Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1981-05-05 / 104. szám, kedd

A cseh nép fasisztaellenes harcának tetőfoka k MÁJUSI FELKELÉS TUDÓS ES VEZÉR A Szlovák Nemzeti Felkelés hatalmas ösztönzést adott a cseh nép nemzeti felszabadító harcának. Ez a harc kezdettől fogva más körülmények között folyt, mint Szlovákiában. Az egyik különbség abban rejlett, hogy a cseh országrész 1939. március 15-től közvetlenül' náci megszállás alatt állt, míg Szlovákiában klerofasiszta báb­állam létezett, amely a hitleri Németország vazallusa volt. A cseh országrészekben az illegalitás idején rendkívül ne­héz volt a pártmunka, s renge­teg áldozatot követelt. 1940— 1941-ben a Gestapo súlyos csa­és Ležáky felégetése, a statá­rium felújítása volt. A meg­szállók terrorja érzékenyen érintette a kommunista pártot is. A nácik még a merénylet előtt letartóztatták Július Fučí- kot, agyonverték Jan Zikát és Václav Maŕíkot, s a CSKP ille­gális vezetőségének több tagját kivégezték. A háború menetében beállt fordulat s a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése megváltoztat­ta a helyzetet a cseh ellenállá­si mozgalomban is. 1944 őszétől egyre terjedt a felszabadító mozgalom, az ellenállás hullá­ma, aktivizálódott a partizán­A nép boldogan üdvözli a felszabadítókat (A CSTK felvétele) pást mért az ellenállás embe­reire. 1941 februárjában letar­tóztatták a CSKP KB I. illegális vezetőségét. Csupán Jan Zika menekült meg — köréje cso­portosult áprilisban az új, a II. illegális vezetőség. A londoni emigrációs kor­mány nem nézte jő szemmel a cseh kommunisták fasisztaelle­nes harcát és a CSKP moszkvai vezetőségével folytatott együtt­működésüket. Igyekezett meg­erősíteni saját pozícióit külföl­dön és a hazai ellenállásban egyaránt. Ejtőernyős brigádo­kat küldött a protektorátus te­rületére, ezek feladata volt a különböző diverziós akciók elő­készítése. 1942. május 27-én a Nagy-Britanniáből küldött cseh­szlovák ejtőernyősök agyonlőt­ték a gyűlölt német helytartót, Heydrichet. A Heydrich elleni merényletben nemzeteink igaz­ságos megtorlást láttak. Azon­ban az a körülmény, hogy a merénylet teljesen elszigetelt akció volt, mely egyáltalán nem állt kapcsolatban az ellenállási mozgalommal, lehetővé tette a megszállóknak a féktelen ter­ror megindítását. E terrorhad­járat következménye a csehek ezreinek meggyilkolása, Lidice mozgalom. Összefüggő parti­zánterület jött létre a Cseh- Morva-dombvidéken, ahol a Jan Hús-, Jan Kozina-dandárok, Prokop Holý, Jernak alakulatai és mások harcoltak. A cseh nép májusi felkelése a háború végének közeledtével nem volt elszigetelt akció — logikus kimenetele és tetőfoka volt egy hosszan tartó társa­dalmi folyamatnak, amelyben törvényszerűen az ellenállás kommunista koncepciója jutott érvényre. Ez a felkelés igazán népi volt, amely a Nemzeti Frontra és annak forradalmi szerveire — a nemzeti bizottsá­gokra támaszkodott. A CSKP a harcok idején kilépett az ille­galitásból, s mint egyedüli szer­vezett politikai erő a felkelés élére került. 1945 áprilisában több cseh városban, Pferovban, Nymburk- ban, Podébradyban, Plzeiiben is felkelés tört ki. A helyzet azonban Prágában volt a legfe­szültebb, ahol a felkelés moz­gató ereje a néptömeg volt. Május ötödikéről hatodikára virradó éjszaka a prágaiak több mint 1600 barikádot emeltek, s azokat csaknem 30 ezer em­ber védte. A Cseh Nemzeti Ta­nács felhívást tett közzé, hogy a kassai (Košice) kormány megbízásából a cseh országré­szekben átveszi a hatalmat. Hat év után újból megjelent a legá­lis Rudé právo, amely közölte a párt felhívását a megszállók elleni harcnak és Prága védel­mének fokozására. Prága hősi harca jeladás volt egy országos fegyveres felkelés kibontakoztatására. Főként a prágai felkelés bizonyította azt a tényt, hogy a kommunisták pártja az egyetlen politikai párt, amely az üldöztetés elle­nére is az ellenállási harc élé­re állt. A harcoló Prágának a Szovjetunió is segítségére sie­tett. 1945. május 9-én megér­keztek Prágába az első felsza­badító szovjet tankok. így ért véget az európai kontinens utolsó nagy hadművelete. Szin­te szimbolikusan ott fejeződön be a II. világháború, ahol gya­korlatilag elkezdődött. A cseh nép májusi felkelése — a Szlovák Nemzeti Felkelés­hez hasonlóan — a nemzeti de­mokratikus forradalom belső forrásainak hatalmas erejéről, a néptömegek elszántságáról tanúskodik. S egyben arról is, hogy sem a Szl'ovák Nemzeti Felkelés, sem a májusi felkelés nem lett volna sikeres a szov­jet hadsereg áldozatkész, gyors segítsége nélkül. Csehszlovákia felszabadítása a szovjet hadsereg által legna­gyobb tanúbizonysága a szovjet nép nemzeteinknek nyújtott se­gítségének, amely ismét meg­győzött bennünket az „Örök időkre a Szovjetunióval“ jelszó igazságáról. Kegyelettel emlékezünk a Prága felszabadítása során el­esett 500, s a hazánk szabad­ságáért a mi területünkön éle­tét áldozó 144 ezer szovjet ka­tonára, a cseh nép felkelésé­nek harcosaira, arra a 2000 ha­zafira, akik Prága utcáin lelték halálukat. 1945 cseh májusa meggyorsí­totta a köztársaság felszabadí­tását, s ezért nemcsak politikai és erkölcsi, hanem katonai je­lentősége is nagy. A cseh nép nemzeti felszabadító küzdelme dezorientálta a visszavonuló német egységeket, elősegítette a megszállás felszámolását a cseh országrészekben. Nagy jelentő­sége nemcsak a cseh társada­lom, hanem az új köztársaság politikai rendszerének formálá­sa szempontjából is. Dr. KAROL RYBÄR kandidátus, docens 1818. május 5-én született Marx Károly, a tudományos kommunizmus megalapítója, a nemzetközi proletariátus és az egész világ dolgozóinak nagy vezére. E kiváló gondolkodó élete nem volt könnyű, akadálymen­tes. Bár a városi érételmiség so­raiból származott, tanulmányai, mély analitikai képessége ré­vén, amelyet később saját for­radalmi tapasztalatai alapján továbbfejlesztett, Marx a munkás- osztály szövetségese, tanítója a forradalmi nemzetközi munkás- mozgalom eszméi és gyakorlati vezérévé vált. Élettörekvésének A proletariátus és a világ dol­gozóinak vezére (A CSTK felvétele) 'hatalmas a gyümölcse. Ezt ta­núsítják egyrészt azok a jelen­tős sikerek, amelyeket a- pro­letariátus a múlt. évszázad fo­lyamán elért. Ugyanis Marx éb­resztette öntudatra a proletariá­tust, segítette elő abban, hogy az a helyes forradalmi utat válasz- sza. Másrészt a forradalmi mun­kásmozgalom azóta elért sike­rei, a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra sikerei, amelyek a nemzetközi prole­tármozgalom tudományos elmé­letének, a tudományos szocializ­musnak létrehozásán alapsza­nak. Ezen elmélet megalapítója volt Marx Károly együtt elvá­laszthatatlan barátjával és mun­katársával, Engels Frigyessel. A marxizmus a 19. század 40- es éveiben jött létre, abban az időben, amikor Európa államai­ban túlsúlyban volt a kapita­lista társadalmi rend, kiéleződ­tek a burzsoázia és a proleta­riátus között fennálló osztály­ellentétek. Abban az időben, amikor a proletariátus önálló társadalmi erőként lépett a tör­ténelem porondjára. A marxiz­mus a munkásosztály legsajá­tosabb érdekeinek tudományos kifejezőjévé vált, s egyben a társadalmi gondolkodás előzetes fejlődésének törvényszerű ered­ményévé. Marx tanításában Összehangolt együttműködéssel Ismét vörös zászlót kapott a Kelet-szlovákiai Vasmű 1981. V. 5. Az utóbbi két évtized alatt (nagyon sok tudósítás, riport és egyéb tájékoztató anyag je­lent meg az újságokban a Ke­let-szlovákiai Vasműről, arról, hogy milyen eredményeket ért el a népgazdasági feladatok teljesítésében, és hogy milyen problémákkal küszködtek. Nem véletlenül áll társadalmunk fi­gyelmének középpontjában, hi­szen ennek a fontos kohászati üzemnek nemcsak Kassa (Ko­šice) és a kelet-szlovákiai ke­rület szempontjából, hanem országos viszonylatban is igen nagy a jelentősége. A kerületi pártkonferencián, valamint a CSKP XVI. kongresszusán el­hangzott, a vasművet érintő felszólalásokban külön hang­súlyt kapott, hogy a Kelet- szlovákiai Vasmű jelenleg ha­zánk legnagyobb acélgyártó üzeme, ahonnan például az el* múlt év folyamán 3 milliárd 800 millió korona értékű ter­méket exportáltak a külföldi megrendelők részére. A Kelet-szlovákiai Vasmű társadalmi, népgazdasági jelen­tőségét, kollektívája munkasi­kereit, az állami tervfeladatok teljesítése terén elért eredmé­nyeit központi szerveink is méltányolják, elismerik. Az el­múlt hét végén ismételten nagy megtiszteltetés érte a vasmű dolgozóit, amikor a vállalat politikai, gazdasági és társadalmi szerveinek vezetői átvették a Szövetségi Kormány és Szakszervezetek Központi Tanácsa vörös zászlaját, még­pedig a 6. ötéves tervidőszak tervezett feladatai sikeres tel­jesítésének elismeréseként. A’ vasmű a korábbi ötéves terv­időszak hasonló vörös zászlójá­nak is a birtokosa. Nehéz és egyáltalán nem egyszerű feladatot teljesített a vasmű kollektívája az utóbbi öt év alatt, miközben a dolgozók figyelme a gazdaságosság, az energia- és nyersanyagmegta­karítás alapelveinek érvényesí­tésére, s nem kevésbé a termé­kek minőségének javítására irányult. A 6. ötéves tervidő­szakban 576 340 tonna ener­giát, illetve fűtőanyagot, 233 186 tonna fémet és 2416 tonna egyéb fémet takarítottak meg. A termékek minőségére vonatkozó reklamációk ará­nyát 0,34 százalékról 0,13 szá­zalékra csökkentették. Ezek és más eredmények jelentős mér­tékben hozzájárultak ahhoz, hogy a vasmű 7 milliárd 287 millió korona nyereséget köny­velhetett el az értékelt idő­szakban. Az anyagi költségeket 5,75 százalékkal csökkentették, ami magasan túlszárnyalja az országosan elért átlagot. A Kelet-szlovákiai Vasmű termékei az utóbbi években a külföldi piacon is tovább öreg­bítették hazánk kohóiparának hírnevét. Sikeresen teljesítették az exportfeladatokat is. Sőt, az eredeti terven felül a szocia­lista országokba 2 milliárd 615 millió korona,, a tőkés piacra pedig 1 miliárd 782 millió ko­rona értékű terméket szállí­tottak. Sokan joggal tehetik fel a ikérdést: a világviszonylatban, hazánk népgazdaságát is érzé­kenyen érintő bonyolult hely­zet ellenére hogyan sikerült ilyen eredményeket elérni a vasműben? A dolgok ismeretében csak azt mondhatjuk, hogy a vasmű vezetőinek, dolgozóinak való­ban igen sok problémával meg kellett küzdeniük. Viszont az is igaz, mindig azon fáradoz­tak, hogy elsősorban a kulcs- fontosságú problémák rendezé­séhez lássanak hozzá. Ebben az alapvető kérdésben össze­hangolt együttműködést sike­rült kialakítani a politikai, gazdasági vezetés, a társadal­mi szervek és szervezetek, va­lamint a szocialista munkaver- seny legkülönbözőbb formái­ban, a haladó szovjet és hazai munkamódszerek, tapasztalatok érvényesítésében, a tervezett feladatok teljesítésében példa­mutató kolektívák között. Mindez elősegítette a dolgozók kezdeményezésének teljes ki* bontakozását. Örvendetesen emelkedett azoknak a dolgozóknak száma, akik aktívan tevékenykednek a legújabb műszaki ismeretek, módszerek alkalmazhatóvá té­teléért. A 6. ötéves tervidő­szakban például a vasmű dol­gozóinak javaslatai alapján több mint 19 ezer újítást érvé­nyesítettek, ami kétszáz millió koronát meghaladó gazdasági hasznot eredményezett. Az eddigi tapasztalatok alap­ján hasznosnak bizonyult együttműködés továbbfejleszté­se a szovjet, magyar, bolgár, lengyel és NDK-beli testvér- üzemekkel a vasmű jövőbeni legfontosabb feladatai között szerepel. Külön említést érde­mel a zaporozsi kohászati üzemmel fenntartott kapcsolat és együttműködés. Nagyon jól bevált a szovjet és csehszlo­vák kohászok, munkáskollektí­vák kölcsönös cserelátogatása. Ezek néhány héten át felvált­va dolgoznak a szovjet, illetve csehszlovák üzemben. Az új tervidőszakban az ed­diginél még igényesebb felada­tok teljesítése vár a vasmű dolgozóira, akik a CSKP XVI. kongresszusának útmutatásai szellemében azon fáradoznak, hogy az idén 570 millió koro­nával megnövekedett áruterme­lési tervet, valamint a 7. öt­éves tervidőszakra előirányzott 58 miliárd 967 millió korona értékű termelési feladatokat és az ezzel összefüggő tennivaló­kat sikeresen teljesíthessék. Erre a 6. ötéves tervidőszak vörös zászlaja is kötelezi a vasmű dolgozóit. KULIK GELLÉRT azokra a kérdésekre adott vá­laszt, amelyeket korának leg-: kiválóbb gondolkodói és a pro­letariátus forradalmi mozgalma vetettek föl. Lenin ezért úgy jellemezte a marxizmust, a tu­dományos szocializmust, mint annak a legjobbnak a törvény- szerű folytatását, amelyet a 19. századi német filozófia, az angol politikai közgazdaságtan és a francia utópista szocializ- mus teremtett meg. Ezt a foly­tatást viszont az elődök által megteremtett elmélet kritikai átgondolása jellemzi, s ezzel Marx és Engels tanítása forra­dalmi fordulatot jelentett a társadalomról alkotott világné­zet kérdéseiben. Rámutattak a társadalmi fejlődés törvénysze­rűségeire és materialista ob­jektív alapjaira, a forradalmi tömegek mindenekelőtt a pro­letariátus, a munkásosztály objektív és döntő történelmi szerepére. A társadalomról szó­ló tanítás általuk vált tudo­mányossá. Marx és Engels rávilágított és bebizonyította a munkásosz­tálynak, mint a kapitalizmus sírásójának és az új kommu­nista társadalom létrehozójá­nak történelmi szerepét. Rámu­tattak, hogy a proletariátus osztályharcának a szocialista forradalom győzelméhez és a proletárdiktatúra uralomra ju­tásához kell szükségszerűen vezetnie. Az elmúlt évszázad 40-es évei­nek második felében Marx ak­tívan bekapcsolódott a mun­kásosztálynak a tudományos kommunizmus tanai és a mun­káspárt létrehozása propagálá­sáért vívott küzdelmébe. 1846 elején e célból alapította Brüsz- szelben a Kommunista Levelező Bizottságot. Egy évvel később — Engelsszel együtt — ott volt a proletariátus első nemzetkö­zi kommunista szervezetének, a Kommunisták Szövetségének megszületésénél. E szövetség második kongresszusa Marxot és Engelset bízta meg azzal a feladattal, hogy dolgozzák ki a Kommunista Párt Kiáltványát, a tudományos kommunizmus el­ső programját. A Kommunisták Szövetségének taktikáját Marx az 1848—1849-es burzsoá de­mokratikus forradalom idején a proletariátus és a forradal­mi demokrata erők egyesülésé­ért folyó harc értelmében dol­gozta ki. 1864 az az időpont, amikor megalapítja a Nemzetközi Mun­kásszövetséget (I. Internacioná- lé) és irányítja annak tevékeny­ségét. Marx volt a szövetség lel­ke és eszmei vezére, a Főta­nács vezető egyénisége lett^ előbb Németország, majd 1870- től Oroszország és más országok képviseletében. Ő a szerzője az I. Internacionálé fő dokumentu­mainak, annak Alapító Üzene­tétől és szervezeti szabályzatá­tól a kongresszusokon elhang­zott beszámolókig. Ezek közül is a legfontosabb A polgárhá­ború Franciaországban című munkája, amelyben a 1871-es Párizsi Kommün tapasztalatait elemzi. Az I. Internacionálé lé­tezésének időszakában Marxnak és elvtársainak kemény harcot kellett folytatniuk a munkás- mozgalomba beférkőzött szék* táns és reformista irányzatok­kal, mint a proudhonizmus, a lassalizmus, anarchizmus és a trade-unionizmus. Életének utolsó évtizedét legfőbb műve, a Tőke megírá­sának szentelte, s tudományos kutatásaival párhuzamosan Marx továbbra is nagyarányú munkát végzett a világ proleta­riátusának szervezésében. A marxizmus, mint a termé szét és a társadalom fejlődésé­nek legáltalánosabb törvény- szerűségeiről, a munkásosztály, az elnyomottak és kizsákmá­nyoltak forradalmáról, a szó* cializmus győzelméről, a kom­munista társadalom építéséről szóló tanítás, a munkásosztály, a kommunista és munkáspártok ideológiája, forradalmi világné­zete. Marx tanítását, amelyet Lenin továbbterjesztett a pro­letár mozgalom tapasztalatai és új történelmi körülményei alap­ján szerzett alkotó gondolatai­val, tovább gazdagítják és fejlesztik egész munkásságuk­kal, forradalmi tevékenységük­kel és elméleti következtetéseik­kel korunk munkás- és kommu- , nista pártjai. FLORENTlNA PRÖCKOVA, történész

Next

/
Oldalképek
Tartalom