évben tovább növekszik ha­zánkban a vegyipari termelés. /Folytatás a 2. oldalon) (ČSTK) — Az észak-csehor­szági barnaszénmedence kül­színi bányáiban folyamatos műszakokban dolgozó bányá­szok számára az elmúlt hét vége szokásos munkanapként teľt el. A legjobb minőségű szenet a mélyaknákból fel­színre hozó bányászok teg­nap rendkívüli műszakokra szálltak le a mélybe. A hrd- lovkal Gottwald Bánya 250 bányásza szombaton és va­sárnap 1600 tonna szenet jö- vesztett. Rendkívüli műsza­kokkal akarják a feltételeket megteremteni ahhoz, hogy hiánytalanul eleget tegyenek 52 500 tonnát előirányzó jú­niusi tervüknek és ugyanak­kor teljesítsék a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére vál­lalt szocialista kötelezettsé­güket, melynek értelmében az év első hat hónapjában teljesítik éves tervfeladataik 52 százalékát. BEXE- (S 8AHAISAGIBNNEPSEGER Alois Indra, Josef Kempný és Alekszandr Botvin beszédet mondott (ČSTK) — A dél-morvaor szági illetve a közép-csehor­szági kerületben tegnap tartot­ták meg a hagyományos cseh szlovák—szovjet béke- és ba rétsági ünnepeiket. Az előbbire a Líšeni völgyben ikerült sor. A több mint 110 ezer részve­vő teljes támogatásáról biztosí­totta a CSKP politikáját, a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország béketörekvéseit és síkraszállt a csehszlovák— szovjet baráti kapcsolatok megerősítéséért. Á béke- és barátsági ünnep ségen részt vett Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tag ja, a Szövetségi Gyűlés elnö­ke, a CSKP dél-morvaországl kerületi pártbizottságának kül­döttsége, élén Kari Neubert ve­zető titkárral, valamint a ke­rület és a váms politikai és közéletének további képviselői. A résztvevők a vendégek kö­zött szívélyesen üdvözölték Alekszandr Botvint, a Szovjet­unió prágai nagykövetét, Va- szüij Malavekot, a Szovjetunió brnói főikonzulját, valamint a voronyezsi Szovjet—Csehszlo­vák Baráti Társaság területi osztályának küldöttségét. A közép-csehországi Houšfká- ban megtartott béke- és barát­sági ünnepségen részt vett Jo­sef Kempný a CSKP KB Elnök­ségének tagja a Cseh Nemzeti Tanács elnöke, a közép-cseh- országl kerületi pártbizottság küldöttsége Václav Hájek ve­zető titkárral az élen, valamint a kerület politikai és közéleté­neik további képviselői. Ven­dégként jelen volt az SZKP moszkvai területi pártbizottsá­gának küldöttsége Vaszilij Ko- notopnak, az SZKP KB tagjá­nak, a moszkvai területi párt- bizottság első titkárának veze­tésével. Jelen volt Igor Cser- kaszov, a Szovjetunió csehszlo­vákiai nagykövetségének taná­csosa. (Folytatás a 2. oldalon) (ČSTK) — Az Egyesült Álla­mok kormányának tudatosítania kell, hogy ha Washington meg­kezdi Kína felfegyverzését, akkor magára kell vállalnia a térségben az események alaku­lásáért a felelősséget, mondot­ta szombati tévébeszédében Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB tájékoztatási osztályának veze­tője. Ez a lépés a legsúlyosabb következményeket vonná maga után a világ szempontjából, és visszatükröződne a szovjet- amerikai kapcsolatok fejlődésé­ben is. Zamjatyin rámutatott: Ale­xander Haig és Ronald Reagan kijelentéseiből kitűnik, hogy az Egyesült Államok nemcsak vé­delmi, hanem támadó fegyvere­ket is szándékszik Kínának szál­lítani. Ez nagyon veszélyes po­litikai irányvonal, s a Szovjet­unió mérlegeli és figyelemmel kíséri azokat a folyamatokat, amelyek Haig misszióját köve­tik. Lengyelország jelenlegi hely­zetével kapcsolatban Leonyid Zamjatyin megállapította, hogy a helyzet nem javul. Idézett az egyik lengyel állampolgár Moszkvába intézett leveléből hangsúlyozva, hogy az elmúlt hónapok eseményei arról ta­núskodnak: Lengyelországban a hatalomért folyik a küzdelem. A levél szerzője ezt írja: „A szakszervezetek neve alatt olyan politikai párt van szüle­tőben, amely mindenáron be akarja feketíteni az országban eddig elért eredményeket“. Leonyid Zamjatyin elmondta továbbá, hogy a Szolidaritás kezdetben szakszervezeti szö­vetségként tevékenykedett, és elismerte a LEMP vezető sze­repét. Később azonban a szer­vezetbe olyan szélsőséges erők szivárogtak be, amelyek nem a munkások közül valók. Olyan emberek ezek. akik szocialis­taellenes programmal jöttek a szakszervezeti mozgalomba, s azzal a szándékkal, hogy Len­gyelországot letérítik a szocia-i lizmus útjáról. (Folytatás a 2. oldaton) Bányászok munkasikerei [güiiefmío ili elteleti a nemzeti katasztrófát LEONYID ZAMJATYIN TÉVÉBESZÉDE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom