Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1981-06-18 / 142. szám, csütörtök

fr \ Termelési rendszerekkel a nagyobb hozamokért I szó 1981 VI. 18. A 7. ötéves tervidőszakban a 6ZÓ szoros értelmében igényes növénytermesztési feladatokat kell megvalósítanunk. Az elő­irányzatok szerint a mezőgazda- sági termelést 13 százalékkal, ezen belül a növénytermesztést 18 százalékkal, az állattenyész­tési termelést pedig 9 százalék­kal kell növelni. Az, hogy a nö­vénytermesztést kétszeres ütem­ben növeljük az állattenyésztési termeléshez viszonyítva, indo­kolt, hiszen a növényter­mesztés képezi az alapján az egész mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexumnak. Az állat- tenyésztésnek pedig a takar­mányalaphoz kell' igazodnia, miközben az ágazatban mindent (megtesznek a szemes takarmá­nyokkal történő ésszerű gazdál­kodásért. A növénytermesztés intenzi­tása az egész nyugat-szlovákiai kerületben aránylag magas, és eléri az európai színvonalat. El­mondhatjuk, hogy elmúlt az az időszak, amelyben csak „rutin* szerűen“ számoltuk fel az alap'? vető fogyatékosságokat. Ma már a növénytermesztésben is a táv­lati tervekből, szándékokból ki­indulva kell meghatároznunk: az intenzitás növelésével, a munka termelékenység fokozásával kapcsolatos feladatokat. A növénytermesztési teendők végrehajtását megnehezíti az a tény, hogy továbbra is a föld­alap csökkenésével kell számol­nunk. A felmérések szerint a mezőgazdasági földterület 30 ezer a szántóföldlerület 25 ezer hektárral kisebb az előirány­zottnál. Külföldi tapasztalatok Minden jel arra vall hogy a növénytermesztés további fej­lesztése érdekében új, nem ha-1 gyományos módszereket kell ke­resnünk és kihasználnunk. A vi­lág számos országában — így pl. az TJSA-ban, a Magyar Nép- köztársaságban, a Szovjetunió­ban pedig a Moldovai SZSZK-ban — már beváltak az intenzív nö­vénytermesztési módszerek, amelyeket iparszerü technoló­giai rendszereknek neveztek el. Az alábbiakban röviden jelle-* mezzük egy-egy növénytermesz­tési termelési rendszer keletke­zését és lényegét. Az Amerikai Egyesült Álla­mokban jött létre a CPS, vagyis a kukoricatermelés technológiai rendszere. A Magyar Népköztár­saság átvette, és a helyi viszo­nyoknak megfelelően módosí­totta ezt a termelési rendszert, s a gyakorlatban IKR — Ipar­szerü Kukoricatermesztési Rend-- szer — jelzés alatt alkalmazta. Az IKR központja Bábolna. A rendszer Magyarországon 1970- ben jött létre, és 1976-ban e módszer szerint 280 ezer hektá­ron, 1980-ban pedig már 300 ezer hektáron termesztettek ku­koricát (az egész kukorica ter­mesztési terület 1,3 millió hek­tár az MNK-ban). Az IKR a szocialista nagyüze­mi mezőgazdasági termelés alapelveinek megfelelő kooperá­ciós társulás a kukorica ter­mesztésére, amely gondoskodik a nagyüzemi technológia gyors gyakorlati alkalmazásáról. Az IKR szolgáltató hálózatában ag- ronómusokat és traktorosokat képeznek, megismertetve velük a termelési rendszert. Figyelem­mel követik a termelési techno­lógia megtartását, gondoskod­nak a leghatékonyabb növény­védőszerek, vetőmagok, trágya-- félék, a legnagyobb teljesítmé-. nyű gépek beszerzéséről. A gé­peket a kezdetben az IKR köz­pontjaiban összpontosították, de ma már a gépek a mezőgazdasá­gi vállalatok tulajdonát képezik, az IKR pedig a javításukat vég­zi el. Az IKR szervizszolgálatá­nak dolgozói mindezen túl elem­zik a növénytermesztőknek szolj gáló adatokat, s megkövetelik, hogy a mezőgazdasági vállala­tok az utolsó pontig megtartsák a termelési technológiát, és minden termelési tapasztalatot tudassanak az IKR vezetőségé­vel. A Magyar Népköztártársaság- ban több kukoricatermesztési rendszer — az IKR, a BKR és a KITE — van érvényben, amelyek elsősorban a géprendszerek ösz­szeállításában különböznek egy­mástól. Déli szomszédainknál a kukoricafermesztési rendszeren kívül további növények termelé­si rendszereit is sikerrel alkal­mazzák. így például a burgo­nyát a Solánum rendszer szerint termesztik, és bevált iparszerü termelési rendszereik vannak a paradicsom, a hagyma, a zöld­bab és más növény termesztésé­re is. A Moldovai Szovjet Szocialis­ta Köztársaságban már néhány éve sikerrel alkalmazzák a spe­ciális növények termelési rend­szerét a gyümölcs-, a zöldség- és a szőlőtermesztésben. A Szov­jetunióban közös feladatként hirdették meg: a 11. ötéves terv-< időszak valamennyi mezőgazda- sági ágazatban az iparszerű technológiai rendszerek töme­ges érvényesítésének és elsajá­tításának tervidőszaka legyen. A mezőgazdasági irányító szer­veknek minden szinten mélyre­hatóbban kell ismerniük a ha­tékony szervezési módszereket h gépek kihasználására és az iparszerű termelési technológi­ák alkalmazására a növények termesztésében es betakarításá­ban egyaránt. Jugoszláviában a „Centrum* szervezet kidolgozta a naprafor-3 gó, a cukorrépa-vetőmag és több más növény termesztésé­nek termelési rendszerét. Az első lépések, eredmények Szlovákiában Az utóbbi években Szlovákiá­ban is kipróbáltuk az IKR kuko­ricatermesztési rendszert, a So­lánum burgonyatermesztési rendszert és a gyakorlatban már teljes mértekben alkalmaz­zuk a magyarországi iparszerü paradicsomtermesztési termelé­si rendszert. A gyakorlat igazol­ja, hogy — más államokhoz ha­sonlóan — hazánkban is vannak kipróbált rendszerek és kutató- intézeteinkből ís kerültek ki megvalósítható kukorica- és burgonyatermesztési módszerek, amelyek alkalmazása révén nö­velhető a hektárhozam, a ter­melés hatékonyságat munkaerő takarítható meg az eddigi ter­melési módszerekhez viszonyít-* va. Ezek az ismeretek, valamint szakembereink és felelős dolgo­zóink Magyarországon és a Mol­dovai Szovjet Szocialista Köz­társaságban szerzett tapasztala­tai segítettek elő azt a döntést, hogy a növénytermesztést Szlo­vákiában is a technológiai ter­melési rendszerek útján fejlesz- szük tovább. Az SZSZK mzeőgazdasági és élelmezésügyi minisztere által 1979 januárjában összehívott 1. számú operatív tanácskozáson az illetékesek feladatul kapták, hogy 12 fő növény termesztésé­re dolgozzák ki a termelési rendszereket (gabona, kukori­ca, tömegtakarmányok, burgo­nya, cukorrépa, hüvelyesek zöldségfélék, gyümölcs, szőlő, dohány, olajnövények, technikai növények). E termelési rendsze­rek kidolgozásáért az illetékes kutató intézetek igazgatói a fe­lelősek. Napjainkra már vala­mennyi rendszert kidolgozták és a miniszteri tanácsadó testü­let fokozatosan jóváhagyta eze-- két. E termelési rendszerek gya­korlati megvalósításának alap­vető feltétele a megfelelő anya­gi-műszaki bázis. Ennek megte­remtése — tekintettel anyagi lehetőségeinkre és erőforrása­inkra — korlátozott. A burgonya-, a cukorrépa-, a kukorica- és a zöldségtermeszté­si termelési rendszerek megva­lósítására már kiválasztották a mezőgazdasági vállalatokat; minden, az illetékes növény ter­mesztésében élen járó járásban egy-három vállalatról van szó. A vállalatokat a kerületi mező- gazdasági igazgatóságok, a ku­tató intézetek és az SZSZK Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának javaslata alapján választották ki. A fela­datokat a kerületi mezőgazdasá­gi igazgatóságoknak és a kerü­leti pártbizottságoknak is tudo­mására hozták. Szlovákiában a kukoricater­mesztési termelési rendszer megvalósítására 36 mezőgazda­sági vállalatot jelöltek ki, 22 mezőgazdasági vállalatban al­kalmazzák a cukorrépa-termesz­tési termelési rendszert, 43 me­zőgazdasági vállalatban a bur­gonya, 22-ben a zöldség ter­mesztésére szolgáló termelési rendszert. Az illetékes kutató intézetek a felelősek a rendsze­rek állandó tökéletesítéséért, a szakember-képzésért és a rend­szerek gyakorlati megvalósításá­nak állandó ellenőrzéséért. A minisztérium és valamennyi il­letékes termelési igazgatóság felel a termelési feladatok és az anyagi-műszaki bázis elosz­táséért, Összhangban a kidolgo­zott termelési rendszerrel. Ez tv februárjában és márciusában minden kiválasztott vállalatból (az illetékes kutató intézetek) szakmai továbbképzésben része­sítették az agronómust, a gépe sítőt és három három trakto­rost, összesen kb. félezer em­bert. A műszaki feltételeknek megfelelően A termelési rendszereket meg­valósító mezőgazdasági vállala­tok számát minden évben a le­hetőségeiknek megfelelően bőví­tik, vagyis ahogy az anyagi-mű­szaki feltételek engedik* A cél, hogy a legközelebbi évek­ben minden kidolgozott terme­lési rendszer alkalmazására sor kerüljön a mezőgazdasági válla­latokban. A kidolgozott rendszerek lé­nyegében a tudományos-kutatá­si alapelvek érvényesítésének a „szabványai“ az egyes növények termesztésére vonatkozóan. A jelenlegi tudományos kutatási ismeretek és az élenjáró nö­vénytermesztők gyakorlata alap­ján dolgoztak ki ezeket az ipar­szerű termelési rendszereket, mégpedig oly módon, hogy a termelés a lehető leghatéko­nyabb legyen. A legnagyobb tel­jesítőképességű technika, a leg­hatékonyabb vegyszer drága; egy korszerű kukoricavetőgép 300 ezer koronába, egy kukori-. eabetakarító-kombájn pedig bá- romnegyedmillió koronába ke­rül. Az ilyen beruházási költsé­gek viszonylatában végképp nem mindegy, hogy egy gép ki­használtsága egy-egy idényben 50 vagy 70 százalékos. A járási mezőgazdasági igazgatóságok­nak a feladatok szétírásakor te­kintetbe kell venniük a terme­lési rendszereket, hogy a nagy teljesítményű technika a kivá­lasztott vállalatokba kerüljön, s lehetővé tegyék a termelés op timális összpontosítását és az eszközök ugyancsak optimális kihasználását. A termelési rendszerek mag­valósítása nem „egyszeri“ akció, hanem céltudatosan irányított, hosszú távra szóló folyamat. Egyik formája a XVI. pártkong­resszuson és az SZLKP legutóbbi kongresszusán kijelölt növény- termesztési feladatok megvaló­sításának. JOZEF MUDROCH mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának dolgozója ISüSS; A Sady pri Košiciach Efsz ben az idei tervek értelmében jelentős mértékben akarjak csökkenteni az abraktakarmány-szükség]etet E feladatnak azonban csak az intenzív tömegtakarmány termesz­tés növelésével tudnak eleget tenni. A felvételen Jozef Soinoš mér­nök, a növénytermesztési agazat vezetője a lucerna betakarítását szemléli (Felvétel: Dr. Šulla — ČSTK) Baktérium-szorgalom Egymásnak ellentmondó útba­igazítások sodornak Verebély ( Vráble) utcáin az ecetgyár kö­zelébe. Sehol egy cégtábla, vagy irányt mutató nyíl, ami létezé­séről tanúskodna. Helyettük a helyi gyógyszertár messziről látható feliratát olvasom. A be­járaton túl egy vaskapun idege­nek belépését tiltó feliratok áll­ják utamat. Olvasgatásuk közben megtorpanok, majd másodszorra nekiindulva mégiscsak benyitok. Benn a bérházak zárt udvarára emlekeztető kép; valamelyik sarkából erőteljesen visszhang zó kutyaugatás hallatszik. De az udvaron sehol senki. * Kis idó múlva nyílik a mögöt­tem lévő ajtó, s Mária Hokavco- vá, üzemrészlegvezető lép ki. Tanácstalan tekintetem láttán megnyugtat, hogy jó helyen já­rok; vagyis a trenčíní Slovlik leopoldovi üzemének verebélyi részlegén. Ennek kellene lennie t hiányzó cégtábla szövegében. összesen hét alkalmazottja van a kis üzemegységnek; mű­szakokban dolgozva öt férfi tö­rődik a termelés folyamatos biztosításával. Évente mintegy 12 ezer hektoliter tiszta tizfokos ecetet állítanak elő. Csupán a konzervgyárakat látják el vele; konkrétan a Nové Mesto-i Slov- lik üzemet; a fogyasztók kielé­gítése nem tartozik feladataik közé. Ezt azért fontos szóvá ténni, mert az ecethiány idősza­kában sokán hozzájuk fordultak eme élelmiszerek ízesítésére és tartósítására használatos folya­dékért. Sajnos, igényeiket nem tudták, s a jövőben sem tudják kielégíteni. Közben az épület mögötti ut­cácskában tartálykocsi áll meg. Éppen ecetért jöttek a konzerv­gyárból. Mivel az udvarra nem lehet bejutni, ezért az ablakon át gumitömlőn keresztül kezdik szivattyúzni az ecetet. Valahonnét előkerül fóka László, aki műszak alatti teen­dőit végezte a berendezések mellett. Társaságában nézek körül az üzemrészlegen. Az épületben az akkori tulaj­donosok még a múlt század de­rekán, pontosan 1850-ben kezd­ték el az ecetgyártást. A mosta­ni berendezés 1938-tól működik; egy részét megsemmisítette a háborúban az épületre esett bomba. Az ecetet két kádban érlelik. Rajtuk kívülről hő- és egyéb mérők számtáblái láthatók, me­lyek állandóan jelzik a mért értékeket. Az ember feladatai itt többnyire csak az ellenőrzés és a technológiai zavarok so­rán való közbelépés. A munka dandárját, az ecet gyártását a szó szoros értelmében a pará­nyi baktériumok végzik. Éppen ezért falóképességük egyenlő az ecetgyártás folyamatának gyor saságával. Amplyan baktérium­szorgalom diktálja a munka tempóját. Ami nem más, mint egy körfolyamat, melyben a képzőkbe felülről bevezetett hig alkohololdatot az ecetbaktériu­mok a szembeáramló . levegő oxigéntartalmának f elhasználá­sával ecetsavvá alakítják. E kör­folyamatban addig vezetik # cefrét, amíg alkohollartalma a minimális 0,3—0,4 százalékra csökken. A baktériumok az első pillán tásra dugóra hasonlító o^-izete- kéredett bükkfaforgácson tele­pednek meg. Ezt, az érlelési ío? lyamat időtartmának elfogad- ható kereteiben való megtartása miatt tízévenként kicserélik, ilyenkor nyolcezer friss forgá­csot helyeznek el a kádban. Kü­lönben az egész érlelési folya­mat náluk 5—7 napig tart, s az egyszeri adag 105 hektoliter ecet, melyből biztonsági okok­ból csupán 80 hektolitert csapol­nak le. Az egész rendszert rit­kán állítják le teljesen. Ha ne­tán kisebb hiba merül fel, vagy valamelyik szivattyú felmondja a szolgálatot, azt menet közben, leggyakrabban a meghibásodott rész kicserélésével oldják meg. Mária Kokavcová már huszon­öt éve dolgozik a verebélyi üzemrészlegen. Ezért nem vé­letlen, hogy sokat; mondanám mindent tud az ott dolgozókról, a berendezésekről. Mondataiból mégis gyakran kicseng a kor­szerű nagyüzemi ecetgyártás előnye. Egyre-másra hangoztat­ja: itt már korszerűsítésre nem kerül sor, ma még létezünk, de a holnapok ki tudja meddig tar­tanak; bár az is lehet, hogy hó­napokról, esetleg évekről van szó, egy azonban biztos: az üzemrészlegeknek nagy jövőt már senki sem jósol. J. MÉSZÁROS KAROLY Ä SYMPOMECH '81 előtt Žilina már 1969-től ad otthont az építőipari gépek kiállításá­nak és a hozzá szorosan kap­csolódó nemzetközi tanácsko zásnak. Ez a nemzetközi kiállí­tást és szakmai tanácskozást összefogó rendezvény a szak­mai közönség körében a SYMPO­MECH néven ismert. Elmondha­tó, hogy az évek során ran­got szerzett rendezvényt a hazai és a külföldi építőipari szakemberek egyaránt nagy ér­deklődéssel várják ezúttal is. A szakmai rendezvény célja, hogy a csehszlovák és a kül­földi építőipari szakembereket megismertesse az ágazat gépi újdonságaival, s lehetővé tegye a résztvevők szakmai tapaszta­latcseréjét. Az idei rendezvény abban különbözik majd az előző években sorra került akcióktól, hogy az érdeklődők az épülő la­kóházak és lakótelepek befeje­zéséhez szükséges új gépekkel és egyéb mechanizmusokkal is megismerkedhetnek. Az idei SYMPOMECH koncepciójának kidolgozása során a CSKP KB építőiparral kapcsolatos ülései­nek határozataiból, valamint a CSKP XVI. kongresszusának ide­vágó dokumentumaiból indul­tak ki. A hetedik nemzetközi szak­mai tanácskozás olyan előadá­sokat tartalmaz majd, amelyek­ben a résztvevők elsősorban az épületek karbantartásáról, s a karbantartás gépesítésének le­hetőségeiről, korszerű megol­dásról szólnak. A kis építőgépek szakkiállítása összesen 25 ezer négyzetméter­nyi területet kap, s ebből kb. 5 ezer négyzetméternyi lesz a fe­dett kiállítási terület. A megkö­zelítőleg 100 kiállító több mint 180 terméket mutat be a közön­ségnek. Három földrész 19 orszá­gából pedig kereskedelmi szer­vezetek képviseltetik magukat. A szocialista országok közül Bulgária, Magyarország, az NDK, Jugoszlávia, a Szovjetunió és hazánk képviselteti magát, a kapitalista országok közül pe. dig részt vesznek többek között Belgium, Franciaország, Hollan­dia, Japán, az NSZK, Ausztria és további országok kiállítói il­letve szakemberei. A kiállítás újdonságai közé tartozik majd az a központ is, amelyben az egyes gépeket, gépmodelleket működtetés közben mutatják be az érdeklődőknek, s szemlélte­tik az új technológiai eljáráso­kat is. Már hagyománnyá vált, hogy a résztvevők termékeikkel beneveznek a SYMPOMECH dí" jáért folyó versenybe, amelyre ezúttal ís sor kerül. A nemzetközi tanácskozásra és kiállításra többek között a Magasépítő Vállalat Kutatási* Fejlesztési Intézetében, a Tech* nika Házában és a sportcsarnok­ban kerül sor, július 2-től, 7-ig. ira-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom