Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1981-05-29 / 125. szám, péntek

fejlődésre összpontosított figyelmet a tudományos-műszaki VÁCLAV HŰLA ELVTÁRS VÁLASZTÁSI BESZÉDE A litvímovi vegyiművekben lezajlott választási gyűlésen mondott beszéde elején Václav Hüla elvtárs, a Szövetségi Gyű* lés Nemzetek Kamarájának képviselőjelöltje méltatta a választások demokratikus jel­legét, s kiemelte politikai je­lentőségüket, és azt, hogy szo­rosan összefüggenek a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött feladatok megvalósításával. A továbbiakban elemezte a CSKP XV. és XVI. komgresz- szusa (közötti időszakban szo­cialista hazánk fejlesztése te­rén elért eredményeket, rész­letesebben jellemezte a pozitív tendenciákat és azokat a prob­lémákat, amelyeket nem sike­rült teljes egészében megolda­ni, s adatokat közölt az észak­csehországi kerületnek és a mosti Járásnak a kitűzött fel­adatok megvalósításához való hozzáállásáról. Ha elgondolkodunk az el­múlt időszakról, amelyben nem keveset tettünk a lakosság boldog és elégedett életéért — folytatta Václav Hüla —, fel­tesszük a kérdést, milyen cé­lokat tűzhetünk ki. mire szá­míthatunk a következő évek­ben. Ezekre a kérdésekre a CSKP XVI. kongresszusa adta meg a világos választ. A kő­vetkező öt esztendő program­ja szerint folytatni fogjuk a szocialista értékek gyarapítá­sának tudományosan megala­pozott és a dolgozók számára hasznos politikáját, a nép anyagi és szellemi létfeltéte- leinek javítását. E program ki­fejezi politikai és gazdasági irányvonalunk stabilitását, a Szovjetunióval való szövetség iránti hűséget és nemzetközi álláspontunk szilárdságát. Jó­zan célokat tűzünk ki és nem tagadjuk, hogy elérésük nem lesz könnyű. E program tel­jesítése mindenkitől nagyobb kezdeményezést, több felelős­séget követel meg. Vonatko­zik ez a társadalmi tevékeny­ség minden területére, minde­nekelőtt a gazdasági tevékeny­ségre, amely fejlődésünk egé­szének anyagi feltételeit te­remti meg. Hazánk 1981—1985. évi gaz­dasági és szociális fejlődésé­nek fő irányairól — amely do­kumentumot a CSKP XVI. kongresszusa hagyta jóvá — köztudott, hogy a következő öt esztendőre a nemzeti jövede­lem 14—16 százalékos növelé­sét irányoztuk elő, az ipari termelés 18—20 és a mezőgaz­dasági termelés 10 százalékos növelése alapján. Tovább kell szilárdulnia az elvégzett mun­ka mennyisége és minősége alapján kijáró jutalom jelentő­ségének, javulnia kell az áru- választéknak és a szolgáltatá­soknak, folytatni kell a nagy­szabású lakásépítést. Az in­gyen nyújtott szolgáltatások jelenlegi köréneik megtartása mellett tovább tökéletesítjük az egészségügyi és a szociális ellátás sokrétű rendszerét, az oktatás és a közművelődés rendszerét, valamint a kultúra és a testnevelés fejlesztéséről való gondoskodást. A fűtőanyag-, az energia- és a nyersanyagellátás, valamint a munkaerő-gazdálkodás feszült helyzetét tekintve, ezek nem könnyű feladatok. Senkit se tévesszen meg az, hogy a ko­rábbi ötéves tervidőszakhoz képest a termelés kissé las­súbb ütemű növelését irányoz­tuk elő, mivel a növekedést a nyersanyag- és az anyagfo­gyasztás csökkentése, az ész­szerű felhasználás és a jobb hasznosítás útján akarjuk el­érni. A belső, különösen azon­ban a külső feltételek elemzé­se és a várható változások alapján elmond hatjuk, hogy ezek a feladatok nemcsak hogy nem kisebbek, mint az elmúlt ötéves tervidőszakokban kitűzőitek, hanem igényeseb­bek, sőt a technika szükséges fejlesztését, az intenzitás és a hatékonyság elérhető maximá­lis színvonalát tekintve rend­kívüliek és újak. Olyan időszakba lépünk, amikor a nyersanyagok és az energiahordozók árai olyan magas szintre hághatnak, hogy a fogyasztás nagyobb növelé­sét nem engedhetjük meg ma­gunknak. Ilyen feltételek kö­zölt minden gyártási megtaka­rításnak nagyobb haszna van, mint a termelés növelésének és a késztermékek „kiárusítá­sának“. Ez sajátos módon ter­mészetesen saját nyers- és alapanyagainkra is vonatkozik, beleértve a szén- és a vegy­ipar termelését. Sokkal jobban és alaposabban kell megtanul­ni számolni, s gondoskodni a megtakarításáról és értékesíté­séről mindannak, amit felhasz­nálunk. Tudatosítanunk keli és úgy kell dolgoznunk, hogy a ter­melési fogyasztás a nem ter­melési fogyasztásnak több mint a kétszerese, ezért a megtakarítás legnagyobb po­tenciális lehetőségei itt van* nak. Ez nemzetközi összeha­sonlításokból is köztudott. Ha­zánkban a fűtőanyagok és az energiahordozóik, a fémek és más anyagok tel használása a gazdasági erőforrásokhoz és más hasonló termelési szerke­zetű országokhoz képest még mindig aránytalanul nagy. Meg kell találnunk a maximális ta­karékosság útját, főiként a kő­olaj-, a földgáz- és a fémío- gyasztásban, s jobban kell ér­tékesíteni a termékeket az ex­port során, különösen az anyagigényes árukat. A terme­lés és a termékek műszaki színvonalának emelésére tett erőfeszítések az előrehaladás fontos útját jelentik, s ezt a pazarlás elleni küzdelemmel kell kiegészíteni. Azonkívül, hogy a legna­gyobb súlyt a termelési fo­gyasztás megtakarításaira he­lyezzük, jelenlegi ötéves ter­vünk beruházási szempontból kevésbé igényes. A beruházá­sok évi terjedelmei nem le­hetnek nagyobbak, mint az el­múlt ötéves tervidőszak végén elért terjedelem. Alaposan új­ra kell bírálni a legigénye­sebb fejlesztési (programokat, hogy lényegesen korlátozni le­hessen a kiadásokat, csökken­teni kell a hosszú idő alatt vissza té rülő nagyberuházások részarányát, ezzel szemben nö­velni kell a kevésbé költséges és gyorsabban megtérülő beru­házások hányadát. A cél a be­ruházások helyzetének gyöke­res javítása, az átadási határ­időik lerövidítése és a beruhá­zások alárendelése a külső kapcsolatok prioritásainak. En­nek során tekintetbe kell ven­ni a technológiai berendezések kivitelezési lehetőségeit és épí­tőipari munkát kell megtaka­rítani. Ezt annál inkább meg kell tennünk, mert a munka­erő-állományt nem tudjuk gya­rapítani az új kapacitások szá­mára, mint azelőtt, és a be­fektetések színvonala eljutott lehetőségeink határáig. Ebben a kerületben a beru­házásokra és a munkaerő-állo­mány stabilizálására természe­tesen maximális gondot fordí­tunk. Számítunk az építőipari kapacitások áthelyezésére ide az észak-csehországi kerületbe, s ezekkel a járulékos létesít­ményeik építését is igyekszünk (meggyorsítani. Nagyob mennyiségű kőolajra nem számíthatunk, a kőolajat ezért fokozatosan egyre na­gyobb mértékben vegyipari fel­dolgozásra és motorizációra használjuk. Újjáépítéssel, kor­szerűsítéssel és újonnan kez­dett beruházásokkal segítjük az elmúlt ötéves tervidőszak­ban felépített petrolkémiai ka­pacitások hatékonyabb felhasz­nálását, valamint a könnyű ikő- olaji termékek részarányának növelését. A vegyipar fejlesz­tése távlatilag a műszaki és a technológiai szempontból igé­nyesebb, a sok szakképzett munkát megkövetelő termelés­re összpontosul, amely lehető­vé teszi a behozatal csökken­téséit és a termelés érvénye­sülését a kivitelben, különösen a Szovjetunióval, az NDK-val és más KGST-tagországokkal való integráció keretében. A petrolkémiai termelési egysé­geik építését fokozatosan befe­jezzük, s legkorábban az új finomítót kell átadni és minél jobban meg kell gyorsítani az új ikraikkoló részleg építését üzemükben. A fűtőolajat egyre kisebb mértékben lehet ener­giaipari célokra felhasználni, ezért az energiapro'bléma meg­oldása szempontjából a szén- termelés növelésében és atom­erőművek építésében remény­kedünk. A széntermelés döntő növelése az észak-csehországi szénmedence feladata. Minőségi fordulatot kell el­érni az egész népgazdaságban a tudományos-műszaki haladás érvényesítése terén, mégpedig úgy, hogy a népgazdasági fej­lődés döntő tényezőjévé vál­jon. Ennek gyorsaságától és terjedelmétől függ az egész népgazdaság hatékonyságának növekedése, a szükséges szer­kezeti átalakítások végrehajtá­sa és népgazdaságunk export- képesség én ek n ö v e lé se. Az elmúlt időszakban szá­mos kiváló eredmény született a termelés és a termékek mű­szaki színvonalának emelése terén. Nőtt az új termékek részaránya a termelés egészé­ben s ugyanígy a világszínvo­nalat elérő termékek hányada. Biztosítottuk vagy megterem­tettük a feltételeket a terme­lés szerkezetének átalakításá­hoz egyes ágazatokban és szak te r ü 1 e teke n. Ennek ellenére a tudomány és a technika felhasználásá­nak üteme és terjedelme nem felel meg szükségleteinknek és lehetőségeinknek. Számos fo­gyatékosságnak oka az, hogy nem birkóztunk meg teljes mértékben a tudományos-mű­szaki fejlesztés irányításának problémáival. Bizonyos lépést tettünk előre a komplex intéz­kedések jóváhagyásával, ame­lyek több akadályt felszámol­nak és gazdaságilag ösztönzik a műszaki színvonal növelését, a termékfejlesztés kiterjeszté­sét és a gyártási folyamatok gyorsabb megváltoztatását cél­zó aktivitást. El kell azonban érni, hogy a tudományos-mű­szaki fejlesztés a tervezés ge­rincévé váljon a gazdasági szféra irányításának minden szintjén, hogy mozgató ereje legyen a tervfeládátok megva­lósításának. Ezt a folyamatot, amelyben nemcsak a kutatási és a fejlesztési dolgozók, ha­nem a konstruktőrök és a technológusok is pótolhatatlan szerepet töltenek be, teljesen konkrétan kell irányítani a minisztériumokból, a konszer­nekből, a trösztökből és a vál­lalatokból. Különösen a vezető dolgozóknak kell a tudomá­nyos és a műszaki ismeretek felhasználásából kiindulniuk a tervek kidolgozása és a gya­korlati irányítás során, a ter­melésben, az állóeszközök ki­használásának irányításában, a teljesítmények, a munkaterme­lékenység, a normák és a fo­gyasztási mutatók megszabása során. Ez a komplex intézke­dések legfontosabb követelmé­nye, s ezen az úton haladva annyira kell emelni a tervezés és az irányítás színvonalát, hogy megfeleljen a szocialista gazdálkodás maximális haté­konysága jelenlegi és távlati követelményeinek. Erről gon­doskodniuk kell a munkakol­lektívák vezetőinek és az irá­nyító dolgozóknak. Csak olya­nokra szabad vezető tisztséget bízni, akiknek ehhez elegendő lendületük, energiájuk, bátorsá­guk és tudásuk van, akik erre nemcsak szavakkal, hanem gyakorlati teltekkel képesek és akik egyúttal a szocialista öntudatosság magas színvona­lán állnak és sikeresen együtt­működnek az emberekkel. Ne­kik kell elsősorban hozzájárul­niuk a termelési fogyasztás csökkentéséhez, a termékfej­lesztés meggyorsításához, a m unka t e r me léken y ség n öv e lé • séhez, a külföldi piacokon el­ért eredményeik javításához, valamint a népgazdaság és a lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséhez. Az élelszínvomai területén erősíteni akarjulk az emberek szociális biztonságát és jogait, gondoskodni akarunk róluk egész életükön át — gyermek­koruktól kezdve iskoláskoru­kon át szakoktatásukig, a pro­duktív korban gondoskodunk a munkához való jog érvénye­sítéséről és a munkáért járó jutalomról, a megfelelő korha­tár elérése után pedig a nyug­díjról. Továbbra is törekszünk az egészségügyi ellátás javítá­sára, a szabad idő kihasználá­sának, és az erő regenerálásá­nak biztosítására és az olyan lakossági szolgáltatások fej­lesztésére, mint a közlekedés, a kereskedelem, az ipari szö­vetkezetek munkája, a kulturá­lis és a sportlétesítmények te­vékenysége. A logikusan gon­dolkodó ember könnyen meg­érti, mekkora pénz- és anyagi eszközöket kell erre fordítani, s ezek forrása nem lehet más, mint közös munkánk, tehát szükség van arra is, hogy sa­ját munkánknál valamivel töb­bet adjunk. Az életszínvonal megtartása és további emelése terén kitű­zött feladatok igényesek. Sem­mitől sem kell tartania annak, aki kezdeményezően, lelkiisme­retesen és többet fog dolgoz­ni. Megkapja ezért a megfelelő pénzbeli jutalmat és társadal­mi elismerést. A már említett komplex intézkedések célja — és ezt nyíltan megmondjuk azoknak a címére is, akik má­sok munkáján akarnak élős- ködni —, hogy nagyobb kü­lönbséget tegyen a kollektív és a személyi anyagi ösztön­zésben a valóban elért ered­mények alapján. Ez teljes összhangban áll a közismert szocialista jelszóval: mindenki képességei szerint, mindenki munkája szerint. A továbbiakban Václav Hüla a nemzetközi kapcsolatok ala­kulásáról szólt, s méltatta azt a szovjet békekezdeményezést, amelyet az SZKP XXVI. kong­resszusán Leonyid Brezsnyev elvtárs terjesztett elő, és ame­lyet a CSKP XVI. kongresszu­sa is magáévá tett. Václav Hüla elvtárs végeze­tül kijelentette, hogy a jövőbe is józan realizmussal lépünk, világos célokat követünk. A nemzetközi politika teriiletéa egyértelműen támogatjuk « szovjet békejavaslatokat, egy­idejűleg a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együttműködve gondoskodunk biztonságunk megőrzéséről és arról, hogy megteremtsük a kellő feltételeket a fejlett szo­cialista társadalom építésének további szakaszához. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szö­vetség alapvető támasz ezen az úton. Mindent megteszünk, hogy ezek az internacionalista, kapcsolataink tovább szilárdul, janak, tovább növekedjen szö­vetségünk ereje. Ez számunk­ra annak a biztosítéka, hogy békében dolgozhatunk és nyu­godtan tekinthetünk a jövőbe, A fejlek szocialista társada­lom további építésének prog-* ramja, amelyet a CSKP XVI. kongresszusa hagyott jóvá és a Nemzeti Front is elfogadott, összhangban áll dolgozóink szükségleteivel és vágyaival és kifejezi népünk legsajátabb ér­dekeit. Ezért e programot teK jesíteni kell. Népünk — ahogy ebben szilárdan hiszek — a küszöbönálló választások so­rán is kifejezi erkölcsi és po­litikai egységét és azzal is, hogy ezt a programot magáévá teszi és elkötelezetten valóra váltja. Teljes ütemben folyik a harmadik bratislavai Duna-híd építése. Ezekben a napokban a jobb parti hídfőnél és a pilléreknél foly­nak a munkák. A képen az épülő jobb parti hídfő látható (Štefan Petráš felvétele — ČSTK) A választások és a imegpolitikai munka A losonci (Lučenec) já­rásban a képviselő-testületi választások előkészítését a párt irányvonalaival teljes összhangban végezzük. An­nak érdekében, hogy a vá­lasztások előkészítésének időszakában a tömegpoliti­kai munka és az agitáció színvonalasabb és hatéko­nyabb legyen, fokozott fi­gyelmet fordítottunk az agi­tációs központok tevékeny­ségének. A 86 agitációs központ vezetője több mint kétharmadának többéves ta­pasztalata van az agitációs munka irányításában, több­ségük részt vett az 1976-os választások előkészítésében is. Az agitációs központok számára szemléltető anya­gokat adtunk ki a járás életéről, gazdasági, szociá­lis és kulturális fejlődésé­ről. Az agitációs központok munkaterveik alapján kü­lönböző akciókat szervez­nek. Ez idáig közel 400 előadást s több mint 200 beszélgetést rendeztek. A választási gyűlések előtt fokozzák a személyes agi- tációt. A több mint 2700 agitátor és a polgári bizott­ságok tagjai meglátogatták a választókat, ismertették az új választási programja­vaslatokat és meghívták őket a gyűlésekre, amelye­ken bemutatkoztak a kép­viselőjelöltek. A gyűlések azt igazolták, hogy a párt­szervek és szervezetek jól irányították a választások előkészítését. A propaganda és agitációs munkába be­kapcsolták a Nemzeti Front szervezeteit, a gazdasági vezetőket. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy igen helyes, ha a választások előkészí­tése során a tömegpolitikai munkát összekapcsoljuk a járás és az egyes munka­helyek életével, a feladatok teljesítésével. Ezt igazolták az első negyedévben meg­tartott nyilvános pártgyűlé­sek is. A 222 nyilvános pűrtgyűiésen közel 25 ezer dolgozó vett részt. Ezek a nyilvános pártgyűlések is hozzájárultak a dolgozók munkaaktivitásának fokozá­sához a CSKP XVI. kong­resszusa eľôtti időszakban. Célunk az, hogy a válasz­tások előkészítésének idő­szakában a tömegpolitikai munka pozitívan hasson dolgozóink gondolkozására és cselekedeteire. Az agitá­ciós központok és agitáto­raink aktív közreműködésé­vel akarjuk elérni, hogy vá­lasztóink nagy többsége részt vegyen a választási gyűléseken és kezdeménye­zően bekapcsolódjon a XVI. pártkongresszuson kitűzött feladatok megvalósításába. TANKINA ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom