Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1981-06-20 / 144. szám, szombat
Ingatag tűzszünet (ČSTK) — A libanoni tűzszünetet ismét súlyosan megsértették Zahle városban, ahol harcok robbantak ki a falangista fegyveres egységek tagjai és az arab békefenntartó erők szíriai egységei között. A tegnapi hírek szerint tizenegy személy megsebesült. Szúr és Szaida déllibanoni kikötő között levő Haz- zia városban, ahol meggyilkoltak egy hattagú családot. Az ottani siita szervezet képviselője a bűntett elkövetésével az Izrael-barát erőket vádolta. Bejrútban a számos kisebb incidenstől eltekintve a biztonsági helyzet tovább javult, és csütörtökön lehetővé vált, hogy több mint két hónap után ösz- Kzehívják a libanoni parlamentet. Á lengyel minlsztertanacs ülése MINDEN ESZKÖZZEL EL KELL HÁRÍTANI A SZOCIALIZMUSRA LESELKEDŐ VESZÉLYEKET Határozottan fel kell lépni a rendbontók ellen (ČSTK) — A LEMP KB 11. ülésének határozataiból és Ja- ruzelski miniszterelnök nyilatkozatából eredő feladatokról tárgyalt Varsóban a lengyel minisztertanács. A gazdasági válság áthidalásának alapvető feltételeként a nyugalom, a társadalmi fegyelem és a törvények tiszteletben tartásának a biztosítását jelölte meg. A miniszter- tanács hangsúlyozta, hogy a helyzet komolysága megköveteli: az államot és a szocializmust fenyegető veszély ellen minden szükséges eszközt be kell vetni. Fordulat az Afrika-politikában FRANCIAORSZÁG NEM SZÁLLÍT FEGYVERT A FAJÜLDÖZŐKNEK (ČSTK) — Franciaország nem fog semmilyen fegyvert és hadifelszerelést szállítani a Délafrikai Köztársaságnak, mondotta párizsi sajtóértekezletén (Maude Cheyssun francia külügyminiszter. A fajüldözés ellen és a népek barátságáért mozgalom francia szervezete felszólította a kormányt, hogy szakítsa meg gazdasági, politikai és katonai kapcsolatait a pretoriai rezsimmel. A Párizsban közzétett dokumentum rámutat arra, hogy mielőbb támogatást kell nyújtani a faji elkülönítési politika áldozatainak. Giscard d’Estaing elnöksége alatt Franciaország volt egyike a három országnak, amely megvétózta a Biztonsági Tanácsban Pretoria gazdasági bojkottjára felszólító határozatot az Egyesült Államok és Nagy-Britannia mellett. Washingtonban megerősítették AMERIKAI ELEKTRONIKUS MEGFIGYELÖÁLLOMÁSQK MŰKÖDNEK KÍNÁBAN (ČSTK) — Az amerikai kor- mányforrások megerősítették, hogy az Egyesült Államok Kínában, a Szovjetunió határa mentén két elektronikus megfigyelőállomást épített. Ezeket az Egyesült Államok és Kína közösen használja fel a szovjet haditechnika fejlődésének kikémlelésére. Ezeket a bonyolult technikával épült létesítményeket azután telepítették, hogy az amerikaiak elvesztették az Iránban elhelyezett felderítő állomásaikat. A New York Times beszámol arról, hogy amerikai katonai felderítőtisztek rendszeresen látogatást tesznek a két létesítményben, s megállapítja: a lehallgató állomások létrehozása azt mutatja, hogy Washington és Peking katonai együttműködése sokkal elmélyültebb, semmint azt a két kormány valaha is nyilvánosan beismerte volna. A japán kormányfő Párizsban (ČSTK) — Szuzuki Zenko japán kormányfő, aki Párizsba érkezett, tegnap tárgyalt Francois Mitterrand francia köztársasági elnökkel. Külpolitikai kérdések mellett Szuzuki párizsi tárgyalásain is a Közös Piac és Japán gazdasági kapcsolatai álltak az előtérben. Megállapodtak, hogy a két ország szakembereiből állandó bizottságot hoznak létre, amelyek a kölcsönös árucsere és az Ipari együttműködés kérdéseit lesz hivatott megvitatni. Fel kell számolni az államellenes nyomtatványokat. A minisztertanács foglalkozott a vandál szovjetellenes tettekkel, elsősorban a Lengyelország szabadságáért elesett szovjet katonák síremlékei és hősi emlékművei meggyalázásának eseteivel. A biztonsági szerveknek feladatul tűzte ki, hogy határozottan lépjenek fel ezekkel szemben. A lengyel kormány megvitatott néhány gazdasági feladatot is, egyebek között a piaci ellátással, az üzemek vezető káderei tekintélyének növelésével, az előkészületben levő árreform néhány szempontjával és az aratás előkészítésével kapcsolatos kérdéseket. A szovjet parlament két bizottságának illése '(ČSTK) — Moszkvában együttes ülést tartottak a Legfelsőbb Tanács mindkét házának külügyi és törvényjavasló bizottságai. Megvitatták és jóváhagyták a Szovjetunióban élő külföldi állampolgárok jogi helyzetéről szóló törvényszervezetét, amelyet a kormány terjesztett elő. A törvény hozzájárul a Szovjetunió sokoldalú nemzetközi kapcsolatainak bővítéséhez, a szocialista országokkal és a fiatal független államokkal való együttműködés elmélyítéséhez, valamint a tőkés országokkal való kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztéséhez. A bizottságok együttes ülését Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsa külügyi bizottságának elnöke vezette. Pellengéren a kardcssrtetés (ČSTK) — New Yorkban ülést tartott az Egyesült Államok Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Gus Hall főtitkár beszédében élesen bírálta az amerikai kormányzat militarista külpolitikáját és a néptömegeket sújtó gazdasági intézkedéseit. Az USA-t terheli a felelősség a nukleáris háború veszélyének fokozódásáért — mondotta Hall. KÖZÖS ERŐVEL AZ ÚJ TÁRSADALOMÉRT A FGÄNI SZ Tán! Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottsá- ságának 5. plenáris ülésén megállapították: a nemzeti demokratikus forradalom jelenlegi szakaszának jellemző vonása, hogy megerősödött a forradalom deimokratikus, nemzeti an- tifeudális és antiimperialista jellege. Napról napra erősödik a néphatalom és nő a párt népszerűsége, napról napra szilárdul az afgán hazafiak egysége, s a széles néptömegek egyre jobban bekapcsolódnak a nemzeti újjáépítésbe. Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt nagy sikerének könyvelhető el, hogy az elmúlt héten a párt kezdeményezésére megalakult a Nemzeti Hazafias Front, amely tömöríti a munkásokat, a parasztokat, az ifjúságot, a nőket, az értelmiségieket, a kereskedőket, az iparosokat, a nemzetiségek és a törzsek (képviselőit, valamint az ország demokratikus és hazafias erőit. Afganisztán első olyan szervezete ez, amely egyesíti a különböző osztályokat és rétegeket abból a célból, hogy közös erővel építsék fel a kizsákmányolásmentes társadalmat. E nagy jelentőségű eseményt számos siker előzte meg: döntés született arról, hogy az állami üzemekben dolgozó munkásoknak átlagosan 26,6 százalékkal emelik a bérét, a föld nélküliek és a kisparasztok között 670 000 hektár földet osztottak szét, a forradalom második szakasza óta 520 000 ember látogatta a különböző tanfolyamokat, ahol írni-olvasnl tanultak s ebben az évben az iskola- köteles gyermekek 70 százaléka jár iskolába. Csehszlovákia is jelentős mértékben hozzájárul az afgán népgazdaság fejlődéséhez. Az együttműködés kibontakozásával hazánk olyan nevet szerzett Afganisztánban amellyel kevés ország dicsekedhet. Afganisztán gazdag nyersanyagbázisa és Csehszlovákia magas műszaki színvonala a gazdasági kapcsolatok további fejlődésének lehetőségeit teremti meg. A földrajzi távolság ellenére az afgán emberek ezrei ismerik a csehszlovák technikusok megbízható munkáját. Számos csehszlovák segítséggel felépített üzem működik Afganisztánban, és vannak olyan üzemek is, ahol csehszlovák berendezések dolgoznak. A cseliszlovák'afgán kereskedelmi kapcsolatok még a második világháború előtt teremtődtek meg. Hazánk akkor cukorgyárat épített Baghlanban, majd vágóhidat Kabulban. A gazdasági kapcsolatok gyors ütemben fejlődtek a második világháború után. 1975—1980-ban a két ország árucsere-forgalma több mint az ötszörösére emelkedett. Csehszlovákia főleg épí-* tőipari és útépítő gépeket, dí* zelaggregátorokat, szivattyúkat, teherautókat, szerszámgépeket és orvosi műszereket szállít Afganisztánnak, cserébe mi nyers gyapotot, bőrt, szárított gyümölcsöt, mandulát és diót kapunk. (ČSTK) ÚJ SZÓ 198L VL 20. Nem kételkedem benne,, hogy továbbra is fennáll a globális erőegyensúly. Abban sem kételkedem, hogy európai szinten egyelőre megvan az egyensúly mint a globális egyensúly része. Ám ha mind a két fél úgy folytatja a fegyverkezést mint eddig, felmerül a stabilitás megszűnésének veszélye. A legfontosabbnak tartom, hogy olyan eredmények szülessenek a tárgyalásokon, amelyek lehetővé tennék az Európa területén levő fegyverkészleteket kiegészítő amerikai rakéták telepítésének elkerülését. — A Vorwärts, az SPD lapja megjelentette az elmúlt napokban az ön egyik cikkét, amelyben érintette a neutronfegyvernek az Egyesült Államok részéről tervezett gyártását. Kifejthetné nekünk ezzel kapcsolatban a véleményét? — Először is a helyzet jelenleg ez: az Egyesült Államok nem is olyan régen bejelentette, hogy egyelőre nem fog neutronfegyvert gyártani. A Szovjetunió bejelentette, hogy ha az Egyesült Államok nem fog ilyen fegyvereket gyártani, ő sem teszi ezt. Ennek ellenére most olyan hírek keltek szárnyra, hogy az amerikai fél neutronfegyvert akar gyártani. Ennek egyelőre semmi köze sincsí e fegyver telepítéséhez. Nem tudom, hogyan fog reagálni erre a szovjet fél és mit tesz. Ha az Egyesült Államok neutronfegyvert akar telepíteni Nyu- gat-Európában, erre vonatkozóan meg kell minket kérdeznie. — Mit gondol, milyen lenne a válasz erre a kérdésre? — Ezt nem tudom. Nem tudom, akarnak-e az amerikaiak erről tárgyalni vagy sem. Ez pillanatnyilag nem világos. Egyelőre nem folynak konzultációk az Egyesült Államokkal erről a kérdésről. Másodszor, ami magát a neutronfegyvert illeti, már megmondtam a nézetemet, hogy ez a gondolkodás elferdü- lésének a bizonyítéka. Mert hiszen azt állítják, a haladás abban van, hogy a nautronfegy- ver elsősorban embereket semmisít meg és nem anyagi értékeket. Egyetértek, hogy más etikai érvek is lehetnek. Azt lehet például mondani, minden fegyvert azért gyártanak, hogy embereket öljenek meg, és ebből a szempontból a neutronfegyver nem jelent semmi újat. Eltekintve a különböző etikai és erkölcsi nézetektől, nekem megvan a magam véleménye és ragaszkodom hozzá. Ezenkívül megvan a dolgok katonai oldala, amit eddig nem tekintettek át kellőképpen. Harmadszor, feltételezem, hogy minél alacsonyabbak a nukleáris fegyverek mutatószámai, annál inkább alkalmassá teszik őket arra, hogy körülhatárolt, meghatározott területen lehessen bevetni őket, annál kisebb az „atompor“, és annál nagyobb a kísértés, hogy ezt túllépik és közben számolni kell azzal, hogy a legkisebb szintre lehet csökkenteni a kontinentális nukleáris háború fokozódásának a veszélyét. Ezt lényegében veszélyes fejlődésnek tartom. Természetesen ellenőriznünk kell a hatalmas fegyver- készleteket. Ez nyilvánvaló. De arról is gondoskodnunk kell, hogy megálljon a fegyverek miniatürizálásának a folyamata, mert ez objektíven növeli a háború veszélyét. — Miben látja ön egy nukleáris háború kitörésének ve szélyét Európában? — Olyan kérdés ez, amelyre — az igazat megvallva — még csak gondolni is nehéz. Az egyik oldalon a két nagyhatalom, a másik oldalon az európai országok helyzete eltérő. A nagyhatalmaknak globális felelősségük, globális kötelezettségeik, globális érdekei vannak. Az európai országoknak nincsenek ilyen kötelezettségeik, érdekeik, felelősségük. A nagyhatalmak kénytelenek arra gondolni, mi történik, ha mindezek ellenére kitör a háború, gondolniuk kell arra, hogyan tudják azt megnyerni. Ez azonban csaknem elképzelhetetlen és lehetetlen gondolkodás. Az európaiaknak arra kell összpontosítaniuk, hogy elhárítsák a háború veszélyét, mert ha kitör, ez a végünket jelenti. — Az ön véleménye szerint hogyan hat a fegyverkezési verseny az emberek helyzetére és a különböző problémák megoldásának lehetőségeire? — Annyt az ezzel a kérdéssel összefüggő számadat, hogy nem lehet mindent fejben tartani. Ki lehet indulni abból, hogy azok az összegek, amelyeket ebben az évben fegyverkezésre fordítanak, meghaladják az 500 milliárd dollárt. Ebből az ösz- szegből meg lehetne oldani a „harmadik világ“ országaival és a szociális nehézségekkel kapcsolatos összes problémát. További fontos dolog: még olyan nagy a Kelet és a Nyugat közötti bizalmatlanság, hogy mindkét fél szükségesnek tartja a fegyverkezést. Ezért politikai szempontból nemcsak a puskákat, a repülőgépeket és a rakétákat kell összeszámolni, hanem még fontosabb olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek erősítik a kölcsönös bizalmat. És ez a legnehezebb. — Bahr úr, az ön szerepe jól ismert, ami az NSZK új politikai irányvonalának kidolgozását illeti a szomszédos keleteurópai államok viszonylatában. Hogyan értékeli ennek a politikának az eredményeit? — Mindenekelőtt meg kell mondani, hogy nagy sikereket értünk el. Az európai helyzet stabilabb lett, és már nem nyugtalanítanak minket a múlt problémái. Oj problémákkal, új veszélyekkel találkozunk. De ebben a bonyolult helyzetben is beigazolódik a Kelettel megkötött megállapodások hasznossága. Az enyhülés és az együttműködés számomra az a politika, amelynek folytatódnia kell a nemzetközi komplikációk között is. Nem szabad elfecsérelnünk azt, amit elértünk. — Hogyan képzeli el az NSZK ezen politikájának további fejlődését — e politika megszületésében önnek is része volt — és befolyását az európai helyzetre? — Ez nemcsak a Német Szövetségi Köztársaságtól függ, de kelet-európai partnereinktől is. Hangsúlyozom, folytatni kell az enyhülési politikát, mert nem látok más értelmes alternatívát. Arra kell törekedni, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatokban felmerült nehézségek ne legyenek kihatással az európai helyzetre. Ez azonban a maga módján egyebek között mindkét fél megfontolt magatartásától Is függ. Bizonyos nyugtalansággal tapasztalom a valamivel élesebb hangot a szovjet és a saját tömegtájékoztató eszközeinkben. Ogy gondolom, hogy ez nem jó. Megismétlem, hogy a nehézségeknek, amelyek Washington és Moszkva között léteznek, nem szabad automatikusan a Bonn és Moszkva közötti kapcsolatokra is átterjedniük. — Utolsó kérdés. Mik az ön benyomásai a bizottság moszkvai munkájáról? — Igen fontos, hogy a bizottság elnökét, Olof Palmét fogadta Leonyid Brezsnyev, hogy nekünk is lehetőségünk volt több órán át vitatkozni szovjet szakértőkkel, például G. Kornyijen- kóval, a szovjet külügyminiszter első helyettesével, Sz Ahra- mejevvel, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének helyettesével, J. Csazov akadémikussal. Megmutatkozott, hogy igen nyíltan meg lehet ítélni a kritikus és bonyolult kérdéseket. Ez azt mutatja, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a bizottságnak, ami fontos munkánkra nézve. • A moszkvai ülésszaknak pozitív és gyümölcsöző befolyása volt a bizottság tevékenységére.
