Új Szó, 1981. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1981-06-02 / 128. szám, kedd
Állattenyésztés az új célokkal összhangban EREDMÉNYEK ÉS FELADATOK AZ ÉRSEKÔJVÄRI (NOVÉ ZÄMKY) JÄRÄSBAN „Az állattenyésztés szerkezetét a reális takarmány forr ásókkal összhangban kell fejleszteni. A termelési növekményt elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésével, az állatok termelőképességének növelésével szükséges elérni,... s az állattenyésztésben az eszközöket elsősorban a szarv asmarha-tenyész- tés kapacitásainak bővítésére kell fordítani.“ (A CSSZSZK 1981—1985. évi gazdasági és szociális fejlődésének fő irányaiból.) Az irányelvekben meghatározott szerkezetátalakítás az állattenyésztésben sokrétűbb és hosszabban tartó munkát igényel, mint az azonos feladat a növénytermesztésben. Mégis, amikor a népgazdaságfejlesztési célok megvalósításáról beszélünk, az állattenyésztéssel ösz- szefüggésben sem szólhatunk csupán a tervekről. Minden esetben már a konkrét eredményeket is részletezni kell, hiszen a hetedik ötéves tervidőszak állattenyésztési feladatai szervesen épülnek rá azokra az alapelvekre, amit a CSKP Központi Bizottsága 13. ülésén is hangoztatott. így ott, ahol az utóbbi években már az új feladatokkal összhangban fejlesztették az állattenyésztést, használták fel a rendelkezésre álló beruházási keretet, kétségkívül a nagyobb siker reményében kezdhették a XVI. pártkongresszus határozatainak valóra váltását. Ezt bizonyítja az érsekújvári járás példája is, ahol — amint arról dr. Ján Dojcannal, a járási mezőgazdasági igazgatóság főzoo- technikusával folytatott beszélgetés során is meggyőződhettünk — a hetvenes évek utolsó harmadában már jelentős lépéseket tettek a jelen állattenyésztési feladatainak teljesítésére. — A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésével összhangban az elmúlt tervidőszakban, annak is elsősorban a második felében többet tettünk, mint a megelőző tíz évben együttvéve. Nagy eredmény, hogy az állomány 16 százalékát új istállókban tudtuk elhelyezni. Ugyanakkor járás- szerte a növendékmarhák számára is több mint tíz istállót építettünk, s párhuzamosan folytatódott a régi tehénistállók rekonstrukciója. Mindezzel persze még nem oldódtak meg a férőhelyhiány okozta gondok, ezért az eszközök jelentős részét a folyó tervidőszakban is a szarvasmarhatenyésztést szolgáló kapacitások bővítésére fordítják. így a jelenlegi 63 832 darabos szarvasmarha-állományt az 1990-re meghatározott 75 600 darabos állománytervvel összhangban folyamatosan fejleszthetik. — Az állomány növelése a feladatnak csak egyik része. Párhuzamosan minőségi változásokat is eszközölnünk kellett és kell a továbbiakban is. Csak így tudjuk teljesíteni a ránk váró feladatokat. Ezek igényesek, hiszen a tavalyi tejeladási tervünknél az idén közel másfél millió literrel kell többet eladni, a korábbi szinten maradt húseladási feladatokon belül pedig a kevesebb vágósertés ellenében több hízómarhát kell értékesítenünk, hogy az 1970-as 8500 tonnával szemben 9370 tonna marhahúst adjunk a közeilátás- ba. Ha ehhez még elmondom, hogy 1980-ban és ezzel együtt a hatodik ötéves tervidőszakban állattenyésztésünk az eladási tervmutatók közül csak egyetlenegyet, a marhahúsét nem tudta teljesíteni, és az 1985-re tervezett évi 3450 literes fejési átlaggal összhangban a tavalyi évre meghatározott 3200 literrel szemben csak 3150 liter tejet fejtünk tehenenként, akkor az előttünk álló feladatok nagyságát már teljes mértékben érzékeltettem. Az igények ellenére a főzoo- technikus és a többi állattenyésztő is egyaránt bizakodó, s nem alaptalanul. Az állományszámon túl az utóbbi évek céltudatos munkájának eredménye már a fajtaminőségben is mutatkozik. A vörös- és fekete-tarka hús-, illetve tejhasznosítási célra meghatározott kombinációs aránya a jelen és a távlati tervekkel egyaránt összhangban van. Ezt igazolja az is, hogy 1981 első negyedében már 29 literrel volt nagyobb a járás fejési átlaga mint az elmúlt év azonos időszakában, és az indulás alapján az év végén a hízómarhák eladási tervének teljesítésében sem szabadna hiánynak lennie. — A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését feltételező teendőink további része a tömegtakarmányok termesztésével, a takarmányalapok képzésével és magával a takarmányozással kapcsolatos. Az utóbbi években ilyen vonatkozásokban is jelentős volt a fejlődés, de a munka nagy hányada még előttünk van. Most, az első kaszálás idején, s az év további részében is, amikor a silózás és a kukoricaszár betakarítása lesz napirenden, majd nagyon vigyázunk, hogy azokat az elhatározásokat, amikről gondos és alapos megfontolás után különböző fórumokon döntöttünk, mindenütt következetesen betartsák. Sajnos, még az elmúlt tél folyamán is voltak takarmánygondjaink, elsősorban a szenázs minősége miatt. A felmérések is igazolták, hogy jó minőségű szenázs készítéséhez nincsenek meg a kellő fetételeink. Ezért az idén ettől a tartósítási módtól járás- szerte elálltunk. A szálas takarmányok konzerválásának két fő módjaként az energiatakarékos zöldliszt-készítést és a korábbiaknál lényegesen nagyobb tömegű széna elraktorozását jelöltük meg. A feladat pusztán papíron való meghatározása persze aligha hozná meg a várt javulást. Az elvárásokhoz a feltételeket is meg kellett teremteni. így például már évekkel korábban megkezdték a szénatárolók építését, először azokban a mező- gazdasági üzemekben, ahol nincs meleglevegős takarmány- szárító. Párhuzamosan a silózás feltételei is javultak. A mező- gazdasági üzemek többségében már minden igényt kielégítő silóterek állnak rendelkezésre. A szilárd falakkal és alappal ellátott, 800 vagonnyi tömeg befogadására alkalmas terek építését járásszerte tovább folytatják. — Összegezve az eredményeket, elmondhatjuk, hogy sokat javítottunk a szarvasmarha-tenyésztés feltételein, de még ez sem elég. Az igazság ugyanis az, hogy jó takarmánnyal is lehet rosszul etetni. Ennek akarjuk elejét venni, amikor mező- gazdasági üzemeinkben a tömegtakarmányok központi keverését szorgalmazzuk. Az eddigi gyakorlat, miszerint az istálló előterében keverik a takarmányt, ugyanis nagyon sok hibalehetőséget rejt magában. Nehezen ellenőrizhető, hogy minden összetevőt és kellő arányban kevertek-e a takarmányba, de az is, hogy kellő gondossággal végezték-e a munkát, és mindegyik állal megkapta-e az aznapi adagját. Talán mondani is felesleges, hogy minden pontatlanság a termelékenység kárára megy. Az elképzelés helyes, ezt a járásban már a gyakorlati alkalmazás bizonyítja. A jövőben minden új telep mellett már takarmánykeverőt is építenek. Párhuzamosan a régi telepeken is összpontosítják a takarmánykeverést, s ehhez a régi, kétsoros istállókat átalakítják, hogy azokban szemben álljanak a tehenek, és etetőkocsival adagolhassák a takarmányt. Ez ugyanis feltétele a technológia alkalmazásának, amelynek további előnye az is, hogy a korábbiaknál lényegesen kevesebb etetőre van szükség. Mindez alap, feltétel ahhoz, hogy járásunkban a gazdaság- fejlesztési irányelvekkel összhangban elsősorban állattenyésztésünk abraktakarmányra kevésbé igényes ágazatát erősítsük. Olyan arányban, amit a termelési növekmény maradéktalan teljesítése szükségessé tesz. EGRI FERENC KERESD AZ EMBERT 1981. VI. 2. A Kelet-szlovákiai síkságon a mezőgazdasági termelés egy hektárra számított értékét a jelenlegi 9200 koronáról 1990-ig 15 250 koronába kell emelni. E nagy feladat teljesítését a Mi- chalovcei Komplex Mezőgazdasági Kutatóintézet dolgozói sokoldalúan segítik elő. A tudományos munkatársak intenzíven folytatják a terület agroökológiai kutatását, s eredményeik alapján dolgozzák ki a gazdálkodás technológiai és agrotechnikai eljárásainak javaslatait. Ennek különösen nagy jelentősége van a terület 150 000 hektárnyi erősen kötött talaján. A kutatóállomás >n kiváló hektárhozamokat értek el, amiből arra lehet következtetni, hogy a kitűzött cél a tudományos-kutatási ismeretek széles körű hasznosítása alapján elérhető. A felvételeken Mária Rudačková az emészthető nitrogéntartalmú anyagok mennyiségét határozza meg a takarmányban, mellette a vöröshere kísérleti parcellái láthatók a milhostovi kísérleti telepen (A ČSTK felvétele) A kérdés mindig izgalmas: mitől jó vagy miért nem kielégítő, mondjuk, egy párt- szervezet vagy akár egy gazdasági egység munkája, tevékenysége. Melyek azok a tényezők, amelyek summázása egyöntetű választ ad erre a kérdésre, sőt mi több, esetenként tanulságként is szolgálhatnak mások számára. Nem volt könnyű helyzetben a közelmúltban az SZLKP Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Járási Bizottságának Elnöksége sem, amikor egyik ülésén a járási székhelyen tevékenykedő Gép- és Traktorállomás politikai munkáját és gazdasági eredményeit értékelte, elemezte. Mindjárt elöljáróban megállapítható, a gépállomás párt- szervezetének munkájában két tényező dominál: a gazdasági vezetés tevékenységében is legszembetűnőbb a következetes, szigorúan értelmezett és alkalmazott káderpolitika, s ehhez kapcsolódik a párt vezető szerepének érzékeny módszerekkel történő, de mindig elvhű alkalmazása. A mintegy 300 dolgozót foglalkoztató gazdasági egység — nemcsak most, hanem már hosszú évek óta — nagy gondot fordít a káderpolitika kérdéseire. Évekkel ezelőtt sikerült megteremteniük egy átgondolt munkamódszert, amely lehetővé teszi számukra az emberekkel való rendszeres foglalkozást, a szoros kapcsolatok kiépítését felülről lefelé, de fordított irányban is, elsősorban pártvonalon, de a gazdasági vezetésben is. A kádertartalékok kijelölésénél és a velük való rendszeres foglalkozás során elsősorban a munkahelyeken, a párt- munkában, a közéletben, a tömegszervezetekben és a lakóhelyen elért társadalmi aktivitás a döntő tényező. Nem a szavak, hanem a tettek döntenek holnapjainkról még egy adott gazdasági egység keretében is, vallják a traktorállomás dolgozói, s ebben a szellemben irányítják a párt- szervezetben és a gazdasági vezetők is az egyes dolgozók tevékenységét. Ennek a jól bevált elvnek az alapján választottak ki például az utóbbi időszakban 13 dolgozót — kádertartalékként — az egyes párt- és gazdasági tisztségek távlati betöltésére. Persze, ez a kiválasztás nem jelenti azt, hogy a kiemelt dolgozókat valamilyen „én már zöld utat kaptam“ szellemben kezelnék, sem azt, hogy ők már megtettek mindent azért, hogy magasabb osztályba léphessenek. Ilyesmiről ebben az üzemben szó sem lehet. Ha valakit kádertartalékként kiemeltek, ez nem jelenti, nem jelentheti az illetővel szemben támasztott igények csökkenését, vagy valamilyen kiváltságos helyzetet. Az elsődleges kötelesség: a pártbizottság által kidolgozott és a tagsági gyűlés által jóváhagyott időrendi terv szerint készülni a rájuk váró feladatokra. Vagyis ismét gyakrabban nyúlni a könyvek, a brosúrák után, még alaposabban megismerkedni a párt politikájával, annak megvalósítási módszereivel, még közelebbi kapcsolatba kerülni a gazdasági teendőkkel, ezek megvalósításában élen járni. S természetesen a lenini munkastílus jegyében még inkább emberközelbe kerülni, megismerni és megérteni az emberek problémáit, a párt politikájából kiindulva ezekre kielégítő választ és megoldást keresni — lehet ennél tartalmasabb és felemelőbb feladatuk azoknak, akik holnap vagy holnapután a sor élére fognak állni? Magától értetődő, hogy egy 300 dolgozót foglalkoztató üzem nemigen tudja megfelelő szinten biztosítani főleg a szakmai előrehaladással szemben támasztott differenciált igényeket. Ebben az esetben jelentett jó megoldást az a tervjavaslat, hogy a szakmai vonalon továbbtanulók jelentkezési lapjait összegyűjtik, eljuttatják a testvérüzemekhez, amelyekkel összefogva minden szakmai ágazatban magas színvonalú szakmai továbbképzést tudnak biztosítani. Hogy ez a módszer már az elmúlt időszakban is mennyi pozitívumot hozott, annak bizonyítására meg kell említeni, hogy az utóbbi időszakban 100 traktoros, 37 kombájnvezető, 42 hegesztő és jelentős számú egyéb szakember vett részt ilyen szakmai továbbképzésben. Az üzemi pártszervezetnek a káderpolitikában, a dolgozók sokoldalú továbbképzésé ben kifejtett kezdeményező intézkedései természetesen pozitívan tükröződnek a traktorállomás gazdasági tevékenységében is. Ennek bizonyítására ide kívánkozik az a tény, hogy például a hatodik ötéves terv irányszámait a gépállomás dolgozói már a múlt év júniusában, a járásban az elsők között teljesítették. Pedig a vállalat feladatai egyre nőnek. így például a DT-75-ös lánctalpas vontatók nagyjavításának értéke az 1978-as évvel szemben jelenleg már 129,8 százalékkal, a munka összértéke pedig több mint 23 millió koronával emelkedett. Az idények azonban tovább nőnek, a szocia- lita mezőgazdasági üzemek műszaki ellátottságának gyors ütemű növekedésével, az üzemeltetett műszaki és gépi berendezések évről évre gyarapodó mennyiségével párhuzamosan sokasodnak a javításokkal, karbantartásokkal járó feladatok is. Nem arányos sajnos mindezzel a pótalkatrész-ellátottság! Termelni azonban kell, hiszen a közellátás igényli és rendszeresen meg is kapja azt az élelmiszermennyiséget, amely a lakosság folyamatos és zavartalan ellátásához kell. Ebben a gép- és traktorállomás dolgozói is jelentős részt vállalnak. Ügy is lehetne mondani, hogy modern értelemben alkalmazzák a régi közmondást: Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssell — nos, ha az egyes pótalkatrészekkel való ellátás nein folyamatos, nem zavartalan, keressük elő és javítsuk meg a régieket. A pártalapszervezet taggyűlésein rendszeresen foglalkoznak a pótalkatrészek kérdésével. Ez azonban nem azt jelenti, hogy több alkatrészt kapnak. De azt jelenti, hogy a kommunisták, az egyes szocialista munkabrigádok és kollektívák vállalták, hogy fokozott mértékben újítják fel a még felhasználható pótalkatrészeket, amennyiben az újak hiányzanak. Ennek a kezdeményezésnek az eredménye, hogy az elmúlt évben egymillió 373 ezer korona értékben újítottak fel használt pótalkatrészeket, s ezeket sikerrel alkalmazták is a vontatók javításánál. S éppen a dolgozók szakmai to- vábbkképzésére fordított erőfeszítéseknek köszönhető, hogy a felújított pótalkatrészek minősége nagyon jó, s nem csökkent a kijavított gépek teljesítménye. Az elért pozitív eredmények arra ösztönözték az üzem politikai és gazdasági vezetőit, hogy a közeljövőben egy alkatrész-felújító szakrészleget létesítenek, ahol a legmagasabb képzettségű szakemberek keze nyomán újulnak meg a már kiselejtezettnek vélt, de még eredményesen felhasználható pótalkatrészek. A Nagykürtösi Gép- és Traktorállomás a járás azon üzemei közé tartozik, amelyeknek a hatásköre nem korlátozódik csupán a járásra. Nemcsak a hazai mezőgazda- sági üzemek, hanem a losonci (Lučenec), rimaszombati (Rimavská Sobota), zvoleni, Banská Bystrica-i, 2iar nad Hronom-i és a prievidzai járás régi lánctalpas vontatóit is itt javítják meg. A traktorállomás dolgozói, a kommunisták példamutatása nyomán, teljes mértékben tudatosítják is ezt a felelősséget. Ezt bizonyítja az is, hogv a gép- és traktorállomások országos versenyében az elmúlt évben az igen előkelő harmadik helyen végeztek, s ez az üzem viszonyait tekintve igen jó eredmény. AGÖCS VILMOS*
