Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-20 / 144. szám, szombat

Új megoldásokra törekedve

A FELADATOK MEGÉRTETÉSE

— Szeretek ott lenni minden munkánál. Főleg a kezdésnél — ezeket a szavakat a növénytermesztést szívügyéinek tekintő Zagyi Istvántól, az Ipolysági (Šahy) Állami Gazdaság helyi gazdasági részlegének növénytermesztési technikusától hallottuk.

— Miért éppen az indulásnál? — kaptam fel a fejem.

—* Mert a dolgok beindítása különösen fontos. A gépeket jól be ikell állítani. Hogy például a vetésnél megfelelő legyem a sor- és a tőtávolság. Hogy pontosam annyi mag kerüljön a földbe, amennyi kell. Nem elég a gépeket a műhelyben beállítani. A kívülálló az apró hibát nem veszi észre, de én igen. Ezért akarok mindig ott lenni a munka megkezdésénél. No meg azért is, vhogy felhasználhassam a korábbi tapasztalataimat. Tudom, mit hogyan csináltunk tavaly, tavalyelőtt, s abból ml volt a jó, s eni nem. Az indulás után már nyugodt vagyok, hisz vannak ügyes traktorosaink, akikben meg lehet bízni. A többségük Ilyen.

Meggyőződése, hogy ha az emberek megértik, miért ikell valamit úgy végezni, ahogy elvárják tőlük, akkor igyekeznek is eleget tenni a követelménynek. Éppen ezért mindig azon van, hogy megértesse a feladat lényegét. Hogy mennyire niegszokták traktorosaik az alapos munkát, arra pgy példát mond el.

— Traktorosaink egyszer kisegíteni voltak egy gazdaságban, s amikor meglátták, milyen hanyagul megművelt talajba kell vetniük, az ottaniaknak megjegyezték: odahaza az ilyen földbe be se engednék a vetőgépet... Mi tagadás, az Ilyesmit jólesik hallani. Nálunk a traktorosok nagy része valóban törődik a dolgokkal. A jó traktoros inkább fél órával később megy ki a garázsból, hogy a szükséges karbantartást elvégezze, de aztán egész nap nem kell bejönnie. Nem kell megszakítania a munkát. Ez pedig mindenkinek a saját érdeke is, hisz aki többet dolgozik, többet is keres. Gazdaságunknak 14 traktorosa wn, ebből kettő párttag.

A 31 éves Zagyi István 1975- től tagja a kommunista pártnak. A legutóbbi járási pártkonferencián a járási pártbizottság plénumánaik póttagjává választották.

— Az ipolysági gazdaság pártalapszervezetének vagyok a tagja. Ez nem nagy alapszervezet: tizenhárom tagja és egy tagjelöltje van. Az állami gazdaság kommunistái hat alapszervezetben tömörülnek. Ezeknek a munkáját az üzemi pártbizottság hangolja össze, melynek a tagja vagyok. Póttagként már részt vettem a járási pártbizottság plenáris ülésén, az elsőn a propaganda és az agitáció kérdéseivel foglalkoztunk.

Amikor tisztségeit sorolja, egy zsebnaptárt vesz elő, hogy semmiről se feledkezzen, meg. Például arról, hogy elnöke a 72-tagú szakszervezet műhelytanácsának. Tagja a gazdasági propagandát és agítációt irányító járási bizottságnak. Alelnöke a Honvédelmi Szövetség 30-tagú üzemi szervezetének. Az utóbbiról ezt mondja:

— Ez a szervezet tavaly őszszel alakult meg, s mivel az egész gazdaság hatáskörébe tartozik, hét faluból vannak a tagjai. Összesen harmlncan. Éppen ezért nehezen képzelhető el a szervezet sikeres tevékenysége. Még nem ts kezdtünk el dolgozni. Központi utasítás, hogy az üzemekben is létre kell hozni a Honvédelmi Szövetség alapszervezeteit. De a mi feltételeink nagyon eltérnek mondjuk egy gyár fiataljainak a feltételeitől. Semmiképpen nem versenghetünk a Honvédelmi Szövetség Ipolysági városi szervezetével, amely nagysikerű rendezvényeket szervez. Ilyen volt a tájékozódási autóverseny (ügyességi verseny). Az autóklub mellett rendkívül népszerű a Honvédelmi Szövetség kutya idomító szakköre.

Tisztsége bizony bőven akad, de azt vallja, hogy ha egyszer valamit elvállal, azt becsülettel kell teljesíteni. Bár mindennapi munkájából nem szívesen hiányzik. Hogy miért, azt tömö ran így fejezi ki:

— Ha egyetlen napig, vagy csupán fél napig nem vagyok

a gazdaságban, az nagy kiesés. Bizony megérzem a hiányát.

Kissé meglepődik, amikor azt kérdem tőle, szerinte milyen a jő agronómus. A válaszon azért mégsem kell sokáig gondolkodnia.

— A jó agromómusnak elsősorban saját munkáját kell becsületesen, pontosan elvégeznie, hogy másoktól is megkövetelhesse a fegyelmet és a rendet. Tudnia kell, hogy mikor van szükség komoly fellépésre és mikor elég a tréfás megjegyzés. Üj megoldásokra kell törekednie. Támogatnia kell az új gondolatokat. S mindig keresnie kell a tartalékokat.

Ezt nem csupán azért említi, mert manapság „divat“ a tartalékokról beszélni.

— Hát a mezőgazdaságban is bőven akad tartalék — jelenti ki határozottan. — Például a minőség javítása terén. Főleg a műtrágyák keverésére és adagolására gondolok. Mi az Agrokémiai Vállalattól kapjuk a műtrágyákat. Tudni kell, hogy három alapműtrágya szükséges. Ezeket megfelelő arányban igen pontosan kell keverni, és megfelelő időben kell a talajba juttatni. A keverést a vállalatnál végzik. Olykor zsákokban kapunk kombinált műtrágyát. Persze nem biztos, hogy nekünk pont olyan arányú keverék felel meg, mint amilyen a zsákokban érkezik. Néha nem kapunk eleg műtrágyát, vagy gyomirtószert. Az agrotechnikai határidők betartása rendkívül fontos.

Ezután a .komplex intézkedések fokozatos valóra váltására terelődik a szó.

— Ennek lényegét abban látom — mondja Zagyi elvtárs —, hogy a gazdaság tervet lebontsuk egész az egyénekre. Hogy mindenki tudja, neki mi a teendője. Ez meg is történt. A tervet nemcsak lebontottuk, hanem ki is függesztettük, hogy mindenki lássa, megismerje. A sikeres munka legfőbb feltétele, hogy mindenki megismerje feladatát és megértse annak jelentőségét.

Beszélgetésünk alatt egyre inkább az lett a meggyőződésem, hogy Zagyi Istvánról ezt teljes egészében el lehet mondani. FÜLÖP IMRE

Akárcsak a tükör, megmutatta!

Miről vitatkozott a pedagógusok pártcsoportja?

1931.

VI. 20.

Nem ok nélkül mondja Benda Kálmán elvtárs, a perbetei (Pribeta) alapiskola igazgatója:

— A bizonyítványosztás előtti értékelés, osztályozás nagy gond, mert hiszen nemcsak a tanulók munkáját, előmenetelét minősítjük amikor a bizonyítványokba beírjuk az osztályzatot, hanem a magunkét is.

Teljes mértékben egyetért megállapításával Czabán Károly tanító elvtárs, a pártcsoport vezetője. Sőt, megjegyzi:

— Még talán nehezebb is az önértékelés, meg a feladatok sem olyan egyszerűek, mint a tanulóké.

Tizenkét tagja és egy tagjelöltje van a pártcsoportnak. A legutóbbi megbeszélésen is értékeléssel foglalkozott a csoport. Szetei Ernő pionírvezető, majd a tagjelölt Szabó Ernőné napközis tanítónő számolt be pártfeladatának, teljesítéséről. Feljegyzéseket is készítettek, mert óravázlat, írásos felkészülés nélkül még tanítási órákra se mennek be, tehát az értékelésre is hasonló módon felkészültek.

Néhány emlékeztető sző, félmondat, egy-két számadat tarkítja a lapot. Ilyenek: megnyertük a SZISZ-KB emlékplakettjét, a SZISZ-JB vándorzászlaja még most is a miénk, a pionírinstruktorok száma 18, készpénzünk 20 000 korona, 815 kg bodzavirágot gyűjtöttünk, nyári táborozás szokás szerint Paton, nyári kerékpártúra, találkozó a madi erdőben.

— Az értékeléskor azt is elmondtam — magyarázza Szetei elvtárs, — hogyan tettem eleget a csapatvezetéssel kapcsolatos pártfeladatnak, vagyis hogyan bővült iskolánk kapcsolata az ifjúsági szervezettel.

A SZISZ helyi szervezetének elnöke Héger Béla elvtárs. Vele együtt választották ki azokat a fiatalokat, akik később tisztséget kaptak a pionírcsa- patban. Együtt szerveztek több közös rendezvényt a Menet-00 akció feladatainak teljesítése során.

— Elismerés érte, egy megjegyzéssel — mondja a pártcsoport vezetője — még több ifjú pionírvezetőre van szükség, hogy legyen mindegyik rajnak saját instruktora.

Tagjelöltjük, Szabó Ernőné feladata az volt, hogy mint a nőszövetség helyi szervezetének elnöke gondoskodjon a szervezeti élet fellendítéséről, a tagság politikai képzésének rendszerességéről.

— Kétéves tagjelöltségéből már letelt egy — tájékoztat Czabán elvtárs, — és nem eredménytelenül. Az értékelésre egyébként azért volt szükség, mert az alapszabályzat előírja, hogy kötelesek vagyunk segítséget nyújtani a felvételre történő felkészülésben, és mi tudni akartuk, kell-e ez a segítség. Minden rendben van. Csak néhány biztató szóra volt szükség.

Miközben jegyzetelek, hallom ám:

— Legérdekesebb a vita volt.

Két kérdést vitattak meg.

Egyik: az oktató-nevelő munkában tapasztalható problémák. Másik: az iskolán kívüli tevékenységgel kapcsolatos gondok.

A 23 tagú tantestület munkáját szervező és irányító sokat tapasztalt, kiváló pedagógus, Bemda Kálmán igazgató elégedetten állapítja meg:

— Olyan volt ez a vita, mint amikor tükörbe pillantunk, és

látjuk, minden rendben van, de valami apróság, mondjuk, a gallér, vagy a nyakkendő félrecsúszott. Valamit meg kell igazítani.

— Arról van szó — magyarázza a pártcsoport vezetője, — hogy a tantárgyi olimpiá- szokon, — a matematikain, a fizikain is, — rendszeresen kiválóan szerepelnek tanítványaink, de a biológiai és kémiai olimpiászokon évek óta csak jelen vannak, még helyezést sem érnek el. Valamit tenni kell.

— És az iskolán kívüli munkában?

— Hasonló a helyzet — válaszol. — Községünkben két pártalapszervezet működik a helyi efsz-ben és az iskolánkon, de a társadalmi és tömegszervezetek irányítása elsősorban az iskolai pártszervezetre hárul. Nem nézhetjük tétlenül, ha nem mennek úgy a dolgok, ahogyan az kívánatos lenne.

Előzőleg persze Szlávik Jenöné, az iskolai pártszervezet elnöke közölte a csoporttal: a szovjetbarátok helyi szervezetének tagsága nem akcióképes.

— Segíteni fogunk nekik — mondja Czabán elvtárs. — A legjobb szervezőket bízzuk meg.

. Jó bizonyítványosztást, kellemes vakációzást kívánva köszönök el tőlük, útra készülök, amikor megállít az igazgató elvtárs.

— Csak tanítóként fogadhatjuk el a jó kívánságot. Kommunistaként nem. Inkább jó munkát kívánj, elvtárs!

Nem ok nélkül mondja ezt se, hiszen köztudott: a pártmunkában nincs vakáció.

HAJDÚ ANDRÁS

A Prešovi Fémipari Kutatóintézetben kifejlesztett és gyártott robotok felhasznaiása 1985-ig 8000, 1990-ig 30 000 dolgozó munka/át takarítja meg a gépiparban. A legnagyobb munkaerő-megtakarítást a hatodik ötéves tervidőszakban kifejlesztett típussorozathoz tartozó ipari robotok es manipulátorok segítségével érik el. Az intézet kutató és fejlesztő dolgozóinak, tervezőinek és konstruktőreinek az idén májusban a Klement Gottwald Állami Díjat adományoztak. A kitüntetettek közé tartozik Peter Sebej mérnök, aki a képen a PR 32 E típusú ipari robotba táplálja be a programot. Ez az első ív- és ponthegeszlésre alkalmas csehszlovák ipari robot

(Štefan Puškáš felvétele — ČSTK)

Kölcsönös bizalomra épülő párbeszéd

Ezekben a napokban ismét felélénkült a városok, falvak és a munkahelyeik élete. Ez érthető, hiszen alapszervezeteink nyilvános taggyűléseken folytatják a kölcsönös bizalomra épülő párbeszédet a dolgozóik és a lakosság széles tömegeivel. A tanácskozások programja a XVI. pártkongresz- szus határozataiból eredő gazdaságpolitikai feladatokhoz kapcsolódik, az egyes embereikhez szól és politikai befolyásolásukra, meggyőzésükre törekszik.

Már a napirendet is mindenütt úgy állították össze, hogy az elhangzott beszámolók sokoldalúan. magyarázzák a jelenkor folyamatait, a munkahelyek gazdasági helyzetét: egyben kitárják a kapuikat a hasznos javaslatok, építő bírálatok és a kezdeményezések előtt.

Nem a véletlen műve tehát, hogy az őszinte hangvételű eszmecserék a nyitrai (Nitra) Plastika Vállalatban is az eddigieknél jobban vonzzák a dolgozókat.

— Párbeszéd ez a javából — hangsúlyozza Emília Dubcová munkásnő, az üzemi partbizottság tagja. — A dolgozók kérdeznek, a kommunistáik válaszolnak. A legtöbb kérdés arra irányul, hogy vállalatunk — a nyersanyag biztosítását illetően — továbbra is lépést tud-e tartani a termelés jelenlegi felfokozott ütemével. A válasz kézenfekvő: az ütemet tartani

tudjuk, mert tapasztalt szakemberekre támaszkodhatunk, akik az eddig importált drága nyersanyagokat rendeltetésüknek teljesen megfelelő és azonos minőségű hazai anyagok kikísérletezésével, felhasználásával pótolták. Az alkotó kez- de rné n ye zé sek k i b o n tako z ta t á - sának nagy eredménye, hogy vállalatunk a nehéz feltételek ellenére várakozáson felül teljesíti népgazdasági feladatait, jóllehet az év rosszul kezdődött, üzemzavar miatt csaknem tíz napig szünetelt a termelés.

Az eredményeket és a gondokat egyaránt feltáró tanácskozások légköréből érezni lehetett, hogy a vállalat párt- alapszervezetei irányításával a kommunisták hatékony tömeg- politikai munkát, gazdasági propagandát és agitációt folytatnak minden üzemrészlegen. Ez nemcsak a műszaki fejlesztési feladatok megvalósítását, hanem a gyárban jelentkező problémák megoldását is elősegítette.

Ezután Ivan Dobrotka, az üzemi pártbizottság elnöke konkrét tények felsorakoztatásával bizonyította a komplex intézkedések érvényesítésének vállalaton belüli ösztönző hatását. Ez Is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az értékelt

időszakban túllépték áruterm*. lési tervüket, félmillió ikorónával pedig nyereségi tervü két, miközben 11, PVC anyagból készült csőgyártmányukat az első minőségi osztályba s*> roltáik. Nem titkolta azonban, hogy számos bajjal, az irányítás, a teljesítményekhez és a minőséghez kötött bérezés tökéletesítésének problémáival továbbra is szívósan kell küzdeniük.

A zömmel nodolgozókat foglalkoztató Lévai (Levice) Gya- ipo tfeldolgozó Kombinátban a pá rta lapszervezetek tag ja inaik

nagy felelősséggel és körültekintéssel kellett felkészülniük, hogy az ügyes kezű és éles nyelvű lányok, asszonyok kérdéseire a nyilvános eszmecseréken érdemben válaszoljanak.

A kérdések sajátossága abból ered, hogy a dolgozó nőknek — az élet törvényei szerint — anyai hivatásuknak is eleget kell tenniük, szülési szabadságuk alatt érezhetően hiányoznak a termelésből. Helyüket a termelésben rendszerint, fiatalokkal pótolják, ők viszont a szakmai jártasság alapvető ismereteivel sem rendelkeznek.

Az új munkásnők hosszabb- rövidebb idő alatt elsajátítják a szövőgépek kezelését, ám betanításuk a rutinnal rendelkező Uzsgárdatagokra hárul, akiknek azért, hogy enyhítsék a munkaerőhiányt és segítsék a kezdő fiatalok beilleszkedését, egyszerre több típusú gép kezelését is el kellett sajátítaniuk,

A gondokat enyhítő vállalkozás a korábbi években nemes mozgalommá fejlődött és öntu datos kommunista munkásnők voltak az úttörői.

— Ma ezzel a módszerrel kevés híján 350-en dolgoznak « kombinátban — érvelt Stefan Grman, az üzemi pártbizottság elnöke. — De gyárunk érdeke, a termelés folyamatosságának biztosítása megköveteli, hogy további dolgozókkal gyarapít- suk a derékhadat. A gyakorlati megvalósítás azonban nem problémamentes. A dolgozó nők rendszerint arra hivatkoznak, hogy túlterheltségüket növelik a család ellátásának gondjai, szabad idejüket a háztartás teendői teljesen lefoglalják.

A kommunistáik ennek ellenére szívósan agitálnak, meggyőző érveket sorakoztatnak fel. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a városi, falusi asszonyok jelentős többsége igent mondott, a gyár érdekében vállalta a többletmunkát.

A két kiragadott példa igazolja, hogy a nyilvános párt- gyűléseken a kommunisták jól kamatoztatják a XVI. kongresz- szus határozatait, a dolgozó tömegeket bekapcsolják a politika alakításába, a társadalmi fejlődésért vívott közös harc-' ba.

SZOMBATH AMBRUS