Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1981-04-25 / 97. szám, szombat

Ľubomír Strougal elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról/ Csehszlovákia Kommunista Pártja rövidesen megünnepli fennállásának 60. évfordulójá- ját. Ezt a hatvan évet az em­berek jobb, igazságos életé* ért folytatott küzdelem töltöt­te ki. Számunkra, kommunis­táik számára a legnagyobb el­ismerést jelenti, hogy a nép bízük a pártban, aktívan támo­gatja a pártpolitikát és a XVI. kongresszuson jóváhagyott programot. ÚJ szó Eredményeinkre jogosan büszkék vagyunk Elvtársak! Olyan évtized áll mögöt­tünk, amelynek eredményeire jogosan büszkék vagyunk. Az 5. és 6. ötéves tervidőszakban jelentős mértékben megszilár­dítottuk gazdasági erőnket és megsokszoroztuk nemzeti gaz­dagságunkat. A munkások, szö­vetkezeti földművesek, értel­miségiek, a férfiak és nők, a felnőttek és fiatalok áldozatos munkája új sikereket hozott országunk gazdasági és szo­ciális fejlesztésében. Vitathatatlan tény, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen emelkedett népünk anyagi és kulturális színvonala. Nagy el­ismerést érdemelnek azok a sikerek, amelyeket a szociális és létbiztonság megszilárdítá­sában, az egészségügyi ellátás­ban, a családokról, az anyák­ról és a gyermekekről való gondoskodásban értünk el. Népünk életszínvonalának emelkedésén és az anyagi-mű­szaki alap megszilárdításán kí­vül más eredményeket is elér­tünk szocialista társadalmunk fejlesztésében. A legfontosabb­nak az emberekben végbement változásokat tartjuk. Ezek nem mutathatók ki a statisztiká­ban, nem rögzíthetők adatok­kal. Ugyanakkor nem vonhat­juk őket kétségbe. Megnyilvá­nulnak a munka, a kollektíva, a társadalmi szükségletek és az értékek iránti viszonyban. Megnyilvánulnak abban a meg­győződésben, hogy szocialista utunk helyes, megnyilvánul­nak a szocialista országok nagy családjához való tartozá­sunkban, a Nagy Október or­szága és népe iránti őszinte barátságban és szeretetben. Gustáv Husák elvtárs, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtit­kára, a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság elnöke, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság Nemzeti Frontjának elnö­ke ezért a CSKP XVI. kong­resszusán kijelentette: „Túlzás nélkül megalapíthatjuk, hogy embereink többsége életét ösz- szekapcsolja a szocializmus­sal“. Ez jellemzi a legjobban azokat a változásokat, ame­lyek az ember tudatában és gondolkodásában mentek vég­be. Ezt tartjuk a legértéke­sebb sikerünknek. Ennek alapján egyedülálló mértékben emelkedett népünk kulturális színvonala. Ezt ta­núsítja a műveltség fejlődése, a kultúra iránti általános ér­deklődés, ezt tanúsíjta a mun­kások és földművesek műszaki tudása és szakmai rátermett­sége, a fiataloknak a tudo­mány és a technika iránti vi­szonya és nem utolsósorban az, hogy népünk meg akarja ismerni két nemzetünk és az egész világ kulturális hagyo­mányait. Ezt tanúsítja a könyv­szeretet, a színházak, a zene és a képzőművészet iránti ér­deklődés. Mindez összességé­ben nemzeteink óriási gazdag­ságát jelenti, olyan hatalmas tőkét, amely már ma, de ugyanúgy a jövőben is gyü­mölcsöket hoz az anyagi és a szellemi értékek kialakításá­ban. Eredményeinket értékelve, különösen értékesnek tartjuk azt, hogy ezeket sokkal nehe­zebb és bonyolultabb feltéte­lek között értük el. Sok ne­hézséget és akadályt kellett leküzdeni. Nem sikerült ösz- szes problémánkat hiánytala­nul megoldani. Ennek ellenére jó, megbízható alapot terem­tettünk mindahhoz, amit a 80-as évek első felében meg akarunk valósítani. Milyen a programunk, mire törekszünk a következő idő­szakban? Erre a kérdésre ki­merítő komplex választ adott Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa, a Gustáv Husák főtitkár által előterjesztett beszámoló. Elvarjuk, hogy az orvosok, az egészségügyi nővérek, és a többi egészségügyi dolgozó körében kedvező visszhangra találjanak azok a szavak, amelyek a XVI. kongresszuson hangzottak el. Fokozott igye­kezetre hívjuk fel a gyógyszer­ipar dolgozóit, a tudományos és kutatási munkahelyeket és mindazokat, akik hozzájárul­hatnak a folyamatos gyógy­szerellátáshoz és más egész­ségügyi anyagokkal való ellá­táshoz. — Nem hagyjuk figyelmen kívül a lakásépítést, a lakás- gazdálkodást is beleértve. Tud­juk, hogy az új lakások nagy száma ellenére — az utóbbi tíz óv alatt mintegy 4 millió ember költözött új lakásba —, még mindig számos probléma merül fel, a járulékos ellátott­sággal, a lakáskar ban tartással és a régebbi lakások korszerű­sítésével kapcsolatban. Ezért felhívjuk a beruházó­kat, tervezőket, építőipari dol­gozókat, az egyes létesítmé­nyek kivitelezőit, a lakásgaz­dálkodási dolgozókat, a nem­zeti bizottságokat, hogy közös erővel javítsák a lakásépítés minőségét, gazdaságosságát, komplex voltát, s hatékonyab­ban használják ki a meglevő lakásállományt. Egész társadalmunk figyel­mének és godnoskodásának előterébe kell állítani a kör­nyezetvédelmet. Különböző jellegű feladatokról van szó, amelyeknek megvalósítása sok­szor nem olcsó. Nem hagyhat­juk azonban figyelmen kívül őket, kötelességünk megőriz­ni azt a nagy gazdagságot a következő nemzedékek számá­ra is, amelyet országunk ter­mészeti kincse jelent. Ezért tartjuk oly fontosnak, hogy jobban gondoskodjanak az er­dőkről, a vizek tisztaságáról, a lakosság növekvő vízszük­ségletének kielégítéséről, az ipari szennyezés határozott csökkentéséről. Bízunk abban, hogy az emberek létfeltételei­nek szerves részét képező kérdések megoldása során szá­molhatunk a Nemzeti Front, a nemzeti bizottságok teljes tá­mogatásával, az állampolgárok aktív segítségével. A szocialista ember személyiségének formálása Igyekezetünk célja és értelme 1981. IV. 25. Tetteinknek, terveinknek célját és értelmét az emberek szükségleteinek egyre telje­sebb kielégítésében, a sokol­dalú fejlődéshez szükséges feltételek, a személyiség érvé­nyesüléséhez szükséges feltéte­lek megteremtésében látjuk. A szocialista társadalmi rend legmagasabb alapelvéről, lé­nyegéről van szó. A következő időszakban meg akarjuk tartani az elért élet- színvonalat és az általunk megteremtett lehetőségek sze­rint tovább akarjuk emelni. Ez nem csekély és nem könnyű cél. Elérése valameny- nyiünktől megköveteli, hogy va­lóban jó gazdák legyünk, be­csületes, jó munkát végezzünk, fe lelősség tel jesen, kezdemé- nyezően viszonyuljunk a fel­adatokhoz. Ez is elhangzott a XVI. kongresszuson és kétség­telen, hogy jó talajra estek a szavak, megértették őket. A sajátunkban gazdálkodunk, sa­ját magunk számára. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a mára, hanem a holnapra is gondol- nuk kell. Arra törekszünk, hogy a ha­zai piacot megfelelő választé­kú és minőségű ipari cikkek­kel és élelmiszerekkel lássuk el, egyre jobban kielégítsük a tökéletesebb termékek iránti keresletet és a többi szolgál­tatás is jobban működjön, az állampolgárok elégedettségét és szabad idejűik jobb kihasz­nálását szolgálva. Ezért az ipar, a mezőgazda­ság, az élelmiszeripar, az ipa­ri és fogyasztási szövetkeze­tek, a szolgáltató vállalatok, a belkereskedelem és a nemzeti bizottságok dolgozóihoz fordu­lunk azzal a felhívással, vál­laljanak felelősséget e fel­adatok teljesítéséért, s kezde­ményező, jó munkájukkal já­ruljanak hozzá megvalósítá­sukhoz. A XVI. kongresszus által jó­váhagyott programból az kö­vetkezik, hogy a lakosság pénzbevételének, elsősorban bérének növekedése alapján hangsúlyt helyezünk a szemé­lyi fogyasztás növelésére. A fogyasztást még jobban össze akarjuk kapcsolni a munkater­melékenység növelésével, a munka minőségével és gazda­ságosságával. K ö v e t ke ze te se b­ben akarjuk kiküszöbölni az egyenlősdi és az úgynevezett „szociális“ szempontok érvé­nyesítését, ami nem vezet jó­hoz, elveszi a becsületes dol­gozók munkakedvét, és a ha­nyagokat nem ösztönzi jobb munkára. Ezért nagy szüksé­günk van arra, hogy a bére­zésben jobban érvényesítsük a diferrenciálást, jobban és igaz­ságosabban értékeljük azok munkáját, akik a többieknél jobb eredményeket érnek el. Minden attól függ, hogyan fogunk dolgozni, hogyan nő a munkatermelékenység, hogyan gazdálkodunk a nyersanyag­gal, alapanyagokkal, tüzelő­anyaggal és energiával, ho­gyan növeljük a munkaterme­lékenységet és hogyan hasz­náljuk ki a rendelkezésünkre álló termelőerőt. Ez jelent! a fő utat, amely országunk fej­lesztéséhez, az emberek elége­dett, gazdagabb életéhez ve­zet. Az adott lehetőségek kere­tében a jövőben is tökéletesí­teni akarjuk az anyákról és a gyermekes családokról, az idős állampolgárokról és főleg a rokkantakról való gondosko­dást. Azzal számolunk, hogy újabb bölcsődéket és óvodá­kat, kereskedelmi, kulturális és sportlétesítményeket építünk, s javítjuk a szociális és egész­ségügyi ellátást. Társadalomfejlődési progra­munk elválaszthatatlan részé­nek tekintjük a szocialista em­ber személyiségének formálá­sát. El akarjuk érni, hogy gon­dolkodása, erkölcsi normái és értékrendszere alapját a szo­cialista eszmények képezzék, s amint Husák elvtárs mondta, k i bo n takozzan ak tá rsad a lmunk gazdájának és alkotójának leg­nemesebb jellemvonásai. Célunk, hogy az emberekben fejlesszük a legjobb tulajdon­ságokat és képességeket, az állampolgári öntudatot és fe­lelősségérzetet. Nemcsak azért, hogy minden állampolgár ele­get tudjon tenni a növekvő igényeknek, de azért is, — ami az ember és a társadalom szempontjából is ugyanolyan fontos — hogy az életben op­timálisan érvényesülhessenek és a lehető legtöbbet merít­hessék azokból a lehetőségek­ből, amelyeket társadalmunk teremt meg számukra. Nevelőmunkánikiban figyel­münket elsősorban a fiatal nemzedékre fordítjuk, arra, hogy jól felkészítsük a min­dennapi életre, arra, hogy ma­gára vállalja a felelősséget or­szágunk és népünk további sorsáért. Meggyőződésünk, hogy iskoláink, nevelési-oktatá­si intézményeink dolgozói mindezt tudatosítják, és ezek­nek az alapelveknek a szelle­mében megszilárdítják ifjúsá­gunkban azt a tudatot és meg­győződést, hogy nemzeteink helyes úton haladnak. Ifjúsá­gunkban felkeltik a vágyat, hogy új ismereteket szerezze­nek, tiszteletre nevelik őket az emberek és a munka iránt, a szocialista haza szeretetére, ar­ra, hogy legyenek büszkék nemzeteink haladó múltjára, a szocialista országok közösségé vei, a nagy Szovjetunióval és a nemzetközi munkásosztály forradalmi mozgalmával való együvétartozásunkra. A szocialista ember neve­léséről beszélve nem feledkez­hetünk meg a széles demok­ratikus alapokon nyugvó, a forradalmi és haladó cseh, szlovák és világkultúra legjobb hagyományaiból merítő kultú­ra és művészet helyettesíthe- tetlen szerepéről. Támogatni fogjuk az olyan alkotásokat, amelyeket a tár­sadalmi haladásért folytatott harc inspirál, amelyek művé­szi erővel, valósan és őszintén ábrázolják az embert és küz­delmeit, győzelmeit és kudar­cait, örömeit és gondjait. Nem vonjuk kétségbe, hogy íróink, zeneszerzőink, képzőművésze­ink, film- és televíziós alkotó­ink további új, értékes műve­ket alkotnak, amelyek a máról szólnak, amelyek megnyerik az olvasók, a hallgatók és a né­zők elismerését, tiszteletét, lel­kesedését. Ogy gondolom, hogy a 7. öt­éves tervidőszakban az élet- színvonal területén kitűzött feladatok rövid és bizonyára nem teljes felsorolása alapján képet alkothatunk terveink nagyságáról. Ezek tehát a gondjaink. Ezek egészen más gondok, mint azok, amelyek a tőkés ál­lamokban az embereket sújt­ják. Mivel számolhatnak ők a következő években? Ha sorra vesszük a tőkés or­szágokat megállapíthatjuk, hogy a mostani időszakban a termelés pangásával vagy kis­mértékű fejlesztésével, sőt szá­mos esetben csökkentésével számolnak. A legjózanabb elő­rejelzések is a munkanélküli­ség további növekedését emlí­tik, amely 1982-ben az ipari­lag fejlett tőkés országokban eléri a gazdaságilag aktív la­kosság 7,5 százalékát, vagyis a munkanélküliek száma 25 mil­lió lesz. A dolgozók számára nem örömteljesek ezek a kilátások. A munkanélküliség elsősorban a fiatalokat sújtja. Ezzel szem­ben a Csehszlovákia Kommu­nista Pártja XVI. kongresszu­sán jóváhagyott szociális-gaz­dasági program vitathatatla­nul biztonságot, stabilitást és fejlődést jelent. Ez a program kifejezi a társadalmi érdeke­ket és minden egyes állampol­gár személyes érdekeit, s ha­tározottan támogatja, hogy mindenkinek hozzá kell járul­nia a program következetes megvalósításához. Intenzív gazdasági fejlesztés Elvtársak, tisztelt barátaim! Az életszínvonal területén kitűzött célok ugyanúgy, mint az a feladat, hogy meg kell teremteni a feltételeket gazda­ságunk folyamatos fejlődésé­hez a nyolcvanas és kilencve­nes években megköveteli, hogy mélyreható változásokat esz­közöljünk gazdálkodásunk módjában, azt, hogy gazdasá­gunk a fejlődés intenzív út­jára lépjen. Nemcsak arról van szó, hogy nem áll majd rendelke­zésünkre több munkaerő és anyagi forrás. Nem is csak ar­ról van szó, hogy megváltoz­tak gazdasági fejlődésünk kül­ső feltételei. Amikor az intenzifikálásról beszélünk, arra gondolunk, hogy a termelésben és min­den munkában maximális ered­ményeket kell elérnünk, a le­hető legalacsonyabb ráfordítás­sal. Szükséges, hogy miközben relatíve kisebb mértékben nő­nek a nyersanyag, alapanyag, tüzelőanyag és energetikai, va­lamint pénzügyi források, töb­bet termeljünk mint ma. Eze­ket a forrásokat jobban kell kihasználni, termelésünket a szellemi munka nagy részará­nya, a termékek magas szín­vonalú használati értékei jel­lemzik majd. Az intenzifikálásról beszélve a már létező termelési alap racionálisabb kihasználására, a célszerű, gazdaságos beruhá­zásokra is gondolunk. Ennek mércéje a költségek megtérü­lése lesz. Minden beruházott koronából a lehető legnagyobb hasznot kell elérni. Amikor az intenzifikálásról beszélünk, az emberi munká­val való jobb gazdálkodásra, a munka • hatékonyságának növe­lésére is gondolunk. Fokozato­san meg kell szüntetni a ne­héz fizikai munkát és minden fölösleges munkát. A CSKP XVI. kongresszusa egyértelmű választ adott arra a kérdésre is, milyen úton kell elérnünk az intenzív fejlődést. Sokkal gyorsabban és maxi­mális mértékben kell kihasz­nálni a tudomány és technika eredményeit, gazdaságunknak nagyobb mértékben kell be­kapcsolódnia a nemzetközi munkamegosztásba, elsősorban a szocialista közösség, főleg : a Szovjetunió gazdasági és tu­dományos-műszaki erejével va­ló integrációba. Szüntelenül, rendszeresen tökéletesítenünk kell gazdaságunk tervszerű irányítását és az összes társa­dalmi folyamatot, amelyek ma­gukba foglalják a dolgozók közvetlen, konkrét részvételét. Gustáv Husák elvtárs a XVI. kongresszuson kijelentette, „hogy a tudományos-műszaki fejlődés megvalósítása az egész társadalom valóban for­radalmi feladata“. Tőlünk függ, hogy ezeket a szavakat ho­gyan tudjuk tettekké változ­tatni. R uga 1 ma sa bbakn ak, ta 1 á lé ko- nyabbaknak kell lennünk, a tudomány és a kutatás terén a figyelmet a legfontosabb fel­adatok megoldására kell irá­nyítani. Fejlesztenünk kell az elektronikát és a mikroelekt­ronikát, komplexen gépesíte­nünk és automatizálnunk kell a termelési folyamatokat, nö­velni kell az új technológiák részarányát, meg kell gyorsí­tanunk a termékszerkezetek felújítását, javítani kell a ter­mékek minőségét és műszaki színvonalát, csökkentenünik kell a fém, energia, más alap­anyagok és nyersanyagok fo­gyasztását, s növelni kell az exportképességet. Ezért felhívjuk a munkáso­kat és földműveseket, a tudo­mányos, kutató és fejlesztési dolgozókat, a tervezőket és technológusokat, a konstruk­tőröket, az újítókat és felta­lálókat, a szocialista munka­brigádok és a racionalizációs brigádok tagjait, a műszaki al­kotóversenyek résztvevőit, hogy ezen a téren érvényesít­sék tehetségüket, ismereteiket, képességeiket, merészségüket. Meggyőződésünk, hogy ezt a törekvést teljes mértékben tá­mogatni fogja a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a Csehszlovák Tudományos- Műszaki Társaság és a többi társadalmi szervezet. Bizonyos fajta termelőerő­nek tartjuk a szocialista gaz­dasági integrációt. Ezért támo­gatjuk az SZKP XXVI. kong­resszusának javaslatait, ame­lyek a gazdasági integráció minőségileg új szakaszát cé­lozzák. Érdekünk, hogy szo­rosabban egybehangoljuk a gazdaságpolitikánkat, hogy el­induljon a gazdasági mecha­nizmusok struktúrája közeledé­sének folyamata, hogy a köl­csönös kooperáció keretében közvetlen kapcsolatok alakulja­nak ki az egyes minisztériu­mok, társulások és vállalatok között és közös vállalatok ala­kú Íja nak. Támogatjuk, hogy a KGST- szervok keretében az érdekelt felek közvetlen együttműködé­sével kibontakozzon az Integ­rációs folyamatok minőségileg magasabb szakasza, amely á tudomány és termelés nemzet­közi egyesítésén alapszik és nemcsak a már jóváhagyott komplex programok keretében, hanem más olyan területeken is, ahol maximális mértékben érvényesíteni lehet a szocia­lista termelésben a tudomá­nyos-technikai forradalom is­mereteit. Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresszusa prog­ramjának nagyon fontos részét képezik a tervszerű irányítás­sal kapcsolatos határozatok. A kongresszus bírálóan értékelte ezt a területet és meghatározta az irányító munka színvonalá­ra Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom