Új Szó, 1981. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1981-05-01 / 102. szám, péntek

ÉLJEN MÁJUS ELSEJE! VILA6 PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1981. május 1. PÉNTEK BRATISLAVA XXXIV. ÉVFOLYAM * 102. szám Ára 50 fillér Pavol Korov: A májusi menetben (részlet) Napfény ragyog minden zászlón, virágon. Hullámzó nép: körök a víz színén. Nézd, milyen büszkén lépdel kislányom: Felvonul május elsején. Csupa öröm, erő az úttörőségp. Közöttünk a helye. Velük ő is ott jő. Rózsák az énekek, a jelszók fegyverek. Szabad világunkért tüntet most ő. Zászlók, amelyeket Lenin emelt égnek a sötétség ellen, boldog gyermekkorért, szép gyermekkoráért minden nemzedéknek s minden elnyomottért, álmainkért, melyek zászló, virágon tündökölnek, mint napfény a víz színén. Boldog napok felé vele lépdel kislányom, Felvonul május elsején. Ftigedi Elek fordítása Gerstner István rajza A BÉKÉÉRT, JÖVŐNKÉRT Újra itt van május elseje. Városainkban, falvaink- ban zeneszóra, pattugó indulók hangjára ébredtek az emberek. A kora reggeli serény készülődés most nem a munkába indulást előzte meg. Ma ünneplő ruhá­ban léptek az emberek az utcára, hogy a gyülekező- helyekre siessenek, s az ünnepi felvonulásban részvé­telükkel is kifejezzék: a világbéke és a szocializmus ügye mellett állnak, magukénak vallják a munkásosz­tály, minden dolgozó szolidaritásának, a proletár és a szocialista internacionalizmusnak az eszméjét. A munkásosztály, a dolgozók harci ünnepe május elseje — az egész világon immár kilencvenegy esz­tendő óta. Az maradt mindmáig és lesz a jövőben is a mindenféle és -fajta reformisták mesterkedései el­lenére, akik éppen harci jellegétől szerették volna és szeretnék megfosztani, s afféle majálisos színezettel felruházni. A munka ünnepe keletkezésének körülmé­nyei is arra az engesztelhetetlen harcra emlékezte­tik a munkásosztályt, amelyet ellenfelével, a burzsoá­ziával kezdettől fogva vívott: 1086. május 1-én az Amerikai Egyesült Államokban a nyolcórás munkana­pért országos sztrájk kezdődött, amelyet a burzsoá rendőrség vérbe fojtott. 1889-ben a II. Internacionále alakuló kongresszusa ez igazságos harcok véres ál­dozatainak, a hősi halált halt chicagói munkások és munkásvezérek emlékére határozta el, hogy ezen a napon a munka beszüntetésével kell nyomatékot adni a munkásosztály követeléseinek. A felhívásnak mái a kongresszus után következő év, 1890. május 1-én olyan elemi hatása volt, hogy Engels megállapíthatta: „A mai nap látványa az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatja, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek.“ A több mint kilenc évtized folyamán óriásit váltó* zott a világ képe. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom megszülte a dolgozók első államát, melynek állampolgárai marxista—leninista pártjuk vezetésé­vel a szocializmus és a kommunizmus felépítését, a béke megvédését tűzték zászlajukra. A fasizmus le- verését követően létrejött a szocialista világrendszer, melynek országaiban több mint három évtizede si­keresen építik a szocialista társadalmat. Soha nem látott mértékben kibontakozott a népek nemzeti fel­szabadító mozgalma az imperialista elnyomás ellen. A gyarmati rendszer felszabadult országai közül sok a fejlődés szocialista útját választotta. Földünk je­lentős részén azonban még a tőkések kezében van a hatalom, s az imperializmus erői mindent elkövet­nek a világ haladó irányú fejlődésének visszafordítá­sára, vagy legalábbis lefékezésére. A proletár nemzetköziség eszméje tehát ma is fe­lette időszerű. A nemzetközi légkörnek a legutóbbi időszakban bekövetkezett aggasztó alakulása mutat­ja, mily rendkívüli mértékben aktivizálódtak a reak­ció, a militarizmus erői, amelyek tönkre akarják tenni mindazí, amit a békeszerető erők az elmúlt időszak­ban kifejteti lankadatlan igyekezetükkel a nemzetkö­zi feszültség enyhítésében, a világbéke erősítésében elértek. E sötét célok ellen, a megnövekedett háborús ve szély elhárításáért a népek világszerte a mai napon is felemelik határozott hangjukat. Május 1-nek, a nemzetközi munkásmozgalom ünnepének a legfőbb céljai közé tartozik a világbéke megvédése. Az embe­riség túlnyomó többsége békét akar a világ minden részében, a szocialista és a tőkés, valamint a fejlődő országokban egyaránt. A népek legégetőbb feladatát fe­jezte ki az SZKP XXVI. kongresszusának szónoki emelvényén Leonyid Iljics Brezsnyev, amikor kijelen tette: „ma egyetlen ország népe számára sincs lénye gesebb, fontosabb kérdés, mint a béke megőrzése minden ember legalapvetőbb jogának, az életre valé jognak a biztosítása.“ A háború mérhetetlen szenvedést, halált, pusztítás jelentene az emberiségnek, sőt teljes pusztulását. A békeszerető erők ezzel szembeállítják — a világbéke legnagyobb támaszával, a Szovjetunióval és szövetsé geseivel, a szocialista országokkal az élen — a béke, a békés együttműködés és egymás mellett élés távlatát, amely minden állam polgárainak lehetővé tenné a nyugodt életet, azt, hogy országuk építésére, az állampolgárok életkörülményeinek javítására, az emberiség előtt álló sürgető kérdések megoldására összpontosíthassák minden igyekezetüket, a rendelke­zésre álló erőforrásokat. Az elmúlt napokban, a húsvéti ünnepek alatt Nyu- gat-Európa országaiban a fegyverkezés ellen lezajlott tömegtüntetések és nagygyűlések megmutatták, hogy ezeknek az államoknak a követelménye határozottan szembeszegül az amerikai imperializmus által kierő­szakolt fegyverkezési hajszával, az amerikai közép­hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítésének tervével. Nem kétséges, hogy a nyugati országok dolgozói a mai május elsejei tüntetéseken is a Szov­jetunió és a szocialista országok népeihez hasonlóan határozottan kiállnak a béke ügye mellett, s széles­körűen támogatni fogják a Béke-világtanács elnöksé­ge által május 4—10-re meghirdetett akcióhetet, amely az európai biztonság megerősítését, a nukleá­ris fegyverzetek csökkentését célozza. Prágában, Bratislavában és mindenütt hazánkban a május 1-i ünnepségeken államunk polgárai egyúttal kifejezik azt az elhatározásukat, hogy teljes erővek megvalósítják fejlett szocialista társadalmunk további építésének a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött prog­ramját. Ennek célját a tanácskozás zárszavában Gus­táv Hu‘ ák így fogalmazta meg: „A kongresszus által elfogadott határozatok szocialista hazánk további fej­lesztésére, népünk boldog, nyugodt életének megte­remtésére irányulnak, a szocialista közösség egyse-* gének megszilárdítását, a haladás és a béke ügyét szolgálják.“ GÁL L&SZLÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom