Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1981-05-29 / 125. szám, péntek
OLASZORSZÁG Ismét Forlani alakít kormányt Teljesíthetetlen feladatra vállalkozott? (ČSTK) — Pertini olasz köz- társasági elnök a politikai pártok képviselőivel folytatott konzultációi után Arnaldo Forlanit bízta meg az új kormány megalakításával. Megfigyelők véleménye megegyezik abban, hogy Forlaninak, aki az előző kormánynak is az élén állt, feladata igen nehéz, szinte teljesíthetetlen. A kereszténydemokrata párt lényegében az eddigi négypárti koalíciót szorgalmazza, ám ennek most kevés sikere lehet. Már csak azért is, mert a kormányválságnak nem lett volna értelme. Forlaninak tehát valamiben „újítania kell“. Valószínűleg bevonja a kormányba a kereszténydemokrata, szocialista, szociáldemokrata és köztársaság párti politikusokon kívül a liberális párt képviselőit is. Az amerikai közvetítő elutazása utáa Libanont még fokozottabban fenyegeti az izraeli agresszió Júniusban Szadat—Begin találkozó Ax amerikai kormánynak a fegyverkezési hajszára és a háborús légkör fokozására irányuló politikája, valamint a szociális kiadások tervezett csökkentése ellen tiltakoztak a napokban Washingtonban lezajlott tömegtüntetés résztvevői (képünkön ) (ČSTK külföldi képszolgálata) LENGYELORSZÁG A Szolidaritás visszaél a gazdasági helyzettel Tagjai nem hajlandók meghosszabbított műszakokban dolgozni (ČSTK) — A tegnapi libanoni sajtó sikertelennek minősíti Philip Habibnak, az amerikai elnök közel-keleti különmegbí- zoüjának több mint háromhetes közvetítési misszióját, melynek során Izrael, Szíria és Libanon között ingázott. Habib már visszautazott az Egyesült Államokba. A térségben továbbra is a bizonytalanság és a fokozódó feszültség az uralkodó. Habib elutazása után Libanonban még inkább tartanak egy izraeli agressziótól, már csak azért is, mert az amerikai kormány gyakorlatilag Izrael szélsőséges álláspontját támogatta és támogatja. Kairóban tegnap hivatalosan közölték, hogy a Sínai-félsziget Izrael által megszállt részén, Sharn As-Sejkhben június 4-én Anvar Szadat egyiptomi elnök találkozik Menahein Begin izraeli kormányfővel. Moszkvában az SZKP Központi Bizottságán Andrej Kirilenkó- nak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának és George Havinak, a Libanoni Kommunista Párt főtitkárának vezetésével tegnap megbeszélést folytattak a két párt képviselői. Hangsúlyozták az új szovjet békejavaslatok Szöuli diáktüntetések (ČSTK) — A szöuli állami egyetemen már harmadik napja folytatódnak a diáktüntetések. Az egyetemi hallgatók Csőn Tu Hvan elnök lemondását követelik. A tüntetők ellen a rendőrség könnygázbombá- kat vetett be. nagy jelentőségét és kijelentették, hogy ez a békeprogram megfelel az egész emberiség létérdekeinek. Megvitatták a libanoni helyzetet és megállapították, hogy a libanoni válság kiváltó oka az imperializmusnak az az igyekezete, hogy csapást mérjen az arab világ hazafias erőire, és leszámoljon « palesztin ellenállási mozgalommal. Mindkét fél megerősítette, hogy továbbra is támogatja Libanon egységét és függetlenségét. BORISZ PONOMARJOVNAK, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának, a Központi Bizottság titkárának a vezetésével SZKP-küldöttség utazott Hanno- verba a Német Kommunista Párt ma kezdődő VI. kongresz- szusára. GENFBEN megkezdte munkáját a szovjet-amerikai állandó konzultatív bizottság soron következő ülésszaka. A bizottságot azért hozták létre, hogy elősegítse azoknak a céloknak és rendelkezéseknek a megvalósítását, amelyeket a két ország eddig a rakétaelhárító védelmi rendszerek, a hadászati támadó-fegyverréndszerek bizonyos fajtáinak korlátozásáról kötött. FRANZ MUHRI, az Osztrák Kommunista Párt vezetője egyik nyilatkozatában határozottan síkraszállt a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal fenntartott gazdasági kapcsolatok mellett. (ČSTK) — Lengyelországban időről-időre kénytelenek megszakítani az áramszolgáltatást, és szerdán az egész országban Bolgár—görög csúcstalálkozó (ČSTK) — Todor Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke, tegnap Athénban ismét tárgyalt Konsz- tantin Karamanlisz államfővel a balkáni országok kapcsolatairól és más időszerű nemzetközi kérdésekről. A két államfő a béke, a leszerelés és az enyhülés érdekében kifejtett közös erőfeszítések mellett foglalt állást. A merénylő öngyilkossági kísérlete (ČSTK) — John Hinckley, aki március 30-án megsebesítette Reagan amerikai elnököt, az észak-karolinai börtönben ön- gyilkosságot kísérelt meg. Tettét hamar felfedezték. Jelenleg a pszichiátriai vizsgálat eredményeire vár. Ezektől függ, hogy bíróság elé állítják-e. az energiafogyasztás 20-as fokozatát rendelték el, mert a hálózatból több mint 3200 megawatt teljesítmény hiányzik. Ennek oka a Szolidaritás és az energetikai reszort között már több napja folyó konfliktus. A Szolidaritás több követelést tér jesztett az ágazat vezetősége elé, s ezek teljesítését azzal akarja kikényszeríteni, hogy tagjai nem hajlandók dolgozni a meghosszabbított műszákok- ban, amelyek nélkül a szabadságokra és a javítások nagy számára való tekintettel az energiaipar nem boldogul. A Szolidaritás így ismét egyre növekvő követeléseinek alátámasztására igyekszik kihasználni a bonyolult gazdasági helyzetet. Választási előkészületek (ČSTK) — Bulgáriában folyik a választási kampány, melynek során értékelik azokat a feladatokat, amelyeket a képviselők az eltelt választási Időszakban valamennyi szinten teljesítettek és folyik a vita a további feladatokról. Az egyes választási gyűléseken a választópolgárok értékelik a népi gyűlés, a népi tanácsok, a polgármesterek és bírák munkáját. Folytatódik a mongol pártkongresszus (ČSTK) — A mongol szak- szervezetek teljes mértékben és fenntartás nélkül jóváhagyják a párt központi bizottságinak politikai irányvonalát és gyakorlati tevékenységét, mondotta a Mongol Népi Forradalmi Párt XVIII. kongresszusán Gombo- zsavijn Oscirbat, a Mongol Szak- szervezetek Központi Tanácsának elnöke. Hangsúlyozta, a gazdasági fejlődésre és a dolgozók életszínvonalának eme^éséra irányuló program sikeres teljesítését tekintik a szakszerve-* zetek tevékenységük fő feladat tának. Khomeini fenyegetőzése (ČSTK) — Khomeini ajatollah beszédet mondott az egyik teheráni mecsetben. A belső egység megszilárdítására és a vezető politikusok közti ellentétek fel* számolására szólított fel. Leginkább Baniszadr elnököt és Rad- zsai kormányfőt támadta. Megfenyegette őket, elveszítik támogatását, ha megpróbálnak' nagyobb hatalmat szerezni, mint amilyenre az alkotmány értelmében joguk van. BULGÁRIA Japán—<NDK megállapodások (ČSTK) — Oskar Fischer és Szonoda Szunao külügyminiszterek tegnap Tokióban NDK— Japán hosszú távú kereskedelmi és tengeri közlekedési szerződést írtak alá. Eszerint a két ország biztosítja egymás számára a legnagyobb kedvezmény elvét. Erieh Honecker, az NDK Államtanácsának elnöke, az NDK Japánban tartózkodó küldöttségének vezetője Tokióban tegnap találkozott Aszukata Icsióval, a Japán Szocialista Párt Központi Bizottságának elnökével. Hangsúlyozták, hogy a békeszerető erőknek fokozniuk kell a lázas fegyverkezés megszüntetésére az enyhülést szolgáló konkrét intézkedésekre irányuló erőfeszítéseiket. A MOSZKVAI PRAVDA CIKKE Bonn Washington nyomdokaiban A moszkvai Pravda HELMUT SCHMIDT nyugatnémet kancellár közelmúltban tett washingtoni látogatása kapcsán szerkesztősági cikket közölt, amelyet kivonatosan ismertetünk. A lap bevezetőben megállapítja, hogy az új amerikai elnök hivatalba lépése óta ez volt az első amerikai—nyugatnémet csúcstalálkozó, és ezért érthetően nagy figyelem kísérte az eseményt. Hisz ikét olyan állam vezetőinek találkozójáról van szó, amelynek meghatározó szerepe van a nyugati rendszerben. És ami a fő, a tárgyalásokra feszült nemzetközi légkörben Ikerült sor, amely különösen felelősségteljes hozzáállást követel az égető problémáikhoz, a béke megbízható biztosítósának kérdéséhez. E tekintetben a washingtoni megbeszélések részvevői előtt számos lehetőség állt. A Szovjetunió épp azokban a napokban tett számos kiegészítő javaslatot az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott kezdeményezésekhez. Ezek a Közel-Keletre, a Perzsa-öböl térségében kialakult helyzetre, az európai nukleáris rakéták korlátozására és a madridi találkozó sikerének a biztosítására irányulnak, vagyis: mindarra, ami ma aggasztja a világ népeit. Az egész világ láthatja a Szovjetunió jóakaratát, készségét, hogy bármilyen kérdést hajlandó megvitatni. A washingtoni megbeszélé- v 2g seik résztvevőt azonban, sajnos, nem a legégetőbb és legidőszerűbb nemzetközi problé3 mák olyan megoldására törekedtek, amelyek a békét és a népek biztonságát szolgálnák. 1981. Más alapokra építettek: a NATO vezető szervei Rómában és Brüsszelben nemrég megtartott üléseinek határozataira. A washingtoni találkozó ezért nem hozott semmi pozitívat, egyetlen javaslat sem született. A nyugatnémet kancellár megerősítette a fegyverkezés, mindenekelőtt az európai nukleáris fegyverkezés növelésének amerikai koncepcióját, és Washington nyomdokaiba lépett a nemzetiközi helyzet romlásának az útján — állapítja meg a cikk, majd emlékeztet arra, hogy a bonni vezetők még nem is oly rég a SALT—II-t, az enyhülést védelmezték, és a Szovjetunióval való jó kapcsolatok mellett foglaltak állást. Ám az amerikai—nyugatnémet közös nyilatkozatban, Schmidt (kancellár legutóbbi beszédeiben és a bonni parlamentben tett kormánynyilatkozatban a Szovjetuniót mint ellenséges erőt állította be. A „szovjet fenyegetés“ rémképe szerintük ráillik bármilyen problémára, bármelyik térségre. Ez a lényege a nemzetközi helyzetre vonatkozó „egybehangzó véleménynek“, amelyre Washington éa Bonn jutott. Míg a washingtoni kormányzat szovjetellenes9ége már nem meglepő, a kancellár „amerikai nyelve“, amely mintha megfeledkezett volna saját, « tartózkodásra, a Józan gondolkodásra Irányuló nemrég tett felhívásairól, úgy tűnik, nemtetszést vált ki az NSZK-ban. Valóban jellemzőek a nyugatnémet sajtó kommentárjai, amelyek általában nem osztják a kancellár „százszázalékos megelégedését“ washingtoni útjának eredményeivel. A bonni vezetőknek, akik a NATO-döntés által saját kezüket kötötték gúzsba, tekintettel kell lenniük a közvélemény hangulatára, a saját pártjukon belüli tiltakozásra. Nem véletlenül előzte meg a kancellár washingtoni látogatását az a nyilvános ígéret, hogy megszerzi az USA beleegyezését az európai nukleáris rakétákról szóló tárgyalások meilőbbi megkezdéséhez. Az ígéret ígéret maradt. Mentegetőzésképp Schmidt a katonai erőegyensúly, mindenekelőtt az európai nukleáris egyensúly megbomlására hivatkozik, amire állítólag a „szovjet erőfeszítések“ következtében került sor. Bonnban azonban jól tudják, hogy ez nem felel meg a valóságnak — szögezi le a Pravda. Az Egyesült Államok kato- nai-poitikal vezetése azt a célt tűzte ki, hogy katonai erőfölényre tegyen szert és a világra kényszeríthesse akaratát. Ezért Washington kész bármit kockáztatni. Az új amerikai kormányzat továbbfejleszti Carter hírhedt 59. számú rendeletét a „korlátozott“ nukleáris háborúról és azt állítja, hogy az atomháborút „meg lehet nyerni“. Számára csak az a kérdés, hogy miként lehetne úgy megkezdeni, hogy az amerikaiakat a legkevésbé sújtsa. Ez avan turizmus, amely túlszárnyal mindent, amit a történelem eddig ismert. Jellemző, hogy amíg Washingtonban erről cinikus nyíltsággal beszélnek, Bonn inkább szépítené szövetségesének nagyhatalmi törekvéseit. Ügy tesz, mint hogyha nem látná a katonai fölény megszerzésére irányuló amerikai ambíciókat, amihez épp az új nukleáris rakétarendszerek európai elhelyezése vezet. A bonni vezetők aggodalommal figyelik, amikor az amerikai sajtóban nyíltan azt latolgatják, az új amerikai nukleáris fegyverek elhelyezése nem vezet-e ahhoz, hogy az európai kontinens a „termonukleáris háború katonai akcióinak fő, sőt, egyetlen harctere lesz“. Ez tehát az NSZK és az USA „közös sorsa“, amelyről a két ország vezetőinek közös nyilatkozatában szó van! Schmidt Washingtonban beismerte, hogy „az új nukleáris erők telepítésére vonatkozó döntést nem könnyű végrehajtani a sűrűn lakott országban“. Ennek ellenére Bonn hajlandó az országban első csapást mérő fegyvereket elhelyezni. A kancellár még egy évvel ezelőtt, a második világháború befejezésének 35. évfordulója alkalmából ünnepélyesen jelentette ki: „Német földről már nem szabad háborúnak kirobbannia!“. Érdemes ma erre emlékeztetni. Nemrég ünnepeltük a győzelem napját, és rövidesen megemlékezünk a Szovjetunió elleni hitleri agresszió kezdetének 40. évfordulójáról. Ezek a történelmi évfordulók megkövetelik, hogy komolyan elgondolkozzunk az európai tartós béke biztosításának szükségességéről. Azonban nem lenne szabad megfeledkezni a nemzetekre tett benyomásról, amelyek emlékezetében még él a német militarizmus kegyetlensége. Már ma világos, hogy Bonn törekvése az amerikai Irányvonalhoz való alkalmazkodásra csalódást okoz. Hisz Washington kemény Irányvonala teljes mértékben érinti a szövetségeseket, és nem veszi tekintetbe véleményüket. Nem volt véletlen, hogy Schmidt kancellár a tárgyalásokon nem ért el semmilyen amerikai engedményt. Sem politikai, sem gazdasági, sem pedig más területen. Ezért állapította meg a nyugati sajtó, hogy üre# kézzel érkezett haza. Nyugat- Európában, s ezen belül az NSZK-ban egyre többen tudatosítják, hogy meg kell őrizni az enyhülést, és egyre többen vannak azok, akik tudják, hogy a feszültség fokozásának a politikája és a katonai erőre való támaszkodás a józan ész elutasításának a politikája. A hetvenes évek megmutatták, milyen sokat nyerhet az NSZK és egész kontinensünk az enyhülésen. Az enyhülés ma az egyetlen ésszerű alternatíva. Ez a szovjet nép és valamennyi jó akarató ember szilárd meggyőződése. A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikkének végén Leonyid Brezsnyev Tbilisziben elhangzott beszédéből idéz. „A kölcsönös megfélemlítésen alapuló béke nem vonz minket. Azt a békét részesítjük előnyben, amelyben csökken a fegyverkezés, s amelyben nő és tökéletesedik minden téren az együttműködés mértéke és minősége“.
