Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1981-04-09 / 84. szám, csütörtök

A CSKP XVI. kongresszusának vitája ANTONÍN KAPEK elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, a prágai városi pártbizottság vezető titkára 1981. IV. 9. Prágai kül­döttségünk a főváros kommu­nistáinak 140 ezer főt szám­láló seregét képviseli. A iküldöttség meg­bízásából egyér­telmű és teljes egyetértésünket fejezzük ki a CSKP XV. kong­resszusa hatá­rozatainak tel­jesítéséről szó­ló beszámolóval, amelyet Gustáv Hu­sák elvtárs, a Központi Bizottság fő­titkára terjesztett elő. A beszámoló meggyőző bizonyítékát adja annak, hogy az elmúlt öt évben sikerült érvényesítenünk az életben a XV. pártkongresszus irányvonalát. Az ismert nehézségek és akadályok elle­nére jelentős eredményeket értünk el, amelyok a létező szocializmus messze­menő lehetőségeit és előnyeit bizonyít­ják. Ezek a sikerek tükrözik a párt helyes és elvhű politikáját, a fejlett szocialista társadalom építésére és fej­lesztésére vonatkozó irányvonalát. Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely az idén ünnepli megalapításá­nak 60. évfordulóját, így ismét bizo­nyította a munkásosztály élcsapatának történelmi kvalitásait és pótolhatatlan képességét, hogy egyesíteni tudja tár­sadalmunk összes erőit és a szocializ­mus eszményeinek és távlatainak el­érésére tudja őket ösziönözni. XVI. kongresszusán a párt ismét meggyő­zően bizonyítja töretlen akaratát, hogy teltekké változtatja Gottwald szellemi hagyatékát a fejlett szocialista társa­dalom építésének mostani szakaszá­ban is. A kongresszus tanácskozására ugyan­akkor hatással van a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszu­sán továbbfejlesztett alkotó lenini esz­mék rendkívüli gazdagsága. A kong­resszus programjának irányvonalaival és nemzetközi politikai platformjával mi, a prágai pártszervezet 'kommunis­tái teljes mértékben azonosulunk. Bol­dogok vagyunk, hogy körünkben, kong­resszusunkon, fővárosunkban üdvö­zölhetjük Leonyid Iljics Brezsnyev elv­társat, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitká­rát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét. A központi bizottságnak a párt tevé­kenységéről szóló beszámolójából vilá­gosak a városi pártszervezet munkájá­nak kritériumai. Az utolsó évtized rendkívül kedvező időszak volt Prága Szempontjából. A központi párt- és ál­lami szerveknek, az egyes ikerületek- liek, a pártvezetésnek és személy fezerint Gustáv Husák elvtársnak oly nagyvonalú támogatását élvezi, mint még soha. E segítségnek köszönhetően ô lapjai ban megváltozik Prága képe, a Városnak, a szó szoros értelmében új alaprajza lesz a föld színén és a föld alatt. Maradéktalanul teljesítették az építők feladatukat azzal, hogy átadták rendeltetésének a földalatti vasút húszkilométeres szakaszát. Új, kiemel­kedő létesítményekkel gazdagodott Prága, köztük a Kultúrpalotával, új la­kótelepekkel és további létesítmények­kel, amelyek szervesen beilleszkednek az ősi Prága történelmi képébe. A kongresszusi beszámolóban kitű­zött feladatok és célok összességéből következik, hogy alapvető, a szó szo­ros értelmében létfontosságú kérdés a népgazdaság intenzív fejlesztésének az útja. Olyan -feladat ez, amely nem va­lósulhat meg a minőséggel és a haté­konysággal szemben támasztott nagy­fokú igényesség nélkül a társadalom életének valamennyi területén. Ez egy­aránt érvényes a munkásra, a szövet­kezeti parasztra, az értelmiségire, a vezető beosztású dolgozóra, a techni­kusra, ugyanígy a párt- és szakszer­vezeti tisztségviselőre, az ifjúságra és mindenekelőtt valamennyi kommunistá­ra nézve. Emellett nincs más út. Ez a ma feladata, amelyet nem lehet halo­gatni. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság fővárosában különösen fontos kér­déseikről van szó. Hiszen Prága azon kívül, hogy mint főváros igazgatási funkciókat tölt be, nagy ipari, főként gépipari központ. A prágai gépipar és elektrotechnikai ipar termelése a ha­todik ötéves tervidőszakban az orszá­gos gépipari termelésben 16 százalék­ban részesedett. Növekedett például a turbokompresszorok, megmunkálógé­pek, villamoskocsik, könnyű tehergép­kocsik, atomenergetikai berendezések, laboratóriumi műszerek, számítás- és automatizációs technikai berendezések és egyéb termékek termelése. Nem si­került azonban biztosítani a szükséges ütemet valamennyi fejlesztési prog­ram megvalósításában, például ami a korszerű távközlő rendszerek, hidrau likus elemek és aggregátok és más termékek előállítását illeti. A kiemelt ágazatok fejlesztési ütemét ezért egyre inkább fel kell gyorsítani és be kell hozni a lemaradásokat. A komplex gazdaságirányítási rend­szer megvalósításával kapcsolatos fel­adatokon kívül Prága iparában halaszt­hatatlanul meg kell oldani egyes prob­lémákat. A helyzet megköveteli, hogy mindenekelőtt a progresszív termelési ágazatok korszerűsítését és rekonstruk­cióját valósítsuk meg. A legfontosabb reszortok és termelési-gazdasági egy­ségek nem foglalkoznak kellőképpen ezzel a problémával. Emellett már hosszabb ideje teljesen világos, hogy az olyan hozzáállással, amely minden koncepciót nélkülöz, nem alkalmazko­dik a szükséges szerkezeti átalakulá­sokhoz, olyankor, amikor gyakran nem készítették elő a szükséges tervdoku­mentációkat, nem sokat lehet megol­dani. Ráadásul a 7. ötéves tervidőszak­ban Prága rendelkezésére álló eszkö­zök nem felelnek meg a fő termelési ágazatok fejlesztése legalapvetőbb szükségleteinek. A Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság fővárosában is vannak perspektivikus ágazatok, ame­lyeknek az illetékes minisztériumok­nak olyan figyelmet kell szentelniük, amilyet joggal megérdemelnek. Egyelőre még az új gépeket sem ál­lítják be a termelésbe a szükséges mennyiségben és minőségben. Például számvezérlésű gépeknek Prágában csak 8,8 százalékát állították üzembe, ami messze elmarad iparának szűk ségleteitől. Ezekben az összefüggésekben kell látni a tudományos-műszaki fejlesztés problémáit. Vannak tehetséges tudó­saink és technikusaink, van dolgos, szakmailag jól képzett munkásosztá­lyunk. A tudományos-műszaki fejlesz­tésre a múltban számos jó határozatot hoztunk. Úgy látszik azonban, hogy a jó intézkedések végrehajtását is kö­vetkezetesebben kell biztosítani és el­lenőrizni. Tapasztalataink azt mulat­ják, hogy míg a tudományos-műszaki fejlesztés nem válik valamennyi szin­ten a gazdasági tervek valóságos, el­választhatatlan, ugyanakkor meghatá­rozó részévé, addig nem tudjuk lénye­gesebben megoldani a problémákat. További feltétel olyan intézkedések végrehajtása, amilyenek a kötelező célprogramok tisztázása, ezek megva­lósításának biztosítása az erők kon­centrálásával, a csoport- és az egyéni érdekek leküzdése. Szintén fontos az anyagi érdekeltség elvének érvényre juttatása, a nivelizálás kiküszöbölése a bérezésből, az információs és az el­lenőrző rendszer kiépítése, valamint az emberek rendszeres továbbképzése. Egyelőre azonban az említett tevé­kenység irányítása helyett gyakori a papírmunka s a különböző előírások és utasítások áttekinthetetlen tömege. Igazolja ezt a Tervirányítási Kormány- bizottság által 1980-ban néhány tucat szervezetnél végzett felmérés. A fel­mérési eredményekből kitűnik, hogy a statisztikai és egyéb kimutatások szá­ma 1970 óta nemcsak hogy lényegesen megnövekedett, hanem a feldolgozá­sukkal járó munkaigényesség is egyre nagyobb, egyes esetekben 120 száza­lékkal is. Hatalmas ügyintézést kíván­nak az elemzések, amelyek egy átla­gos termelési-gazdasági egységnél évente hozzávetőlegesen 2500 szöveg­oldalt, illetve táblázatot tesznek ki. A kimutatások ugyan rávilágítanak a gazdasági tevékenység csaknem vala­mennyi területére, ugyanakkor egyet­lenegy sem ad tökéletes elemzést. Az ilyen elemzési tevékenységre nem azért van szüksége a vállalatoknak és a szervezeteknek, hogy meg tudják ol­dani problémáikat és keresni tudják a munkájuk megjavításához vezető uta­kat, hanem elsősorban azért, hogy eleget tegyenek a felettes szervek el­várásainak, ahol azonban a kimutatá­sok többsége az irattárba kerül. A túl­zottan sok előírás a tevékenység va­lamennyi területén nemcsak lényege­sen bonyolítja az ügyintézést, hanem gyakran teljesen áttekinthetetlenné is teszi. Itt található meg a válasz arra, vajon valóban olyan mértékű munka­erőhiánnyal küzdünik-e a népgazdaság­ban, ahogy azt sokan igyekeznek el­hitetni velünk. Állandó figyelmet szentelünk a dol­gozók felajánlási mozgalmának és szo­cialista versenyének, mint a szocia­lista társadalom gazdasága kimeríthe­tetlen forrásának, öt évvel ezelőtt Prágában a XV. pártkongresszus tisz­teletére a munkások, technikusok, gaz­dasági dolgozók, géptervezők, tervező- mérnökök, és tudományos munkatár­sak társadalmi mozgalmának új formá­ja bontakozott ki; ezek a tudomány és a termelés szoros kapcsolatának meg­teremtésére törekednek. Ez a mozga­lom, amely mindig virul és időszerű, már nagy értékeket hozott a népgaz­daságnak. A mozgalom jelentősége ab­ban van, hogy hozzájárul a tudomá­nyos és a műszaki értelmiség kezde­ményezésének és aktivitásának össze­kapcsolásához a termelői szférával. Közös munkacsoportok alakulnak, amelyek hosszú távon együttműködnek konkrét feladatok megoldásában, sőt a gyakorlatban való alkalmazásában. Prá­gában eddig több mint 300 közös szo­cialista felajánlással több mint 1000 vállalat, tudományos kutatóintézet és felsőoktatási intézmény vett részt e feladatok megoldásában. Ez arról ta­núskodik, hogy egyre több kommunis­ta, tudományos munkatárs és gazdasá­gi dolgozó érti meg, hogy a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés területe a fő harcmező és a fő láncszem, amely egyebek között a munkatermelékeny­ség növekedését és biztosítja, s igye­kezetünket erre kell összpontosítani. Kongresszusunkon elhangzott pár­tunk fejlődésének mélyreható elemzé­se az utóbbi évekre vonatkozóan. Cseh­szlovákia Kommunista Pártja ma erős, egységes, akcióképes és eszmeileg szi­lárd. Igazán értjük e tény jelentősé­gét mindazok után, amiket a 60-as évek végén átéltünk és tekintettel ar­ra, aminek tanúi vagyunk a testvéri Lengyel Népiköztársaságban. Büszkék vagyunk pártunk tagjainak és tagje­löltjeinek másfél milliós seregére. Ugyanígy jói tudjuk, azt is, hogy a párt erejét sohasem csupán tagjainak száma jelentette és jelenti. Ezért aka­rom teljes mértékben támogatni azt a gondolatot, amely a beszámolóban a párt eszmei színvonala és akcióképes­sége fokozásának, valamint — minő­ségi színvonala további emelésének szükségességéről elhangzott. A jó ha­gyományok közé tartozik, hogy a párt funkcionáriusai, alapszervezetei, járási és kerületi szervei az alapvető tények ismeretének és az elvhű osztályszem­pontok alapján mindig helyesen tud­tak tájékozódni a politikai események­ben és levonni a megfelelő következ­tetéseket. Idejében, gyorsan és saját kezdeményezésükből tudtak reagálni az elferdült nézetekre, a különböző han­gulatokra és ingadozásokra. Ugyan­csak meggyőzően fel tudtak lépni a politikai dezorientáció ellen környeze­tükben. Mindez ugyanilyen szükséges ma is, és még szükségesebb lesz hol­nap. Csak az utasításokra várni, oly­kor a tájékozatlanságra hivatkozni vagy félni a népszerűtlen problémák­kal előállni — az alibizmus megnyil­vánulásai, ezzel prágai pártszerveze­tünkben is találkozunk — mindez tel­jesen összeegyeztethetetlen munkák­kal. Ezért arra törekszünk, hogy e té­nyekből levonják a helyes következte­téseket az eszmei nevelés, a káder­munka, a fiatal kommunisták felkészí­tése, a párt további fejlődése érdeké­ben. Még kitartóbban arra fogunk tö­rekedni, hogy egyre következetesebben megvalósuljanak a pártalapszabályzat, a demokratikus centralizmus, a bírá­lat és az önbírálat elvei a párt életé­ljen, hogy azt ítéljük meg, amit bírál­nak és nem azt, aki bírál. Hogy kikü­szöböljük a bírált jelenségek okait, és ne üldözzük azokat, akik bírálnak, hogy a vita tartalmát ítéljük meg és nem azokat, akik felszólaltak a vitá­ban. Az előttünk álló problémák és fel­adatok hatékony megoldásának van egy iközös nevezője. Ez az igényesség és a felelősség növelésének a szüksé­gessége. Az igényesség követelése most elég gyakori, de sokszor túlságosan ál­talános. Tegyük ezért hozzá, hogy az igényesség mindannyiunkra vonatko­zik. Mert egyet egész biztosan tudunk: jobb igényes intézkedések útján har­colni a gazdaság nagyobb hatékony­ságáért, mint később megokolni, miért kell különböző népszerűtlen intézkedé­seket hoznunk, vagy például azt, hogy miért nem lehetett teljesíteni a szo­ciális téren kitűzött ilyen vagy olyan feladatokat. Ezért a nagyfokú igényes­ség érvényre juttatása nélkül nincs előrehaladás a mi körülményeink kö­zött sem. Ugyanígy soha és semmilyen körülmények között nem szabad meg­engedni a szocializmus és a szocialis­ta demokrácia osztály- és internacio­nalista elveinek gyengítését. Mindig az internacionalizmust fogjuk hirdet­ni, amely a Szovjetunióval való barát­ság szilárdításában, a szocialista kö­zösség szerepének erősítésében, a vi­lágméretű forradalmi folyamat fejlődé­sében és a békeharcban nyilvánul meg. Ez pártunk 60 éves történetének hagyatéka a fejlett szocialista társada­lom további építésére vonatkozóan. Teljes felelősséggel ezek követőinek valljuk magunkat, és ezekért a célok­ért fogunk következetesen küzdeni. Ezekért fogunk dolgozni és élni. Nap­ról napra emlékezni fogunk Klement Gottwald szavaira, hogy azt, amik va­gyunk, egyedül a pártnak köszönhet­jük, hogy sohasem tettünk annyit a pártért, hogy elégedettek lehessünk. Ugyanígy megszívleljük Gustáv Husák elvtárs szavait: ahogy ma dolgozunk, úgy fogunk holnap élni. Élni a pár­tért, dolgozni a pártért, élni és dol­gozni a békéért és a kommunizmus győzelméért az egész világon. JOZEF LENÁRT elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára A CSKP Köz­ponti Bizottsá­gának beszámo­lója, Gustáv Husák elvtárs­nak, a CSKP KB főtitkárának előadói beszéde, az igazságnak megfelelően, ta­lálóan értékeli azt az utat, amelyet né­pünk, a párt vezetésével, a XV. kongresszus óta tett meg. Meggyőzően számol be haladásunkról, s bizonyítéka annak, hogy a fejlett szocialista társadalom építésében jelentősen előreléptünk. A szemmel látható fellendülés annál értékesebb, mivel bonyolult feltételek között értük el. Újabb tanúbizonysága ez pártunk politikai irányvonala he­lyességének, lenini irányvétele életké­pességének és Szlovákia figyelemre méltó fejlődésének is. Engedjék meg joggal kiemelni és értékelni azt. a tényt, hogy a CSKP KB a feladatok kollektív megítélésével és céltudatos megoldásával megteremtette az egész párt s így az SZLKP Köz­ponti Bizottsága, valamennyi pártszerv és pártszervezet, az állami, a gazda­sági és a társadalmi szervezetekben dolgozó kommunisták munkája tökéle­tesítésének előfeltételeit is. Az egész országhoz hasonlóan, Szlo­vákiában is növekedett a munkásosz­tály szerepe, munka- és politikai ak­tivitása. Szilárdult szövetsége a szövet­kezeti parasztsággal és az értelmiség­gel. Az élet által felvetett új feladatok és problémák megoldása folyamatában fejlődött a szocialista demokrácia, a dolgozók kezdeményezőbben és gyümöl­csözőbben vettek részt a termelés Irá­nyításában és a közügyek igazgatásá­ban. Figyelemre méltóak az eredmé­nyek az Iskolaügy, a tudomány és a 'kultúra fejlődésében is, tágult az em­berek szellemi horizontja, elmélyült műveltségük. A széles rétegek tudatában szilárdan gyökeret vertek a szocializmus alapel­vei és értékei, a materialista világné­zet a lakosság zöme életben való tá­jékozódásának alapjává válik. A XV. kongresszus programja teljesítéséért vívott nem könnyű küzdelemben meg­szilárdult Szlovákia Kommunista Párt­ja. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak hű osztaga. A dolgozók széles ré­tegeivel való életerős szövetségéről, az iránta tanúsított bizalomról és tekin­télyéről tanúskodik az a tény, hogy soraink a XV. kongresszus óta több mint 70 ezer taggal és tagjelölttel gyarapodtak, főleg a fiatal munkások köréből. Joggal állapíthatjuk meg, hogy Szlovákia Kommunista Pártja, amely ma csaknem 400 000 főt szám­láló osztag, a XVI. kongresszus idejé­ben eszmeileg-politiikailag egységes, összeforrott és felkészült az új fel­adatok teljesítésére. Törekvésünk fő arcvonala volt a gazdaságpolitika megvalósítása. Öröm­mel állapítjuk meg, hogy a munkások, földművesek és értelmiségiek érdemé­ből, Szlovákiában egynegyedével növe­kedett a társadalfhi termék, miközben az ipari termelés egyharmaddal, a me­zőgazdasági termelés pedig hozzávető­leg 10 százalékkal lett nagyobb. Lelke sí tő leg hat ránk különösképpen az, hogy Szlovákia mind nagyobb mér­tékben részt vesz az országos erőfor­rások megteremtésében. Erről tanúsko­dik az a tény, hogy Szlovákiában te­remtettük meg a társadalmi termék országos növekményének csaknem 38 százalékát, az ipari növekmény 36, a mezőgazdasági növekmény majdnem'48 (Folytatás a 4. oldalon/

Next

/
Oldalképek
Tartalom