Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1981-05-09 / 108. szám, szombat
JOĹ VIZSGÁZTÁK Ügy tűnik, hogy csak tegnap volt október elseje, amikor átlépték a laktanyák küszöbét. Azóta már altiszti iskolát, tanfolyamokat végeztek s az igényes kiképzés hetei, hónapjai alatt katonai szakemberekké váltak. Felkészültségükről tettek tanúbizonyságot a nemrég megtartott záróvizsgákon, s elfoglalták helyüket a harci alakulatokban, ismerkednek alárendeltjeikkel, az új technikával. Feladatuk a tanultakat tovább adni, s mind többre törekedni. De most vessünk egy pillantást azokra a napokra, amikor — többnyire lámpaláza- san — tanúbizonyságát kellett adniuk annak, hogy jól felkészültek katonai hivatásukra. A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE Ajánlólevele szorgalma volt A szülök, a szülői ház, a gyermek- és ifjúkor számtalan emléke kötötte a liptói tájhoz, annak egyik falujához. S mégis, amikor úgy hozta a sors, hogy szinte egyik napról a másikra tar tósan egy addig ismeretlen és teljesen más jellegű vidéken folytassa életét, munkáját, ez különösebb nehézség nélkül sikerült számára. Megszerette az új tájat, az embereket, és a vidék közössége is befogadta őt. Ennek titkát aligha tudta volna megmagyarázni, de most, harminchat év után már világosan látja: a földdel való szoros kapcsolata, a földet művelő emberek ösz- szetartása, szorgalma és igyekezete volt az, amit a hegyes, dombos vidék után a sík Mátyusföldön is megtalált, ami megkönnyítette a beilleszkedést. — E vonzalom még gyermekkoromban kialakult — vallja. — Én ugyanis parasztnak születtem. Szüleimnek volt egy darabka földje, amit nagyon becsültünk és tiszteltünk, hiszen munkát és kenyeret adott a családnak. Az előbbit bővebben, az utóbbit annál fukarabban, így korán kialakult benne az új utáni vágy, ami — ha nem is alapult azonnal egy eszme határozott vállalásán — már tettekre serkentett. Ez magyarázza, hogy bár a kommunista párt tagja csak 1948-ban lett, a harcból már korábban kivette részét: partizánként a felkelésben. És mesél tovább, kérdezni sem kell. Tudja, a nagy elismerés, magas kitüntetés alkalmából írunk majd róla, de szavaiban még sincs semmi mesterkéltség, sőt közvetlensége percek alatt feledteti, hogy csak az imént ismerkedtünk meg. — A felszabadulás után elvégeztem a mezőgazdasági iskolát, s ezt követően kerültem e vidékre, előbb a volt- kosúti, majd a nagyfödéme- si gazdaságba — mondja, és sorra veszi, hogy a 160 hektáros gazdaságból, ahol kezdte, alakulások és társulások után miként jött létre a jelenlegi diószegi (Sládkovičovo) Csehszlovák Szovjet Barátság Magtermelő Állami Gazdaság, amely 8741 hektár mezőgazdasági földterületével és 1470 dolgozójával a maga nemében az egyik leghatalmasabb nagyüzem. Ami maradt, az elmúlt 36 év alatt sem változott, s ma is irányadó, az Jaroslav Kmet mérnöknek, a gazdaság igazgatójának, az egykori liptói parasztgyereknek, immár a Szocialista Munka Hősének a földhöz és az azt művelő emberekhez való vonzalma, ragaszkodása. Ez adta mindenkor az erőt munkájához, ahhoz, hogy a legnehezebb időszakokban is helytálljon a rábízott poszton, még annak az árán is, ha a feladatok esetleg napokra elszakították a családtól. Ezért veszi ötvenöt évesen is természetesnek, hogy munkanapjának gyakran még a fele sem fér bele a nyolcórás műszakba, és az igazgatói tisztségekből eredő napi feladatokon, gondokon túl nem egyszer a közéleti teendők várják. Mint a diószegi helyi pártbizottság, vagy a szakszervezetek országos, illetve szlovákiai tanácsa mellett működő egy- egy bizottság elnökét, esetleg mint a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Nyugatszlovákiai Kerületi Bizottságának az alelnökét. Sikerélményeiről kérdezem, s várom — mert ismerem a gazdaság kiemelkedő termelési eredményeit —, hogy ezeket részletezi majd, de a felelet eltér a várttól. — Életem igazi élménye a megváltozott falukép és a vele együtt alakult életszínvonal. Szülőföldemen élt a mondás, férfi lettél, elvégezted életed nagy munkáját: felépítetted a házadat. Azok az emberek, akikkel kezdtem, kétszeres munkát végeztek. A szalmafedeles kunyhók, emberhez méltatlan viskók helyén előbb takaros házat, majd még ennél is többet, a városi összkonforttal mindenben vetekedő otthont teremtettek maguknak. Az igyekezet és kitartás eredménye ez, s amikor átveszi kitüntetését ezekre az emberekre fog gondolni — hangsúlyozza —, annak a községnek a tagjaira, akik mindig mellette álltak, segítségére voltak munkájában és * tervei valóra váltásában. Vallja, hiszi, hogy így lesz ez a jövőben is. Az új feladatok nagyon igényesek, teljesítésükhöz komplettizálják a gépsorokat, még jobb szárítási és raktározási feltételeket teremtenek. Mindez feltétele terveink teljesítésének. S abban a meggyőződésében, hogy az általuk termelt vetőmag mennyiségével és minőségével egyaránt feltétele lesz a még jobb gazdálkodási eredményeknek, a közösségbe vetett hite az alap. EGRI FERENC Gépesített lövészek — Előre! Marian Rožko szinte felszabadul, amikor hallja a parancsot. A páncélozott gyalogsági jármű volánja mögött ezt megelőzően átvillant az agyán mindaz, amit fél esztendő alatt a hadseregben átélt. Emlékezetében felidézte első ismerkedését a harckocsihoz hasonlító BVP-vel Először nehezen szokta meg a gondolatot, hogy ezt a gépet ő fogja „megnyer- gelni“. De ahogy lassan teltek a hetek és a hónapok, mind jobban és jobban, gyakorlottabban végezte dolgát. S most ott áll a rajtvonalnál, a vizsgabizottság színe előtt, amelynek feladata felmérni, vajon jól megtanulta-e a mesterségét. A kipufogócsőből fekete füstfelhő tör ki, felbőg a motor és Marian keze, amely a polgári életben az esztergapad kezelését szokta meg, még szilárdabban fogja meg a kitűnő masina kormányát. A jármű vérmes csikóként indul útjára. Máriámnál most nem tart instruktor, aki tanáccsal a segítségére lehetne. A kémlelőnyíláson át feszült figyelemmel ügyel a gyakorlótér hepe-hupás útjának minden akadályára. Lám, itt a híd ... Sokszor megjárta már, de most még szűkebbnek tűnik, mint annak idején. Persze tudja, ez csak látszat, de örül, hogy a háta mögött hagyta. Következnek az „aknamezők“, a harckocsielhárító akadályok. Talán a legkeményebb dió a mély harckocsielhárító árok. Rožko egyszer fékez, máskor gázt ad, szüntelenül váltogatja a gyorsasági fokozatokat, van úgy, hogy meredeken lefelé, majd felfelé tör járművével. Még néhány száz méter, azután gépe — immár sík talajon — szinte mindent kiad magából, mintha azt szeretné behozni, amit elveszített az akadályok leküzdésével. Marian Rožko az izgalomtól elváltozott hangon jelenti, a mikrofonba: ... Itt Hárs 8..., jelentem a célbaérést... Bukósisakja fülhallgatójába nagy távolságból, az irányító toronyból érkezik a parancs: — Rendben. Kikapcsolni a motort. Alvajáróként engedelmeskedik. Még mindig a terep nehézségeire, buktatóira gondol. Arra még nem, hogy tulajdonképpen most vált a gyalogsági páncélozott jármű valóban hozzáértő vezetőjévé. Ezt megerősíti a vizsgabizottság is, amely teljesítményét kitűnőnek minősíti. Tüzérek A liptói tüzérségi alakulat tagjai a legjobbak közé tartoztak. A többi között elnyerték a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága vándorzászlaját. Ez körükben nagy visszhangot váltott ki. A kiképzési év kezdetén több száz szocialista kötelezettséget vállaltak tevékenységük tökéletesítésére. S ezek nem maradtak meg csak a papíron. Erről tanúskodik a körzeti parancsnokság által végrehajtott ellenőrzés, amely igazolta, hogy a tüzérek tervszerűen követik céljukat. Az altiszti iskola tanulói is helytálltak a záróvizsgán. A 152 és a 122 milliméteres ágyúk és mozsarak parancsnokjelöltjei éppúgy, mint azok, akik a jövőben a rakétavetők parancsnokai, illetve más tüzérségi technika szakemberei lesznek. Vladimír Sediák alezredesnek, az alakulat politikai parancsnoka helyettesének véleménye szerint a legjobb eredményeket Jozef Gašparek főhadnagy híradós ütege érte el. A többi tüzér „becsületét“ ezúttal Ladislav Németh hadnagy szakasza mentettte meg. Ennek keretében a 152 milliméteres ágyuk parancsnokait képezték ki. Mindent egybevetve megállapították, hogy ennek a köteléknek tüzérei a téli felkészülés után nyáron nyilvánvalóan kitűnő eredményeket fognak elérni. Persze erről még korai beszélni, előbb bizonyítani kell s ez egyet jelent azzal, hogy tervszerűen kell kiképezni az altisztek további váltását. Légvédelmi tüzérek A légvédelmi tüzérek is hosszú hetekig készültek a bizonyításra. A kötelék pártkonferenciájának küldöttei megtapsolták a légvédelmi alakulat politikai tisztjének bejelentését, hogy az altiszti iskola tanulói a pártkonferenciát az éleslövészetben elért kitűnő eredményekkel köszöntik. Elérkezett a záróvizsga napja. Az ezt megelőző vizsgák eredményeinek legjobban a Rudolf Kohút tiszt által vezetett üteg harcosai örülnek. Nem különben Ján Kašparovský hadnagy szakaszának tagjai, akik minden tantárgyból kiválóan vizsgáztak. S alig valamivel maradt el mögöttük Ján Poliak főhadnagy szakasza. A 30 milliméteres légvédelmi ágyúk jövőbeli parancsnokai valóban legények a talpukon. Ezt Kašparovský hadnagy ezekkel a szavakkal nyugtázta: — Becsülöm a fiákat, mert nem egyszer szinte a végsőkig megfeszítették erejüket, de egy pillanatig sem váltak kishitüekké. Ma taktikai felkészülésből tették le az utolsó vizsgát, nagyon törekedtek arra, hogy eddigi teljesítményükön csorba ne essék. Zdenék Nősek egyike azoknak, aki minden tantárgyból kitűnőre vizsgázott: — A polgári életben, ahol bányában dolgozom villanyszerelőként, inkább a föld alatti sötétséget szoktam meg, mint az ég kékjét, amelynek hátterén most keresnem kell a légi célokat — mondja mosolyogva. — Ügy vélem azonban, hogy az előírt tananyaggal egészen jól megbirkóztam. De azzal is tisztában vagyok, hogy' ha következő beosztásomban helyt akarok állni, akkor ez még igen sok igyekezetei követel meg tőlem. Jaroslav Krátky, aki szintén kiváló katona, hozzáteszi: — Kitűnő kollektíva voltunk, értettük egymás szavát. Ezért a jövőben is ilyen szellemű ágyúkezelö személyzetet szeretnék magam körül látni, amelynek minden tagja a gyakorlatban egyesre vizsgázna. Este, az alakulatból távozóban, már ismertem az összesített eredményeket. A szakaszok több mint háromnegyede a legjobb minősítést kapta, s ugyanez vonatkozik az egyének 62 százalékára. Ez annyit jelent, hogy ez az altiszti iskola kitűnőre vizsgázott. ANTON FILLO (A szerző felvételei) A bratislavai városi pártbizottság ifjúsági kérdésekkel foglalkozó bizottsága vizsgálat tárgyává tette a fiatalok és a Szocialista Ifjúsági Szövetség kapcsolatét. Szlovákia fővárosában jelenleg 2431 ifjúsági alap- szervezet működik, a szervezett fiatalok száma 89 483. A városban dolgozó és tanuló, 30 éven aluli fiatalok 63,7 százaléka tagja a SZISZ-nek. A bizottságot azonban az is érdekelte, hogy milyen a tagság szociális összetétele. Megállapította: a közép- és főiskolában tanuló fiatalok közel 100 százaléka tagja a SZISZ-nek, míg az üzemekben dolgozó munkásfiatalok szervezettsége csak 27,4 százalékos. Ugyanis, a munkás- fiatalok többsége bejáró. Inkább lakóhelyükön, otthon kapcsolódnak be a szervezett tevékenységbe. A szaktanintézetekben az oktatási rendszer tökéletesítésével egyidejűleg céltudatosabb lett az ifjúsági tisztségviselők szervező munkája. Tavaly még csak 50,1 százalékos volt az ipari tanulók szervezettsége, ma már 61.6 százalékos. Azt is megállapította a bizottság, hogy az aktívan dolgozó fiatalok is változatosabb, fiatalosabb programot igényelnek, a politizálás jobb ötvözését a napi munkával, a sporttal, a szórakozással. A bizottság tehát azt tanácsolta a SZISZ tisztségviselőinek, hogy az akciók jó megválasztásával, szervező munkájuk fokozásával erősítsék tevékenységük hatását, elsősorban a munkásfiatalok között, hiszen a SZISZ olyan lesz, ahogyan a tagságot szervezik, nevelik. i haj. A gépesített lövészek a páncélozott gyalogsági jármű előtt Tüzelőállásban a fflveg j Ä fiatalok és a SZISZ
