Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1981-04-08 / 83. szám, szerda
A SZOCIALISTA KÖZÖSSEGET VÉDELMEZVE A BEKET ES A BIZTONSAGOT 6 VÉDJÜK (Folytatás az 1. oldalról.) politikai irányvonalának helyességét. Érdem szerint értékelik sikereiket, de ugyanakkor világosan látják a felmerülő nehézségeket, élesen bírálják az előforduló hiányosságokat, és aktívan keresik leküzdésük legjobb módját. Ezt bizonyítja a CSKP KB tevékenységéről szóló beszámoló és a kongresszus előtti vita is. Talán tudják, elvtársak, hogy épp ilyen igényes és felelősség- teljes hozzállást tanúsított tevékenységével kapcsolatban pártunk közelmúltban megtartott XXVI. kongresszusa. Másként ez nem lehet, és nem is szabad lennie. Türelmesen és bírálóan értékelni munkánkat — erre tanított bennünket Vlagyimir II- jics Lenin. S ameddig a kommunisták az említett hagyaték szellemében járnak el, képesek megoldani minden feladatot! Elvtársak! Mély megelégedéssel közölhetem önökkel, hogy az SZKP XXVI. kongresszusának határozatai népünk körében élénk visszhangra találtak. Egyetértenek velük a kommunisták és az egész szovjet nép. A szovjet emberek magukévá tették a párt ügyét, s hozzáláttak a kommunista építés nagyszabású terveinek megvalósításához, amelyeket a kongresszus határozott meg. A szocialista közösség országai a fejlett szocialista társadalom további építése során sokoldalú és természetesen egyre fontosabb és bonyolultabb feladatokat oldanak meg. S mindezt olyan időszakban, amikor szaporodnak az ellenakciók és nemegyszer a legagresszívabb imperialista erők nyílt ellenséges lépései is. Ebben a helyzetben még Inkább mint máskor, a következőkben rejlik sikereink titka: 1. Gazdaságunk, kultúránk és szocialista demokráciánk fejlesztése során még jobban, még hatékonyabban és szervezettebben kell dolgoznunk; 2. állandóan szilárdítanunk kell a testvéri országok egységét, sokoldalú, egyre szorosabb együttműködésünket minden területen, s a legésszerűbben ki kell használni az erőket és a forrásokat minden ország és az egész közösség érdekében. E téren már sok minden történt. De még többet kell tennünk. Ezt, elvtársak, önök is jól tudják. Főleg azt kell hangsúlyoznunk, hogy sokoldalú és szoros együttműködésünk következetesen szocialista alapon, az egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet, a kétoldalú érdekek tiszteletben tartása és valóban forradalmi szolidaritás alapján fejlődik. Éppen ennek érdeme, hogy, Lenin szavaival élve, „szocialista szövetségünk“ nemcsak hogy nem jelenti a tagok szuverén jogainak megtépázását, hanem ellenkezőleg, a jogok megbízható támasza. Vegyünk legalább egy példát. A KGST-n belüli kölcsönös együttműködés eredményeképpen a testvéri országok legégetőbb gazdasági szükségleteiket elégíthetik ki. Amint önök is tudják, tervbe vettük az együttműködés fejlesztését a földgáz- és a vasércbányászatban. Csehszlovákia — éppúgy, mint a Szovjetunió — már sokat tesz az atomenergetika kiépítéséért. Az atom energiája lehetővé teszi, hogy a magunk és számos más ország szükségleteinek jelentős részét is kielégítse. Mindenki számára világos, hogy ilyen feladat megoldása elszigetelten sokkal nehezebb lenne. Elvtársak! Teljes biztonsággal elmondhatjuk, hogy a KGST és a Varsói Szerződés tevékenységének állandó tökéletesítése megfelel a szocialista közösség valamennyi országa létérdekének. Sikereink azonban nem hagyják békén osztályellenségeinket. Igyekeznek mindent megtenni azért, hogy megakadályozzák a szocializmus előrehaladását, hogy belülről bomlasszák. Erre használják a gazdasági nyomás 1981. és ZSarolás, a hazug pnopagan- IV - da és a demagógia minden esz- ‘ * közét, támogatják és ösztönzik az ellenforradalmi erőiket ott, 3 ahol még léteznek ilyen erők, s különböző felforgató akciókat szerveznek. ÚJ SZÓ Minderre, elvtársak, saját tapasztalataikból is emlékeznek. Az önök tapasztalatai is meggyőzően bizonyították, hogy a reakció terveinek nincs jövője. Hasonló kísérleteket tesznek most a Lengyel Népköztársaság ellen. Feltételezhető, hogy a lengyel kommunisták az igazi lengyel hazafiak támogatásával képesek szembeszállni a szocialista rendszer ellenségeinek szándékaival, akik Lengyelország függetlenségének is ellenségei, s hogy a lengyel kommunisták képesek megvédeni a szocializmust, népük igazi érdekeit, hazájuk becsületét és biztonságát. A Szovjetunió a szocialista Lengyelország hű barátja és szövetségese volt, és ma is az. Meggyőződésem, hogy e kérdésben Csehszlovákia véleménye és a többi szocialista ország véleménye is ez. A dicső Kubai Köztársaság bonyolult külső feltételek között teljesíti fejlődésének feladatait. Ez az ország a szocialista államok közösségének elválaszthatatlan része. A Szovjetunió szilárdan és következetesen támogatja, és a jövőben is támogatni fogja a testvéri kubai népet. Őszinte szívből kívánunk neki további sikereket a szocialista építésben, kívánunk békét és haladást. Elvtársak! Ha védelmezzük szocialista közösségünket, védjük ezzel azt is, ami népeink számára a legdrágább — a békét és a biztonságot. Ez a valóság, mert a szocialista országok napjainkban döntő módon kiveszik részüket a háború veszélyéneik elhárításából. Mind* ez azért van így, mert a szocialista országok az enyhülés és a leszerelés politikájának hívei. Mi a Szovjetunióban pártunk XXVI. kongresszusán egész sor olyan konkrét javaslatot terjesztettünk elő, amelyek célja a legsürgetőbb és legégetőbb nemzetközi problémák rendezése a béke és a népek biztonsága érdekében. Ezeket a javaslatokat az egész világ megismerte, és valamennyi világrészen pozitív visszhangra találtak. Nagyra becsüljük azt a határozatot és aktív támogatást, amelyben ezeket a javaslatokat barátaink és szövetségeseink, köztük a szocialista Csehszlovákia is részesítette. Itt, Közép-Európában szeretnék megállni az új szovjet javaslatok egyikénél. Európában a korlátlan lázas nukleáris fegyverkezés valamennyi európai nép számára végzetes veszélyt jelent. Hogy valamiképpen közelebb kerüljünk e probléma gyakorlati megoldásához, kezdetnek javasoljuk legalább pontot tenni azután, ami már létezik — megállítani az új típusú szovjet és NATO-országokbeli ikő- zép-hatótávolságú nukleáris ra- kétafegyverek további elhelyezését és ne pótolni a már Európában levőket az említett új típusú fegyverekkel. Idetartoznak természetesen az előretolt állomásoztatású amerikai atomfegyverek. Ez a ' moratórium addig lehetne érvényben, ameddig nem kötnek állandó érvényű szerződést Európában a két fél említett atomfegyvereinek korlátozásáról vagy jobbik esetben csökkentéséről. A moratórium-javaslat természetesen (nem öncélú. Azzal a szándékkal terjesztettük elő, hogy kedvezőbb légkör szülessen a tárgyalásokhoz. E kérdésben az a célunk — ahogy azt már korábban mondtam és most megismétlem —, hogy mindkét fél csökkentse Európában felhalmozott atomfegyvereit. Mindezt meg lehetne tenni anélkül, hogy rontanánk akár a Kelet, akár a Nyugat biztonságának feltételeit. Mint ismeretes, javaslatunk politikai körökben és Nyugat- Európa közvéleményének körében kedvező visszhangra talált. Nem várattak magukra azonban azok sem, akiknek ez a javaslat nem volt ínyükre. Azt állítják: az új szovjet javaslat állítólagos célja, hogy a jelenlegi erőegyensúlyt a Varsói Szerződés országainak javára megváltoztassa. Természetesen ez nincs így. Erről már szóltam részletesen az SZKP XXVI. kongresszusán. Ha figyelembe vesszük azt a nukleáris potenciált, amellyel a két fél Európában rendelkezik, világos, hogy hozzávetőleges erő- egyensúly van a két fél között. Egyébként ezt már nemegyszer elismerték Nyugaton is. Schmidt kancellár pl. az egyik nyilvános beszédében ez év februárjában egyenesen cáfolta, hogy Európában megbomlott az erőegyensúly a Kelet és a Nyugat között. A kancellár azonban kifejezte aggodalmát, hogy „az oroszok ezt az erő- egyensúlyt minden pillanatban megbonthatják“. Arról, hogy létezik „relatív egyensúly és ekvivalencia“, a köz-elmúltban Haig amerikai külügyminiszter is beszélt. Azonban annak az aggodalmának adott hangot, hogy ez az erőegyensúly a jelenlegi évtized közepén állítólag a Szovjetunió javára megváltozhat. Ha logikusan vesszük a dolgokat, akkor a nyugati vezetőik ilyen helyzetértékeléseiből az következne, hogy két kézzel kapnak javaslatunk után. Ha viszont ehelyett egyesek közülük igyekeznek csökkenteni jelentőségét, akkor ez természetesen nem azért történik, mert néhány nap alatt megváltozott az erőegyensúly Európában. Azért tesznek így, mert a helyzetet a Nyugat javára akarják megváltoztatni és nem akarják, hogy moratórium kösse meg kezüket. Az ilyen kísérletek — s ezt világosan látni kell — a másik felet ellenintézkedésekre kényszerítik. S itt van ismét a bűvös kör. Csakhogy az európai helyzet mindenki számára még veszélyesebbé válik. A (nyugati nagyhatalmak kormányai ezt nehezen tudják megérteni? Egészében véve, elvtársak, javaslataink a legidőszerűbb és a béke szempontjából legfontosabb nemzetközi problémák megoldását célozzák. Az érdekelt feleknek tárgyszerű és konstruktív tárgyalásokat javasolunk e kérdésekről, bármilyen szinten s minden előzetes feltétel nélkül. Ha valakinek más ésszerű javaslata van, készek vagyunk azt megtárgyalni. Őszintén szólva a nyugati nagyhatalmak kormányainál eddig nem vettünk észre valami nagy tárgyalókészséget. Néha azt mondják, hogy mindez nagyon érdekes, de hosszas tanulmányozást igényel, s állítólag nincs ok a sietésre. De ugyanakkor tudtunkra hozzák, hogy bizonyos álláspontok nem az adott kormánytól, hanem másoktól függnek. Ez tehát azt jelenti: egyelőre fokozódjon a lázas fegyverkezés, és még jobban éleződjön ki a nemzetközi helyzet. Más esetekben igyekeznek követeléseket támasztani és előzetes feltételeket szabni. Jogot formálnak arra, hogy csaknem az egész világon parancsolgassanak s azt követelik, hogy a Nyugattól való tárgyalási készség fejében tekintsünk el saját biztonságunk legalapvetőbb érdekeitől és azon barátainknak nyújtott támogatástól, akiket agresszió vagy a megtámadás veszélye fenyeget. Képzeljék el egy pillanatra, ha a Szovjetunió kijelentené: mielőtt megkezdenénk a tárgyalásokat valamilyen időszerű nemzetközi probléma megoldásáról, a nyugati nagyhatalmak változtassák meg politikájukat abban a térségben, ahol az nekünk és másoknak kimondottam nem tetszik. Például az Egyesült Államok először vonja ki csapatait ebből és ebből az országból, erről és erről a külföldi katonai támaszpontról, s vonja meg támogatását ezektől és ezektől a diktátori terrorista rezsimektől. Komolyan venné-e valaki az ilyen hozzáállást a tárgyaláshoz? Aligha. Inkább naivaknak és olyan embereknek minősítenének bennünket, akik nem ismerik ki magukat a politikában, vagy olyanoknak, akik mesterséges akadályokat konstruálnak, kitérnek a tárgyalások elől, mert egészen más, egyáltalán. nem békés céljaik vannak. A történelmi tapasztalatok, beleértve az elmúlt évtized tapasztalatait, meggyőzően bizonyítják, hogy az államok köl-> csönös tárgyalásaim csak akkor születik siker, ha a tárgyaló- termen kívül hagyják a dik- tálási kísérleteket, ha valóban a bélke óhaja és a partnerek érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása nyilvánul meg. Épp ilyen alapon születtek azok a legfontosabb nemzetközi megállapodások, amelyek hozzájárultak a népek békéjének és biztonságának megszilárdításához. Megemlítem például a független és demokratikus Ausztriáról szóló államszerződést, az 1971-ben Nyugat-Berlinről megkötött megállapodást, a Német Szövetségi Köztársaság, valamint a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK szerződését, a stratégiai t á m a d óf eg y ve rek ko r 1 á tozá sá r ó I szóló szovjet—amerikai megállapodást és természetesen az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Helsinkiben aláírt Záróokmányát. Az említett kormányoktól hasonló hozzáállást várunk az SZKP XXVI. kongresszusán előterjesztett konstruktív javaslatokkal és azokkal a javaslatokkal kapcsolatban, amelyekről az Illetékes országok kormányait tájékoztattuk. Javaslatainkat ugyanis nem propaganda céljából terjesztettük elő, hanem annak érdekében, hogy hozzájáruljunk a kölcsönösen elfogadható megállapodásokhoz a béke nevében — Európa, Ázsia, Amerika, a Közel-, Közép- és Távol-Kelet békéjének nevében, a világbéke nevében* Elvtársak! Engedjék meg, hogy végül meggyőződésemet fejezzem ki: Csehszlovákia kommunistáinak, munkásosztályának, parasztságának és értelmiségének sikerül eredményesen teljesíteni a fejlett szocializmus építéséinek felelősségteljes feladatait, amelyek a pártra és az országra várnak. A CSKP jelenlegi kong- reszusának irányelveit teljesítve kétségkívül még gazdagabbá és szebbé teszik hazájukat, a nép életét még jobbá, s hozzájárulnak közös munkánkhoz, az európai és a világbéke biztosításához, valamint a biztonság megszilárdításához. E nemes munkához sok sikert kívánok. Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja! Éljen a testvéri csehszlovák népi Éljen az örök szovjet—cseh-< szlovák barátsági Éljen és szilárduljon a szocialista országok közössége! Legyen a béke a Földön tai> tós, a népek biztonsága megbízható! Barátaim, rendíthetetlenül előre igazságos és nemes célunk, a kommunizmus építése felé! Kongresszusi küldöttek a Kultúrpalota bejáratánál (Telefoto: CSTK)
