Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1981-04-11 / 86. szám, szombat
A CSKP XVL kongresszusának vitája [iiim 1981. :v. u. /Folytatás a 6. oldalról) ért, tehát a gazdasági vezetés, amelynek szerepét e téren senki sem pótolhatja. Világos, hogy ott, ahol az embereik aktivitásáról, a terv teljesítéséről, a kezdeményezés és a munkaverseny konkrét céljainak kitűzéséről nem gon* doskodik a vezető gazdasági dolgozó, ott nem lehet sikeres a párt-, a szak- szervezeti- és a SZISZ-szervezetek és tisztségviselők legnagyobb erőfeszítése sem, s nem tud megfelelően megnyilvánulni, kibontakozni és fejlődni a szocialista munkaverseny s a dolgozóik kezdeményezése sem. Tekintet nélkül arra, hogy bétől* tünk-e párt-, gazdasági, szakszervezeti vagy SZISZ-tisztséget, nekünk kommunistáknak kell mindent megtennünk egy olyan helyzet gyors megteremtéséért, amelyben a kötelezettségek teljesítése, a munkaverseny eredményessége, a többletmunka, a túlóra, a szombatonként végzett munka, a fémek és más nyersanyagok, a fűtőanyagok és az energia megtakarítása, a tervfeladatok túlteljesítésében nyilvánul meg a döntő és a megkívánt területeken, elősegíti a nemzeti jövedelem gyorsabb növekedését, a hazai piac gazdagítását. E téren is ragyogó példát mutatnak a szovjet kommunisták és más dolgozók. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom a XVI. kongresszus után még jobban összpontosítja figyelmét arra, hogy megteremtse a munkakezdemé- nyezés kibontakoztatásának feltételeit. A dolgozókat meg fogja nyerni és mozgósítani fogja a muukaversenyben, a munkaaktivitásban való részvételre, és sürgetőbben fogja megkövetelni a felelős gazdasági dolgozóktól, hogy ehhez ők is teremtsék meg a feltételeket. Mindent megteszünk azért, hogy a kongresszusi határozatok egészen konkrét feladatok formájában minden egyes dolgozó, minden szak szer vezeti tag ügyévé váljanak, hogy e határozatokat a kollektív áldozatkész munkával váltsák valóra. Teljes mértékben támogatom a Központi Bizottság állásfoglalását a munkásosztály szerepével kapcsolatban. A' munkásosztály alkotó erőinek fejlődése és érvényesülése, fokozott részvétele a termelés irányításában, az ország politikai és társadalmi életében valóban alapvető előfeltétele a szocializmus építése sikerének. Ezért elsőrendű kötelességünk törődni azzal, hogy javuljanak a munkásosztály munka- ós létfeltételei. Nemrég elemzés készült arról, hogyan vesz részt a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Csehszlovákia Kommunista Pártja munkáspolitikájának megvalósításában. Az elemzés megmutatta, mennyivel vagyunk adósak mi, szakszervezeti tagok is. A Központi Bizottság beszámolója hangsúlyozza, hogy szükségszerűen fokozni kell a dolgozók részvételét az irányításban, a tervjavaslatok kidolgozásában és megvitatásában. Éppen most, a komplex intézkedések végrehajtásával, valamint a vállalatok, a trösztök és a konszernek gazdaságirányító szerepének növelésével kapcsolatban a rendszeres termelési értekezlet egyre időszerűbbé és fontosabbá válik. Rendkívüli jelentősége van a Központi Bizottság említett követelményének a bérügy területén. Ezért nagyobb nyomatékkai fogjuk érvényesíteni a szocialista bérezés elveit, és úgy fogunk küzdeni az egyenlősdi felszámolásáért, hogy ne szenvedjenek kárt a munkás- osztály legjobb és legöntudatosabban dolgozó részének érdekel. Alaposabban kell tanulmányoznunk és még rugalmasabban kell megoldanunk a munkafeltételeknek, a létfenntartási költségeknek és a munkásosztály egyes csoportjai, különösen a több gyermekes családok életszínvonalának különféle problémáit. Éppen ezeket érinti leginkább a szolgáltatások terjedelme, az ellátás, a gyermekintézményeik színvonala. A lakáspolitika ugyancsak az érdeklődés homlokterébe kerül. Annál is inkább, mert a vállalati lakásépítés rövidesen megszűnik, ez a forma pedig a munkáscsaládoknak kiutalt lakások jelentős részét biztosította, de számuk nem felelt meg a munkásbáztartások társadalmi részarányának és valódi szükségleteinek. Azt is hangsúlyozni akarom, hogy a világosan megfogalmazott elvek, a párt- és a szakszervezeti szervek azon ismételten hangoztatott észrevétele ellenére, hogy az egyes ágazatok és gazdasági szervek a kitüntetések javaslatainak előterjesztése során megfelelőképpen tartsák tiszteletben azt a követelményt, hogy a munkások részaránya megfeleljen az üzemek és az ágazatok eredményeivel szerzett érdemeiknek, ez még mindig nem érvényesül. Ugyanígy szükség van az egész Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban, különösen a szakszervezeti alapszervezetekben arra, hogy határozottabban törekedjenek a munkásság fokozott részvételére kiemelt bel- és külföldi üdüléseken és üdülő gyógykezeléseken. Nem törődhetünk bele abba, hogy egyes ágazatokban és foglalkozásokban aránytalanul és nem egy esetben fölöslegesen nagy a túlórák részaránya. További előrehaladást akarunk elérni a munkavédelemmel és a szakmai ártalmakkal kapcsolatos helyzet javítása terén. Abból, amit elmondtam, észrevehető, mennyire jogosak azok a követelmények, amelyek a Központi Bizottság jelentésében a munkásosztály szerepének ós érdekeinek fokozott érvényesítésével és a róla való gondoskodással kapcsolatosak. Biztosíthatom a kongresszust arról, hogy a szakszervezeti aktívák és főként a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban tevékenykedő kommunisták fokozott figyelmet szentelnek ennek a fontos kérdésnek, s fokozzák hozzájárulásukat Csehszlovákia Kommunista Pártja munkáspolitikájának megvalósításához. A szakszervezetek alapvető kötelességének tartjuk ezt, hiszen a szakszervezetek a munkásosztály és a többi dolgozó érdekeinek védelmét fő feladatként iktatták be programjukba. Ami a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenységét illeti, teljes egyetértésemet akarom kifejezni azzal, ahogyan a Központi Bizottság beszámolója a szakszervezetek szerepét és tevékenységét értékeli,, ahogyan hangsúlyozza, hogy ezt a tevékenységet feltétlenül sokoldalúan fejleszteni és tökéletesíteni kell, s gondoskodni kell arról, hogy fokozódjon a szakszervezetek kezdeményezése és felelőssége a társadalom szociális és gazdasági fejlesztését célzó döntések meghozatala terén. A Szakszervezetek Központi Tanácsa felhatalmazott arra, hogy itt a kongresszuson köszönetét mondjak a párt- szerveknek azért az állandó figyelméért és támogatásáért, amely segíti felelős feladataink teljesítését. Az elmúlt években szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy körültekintő és szüntelenül aktuális a Központi Bizottság által a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom problémáiról és feladatairól, valamint a szakszervezetekben tevékenykedő kommunisták munkájáról 1972 februárjában meghozott határozat. Elvi jelentősége volt és van a határozat azon részének, miszerint minden pártszerv és alapszervezet kötelessége együttműködni a szakszervezeti aktívákkal,, a szakszervezeti munka problémáit rendszeresen tanácskozásainak napirendjére tűzni, a szakszervezetekben tevékenykedő kommunisták munkáját fontos pártfeladatnak tartani. A XV. kongresszus határozata jelentős ösztönzést adott a szakszervezeti munka fejlődésének. Az elmúlt öt esztendőben újabb háromnegyed millió taggal gyarapodtak soraink, tovább emelkedett a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom munkájának színvonala s növekedett hatékonysága. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban tevékenykedő kommunisták és a szak- szervezeti csúcsszervek azonban az elért eredményeket nem tartják kielégí- tőeknek, nem érik be a szocialista szakszervezetek feladatai teljesítésének jelenlegi helyzetével, s rendkívüli súlyt helyzenek a fogyatékosságok felszámolására, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenységének szüntelen tökéletesítésére. A szakszervezetek tevékenységének gyengéit nem az okozza, hogy talán nincs elegendő joguk és lehetőségük, bár egyes konkrét kérdésekben tovább lehet és kell bővíteni a szakszervezetek szerepét és ezt törvényben is rögzíteni kell, hanem elsősorban az, hogy a meglevő széles körű jogokkal nem élnek eléggé. Erről nagyon sok példát sorolhatnék fel. A szakszervezeti tevékenység fogyatékosságainak magyarázatát elsősorban abban kell keresni, hogy maguk a szakszervezeti tisztségviselők és egyes szervek a legkülönfélébb okoknál fogva nem hasznláják fel következetesen a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom lehetőségeit, nem védelmezik eléggé a dolgozók érdekeit és jogait, igazságtalanságokat engednek meg, s könnyű elvenni a kedvüket alapvető kötelességeik teljesítésétől. A XVI. kongresszus határozatainak teljesítése során egyik lő feladatunk lesz, hogy lényeges változást érjünk el a szakszervezeti szerveknek és szervezeteknek jogaik, kötelességeik és felelősségük gyakorlásához való viszonyulásában. Ezen a téren a pártszervek segítségére és támogatására támaszkodunk. Másrészt változást kell elérni egyes állami és gazdasági szerveknek, valamint vezető tisztségviselőknek a szak- szervezetekhez, szerep ük hoz, feladataikhoz és jogkörükhöz való hozzáállásukban. A múlt gyakorlata és több fölmérés eredményei szemléltetően megmutatták, mennyire hiányosak az ezzel kapcsolatos Ismeretek, mennyire kerülik a szakszervezetekkel való együttműködést, s mennyire lebecsülik a szakszervezetek és szerveik feladatait, álláspontját, milyen gyakran nem veszik figyelembe és megválaszolatlanul hagyják észrevételeiket. Nyilván nem minden vezető dolgozó értette meg, hogy a szakszervezetek szava a dolgozók szava, amellyel foglalkozni kell, hogy a szocialista osztály- szakszervezetek észrevételeinek érvényesülése a szocialista demokrácia oszthatatlan része, s ebben is megnyilvánul a szakszervezetek szocialista társadalomban betöltött szerepének lenini értelmezése. Erre a dologra már többször felhívtuk a figyelmet. Tekintettel a fokozódó bírálatra, amely az irányító szféra egy részének címére az üzemi szak- szervezeti bizottságok és a egyes szak- szervezeti szervek részéről elhangzott, kénytelenek voltunk azonnal nyilvánosságra hozni tapasztalatainkat és állásfoglalásunkat a Szakszervezetek Központi Tanácsának 7. és 10. plenáris ülésén. Azért beszéltünk és beszélünk ezekről a kérdésekről, mert közösen az állami és a gazdasági szervekkel, összhangban az adott munkamegosztással s a szocialista szakszervezeteik és a szocialista állam közös osztályérdekeivel biztosítani akarjuk a tervfeladatok sikeresebb teljesítését, a problémák megoldását, a fogyatékosságok és okaik felszámolását, a dolgozók munka- és létfeltételeinek javítását. Ma már elmondhatom, hogy a Szak- szervezetek Központi Tanácsának 7. plenáris ülésén elhangzott bírálat óta bizonyos javulás következett be. Minden szinten, a központtól kezdve egészen a járási szintig találkozókat tartottak az állami, a gazdasági és a szakszervezeti partnerszervek képviselői, s ezeken megtárgyalták az új kérdéseket. A Lengyel Népköztársaságban és szakszervezeti mozgalmában végbe ment események napirendre hozták a szocialista szakszervezeteik problémáit, és széles körű vitát bontakoztattak ki dolgozóink körében is, akik jól emlékeznek arra, hogy az ellenforradalmi erők a válság éveiben Csehszlovákiában is megpróbálták szembeállítani a szakszervezeteket a munkásosztály és az összes dolgozó érdekeivel, a kommunista párttal és a szocializmussal. Emlékeznek a Tanulságok című dokumentumra, valamint Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom társadalmi válsággal kapcsolatos határozataira. Ezért szilárd eltökéltségük, hogy következetesen megvalósítják a szakszervezetek szocializmusban betöltött szerepének lenini értelmezését, megvédik és szilárdítják a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egységét és akcióké pességét, szoros együttműködését Csehszlovákia Kommunista Pártjával. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy az országépítés egyre bonyolultabb feltételei a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal szemben is fokozott igényeket támasztanak, teljesen nyilvánvaló, hogy szüntelenül el kell gondolkodni a szakszervezeti munka színvonaláról, és tökéletesíteni kell e tevékenységet. Pártunkban és a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalomban abból a tapasztalatból indulunk ki, miszerint a szocialista szakszervezeteknek szüntelenül meg kell nyerniük a dolgozók bizalmát, és ezt csak úgy érhetik el, ha két alapvető szempontnak megfelelnek. Mindenekelőtt akkor, ha megvédik a munkásosztály és a többi dolgozó alapvető osztályérdekeit, védelmezik, erősítik és fejlesztik a dolgozók hatalmát, szilárdítják a szocialista társadalmat és demokratikus jellegét. Ez azt jelenti, hogy gondoskodniuk kell a gazdasági fejlődésről, a termelés növekedéséről, a tervfeladatok teljesítéséről, a nemzeti jövedelem képzéséről és igazságos elosztásáról, a dolgozók munkájával és életével összefüggő alapvető problémák megoldásáról, létfeltételeikről és létbiztonságukról. A szocialista szakszervezeteknek egyidejűleg kezdeményezően kell védelmezniük a dolgozók csoportjainak és kollektíváinak, valamint az egyéneknek közvetlen konkrét jogait, valós szükségleteit és érdekeit, erősíteniük kell a szakszervezetek ellenőrző szerepét a nép munkájával, életével és szociális viszonyaival összefüggő minden kérdés megoldása terén, határozottabban kell reagálniuk a munkatör- vények megsértésére, a bürokratizmus megnyilvánulásaira és a bürokratikus huzavonákra. Röviden szólva, úgy ahogyan ezt Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusán hangsúlyozta, és ahogyan erről kongresszusunkon Ilusák elvtárs beszélt. Semmi esetre sem szabad lebecsülni azt a tapasztalatot, miszerint nagyon sok dolgozó a szakszervezetek tevékenységét elsősorban aszerint bírálja el, mennyire segíti ez életüket, munkafeltételeiket, problémáik és gondjaik rendezését, hogyan reagálnak a szakszervezeti szervek észrevételeikre, panaszaikra, bírálataikra és javaslataikra. Néha látszólagos kis problémák és részletkérdések a dolgozók százezreinek gondolkodását és magatartását befolyásolja. És be kell ismerni, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak a dolgozókról való konkrét gondoskodása terén még jelentős hézagok és tartalékok vannak, súlyát növeli az, hogy ezen a területen, a szakszervezetek szerepe pótolhatatlan. A Központi Bizottság mindkét beszámolójában és a kongresszusi vitában felvetett kérdéseik azok közé tartoznak, amelyekkel a közeljövőben felelősen foglalkozni fogunk. Előtérben áll. a munkafeltételek javításának, a munkabiztonságnak, a nehéz testi munka felszámolásának, a beruházások — különösen az ipari beruházások — szociális ellátása normál megállapításának, a túlórák száma alakulásának, a szakmai ártalmaknak, a köztársaság egyes vidékein és helyein a környezetszennyezésnek, a vállalati szociálpolitika tervszerű továbbfejlesztésének és a kollektív szerződések által az egyes problémák megoldása terén betöltött szerepnek rendkívül fontos problémája. Az elmondottakból világos, hogy törekszünk a szakszervezetek mindkét szerepének további jelentős kibontakoztatására, amely szerep részben a gazdasági feladatok teljesítésén és a dolgozókról való gondoskodáson alapul. A XVI. kongresszus elénk, szakszervezeti tisztségviselők elé a politikai nevelő munka területén is igényes követelményeket és feladatokat szab ki. A szakszervezetek jelentős szerepet töltenek be a dolgozók szocialista öntudatának növelésében, ami abban nyilvánul meg, hogy elmélyül a gazdaságosság növeléséért, a munkához való viszonyért és a kollektíva azon képességéért vállalt felelősségük, hogy nyíltan szembe tud szállni a fegyelmezetlenséggel, a helytelen jelenségekkel és nézetekkel, az elavult szemléletekkel, erősíteni tudja a nép erkölcsi-politikai egységét és kapcsolatát a kommunista párttal, Internacionalizmusát, együttműködését a Szovjetunió és más szocialista országok testvéri népeivel, a nemzetközi osztályszolidaritást, a békéért és a szociális haladásért folyó küzdelmet. A hatékony szakszervezeti munka fontos feltétele a pártnak, a pártszerveknek ós -szervezeteknek a szakszervezetekhez való viszonyulása. Az el múlt évtizedek megmutatták, hogy a szocialista szakszervezetek nem működhetnek sikeresen a marxista—leninista párt vezetése, támogatása és segítsége nélkül. Ezért a kongresszus szónoki emelvényét felhasználva azzal a felhívással fordulok minden párt- szervhez és pártunk minden alapszervezetéhez, hogy a párt politikájának szellemében a Központi Bizottság példáját követve hatáskörükben fordítsanak szüntelenül nagy gondot a szak- szervezeteknek, a szakszervezeti szerveknek ós a szakszervezetek kommunista tisztségviselőinek tevékenységére. Azok a feladatok, amelyeket a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban tevékenykedő kommunisták elé a párt XVI. kongresszusa tűz ki, megkövetelik, hogy minden pártszerv, különösen a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom évzáró taggyűlései, konferenciái és kongresszusai előkészületeinek küszöbönálló időszakában igényesen válasszák ki azokat a párttagokat, akiket szakszervezeti tisztségekbe fognak javasolni, s aszerint értékeljék szak- szervezeti munkájukat, hogyan váltják valóra a párt politikáját és a felsőbb szakszervezeti szervek határozatait, milyen a kapcsolatuk a pártonkívü- bekkel, hogyan dolgoznak körükben. Eltökélt szándékunk, hogy a szak- szervezetek minden erejét a XVI. kongresszuson kitűzendő célok elérésére, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozó népe életének boldogabbá tételére fordítjuk. Ugyanúgy, miiit a XIV. és XV. kongresszuson, most is azt javasoljuk, hogy a szakszervezetek országos kongresszusa fogadja el a XVI. pártkongresszus irányvonalát, a csehszlovákiai szakszervezeti tagok és az egész Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom programjaként. Mi, szak- szervezeti tagok — kommunisták és pártonkívüliek — szorosan együttműködve támogatjuk Csehszlovákia Kommunista Pártját és kinyilvánítjuk, hogy ránk, nagy forradalmi szakszervezeti szervezetünkre a párt mindig telje* mértékben támaszkodhat.
